Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-03 / 181. szám

ESZ AKMÄGTA ROrRS Z A Ö' Csütörtök, 1961. augusztus ÍR A mai falu kulturális problémáiról Néhány gondolat betakarítás idején Cséplőgépek búgnak tárban. A közös szérűről a közös magtárakba kerül az életet adó ter­mény, hogy majd később, munkaegy­ségekre váltva, a közösségén kívül az egyén hasznát is szolgálja. Üj, meg­változott életét éli a falu. Megvál- toztaik az életkörülmények, megvál­tozik a munkára, pihenésre, szóra­kozásra fordított idő aránya is. Több szabadidőhöz jut a termelőszövetke­zetben dolgozó paraszt. Ennek a sza­badidőnek helyes és hasznos felhasz­nálása igen erős kihatással van to­vábbi boldogulására — mind saját személyében, mind családja tekinte­tében, mind pedig az új, egész mező- gazdasági életforma s nem utolsó sorban a mezőgazdasági termelés alakulására. A kulturális igények falun is je­lentkeznek. Mind több falusi házban szól a rádió, egyre gyakoribb — ha még nem is mindennapos — a tele­vízió, a mozik telt széksorok előtt vetítenek, és ha nagyritkán elvetődik a községekbe a megyei színház, vagy pedig valamelyik országjáró művész- együttes, rendszerint igen nagy ér­deklődéssel várják azok előadásait. A kulturális forradalom falun is erő­sen érződik. Tagadhatatlan, még nem olyan mértékben, mint városon, de ez nem is várható. Más az indulási alap, mások a lehetőségek. A leg­több községben nincsenek a tömeg­kultúrának olyan hagyományai, mint az ipari jellegű településeken, váro­sokban, azonban a falu új arculatá­nak fejlődésével együtt jelentkező kulturális igények kielégítése meg­követeli, hogy a falu és a város kö­zötti határvonal kulturális tekintet­ben is mindinkább elhalványodjék, majd elmosódjék. A fejlettebb, magasabb fokú mező- gazdasági munka több tudást köve­tel. Ma már nem elég a mezőgazda- sági munkában az apáról-fiúra szálló mesterségbeli fogásokat ismerni, a szocialista mezőgazdaság széleskörű mezőgazdasági szaktudást kíván, korszerű agrotechnikai, zoológiái, gé­pészeti és egyéb ismereteket, ezért alapvető fontosságú a mezőgazdasági szakmai ismeretterjesztés, az általá­nos műveltség emelését célzó isme­retterjesztés, valamint a tanfolyam- szerű mezőgazdasági szakoktatás. Ezek a művelődési fonnák elsősor­ban a jobb, fejlettebb mezőgazdasági szakismeretet adják meg, amelyek­nek hasznosítása a mezőgazdasági kultúra magasabbfokúságában, a jobb terméshozamokban gyümölcsözik. A falu művelődési életében a szakismereteket nyújtó önművelé­sen — ismeretterjesztésen, mezőgaz­dasági szaKtanfolyamokon, a helyi könyvtárak mezőgazdasági szakmai anyagának tanulmányozásán — kívül mind nagyobb szerepet kapnak a közvetett nevelést adó művészeti ágazatok. A hivatásos művészetek — film, színház, rádió, televízió — mellett egyre nagyobb az érdeklődés az öntevékeny művészeti megnyilvá­nulások iránt. Ma már a falvak döntő többségében nemcsak arra vár­nak, hogy egy-egy fejlettebb üzemi, városi csoport felkeresse a községet, hanem ezeknek példáját követve, mind szélesebb körben bontakozik ki a községekben is az öntevékeny szín­játszás, a néptáncmozgalom, örven­detesen nő a kórusok száma, és he­lyenként már az irodalmi színpad csíráival is találkozunk. Az elmúlt évadban Borsod megye területén kö­zel 400 színelőadást tartották a fal­vakban öntevékeny színjátszók. Jól­lehet, ezek az előadások nem voltak mind hasznosak, nem egynél erőlte- tettség érződött, magas számuk mégis a színművészet iránti vonzó­dást, és a nagy tömegeiknek a színi­előadások iránti érdeklődését tük­rözi. Nagyon örvendetes fejlődés