Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-11 / 161. szám

BSTAKWAGTAROIISTAG Kedd, 1961. jútíns 1L n forró nyári napokon is messzemenően gondoskodnak a dolgozók egészségvédelméről melegiizemeinkiien tékek karbantartása, az árammal való nagybani „kereskedés” termé­szetesen nem kis feladatot ró ránk. Mennyit „esznek“ a középfeszültségű alállomások ? — kérdeztük. Oczella János mérnök válaszolt; — Munkánkat egy példával sze­retném szemléltetni. Annyi megter­melt villamosenergiát szállítunk táv­vezetékeinken, hogy csupán egyetlen napé elegendő lenne akár ötmillió 25 wattos izzó ellátására. Termé­szetesen az igen fejlett miskolci ipartelepülést is mi látjuk el, így 3 Lenin Kohászati Müveket és más ipari üzemeket, amelyeknek aa ÉMÁSZ-on keresztül adjuk az ára­mot. — Üzemzavar? , — Egyéves működésünk alatt — kapcsolódik be a beszélgetésbe a mis­kolci állomás vezetője, Erdődi Jenő — három esetben fordult elő. Leg­utóbb június 7-én, amikor a. vihaj* okozott kisebb zavarj, az energia­szolgáltatásban. Ahol az ember helyett gépek gondolkoznak Csodálatos az a tisztaság, az a rend a gépek, automaták birodalmában, amelyet az északi üzemvezetőségen, illetve a miskolci alállomáson ta­pasztaltunk, de csodálkozásunk még inkább nőtt munkájukkal való is­merkedésünk során. Ugyanis azt- ta­pasztaltuk, hogy ennél a vállalatnál az ember helyett a gépek „gondol­kodnak”. A termelési diagramm őrá- ról-érára kimutatja, hogy melyik ipari üzemnél, vállalatnál hogyan alakul a termelés. Nem is véletlenül nevezték el az itt dolgozók „üzemi káderlapnak”. A hibameghatároző berendezés pedig pontosan megmu­tatja és megállapítja, hogy az üzem­zavar hol keletkezett és a szerelők­nek most már csak a helyszínelés a feladatuk. Itt ismerkedtünk meg Emődi Pál­lal, egy fiatal műszerésszel, aki * nagy frekvenciájú karbantartó üzem- közícssel. illetve telefonösszekötteté­sekkel foglalkozik. Érdekességszám­ba megy. hogy azon a vezetéken be­szélgetnek telefonon az alállomások- kal, illetve az országos szervekkel, amelyen a 120 ezer Voltos áramot szállítják. * Kis üzem, kis kollektíva, figye­lemreméltó eredmények. Érdemek \olt felkeresni őket, és bemutatni kedves olvasóinknak. Ezek után bi­zonyára önök is gondolnak majd rájuk, ha egy percre elalszik a iám- pa, de talán akkor is, amikor a za­vartalan áramszolgáltatás kultúrába igényeik maximális kielégítését szol­gálja. Higyjék el, megérdemlik!.,. (dgy) íóaroUf. &s Cbfionistdó Lili. Ezt látva, a harmadik páncélautó Is követte a menekülőt. Az első te­herautó nem tudott a kilőtt negye­dik páncélkbcsrtól előre haladni. Azonban óvatosan mégis megindult, lassan a póncélkocsi kiálló hátsó ré­szének ment és mintegy fél méter­rel oldalra tolta. Ezután kissé hátra tolatott, majd előre lendült, öt teherautó követte. Thin Lin éppen ki akarta adni a tűzparancsot, amikor Nao Ting mel­léje ugrott. — Ne lőjj! — kiáltotta. — A te­herautókra ne tüzeljetek! Valahonnan hátulról még egy páncélkocsi nyomult előre, fnögötte bukdácsol va, nagyokat, zökkenve három teherautó ... Amikor Schwehrnach őrmester észrevette, hogy néhány teherautó menekül, kiugrott a páncélkocsiból és a menekülők után szaladt. Már- már elérte az utolsó teherautót, ami­kor az egyik szikla mögül kiemelke­dett