Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-26 / 227. szám

2 BSZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1961. szeptember 28. Zorin levele McCloylioz New York (TAS2SZ) V. A. Zorin, aki képviselte a Szovjetuniót a leszerelés kérdésében folytatott kétoldalú szovjeté—amerikai tárgyalá­sokon, 1961. szeptember 20-án levelet intézett McCloyhoz, az Egyesült Államok képviselőjéhez. Megkaptam ez év szeptem­ber 20-i levelét — hangzik Zo­rin levele —, amelyben Ön magyarázza azt az álláspontot, amelyet az Egyesült Államok szándékszik, elfoglalni a továb­bi leszerelési tárgyalásokon, A kétoldalú véleménycsere folyamán köztünk létrejött megállapodás szerint az Egye­sült Államok hozzájárult, hogy a leszerelési tárgyalások elveiről szóló szovjet—ameri­kai közös kormánynyilatkozat­ba ne kerüljön be az ön által ismertetett tétel, amelynek el­fogadása egyetértést jelentene a fegyverzet, fölötti ellenőrzés megteremtésének koncepciójá­val a leszerelés fölötti ellen­őrzés helyett., Levelében ön rámutat, hogy ez a tétel ,,ki­fejezi az Egyesüli Államok álláspontjának kulcs-elemét’’. Ezzel kapcsolatban ki kell jelentenem, hogy'mint ön tud­ja, a szbvjet kgprnány és an­nak vezetője, N. Sz. Hruscsov nyilatkozataiban elég részlete­sen és világosan kifejezte az általános és teljes leszerelés fölöfti ellenőrzés kérdésében elfoglalt-szovjet álláspontot. A Szovjetunió síkrászáll : á% álta­lános és teljes leszereléssel kapcsolatos .intézkedésék leg­gondosabb és le'ŰSzigorúbb nemzetközi ellenőrzése mellett. A Szovjetunió, amikor ragasz­kodik a leszerelés hatásos el­lenőrzéséhez, és maximálisan meg akarja könnyíteni a meg­egyezés elérését egy ilyen el­lenőrzésre vonatkozóan, ugyan­akkor határozottan fellép az ellen, hogy ellenőrzést te­remtsenek a fegyverzet fölött. Az ön leveléből kitűnik, hogy az Egyesült Államok el­lenőrzést akar teremteni afö­lött a fegyveres erő és fegyver­zet fölött, amely a leszerelés ilyen vagy olyan szakaszában az államok tulajdonában ma­rad. Egy ilyen. ellenőrzés azon­ban — amely gyakorlatilag a fegyverzet1 ellenőrzését jelenti, — a törvényesített kémkedés nemzetközi1 rendszerévé vál­hat, ebbe pedig magától érte­tődően egyetlen állam semigyors kidolgozása érdekében. egyezhet bele, ha törődik biz­tonságával és a világbéke fenntartásának érdekeivel. Az Egyesült Államok e kérdésben elfoglalt álláspontja — ha ra­gaszkodni fog a fentemlített tételhez — okvetlenül megne­hezíti az általános és teljes le­szerelés programjában való megegyezést, amely program általános elveit illetően már létrejött közöttünk a megálla­podás. Ami a Szovjetuniót illeti — hangzik befejezésül a levél —, a jövőben is minden erőfeszí­tést megtesz a hatásos nemzet­közi ellenőrzés mellett végre­hajtandó általános és teljes le­szerelésről szóló szerződés Kerekasztal-értekezlet Kómában Vasárnap kerekasztal-érte- kezlet nyílt meg Rómában, a szocialista tábor és a kapita­lista országok kiemelkedő po­litikai és közéleti személyisé­geinek részvételével. A Szov­jetuniót A. Adzsubej, az Iz­vesztyija főszerkesztője, vala­mint Hja Ehrenburg és A. Kornejcsuk írók képviselik. Az értekezlet munkájában Humphrey amerikai demok­ratapárti s?enátor, Noel Baker és Zilliacus angol politikus, Ferruccio Parri olasz szená­tor,. Eiccardo Lombardi,, az Olasz Szocialista Párt vezető­ségi