ta­pasztalható az elmúlt évben a megye kórusmozgalmában és külön örö­münkre szolgálhat, hogy a dalosta­lálkozókon igen szép számmal képvi­selték a termelőszövetkezetekben folyó kulturális munkát a nagy si­kerrel szereplő tsz-kórusok. Néptánc­mozgalmunk is szép eredményekkel büszkélkedhet és különösen örvende­tes, hogy több tucat borsodi község tánccsoportja foglalkozik rendszere­sen helyi néptáncmotívumok gyűjté­sével, és lelkes pedagógusok, koreo­gráfusok segítségével ízléses táncjá­tékokban dolgozza fel azokat. Nem lehetünk azonban teljesen elégedettek a községekben folyó kul­turális munkával. Nagyon sok helyen hiányoznak a jó személyi feltételek. A művelődési munka döntő többsége — annak ellenére, hogy a falvakban a gépállomási műszaki vezetőkkel, mezőgazdasági szakemberekkel, or­vosokkal stb. igen megsokszorozó­dott az értelmiségiek száma — a pe­dagógusokra hárul és egyes közsé­gekben — a sokirányú társadalmi le­kötöttség mellett — szinte polihisz­tornak kellene lenni a pedagógus­nak, hogy feladatát elláthassa, kó­rust vezessen, színielőadást rendez­zen, rendszeresen tartson agrotech­nikai, társadalomtudományi és nem egyszer csillagászati előadásokat. A személyi feltételeik megjavítása egyik alapvető feltétele a falvakban folyó művelődési munka jobbátételének. Ehhez szorosan hozzátartozik az is, hogy mind több, magas kvalifikáció­val rendelkező szakember kerüljön a községekbe, akik mind a mezőgazda- sági szakképzésben, mind pedig a mű­vészeti munkában olyan felkészült­séggel és vezetőerővel rendelkeznek. hogy a falut — annak perspektíváját is látva és láttatva — vonzóvá tud­ják tenni a felnövekvő falusi fiatal­ság előtt, le tudják bennük küzdeni a mindenáron városba törekvés egészségtelen vágyát. Másik fogya­tékossága a falusi kultúrmunkának a tárgyi feltételek hiányossága. Műve­lődési otthonaink között még kevés az otthonos, jól felszerelt, vonzó, a falusi mozik adottságai is sok kíván­nivalót hagynak még, ami pedig az öntevékeny művészeti munkát, első­sorban a színjátszást illeti, kevés a rendelkezésre álló, jó művészi szín­vonalú, helyes mondanivalójú, mű­kedvelőknek alltalmas darab. At úl fnlu új kultúrát kíván. az uj jaiu Ezt az igényt ki_ elégíteni, az említett fogyatékosságo­kat kijavítani, a helyes kezdeménye­zéseket felkarolni és ápolni nemcsak a művelődésügyi szervek, hanem az egész társadalom nemes feladata. Benedek Miklós MAKSZURET A baktakékl Szabad Fiild Tsz-ben meg kezdték a mák szedését. Értékes eredmények a szocialista irodalom kutatásában A Magyar Tudományos Akadémia irodalomtörténeti intézetében a leg­Az új népművelési évad irányelveiről Az MSZMP Borsod megyei Bizott­sága mellett működő Művelődési Ta­nács — a szakemberek, valamint a dolgozók javaslatait és kéréseit fi­gyelembe véve — dolgozta ki az 1961/62. évi népművelési munka irányelveit. A tanács, értékelve az elmúlt évben végzett feladatokat, megállapította, hogy a párt és ál­lami, valamint a társadalmi és tö­megszervezetek népművelési tevé­kenységében fokozottabban érvénye­sült a céltudatosság, a tervszerűség és az együttműködésre való törekvés. A továbbiakban meghatározták az idei népművelési munka főbb felada­tait. így — többek között — az eddigi­nél is nagyobb gondot fordítanak a lakosság világnézeti nevelésére és a dolgozók általános műveltségének emelésére. Ennek szolgálatában a társadalmi szervekkel együttesen a nagyobb községekben három éves termelőszövetkezeti akadémiákat szerveznek. Ezeken az iskolákon az általános és politikai műveltségen kívül nagyobb szakmai tudásra is szert tesznek a dolgozó