Nan Liu őrmester, az elesett Maronics hadnagy helyettese és gép pisztolysorozatot zúdított a légiósra. A német őrmester végignyúlt az úton... ... Nao Ting, a parancsnok Thin Linhez fordult. • — A többi kocsi már nem tud el­menekülni. Vagy azért, mert helyze­tinél fogva képtelen megmozdulni, vagy azért, mert a vezető elesett. Adj parancsot a rohamra!... Thin Lin eltűnt, majd néhány perc múlva az egységek hatalmas ordítással elindultak. Óvatosan, még­is gyorsan haladtak lefelé. Az út felől alig tüzeltek rájuk. Maronics hadnagy egysége, Nan Liu vezetésével érte el leghamarabb az utat. Az őrmester 14 katonájával egymás után átkutatta a kocsikat. A 11 teherautó közül hétnek nem volt vezetője, négy kocsiban pedig ott volt a vezető és a kísérő is, vérben fagyva ... — Tizenegy teherautó maradt itt, közülük öt üres. Hat kocsi löszért és élelmiszert zsákmányoltunk... — jelentette a közben leérkező pa­rancsnoknak. ~ Megfizettünk érte — válaszolta halkan. Nao Ting. — Majdnem hú­szán adták érte életüket... Több se­besültünk is van, őket azonban talán sikerül megmentenünk... Hála azoknak, akik elláttak bennünket gyógyszerrel, kötyzerrel.., Thin Lin főhadnagy; felé fordult. — Kezdjétek meg á lőszer elszállí­tását ... Ha a karaván rádiósának sikerült leadnia jelentését, akkor körülbelül egy óra időnk van ... Bá- Kán van ide a legközelebb, bizonyá­ra az a helyőrség kapott utasítást' arra, hogy segítséget adjon Courtie főhadnagynak. Pantenier kapitány­nak Bá-Kánban három tankja van és jónéhánv páncélautója... Mire ideér, be kell fejeznünk ... Indulj fiam! Thin Lin futólépésben eltűnt a víz­mosás irányában. Nao Ting pedig a többiekhez fordult. — Mi pedig eltemetjük halottain- kat... testvéreinket, akik életüket adták a szabad Vietnamért. Nem egészen egy óra alatt készed kell lennünk... * A Bá-káni erőd olyan volt, mint a felbolygatott méhkas. Mindenki szaladt, rohant; a szemekben rémü­let ült, a kapitány káromkodott, mint a záporeső. A karavánból három páncélkocsi és kilenc teherautó érkezett meg. A kiküldött erősítés egyetlen viet­namit sem talált, csak 17 sírt a víz­mosás mentén. A halottak között nemcsak vietnamiak voltak... A Bá-káni felmentő csapat órákig kutatta az őserdőt, azonban semmi nyomot nem talált; sem azt nem tudta meg, hová. merre vitték a .lő­szert, sem azt, hogy a vietnamiak merre vonultak vissza. A Bá-káni kórház megtelt. A há­rom páncélkocsi és a kilenc teher­autó 12 sebesültet hozott magával. Az , orvoskapitány káromkodott és most kivételesen Nicole nővért is berendelte szolgálatra. A lány duz­zogva jelent meg munkahelyén. Délben Gazsónak alig volt annyi ideje, hogy megebédeljen, máris ro­hannia kellett vissza a kórházba. Ti- ti azonban szomorúan eléállt; — Maronics hadnagy elesett — mondta elcsukló hangon. — Micsoda?... Maronics meg­halt? — Igen ... A fiú tenyerébe temette arcát. Ma­ronics ... Egyszer találkozott vele benn a faluban ... az üzletházban... És akkor örökre a szivébe zárta ... Mennyi energia, mennyi hit volt a jugoszláv hadnagyban! Mennyire bízott a többiekkel együtt a végső győzelemben!... Nem érhette meg... — Tizenkét halottunk van össze­sen — szakította félbe gondolatait Ti-ti. Gazsó fáradtan ült le ágya szélére. — És ... sebesültek hányán