Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-22 / 197. szám
Redrf. WBf. »«srttszftis Ti. eSÄÄKMAOYARORSrAO 4 „Fényünnepség” Sályon Munk᧫paraszt találkozó Ozclou á a „ \»>* rÜSS?: Férejf « faluban, fény a fejekben fény a szivekben... Talán így lehetne jellemezni tömören azt a hangulatot, amely Súly községben a külső szemlélőt is magával ragadta augusztus 20-án. Délután zsúfolásig megtelt a félig kész kultúrház, ahol alkotmányunk -----0O0 ■ M űvelődési otthont kapott Bánhorváti A kétezer lakosú kis község apraja, nagyja feszült figyelemmel kísérte az ünnepi előkészületeket. — Párthá zat, kultúrházat avatunk augusztus 20-án — mondogatták. A hármas ünnepet persze temérdek munka előzte meg. A pártszervezet, a tanács, a KISZ-szervezet, a Hazafias Népfront, a nőtanács szinte mindenkit megmozgatott az elmúlt hónapok során. Kilenc hónappal ezelőtt kezdték az építkezést. S augusztus 20-án szélesre tárig; ajtaját a község palotája. Mert palota lett ez. És egyben otthon is, mert senki sincs a községben, aki ne szívesen jönne a kultúra, a felvilágosodás impozáns hajlékába. Augusztus 20-án ünneplőbe öltözött emberek sokasága töltötte meg a kultúrtermet, ahol Németh Imre elvtárs, a járás országgyűlési képviselője beszélt azokról a változásokról, amelyek Bánhorvátiban Is bekövetkeztek az alkotmány megteremtése óta. Kovács Mihály elvlar» a megyei pártbizottság nevében köszöntötte a község kommunistáit és pártonkfvilli dolgozóit. Értékelte a nagyszerű társadalmi összefogást. Nagy tetszésnyilvánítás közepette jelentette be. hogy a megyei pártbizottság televízióval ajándékozza meg a pártházat a társadalmi munka lelkes szervezéséért születésének évfordulójával együtt ünnepelték a villanyfényt is, amely vasárnap gyulladt ki először a községben. A fényavató ünnepségen számos vendég is részt vett; itt voltak a megyei pártbizottság, a mezőkövesdi járás, az EMASZ. sőt a Kelet-Szlovákiai Áramszolgáltató Vállalat képviselői is. Eljöttek a hálózatot építő villanyszerelők is és mintegy hatszázas a helybeli lakosok közül. Nagyon solcan csak a nyitott ajtókon és ablakokon át tudták meghallgatni dr. Szilágyi János járási tanácstitkár ünnepi beszédét. A helybeli úttörők ügyes kultúrműsorral köszöntötték az ünnepet, este pedig a volt „báró Szeklendorf kastély" kertjében, villanyfény mellett. késő éjszakába nyúló, vidám táncmulatsággal fejeződött be az alkotmánynapi és fényavató ünnepség. Alkotmányunk ünnepén harminc termelőszövetkezeti parasztember találkozott az Ózdi Kohászati üzemek dolgozóival. Délelőtt !) órakor Bárdos István elvtárs, a kohászati üzemek pártbizottsága nevében köszöntötte a találkozó résztvevőit, majd Papp Emil, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára méltatta a munkás—paraszt szövetség, s e találkozó jelentőségét. Ezután a kohászati üzemek üjitók Klubjában hosszantartó eszmecserét folytattak a találkozó résztvevői. A tsz-tagok elmondották, hogy a szövetkezeteikben itt-ott még meglévő kisebb-nagyobb hibákat átmeneti nehézségeknek tekintik csupán, s számolnak azzal, hogy ez évben — különösen az új termelőszövetkezetekben — még nem várható olyan jövedelem, mint ott, ahol már több r Uj pártházat avattak Borsodivánkán Régen épült e kis, alig ezer lelket számláló község. A főteret ma mór az egyik mellékutcában találjuk. Az elmúlt esztendők sorún új házak épültek, s kiegyenesítették derekukat a girbe-görbe utcák. Uj főtér kellett ide, s új középület. A főtér elkészült, s a legnagyobb tiszteletben álló középület is; a község pártháza. — Tavasszal kezdődött az építkezés — mondja Csató Sándor elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke, a pártvezetőség tagja, aki talán legbüszkébb ma a pártházra. Már kora reggel felkelt, hogy még az ünnepnap reggelén elvégezze elvtársaival, barátaival a parkírozást. Most már készen