parasztok. Az irányelvek javasolják, hogy a termelőszövetkezetek szervezettségét felhasználva, ott ahol lehetséges, de elsősorban a nagyobb községekben a téli hónapokban létesítsenek „üzemi” iskolákat, s felvilágosító munkával nyerjék meg a dolgozókat az általá­nos iskola 7—8 osztályának elvégzé­sére. A lakosság ismereteinek bőví­tésére a megye községeiben minden hét meghatározott napján „szövetke­zeti téli estéket” tartanak. Ezeken művészeti műsorokkal, kiállításokkal és filmvetítésekkel egybekötött isme­retterjesztő előadásokat rendeznek. Foglalkozik az irányelv a nőtaná­csok, a KISZ-szervezetek, a külön­böző művészeti csoportok, valamint a könyvtárak népművelő munkájá­val, és az olvasómozgalom kiszélesí­tésével is. Meghatározza, hogy 1965-ig több és jobb könyv segítségével a tanácsi könyvtárakban 15, a szak- szervezetekben pedig 5 százalékkal emeljék az olvasók számát. Befejezésül az irányelvek felhív­ják a járási művelődésügyi bizottsá­gok figyelmét, hogy az új oktatási év­ben a bizottság minden tagja vállal­jon egy-egy községben kulturális patronáló munkát. Az irányelveket figyelembe véve, a járási művelődésügyi bizottságok már megkezdték az őszi és téli hó­napok kulturális programjának el­készítését. utóbbi három év alatt újabb széles­körű, eredményes kutatást folytat­tak, hogy törlesszék az irodalom- történetnek a szocialista irodalom­mal szembeni adósságát. A kutatók a század elejéig vissza­menően gyűjtötték a forradalmi munkásmozgalommal kapcsolatos irodalmi alkotásokat, akár Magyar- országon, akár emigrációban szüléi­tek. Ennek eredményeként a Tanács- köztársaság irodalmából József Far­kas szerkesztésében két nagy doku­mentumkötet jelent meg. — Mind. újakra készülnek címmel. Ezeket további két kötet követi. Hasonló gyűjtemények készülnek a legfonto­sabb legális, vagy féllegális kommu­nista folyóiratok, mint a Kassai Munkás, Száz százalék. Gondolat es Űj hang irodalmi anyagából. A kutatók szorosan együttműköd­nek a szocialista országok irodalom- történészeivel. Állandó munkakap­csolatban vannak a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság* Csehszlovákia és Bulgária kutatói­val. A Német Demokratikus Köztár­saságban az év végén nemzetközi konferenciát is tartanak a szocialista irodalomkutatásról. (MTI) Hol nyílnak mezőgazdasági szakiskolák? Az állami gazdaságok és termelő­szövetkezetek munkacsapat- és brl- gádvezetoi részére az alábbi helye­ken nyílnak ősszel mezőgazdasági szakiskolák: Növénytermesztési és állattenyész­tési tagozat: Csurgó, Lengyel, Mo­hács, Székesfehérvár, Kehida, Ilajdu- dorog, Jászberény, Szentes, Szabad- kígyós. Öntözéses növénytermesztési tago­zat: Békés, Hajdúszoboszló. Kertészeti tagozat: Balalonfűred, Villány, Kecskemét, Eger, Csongrád. A mezőgazdasági szakiskolákon az oktatás két, (elméleti és gyakorlatú félévre oszlik. A gyakorlati félévet a hallgatók üzemekben töltik, s az iskolától kapott gyakorlati feladato­kat rendes napi munkájuk mellett végzik cl. Guai JHjÁcily—lécezz. J2S áíqiofvótdó Lxxin. Húsz óra múlva a hajó megérke­zett Oránba. Az Alger utasait egy éjszakára a Depába szállásolták be. Gazsó azonnal asztalhoz ült és hosz- szú levelet írt Lisettenek... Meg­nyugtatta mindkettőjüket, bíztatta, bátorította őket... A borítékot ter­mészetesen a Hospital Micke Levybe címezte, nehogy Rosette véletlenül is megtudja az igazat... Kissé megkönnyebbült, amikor a levelet bedobta az iroda előtti posta­ládába. Másnap mind a 460-an elindultak Sidi-bel Abbes felé. Az újoncokat a CP 3, a betegeket pedig a CP 2 várta. Jobbfelé elvonultak