Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-12 / 162. szám
Szerda, 1961. Július 12. ESZAKMAGYAROR8ZAG 3 Dj botanikai gyümölcsfáit állítottak elő Fertődön TTj gyümölccsel bővítették a Fertődi Kutató Intézet nemesítői a világon eddig ismert növényfajok listáját. Vadszeder, amerikai szeder és málna keresztezésével botanikaiing is új gyümölcsfajt állítottak elő, amelyet Mohácsi Mátyásról, a magyar kertészet neves tudósáról Rubus Mohácsiánus-nalk neveztek el. A kutató intézet tény észkert jé ben az új gyümölcsfaj kísérleti parcelláin most fejezték be a „szüretet”. A nemesítek megállapították, hogy az új gyümölcs egyesíti szülőinek legjobb tulajdonságait: a vadszedertől bő termőképességet, a málnától kellemes ízt örökölt, s van benne a vadszeder fűszeres zamatából is. Az országos növényfajtaminősítő tanács szakemberei elismeréssel nyilatkoztak a fertődi nemesítök munkájáról, s a Rubus Mohácsiánus különböző fajtái hamarosan felkerülnek a hazai köztermesztésre javasolt gyümölcsfaj ták listájára. * Arainak a KISZ-jiatalok A nagybarcai Dózsa Termelőszövetkezetben is teljes lendülettel folyik az aratás. Minden perc és minden búzaszem drága ilyenkor, hiszen az aratáson kívül más fontos munkát is cl kell végeznie a tsz tagságának. Ezt felismerve, a nagybarcai bányaüzem KISZ-fiataljai elhatározták, hogy önkéntes segítséget nyújtanak n Dózsa Tsz tagságának. Vasárnap 18 KISZ-fiatal segédkezett az aratásnál. Példájukat követték a községi KISZ- szervezet tagjai is; 11 tagú ifjúsági brigáddal vettek részt a vasárnapi munkában. Szerelik a trafóházat-----—ooo-------Tizen két millió forint megtakarítás újításokból A Lenin Kohászati Művekben az év első felében igen hasznos eredménnyel járt az újítók tevékenysége. 040 javaslatot vezettek be — százhússzal többet mint az elmúlt év hasonló időszakában —• s az újítások révén elért megtakarítás összege meghaladja a tizenkét millió forintot. Jól szolgálta az újító mozgalom eredményességét, hogy a mintegy ezer példányban kiadott idei újítási feladnttervdket a dolgozók még az év elején kézhez kapták, s azokkal idejében megismerkedhettek, egyúttal a gyár üzemi lapjában is terjedelmesen foglalkoznak az újítás fontosságával. Ugyancsak ösztönzőleg hatott a második negyedévben megtartott újítási hónap is, amelyen több mint háromszáz javaslatot nyújtottak be. Az újítómozgalom új vonása, hogy az év első felében a javaslatok nagyobb részét, mintegy hatvan százalékát ezúttal fizikai dolgozók adták be. 22 tonnát nyoYn ez a. transzformátor, amelyet a Szabó Lajos utcai „trafó ház"-ba szere’tok be. A súlyra és méretre is hatalmas berendezést 180 lóerős autóval vontatták le Budapestről. Ezen a képen Balogh Jenő, a 14- es TEFU gk-vezetöjc látható, aki bravúros ügyességgel húzta-tolta tetthelyre a súlyos terhet. 12 óra alatt tették meg a hosszú utat. (Foto: Szabados) Megyénk északi vidékein is megkezdődött az aratás Borsod megyében szombaton, a gépállomások valamennyi aratógépe munkába állt. Az északi dombos vidéken is teljes erővel megkezdődött az aratás. Több mint 300 aratógép és 170 kombájn, valamint 62 rendre- arató vágja a gabonát. Az edelényi és a putnoki járás dombokra húzódó szántóföldjein az idén zömmel gépekkel takarítják be a táblásított földiek termését. A gépek különösen nagy segítséget