Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-12 / 162. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA !> ' vnog prorercfTTcri. egyestmetekt * XV11. évfolyam, 162. szám Ara: 50 fillér 1961. július 12, szerda-----------------------------------------------------------------> Akarat és jószándék kell! C3. oldal) Az 57081-es légiouista (4. oldal) Minden fogat, minden gép dolgozzék (3. oldal.) ____________________________________1 R eméljük, a józan ész győz! Jól dolgozik az ózdi gyár Háború lesz-e, vagy béke? — olyan kérdés ez, amely mellett senki sem mehet el szótlanul, állásfoglalás nélkül. Ha valami ma foglalkoztatja és nyugtalanítja az emberiséget, az éppen egy új világháború kirobbanásától való félelem, aggódás a nemzetközi helyzet fejleményeiért. Hruscsov elvtárs a kommunista és munkáspártok Moszkvai Értekezlete után a „kérdések kérdésének” nevezte a háború és a béke kérdését. Olyan kérdésnek, amely Keleten és Nyugaton egyformán foglalkoztatja az emberiséget, s amelynek kimenetelétől az egész emberiség sorsa, jövője függ. Nekünk minden okunk megvan arra, hogy különös aggodalommal szemléljük az Amerikai Egyesült Államok és NATO-beli szövetségeseinek magatartását, a legfontosabb rendezésre megérett nemzetközi kérdésekhez való viszonyuk miatt. Különösen a nyugat-németországi fejlemények aggasztanak bennünket. A ma élő felnőtt generáció még jól emlékszik, hogy nem egészen egy emberöltő alatt a német militariz- mus kétszer borította lángba a világot, ami súlyos szenvedéseket okozott népünknek is. Amit pedig a bonni revansisták űznek, az mélységesen aggasztja az egész világ népeit. Kit ne ejtett volna gondolkodóba már hat évvel ezelőtt a Német Kommunista Párt betiltása, a haladó szervezetek gátlástalan * üldözése és az a tény, hogy a nyugatnémet közéletet valósággal elözönlötték Hitler volt funkcionáriusai. Nem nézhetjük jó szemmel a német revansszellem tervszerű felélesztését és a nyugatnémet állam remilitarizálását sem. Értelmetlen ostobaságnak tartjuk, ahogyan a bonni politikusok például Adolf Eichmannt, milliók hóhérát, a háborús tömeggyilkost próbálják liliomfehérre mosdatni. Mélységesen fel vagyunk háborodva amiatt, hogy a bonni kormány a közelmúltban 20 ezer volt SS-hóhérnak ismerte el szolgálati időként az SS kötelékében eltöltött éveit, amelynek fejében ma a militarista Nyugat-Németországban magas állami nyugdíjat élveznek. Közismert Adenaueréknak az a törekvésük is, hogy a Wehrmachtot a legkorszerűbb atom- és hidrogénfegyverekkel szereljék fel; s hogy a NATO-n belül is mily céltudatosan törekszenek az európai vezető szerepre. Tudjuk, hogy a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének törvénye az, hogy az új rabló ismét jelentkezik a színen, hogy később ostoba „élettér-elméletével” a világ újrafelosztását követelje. Azt is tudjuk, hogy az ilyen „játék” a rakétatechnika korszakában milyen borzalmas szerencsétlenséget jelentene a világ népei számára. Közismert, hogy a német militariz- must amerikai, angol és francia asz- szisztenciával élesztették újjá, hogy Nyugaton rossz memóriájú politikusok élnek. Feledékeny emberek, akik ma már „nem emlékszenek” arra, hogy Antwerpennél angol és amerikai katonákat gyilkoltak halomra a német SS-osztagok, hogy Londont annakidején német V—2-vel lőtték, hogy Franciaország földjét német csizmák taposták; hogy Európa-szerte a halálgyárak kéményei ontották bűzös füstjeiket a hitleri rémuralom korszakában és egész Európa leigá- zott népe a német militarizmus modern rabszolgája volt. Arra sem akarngk emlékezni, hogy a mai NA- TO-államok népeinek. szinte mindegyikére milyen óriási veszélyt jelentett a német imperializmus és hogy ezt a veszélyt csak úgy lehetett elhárítani, hogy a Szovjetunió oroszlánrészt vállalt magára a fasiszta szörnyeteg megsemmisítésében. Úgy gondoljuk, jogos a kérdés: mivel magyarázható ez az — enyhén szólva — bárgyú magatartás, amelyet