tagja, Jules Moch francia politikus, továbbá lengyel, csehszlovák és bolgár parla­menti képviselők és mások is résztvesznek. Kennedy beszéde! mondáit az ENSZ közgyűlésén Kennedy, az Egyesült Álla­mok elnöke hétfőn délélötl félórás beszédet mondott az ENSZ közgyűlésén. A beszédr bén békeszólamok és propa­ganda kijelentések, valamint a Szovjetunió éllen intézett tá­madások keveredtek fontos be­ismerésekkel és tárgyalásokra való felszólításokkal;,.., ' Beszédének első részében az elnök az ENSZ-titkárság- kér­dését érintette. Szerinte egyet­len államférfit kell az ENSZ- tiikárság vezetésévél, meg­bízni és ezzel ismét elutasí­totta a hármas megoldásra irányuló szovjet javaslatot. Hozzáfűzte azonban, hogy az ENSZ tagságában bekövetke­zett hatalmas -változás nyomán szükségesnek mutatkozik az ENSZ szerveinek felülvizsgá­lása. ; IS szovfe! toiüáuy közleménye (Folytatás az 1. oldalról.) jes leszerelés programjának megvitatását. A közlemény megállapítja, hogy a kétoldalú tárgyalások utolsó szakaszában — New York-bqn — az Egyesült Államo.lv,,«;!- a fogadott egy sor olyan tételt, amelyhez rágászíój- dott a szovjet fél, s a szovjet kormány ezt fi- < gyelembe véve, arra á kő- ( vetkeztetésr^ jutott, meg­van a lehetősége, hogy az * ENSZ-közgyű!és "elé a 1 Szovjetunió és az Egyesült Államok közös javaslatot terjesszen „Az elvekről szóló nyilatkozat” címmel, mint irányelv-terve­zetet, az általános és teljes le­szerelésről szóló egyezmény előkészítésével foglalkozó szerv számára. A közlemény rámutat, hogy az Egyesült Államok kormá­nya a szovjet fél kívánságára szeptember 19-én hozzájárult ahhoz, hogy az „elvekről szóló nyilatkozatból” iktassák ki azt a tételt, mely szerint nem-f caak a leszerelési intézkedé-f sek fölött kell ellenőrzést te-A remteni, hanem azok fölött a A fegyveres erők és fegyverzeti fölött is, amelyek a leszerelés! ilyen vagy olyan szakaszában $ az államok tulajdonában ma-d radnak. a A szovjet kormány —I hangzik a közlemény —T ugyanakkor kijelenti, hogy* amennyiben az Egyesült Ál-d lamok és szövetségesei nem 4 mondanak le arról az állás-1 pontjukról, amely a fegyver-? zet fölötti ellenőrzés megte­remtésére irányul, akkor ko~d moly nehézségek támadhatnak* az általános és teljes leszere-I lésről szóló egyezmény élőké-? szítésével foglalkozó tárgya-v lásokon. $ A közlemény rámutat, hogy^ a szovjet kormány szükséges-A nek tartja kijelenteni: f mélységesen elvi kérdés J az, hogy megvalósítják a d leszerelést ellenőrzés mel- d lett, vagy hogy ellenőrzést * teremtenek a fegyverzet I felett. Y A tárgyalások folyamán —v mutat rá a közlemény — le-d kötetlennek bizonyult a meg-» egyezés az általános és teljest leszerelésről szóló egyezmény? előkészítésével foglalkozó! szerv összetételét illletően.d mivel az amerikai javaslatok d szerint a semleges államokat* továbbra is távol tartják a le-a szerelés kérdésében folyta-? tandó tárgyalásoktól. A szov-v fet kormány elengedhetetlenül • szükségesnek tartja, hogy a közgyűlés e tekintetben olyan határozatot hozzon,. amely egyenjogú részvételt “biztosít a leszerelési tárgyalásokon minden olyan államnak, amelynek ehhez törvényes jo­ga van, . és amely ' ájjajnok beikül nem lehet eredménye­dé»; tárgyaim. . v .. • Beszédének legnagyobb részét Kennedy a leszere­lés kérdésének szentelte. ■ Elismerte, hogy a leszere­lés