Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-06 / 210. szám

t í f vilög pTOietcma!, egyestül etek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVII. évfolyam, 210, svam Ára: 50 fillér 1961. szeptember 6, szerda V ------------------------------------------­Beszélgetés a mezőkövesdi járás vezetőivel (3. oldal) — 40 CQ (6. oldal) „Grand Hotel Hungária" (4, oldal) V ___________________________ Budapest dolgozói nagygyűlésen találkoztak a román párt- és kormányküldöttséggel A Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány kedden délután nagygyűlést rendezett a kisstadionban a román párt- és kormány- küldöttség tiszteletére. A román, magyar és vörös zászlókkal díszített kisstadion lelátóin több mint húsz­ezer budapesti dolgozó foglalt helyet. A nagygyűlés elnölcségében helyet foglalt Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, a Román Népköztársaság Állam­tanácsának elnöke, a román párt- és kormányküldött­ség vezetője, valamint a delegáció tagjai. Az elnökség tagja volt Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Mün- nich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Nemes Dezső, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagjai. Résztvett a nagygyűlésen az MSZMP Központi Bi­zottságának, az Elnöki Tanácsnak és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak számos tagja s a buda­pesti diplomáciai képviseletek több vezetője. A román és a magyar himnusz hangjai után Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára nyitotta meg a nagygyűlést. A főváros népe nevében forró szeretettel, testvéri barátsággal köszöntötte a román párt- és kor­mányküldöttség vezetőjét, Gheorghe Gheorghiu-Dejt és a küldöttség tagjait. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára mondott beszédet. Kádár János elvtárs Éllünk a lehetőséggel... '^Tavaly az eső, ez évben az aszály okozott súlyos károkat mezőgazdasá­gunkban. Bár a kalászosok megadták a várt termést, mégsem vagyunk bőviben a kenyér- és takarmányga­bonának, mert az esős ősz miatt nem került elvetésre a tervezett terület. Kapásaink termésátlagában is meg­mutatkozik, hogy nehéz őszünk volt tavaly, általában tavaszi szántásba ültették közös gazdaságaink a kuko­ricát, krumplit, s ez kedvezőtlenül befolyásolta kapásaink termésátla­gát. Az őszi talajmunkák sikeres, el­végzését akadályozta a több helyen megmutatkozott szervezetlenség is. Az idei ősz nagyobb lehetőségeket kínál a talajmunkák sikeres elvégzé­sére. Az újonnan alakult termelőszö­vetkezetek is szert tettek már nagy­üzemi tapasztalatokra, a tsz-tagság megértette, hogy jövedelmet, biztos megélhetést csak akkor teremthet önmagának, ha minden tőle telhetőt elkövet, ha szorgalommal dolgozza, meg a földet. Még mindig akadnak ugyan olyanok, akik kicsinyes meg­gondolásból, vagy egyszerűen csak azért, mert rendelkeznek még némi tartalékkal, hátat fordítanak a közös munkának, de a tsz-tagok túlnyomó, többsége már meggyőződéssel vallja, hogy csak akkor várhat nagyobb da­rab kenyeret a földtől, ha megadja neki, ami jár — a munkát. Nincs és nem is lehet más útja a magyar pa­rasztság boldogulásának, mint a kö­zös gazdálkodás, s e gazdálkodásnak annyira az elején tartunk, hogy az eddigi eredményekből még meg se ítélhetjük a lehetőségek végtelen gazdagságát. Aki a kezdeti gondok- ból-bajokból azt a következtetést vonja le — és sajnos, akadnak ilye­nek —, hogy „holnap talán még rosz- szabb lesz”, az mélységesen téved. Holnap jobb lesz, s holnapután talán már a felejtés homályába is merül a kezdés sok-sok gondja, keserűsége. 