Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-22 / 224. szám
Tünteti, 1961. szeptember 22. ESZAKMAGYARORSZAG RANDEVÚN f” Jó úton a kenéztől Dózsa Tsz A jö tapasztalatok első momentumával már a tsz irodájánál lehet találkozni. Egy gondos kertész keze virágoskertet varázsolt az épület elé. Bent tisztaság, s a friss festékszag azt tanúsítja, szeretik a szépet. Az elnök, Vakles György asztalán álló kis piros zászlócska mást is sejtet. Elolvasom: „Az aratásban, cséplésben legjobb eredményt elért mezőgazdasági termelő- szövetkezetnek”. Szóval nemcsak a szépet szeretik, de már az első percekben is meg lehet állapítani, hogy a munkával sem állnak hadilábon a kenéz- lői tsz-gazdák. Az elnök így nyilatkozik: — 1847 mázsa gabonát adtunk át az államnak. Ennek egy részét szerződésen felül, s ugyancsak szerződésen felül 280 mázsa sörárpát. Az aratással és cséplésse! is korábban végeztünk, ezért kaptuk a zászlót a járási pártbizottságtól. Nehéz lenne számot adni ar- "ól a munkáról, aminek nyomán ez a dicsőség megszületett, s melyeket csak néhány Az öntészbrigád... Rövid idő alatt is meglehet ismerni egy embert De csak akitor, ha az az ember nyilt, őszinte, nincs takargatni- valója, és igazán szereti azokat, akikkel együtt dolgozik hosszú esztendők óta. Tóth István, a diósgyőri vasgyár acélöntödéjének egyik brigád vezető je ilyen ember. S amikor megismertem, nem csak őt ismertem meg egyedül, hanem az egész brigádot amelyet vezet immár 14 esztendeje. Nem, nem beszéltem a brigád tagjaival, ahhoz nem lett volna elegendő néhány perc. Meg aztán a kis kollektívának tizenegy tagja van. De úgy gondolom, mind a tizenegy ember azt mondotta volna, amit a brigadérosa mondott: — Mindig az a fontos, hogy akik együtt dolgoznak, megértsék egymást. Ez, csakis ez lehet az alapja a jó munkának. így igaz. Különben nem lenne együtt a brigád 14 esztendeje. Pedig ez nagy idő. S azóta jól megértik egymást Jól segítik egymást. Kell is, hogy segítsék, mert az öntész szakma nem tartozik a könnyű mesterségek közé. Keresetük is elárulja, hogy szakképzett, törekvő emberek: 1800— 2000 forintot keresnek havonta. És mind hazaadják az asz- szonynak a fizetés napján. Mert nem akármilyen emberekből áll ez a brigád, amelyről Tóth József üzemvezető is nagy elismeréssel szól, a többi vezetőkkel együtt. Szocialista emberekké formálódnak. A brigád már elnyerte a szocialista címet, most másodszor küzdenek érte. És másodszor is elnyerik, biztosan el, mert igen kimagasló munkát végeznek az öntödében. És tanulnak, szakmai továbbképzésen vesznek részt Sohasem hiányoznak a munkából. Minden jót el lehet mondani erről a szocialista brigádról. És vezetőjéről Tóth Istvánról, aki nem dicsekszik, egyszerűen csak azt mondja, amikor a brigád munkája iránt érdeklődik az ember: — Keményen dolgozunk, az igaz, de így dolgoznak a többi brigádok is. Ezért kapjuk a fizetést... Ez is igaz, az acélöntöde gyárrészlegnél sok a kiváló brigád, a jó szakember és a képzett, sokoldalú vezető. így aztán nem csoda, ha olyan nagyszerű brigádok kovácsolód- nak valóságos kis családdá, mint a Tóth-brigád, amelynek ifjú tagjaira büszke az egész gyár. És joggal büszke, mert a 14 éves brigád naponta sokat tesz a diósgyőri öntészek hírnevéért. így ismertem meg rövid idő alatt Tóth brigadérost, ezt az egyszerű, nyilttekintetű. alig harminc éves, barna hajú, jól megtermett fiatalembert, aki az acélöntöde egyik büszkesége. — szegedi —< Az ózdi fogaskerekű Hegyaljai híradás! 1957- és 59-ben volt olyan1 szőlőtermés Tokaj-Ilegyalján,' mint amilyenre most számíta-' nak. Vass Imre árulja el ezt,' a Tokaj-Hegyaljai Állami Pin-' cegazdaság olaszliszkai üzemegységének vezetője. 