jelentenek ezekben az erősen iparosodott északi járásokban, ahol a tsz-ek általában munkaerő- hiánnyal küzdenek. Amíg a gépek a táblákon aratnak, lehetővé válik, hogy az asszonyok és a családtagok a növényápolást végezzék, mint például a laki, a serény falvi, az edelényi és más tsz-ek ben. A gépeik naponta mintegy 6000 hold termését takarítják be. Egyne több gép lát hozzá a learatott táblákon a tarlóhántáshoz. Szombattól a gépállomások 100 erőgépe dolgozik két műszakban az eddigi 3000 hold tarlóhántás fokozására. A mezőkövesdi és a mezőcsáti gépállomások körzetében hozzákezdtek a nyári mélyszántással az őszi vetések előkészítéséhez is. A kombájnolt gabona szérűn való szárítása után megkezdték a tsz-ek a leszerződött gabona átadását is. Eddig már csaknem 80 tsz-ből szállítják a terményt. A felsődobszai tsz, a mintegy 400 mázsa gabona átadása után, a terméseredmények alapján 700 mázsa gabona értékesítésére kötött pótszerződést. Miskolci tervezők sikere Az Építésügyi Minisztérium ét Tata város tanácsa tervpályázatot irt ki Tata egyes városrészeinek, rendezésére. Ezen a pályázaton Horváth István és H. Boros Mária, az É. M. Miskolci Tervező Vállalat építész- mérnökei is részt vettek. Pályázatuk szép sikerrel járt: tervüket a zsűri ötezer forintos megvételi díjjal jutalmazta. — örömmel regisztráljuk a két miskolci tervező sikerét. Csend honol a gyár szírében, Aki ismeri a DIMÁVAG-ot és ezekben a napokban ott jár, meglepődik a nagy csendtől. Ugyanis a bejárat melletti süllyesztékes kovácsüzemből nem hallani a 9 tonnás, a 40 000 mkg-os és a többi kalapácsok zaját. Pedig a kalapácsok zaja egy kilométeres körzetben is jól elhallat- szik. Magas, gyérülő hajú fiatalember. Egyszerűen öltözködik. Süpek Zoltánnak hívják, a gödöllői agráregyetem kutatója. Fónyban úgy ismertem meg. mint a termelőszövetkezet ag- ronómusát. A bemutatkozás után hirtelen arra gondoltam: végre itt is rend lesz, a több évi tanácstalanság megoldódik, a termelőszövetkezet helyes útra talál. Mégis, kissé csalódtam. A csalódást az okozta, hogy a szövetkezet mindössze három hónapig tudhatja „magáénak” a tudományos kutatót, a hozzáértő szakembert. Ennyi időre „kapták kölcsön”. Az alapszabálytól eltérően Fónyban most új erjedés indult. Űj vezetőket választanak a gazdaság élére. — Itt a kezdet kezdetén történt a hiba — sorolja Süpek Zoltán. — Létrehívták a termelőszövetkezetet, s amikor kezdődött a tulajdonképpeni munka, akkor magára maradt a fiatal gazdaság ezernyi gonddal, bajjal. Pedig, ha segíteni lehet egy termelő- szövetkezetnek, akkor az első lépéseknél, az első próbáknál lehet igazán. És itt sajnos nem így történt. Hosszan lehetne sorolni, de néhány mondat is rávilágít a főnyi kérdésre. Az alapszabálytól eltérően sokan — s ami igen veszélyes, a tsz vezetői is — nagyobb földterületet használnak háztájiként, mint amelyet az alapszabály megenged. így lett — Süpek Zoltán szavait használva — a főnyi parasztság nagy része egy tekintélyes gazdaságban kisbirtokos. A háztájiban dolgozott mindenki, de akinek hozzátartozója ipari üzemben, vállalatnál dolgozott, az még a házAkarat és jószándék kell! Fónyi jegyzetek tájira se igen gondolt, a közösre még kevésbé. Csoda-e, ha Simon Ferencné, Krajez József, Kálmán Józsefné és még mások is kijelentik: egy kapavágást sem végzünk