az egész emberiség - óhaja, éppen ez késztette a belgrádi konferenciát arra, hogy az általános, teljes és ellenőrzött leszerelés kérdését központi vitatémává ■ tegye. Ugyanebben az értelemben egyezett meg — mondotta Kennedy — a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok néhány nappal ezelőtt a leszerelés kérdésének néhány elvében. Az Egyesült Államok új le­szerelési tervet terjeszt elő. Erről a tervezetről az elnök azt mondotta, hogy „szűkíteni íogja a szakadékot a szovjet és az amerikai álláspont között”. Az amerikai küldöttség — mondotta az elnök — javasla­tot fog tenni az ENSZ alapokmányának kiegészítésére olyan pont­tal, amely megtiltja a vi­lágűr háborús célokra va­ló felhasználását. Foglalkozott a beszéd a gaz­daságilag elmaradott államok megsegítésének kérdésével, a gyarmatosítás problémáival és ■ káosz ü gjréyel,,, Rótérye a nyy- gat-berljní yáj^aggíü , összé- függő., keretesekre, az elnök cél­zott.'' ip»; Msy a Szovjetunió ama elhatározása, amely sze­rint a Német Demokratikus Köztársasággal békeszerződést ír alá, még egyáltalán nem há­borús ok. Hozzáfűzte azonban, hogy a nyugati hatalmak el­határozták, minden eszközzel megvédik állítólagos jogaikat. Nyugat-Berlin megközelítését illetően megvédik „létfontos­ságú érdekeiket, valamint Nyugat-Berlin szabadságát”. A helyzet élesedéséért — mint korábban — most is a Szov­jetuniót próbálta felelőssé tenni, de végülis elismerte a tárgya­lások szükségességét és a megegyezés lehetőségéi. A beszéd befejező részében az elnök ünnepélyes békeszóla­mait azzal a kijelentéssel tar­kította, hogy az Egyesült Ál­lamok kellő fegyverekkel ren­delkezik. Rónai Sándor fogadta az Egyesült Királyság új követét Rónai Sándor, az országgyű­lés elnöke hétfőn bemutatko­zó látogatáson fogadta Ivor Thomas Montague Pink-et, Nagybritannia és Észak-Iror- szág Egyesült Királyság új magyarországi rendkívüli kö­vetét és meghatalmazott mi­niszterét (MTI) A mefíizi BDükáseszláiy hangja A dolgozó ember egyaránt irtózik a háborútól, bármelyik világrész országában éljen. A józan ész csak rémülettel gon­dolhat egy harmadik világháborúra. A béke óhajtásában egyek vagyunk sok száz-millióan. Az óhaj azonban mind­inkább kevés az imperialisták eszeveszett fegyverkezési haj­szájával, háborús előkészületeivel szemben. Az óhaj helyett ma tettekre van szükség. A nemzetközi helyzet fejleményei azt bizonyítják, hogy a militaristákat csak az erő riaszt­hatja vissza. Ilyen erő a fegyver is. A szocialista tábor kor­szerű fegyverzete, hadserege a béke elsőszámú védelmezője. Ilyen erő a békét akaró emberek nemzetközi összefogása is* a háború tüzével játszó kormányok elleni összehangolt akciók is. A nemzetközi élet hírei az utóbbi napokban azt mutat­ják, hogy mind több helj'ütt és többen megértik: ma kiáltóbb parancs aktívan cselekedni a béke érdekében, mint bármikor 1945 óta. Ennek jegyében hívták össze az elmúlt hét péntek­jén Berlinben a nemzetközi szakszervezeti értekezletet is. E sok millió dolgozót képviselő értekezleten felszólalók támo­gatták a Szovjetuniót és a Német Demokratikus Köztársa­ságot abban a törekvésében, hogy megkössék a békeszerző­dést, rendezzék Nyugat-Berlin helyzetét s ezáltal gátat emel­jenek az újjáéledő német, militarizmus, a béke legfőbb ellen­sége elé. Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára a múlt világháború 50 millió áldozatára emlékeztetve, beszá­molójában hangsúlyozta: „legfőbb.ideje annak, hogy a nem­zetközi munkásosztály határozottan kezébe vegye a béke ügyét és tömegharcot indítson az imperializmus és a háborús gyújtogatok visszaszorítására.” A főtitkár javasolta, hogy az értekezlet forduljon felhívással Nyugat-Németország dolgo­zóihoz, emlékeztesse őket arra, hogy a német militarista poli­tika a múltban már két alkalommal zúdított szerencsétlen­séget a világra; figyelmeztesse a nyugatnémet munkásosztályt arra, hogy történelmi feladata ' az új katonai konfliktus —- az atomháború megakadályozása. Louis Saillant javasolta: a berlini nemzetközi szakszervezeti értekezlet hasonló fel­hívást fogadjon és juttasson el a többi kapitalista ország dolgozóihoz is. A történelem szükségszerűen írja elő, hogy a nemzetközi munkásosztály megfontolja a berlini értekezlet állásfogla­lását s mind erőteljesebben hallassa hangját a béke érde­kében. A sí ruccpol i fi But li si darca Az ENSZ általános ügyrendi bizottsága elfogadta a Szovjet­unió javaslatát, hogy tűzzék a közgyűlés napirendjére a Kínai Népköztársaság törvényes jo­gainak, ENSZ-tcigságának ren­dezését. Évek óta tartó huza­vona végére kerülhet ezáltal pont. Az amerikaiak és szövet­ségeseik ugyanis mindezideig megakadályozták, hogy fel­vegyék az ENSZ tagjai sorába a 670 milliós Kínai Népköztár­saságot. E struccpolitika vé­gülis kudarcot vallott; az idén az amerikai diplomácia manő­verezése ellenére is megtár­gyalja a közgyűlés Kína ENSZ- tagságát. Természetesen ez még nem jelenti- azt, hogy föl is veszik a Kínai Népköztársaságot az ENSZ-be. Nyilvánvaló, hogy az imperialisták mindent el­követnek — ha nyílt színen nem is — a népi Kína ENSZ- be való felvétele ellen. A vi­lág haladó közvéleménye to­vábbra is élénk figyelemmel kíséri: vajon okult-e az Egye­sült Államok ENSZ-delegá- ciója az ügyrendi bizottság­ban elszenvedett kudarcából, s elfogadja-e végre a nyilván­való tényt, a Kínai Népköztár­saság létezését. Ennek annál is nagyobb jelentősége vám, mi­vel a feszült nemzetközi hely­zetben a Kínai Népköztársa­ság ÉNSZ-tagságának rende­zése hozzájárulhat a feszültség ’ csökkenéséhez, elősegítheti a ’halasztást nem tűrő nemzet­iközi kérdések rendezését. ) Nagy Zoltán I __________ • V an a Hegyközben egy barátom. Munkásszülök gyermeke, rokonai közül még a század elején sokan „kitántorog­tak” a nyomorúság elől Amerikába. A legtöbben már nem adnak életjelt ma­gukról, megöregedtek:, meghaltak. Egy 70 éves nagybácsi azonban hűségesen tartja a kapcsolatot' az ó-hazal roko­nokkal. Gyakran ír levelet Norwalkból, s minden sorából érezni: szinte örömét leli abban, hogy anyanyelvét gyakorol­hatja- Kedvesek, kiadósak a levelei, s rendszerint beszámol egy-egy történet­ről, amely valamelyik idegenbe szakadt hazánkfiával megesett. Mostani levele is ilyenről szól, még pedig olyan ízes, kellemes nyelvezettel,'' helyenként szinte' írói fordulattal, hogy úgy, ahogy van,< minden változtatás, át- stilizálás nélkül újságba kívánkozik. „Kedves Pista öcsénri — kezdődik a messziről jött írás.Leveled megkap­tuk, s nagy örömmel olvastuk. A leg­jobban annak örülünk, hogy a húgod, Marika, már jól érzi magát.. Mert bi­zony tudjuk, hogy 4 gyerekre sokat kell dolgozni. Minálunk csak 3 van; mégis alig győzi a menyem a