22—25 mázsás termésre számítanak holdanként. Ezt onnan tudják, hogy a 30 holdas szőlőtábla különböző részein próbaszüretet végeztek. Az első hét vizsgálata alapján 16 cukorfoka volt a mustnak, egy hét múlva, már 18. A cukorfok a szüretig,, október vége felé éléri a 25— 28 fokot is. Arra számítanak, hogy forrás után a 28 fokos mustból nagymennyiségű édes szamorodnit nyernek. Az aszúsodás kezdeti stádiumban van, de most igen elkelne egy kis eső, hogy vékonyodni tudjanak a szőlőszemek. Vass elvtárs véleménye szerint megdőlt a hegyaljai öregeknek az az állítása, hogy csak azokban az években lehet #ó szüretre számítani, amikor «2 évszámokban a négy megvan maradék nélküL Rengeteget olvastam, s még többet hallottam már a Miskolci Pamutfonodáról. Hogy az milyen szép! Milyen modern! Hogy ott igazán öröm a munka. Fényképet is láttam az üzemről, nem egyet. S bár szerettem volna, valahogyan mindig úgy jött a dolog, hogy eddig még nem jutottam el, saját szememmel is meggyőződni az olvasottak, hallottak felől. Arra feltétlenül elkészültem, hogy valóban szép, modern üzemet találok itt. S valóság mégis meglepett. — Hja, nem véletlenül vagyunk Kö- zép-Európa legmodernebb pamutfonó üzeme — mosolygott csendes álmélko- dásomon Jeszán Súndorné, az üzem szakszervezeti titkára, aki vállalkozott kalauzolásomra. Aztán még hozzátette: — Jelenleg már Szombathelyen épül egy másik, hasonlóan korszerű fonoda, mint a miénk. Ügy, hogy... megszűnik a mi „egyeduralmunk” ilyen szempontból is. Mielőtt az üzembe lépnénk, még tájékoztat néhány adatról, hogy megfelelően előkészítsen a látni- és néznivalókra. — Nyolcszáznegyvenöt dolgozója van az üzemnek. Ennek zöme nő. Közel 640 a lányaink, asszonyaink száma. A Szovjetunióból és Egyiptomból érkező gyapotot dolgozzuk fel pamutfonallá. Most, a második félévben kapunk már gyapotot Brazíliából is. Nos, ezeket bálákból bontjuk, poroljuk, kártoljuk, nyújtjuk és fonjuk pamuttá. S aztán már mint fonalat küldjük tovább a budapesti testilgyáraknak feldolgozásra. Azt hiszem, ezzel sok mindent elmondtam. A többit majd benn — intett a munkaterem bejárata felé. Hanem ott aztán igazán nehezen érti az ember a szót. A nem túlhangos, de állandó, monoton gépzakatolás lassanként, mint az ólom nehezedik dobhártyánkra. S a levegőben finom pihék, a gyapot apró szálai keringenek. A gépek ] Fonónők f között a fonónők tarka s babos kendői bukkannak elénk, ahogy végigsietnek a pergő orsók során. Jeszánné ismerked- tet velük. — Kántor Lídia — mutat be egy csinos, fiatal leánynak. — Az üzem egyik büszkesége — súgja még oda. — Szocialista brigádvezető, a KISZ Központi Bizottságának a tagja. — Mióta dolgozik itt? — teszek fel hirtelen egy „sablonos” kérdést. — Nagyon régen — nevet fel kislá- nyosan a fiatal fonónő. — Januárban már hét éve lesz. Persze, amikor ide kerültem még nem volt meg ez a szép munkaterem. Mindössze a tetőszerkezet védett bennünket esőtől, széltől, fagytól. Kétoldalt ponyvából állt még a „fal”. Kis híján elvitte kezünkből a szél a pamutszálat. Kántor Lídia itt tanulta a pamutfonás mesterségét. S azóta brigádvezető lett, s méghozzá szocialista brigádé. Az Ózdi Kohászati Üzemekben tavaly 30 millió forintos költséggel tovább fejlesztették a fogaskerekű kisvematot, A kb. 3 km-es pályájú fogasvasúton a kemencék salakját szállítják el. A három szerelvény éjjel-nappal üzemben van. Fotó: Birgés Árpád Korszerűsítik a tárcái i kőbányát Az ÉM. 6-os számú Kőbánya Vállalat tarcali üzemé- I ben az idén kezdték meg a korszerűsítést. A munkákra | és a berendezések beszerzésére 56 millió forintot irányoztak elő. Ebből az összegből a kőbányában két csehszlovák gyártmányú 2,5 köbméteres kotrógépet, valamint dömpereket vásároltak; A kitermelt kő aprítására új törőműt építettek, amelyben a Német Demokratikus Köztársaságból beszerzett gépi berendezésekkel évente 800 ezer tonna kö- yvet törnek meg. Hasonló tel- Ajesítményű az új meddő-levá- Jlasztó vibrátor is. Ennek se- ▼gítségével á most elkészült fl600 méter hosszú szállító- iszalagra már hasznos követ Í továbbítanak. A bányaüzemből az egy méter széles szállítószalagon a szintén most épült osztályo- fzóba kerül a kő, ahol