áll a párthóz, délután birtokukba veszik a borsod- ivánkai kommunisták, KISZ-fiatalok, s pártonkivüliek. Megnyílt a társadalmi man kárai épfiit sárospataki Augusztus 20 t hermái fürdő C zombaton délután ünnepélyes keretek között vette birtokába Sárospatak és környéke lakossága a község, s lehet mondani; az egész Bodrogköz egyik nagyszerű, új létesítményét: az Augusztus 20 thermál- fürd&t. Százak állták körül a hófehér, fodrozó viztükrű medencét, s a jelenlévők nagy többsége nem csupán az újat, a szépet, a hasznos alkotást, hanem saját alkotókészségét, a társadalmi összefogás sikerét is ünnepelte. Erről beszélt az ünnepség valamennyi felszólalója. Beszélt Aradi elvtárs. Sárospatak tanácselnöke, Kocsis elvtárs, a község párttitkára, Szűcs elvtárs, a járási pártbizottság titkára, s az ünnepség utáni baráti beszélgetésen dicséretet mondott c tettről Kukucs- ka János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, a járás ország- gyűlési képviselője is. Es őszintén szólva, ezernyi dicséret sem lenne túlzás. Mert az új létesítmény, a ther- málfürdő, amely ezrek és ezrek gyógyulását, felüdülését szolgálja majd, nem jelentett terhet a népgazdaság, a járás, a megye, az ország szómára: egymillió forintnyi társadalmi munkában a község, Sárospatak és környéke dolgozói; a vállalatok, termelőszövetkezetek dolgozói, tagjai, a pataki diákok építették. Szebb ajándékkal nem is ünnepelhették volna alkotmányunk születésének évfordulóját a patakiak, mint ezzel az új fürdővel, amelynek létrejötte mindennél fényesebben bizonyítja; az új, a nép alkotmánya csodálatos tettekre buzdít, mert minden, ami van, minden, ami épül, a nép igazát és boldogulását szolgálja. — Nagy dolog ez, a mi községünkben. Eddig nem volt jóformán egy helyiség sem, ahol taggyűléseinket megtarthattuk volna. Sokszor beszélgettünk a Borsod megyei Tatarozó és Építő Vállalat vezetőivel nagy problémánkról, ök megígérték, hogy augusztus 20-án átadják rendeltetésének a pártházat. Már két héttel ezelőtt készen voltak. Igazán nagyon jól dolgoztak. Megérdemlik a dicséretet. éve kialakult nagyüzemi gazdálkodás folyik. Elmondották továbbá, hogy rendkívül nagyra értékelik az üzemek patronúzs mozgalmát, amellyel a gyárak dolgozói segítséget nyújtanak a kezdeti nehézségek leküzdéséhez. Többen úgy nyilatkoztak, hogy amíg egyénileg gazdálkodtak, saját testvérüktől nem kapták meg azt a segítséget, amit ma az üzemek, a gyárak dolgozói nyújtanak a termelőszövetkezetek megerősödéséhez. A baráti eszmecsere során szóba került a nemzetközi helyzet alakulásának néhány problémája is. Egyöntetű volt a vélemény, hogy csak helyeselni lehet azokat az intézkedéseket. amelyeket a varsói szerződésben tömörült államok javaslatára a Német Demokratikus Köztársaság foganatosított a német békeszerződés megkötése, illetve a berlini kérdés rendezése ügyében. Elmondották azt is. bíznak benne, hogy a béke erői végülis győzelmet aratnak az imperializmus háborús tervei felett. A rendkívül szívélyes, baráti eszmecsere után a termelőszövetkezetek képviselői gyárlátogatáson vettek részt. Megtekintették a kohászati üzemek martinacélmüvének rekonstrukcióját, a durva- és a finomhen- germúvet, s a látottak alapján nagy elismeréssel nyilatkoztak a kohászati üzemek dolgozóinak munkájáról és eredményeiről. (Os.) Sportműsor, táncmulatság Nyékládházán Nyékládházán az alkotmány ünnepén zenés ébresztővel kezdték a napol. A fellobogózott, virággal díszített házak lakói itt is üneplö ruhát öltöttek s a pártszervezet házába igyekeztek, hogy részt vegyenek alkotmányunk fennállásának 12. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. A pártházban már kora reggel mozgalmas életet láttunk. Itt is, ott is a Törekvés Termelőszövetkezel dolgozói beszélgettek, egyenruhás kis úttörők próbálták műsorszámaikat, vidám KISZ-fiatalok szép népitáne- számokat gyakoroltak Tóth József társadalmi munkás irányításával. A délelőtti ünnepség kezdetére zsúfolásig megtelt a pártszervezet- háza. G. Kiss Bertalan elvtárs. a Hazafias Népfront helyi bizottságának elnöke, majd Mogyorósi János elvtárs, az MSZMP szervezőtitkára tartott itt ünnepi beszédet. Délután sportműsort, este táncmulatságot rendeztek Nyékládháza lakóinak szórakoztatására. VASÁRNAP ESTE Augusztus 20-án több ezer miskolci Iá togatott el a Níplrertl Szabadiért Színpadra, ahoi művészek, kultúrcsoporlok és a KISZÖV divatbemutatója szórakoztatta késő estig a közönséget. Foto: Sz. Gy. Vili, Elsötétült előttem a világ, megtán- , torodtam. Hát ilyen szukakutyát vettem én feleségül?! Aki a nászéjszakáját is mással tölti? ... Elbődültem kínomban, akár a letaglózott barom. A legény felugrott, kapkodta magára a ruháját, de az asszony álmosan dünnyögvé, a másik oldalára fordult, A legénj’t látásból ismertem, valamelyik szomszédból való. Süveges- fiú. Vele nem törődtem, fusson, nem ő itt a hibás. Leoldoltam vastag, széles nadrágszíjamat, és lesújtottam vele a meztelen asszonyra. Ocsúdott már, sikoltozott, ordítozott, de nem kíméltem a bestiát. Ütöttem, vágtam, mint a répát., míg bele nem fáradt a karom, míg véres hurkák nem csíkozták testét, lábikrájától a nyakáig. Egyszer nekem támadt, de visszalöktem. Végre megelégeltem, a szíjat fel- esatoltam. Az asszony jajgatva sírt, tagjait dobálva fetrengett. — Azt hiszed, én is Rácz Gábor vagyok? ... Aki mellett száz szeretőt tarthattál?... Velem ezt mégegyszer nem teszed, mert agyonverlek' Érted? Kimentem az udvarra. Pista bácsi, idős béresünk az istállóajtóban pipázott, sütkérezett a bágyadt januári napon, ügy gunnyasztott'ott, mintha a körötte zajló világból semmi el nem érne hozzá. Jól megtanulta a házirendet. — Fogjon be. Pista bácsi! — mondtam neki, s elfordultam, ne lássa dúlt arcomat. — A hintószekéibe. Felvettem nagykabátomat, kucsmámat, zsebembe dugtam egy félliteres pálinkásüveget. Az asszony feküdt, ahogy hagytam, beláttam a nyitott ajtón. Felpattantam a szekérre. Az úton a lovak közé csaptam, és űztem, vertem őket, hogy fussanak, rohanjanak velem minél sebesebben, hadd vágja arcomat a hegyesfogú. téli szél, hátha lesúrolná, lemarná rólam a tengernyi mocskot, amiben im, új életem első napján meg kellett hengergődznöm. * Megvolt az első tárgyalás. Sok pénzt elkért az ügyvédem, amit a börtönben kerestem, majd mind neki hordtam el, de príma ügyvéd volt. Én sem tudtam volna szivrehatóbban elsorolni, hogy mennyire szeretett anyám, hogy három gyermeke közül a legforróbban szeretett, hogy ez a tény önmagában is gyanússá teszi az egyoldalú végrendelkezést. Tanúkat idéztetett meg, akik kedvezően vallottak, mégse nyertünk, a tárgyalás folytatását kiegészítések miatt, későbbre halasztották. Testvéreimmel hazatérésem őta haragban voltam. Nem beszéltünk, bárhol is találkoztunk, elmentünk egymás mellett, nem is köszöntünk. Pedig mifelénk az idegent is megtisztelik az adjonistennel. Haragot tartott az elhervadt, meghízott Lakiné is, apám szeretője, köszönésemet sem fogadta. Kádas Pannival alaposan bevásároltam. ezt az első napon megtudtam, dohát eső után köpönyeg, vissza nem csinálhattam. Kiröhögött volna a falu, így meg csak lopva vigyorogtak össze a hátam mögött, kárörömmel. Mert a nászéjszakánk története valahogy kiszivárgott. Talán a Süveges-fiú hencegett el vele, vagy első mérgében Panni kottyantotta el magát valaki előtt? Mindegy már, egyen meg mindőtöket. a fekete fene! És mint a börtönben, most is a munkához menekültem. Rendbeszedtem a ház körül, ami gazda kezére várakozott. Mert elődöm utolsó éveiben betegeskedett, Pista bácsi, akit felfogadtak, földdel is nehezen boldogult. Akadt hát reparálnivnló az istállóban, a csűrön, a disznóólon, a kerítésen. És a Varga-hegyen, a pinceházon