munkát, a há­rom gyerek minden idejét elfoglalja. Máskülönben megvagyunk csendesen. Iréntől mostanában nem kaptunk leve­let, mert most én'tartozom neki válasz­szák Megint messze dolgozom a család­tól, és csak a hét végén jövök haza, de- most olyan rossz, esős az idő, hogy a köszvénytől alig tudom a pennát a ke­zembe fogni. Pedig ha már írni sem fogok tudni, akkor nem is lesz érdemes élni. Hogy pedig a levelem egy kicsit ismét hosszabbra eresszem, megint megemlí­tek néked egy kis történetet egy itteni magyar emberről. A múltkorában, egy szép vasárnap délután elindultam a munkám felé, mivel messze dolgozom itthontól, ezért megyek már vasárnap, hogy kipihenve fogjak a munkához hét­főn reggel. Egy falut elhagyva, éppen az elmegyógyintézet kapuja előtt kipuk­kadt kocsim első kerekén a .gumi, a jobb oldali. Felemeltem a tengelyt és levettem a lyukas kereket, hogy ráte­gyem a. pótkereket. Az 5 anyacsavart, a tengely kalapjába téve a hátam mö­gött hagytam. Ahogy feltettem az extra kereket, véletlenül megrúgtam a ten­gelykalapot, amelyben az anyacsavarok voltak. Es ahogy felborult, mind az 5 csavar kigurult belőle, egyenesen az esőcsatornába* amely 5—8 láb mél; volt,- tehát lehetetlenség volt kihalászni belőle. így, jó magyarosan káromkodva néz­tem a mélybe. Erre a hátam, illetve a kapu mögött megszólalt egy ember ma­gyarul, hogy hát mi a baj, hogy oly mérges vagyok? Ránézek, látom, hogy az elmegyógyintézet egyenruhájában van az illető, és elég jól, ámbár kissé idegen kiejtéssel beszéli a magyar nyel­vet. Mondja, hogy ne lepődjek meg, amiért intézeti ruha van rajta, ő csak bolondnak van nyilvánítva, de ő nem bolond, az egyetlen gyermeke, a leánya „Bolondnak nyilvánítva... ti .J és annak férje dugták be ide, hogy meg tudják kaparintani kis házacskáját, amelyet egész élete munkájával szer­zett. ' Dé azt mondta, először is tegyük fel a gumit, ő majd segit nekem. De hiszen — mondom — a csavarok a csatornába gurultak, hát hogy tegyük fel? Egy­szerű — tanácsolta az egyenruhás —, vegyek le minden kerékről egy-egy csa­vart, és egy, ' ami az extra kereket tartja, az 4 csavar összesen. Innen 6 mérföldre van egy benzinkút, ott kap­hatok új csavarokat, addig pedig elme­hetek így hiányosan is. Igazán meg vol­tam lepődve az illető gondolkozásán, ami azt bizonyította, hogy tényleg nem bolond. A gumit feltettük, és ő kért, hogyha van időm, üljünk le a kapu előtti lócára, és beszélgessünk egy kicsit. Leültünk, és én csak hallgattam, ő beszélte az élete történetét. Elmondta, hogy fent Zemplén megyében született. Fiatal korában Budapesten is dolgozott, mint cipészsegéd, 20 éves korában Bécs- be ment, onnan került Amerikába. New Yorkban dolgozott a szakmájában, ké­sőbb egy cipőjavító műhelyt nyitott, elvett egy csinos magyar lányt. Egy kis­lányuk született, de attól kezdve fele­sége betegeskedett, pár évre rá meg is halt. Kisleányát a házmesterné nevelte, úgy ahogy. A leány 16 éves korában el­szökött egy olasz fiúval, majd 1933-ban, ra nagy depresszió idején* hazajött 3 gyermekével, teljesen lerongyolódva, éhesen. Persze mint apja, sajnálta, visszafogadta, sőt örült, hogy lesz ismét otthona a leánya családjában.. Nagyon olcsón vett egy kis házacskát a várostól. jó messze, a műhelyt eladta, hogy velük lakhasson. , Néhány hónap múlva a veje is meg­érkezett, szintén