azt 4 megfelelő szemnagyág szerint I válogatják. Ezután a kész terméket vasúti kocsikba öm- lesztik, vagy a tárolóba szállítják. Az új tárolóban egy vasúti kocsit a különleges berendezések segítségével 3 perc alatt töltenek meg kőanyaggal. A nagyarányú korszerűsítési munkákat december 31-i ha- 1 táridő helyett már a Nagy i lOktóberi Szocialista Forrada- i lom évfordulójára befejezik. ( Most az üzemben megszűnt a , termelőmunka és megkezdték " 'a régi berendezések — köztük 1 'a 2 kilométer hosszú drótkö- < télpálya — lebontását. Ebből az alkalomból a bánya idős ' dolgozói elbúcsúztak a kérf- •' csilléktől, mert november 7-től !' már dömperek és szállítószala- •i igok könnyítik meg a sokéven ■i át végzett nehéz fizikai mun- ( kát. A teljesen gépesített és ■ korszerű berendezésekkel fel- i' 'szerelt kőbányából jövőre 400 ;| 'ezer tonna, 1963-ban pedig i »már 800 ezer tonna követ termelnek. Persze ez még mindig nem elég. Tanulni akar. — Textilipari technikumba szeretnék menni. Holnap lesz a felvételi. Képzelheti, hogy mennyire drukkolok ... S míg Kántor Lídia az egyik elszakadt szál fölé hajol, tovább lépünk a következő géphez. — Az a barna kislány ott, görög — mutatja az üb. titkár a gép gazdáját. — Szamara Vasziliki. Most nemrég nyerte el a Könnyűipar kiváló dolgozója címet. Egyik legszorgalmasabb fonónőnk. Az az asszonyka meg Gumics Jánosné — mutat ismét másik gép felé. — Neki is van egy héttagú szocialista munkabrigádja. Már megkapták az oklevelet is. És most jöjjön, bemutatom az egyetlen női művezetőnket is, a csomagolóban ... Bent, a csomagoló üzemrészben, ahol a csévélt százain és ezrein hófehéren pihen a felcsavart fonál, hatalmas láda mellett kipirult asszonyka hajladozik. Bárdos Józsefné, a művezető. — Hát te mit csinálsz? — érinti meg karját az üb. titkár. Nevetve egyenesedik fel: — Meg akarom tudni, hogy milyen nehéz munkát végeznek itt a csomago- lók. Egy műszak alatt 35 ládát kell megrakni egy-egy dolgozónak. Eddig még csak a tizenötödiknél tartok, de a dere- kamaf jóformán nem érzem. Nem akartam elhinni, hogy ez ennyire nehéz. Aztán, ahogy búcsúzunk, indulunk tovább, még utánunk kiált: — Javasolni fogom, hogy az újítási feladattervei, közé az első helyre iktassuk ... (radvány!) szóban mond el a tsz vezetője. Lelkes igyekezet az aratásban, a kora hajnali ébresztő, vetélkedés egymással, mind-mind összetevői az elismert munkasikernek. A tsz tagjai, vezetői nagyszerűen helytálltak a nyáron. s ha elegendő kenyér került az ország asztalára, akkor egy kis büszkeség töltheti el a kenézlöi- eket: erről ők is gondoskodtak. Másra terelődik a szó. Úgyszólván nincs most tsz, ahol szóba ne jönne ,a téli áttelelte- tés. S bizony gondok itt is jelentkeznek. A forró nap kiégette a kaszálót. Az aszály elvitte a kukorica nagyrészét. Több mint kétezer jószág át- teleltetését kell megoldani. Ez bizony nem kis feladat. A napi munka mellett erre összpontosul most minden figyelmük a tsz vezetőinek, a tagságnak. Az egyik majorba gyakran fordul be szecskázott silókukoricával egy megrakott vontató. A siló nyújtja a legtöbb reményt az átteleltetés- hez, s ezért most megragadnak minden alkalmat, hogy legalább ezer köbméter a télen rendelkezésükre álljon. A borsószalmát a juhoknak tárolják. De az ő részükre teszik félre a lehántolt fűzvessző héját is. Azelőtt ezt megvetették, nem is gondoltak vele, most minden kilogrammot meg kell menteni. Ezek a gyakorlati lépései az áttelelteiésneik. S hogy hány helyi megoldásra kerül még sor, azt majd a körülmények, a helyzet határozza meg. önként adódik a kérdés. I — Nem kell fiatalon levágni a jószágokat? — Húsz vagonnál lesz kevesebb szemesterményünk. De az átteleltetést, a hizlalást mégis megoldjuk, — erősíti az elnök. — Lehet, hogy Idlincsé!