Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-29 / 203. szám

Kedd, 1961. augusztus 29. ES* AKIW AGYAHORSE AO s Kis falu — nasrv mondok * ♦ Fényképezőgéppel — hibakeresésen egyenesen a földre, segíteni az asz- szonynak kapálni, mikor mit, mo6t meg ... igen, somsályi bányászasz- szonyok jöttek megkapálni a kukori­cájukat, krumplijukat, s addig az idevalósi bányászasszonyok egy ré­sze kifeküdt a napra, rákapott az újságolvasásra. Jó dolog az olvasás, művelődés, de azért nem volt szép tőlük... Túrái Aladárné főkönyvelő azzal fogadott az irodán, hogy megérde­melnének már ők is néhány jó szót, mert tavaly mindig csak a bükkmo- gyorósdi termelőszövetkezetet cse- pülték. Nos, itt az aratáskor a part- titkár, az irodaiak, az elnök, Ré- pánszky Béla, Csikós Sándor község­felelős, meg ő maga is kimentek a határba, nappal arattak, éjjel meg az irodai munkát végezték. A dol­gozó tagok sem henyéltek bizony, s úgy ment itt a munka, mint a pa- ancsolat, elsőnek végeztek a járás­ban a csépléssel. Augusztus 8-án még volt két hold lábon álló zabjuk, egy­szerre több mint húsz kaszás állt rendnek, bekötötték, aztán előálltak a szekerek és még aznap a zabot is elcsépelték és büszkén jelenthették: befejeztük. Ez bizony szép dolog, de minden bizonnyal még korábban is letudhatták volna az aratás, cséplés gondját, ha az a húszvalahány tag is közibük áll. Nagy és szép terveik vannak. Az egyetlen jövedelmező foglalkozás itt csakis az állattenyésztés lehet, dehát állathoz takarmány is kell, többek között kukorica is, s ha mindig más falubelieket kell idekönyörögni ka­pálni, mert a helybeliek egy részének nappal olvashatnék ja van, abból bi­zony nem lesz jövedelmező állatte­nyésztés. Bizony, röstellkedhetnének azok, akiknek a munkaegységkimutatáson üres a nevük utáni rubrika. De nem röstellik a dolgot, sőt, néhány- még csúfolkódik is a törekedőkkel: dol­gozz csak, dolgozz, osztáskor majd nyújthatod a markod, nesze semmi, fogd meg jól... Azt mondták, amit terveztek, meglesz, s hogy többre nem futja majd a jövedelemiből, az azok szégyene, akik nem kapálták meg kukoricából, krumpliból, répá­ból a rájuk eső részt G. M. Import helyett hazai papir (ehéritöany;g A Diósgyőri Papírgyárban koráb­ban külföldről beszerzett, úgyneve­zett optikai fehérítő anyagot hasz­náltak a finomabb papírféleségekhez, főként a bélyeg- és kártyapapírok­hoz, hogy azok tetszetősebbek, vilá­gosabb színűek legyenek. Ennek a fehérítő anyagnak a beszerzése meg­lehetősen költséges volt. Ezért Éger­szegi Józsefnek, a gyár műszaki ve­zetőjének javaslatára hazai anyag használatára tértek át. Az olcsóbb hazai anyag jól bevált és azt már rendszeresen alkalmazzák az export­ra kerülő finom papírfajtáknál is. Ezáltal csupán egy évben több mint hetven ezer forintot takarítanak meg. 2 apró­ság Az ember, minden esetre nyugtatja magát, de azért csak összeszorítja szívét a borzongás: milyen titkok lappangónak a 27-es mögött? Milyen titkokat rejtegetnek a tapolcai stran­don az öltözőszekrények. S nekem ugyanakkor a 113-as szekrényt utalták ki!... Rémes7... © Ügy tűnik, mindezideig kevés fi­gyelmet fordítottunk a tudományos