az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország, de más NATO-beli szövetségesük is tanúsít a nyugatnémetországi fejleményekkel szemben? Vájjon gondol-e Kennedy el nőik. De Gauíle tábornok, vagy MacMillan miniszterelnök arra. hogy a ném i militarizmus felélesztésével kígyót melengetnek a keblükön? Ércznek-e elég felelősséget saját országaik népével, s a világ népeivel szemben, amikor még tizenhat évvel a háború befejezése után is mesterségesen táplálják Európa szívében egy új világháború tüzét? Úgy véljük, Nyugaton nem vonták le a történelem keserű leckéjének tanulságait. Pedig erre oly nagy szükség lett volna, és még ma sem lenne késő, ha a nyugati világ vezetői kellő józanságot tanúsítanának a fejleményekkel szemben. Csak az kellene, hogy mérlegeljék végre józanul és reálisan a világon kialakult erőviszonyokat, szívleljék meg a Szovjetunió ésszerű, a világ népei által is támogatott javaslatait a megoldásra érett nemzetközi kérdések ügyében. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke legutóbb a katonai akadémiák végzett hallgatóinak tiszteletére rendezett fogadáson újból félreérthetetlenül állást- foglalt a vitás nemzetközi kérdések békés rendezése mellett. Hangsúlyozta, hogy kölcsönös jóakarattal meg lehet kötni a német békeszerződést, rendezni lehet Nyugat-Berlin kérdését, amely már rég megérett a megoldásra. Am a nyugati hatalmak lépten- nyomon megakadályozzák ezeket a törekvéseket. Csak szavakban támogatják a leszerelés gondolatát, a német kérdés rendezéséről pedig — egy követ fújva Adenauerral — hallani sem akarnak. Hruscsov elvtárs hangsúlyozta, hogy józanul kell megközelíteni a vitás nemzetközi kérdések megoldását. Amikor a Szovjetunió tizenhat évvel a második világháború befejezése után javasolja volt szövetségeseinek, hogy kössék meg a béke- szerződést mindkét német állammal, és rendezzék végre Nyugat-Berlin kérdését, akkor ezzel arra törekszik, hogy felszámolja Európában a második világháború maradványait, vé- getvessen a hidegháborúnak és elősegítse a megegyezést a leszerelés kérdésében is, mert — mint Hruscsov elvtárs mondotta — „itt az ideje pontot tenni a múlt után, hogy ne árnyékolja be a jövőt." — Ismeretes, hogy a Szovjetunió és minden bizonnyal a szocialista országok kormányai is ez év végére — ha nefn lehetséges mindkét német állammal, akkor — megkötik a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Csak helyeselni lehet a szovjet kormányfő felhívását azoknak az országoknak a vezetőihez, amelyek a múlt háborúban szövetségesei voltak, hogy tanúsítsanak bölcsességet a német kérdés megoldásában, üljenek le a tárgyalóasztalhoz a többi békeszerető állammal együtt. és kössék meg a békeszerződést. „Józan észre, ismétlem, józan észre van ma szükség mindenekelőtt. A józan észnek azonban békés cselekményekben kell megnyilvánulnia, abban a törekvésben, hogy gyökerében ássuk alá a feszültséget. Napjainkban semmilyen más lépés nem lehet békeszeretőbb, mint a béke- szerződés megkötése, az elmúlt háború maradványainak kiküszöbölése” — mondotta Hruscsov elvtárs. A szovjet kormány álláspontja és törekvése félreérthetetlen: „Békét ajánlunk, azt akarjuk, hogy az államok közötti kapcsolatokban a józan ész diadalmaskodjék; békés együttélés legyen és versenyezzünk azon a' téren, hogy melyik rendszer biztosit nagyobb anyagi és szellemi javakat a népek számára.” — A szovjet kormánynak az a döntése, hogy — figye- lembevéve a nyugat; hatalmak magatartását, ideiglenesen leállítják a fegyveres erők 1961-re tervezett csökkentését, és ebben az évben 3 milliárd 144 millió rubellel növelik a védelmi célokra fordított kiadásokat, — nem kevésbé a szovjet légierők lenyűgöző légiparódéja vasárnap a Tusinói repülőtéren, (amelyről a nyugati szemlélők is bámulattal és megdöbbenéssel nyilatkoztak), bizonyítják, hogy a Szovjetunió és a szocialista tábor népei kellő erővel is rendellceznek igaz ügyük védelméhez. A magyar nép — s így megyénk dolgozói is — hőn