van­nak? — Huszonkettőn ... Közülük hat a súlyos ... De remélik, valameny- nyien meggyógyulnak ... Gyógy­szerük egyelőre van elég... De menj most Mihály ... V4rnak ... Az orvoskapitány türelmetlen ... Az orvos valóban türelmetlenül várta. — Kérem — mondta nyersen — ilyenkor nem kell feltétlenül meg­tartani az ebédidőt. Vagy ha már elment, evett volna gyorsabban! Gazsó nem szólt semmit, magára vette fehér köpenyét és várta az or­vos parancsát. — A 18595-ös helyzete súlyos. Több sebet kapott, egyikben benne van a géppisztolygolyó. Ki kell szed­nünk testéből... Egy óra múlva kezdjük. Gazsó mindent előkészített. A be­teggel nem sok baja volt, mert esz­méletlenül feküdt ágyában. Az orvos idegesen fogott munká­hoz. A sebesültet tulajdonképpen el kellett volna szállíttatnia repülőgép­pel. de mire a gép megérkezik és a légióst a központba viszik — talán késő lehet. , Jó félóra múlva csipesszel bele­nyúlt a beteg combján feltárt sebbe, megfogta a golyói és az asztalra tette. A műtét után az orvos azonnal eltűnt a kórházból, a beteget asz- szisztensére bizta. Gazsó Sorra járta a kórtermeket, beadta az injekciókat, teljesítette a betegek teljesíthető kérését. Estefe­lé holt fáradtán dőlt le ágyára, csaló úgy ruhástól. Várta a vacsorát, vár­ta Ti-tít. Egyszerre suhant az ajtófüggöny, de nem a lány, hanem Szálai lépett be. — Szervusz Miska — köszönt ke­délyesen. — Szervusz! Mi jót hoztál? — Az orvoskapitány hívat a szál­lására.-Azonnal menj. — Nofene! Mit akar? — Azt nem mondta meg. Gazsó rendbeszedte magát, zubbo­nyát megigazította és elindult. Nem tudta mire vélni ezt a sürgős paran­csot. Mit akarhat az orvos? Ismét mulatni akar, be akar rúgni, pertut akar inni. mint a múltkori operáció után? ... Eh! Mindegy! A kapitány asztalán valóban oM sorakoztak most is a konyakos és pálinkás üvegek. Ivott is már belő­lük jócskán, de még nbm látszott ré­szegnek. — Ide figyeljen — mondta a fiú­nak —, önt elhelyezték innen. Gazsó megtántorodótt. — Hová? — kérdezte halkan. — Na-Facba. — És miért, kapitány úr? Nem volt velem megelégedve? — Dehogynem. — Hát akkor? — Nézze. Na-Fncban gyalázatos a*| egészségügyi ellátás. Egy fiatal fran­cia fiú van ott, de annyit ért a mun« kához, mint hajdú a harangöntés- hez... Megfelelő ember kell oda... (Folytatjuk.) / ot és oberek-et, káprázatos lerakót;- jakrot, igen szép lépege tóst, magyar és sziléziai motívumokból felépített tánckompozíciót, boszorkányos gyor­saságú tátrai táncokat láttunk. Cso­dás volt a műsort záró Podhalei tán­cok című ragyogó kavalkád, amely­ben a Tátra vidékén ismert táncokai gyűjtötték művészi csokorba. A tán­cokról még el kell mondanunk, hogy cselekményük nincsen, illetve az esetleges cselekményre a közbe — két-két táncszóm közé — iktatott énekszámok utalnak helyenként, de így is igen gyönyörködtetek, káprá­zatosak. zömmel mély lírával telítet­tek. A nagyszerű ' énekkartól főleg sziléziai népdalokat hallottunk, népi balladákkal vegyest, amelyek mon­danivalóját a nagyszert hanganyagon kívül remekül érzékeltette a kórus már említett színpadi játéka. Több magyar nyelvű számot is hallottunk mind kari, mind pedig szóló előadás­ban. Ezek a számok — noha művészi előadásban, érthetően, elmaradtak az anyanyelven előadott művek mellett — igen nagy