- ni is kell egy kis takarmányért, de a jószágokról nem mondunk le. Távlataiban ez terme- lőszövetkezetünfc alapvető gaz. dasági forrása. A gondokat tehát le lehet gyűrni. Sikerül megbirkózni a száraz nyárból fakadó nehézségekkel. A kertészet, amelyet sok anyagi áldozattal hoztak létre — segítettek a Lenin Kohászati Művek dolgozói — szinte „ontja” a forintot. Az öntözés nyomán annyi paprika terem a 20 holdas táblán, hogy az asszonyok alig győzik szedni. Csak paprikából közel 20 vagonnal küldenek a városba. S az ügyeskezű asszonyok, lányok úgy dolgoznak, hogy gyakran a Göngyölegellátó Vállalaton is kifognak, — nincs mibe rakni a paprikát, kevés a láda. A dinnye is igen bevált. Csaknem 30 vagonnyi termett. Monostori Józsefnek, a kertészet vezetőjének véleménye szerint, mióta a tsz fennáll, ilyen termés még nem volt. Akadt olyan görögdinnye is, amely síérte a 22 kilót. A szerződésben! kötelezettségnek gyorsan eleget tettek, s a termés egy részét szabadpiacon, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen és Pálházán értékesítik. Sok a munka a kenézlői Dózsában. A növénytermesztés, a kertészet, az állattenyésztés, a gyümölcsszedés a felnőtt tagoknak, sőt a gyerekeknek is sok munkalehetőséget nyújt. Néha már munkaerőgondok is adódnak. S hogy mégis győzik, nem vész kárba a termés, az nagyi-észt a tagok szorgalmának köszönhető. S ha vannak átmeneti gondok, van ami ellensúlyozza ezt. A takarmány, a kukorica kivételével a gazdaság többi ágazata jól fizet. Várhatóan megvalósul az eredeti szándék is. A több mint 30 forintos munkaegységérték nem csorbul. Szorgalom, nagy igyekezet jellemzi ezt a bodrogközi termelőszövetkezetet, ez segít most a legfőbb gondokon, bizonyítja azt, hogy jó úton haladnak. Garami Ernő Nemrégiben sor került Miskolcon az ifjúsági vöröskeresztes mozgalom elmúlt évének értékelésére. Ezzel egyidejűleg elkészültek a tervek, a további munka programja. Az ifjúsági Vöröskereszt jelentőségét különösebben nem kell bizonygatni, elég ha az egészségügyi kultúra növelését és azt a hatalmas előnyt említjük, amely a higiénia, a helyes egészségügyi szokások fiatalkori elsajátításából származik. Az elmúlt évben siker koronázta a vöröskeresztes vezetők, aktívák fáradozásait Az általános iskolákban kialakultak a vöröskereszte: alapszervezetek, s a különféle tanfolyamok, mozgalmak jc talajra találtak, különöser szép eredményeket hozott : tisztasági mozgalom. Nemrégi ben értékelték a „Tiszta is kola” címért folyó mozgalon eredményét, s az értékeié: alapján tíz miskolci iskol: nyerte el ezt a címet, kapt: meg az erkölcsi dicsőséget je lentő oklevelet. Nem sikerült azonban meg honosítani a vöröskereszte mozgalmat a középiskolákba! és az iparitanuló intézetek ben. Legalább is nem kellő képpen. Ez természetesei I visszahúzó erőt jelent, hisze: I az általános iskolásokból ke I rülnek ki a középiskolái szakiskolák tanulói, s az ottani pangó élet azt is eredményezheti, hogy az általános iskolában elért sikerek megsemmisülnek. A következő lépés tehát mindenképpen az, hogy vöröskeresztes szervezeteket kell létrehozni a középiskolákban, az iparitanuló intézetekben. Ennek érdekében a közeljövőben összehívják a tanárelnököket, ahol ilyen nincs, onnan pedig az igazgatókat, és megbeszélik a tennivalót. Három igen fontos munka lesz: az ifjú egészségőr, az elsősegélynyújtó és a (leányközépiskolákban) csecsemőápolási tanfolyamok indítása. Szó van arról is, hogy a középiskolákban házibeteg- apolási tanfolyamot kezdenek. Nemkevésbé fontos a kollégiumokra kiterjesztendő munka, valamint a serdülőkor problémáinak feldolgozása, előadások, ismeretterjesztő sorozatok, a szülőkkel való beszélgetések formájában; A meglévő eredményeket természetesen meg kell tartani, vagy tovább kell fejleszteni. Ezért a tiszta iskola mozgalom további népszerűsítésére van szükség, még több iskolát kell bevonni ebbe a rendkívül fontos mozgalomba. Ügy tervezik, hogy a legjobb vöröskeresztes munkát végző iskolák között hamarosan tapasztalatcserékre kerül sor. Tíz „tiszta iskola* Egészségügyi tanfolyamok a középiskolákban