1945-ben országunk szomorú állapo­tából azt jósolták nekünk nyugati. i,ismerőseink”, hogy negyven év múl­va se állunk talpra a háború okozta károkból. Nos, a magyar munkás- osztály, a parasztság és a néphez hű értelmiség életrevalósága néhány esztendő alatt csodákat művelt. Aki tehát nem bízik abban, hogy néhány esztendő alatt a magyar parasztság — a munkásosztály messzemenő tá­mogatását élvezve — nem fordítja Önmaga és az ország hasznára a kö­zös gazdálkodás lehetőségeit, az ugyanúgy téved, mint azok a nyuga­ti „ismerősök”. Az ősz a következő év küszöbe. Ha elvégzett munkák gondjától szaba­dulva lépjük át ezt a küszöböt, ha felszántottunk minden talpalatnyi földet, elvetettük a tervezett terüle­ten a kenyérgabonát, takarmányke­veréket, tehát rendbetettünk min­dent, akkor megnyugodva nézhetünk az új esztendő elébe. A ma tsz-tagjai tegnap még egyéni gazdák voltak, a maguk bőrén tapasztalták, hogy az őszidőben eltékozolt percekért, órá­kért jövedelemki eséssel fizették — aratáskor. Mindaddig nyugtalan volt a parasztember, nem találta helyét, amíg nem tette_földbe a magot, amíg szántatlan parcellája volt. És ment, hajtotta magát kora reggeltől késő estig, „nyomta a gombot”. Azt mond­ta; ha lefagy, akkor már nem szánt­hatok, vethetek, s pihenhetek any- nyit, még meg is únom, s ha min­dent elvégeztem, jobban esik a pihe­nés is, nyugodtan várhatom az ara­tást ... Ez a természetes nyugtalan­ság kell, hogy hajtsa, ösztökélje a tsz-ek vezetőit, tagjait is, hiszen minden elszalasztott lehetőség a munkára, az ő fejükre hull vissza, elsősorban ők károsodnak, mert ha nem terem, nincs mit eladni az ál­lamnak, és akkor nincs mit osztani se. Sajnos, nem mondhatjuk el, hogy tavaly ősszel maradéktalanul eleget tettünk volna a föld kívánta mun­káknak — most látjuk kárát. Hasz­náljuk hát ki a lehetőséget a mun­kára ezen a napfényes őszön, hogy nyugodtan pihenhessünk a télen. <G. M.) Kádár élvtárs beszéde bevezetőjé­ben elmondotta: Központi Bizottsá­gunk és kormányunk hálás román barátainknak, hogy meghívásunkat elfogadva eljöttek hozzánk, örven­detes, hogy e baráti küldöttség veze­tőjeként itt üdvözölhetjük körünk­ben a román dolgozó nép köztiszte­letben álló vezetőjét, népünk igazi barátját, Gheorghiu-Dej elvtársat, -w majd így folytatta: — Harmadéve annak, amikor a magyar párt- és kormányküldöttség látogatást tett a Román Népköztársaságban. Mi, akik e küldöttség tagjaiként akkor ott jártunk, ma is, és még sokáig emlé­kezünk arra az őszinte, testvéri fo­gadtatásra, amelyben mindenütt, ahol megfordultunk, részesítettek bennünket. Szeretnénk, ha román elvtársa­ink .is éreznék a magyar nép igaz, testvéri érzéseit, őszinte vendégszeretetét. Ezután a két ország történelmi kapcsolatairól szólt Kádár elvtárs, amelyben gyökeres fordulat követ­kezett be,. amikor a második világ­háború végén, döntően a dicső szov­jet nép hősi harca eredményeképpen szabad lett mind a magyar, mind a román nép. A tőkés-földesúri diktatúrák meg­döntése országainkban kihúzta a ta­lajt a sovinizmus, a nemzeti ellensé­geskedés' alól is. De a nacionalista métely maradványainak leküzdése szívós harcot kíván. Mélyszántás után is látható még egy ideig itt-ott egy-egy gyökerét vesztett, rothadó gyomnövény szára, vagy levele. De ha a földbe már sok éven át a tiszta búza magva került, az élet dús ka­lászba