tetszést arattak, bár ke­vesebb ebből több és kedvesebb lett volna. A Slask lengyel Állami Népi Ének- és Táncegyüttes vendégszerep­lése emlékezetes élmény a népi. mű­vészetet kedyelő miskolci közönség :zámára. Őszinte tetszéssel tapsoltuk Stanislaw Hadyna-t, az együttes mű­vészeti vezetőjét, egyik karnagyát, Elwira Kaminska-t, az. együttes ba­lettmesterét, szólistáit és valamennyi tagját. ÖRÜLÜNK, hogy sok-sok ország rtán nálunk is ízelítőt adtaik a len­gyel — elsősorban sziléziai — népi ■nűvészetből. Benedek Miklós — 14-020? — Igen. Az OVI északi üzemveze­tősége beszél. — Bocsánat, nem értettem egé­szen pontosan... —- Ne csodálkozzék az elytárs, va­lóban jól hallja, itt az OVI beszél. Sajnos kevesen ismernek, így létezé­sünket ís kétségbe vonják ... így kezdődött ismeretségünk az Országos Villamos Távvezetéki Vál­lalat északi üzemvezetőségével. Kis üzem, összlétszáma még a kettőszá­zat sem haladja meg, de munkájuk jelentősége bármely nagyüzemével vetekszik.... Jubiláló „áramnagykereskedő“ OVI, született: 1960. július 12-én, Miskolcon. Atyja: az egyre fejlődő északi ipartelepülés. Hivatása: ener­giaelosztás és szállítás. Talán így lehetne néhány sorban bemutatni a jubiláló „áramnagyke­reskedőt”. Találó ez az elnevezés, jegyzi meg beszélgetésünk során Ba­bus Béla mérnök, üzemvezető. Ugyanis az országos kooperációból valóban mi adjuk az áramot az ÉMÁSZ-nak és a T,ITÁSZ-nak. A megtermelt energiát az erőművektől a középfeszültségű elosztó állomá­soknak adjuk át. — Hány Volton „szállítják5* az energiát? — 120 ezer Volton — válaszol Ba­bus elvtárs. — Egyébként a mi kör­zetünk Nagybátonytó} Makiárig tart, beleértve Borsodnádasdot, Özdot, Miskolcot, Kesznyétent és Debre­cent is. Ezek közül néhány helyen — mint pl. Miskolcon — 120 ezer Voltos elosztóállomások vannak, melyeket 120 kilovoltos hálózat köt össze. Ezen a hálózaton -— amely egyébként 30 méter magasban van — történik az energia szállítása. Az el­osztóállomások munkája, a lávveze­rust nem szögezik oda a szokványos énekkari lépcsőhöz, a kar él, mozog a színpadon, játszik is bizonyos fokig, sőt olykor szelídebb táncra is perdül és úgy énekel. Az éneik- és táncszá­mok is igen szervesen kapcsolódnak egymáshoz, az átmenet olyan nagy­szerű megoldásával, hogy szinte ész­re sem veszi a néző, mikor vált át az énekkari produkció tánccá és for­dítva, csak egy remekül összedolgo- zótt együttest lát és hall a színpadon. Ez a módszer arra is (kiválóan alkal­mas, hogy az átöltözéseket feltűnés nélkül megoldják. Élnek is ezzel a lehetőséggel és sok csillogó jelmezzel kápráztatnak el anélkül, hogy ez_ a már szinte fényűző színpadi öltözUfö- dés hivalkodóvá válnék. Itt kell azonban megjegyeznünk, hogy mű- sodközlés hiányában a közönség tel­jes egészében a magyar nyelven ki­adott műsorra kénytelen támaszkodni és a műsorrend megváltoztatása fél­reértéseket okozhat. A közönség nem érti a dalszövegeket, a koreográfiából esetleg lassabban következtet a tánc témájára, egyes számokat, félreérthet. Ennek elkerülése végett következete­sen ragaszkodni kell a nyomtatott ■ műsorhoz, vagy ha az, alternatívákat is tartalmaz, minden előadás előtt a megfelelő, pontos műsort kell kiadni. A MŰSOR egyes számairól is csak a dicséret hangján szólhatunk. A tán­cok között nagyon szép Cieszyn vi­déki polonézt, mazurt, friss sziléziai legényesalogatót, lírai hangulatú szi­léziai táncot, érdekes keszkenős tán­cot, remek varjúpolkát, mulatságos groteszk-polkát, nagyszerű kujavjak­és a Román Néphadsereg Művész- együttese utón vasárnap a Slask L n- gyel Állami Népi Ének- és Tánc­együttes sokat ígérő vendégszerep­lése csalogatta ki a váratlanul hű­vösre fordult estében a miskolci kö­zönséget a Népkerti Szabadtéri Szín­pad nézőterére. Nem volt könnyű feladata a nagy felkészültségű és vi­lágszerte nagy . sikerrel szerepelt együttesnek sem, hogy a közelmúlt­ban látott együttesek nagyszerű pro­dukcióival felvegye a versenyt (a jö­vőben, a műsorok koordinálásánál talán erre is több gondot kellene va­lamivel fordítani!) és olyan művészi élménnyel ajándékozza meg a kö­zönséget, amely hosszú időre emléke­zetessé teszi miskolci vendégszerep­lését. A közönség tetszésnyilvánításaiból ítélve, a Slasknak sikerült. Nem pusztán a külföldi művészegyüttes iránti konvencionális tisztelet volt a siker alapja, hanem az igen magas művészi színvonalú művészi munka, a jólsikerült műsoros est egésze. Volt ebben a műsorban bizonyos újszerűség is, ami megkülönbözteti a többi népi együttes előadásaitól. Ez az újszerűség pedig a műsor szerke­zetében jelentkezik. Nincsen műsor­közlés, nem okoz hangulattörést min­dén Szám előtt a következő szám be­jelentése és sokszor „megmagyará­zása”, az egyes számok — bár jelle­gük változó — harmonikus egység­ben követik egymást, szinte egymás­ból folynak és a néző úgy érzi, egybe­függő produkciót lát, egyetlen hatal­mas kompozíciót. Ez a színpadszerű szerkesztés jelenti leginkább az új­szerűséget A színpad egy pillanatra sem ürül ki, nincsenek kínos szüne­tek, igen jó iramban pereg az egész produkció. Újszerű az is, hogy a kó­EGESZEN rövid idő alatt immár a negyedik néptánc és népi ének együt­test láthattuk vendégül Miskolcon. A Magyar Néphadsereg Művészegyüt­tese, a Magyar Állami Népi Együttes Nagy tetszéssel fogadta a közönség a lengyel Slask együttest Látogatás az OVI-nál „Üzemi káderlapw — zavaríró — 120 ezer Voltos telefonbeszélgetés — energia szállítás 30 méter magasban Ezenkívül korlátlan mennyiségű szik­víz áll a dolgozók rendelkezésére, hogy szervezetük sóveszteségét pótol­hassák. A gyár szikvízüzeme ezekben a napokban teljes kapacitással dol­gozik. A Tiszapalkonyai Hőerőmű turbina és kazánházában is 50—55 fok me­leget mérnek. A dolgozók, akik hi­gannyal dolgoznak, védőételként fél liter hideg tejet, a melegüzemiek pedig szintén sós szikvizet kapnak korlátlan mennyiségben. Tiszapalko- nyán egy-egy délelőtti műszakon mintegy 700—800 liter szikvíz fogy ei. A nagy kánikulában a melegüze­mek vezetői az eddiginél is fokozot­tabb gondot fordítanak a dolgozók egészségvédelmére. A nagy meleg szinte bénftólag hat a Mályi Téglagyár kemencéinél dol­gozó munkásokra, A téglaberakó dol­gozók azonban a 80 fok melegben is helytállnak. Igaz, jelentős könnyí­tést kaptak az üzem vezetőitől. A tégla be- és kirakósánál, a kemence- fülkék ajtajában nagyobb teljesít­ményű ventillátorokat szereltek fel, s így a dolgozóikat a munka közben ál­landóan friss légáramlat éri. A gyár­ban hat ilyen ventillátor dolgozik.

Next

/
Thumbnails
Contents