ismeretterjesztés olyan eszközére, mint a mostanában nagy számban hordott színes blúzok és szoknyák. Az egyikről megismerhetjük a bala­toni fürdőhelyeket, a másikon a magyar, sőt a nemzetközi szálloda­viszonyok tanulmányozhatók. Láttam olyan szoknyát, amely a gyufacimke- gyűjtöket örvendezteti meg és olyan blúzt, amelyen a römikártya figurái sorakoznak. De ami vasárnap a tapolcai strandfürdő jegypénztáránál az egyik hölgy hátán elém tárult, az mind­ezideig teljesen ismeretlen volt a te­matikában. Hátának teljes hosszában és szélességében egy hatalmas hajó pompázik. Mivel messziről tűnt fel a káprázatos jelenség, nem tudtam pontosan kivenni, milyen tengeri flottához, tartozó hajóról van szó, ereget-e füstöt a kéménye, s a mat­rózok túl vannak-e a reggeli tornán. Nem vártam meg, míg a hölgy el­indul és elkezd himbálózni. Féltem, hogy tengeri beteg leszek. (s. a.) Az új építkezések mellett a kopott házakat is felújítják. Allványerdö veait körül a megyei tanács épületét, jeléül annak, hogy itt is tatarozásra kerül • sor. Ez helyes is. A furcsa csak az, hogy az épület két oldalán figyelmezte­tő tábla utasítja a járókelőket a túlsó oldalra. Ugyanakkor árkádot létesítet­tek az épület mellett. Szerintünk vagy a tábla, vagy az árkád fölösleges. A Széchenyi utcán, a villanyrendőr közelében, rövidesen megnyílik a Kala­pos Ktsz, új üzlethelyisége. Jó lett volna az emeletet is lefesteni, mert így nagyon kirí a környezetből. Másodszor is megtalálták a bőd rogvécsi honfoglaláskori tarsolylemezt Több évtizeddel ezelőtt egy ásatás során igen értékes honfoglalás­kori tarsolylemezt találtak az akkori Zemplén megyei Bodrogvécsen. Az arannyal és ezüsttel futtatott tarsolylemezt a honfoglalás legismertebb leletének tartották, A tarsolylemezt a sátoraljaújhelyi megyeházán és a zempléni mú­zeumban őrizték. A második világháború harcaiban azonban az értékes lelet eltűnt és úgy gondolták, hogy megsemmisült. Az idén fennállásának 700. évfordulójára készülő Sátoraljaújhely vá­rosban az ünnep alkalmából nagyszabású kiállítást is rendeznek. Ezen be­mutatják a város fejlődését, a fennmaradt történelmi emlékeket. A2 ér­tékes anyagok rendezésével Filep Antalt, a sárospataki Rákóczi Mú­zeum igazgatóját bízták meg. A munkák során Filep Antal az egyik leletben felismerte az elveszettnek hiti és hosszú évekig keresett bod- rogvécsi honfoglaláskori tarsolylemezt. Ez az értékes lelet a kiállítás egyik fénypontja lesz ken, ez lepattogtatta róluk a zomán­cot. Itt a telepen most egy gépkomp­lexumot létesítenek. Ebben a komp­lexumban lesz egy zománcverőgép is, amelyik leveri az edényekről a zo­máncot. Ezzel nagymennyiségű ócs­kavasat tudnak eljuttatni az üze­mekbe. A telepen bálázzák, készítik elő az ócskavasat a Lenin Kohászati Mű­vek martinacélműve részére. Eddig az történt, hogy vonaton szállították ide a teknőket, megrakták és ugyan­csak vonaton szállították vissza. Ez hosszadalmas. Később úgy módosí­tották, hogy gépkocsin szállították ki a teknőket és megrakás után vonaton vitték vissza. Ez még mindig nehéz­kes. Előfordul, hogy a berakás a ne­hézkes szállítás miatt 3—4 órát vesz igénybe. Most úgy