a tsz-ben, A további hibák? Gyakori volt a személyi csere, egymás után váltották le a vezetőket, s ez a „kormány- válság” szintén arra vezetett, hogy az emberek tanácstalanok voltak. Nem tudták, leire hallgassanak. Hiba vojt az is. hogy rosszul terveztek. A könyvelés csak kullogott az események után. Jellemző erre, hogy amikor új könyvelő került a tsz-be Kövér József személyében, kiderült, hogy májusban a könyvelés még a februári gazdasági eredményeket rögzítette. A legutóbbi elnök, Bártfai János is csak féllábbal volt a tsz embere. Délelőtt 11 órakor megjelent az irodában, másnapig azután nem lehetett látni. Ellenőrzése csak annyiból állott. hogy be-benézett a jószággondozókhoz, vagy megnézte a határt. Hogyan is tudta volna szívén viselni a tsz sorsát, gondját, amikor állandóan mellékjövedelemre törekedett. A földművesszövetkezet szdkvízüzemé- ben dolgozott, majd az „isten házában” kántorkodott. — Egész ember kell a termelőszövetkezetnek — bizonygatja Süpek elvtárs. — Én nem tartom és 'nem is tarthatjuk ellenségnek Bártfait, de itt a tsz-ben hajnal 4-től este 9-ig mint 200 tagból csupán 50 dolgozik rendszeresen, és vagy negyvennek még egyáltalán nincsen munkaegysége. Van kiút a hibákból. Ehhez elsősorban az kell, amit most igyekeznek megvalósítani. Be kell tartani a törvényeket. Helyes az a törekvés, amit a megbízott elnök, Fedor János mond. Aki nem dolgozott a tsz-ben, az csak az alapszabály engedte 800 négyszögölnyi háztáji'területről takaríthatja be a termést. Kiút akkor lesz, ha helyes meggondolással, körültekintő. következetes vezetőket választanak a tsz élére. Bártfai és a többi vezetők hibái nem ismétlődhetnek meg. Most nagyon ragaszkodnak a képzett, tanult, sok mindennel számoló agronőmushoz, Süpek elvtárs- hoz. Az ő elképzelései helyesek. A tervezett 28 forintos munkaegységet lei lehet osztani, ha mindenki dolgozik, s akkor már nyert ügye van a termelőszövetkezetnek. Okosan, előrelátóan kell tervezni, nem úgy, mint az idén. hogy’ a jövedelem 80 százalékát természetbeni juttatásra alapozták. így még 3 forint sem jut munkaegység előlegre. S ez bizony nem biztató. Valóban úgy van. »hogy az ag- ronómus mondja: jpt kell főzni, hogy az étvágy megjöjjön. Jól kell irányítani. helyesen kell gazdálkodni, számon keli kérni a munkát, a rokonság, a barát „óhajait” félre kell tenni, akkor lesz megoldás. Meg lehet érteni, hogy miért ragaszkodnak az egyetem munkatársához. Szívvel, lélekkel teszi azt, amit csinál, s megmutatja a távlatokat, a kilábolás útját. Garami Ernő van talpalni való. Csakis úgy tud helytállni valaki, ha szívét, lelkét erre a munkára áldozza. Van kiút Hogy ez mennyire így van, azt már másfél hónap mérlege is hűen bizonyltja. Ennyi ideje helyezték Süpek elvtársat Fónyba. S azóta nincs megállása. És történt is valami ez idő alatt. A takarmányt időben betakarították. Amit évekkel korábban nem tudtak megtenni, arra most ráébredtek. Minden nyolcadik boglyát a tagnak juttatta a tsz. Volt versengés. A gazdálkodás többi ágában is eredményre lehetne jutni. Hogy mi kerül a ládafiába, miből vásárolnak a községben, az bizony itt sem közömbös. Az elmúlt évben 17 forintot ért egy munkaegység, korábban még ennyit sem. Ez a pénz kevés — 17 forint nem ösztönzi az embereket. Ha megvolna az igyekezet, akkor is adódnának