rongyosan, éhesen. Be­fogadták, felöltöztették. Persze akkori­ban munkát kapni lehetetlenség volt, tehát éldegéltek az 6 kevés, megspórolt pénzecskéjéből. Később, amikor már le­hetett munkát kapni, azt mondta a ve­iének, hogy jó lenne, ha ő is munka után nézne, mert már nem bírja tovább a kiadásokat fedezni, csupán néhány dollárja van készletben. Erre a vő azt válaszolta, hogy nem megy el hazulról, vegyen fel kölcsönt az após a házára. Az öreg azonban nem akarta megter­helni a házát, mivel előrehaladott kor­ban volt. Ettől kezdve lánya és veje ellenségesen, viselkedtek vele szemben. Amikor pedig kijelentette nekik, hogy már nincs több pénze, akkor ügyvéd segítségével bíróság elé állították, hogy nem beszámítható, mert elherdálta a pénzét. : így került az elmegyógyinté­zetbe az amerikai bíróság ítélete alap­ján. De nevetve mondta az öreg, hogy lánya és veje elszámították magukat, mert az állam az elmegyógyintézeti tartásdíj fejében, ami havi 120 dollárt tesz ki, lefoglalta a házat. így a veje veszített a perrel, mert azelőtt ingyen laktak a házban, most pedig lakbért kell fizetniök. Megrendített a zempléni hazámfia szerencsétlensége, mondtam neki, ha akarja, beszélek egy ügyvéddel kiszaba­dítása érdekében. De ő nem akar innen kimenni, mert mint mondja, őneki Amerikában ilyen jó dolga sohasem volt, mint a bolondok házában. Hivata­losan bolondnak van nyilvánítva, de jól bánnak vele. Dolgozik, amit tud, segít a személyzetnek, nyáron levágja a füvet, télen havat lapátol. Ha rossz az idő, a konyhában edényt mosogat vagy krumplit hámoz, mindig talál magának elfoglaltságot. ígértem és küldtem is neki két jó magyar könyvet, azokat, amelyeket te küldtél nekem. Sajnálom szegényt, hogy ilyen sorsüldözött, de már ő is öreg, mint én, néki sincs sok már hátra ezen az idegen földön” — fejeződik be a szokásos üdvözlések, kö­szöntések után a messziről jött levél. (h. ÍJ Nasszer távirata az EHSZ-közgyűlés elnökéhez Nasszer elnök táviratot kül­dött Monzsi Szlimnek, az ENSZ-közgyűlcs 16. ülésszaka elnökének. Az Egyesült Arab Köztársaság népe és magam is — hangzik a távirat — nagy aggodalommal kísérem a kon­gói fejleményeket. Attól tar­tunk, hogy a kongói ENSZ- misszió ellen összeesküvést szervező imperialista cselszö­vök az egész világ szeme lát­tára végrehajtják aljas tervei­nket és kivívják Kongó szétta- Agolását. elcsatolva az országtól ÍKatangát. Ezek a mesterkedé- Tsek gyanússá és kétségessé tet- t tők Hammarskjöld elhunyta­dnak körülményeit is. A Az EAK elnöke ezután rá- Amutat, hoev mozgósítani kell Imlnden erőt a harcoló kongói Ynép érdekeinek biztosítására és Váz ország területi épségéhez, valamint egységéhez fűződő jo­gainak érvényesítéséért, mert ez az egyedüli út, amelven az eseményeknek fejlődniük keli. 0 varsói szerzídés tagállamai fegyveres hadgyakorlatokat tartanak A harci kiképzés tervének, megfelelően és a jelenlegi ki­képzési év eredményeinek .összegezése céljából ez év ok- ♦ tóber—novemberében hadgya- f korlatokat tartanak a varsói A szerződéshez tart ozó országok I fegyveres erőinek kötelékében Tlévő vezérkarok és csapatok; V A hadgyakorlatokban a d szárazföldi, a légi, a hatji- d^engerészeti erők és’ a légi Í úton szállított csapatok vesz­nek részt. A hadgyakorlatokat a var­sói szerződés tagállamainak A területén tartják«

Next

/
Thumbnails
Contents