Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-06 / 184. szám

*

BSZAKMAGYARORSZÄG

Vasárnap, 1961. augusztus 8.

;V- "j';< , y. I, V ;• _ A." elmúlt hetekben szinte megszokott kép volt Tokaj utcáin a kis összehajthatós széken üldögélő festő, amint éppen a várost, jellegzetes épületeit, a Bodrogon horgonyzó uszályokat, vagy a kőbánya zúzott kővel rakott csilléit örökíti meg a vásznon, vagy a rajzpapíron, Tokaj minden pontján ott voltak ezek a cstok, jó és rossz időben egyaránt.

képessége. Sokkal több volt azok száma, akik megérdemelték volna, hogy részt vegynek a telep munkájában. Találkoztunk a művésztelepen országosan ismert művészekkel is. A miskolciak közül itt találtuk Ficzere László festőművészt, több nemzetközi vasutas képzőművészeti kiállítás díjnyertesét. A Lenin Kohászati Művek képzőművészeti szakkörét tizen képviselték Tokajban, köztük az országos kiállításokról is ismert Mezőfi Tibor és Bordás Lenke. Többen voltak a diósgyőri gépgyárak Szinvavölgyi , Művelődési Otthonának szakköri tagjai közül is.

A szobákban állványokon, a falakhoz támasztva és a falakra függesztve Tokaj egy-egy apró részlete tűnik szemünkbe: a telep lakóinak legfrissebb alkotásai. Az egyik szobában a Vasas Központi Képzőművészeti Kör három tagia: Kovács Dezső, Avar Ferenc és Schmidt István mutatja büszkén alkotásait. Egy másik helyen fiatal házaspárt találunk: Hoffner Dezsőt és Kiricsi Annát, akik tavaly, itt, a tokaji művésztelepen ismerkedtek meg és ebben az évben már mint házaspár tértek ide vissza.

Az alkotási lehetőségen kívül értékes szakmai előadások is segítik a

A művésztelepen átalában önköltséges alapon laknak a tagok. A Lenin Kohászati Művek biztosította szakköri tag dolgozóinak, hogy jutalomként, ne a saját költségükön és ne az évi szabadságuk terhére vegyenek részt ezen, a fejlődésükhöz igen sok segítséget adó nyári alkotóüdülésen.

A természeti szépségekben, műemlékekben, a modern mezőgazdaság megnyilvánulásaiban igen gazdag és mindezekben nagyon sok témát nyújtó Tokaj kiválóan alkalmasnak mutatkozott a nyári képzőművésztelep helyéül. Ezért rendezték meg itt immár nyolcadszor. A telep csütörtökön bezárult. Lakói szétszéledtek az ország különböző részeibe, szétvitték immár nyolcadszor, rajzokban, vázlatokban, kész alkotásokban Tokaj szépségeit, Tokaj életét, hogy az ország más részein élőket gyönyörködtessenek, neveljenek vele. Mielőtt szétszéledtek volna, alkotásaik javát kis kiállításon mutatták be Tokaj és környéke lakóinak.

A tokaji nyári művésztelep lakóinak alkotásait nézegetve jöttünk rá, mennyivel több szépség rejlik ebben a csendes városkában, mint ameny- nyit eddig mi észrevettünk. Más szemmel nézzük ezentúl Tokajt, mint ahogy a tokajiak is megtanulták — az évente visszatérő művészvendégek révén — más szemmel nézni városukat és a képzőművészek munkáját egyaránt.

Benedek Miklós

Nagyipari üzemek a borsodi vegyipar fejlesztéséért

Fontos és újszerű,

hívta össze szombaton reggel a megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága Borsod nagyüzemeinek párttitkárait, igazgatóit, főmérnökeit. A megyei pártbizottság épületében megtartott beszélgetésen —, amelyen Prieszol József elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára is részt vett — Papp Károly elvtárs, a megyei pártbizottság titkára ismertette a vegyipar fejlesztésével kapcsolatos egyik igen fontos és időszerű feladatot. Papp elvtárs arról beszélt, hogy milyen nagy feladat hárul megyénkre a vegyipar fejlesztésében, milyen fontos a Tiszavidéki, valamint Berentei Vegyiművek építése. Külön és hangsúlyozottan ismertette a műanyag- gyártásnak a Berentei Vegyiművek építésének jelentőségét. Elmondotta, hogy az új üzemnek 1962-ben már termelnie kell és már most jóelőre kell gondoskodni az új gyár műszaki és munkáslétszámáról. Arra kérte a gyárak, a vállalatok képviselőit, segítsék a Berentei Vegyiművet jólkép- zett mérnökökkel, technikusokkal, szakmunkásokkal.