is. Valóságos dühvei dolgoztam látástól vakulásig. Én keltem elsőnek a házban, Panni olyankor még aludt a másik ágyban, az ón lépteim ébresztették fel Pista bácsit a nyárikonyhában. Nem vártam rá. nekiálltam, lekeféltem a két lovat, a kiscsi- kót, utána a két tehenet, a másodéves bikaborjút és a hónapos üszőt. Pista bácsi, talán mert kitalálta a buzgalom okét, nem igyekezett velem versengeni, hagyta a jószágokat, inkább a trágyakihordással, az almo- zással, a takanná nyozással szöszmo- töli. Mire kivirradt, rendbe tettük a nagyistállót, megetettük a hízókat, a süldőket, a baromfiakat. Mikor Panni megjelent az udvaron a sajtárral, már mehettünk is reggelizni, és utána foghattuk be a lovakat, mert az első szekér trágyát is megraktuk. Éhezlek a földek a jó, érett trágyára. így hát nem sokat, kellett Pannival együtt időznöm. Az után a gyalázatos reggel után belekig rá sem bir- lam nézni, nemhogy beszélgetni kívántam volna vele. De az idő múlott, az idő pedig a legkiválóbb orvosa minden lelki nyavalyának. Panni is elfelejtette a nagy verés fájdalmát, és hiányozhatott is az ilyen nagyvérü asszonynak a férfi, mert én bizony hozzá nem nyúltam, de mással sem merte összeadni magát. A tárgyalás után. vagyis a hatodik héten már folyvást somolygott rám, ha mellém kerülhetett. Mosolygott ezen a reggelen is. Mindig puccosan öltözött, sokat adott magára, akár egy városi asszony. — Jó reggel, Czakó Bálint! — köszöntött hízelkedve. Mogorván fogadtam, de ez sem szegte kedvét. — Szép idő ígérkezik mára!... Én is ki - mennék veled! — Minek jönnél? — Aaa... a pincében lecsirázni a krumplit! Kiválogatnám az ültetni- valót! — Közben olyan igézőén, ma- gakelletően nézett, mint legelőször a szekéren. Egy picit bennem is meg- bozsgott valami, hisz nem voltam öreg, ha dereséatem is, de kelletlenül fogadtam ajánlatát, — Ráérsz azzal, hol van még a tavasz! ... De nem tágított, felült mellém a szekérre. Menet is, jövet is keveset beszélt, de már nem morogtam rá. akár a harapós kutya. És este, hogy eloltotta a lámpát, mellém feküdt, Házasságunk óta először. Az idő az én utálkozásomat is elsorvasztotta, s meg sem fordult a fejemben, hogy el kellene zavarnom. Éhesek voltunk. Ezzel kezdődött el az én különös részegségem, ami majdnem kél. esztendeig tartott, úgy, hogy megifjítolta a testemet, de a lelkemet álomba kábította. Mert ahogyan Panni tudott ölelni, az a mi asszonyainknál egészen szokatlan, kivételes volt. Csak a városi nőkről, és a pénzért szeretőkről hallottam, olvastam hasonlót. A munkába, gazdálkodásba való belefeledkezésem, a vagyonban való határtalan örömem mellett ez a részegség volt az oka, hogy el bírtam viselni árulásom gyalázatát. Azt, hogy ott élt a közelemben Virág Róza. akit igazán szerettem, aki egyedül engem szeretett, és akihez mégis hűtlen leltem. Csak ebben a részeg állapotban ismételhettem el Panni pocskondiázá- sát, amikor szó esett köztünk Virág Róza terhességéről. — Láttad már a szerelmedet? — kérdezte egy napon gúnyosan. — Ugye. hogy megfelelt neki más is?! És még csak nem is szégyellj az alávaló!.,. Azt mondják, nem is gondolt rá, hogy elvétesse! — Persze — mondtam helyesléssel, de rekedt volt a hangom, sunyitva botorkáló. — A magános, szép asz- szony könnyen talál vigasztalóra! — ö, de aljas vagy! Ó. de utolsó lettél, hogy ilyet merészelsz mondani a legtisztább, a szenteknél is szentebb asszonyra! — gondoltam magamban, de mondani mast mondtam. — Előbb- utóbb mindenki megleli a magához valót! — De meg ám!... Úgy látszik. Vitéz Józsi nem hiába koptatta a kü* szöbjét! — Hogy élvezte Panni ezt a diskurzust, maid szét vetette az óröijn, hogy engem így hallott szólni. Milyen bizonyosra vette, hogy mégiscsak sikerült megfognia, hogy kiszorította szívemből Virág Rózát, Akkor én is ezzel álltattam magam. (Folytatjuk.) \ \ GERGELY MIHÁLY: A SÁTÁN
