Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-10 / 187. szám
Csütörtök. 1061. augusztus 10. ESZA1CWAGYARORSZAÖ 3 A kommunizmust építő szovjet nép küldöttei Morsodba érkeztek Fogadás a incgycliatáron — Látogatás a Tareaíi ÁSEaamí Gazdaságban Tegnap délután kétnapos baráti látogatásra kedves vendégek érkeztek megyénkbe. A Magyarországon tartózkodó szovjet parlamenti küldöttség — N. N. Organov elvtársnak, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnök- helyettesének, az OSZSZSZK Legfel, sőbb Tanácsa elnökének vezetésével t—> hozzánk is ellátogatott, hogy a is. Szívélyes fog »(Tás A Debrecenből megyénkbe érkező szovjet parlamenti delegációt a tokaji új, közforgalmi hídnál délután fél háromkor Rónai' Sándor elvtárs, küldöttség tagjai közelebbről is megismerkedjenek megyénk dolgozóinak életével, s a közvetlen tapasztalatcsere tovább erősítse a magyar és a szovjet nép testvéri barátságát. A delegációt országjáró körútja során elkísérte Vass Istvánná elvtárs- nő, az Országgyűlés elnökhelyettese nyilvánulását — és elmondhatjuk., hogy egészen otthon érezzük magunkat ... Ideérkezésünk előtt is sokat halaz MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Országgyűlés elnöke, Borsod megye országgyűlési képviselője. — Prieszol József elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Borsod megyei pártbizottság első titkára, — dr. Tóth István, a megyei tanács elnöke, — valamint A. A. Sztarcev elvtárs, a Szovjetunió nagykövetségének tanácsosa, — továbbá a megye és a szerencsi járás több vezetője várta. A kék Ikaroszból kilépő delegáció tagjait meleg, szívből jövő szavakkal Prieszol József elvtárs köszöntötte: — Kedves Organov elvtársi Engedje meg, hogy szívem minden melegével köszöntsem önt és a szovjet parlamenti delegáció minden tagját. Meg fogják látni, hogy megyénk dolgozói mennyire szeretik a kommunizmust építő nagy Szovjetunió népeit, és mily nagy szeretettel fogadják majd küldötteiket, ahol megfordulnak. Ez persze, nem lesz újság, mert a mi népünket — itt, Borsod megyében is — az őszinte barátság mély szálai fűzik a Szovjetunió népeihez. A magunk részéről mindent elkövetünk majd, hogy itt-tartózko- dásuk alatt jól érezzék magukat. Engedje meg Organov elvtárs, hogy a megyei párt-végrehajtóbizottság nevében még egyszer őszinte, meleg szeretettel köszöntsem a delegáció minden tagját és sok-sok kedves élményt kívánjak Borsod megyei látogatásukhoz — mondotta Prieszol elvlárs. Prieszol elvtárs üdvözlő szavaira Organov elv társ, a küldöttség vezetője válaszolt: — Kedves Prieszol elvtársi Kedves elvtársak! Nagyon köszönöm a meleg fogadtatást és a szívből jövő meleg szavakat. Néhány napja járjuk már a magyar nép szép hazáját és mindenütt, ahol jártunk, hasonló szeretettel fogadtak bennünket. Ezt a szívélyes fogadtatást is úgy kell értékelnünk, mint a magyar és a szovjet nép őszinte barátságának meglőttünk Borsod megyéről, a megye nevezetességeiről, szép tájairól. Tokajról, a Tisza menti városka szép vidékéről is. Nemcsak világhírű boráról — hiszen mi nem vagyunk nagy borivó emberek—, de ősi múltjáról, szép tájairól és szorgalmas, dolgos népéről sokat hallottunk. Most láthatjuk is, meggyőződhetünk a hallottakról ... Arról a barát! szeretetről pedig, amelyben itt, már az első percekben is részünk van, sohasem fogunk elfeledkezni. Meggyőződésünk, hogy itt-tartózkodásunk során még jobban megismerkedhetünk Borsod megye dolgozóival, és látogatásunk is tovább erősíti majd népeink barátságát. Még egyszer nagyon köszönjük a meleg baráti fogadtatást — mondotta Organov elvtárs. * A kölcsönösen szívélyes üdvözlés után vendégeink az új tokaji halász- csárdában megkóstolták a hires tokaji halászlét, s közben a vendégek és a vendégfogadók baráti eszmecserét folytattak. Vendégeink a legkülönbözőbb kérdések felől érdeklődtek. Mit fejlődött a megye a felszabadulás óta? Hogyan élnek nálunk az emberek? Milyen problémáink vannak az iparban? Milyenek a terméskilátások a termelőszövetkezetekben, a lakosság áruellátása, az emberek véleménye a nemzetközi helyzet alakulásáról — és más különböző kérdésekről. — A házigazdák gratuláltak a szovjet nép újabb, tudományos sikereihez, German Szíyepa- novics Tyitov őrnagy