oldják meg, hogy nemcsak gépkocsin hozzák, hanem gépkocsin is szállítják vissza a tek- rőket, s ezzel mintegy felére tudják csökkenteni a berakási időt. A telepen gépesítéssel sem könnyű a munka. Nyáron a koksz- és érc­hegyek között megreked a hőség, ilyenkor a meleg kínozza a munkás­embereket. ősszel, télen a sár, hó, fagy. A vízelvezetést ma sem oldot­ták meg, amiatt hosszabb esőzés ese­tén a telep dolgozói, a vasutasok sokszor térdigérő vízben kénytelenek járni. — Az itt dolgozó emberek — mondotta Tóth József elvtárs — megérdemelnek minden elismerést. A nyilvánosság előtt nem nagyon sze­repelnek; szerényen, névtelenül dol­goznak. pedig az ő munkájuk is benne van minden tonna vas, acél gyártásában. Csorba Bans désbe a forgácsőrlőt. Ott kéklik a telep túlsó végén. Erre igen büszkék. A látogatáskor elmondták jónéhány- szor: — Feltétlenül nézzék meg a for­gácsolót. A forgóCSÖrlő rggy8 kon­strukció, gazdasági kihatása viszont annál nagyobb. Eddig ugyanis a fém­forgácsot csak úgy tudták beszállí­tani a kohókhoz, hogy előbb meg­gyújtották, elégették s az összeolvadt fémdarabokat szállították Diósgyőrbe vagy Ózdra. Ez elég nehézkes eljárás volt és nagy veszteséggel járt, mert körülbelül az anyag fele tönkrement. Ackermann Jenő, a KAV főmérnöke tervezte meg az őrlőt s ennek alap­ján meg is építették. Remekül be­vált, segítségével Tóth Pál brigádja igen jó munkát végez. A telepvezető a további gépesítés­ről beszél. — Szeptember 1-én kapunk egy különleges rakodógépet, amely az árokásástól kezdve a rakodásig 14 fajta munkát képes elvégezni. Ka­punk egy autódarut is. Decemberben pedig érkezik két nagyteljesítményű szovjet bagger és egy angol rakodó­gép. A telepen hihetetlen mennyiségű ócskavas, zománcozott edény gyűlt össze. Ez az edényhegy mintegy 10— 12 méter magasságban, kilométer hosszúságban fekszik a telepen. Fel- használásáé^ nem nagyon lelkesed­nek a kohóüzemek, mert a zománc árt a nyersvasnak, acélnak. Ózd on úgy segítettek a dolgon, hogy úthen­gert járattak a zománcozott edénye; Ahol a holtok eledelét tárollak a három szerv szoros együttműködé­sét. Tóth elvtárs, Mecser László, a telep vezetője, Piskóti László állo­másfőnök véleményei alapján úgy látszik, az együttműködés jó, harmó- nikus. Megértjük és segítjük egymás munkáját. Az együttműködés bizto­sítására a három szerv vezetőiből komplex-brigádot hoztak létre és szerződésben rögzítették a feladato­kat. Éppen a napokban értékelték az együttműködést, s új komplex-szer­ződést kötöttek. — Milyen az anyagellátás, van-e elég tartalék? Mecser László a koksz-, „vas­hegyek” felé int. — Ilyen bőséges anyagellátásunk még sosem volt — mondja. — Annyi kokszunk van, hogy például a Lenin Kohászati Műveket — ha egyetlen tonna se érkezne —, hat hónapig el­láthatjuk vele és ócskavasból pedig egy teljes évre tudjuk biztosítani az anyagot. Az ércellátással már nem nagyon dicsekedhetünk. Kevés a kohóérc. (Ezt tapasztaltuk az ózdi telepen is.) Fogadására a területet elkészítették, várják a szállítmányok érkezését. A kirakáshoz most minden alkalmas. A telep dolgozói attól tartanak, hogy a téli tartalék akkor fut be, amikor a sár. a