akadályok, mert a korábbi szakemberek — mire gondolva, kire hallgatva, nem tudni —, úgy intézkedtek, hogy a mintegy 1200 holdas gazdasághoz csupán 12 fogatot hagyjanak. Néhány rossz ekéje van a tsz-nek, egyetlen fahengere, viszont nincs egyetlen gépe sem. Nem is lehet csodálkozni, hogy most a gépállomással pótszebződést kellett kötni, mert az elvégzendő munkának csupán egy részéhez van erő. A több Kíváncsiak vagyunk az üzemre és betekintünk. A kemencék sötéten tekintenek a most szétszedett pörölyökre. Nem világítanak és nem adják az izzó bugákat a pörölyöknek, mert azokat most a kovácsok helyett a gépek doktorai, a lakatosok, az esztergályosok, a villanyszerelők vették birtokukba. A mintegy harminc éve üzemdó gépek alkatrészei erősen elhasználód- ♦tak és azok helyett újakat kell be- * építeni, hogy az üzem az év hátralévő részében továbbra is maradéktalanul teljesítse tervét. Ugyanis a süllyesztékes kovácsüzem az első félévi tervét 100,5 százalékra teljesítette és az éves tervet is szeretnék december 20-ra befejezni. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy július 3-tól 16-ig elvégezzék a gépek karbantartását. A munkálatok, a látottak alapján a legjobb .úton haladnak. A hiányosságok felmérése az üzem és a TMK részéről már az üzemelés időszakában megtörtént. A jó kooperáció következtében a javításhoz szükséges alkatrészek nagyrészét előre elkészítették. így a javítási munka zökkenőmentesen halad. Az üzemvezetés és a szakszervezet ez időre a dolgozókról sem feledkezett meg és azok részére, akik igényelték, a kívánt üdülőhelyre beutalót biztositott. Lakatos József DIMÁVAG Négyszáz éves a Debreceni Nyomda A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület a Szakszervezet Műszaki Tanácséval közösen július 22-én és 23-án a Debreceni Nyomda négyszázéves jubileumi ünnepségéhez kapcsa, lódva ünnepi ülést tart Debrecenben. Az ünnepi ülésen a nyomdaipar ötéves tervével és a Debreceni Nyomda fejlődésével, valamint a magyar könyvművészet hagyományaival és mai feladataival foglalkoznak a résztvevők. nálva, holott azonnal megkezdhetnék a learatott termés behordását. Megyénk gépállomásain jelenleg számos olyan erőgép van, amely esetleg két műszakban is hánthatná a tarlót, végezhetné a nyári mélyszántást. Ilyen körülmények között, bár gyorsan, pontosan, soha nem tapasztalt ütemben dől rendre a jó termést Ígérő kalász, összességében mégsem kerül hamarabb, rövidebb idő alatt kamrába a mag, mégsem végezzük el hamarabb a tarlóhántást, illetve a nyári mélyszántást, mint az előző években. Lényeges dolog és nagy gondot okoz immár évek óta a talaj vetéshez való előkészítése. Pontosan az elmúlt ősz mutatta meg, hogy nem szabad várnunk a talajműveléssel, nem szabad várnunk az úgynevezett őszi mélyszántásra. Az elmúlt év őszén több tízezer holdnyi kenyérgabona éppen azért nem kerülhetett a földbe, mert a meglévő erőgépek, fogaterők ellenére elhúzódott a talajmunka. A kapások — és a kalászosok — jelentős része tavaszi szántásba került, s ez csupán fél sikert ígért. Az esőtíen tavaszutó, nyárelő még fokozta, illetve fokozza a kárt, amely elkerülhető lenne, illetve elkerülhető lett volna. Hiszen csupán arról van szó, hogy az aratás előkészítésekor gépállomásainknak alaposabban meg kellett volna szervezniük a népek két műszakos