A megbeszélés igen eredményesnek mutatkozott. A gyárak, vállalatok képviselői (akikkel már írásban közölték, mennyi műszakira és szakmunkásra lenne szükség) elmondották, hogy tőlük telhetőén minden segítséget megadnak a létszámbiztosításhoz. Horváth Károly elvtárs, az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatója például közölte, hogy a kértnél nagyobb létszámú szakembert tudna átengedni. A lakásgondok megoldása érdekében olyan családokat választottak ki a jelentkezők közül, ahol legalább 2 vagy több szakmunkás van és kap az új üzem. Elmondotta azt is, hogy ha a vegyiművek embereket ad, akkor egy év alatt, tanfolyamokon szakemberré képezik a gyárban. Szólt arról is, ha küldenek érettségizett fiatalokat, azokból műszerészeket nevelnek a berentei üzem részére. A DIMÁVAG főméí'- nöke, Havasi Béla elvtárs elmondotta, hogy ők 30 éven aluli és politikailag képzett embereket választottak ki. Az ilyen szempontból való kiválasztás jellemző valamennyi nagyüzemre. A régi gyakorlattól eltérően figyelembe vették, hogy a Berentei Vegyiművekbe igyekvő dolgozók kiváló szakemberek, és politikailag fejlett emberek legyenek* hogy minden szempontból megfeleljenek a követelményeknek. Sütő László elvtárs, a Borsodi Vegyikombinát igazgatója elmondotta, hogy a maguk részéről mindent megtesznek az új gyár műszaki és fizikai dolgozóinak kiválasztásáéit, neveléséért, ismertette, hogy 132 lakás építését kezdték meg és ennek kétharmadát az új üzem dolgozóinak adják át.

Az eredményes

podás után a következőkben a Be- rentei Vegyiművek és az érdekelt nagyüzemek vezetői megbeszélik az új gyár létszámbiztosüásával kapcsolatos — fizetéssel, lakással kapcsolatos — részfeladatokat.

A Hoffner Dezső—Kiricsi Anna házaspár a Rákóczi utcán talált ecsetre- valót.

A Tisza partján, a Ságvári diákotthon öreg épületében pezsgő élet folyt az elmúlt hetekben. A Népművelési Intézet szervezésében, ebben az évben immár nyolcadszor szervezték meg a tokaji nyári művésztelepet, hogy segítsék a különböző művelődési otthonokban dolgozó képzőművész szakkörök munkáját, a szakköri tagok és a vezető tanárok részére kellemes üdüléssel egybekötve, nyugodt alkotási lehetőséget és egyben továbbképzést nyújtsanak.

A művésztelep vezetője Cséri Lajos szobrászművész. Az ő szíves kalauzolásával jártuk be a hatalmas épület szobáit, ő tájékoztatott a telep lakóinak munkájáról.

Nagy Ildikó, a diósgyőri Szinvavölgyi Képzőművészeti Kör tagja szorgalmasan festi a tokaji utcaképet.

Ebben az évben két turnusban jötte Tokajba a képzőművész szakkö- vezetők és tagok. Az első turnus- in a szakkörvezető tanárok kaptak I napi, alkotói lehetőséggel egybe- itött továbbképzést, míg a második imusban két hétre a lakköri tagok részére tesítettek alkotó-tábort, oben a csoportban 74 akkori tag és néhány nár vett részt az ország különbözőbb részeiből, udapest különböző működési otthonai és üze- ei küldték el képzőmű- iszeti szakköri tagjaik gjobbjait, kívülük Szol- >k, Ózd, Miskolc, Diós- ’őr és még néhány más iros legjobb képzőmű- iszeti szakköri tagjaival lálkoztunk. A jelentke- s sokkal nagyobb volt, int a telep befogadóA mellékutcák szépségei is a festők vásznaira kerülnek.

telep lakóinak fejlődését, gyarapít- ják képzettségét. A rendszeres időközökben megtartott előadások programjából írtuk ki az alábbi néhány előadást. Xantusz Gyula: „A marxista esztétika a szép problematikájában” és „Korszerű szemlélet” címmel tartott előadást a telep lakóinak. Tamás Ervin előadásainak címe „Tematikus kompozíció” és „Képzőművészeti stílusproblémák”. „Tartalom, forma, egység, kompozíció” címmel Dávid Katalin előadását hallgatták. Az előadókként említett művészek jelenleg szintén Tokajban alkotnak. Xantusz Gyula, a tokaji művésztelep több éves tapasztalatai alapján könyvet is írt, amely nagyszerű segédeszközül szolgál a képzőművészeti szakkörök vezetői részére. Az előadásokon kívül a Népművelési Intézet modellt is biztosított a művésztelep lakóinak és naponként, meghatározott időben — kedvezőtlen idő esetén hosszabb időre — a modell a telep lakóinak rendelkezésére áll, vázlatkészítésre, krokizásra.

A kőbányai rakodó sem „kerülhet! el a sorsát” — azt is sokan megörökítik.

A búzakeresztek még

" kint álltak a földeken, amikor egy nyári délután komótosan ballagott velünk Miskolc felé a bódvavölgyi vonat. Búcsú volt fent valahol, valamelyik kis faluban. A vasúti kocsit teli ülték a fekete ünneplőruhás férfiak és a világos ruhájú fiatal asszonyok, leányok. Néhány gyerek is akadt, akik teli torokkal fújták a búcsún vásárolt trombitát. Egyik kislány kékszínű léggömbje elszabadult, és szegényke sírásra görbült' szájjal nézte, hogy emelkedik a ballon a felhők magasságába.

Három cigány a sarokban hallban cincog, csak úgy magának. Egyik nótából átkap a másikba.

Az utasok között van egy fiatal, jól öltözött munkásember, Ízléses, szép nyakkendője van. Éppen most veszi le a nyakáról, mert a nagy melegben kényelmetlenné vált számára. Gondor

K..

A CIC/AN Y

san összehajtogatja, és beteszi belső zsebébe.

Szeméből, hangos nevetéséből, hányaveti, széles mozdulataiból látszik, hogy ő is a búcsún volt és kissé többet ivott a kelleténél.

Bizonyára mélyen sajnálta, hogy a vonat ilyen korán indult és máris abba kellett hagynia a mulatságot.

Felesége — egy erélyes, kicsi, fitosorrú asszonyka

— viszont megnyugodva ül mellette, mint aki nagyon örül a korai vonatindulásnak, főleg pedig annak, hogy kedves férjét végre sikerült kihozni a vasútállomásra.

A férfi tekintete a cigányokra esik.

— Húzd el a nótámat!

— mondja a prímásnak, s a nagyobb nyomaték

kedvéért hozzá teszi, —* kapsz egy százast!

— Kérlek szépen! — nyugtázta a rendelést udvariasan a prímás, és felcsendül a húrokon:

„Temetőben láttalak meg először.”

A fiatal munkás arcán, úgy fénylik az öröm, mint az olaj: Nyers, erős hangon énekelni kezd.

A csepp asszony arcán a kedvtelenség felhője suhan át, mert a cigányokkal való barátkozás mögött váratlan kiadást spjt. Pedig most építkeznek, szükség van a forintra.

A munkás egyet pattint az ujjúval, mint akinek nagyon tetszik valami.

— Eltaláltad testvér! — mondja a cigánynak, s pénztárcája után nyúl,

kivesz belőle egy százas

bankót.

A kis feleség karja idegesen megrándul, minthe meg akarná fogni férji kezét, de nyilván nenr, alcarja megszégyeníteni . ezért nem tesz semmit csak a kedvetlenség vonásai lesznek mélyebbel az arcán.

A prímás tagadólag ini a fejével, nem fogadja ei a százast.

— Tedd el cimbora. Magamnak muzsikáltam vedd úgy, hogy vélellenv te is itt voltál.

Nem mondja, de magatartásában benne van, én is olyan munkás embei vagyok, mint te. Nem c muzsikálásból élek én már pajtás, hanem a keresetemből. Az én kenyerem már a gyárban van a hegedűt csak azért veszem fel néhanapján mert még mindig szeretem a nótát.

C gyetlen szót sem

*— szól a munkás öntudatról. Amiben viszont igaza is van, mert arról nem beszélni kell..,

Azonnali hatállyal...

Ha tudósításban ^eu4!ÍVúr

sorban elmondhatnánk az eseményeket. „A. J.-né és B. J. durvahenger- dei dolgozók fegyelmi vétségét a napokban tárgyalta a Lenin Kohászati Művek társadalmi bírósága. Több száz dolgozó kísérte figyelemmel a a tárgyalást, melyet Hadvánszky István elnök nyitott meg. A döntés: A. J.-nét és B. J.-t erkölcstelen és fegyelmezetlen magatartásuk miatt azonnali hatállyal elbocsátották munkahelyükről.”