szökken. Így virágzik már a magyar—román barátság is, s mi több, ez így is marad örökre. A román nép fejlődését méltatva, Kádár elvtárs kiemelte, hogy ma Románia a szocialista tábor erős, fejlett iparral rendelkező, lendületesen fejlődő országa. A romáin ipar termelése ma már több, mint ötszöröse a háború előtti­nek. Romániában is befejezték a mezőgazdaság szövetkezetesítését, s most a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgoznak. A nálunk folyó munkáról szólva — folytatta Kádár elvtárs — elmondot­tuk román elvtársainknak, hogy ez évi tervünk végrehajtása egészében eredményesen alakul. — Az év első hét hónapjában az ipari termelés ti­zenhárom százalékkal emelkedett az elmúlt év azonos időszakáihoz ké­pest. Ebben az emelkedésben külö­nösen az az örvendetes, hogy mun­kásosztályunk, műszaki értelmisé­günk munkájának eredményeképpen a hetedik kongresszus irányelveit megvalósítva, ez mintegy kétharmad­részben a termelékenység növekedé­séből fakad. A mezőgazdasági termelésről pe­dig elmondotta Kádár elvtárs. hogy az évnek ebben a szakában még nem lehet véglegesen mérleget készíteni a mezőgazdaság eredményéről. Az azonban már világosan látszik, hogy kenyérgabonából az átlagosnál jobb az idei termés. Az aszály viszont kedvezőtlenül hatott a kapásnövé- nyekre. Ez szükségessé teszi a taka­rékoskodást a takarmánnyal, az őszi betakarítási munka, jó megszervezé­sét, a mennél több siló takarmány biztosítását. Állatállományunk fejlő­dése és gyarapítása függ ettől. Ugyanakkor már most megkezdő­dik az a munka, amelytől a jövő évi jó termés függ. Alapvető népgazda­sági érdek a kenyérgabona jó elveté­se. Biztosítani kell a jóminőségű kenyérgabona elvetését, a kitűzött terveknek megfelelően, az utolsó négyszögölig. A szocialista nagyüzemi termelésre áttért mezőgazdaságunk első évét zárjuk. Termelőszövetkezeteink elnökei, a vezetőségek tagjai, agronómu- sok, brigádvezetők túlnyomó többsége nagyszerűen vizsgázott. Általában a váltnál eredményeseb­ben szervezték meg a munkát, s ahol a parasztság szorgalma, közösségi munkája megfelelő i vóit, ott jelent­keznek már a nagyüzemi termelés eredményei is. Hadd szóljak valamit terveinkről is. Az ötéves terv részleteinek alapos, körültekintő kidolgozása után, a kö­zeli hetekben kerül megvitatásra és véglegesítés céljából a Központi Bi­zottság, a kormány és az országgyű­lés elé. ötéves tervünk fő irányelveit adottságaink és a gyorsabb építés szükségleteinek megfelelően jelölte ki pártunk VII. kongresszusa. Úgy tervezzük, hogy a most, szep­tember végén összeülő országgyűlés elé terjesztjük oktatási reform-ja­vaslatainkat is. A törvénytervezet messzemenően figyelembe veszi a szülők, a pedagógusok javaslatait, a tudományágak fejlődését, a szocializ­mus építéséből fakadó követelmé­nyeket és a következő években meg­valósítjuk az ezeknek megfelelő ok­tatási rendet. Büszkék vagyunk arra, hogy az idén ősszel már közel 240 ezer középiskolásunk lesz — ami négy és félszerese az 1938-as tanulói létszámnak. Népünk gondolatvilága a békés, szocialista építés terveivel, s mindkét keze munkával van tele. Egész erőnkkel azon vagyunk, hogy lehetőségeinket kihasznál­va, mindent megtegyünk a jobb életért, boldogulásért. Terveink megvalósításához békére van szükségünk. A szocialista építő munka maga is része a békéért foly­tatott harcnak. Amennyivel egysége­sebb. öntudatosabb társadalmunk, amennyivel erősebb népi, nemzeti egységünk, amennyivel nagyobbak