világraszóló hőstettéhez, a Vosztok—2 sikeres útjához. Elmondották, hogy megyénk dolgozóit is őszinte örömmel és lelkesedéssel tölti el az SZKP új programtervezete. a kommunizmus mielőbbi megvalósításának programdokumentuma. Szó esett arról is, hogy dolgozóink körében osztatlan az óhaj, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján kell rendezni, hogy a német kérdés rendezésével minél előbb fel kell számolni Európában a második világháború maradványait, egy új világháború veszélyes tűzfészkét. — Amolyan kis nemhivatalos „diplomáciai eszmecse- re”-féle volt ez, ahol a partnerek — a két testvéri nép képviselői —, szinte minden kérdésben azonos véleményen voltak. Kölcsönösen örülnek egymás sikereinek, s a problémák is közösek, hiszen a szocialista világ két — egy nagy és egy kis — népének közös problémái. Poszmitnij elvtárs, az odesszai kolhozelnök, a szocialista munka kétszeres hőse, négy Lenin rend és ösz- szesen 17 kormány-kitüntetés tulajdonosa magyarországi élményeiről beszélt. — Legnagyobb élményem — mondotta többek között — tegnap volt a Hortobágyi Állami Gazdaságban. A gazdaság fiatal igazgatója — még 40 más magyar diákkal együtt — a mi kolhozunkban folytatott szakmai gyakorlatot... Most újra találkoztunk, s nagy öröm, hogy tanítványaim hazajövet valamennyien felelős beosztásokban, jól megállják a helyüket... A tokaji szívélyes eszmecsere után — útban Miskolc felé — vendégeink megtekintették a Tarcali Állami Gazdaságot. Kinn a határban Leskó István elvtárs, a gazdaság igazgatója köszöntötte a delegáció tagjait a gazdaság dolgozói nevében. Majd arról szólt, hogy az óriási szőlő- és gyümölcstermelő gazdaság sokat fejlődött a felszabadulás óta. — Sajnos, ahhoz, hogy mindent megmutathassunk, kevés az idő ... Mégis, rövid idő alatt is szeretnénk, ha minél többet látnának kedves vendégeink. Ezt követően a delegáció tagjai megtekintették a gazdaság készülő víztárolóját, az óriási szőlőtáblákat, majd a módi pincegazdaságban megízlelték Hegyalja világhírű borait. — Rövid ttt-tartózkodásuk után szálláshelyükre, Lillafüredre indultak. * Vendégeink ma, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökénél tesznek látogatást, ezt követően pedig Kazincbarcikára látogatnak el, ahol megtekintik a Borsodi Vegyikombinátot és a Mező Imre ifjúsági tábort. Ä baráti látogatás programjában szerepel még Tapolca nevezetességeinek megtekintése is. Csépányl Lajos Fotó: Szabados György A Tarcali Állami Gazdaság Igazgatója, Leskó István elvtárs köszönti a gazdaság kedves vendégelt. N. N. Organov elvtárs, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökhelyettese, az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, a küldöttség vezetője, meleg szavakkal köszöni meg a szívélyes fogadtatást. Pillanatkép az autóbuszban A lillafüredi buszon is a legfrissebb események — az űrutazás, Tyitov őrnagy fogadtatása, Hruscsov elvtárs be szódé — érdeklik az embereket. Foto: Szabados ü $zm®l eüfMeli ei fcoimmigifemiisi építik a Fäöb, s msgEiöglítják a világűrt Somodi Péter elvtárs, a Lenin Kohászati Müvek martinacél üzemének diszpécsere így nyilatkozott a Vosztok—2 útjáról: — Vasárnap munkásőr-századunk hagyományos kirándulása volt a Bükk egyik szép völgyében. Kifelé menet hallottunk először az újabb űrhajó felbocsátásáról. Egész úton erről beszéltünk. Zászlóaljparancsnokunk kihozta rádióját, egész nap figyeltük az űrhajó útjáról szóló híreket. — A hfr egészen felkavarta, felpezsdítette az acélmű valamennyi dolgozóját. Hétfőn, amerre utam vezetett, mindenütt — ha volt egy kevés munkaszünet — erről beszeltek, vitáztak az emberek. Roskos János öntősegéd mondása fülemben maradt: „A Vosztok—2 — mondta — minden kétséget kizáróan mutatja, hogy a szovjet nép technikában és tudományban messze túlszárnyalta az imperialistákat.” Egyik olvasztár igen találóan jegyezte meg: „A szovjet emberek kommunizmust építenek a Földön és meghódítják a világűrt”. A szerencsés füldreérkezcs híre pedig pillanatok alatt elterjedt a gyárrészlegben, s az emberek arca ragyogott az örömtől. Hogy mit mondhatok még el? A marti nacélmü valamennyi dolgozója szívből örül a Szovjetunió újabb, világraszóló sikerének. Alig pár napja jelent meg az SZKP