E rövid tudósítás mögött azonban sok szóra érdemes, 'sőt sorokba kívánkozó kérdés húzódik meg. S választ is adott e társadalmi bírósági tárgyalás ezekre a kérdésekre, amelyeket eddig — sokan úgy mondták — hivatalból, erőszakoltan hívtak életre. Az ítéletet egy kollektíva mondta ki, s az ítélet nemcsak A. J.- né és B. J. fegyelem- és erkölcssértését bünteti, nemcsak e két dolgozó tűrhetetlen magatartása felett nyilvánított véleményt, de ítéletet mondott egy ma már elavult, káros, erkölcsi morál és munkamorál felett. Az ítélet: azonnali elbocsátás.

Á fegyelemsértők bűne nem nevezhető tipikusnak, mégis, részleteiben elég gyakran találkozhatunk hasonló helyzetekkel és esetekkel. A. J.-né és B. J. kohászati dolgozók viszonya nyilvánvaló volt a gyárban, hiszen nevezettek nem egy esetben munkaidő alatt kerestek alkalmat arra, hogy együtt szórakozzanak. Július 1-én, délutános műszakon dolgoztak mind a ketten. Munkaidő alatt meggondolták magukat és engedély nélkül kijöttek a gyárból. Közel három órát szórakoztak az Árnyas-kertben s itt találkoztak A. J.-né férjével. Hat óra körül visszamentek a gyárba, s velük tartott a férj is, aki idegen vállalat dolgozója és huszonegy féldecit fogyasztott el az Árnyas- kertben felesége és B. J. társaságában. A férj, aki tudott felesége viszonyáról, már a sörkertben összeveszett B. J.-vel. A durvahengerde fürdőjében — az asszony itt dolgozik, mint takarítónő — összeverekedtek... A férjet a mentő szállította be a kórházba súlyos fejsérüléssel.

Több „rrA-r kohászati dolgozó

... Több száz hallgatta a félig

beismerő vallomásokat; mert a vádlottak nem mutattak semmiféle megbánást. B. J. 1955 után három és fél évet ült verekedésért, ő már „otthonosan” válaszolt a bírók kérdéseire. Büntetett előéletét sem tagadja, mint ahogyan nem bánta meg a legutóbb történteket sem. Cinikusan művezetője szemébe hazudja, hogy azon a napon szabadságra engedte, s azért ivott az Árnyas-kertben. A másik művezető azonban elmondja, hogy a szabadságkérclmét visszautasították.

A. J.-né úgy nyilatkozott, hogy megbánta amit tett — de a részletes vallomása mást bizonyít. Nem érzi magát bűnösnek a viszonya miatt sem, s amikor Hornyák Zsófia munkásnő megkérdi tőle, hogy nem gondolt-e 17 éves fiára, szemtelenül megjegyzi, hogy ehhez senkinek semmi köze ... Tagadja a rendészeten tett vallomásának igazát, és önmagát meghazudtolva keres kibúvót szeretőjének. Erkölcstelen életét azzal indokolja, hogy arról férje is tudott, sőt az ő biztatására tette.

A férj, A. J. — tanúként hallgatták ki — védi feleségét és pártjára áll, barátjának nevezi azt, aki családi életét tönkretette és súlyosan megsebesítette. Radvánszky István elnök keresztkérdéseiben az is kiderül, hogy miért védi B. J.-t. A borbarátság „erős” szálai kötik egybe érdekeiket.

ö is cinikus, és egyre csak azt hajtogatja: „Mindenki a saját portája előtt seperjen”. Ennek a közmordás- nak azonban már nincs hatása. A gyár kollektívája nemcsak jogának, de kötelességének tartja a szocialista erkölcs kialakítását. A vádlottak fegyelemsértése pedig nem egyeztethető össze a szocialista erkölccsel. A cinikus válaszokra és tagadó feleletekre felháborodott morajjal válaszolnak.

Jegyezzük a hozzászólókat, figyeljük az arcokat: súlyos, elítélő szavak, megvető tekintetek. A. J-né és B. .1. lejtőre jutását nem nézték tétlenül munkatársai. A hozzászólók emlékeztetik a vádlottakat a figyelmeztető szavakra, dorgálásokra. Faragó Erzsébet, a nőtanács elnöke, hozzászólásában megemlíti, hogy B. J. megfenyegette a csiszolóüzemben dolgozó nőket, — meg akarta akadályozni tanúvallomásukat. A fenyegetés nem használt! Egymás után jelentkeznek a gyár asszonyai felszólalásra.

— Nyolc gyermeket nevelek — mondta Hunyadi Istvánná — és nem tudom elképzelni, milyen anya az, aki gyermekével egy szobában találkozik a szeretőjével és engedi, hogy a részeg szerető megverje gyerekét ...