az életerős fia­talok, akik még előtte voltak a ki­képzésnek, az eseményeknek, balra pedig megtörtén, betegen azok, akik már megjárták Távol-Keletet... Va­lamikor ők is olyan bizakodók, fris­sek, életerősek voltak, mint a most érkezett újoncok ... Azonban Viet­nam és Madagaszkár ugyancsak el­vette frissességüket, életkedvüket... Gazsó — miután elhelyezkedett szálláshelyén — az udvarra sietett, ahol már sokan voltak, hiszen az ő csoportjuk érkezése előtt is laktak a CP 2-ben. Ismerősöket keresett. Elég sok magyar volt a betegek kö­zött, de egyiket sem ismerte. Végül, az udvar végében egy magános, szo­morú tekintetű, ismerős fiúra lett figyelmes. De hiszen ... Ez... Igen ... Vörös fcóska... Együtt szervezték be őket Becsben, együtt töltötték az első napokat a légióban ... Akkor megfogadták: Item hagyjak el egymást, barátok ■<2s> maradnak, fgy talán könnyebben vi­selik el sorsukat... Persze már a ki­képzésnél szétváltak útjaik ... Végignézte Vöröst... A hajdani erős legény meggörnyedt, arca csupa csont és bőr... Teste megsárgult... Meghatottan lépett melléje. — Jóska — szólította meg halkan. Vörös feléje fordította tekintetét, pillanatig emlékezetében kutatott, azután örömmel felkiáltott: — Miskai... Gazsó Miska!... — Aztán elkomorodott. — Lám, Itt kell találkoznunk a CP 2-ben... Látom... megjártad Távol-Keletet... — Igen — mondotta halkan a má­sik — megjártam a mennyországot és a poklot is ... Most mint ideg­beteget tartanak nyilván. És te? ... — Egy förtelmes betegséget szed­tem össze ... Azt hiszem míg élek, nem tudok belőle kilábalni... Ha­marosan a leszerelési bizottság elé kerülök... — Jóska ... drága barátom ... gyere, beszélgessünk... — A szomo­rú, de mégis viszontlátás örömére igyunk egy pohár bort a kantinban... S a kis asztal mellett elmondták egymásnak az utóbbi hónapok törté­netét, elválásuktól egészen aznapig... Nem túlozva, nem kiszínezve, ahogy általában szokás... A meztelen és kíméletlen valóságot Ismertették egy­mással, azt, amely annyi ember éle­tébe került, amely annyi fiatalt tett tönkre... Késő este volt, mire nyugovóra tértek... Másnap ébresztőkor, a CP 2 lakói nem keltek fel, hiszen a betegeknek nem kellett a sorakozón részt ven­niük. Később azonban, úgy 8 óra táj­ban mégis sorakoztatták őket. Külön állították azokat, akik orvoshoz men­nek, külön, akiknek az Irodában van elintézni valójuk, a többieket pedig valamilyen munkára osztották be. Tíz embert a konyhára vittek, másik tizet az udvar rendbehozásához. Ez­után harminc embert választottak ki az ottmaradottak közül, ezek között volt Gazsó és Vörös is. A harminc légiós sorba állt, Gazsó az egység végére került. Induláskor egy lépéssel lemaradt, mert nem hallotta jól a vezényszót. Erre a kö­zelben lévő őrmester megfogta hátán az inget és egy nagyot lódított rajta. Gazsónak arcába szökött a vér. Hirtelen megfordult és teljes erővel szájonvágta az altisztet, úgy. hogy az végigvágódott a földön ... Utána fe­léje lépett, hogy beletapos a gyom­rába. Az őrmester nehezen felállt és Ga­zsóra akart rohanni, de Vörös közé­jük állt. — Miska, mit csinálsz? ... Őrmes­ter úr, figyelmeztetem, ez az ember idegbeteg... Az altiszt megtorpant. — Bocsánat — mormogta és el­vonult, már csak azért is, mert orrán, száján megindult a vér. Gazáénak ezután nem kellett a napi munkában résztvennie ... ... Néhány nap múlva megérkezett Lisette levele.,Gazsó azonnal vissza­vonult és szívszorongva olvasta a sorokat. Lisette óvatosan érdeklődött, hogy áll leszerelési ügye, aztán azt közli, hogy Rosette gyakran str. azt hajto­gatja, ő már nem látja többé apuká­ját s ez őrá is nagy hatással van, a kórházban már feltűnt szótlanságai levertsége. Gazsó nagyot sóhajtva rakta el a levelet és elgondolkozva sétált az udvaron ... Mit tegyen, hogy Liset- téket megnyugtassa? Nem bíznak benne?... Miért gondolják azt, hogy többé nem látják? ... Hitelen mentő gondolata támadt... Igém ez jó lesz... A levél sokára ér oda... Élőszóval próbálja hát meg­nyugtatni övéit... Átszaladt a postára és délután fél 5-re meghívta Marseille! Ebéd után még mindig volt úgy négy órája a telefonbeszélgetésig, azért, hogy job­ban elüsse az Időt, sétára indult a városba... Annyira elmerült gondo­lataiban, hogy észre sem vette: kívül került a belvároson és az arab ne­gyed utcáit rója. Éppen megállt az egyik kirakat előtt, amikor a légió M. P. alakulata lepte el a szűk utcákat. Az empések gumibotjai működésbe léptek: akit találtak azt ütötték, verték, ahol éppen érték. Nem volt kivétel, a bennszülöttek apraja, nagyja, időse, fiatalja egyaránt kapott. Az utca kö­vezetén egyre többen nyúltak el esz­méletlenül ... Gazsótól néhány lépésnyire egy bennszülött anya, hátán lepedőben vitte párhónapos gyerekét, másik kislányát pedig kézenfogva vezette. Az utcán sikoltás, futás zaja hallat­szott, ők is meggyorsították léptei­ket. Alig tettek azonban néhány lépést, két gumibot is csattant rajtuk. Az anya és nagyobbik lánya el­nyúlt a földön, a kislány pedig ke­serves sírásba kezdett. Gazsónak szinte földbegyökerezett a lába. Az empések egy másik szűk utcá­ba szorították az arabokat és ott is ütötték, verték, űzték őket. Az utcát a sebesültek tucatjai borították, de senki sem törődött velük. Gazsó előtt a kislány szívbemar- kolóan sírt, miközben félősen húzó­dott elalélt anyjához. A fiú előtt egy pillanatra felrém- lett a szabályzat, amely szerint légiós nem tarthat fenn bennszülöt­tekkel semilyen kapcsolatot, azt semilyen módon nem támogathatja — aztán három gyors lépéssel az arab asszony mellett termett. Az asz- szony mélyet sóhajtott — eszmélni kezdett. Gazsó óvatosan felsegítette a földről és egy kapu alá vitte. Mellé tette kisebbik lányát is. Gyorsan visszaindult, hogy az eszméletlen nagyobbik lányt is behozza, amikor a sarkon két empés fordult be. Amint az M. P. tagjai meglátták, hogy egy bennszülött gyerek mellett egy légiós segédkezik, odarohantak és ütlegelni kezdték őket. Gazsót vá­ratlanul érte a támadás, nem vette észre a közeledőket. Az első ütés megszédítette, de azért még fel­ugrott, védekezni próbált. Az ütések azonban záporoztak, a légiós ereje fogyott. Agyba-főbe verték s Gazsó mér csak arra emlékezett, hogy az egyik empés magyarul káromkodott: — Az anyád Istenit, bennszülöt­tekkel cimborálsz?! Honfitársam ver félholtra — ez volt az utolsó gondolata, aztán el­alélt. A kémelhárító osztályon tért ma­gához, ahová az empések hurcolták. Akkorra megnézték a számát, érdek­lődtek a CP 2-ben, hogy kicsoda* micsoda az 57 081-es. sőt megtaláltak zsebében betegségéről szóló írást is. Egy kapitány állt előtte, néhány méterrel odább pedig egy kegyetlen arcú őrmester. A kapitány megvárta, míg a légiós teljesen összeszedi ma­gát, aztán megkérdezte: — Távol-Keleten szolgáltál? — Igen. — Idegbeteg vagy? — Az. — Akkor menj a fenébe, de más­kor meg .ne lássunk az arab negyed­ben, mert megjárhatod! Kotródj! Gazsó kitámolygott a szobából és egyik mellékhelyiségben megmosta arcát, leporolta ruháját, rendbesaedte magát. Valamennyire felfrissült, de még mindig kóválygott a feje, ami­kor elindult a postahivatal felé. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents