Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-19 / 195. szám
4 ÜSZAKMAGYAROnSZAO Szombat, 1961. augusztus 19 LE C/ E NYLAKAS Amerikai film ) 10 éves Kazincbarcika Kacagtató vígjáték és éles társadalomkritika ötvözete ez a film. Két órán át nevetünk, vígjátéki fordulatok és ötletek követik egymást, egy becsületes, de kissé ügyefogyott fiatalember sorsfordulatait kísérjük figyelemmel, amint egyik mulatságos szituációból a másikba kerül, he- lyenkint meg is sajnáljuk — és a moziból kijövet mégis úgy érezzük, többet kaptunk attól az élménytől, amit általában a vígjáték nyújthat: éles társadalomkritikai rajzot arról az életformáról, ahol a boldogulást nem az egyéni rátermettség, tehetség .segíti elő, hanem olyan körülmények, mint az a film hősének, Baxtemek esetében is történt. Baxter egy nagy amerikai biztosító cégnek tisztviselője. Szürke kis ember, a cég irodaházának tizenkilencedik emeletén dolgozik egy nagy teremben. Tulajdonképpen csak egy számmal jelölt alkatrész a biztosító társaság harmincezemél több tisztviselőt foglalkoztató irodagépezetében. Derűs, kedves fiatalember, akinek csinosan berendezett legénylakása van, és talán nem is jutna soha eszébe, hogy a szürke kis tisztviselői életből feljebb lépjen, ha egy alkalommal a főnöke nem kéri tőle kölcsön a lakását szerelmi légyott céljára. Ennek híre megy a hivatalban, és mind több hivatali elöljáró veszi igénybe Baxter lakását, Baxter így szerez „barátokat” magának főnökei körében és így csinál karriert. Szol gálatai fejében előbb cégvezetővé nevezik ki, majd a személyzeti igazgatónak a helyettese lesz. Előrejut a hivatali ranglétrán, de nem bír em bérré lenni. Amíg főnökei kellemes órákat töltenek lakásán, ő kénytelen a hideg esőben, náthásán az utcán kódorogni, figyelni a saját ablakát, mikor huny ki a fény, mikor mehet végre haza. De kénytelen azt is eltűrni, hogy a lány, akit igaz szeretettel szeret, a mindenható személy zeti igazgató kiszolgáltatottja legyen. Csak karrierje csúcsán, amikor már igazgatóhelyettes, akkor egyenesíti ki gerincét és inkább otthagyja fényes állását, a munkanélküliek bizonytalan sorsát választja, de szembeszáll kéjsóvár főnökeivel. Remek színészt ismertünk meg Baxter alakítójában. Jack Lemmon játssza ezt a figurát. A komikumból a tragikumba egy pillanat alatt vált át, csodálatos színészi teljesítményről tesz tanúságot szinte jelenetről jelenetre. Remekül érzékelteti az egyszerű amerikai kisembert, aki a beidegződött szolgalelkűségtől nehezen szabadul, de végülis kiegyenesíti gerincét. Partnemője, Shirley Mac- Lain szinte százarcú színész. Játékában közelhozza a nézőhöz a kissé könnyelmű, de igaz szerelmet áhítozó. kiszolgáltatott amerikai lányt. A két főszereplőn kívül remek színészi alakítások egész sorával találkozunk. Őskortól napjainkig Nagyszabású festészeti kiállítás nyílik szombaton, augusztus 19-én a Zalka Máté Gépipari Technikumban. A kiállításon a leghíresebb festőművészek alkotásaiból mutatnak be néhány jellegzetes festményt reprodukciós képekkel. Az őskortól napjainkig terjedő óriási területet persze lehetetlen teljességében visszaadni, de a gondos, nagy igénnyel válogatott anyag — 181 kép — gazdag, maradandó élményt nyújt a látogatóknak. A kiállítást, a Művelődésügyi Minisztérium szervezésében már több helyen is megrendezték. A miskolci gépipari technikum igazgatósága elismerésre méltó munkát végzett, amikor vállalta a helyi szervezés bonyolult munkáját. A megnyitó ünnepséget szombaton délután öt órakor tartják. Beszédet Tóth Mária, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője mond. A tárlatvezető tisztségét az első napon .Csabai Kálmán festőművész látja el. Nagyszerű munkát végzett az operatőr, remekül mutatja be a biztosító iroda képein a mechanikusan dolgozó gépemberré uniformizálódott tisztviselőket. És csak nagyon dicsérni tudjuk Billy Wildert, a film rendezőjét, aki nemcsak különböző díjakat nyert ezzel a filmjével, de éles, kritikai vonásokkal sikerült megrajzolnia az amerikai tisztviselősorsot, a kisember kiszolgáltatottságát és ennek jó érzékeltetésével sikerült olyan művészi alkotást teremtenie, amely nemesen szórakoztat és mélyen elgondolkoztat egyszerre. (bm)-oo°flz idén 2000 új TV-antennát szereltek fe! Borsodban Hónapról hónapra emelkedik a televízió tulajdonosok száma megyénkben. Az idén kereken 2000 új TV-antennát szereltek már fel, s ezzel a hétezret is meghaladja a TV- elöfizetők száma. Az idén különösen sok munkáscsalád vásárolt TV-készüléket. Miskolc munkáslakta második és harmadik kerületében egy hónap alatt 200 TV- készülék üzembentartására kértek engedélyt Jelentősen emelkedett a TV-tu- lajdonosok száma a borsodi iparvidéken is. Kazincbarcikán az idén száz új TV-tulajdonost vettek nyilvántartásba. A Sajó- és a Szuha-völgyi bányászközségekben az új előfizetők száma meghaladja a háromszázat. Legnagyobb az emelkedés Özd és a környező ipari dolgozók által lakott községekben. A kékestetői TV-adóál- lomás üzemeltetése óta ezen a környéken megjavult a vétel, s ennek eredményeként Ózdon, Borsodnádas- don és a környező falvakban mintegy S00-al emelkedett a TV-készülék tulajdonosainak száma. 300000000000000000000000000000000000000000000000000QOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCX Ládércnyomásos álrmom volt az éjszaka. Úgy kezdődött, hogy reggel volt, és sietős utam, és fel akartam szállni az autóbuszra. De az autóbusz csak ácsorgóit az út szélén, ajtajai becsukva, teljesen üresen. Felfedező útra indultam, s elkaptam végül egy kalauzt: — Kéremszépen — lihegtem —, a város másik végére akarok menni! Miért nem indulnák már? — Váltás van, kérem — mondta egykedvűen a kövér kalauz és rágógumit rágott. — Majd ha a váltást lebonyolítjuk, akkor indulhatunk. Aztán nem bonyolították le a váltást teljes harminckilenc percig, s akkor elmentem. Már nem emlékszem pontosan, hogyan, azt hiszem, Különös kaland egy griffmadáron, (álmában csinál ilyeneket az ember). Ugyanebben az álmomban még egy üzletbe is mentem és ott csak a pulton kívül találtam embereket, különben senkit. A toporzékolók rekedt üvöltésére végül elősétált egy szemüveges hölgy és azt mond- ta: — Türelem, kérem, váltás van, majd jövünk. Addig várjanak. Mindnyájan elvettük, ami kellett, többen zseb- rerakták félkiló pörköltkávét és húsz csomag borsot — ha már így alakult a helyzet — és ellógtak. De az egész város igen furcsán festett. A kémények nem füstöltek, a kohókból az izzó vas a földre folyt, mert senki nem törődött vele, a ruhagyárakban összegabalyodtak a lassan mozgó szalagok, nem lehetett semmit megtalálni, más gyárakban üresen jártak a gépek és elrontották saját magukat, mert gazdátlanul hagyták őket. Az égen nagyot ásított a Hold és azt mondta: — Váltás van kérem, csak semmi izgalom. Majd jön a Nap is... Mire felébredtem, tényleg megérkezett a Nap is. Letörölgettem magamról a vizet és megpróbáltam megfejteni a különös kalandot. Nem volt nehéz. Előző este az Avas presszóban sört akartam inni. Vagy vizet — a végén már mindegy volt, Tantalus kínjait álltam ki a szomjúságtól. De egy fiatal pincér izzadton szaladgált a pénzestáskájával, egy korosabb kollégája pedig únottan sétálgatott az asztalok között, s ekképp nyugtatta a kidülledt szemű várakozókat:' — Türelem, kérem, váltás van... ö volt különben a szolgálata elején, de kivárta azt a nemtudom- milyen célra kiszabott félórát, s csak akkor kérdezte meg: mi tetszik? Harminckilenc percet töltöttünk így étlen- szomjan. Csoda, hogy utána lidérceset álmodik az ember? H. E. A Békeváros főutcáján modern, szép bérháztömbök sorakoznak. Tíz esztendővel korábban ezen a helyen is kietlen rét volt. Az építkezés még mindig tart. A város szélén előregyártott elemekből készülnek az új bérházak. Képünkön a toronydaru látható, háttérben pedig a most - épülő lakások. A szépen rendezett lakótelepen nagyszerű tereket, parkokat Is létesítettek, s ezek csinosítására napjainkban is nagy gondot fordítanak. (Paulovits Ágoston felvételei.) —-----0O0----G ERGELY MIHÁLY: A VI. Míg a szőlőmbe kiértem, gyakran megálltam, és tekintetemet legeltettem a tájon, fölfedezve, amiben más, és keresve, miben változatlan. Ugyanaz a megejtő kép tárult elém, mint tíz éve, és mégsem ugyanaz. Hát az örökkévalónak hitt természetet is munkálja az idő, az ő ábrázatán is rajta hagyja tovaszáguldó patái nyomát, nemcsak az emberen ... Mi is teszi nem ugyanazzá ezt a sokszor megcsodált határt? ... Persze; magas fává nőttek a Kisalmás sarj- tölgyei, a szemközti Kispatak dűlőből hiányzott az óriási körtefa, a Varga-hegy kopasz tetejét is feltörték, szőlővel telepítették be, és any- nyi minden még. Körüljártam a nyolcszáz öl szőlőt, amit az egy táblába összecserélt öt hold szélén hagytak meg nekem. Gyatra állapotban volt, hangosan panaszolta, mennyire kiszipolyozta, aki használta. Erről bizony nem sokat szüretelünk pár évig, jó, ha magamnak elegendő terem. Lesz vele munka szakadásig, míg megfiatalítom, felerősítem. Bezzeg az öcsém szőlője! És az övé a pinceház is! A pinceház!... Elkerültem a frissen meszelt présSÁTÁ házat, valami tiltakozott belül, hogy közel menjek hozzá. A másik oldalon ereszkedtem le a Bandzsalgó-dű- lőbe, az egy hold földemhez. Búza volt benne az idén, de nem volt fölszántva, ezzel se törődtek már, miután a nyáron megtudták, hogy jó magaviseletemért valószínűleg elengednek három évet. Bódorogva sétáltam föl, s alá a szegénységemet világgá kiáltó földemen. És akkor keserű nyál szaladt össze a számban, s vad indulat lobbant bennem: nem hagyom magam! Sebes vágtával hazaindultam. Egyenesen a tanácsházára. És ezzel véget is ért a háborítatlan boldogságom. Ettől kezdve heteken át jártam a hivatalokat, a községi tanácstól a járási tanácsig, azután be Miskolcra, ügyvédekhez. Majd a bíróságokra. Bepereltem öcsémet és húgomat. Munkám nem sok akadt, a szőlőt úgy-ahogy befödtem, Róza háromszáz ölnyi szőlőjét is rendbetet- tem télire. Mindennap a hivatalokat róttam, és haza estére kerültem, holtfáradtan, mind