fagy miatt nehéz lesz a munka, a baggerek beragadnak a sárba. A telepen a legtöbb munkát gépe­sítették. Ezt már maga a nagvmeny- nyiségű anyag is megköveteli. Hiszen a vagonból ki, vagonba berakást ké­zierővel képtelenek lennének elvé­gezni, Nemrégiben állították műkő; ni. i , a repülőtérrel szem- Miskolcon, ben mintegy 3 ki­lométer hosszúságban húzódik a Ko­hászati Alapanyagellátó Vállalat te­lephelye. A nagy területen hatalmas koksz- és ócskavashegyek terpesz­kednek. Közöttük vasúti sínpárok húzódnak, a síneken megrakott sze­relvények döcögnek, a jól gondozott úton gépkocsik jönnek-mennek. Itt földgyalu tisztítja, egyengeti a tere­pet, amott markolók harapdálnak a vas-, kokszhegyekbe, a szovjet, spa­nyol, svéd ércbe. Van egy dolog, ami rögtön feltűnik. Minden rendezett, tiszta, amit ebben az anyagdzsungel- ben igen nehéz lehetett megterem­teni. Azt mutatja; a telep dolgozói, vezetői szeretik munkahelyüket, s a lehetőséghez mérten igyekeznek ki­alakítani a kulturált, jó munka fel­tételeit. Hogy mi a telep rendeltetése? Tóth József elvtárs, a Kohóipari Központi Irányító Szolgálat csoportvezetője ezt mondja: — A telepen elsősorban a diós­győri, részben az ózdi és a sztálin- ivárosi martinkemencék számára tá­rolunk mintegy 45—50 féle anyagot. A telep működésében három szerv munkája találkozik. Az országba és az ország különböző területéről ér­kező anyagokat a szükségletnek meg­felelően mi, a KOKISZ irányítjuk ide — vagy közvetlenül a gyárba —, (a KAV tárolja, illetve előkészíti, to­vábbítja az üzemekbe. A telepen van 'egy állomásfőnökség is 38 vasutassal, lök gondoskodnak a szállításról. I A kohók, martinkemencék anyag­gal való ellátása eleve megköveteli Lőtt, hogy az egyik Hemád-menti községben arra panaszkodtak, hogy „csak” 12 mázsát adott holdanként a búzájuk ... De száz szónak is egy a vége: ha a bükkmogyorósdiaknak csak a földművelés adná a megélhe­tést — már pedig hosszú-hosszú szá­zadokon keresztül csak az adta —, ma sem tellne nekik városba is illő, szép, nagyablakos, módos házakra. A felszabadulás után 41 új lakás épült ebben a 381 lakosú falucskában, amit az emberek munkájuknak — és bizony annak köszönhetnek, hogy Magyarország ma — népköztársaság. A termelőszövetkezetnek papíron 88 tagja van — de huszonhétnek még egy tizednyi munkaegységet se írtak a neve után, tavaly átlagban har­minc munkaegységet teljesítettek a tagok. Azelőtt senkinél se kellett ki­lincselni, hogy menjen a határba. A bányász leszállt a buszról és sietett A Bükk úgy körülrakta erdőren- geteges hegyekkel az aprócska falut, mintha el akarná állni az errefelé igyekvők útját. Nem tudom, hány méterre van a tengerszint felelt Bükkmogyorósd, de amikor Ózd fe­lől jövet felkapaszkodtunk a hozzá vezető út legmagasabb pontjára, borsózott a hátunk: hű, ha innen le­gurulnánk! Az út, mint hegyoldalhoz fektetett hullámvasút, és odafent so­rompó tette keresztül előttünk piros­fehér lándzsáit, szénnel rakott sze­relvény robogott a kattogó sínpáron. ■— Farkaslyukból vitte a szenet. Szép vidék, de Bükkmogyorósdon a községi párttitkár, Ardai Gyula elv­társ azt mondta, hogy talán húsz esztendővel