óhajtják és remélik, hogy végülis a józan ész győz egy világháború borzalmainak ostoba tervei felett. Csépányi Lajos Az elmúlt év utolsó hónapjaiban volt némi lemaradás az Ózdi Kohászati Üzemek egyes gyárrészlegeiben. Sok nehézség gátolta a tervek jó teljesítését. Most annál szebbek az eredmények. Az első félévi tervet minden termelő üzem teljesítette, egyes üzemek túlteljesítéssel is dicsekedhetnek. A sikerek „titka” most is az, ami az első negyedévben volt: a prog- ramszerfiség betartása, az üzemek közötti jó kooperáció, a munka jobb megszervezése. A műszaki vezetők jól ismerik a párt egyik fontos határozatát, amely irányt mutat ahhoz, hogyan kell és lehet elérni a termelékenység na- gyobbmérvű emelkedését, a tervek maradéktalan teljesítését. A műszaki vezetők jobban dolgoztak, hathatós segítséget adtak a műszaki kérdések megoldásához a legfontosabb termelőüzemeknek, a kohó gyárrészlegnek, a durvahengerműnek, a finomhengerműnek, az újjáépülő és sok nehézséggel küzdő martinacélműnek, ahol már három új, nagyteljesítményű és korszerű Marz-kemence kapcsolódott be a termelésbe.------- ooo--------B elvízvédelem a Bodrogközben A minap tartotta második intézőbizottsági ülését a Bodrogközi Belvízvédelmi Társulás, mely ez év áprilisában alakult, s elnökének Batta Dezsőt, a tiszakarádi Uj Élet Tsz elnökét választotta. A társulás létrejöttéhez nagy lendületet adott a tavalyi mostoha időjárás. Az állandó esőzés miatt felütötte fejét a belvíz, mintegy 10 ezer holdat öntött el, mely területen .csupán 25 százalékos termést takarítottak be. A kár többmillió forintra rúgott. Ezelőtt mintegy húsz esztendővel készítették a Bodrogközben a harmadrendű vízlevezető árkokat, azóta senki sem törődött velük. A községi tanácsoknak ugyan kötelességükké tették a csatornák gondozását, de az ehhez szükséges anyagi eszközöket nem biztosították. A termelőüzemeken kívül a kisegítő üzemrészek is eredményesen dolgoztak az első félévben. Eredményes a kovácsműhely, a salaktégla- gyár, a javítórészlegek és a többi üzemek munkája is. Az első félévben a kohó gyárrészleg érte el a legszebb termelési eredményeket: 7500 tonnával termelt többet az előírtnál. Kimagasló eredmény ez, ha figyelembe vesszük, hogy a gyárrészlegnek sok problémát kellett megoldania. Mindamellett a minőségben is javulást értek el. És már a második félév első 3 napját is új eredményekkel köszöntötték: 107,4 százalékot értek el, a 7,4 százalék pedig 205 tonnával több, mint amennyit a terv előírt. Különösen a Fitos-brigád dolgozott szépen a III-as kohónál. A durvahengerműben a rendkívüli nyári meleg is akadályozta a hengerészek munkáját A darukon 65—70 fokos melegben dolgoztak az emberek. A mélykemencék mellett is rendkívüli hőség tette próbára a munkásokat. Az eredmények mégis szépek, a kikészítésnél és a szállításnál túlteljesítést értek el. A jó eredmények elsősorban annak köszönhetők, hogy a durvahengerműben van elegendő anyag, jók a kemencék, jó a műszaki vezetés, és az LKM 6700 tonna öntecset adott az ózdiaknak. A durvahengermű a második félévet is eredményesen kezdte. Programszerűen dolgozik. S ez rendkívül fontos, hiszen ez a gyárrészleg különféle lapos vasat, acélokat, platinákat és bugákat ad a hajógyárnak, a Borsodnádasdi Lemezgyárnak, Csepelnek, a csőgyáraknak és szinte valamennyi fontos feldolgozó üzemnek. A .martinacélmű ma a legjobban termelő gyárrészleg Ózdon. Első félévi tervét túlteljesítette. A második félév első három napjaban több mint 300 tonnával termelt többet. És jó- minőségű acélt termelt- Július 3-ár. már a tízezredik tonna terven felüli acélt csapolták a martinászok. Mindez a műszaki és fizikai dolgozók áldozatos munkáját dicséri. A finom- hengerműben is szépek a termelési eredmények, bár itt is sok műszaki, gazdasági *kérdést kellett és kell a jövőben is megoldani. ífrégis, a második negyedévben 1500 tonnás túlteljesítést értek el a hengersorokon, körülbelül 1400 tonnás túlteljesítést a