program- tervezete, és amilyen sikeres volt a Vosztok—2 útja, olyan sikeres lesz a kommunizmus építésének, a világ békéje megőrzésének nagy programja is. Hihetetlen pontossággal, lenyűgöző biztonsággal Nehéz most líra nélkül szólni — kezdi Komáromi József, a Herman Ottó Múzeum igazgatója —, habár a „csodálatos”, a „mag- nifique” és minden más szó is keveset mond. Inkább talán arról beszélnék, hogy a mi munkánkban a múltnak és a jelennek szelleme manapság gyakran összetalálkozik. Minket, muzeológusokat, akik a múlt világának összefüggéseit keressük, ámulatba ejt a szovjet emberek munkája, akik hihetetlen pontossággal és lenyűgöző biztonsággal jutnak előbbre lépésről - lépés re. A szovjet tudomány, a társadalmi élet magasfokú egységének bizonyítéka ez; mindenki a helyén van, mindenki tudja, mit akar. Az én munkámhoz most többek közt Miskolc történetének feldolgozása is tartozik. Talán furcsa, hogy ezt is említem, de szeretném érthetővé tenni-, miért? A város története sokban különbözik eddigi ismereteinktől. Nincs a helyén minden. A hiányzó, vagy félremagyarázott részeket itt is csak pontos munkával lehet a valóságnak megfelelő módon feldolgozni. Nekünk is olyan biztonsággal kell lépésről- lépésre előbbre jutnunk, mint amilyen biztonsággal a szovjet emberek léptek most újra előbbre. Király Attila, a miskolci MHb rádiósklubjának tagja vasárnap, amikor a rádió híradásaiból értesült a Vosztok—2 felbocsátásáról és a vételi hullámhosszokról, azonnal adó-vevő készülékéhez ült. Sajnos, a Vosztok—2 hullámhosszára nem sikerült ráállítani kisteljesítményű gépét. 13 óra 5 perckor mégis páratlan élményben volt része. Egy, a Német Szövetségi Köztársaságban működő rádióamatőr közölte, az UD. 5 W. N. Ívovi rádióamatőrrel, hogy sikerült fognia és magnetofonra rögzítenie a Vosztok—2-ről érkező jelentéseket. Az NSZK rádióamatőrje néhány perc múlva magnetofonjáról közöUe Ívovi kollégájával a jelzéseket. Más hullámsávokon is hallotta, amint szinte a világ minden tájáról jelentik Moszkva és a Szovjetunió városai rádióamatőreinek, hogy sikerült fogni a Vosztok —2 jelzéseit. — Különös öröm volt számomra a Lvovra közvetített üzenet, ugyanis Ívovi kollégámmal már többször voltam összeköttetésben, s így már ismerjük egymást. Nagyon meglepő volt számomra a Vosztok—2 felbocsátása. Ez ismét fényesen bizonyítja a szovjet technika óriási fölényét — Számomra, a rádiós számára a legnagyobb élményt, illetve érdekességet az jelenti, hogy kétoldali rádióösszeköttetést sikerült létrehozni a Vosztok—2 és az indító állomás között. Mondhatom, feledhetetlen élmény volt az új, embertszállító szputnyik-űrhajó fellövésének híre. „Úgy izgultunk érte, mintha A DIMÁVAG E/H egységének vasöntödéjében hétfőn reggel már Jóval a munkakezdés előtt együtt voltak a Simon-brigád tagjai. — Hallottad? ... NohátI Nagyszerű! ... Tyitovnak hívják ... Láttam a fényképét, ilyen, velünk! egyidős fiú lehet... Utolérhetetlen a szovjet tudomány!... Csodálatos teljesítmény! ... — ilyen szavakkal fogadták egymást. — Aztán nyomban elhatároztuk, hogy röpgyúlést tartunk — meséli a brigád vezetője, Simon Lajos. — Mindenki a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel beszélt a Vosztok—2- ről! Még akkor nem szállt le Tyitov elvtárs és mi mindnyájan úgy izgultunk, drukkoltunk érte, mintha a legdrágább testvérünk lenne ... — A legújabb hírekre mindenki kíváncsi volt — veszi át a szót az legdrágább testvérünk lenne“ egyik brigádtag, Simon Imre. — Szinte megrohamoztuk az üzemi bizottságot, hogy a stúdiót kapcsolják be és az üzemi hangszórón át munka közben is hallgathassuk a jelentéseket Tyitov őrnagyról... A Simon-brigádnak hat tagja van. Mindnyájan szorgalmas, fiatal szakmunkások. Az első félévi átlagteljesítményük 103,4 százalék volt. Ebben a félévben még szebb eredményt akarnak elérni. — És ehhez az elhatározásukhoz lelkesítőén járul hozzá, ha ilyen nagyszerű eseményekről hallunk, mint a Vosztok—2 felbocsátása — magyarázza a brigádvezető. — Mert úgy gondoljuk, hogy ha Tyitov elv- fárs a maga „szakmájában” el tudta érni a legszebb eredményt, mi ■miért ne tudnánk ezt megtenni a miénkben?... Elvégre szocialista nuinkabrigád vagyunk!. Felejthetetlen élmény volt...