foglalkoztatását, termelőszövetkezeteinknek a kom- bájnszalma betakarítását, a keresztek kazalba hordását. Természetesen ma még semmi sem késő. Az aratás még javában tart. Termelőszövetkezeteink vezetői, járási tanácsszerveink felülvizsgálhatják a közös gazdaságok aratási munkaszervezetét. Munkába állítani a lovasfogatokat, s munkába állítani a gépállomásokon munkára váró erőgépeket! Erre feltétlenül szükség van, mert bar napjainkban jó az időjárás, nem tudhatjuk, mit hoz a hónap vége, vagy a következő hónap. S néhány esős hét, vagy egy ismét esős ősz a jövő évi termést tekintve is jelentős károkat okozhat. Különben is, ahol végeztek az aratással, nincs mire várni. Azonnal csépelni kell, s ha a földről lekerül a termés, nyugodtan dolgozhatnak az erőgépek, végezhetik a nyári mélyszántást, a másodvetést, úgy, ahogy azt megyénk állami gazdaságaiban és jónéhánv termelőszövetkezetében példamutatóan, nagyon szervezetten, okosan és hasznosan teszik! Barcsa Sándor Mnovpszp'rte zúgnak az arató‘ megy esze ne gépek! villognál; a kézikaszák, ömlik a mag a, kombájnok tartályaiba. Javában araiunk s bár az elmúlt év ősze nem kedvezett a vetéshez, a megfelelő talajelőkészítéshez, a kalászosok termésátlaga jobb mint az elmúlt évben volt. Tei’melőszövetkezeteinkben, járásainkban általában az a vélemény, hogy ilyen időjárás mellett még a hónap vége előtt befejeződik az aratás, minden veszteség nélkül. A megállapítás nem túlzott. Az idei aratás mindeddig mentes volt mindenfajta kapkodástól, szervezetlenségtől. Gépállomásaink, termelő- szövetkezeteink igen alaposan felkészültek a legnagyobb nyári munkára. Mindenütt megszervezték az arató- és cséplőbrigádokat, előkészítették a kombájnszérűt, gondoskodtak megfelelő tárolóhelyiségekről, s nincs hiány á gépeket kiszolgáló munkaerőben sem. Az aratásnál mutatkozó szervezett munka, a lábon álló termés betakarítása azonban csupán egyik része a legnagyobb nyári teendőknek, hiszen a kalászosok learatásával még nem' oldottuk meg a betakarítás egészét, a mag még nem került biztos helyre. Az idei termés betakarításával egyidő- ben biztosítanunk kell továbbá a jövő évi termés alapját: a megfelelő talajt az őszi és tavaszi vetésekhez. Megyénk állami gazdaságaiban e területen sem észlelhetők hiányosságok. A Hejőmenti Állami Gazdaságban, a Mezőnagymihályi Állami Gazdaság üzemegységeiben, a Tokaj- hegyaljai Állami Gazdaságban az aratást nem választották külön a termés azonnali, tényleges betakarításától, a kombájnszalma lehúzásától, a tarlóhántástól, a másodvetés- től, illetve a nyári mélyszántástól. Egy-egy tábla búza betakarítása a szükséges talajmunkálatokkal egyetemben maximálisan három-négy napot vett igénybe. S ugyancsak hasonló szervezettség tapasztalható jó- néhány termelőszövetkezetnél is. A fancsali termelőszövetkezetben az aratógépet és a tsz „keresztet” rakó brigádját nyomon követte az eke. S így van ez a kesznyéteni, a sárospataki, a tiszakarádi, a hejőbá- bai termelőszövetkezetek tábláin is. Azonban megyénk termelőszövetkezeteinek összességét, az aratás egész menetét tekintve akad bőven hiba. S ezt nem a gépek, a fogaterők hiánya, hanem a nem kellő körültekintés okozza. Tnhh termelőszövetkezetben előf ODD hogy aratás idején a fogatok állnak, nincsenek kihaszMínden fogat, minden gép dolgozzék