fortyogóbb haraggal töltekezve, az új bosszú hevétől korbácsolva. Róza némán szemlélte mindezt. Esténként várt a meN leg vacsora, éjszakára a vetett ágy, és az ő ölelő karja. Csak a nevetését, dalolását hallottam ritkábban. A házasságra egyetlen szóval sem tett célzást. Pedig annak már igen ideje volt, az én fülemet is megütötte, mennyit beszél rólunk a falu. Engem el sem ítéltek, mintha most már bármiféle rossz társamul szegődhetne. De Rózáról, róla csúnyán folyt a pletyka. Ö azonban mitsem törődött vele. Ma tudom, miért. Mert erős lelkű ember volt. A kevesek közé tartozott, akik elég bátrak és bölcsek ahhoz, hogy saját elveik szerint rendezzék be életüket. Amikor pár hét után végiggondoltam helyzetemet, s magamban ki- mondtam: itt az ideje, hogy megnősülj, akkor már készen állt rá a válasz: Rózának mindössze egy holdja van, én pedig nem tudok szegényen élni! Nem akarok holtomig szegényen élni! Én azt nem bimám elviselni. Nekem föld, ló, gazdaság kell! Tekintélyes vagyon! Talán vámom kell a nősüléssel, amíg a testvéreim ellen indított per meghozza az eredményt, és megkapom a részemet? ... Debát az igazságot nem szépíthetem tovább; ha a pert megnyerném is, az már az egykori szülői vagyonnak csak szabályos harmadát jelentené, és nem azt, amiben annak idején titokban megállapodtunk. Mert azzal az egyezséggel sehol elő nem hozakodhattam, azt végleg eltemethettem. De akit egyszer a Sátán magához kötött, bármily vékony lánccal is, az többé nem szabadulhat. Mert a Sátán mindig elküldi rabjaihoz időben az újabb kísértőket. Hozzám is elküldte. • Ballagtam ki a szőlőbe, pincének való helyet akartam keresni. Már a falun túl hallottam a szekérzörgést, de csak a temető alatt ért utói. Félrehúzódtam, hogy helyet adjak, és épp csak odapillantottam a szekéren ülőre, ujjammal megböktem a kalapot. — Jónapot! — Akkor láttam, hogy asszony a kocsis. Hozzá igen ismerős. — Adjon Isten, neked is, Czakó Bálint! — fogadta az asszony. Csak néztem meglepődve. Az elnevette magát, megállította a lovakat. — Tán már meg se ismersz? — Panni!... Kádas Panni! — Vagyis inkább: özvegy Rácz Gábomé!... Tán ezt se tudod rólam? — De hallottam ... Mesélték, hogy meghalt az urad tavaly. — Hát ha mesélték, akkor hogy lehet, hogy mégse gondoltál rám, Czakó Bólint? ... Különben ülj fel, elviszlek a hatalmas szőlőbirtokodig! — Csípős volt a hangja, mosolya. (Folytatjuk.) A New York-I Metropolitan Opera zárva marad az 1961-62-es évadban A Metropolitan Operatársulat korábban közölte, hogy a művészek „túlzott” bérkövetelése miatt lemondja az 1961—62-es évadot, . Kennedy elnök kérésére azonban az opera tárgyalásokat kezdett a zenészek szövetségével. A tárgyalások eredmény nélkül értek véget, s a társulat csütörtökön bejelentette, nincs lehetőség az évad megtartására. «-------ooo------M űvelődési otthoni avattak Mádon Mád községben is alkotmányunk ünnepén avatják fel az újonnan létesített művelődési otthont. A délután négy órakor kezdődő ünnepség szónoka Benke János, a járási tanáét vb. elnökhelyettese lesz. A műsor keretében Pásztor János vb.-elnök átadja az újonnan épült művelődési házat Forgács Dezsőnek, a művelőd dési otthon igazgatójának. Este í órakor a mádi kultúrcsoport Goldlni „Mirandólina” c. 3 felvonásos vígja• tékát mutatja be. Az előadás utói táncmulatságon szórakoznak a verte dégek.