kikészítőben és a szállításnál körülbelül 1200 tonnával termeltek többet. Pedig itt is nagy hőségben, sokszor 70—75 fokos forróságban kellett dolgozni, amely arra kényszerítette az embereket, hogy félóránként váltsák egymást a munkahelyeken. A drótsoron — ahol még csak próba- üzemeltetés folyik —, gyakori volt az üzemzavar, az új motollák még nem működnek tökéletesen, mégis jó eredmények születtek. Hosszan sorolhatnánk az ózdi vasgyár termelési sikereit és azok neveit, akik lehetővé tették az első féléves terv maradéktalan teljesítését. Ehelyett csak annyit mondunk: megyénk ipara büszke lehet az ózdi vasasokra, akik egyre jobban munkálkodnak az 5 éves terv első, talán legjelentősebb esztendejében. (szegedi) Miskolc legvirágosabb középülete A miskolci vasút- igazgatóság felsőzsolcai és sátoraljaújhelyi kertészetében mérnökök, technikusok irányításával több mint negyven szakember foglalkozik virágok, dísznövények nevelésével. A kertészetekből évente sok százezer virág, palánta kerül Id, hogy az állomások, vasúti épületek környéke minél szebb látványt nyújtson az utasoknak. Az igazgatóság területén egy évben mintegy kétmillió forintot költenek ezekre a munkákra. Szép, szemgyönyörködtető látványt nyújt ezekben a hetekben az igazgatóság miskolci, Szemére utcai székháza. A kétemeletes épület ablakpárkányain elhelyezett tartókban nyolcvan-száz, vagy ennél is több fehér petunia, továbbá piros muskátlik pompáznak. Az épület százhúsz ablakában több mint tízezer piros-fehér virág díszlik, nyújt üdítő látványt a járókelőknek. Jelenleg 28 tagja van a Bodrogközi Belvízvédelmi Társulásnak, s 90 ezer hold terület tartozik védelmi köLuca-szcke! réhez. A társtagok minden hold után, legyen az szántó, rét, vagy erdő, hat forintot kötelesek fizetni. Az így befolyt összeget — melyhez állami támogatás is járul —, az említett harmadrendű belvízlevezető árkok rendbehozására fordítják. Megkezdték a műszaki felmérést a cigándi, tisza- csermelyi termelőszövetkezetekben. A tervek szerint ebben az évben 30 TTokajban jártunkban megnéztük •*- az új hidat is, amely erős, szép ívben szeli át a Tiszát. Aztán a tanácson jártunk, ahol adatok és számok tömegét zúdították a fejünkre: ez, meg ez épült Tokajban, ilyen, meg ilyen terveink vannak, ennyit kaptunk rá, s amannyit adunk hozzá a magunk erejéből. Szép hid, új híd, azt hittem, az is benne lesz a dicsckednivaiók sorákilométernyi árkot tisztítanak ki. ban. Node, éppen fordítva történt. A Málnaszüret az Epres-dűlőben tanácsi vezetők arcán keserű mosoly jelent meg, amikor a hídhoz értünk. S kiderült pedig a következő. A Hídépítő Vállalat rendben megcsinálta a hidat, s két esztendeje át is adta a közforgalomnak, egyetlen hibával: közvilágítás nélkül. Amolyan „kis hibás” áru volt ez a híd is. Persze, nem lett volna ez még olyan nagy-nagy baj. Mert megígértek: meglesz a világítás, csak semmi türelmetlenség, semmi izgalom (árt az egészségnek, ugye...). Mindösz- sze huszonkét lámpa elhelyezéséről van szó, nem nagy dolog, össze lehet ütni cgy-két hét alatt. S ebben a hitben — meg mivei kellett is a híd —. jártak-keltek az autók, emberek keresztül a Tiszán, olyankor is, amikor a feneketlen nagy sötétségben a vérbe is gyalogolhattak volna, ha történetesen nincsen korlát. Csoda, hogy mindeddig senki sem törte ki a nyakát a szép, új hídon. Mert — ezt mondanom sem kell —. a lámpák máig sincsenek. Legutóljá- ra május elsejére ígérték, de az is elmaradt. Annyi történt csupán — már amit a község lakói is láthatnak —, hogy fölszedtek, föltépték- szántották az új hidat, lerakták a kábeleket, aztán újra kövezték az úttestet. De ettől még nem lett világosság. — És mit gondol az olvasó, az illetékesek -mit válaszoltak a sürgető kérésekre, követelőzésekre? „Meglesz, csináljuk ...” Csak eny* nyit. Tömör és megnyugtató válasz. És ez a Iuca-széke, ez a szerencsétlen huszonkét lámpa 2 (kettő) esztendeje készül. Azóta csinálják... (Foto: Szabados.) (hallania)