építési eredményeink, annyival töb­bet nyom a magyar nép békevágya és akarata a nemzetközi helyzet mérlegén. Kedves Elvtársak, Barátaink! A nemzetközi helyzet legveszélye­sebb tűzfészke ma Európában van, s ez a nyugatnémet revansizmus és mi- litarizmus. Ért támogatja a nemzet­közi reakció vezetője, az Egyesült Államok kormánya, az amerikai mil­liárdosok képviselője. Nem a mi országaink, hanem a nyugati hatalmak azok, amelyek a második világháborút követően soro­zatosan megszegték ünnepélyesen vállalt nemzetközi kötelezettségeiket. A második világháború alatt és vé­gén nemcsak a Szovjetunió, hanem Amerika, Anglia és Franciaország kormányai is kötelezettséget vállal­tak a fasizmus, a militarizmus fel­számolására és mégis, 1946 óta nyíl­tan segítik a német revansistákat abban, hogy újjászervezzék hadsere­güket a hitlerista Wehrmacht tábor­nokai és főtisztjei vezetése alatt. A népeknek tudniok kell, hogy Nyugat-Németország hatalmas ősz- szegeket fordít fegyverkezésre. A NATO-államok között ma már Nyu- gat-Németországnak van Európában a legtöbb felfegyverzett hadosztálya. A népek nem tűrhetik, hogy a háborús provokátorok és kalandorok a szemük láttára élesítsék a kést, játsszanak a háború tüzével. A béke minden hívének, minden becsületes embernek az a kötelessége, hogy megakadályozza a gyújtogatókat gaz­tetteik elkövetésében, hogy lefogja a kalandorok kezét. A Magyar Népköztársaság kor­mánya, a varsói szerződésben résztvevő többi állammal teljes egységben, fenntartás nélkül tá­mogatja a testvéri Német De­mokratikus Köztársaság kormá­nyát állami szuverénitásának és biztonságának védelmezésébcn. Támogatja mindazokat az intézke­déseket, amelyeket a Német De­mokratikus Köztársaság kormánya a hidegháborús nyugat-berlini góc el­szigetelése érdekében foganatosított. A magyar népnek és kormányánál: az az álláspontja, hogy a német bé­keszerződés megkötését, a nyugat­berlini helyzet rendezését, éppen úgy, mint más nemzetközi kérdést, békés eszközökkel, tárgyalások útján kell megoldani. Éppen ezért támogatja a Szovjetunió és a Német Demokrati­kus Köztársaság kormányainak azt a javaslatát, hogy az összes érdekelt országok bevonásával hívjanak össze széleskörű békekonferenciát a német békeszerződés megkötésének kidolgo­zására. Támogatja a Szovjetuniónak és a Német Demokratikus Köztársa­ság kormányának azt a javaslatát, hogy a kialakult helyzetben Nyugat- Berlínt tegyék demilitarizált szabad várossá nemzetközi biztosítékokkal. Amennyiben a nyugati hatalmak ezt elutasítanák, úgy a Magyar Népköz- társaság kormánya szövetségeseinek és más békeszerető ál látnok kormá­nyaival együtt alá fogja írni a béke- szerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Mindezt megtennünk népünkért, hazánk biztonságáért és az emberi­ség békéjéért vállalt szent köteles­ségünk. A békés egymás mellett élés biz­tosításához az emberiségnek a legmagasabbfokú éberséget és határozottságot kell tanúsítania az imperializmus mesterkedései­vel, a reakciós katonai körök kí­sérletezéseivel szemben. A béke erőinek élén a hatalmas, a világ fejlődését meghatározó szocia­lista világrendszerrel, megvan min­denük ahhoz, hogy megakadályozzák és ha kell, csapásaikkal meghiúsítsák a reakciós körök háborús kalandor­kodásait. A szocialista országok, élén a kommunizmust építő Szovjet­unióval, nap mint nap tanúbizony­ságát adják társadalmi, gazdasági, kulturális, tudományos és katonai fölényüknek. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja grandiózus programja, a béke programja — az emberiség előtt jüL: (Folytatás a 2, oldalonj Megkezdték a vetést az ország legészakibb szántóföldjein Az idei kedvező nyári időjárás eredményeként Borsod megyében a szokásosnál több mint 2 héttel ha­marább tudták befejezni az aratást* és időben kezdtek hozzá a talaj mun­kákhoz. Jelenleg már csaknem 40 000 holdon végezték el a gépállomások a vetőszántást. A mezőkövesdi Kossuth Tsz mintegy 1100 hold őszi kalászos alá már befejezte a talajmunkát, s megkezdték az őszi árpa, valamint az őszi takarmánykeverék vetését Ugyancsak megkezdték a vetést a sá­toraljaújhelyi járásban is, ahol ugyancsak őszi árpa került a földbe már 150 holdon. A tsz-ek a több év­tizedes tapasztalatok alapján szor­galmazzák a minél korábbi vetést mert a közmondás szerint akkor hoz­nak jó termést az ősziek, ha azokat „porba vetik”. A tsz-ek nagy többsége az idén már nagyhozamú és nemesített vető­magot tesz a földbe. A korábbi évek termelési tapasztalatai alapján az idén a tavalyinál hétszer nagyobb területen, összesen 37 000 holdon vet­nek nagyhozamú külföldi fajtákat. A déli: mezőkövesdi, mezőcsáti és a szerencsi járásokban elsősorban a szovjet Bezosztája fajtákat vetik. Az északi, dombokra húzódó, erdők közé ékelt szeszélyes időjárású edelényi, putnoki, encsi járások tsz-ei, vala­mint a zempléni Hegyköz határában Koroszpelka vetőmag kerül a földbe. Ezenkívül másod-, illetve harmad- nemesítésű bánkúti búzát, vetnek. ----------o—........— K orszerű technológiával növelik a termelést Az Özdi Kohászati Üzemek f-es számú kohójánál néhány hete kezd­ték meg az egyik legkorszerűbb, a fejlett ipari országokban is új, vas­gyártási technológia, az úgynevezett olajbefuvatásos eljárás alkalmazá­sát. Ez röviden abból áll, hogy a ha­gyományosan használt fűtőanyag, a koksz pótlására, illetve annak csök­kentésére a fúvóformákon át a na­gyobb kalóriát adó olajat juttatnak az olvasztóba. Az ózdi kísérlet igen jól bevált. Az olajbefuvatás révén kevesebb szennyező anyag kerül a vasba, s ezáltal lényegesen jobb lesz a vas minősége. A kokszfelhasználás is jelentősen kisebb a korábbinál, a termelés pedig mintegy tíz százalék­kal növekedett. Ezért az I-es számú kohónál ezt az új, korszerű eljárást már üzemszerűen alkalmazzák, s ha­marosan, a következő évnegyedben bevezetik a IV-es számú olvasztónál is. Új csőmalmol szerelnek a Hejőcsabai Cementgyárban Tavaly kezdték meg 120 millió fo­rintos költségelőirányzattal a Hejő­csabai Cementgyár nagyarányú re­konstrukcióját. A rekonstrukció so­rán eddig bővitették a kompresszor­házat, s már egy új nagyteljesítmé­nyű kompresszort üzembe is helyez­tek. s ennek révén a cementet gyor­sabban juttathatják a tároló silókba. Hozzáláttak a klinkerüzem felújítá­sához, bővítéséhez is. Eddig négy új szemcsésítő berendezés készült el, s megkezdték egy aknakemence épí­tését. Az év első felében már üzembe helyezték az első, óránként húsz ton­na teljesítményű cementőrlőmalmot s a második hasonló teljesítőképes­ségű berendezés szereléséhez is hoz­záláttak. Ezt a tervek szerint október elején helyezik üzembe. Ennek rend­szeres üzemeltetésével naponta mint­egy négyszáz tonna cementtel adhat­nak majd többet az építőiparnak. A csőmalom terv szerinti üzembehe- lyezéséhez kérik a Jászberényi Apri- tógépgyár segítségét is, hogy a eső- malom meghajtó fogaskoszorút mi­előbb bocsássák rendelkezésükre.

Next

/
Thumbnails
Contents