ezelőtt volt ilyen jó ter­més errefelé: 7 mázsás átlaggal fize­tett Bükkmogyorósd termelőszövet­kezeti község búzája. Önkéntelenül is élnevettem magam. Eszembe ju­ft — Csak nem adta a 27-est. Hiába kértem. Miért nem adta a 27-est? Várhattam rá! — Kéremszépen. — A huszonhetes kellett volna. Dehát nem adta. Pedig a 27-est kér­tem. — Kéremszépen. Hogy ebben a párbeszédben, amely a továbbiakban nem szolgált sok új­donsággal, mire utalt a kéremszépen, azt többé-kevésbé értettem. De hogy az a látogató mit várt a 27-es szek­rénytől a tapolcai strandfürdő öltö­zőjében, arról fogalmam sincs. Leg­jobb tudomásom szerint egyik öl­tözőszekrény olyan, mint a másik. Egyformán kicsik, ugyanúgy fordul az ajtajuk, Kádár bácsi mindig pon­tosan és lelkiismeretesen bezárja, s amikor a vendég kéri, kinyitja. Még sohase volt szerencsém a 27- eshez. Egyetlen egyszer se ölelte keb­leire (fogasára) szerény holmijaimat. Így semmiképp se vagyok szakértő atekintetben, milyen titkokat rejte­get. Az is lehet persze, hogy a mél­tatlankodó ismeretlen a görög pytha- goreusok kései leszármazottja, akik tudvalevőleg bűvös-varázslatos erőt tulajdonítottak a számoknak. Egy­szerűbb esetre is gondolhatunk, A 27-es — a tisztelt vendég kedvenc lottószáma. Lehet továbbá emlékeze­tes születésnapja, lakáscíme, a vala­mikor együltében elfogyasztott túrós­gombócok száma, miegyéb. Az is előfordulhat, hogy a 27-es szekrény valóban különb a többinél: tisztább vagy jobb a fekvése. Furcsa segítség Remélhetőleg így mondhatjuk: múlt időben. (HE) Az ördög sem ismeri ki magát oly­kor a rengeteg törvény, rendelet, meg határozat között. Bele tudnék gabalyodni ebbe a szóbanforgó kér­désbe is, ha törődnék a paragrafu­sokkal. De ez esetben a józan ész,, azt hiszem mindenki számára vilá­gossá teszi a dolgot. A véradókról van szó, akiket jog­gal emlegetünk áldozatkész embe­rekként. „Önzetlen és áldozatkész' emberek”, — még azok is így mond-’ ják rájuk elismerően, akik maguk' bizony egy világért oda nem tarta-] nák a karjukat. | Dehát az ő önzetlenségük és áldó-, zatosságuk se örökkévaló, nem olyan.] mint valami gumiruha. amit folyton' tovább lehet tágítani. Különösen’ nem igazságtalanul. Az történt! ugyanis, hogy a sajószentpéteri állo-( más egy dolgozója, önkéntes véradó.4 a szokásos berendelésre elment vért, adni. Megkapta az igazolást is.] ahogy szokás, bemutatta a munkahe-’ lyén, aztán nyugodtan aludt volna,4 ha .. . Nos, nemhogy igazolatlannak^ minősítették a hiányzását, hanem aj nyereségrészesedését is megnyirbál-, ták emiatt. ' A Munka Törvénykönyv egy bizo-j nyos paragrafusa igazoltnak jelenti,' ki a munkahelytől való távolmara-j dást rendkívüli véradás esetén. Máj azonban már nincs rendkívüli vér-, adás, vagy csak nagyon ritkán. Van, helyette viszont ez a rendszeres, be-, hívásra történő. Nyilvánvaló, hogy, akkor megy be a véradó, amikorra, hívják, nem? A józan ész szerintiéi-, háborító az ilyen intézkedés, az ön-, zellen, áldozatkész véradók ilyen elin-| tézése. , Ha csak ez az egy eset lett volna,1 talán nem szólnánk. De sajnos, el-1 követték ezt másutt is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents