Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-11 / 161. szám
BSTAKWAGTAROIISTAG Kedd, 1961. jútíns 1L n forró nyári napokon is messzemenően gondoskodnak a dolgozók egészségvédelméről melegiizemeinkiien tékek karbantartása, az árammal való nagybani „kereskedés” természetesen nem kis feladatot ró ránk. Mennyit „esznek“ a középfeszültségű alállomások ? — kérdeztük. Oczella János mérnök válaszolt; — Munkánkat egy példával szeretném szemléltetni. Annyi megtermelt villamosenergiát szállítunk távvezetékeinken, hogy csupán egyetlen napé elegendő lenne akár ötmillió 25 wattos izzó ellátására. Természetesen az igen fejlett miskolci ipartelepülést is mi látjuk el, így 3 Lenin Kohászati Müveket és más ipari üzemeket, amelyeknek aa ÉMÁSZ-on keresztül adjuk az áramot. — Üzemzavar? , — Egyéves működésünk alatt — kapcsolódik be a beszélgetésbe a miskolci állomás vezetője, Erdődi Jenő — három esetben fordult elő. Legutóbb június 7-én, amikor a. vihaj* okozott kisebb zavarj, az energiaszolgáltatásban. Ahol az ember helyett gépek gondolkoznak Csodálatos az a tisztaság, az a rend a gépek, automaták birodalmában, amelyet az északi üzemvezetőségen, illetve a miskolci alállomáson tapasztaltunk, de csodálkozásunk még inkább nőtt munkájukkal való ismerkedésünk során. Ugyanis azt- tapasztaltuk, hogy ennél a vállalatnál az ember helyett a gépek „gondolkodnak”. A termelési diagramm őrá- ról-érára kimutatja, hogy melyik ipari üzemnél, vállalatnál hogyan alakul a termelés. Nem is véletlenül nevezték el az itt dolgozók „üzemi káderlapnak”. A hibameghatároző berendezés pedig pontosan megmutatja és megállapítja, hogy az üzemzavar hol keletkezett és a szerelőknek most már csak a helyszínelés a feladatuk. Itt ismerkedtünk meg Emődi Pállal, egy fiatal műszerésszel, aki * nagy frekvenciájú karbantartó üzem- közícssel. illetve telefonösszeköttetésekkel foglalkozik. Érdekességszámba megy. hogy azon a vezetéken beszélgetnek telefonon az alállomások- kal, illetve az országos szervekkel, amelyen a 120 ezer Voltos áramot szállítják. * Kis üzem, kis kollektíva, figyelemreméltó eredmények. Érdemek \olt felkeresni őket, és bemutatni kedves olvasóinknak. Ezek után bizonyára önök is gondolnak majd rájuk, ha egy percre elalszik a iám- pa, de talán akkor is, amikor a zavartalan áramszolgáltatás kultúrába igényeik maximális kielégítését szolgálja. Higyjék el, megérdemlik!.,. (dgy) íóaroUf. &s Cbfionistdó Lili. Ezt látva, a harmadik páncélautó Is követte a menekülőt. Az első teherautó nem tudott a kilőtt negyedik páncélkbcsrtól előre haladni. Azonban óvatosan mégis megindult, lassan a póncélkocsi kiálló hátsó részének ment és mintegy fél méterrel oldalra tolta. Ezután kissé hátra tolatott, majd előre lendült, öt teherautó követte. Thin Lin éppen ki akarta adni a tűzparancsot, amikor Nao Ting melléje ugrott. — Ne lőjj! — kiáltotta. — A teherautókra ne tüzeljetek! Valahonnan hátulról még egy páncélkocsi nyomult előre, fnögötte bukdácsol va, nagyokat, zökkenve három teherautó ... Amikor Schwehrnach őrmester észrevette, hogy néhány teherautó menekül, kiugrott a páncélkocsiból és a menekülők után szaladt. Már- már elérte az utolsó teherautót, amikor az egyik szikla mögül kiemelkedett Nan Liu őrmester, az elesett Maronics hadnagy helyettese és gép pisztolysorozatot zúdított a légiósra. A német őrmester végignyúlt az úton... ... Nao Ting, a parancsnok Thin Linhez fordult. • — A többi kocsi már nem tud elmenekülni. Vagy azért, mert helyzetinél fogva képtelen megmozdulni, vagy azért, mert a vezető elesett. Adj parancsot a rohamra!... Thin Lin eltűnt, majd néhány perc múlva az egységek hatalmas ordítással elindultak. Óvatosan, mégis gyorsan haladtak lefelé. Az út felől alig tüzeltek rájuk. Maronics hadnagy egysége, Nan Liu vezetésével érte el leghamarabb az utat. Az őrmester 14 katonájával egymás után átkutatta a kocsikat. A 11 teherautó közül hétnek nem volt vezetője, négy kocsiban pedig ott volt a vezető és a kísérő is, vérben fagyva ... — Tizenegy teherautó maradt itt, közülük öt üres. Hat kocsi löszért és élelmiszert zsákmányoltunk... — jelentette a közben leérkező parancsnoknak. ~ Megfizettünk érte — válaszolta halkan. Nao Ting. — Majdnem húszán adták érte életüket... Több sebesültünk is van, őket azonban talán sikerül megmentenünk... Hála azoknak, akik elláttak bennünket gyógyszerrel, kötyzerrel.., Thin Lin főhadnagy; felé fordult. — Kezdjétek meg á lőszer elszállítását ... Ha a karaván rádiósának sikerült leadnia jelentését, akkor körülbelül egy óra időnk van ... Bá- Kán van ide a legközelebb, bizonyára az a helyőrség kapott utasítást' arra, hogy segítséget adjon Courtie főhadnagynak. Pantenier kapitánynak Bá-Kánban három tankja van és jónéhánv páncélautója... Mire ideér, be kell fejeznünk ... Indulj fiam! Thin Lin futólépésben eltűnt a vízmosás irányában. Nao Ting pedig a többiekhez fordult. — Mi pedig eltemetjük halottain- kat... testvéreinket, akik életüket adták a szabad Vietnamért. Nem egészen egy óra alatt készed kell lennünk... * A Bá-káni erőd olyan volt, mint a felbolygatott méhkas. Mindenki szaladt, rohant; a szemekben rémület ült, a kapitány káromkodott, mint a záporeső. A karavánból három páncélkocsi és kilenc teherautó érkezett meg. A kiküldött erősítés egyetlen vietnamit sem talált, csak 17 sírt a vízmosás mentén. A halottak között nemcsak vietnamiak voltak... A Bá-káni felmentő csapat órákig kutatta az őserdőt, azonban semmi nyomot nem talált; sem azt nem tudta meg, hová. merre vitték a .lőszert, sem azt, hogy a vietnamiak merre vonultak vissza. A Bá-káni kórház megtelt. A három páncélkocsi és a kilenc teherautó 12 sebesültet hozott magával. Az , orvoskapitány káromkodott és most kivételesen Nicole nővért is berendelte szolgálatra. A lány duzzogva jelent meg munkahelyén. Délben Gazsónak alig volt annyi ideje, hogy megebédeljen, máris rohannia kellett vissza a kórházba. Ti- ti azonban szomorúan eléállt; — Maronics hadnagy elesett — mondta elcsukló hangon. — Micsoda?... Maronics meghalt? — Igen ... A fiú tenyerébe temette arcát. Maronics ... Egyszer találkozott vele benn a faluban ... az üzletházban... És akkor örökre a szivébe zárta ... Mennyi energia, mennyi hit volt a jugoszláv hadnagyban! Mennyire bízott a többiekkel együtt a végső győzelemben!... Nem érhette meg... — Tizenkét halottunk van összesen — szakította félbe gondolatait Ti-ti. Gazsó fáradtan ült le ágya szélére. — És ... sebesültek hányán vannak? — Huszonkettőn ... Közülük hat a súlyos ... De remélik, valameny- nyien meggyógyulnak ... Gyógyszerük egyelőre van elég... De menj most Mihály ... V4rnak ... Az orvoskapitány türelmetlen ... Az orvos valóban türelmetlenül várta. — Kérem — mondta nyersen — ilyenkor nem kell feltétlenül megtartani az ebédidőt. Vagy ha már elment, evett volna gyorsabban! Gazsó nem szólt semmit, magára vette fehér köpenyét és várta az orvos parancsát. — A 18595-ös helyzete súlyos. Több sebet kapott, egyikben benne van a géppisztolygolyó. Ki kell szednünk testéből... Egy óra múlva kezdjük. Gazsó mindent előkészített. A beteggel nem sok baja volt, mert eszméletlenül feküdt ágyában. Az orvos idegesen fogott munkához. A sebesültet tulajdonképpen el kellett volna szállíttatnia repülőgéppel. de mire a gép megérkezik és a légióst a központba viszik — talán késő lehet. , Jó félóra múlva csipesszel belenyúlt a beteg combján feltárt sebbe, megfogta a golyói és az asztalra tette. A műtét után az orvos azonnal eltűnt a kórházból, a beteget asz- szisztensére bizta. Gazsó Sorra járta a kórtermeket, beadta az injekciókat, teljesítette a betegek teljesíthető kérését. Estefelé holt fáradtán dőlt le ágyára, csaló úgy ruhástól. Várta a vacsorát, várta Ti-tít. Egyszerre suhant az ajtófüggöny, de nem a lány, hanem Szálai lépett be. — Szervusz Miska — köszönt kedélyesen. — Szervusz! Mi jót hoztál? — Az orvoskapitány hívat a szállására.-Azonnal menj. — Nofene! Mit akar? — Azt nem mondta meg. Gazsó rendbeszedte magát, zubbonyát megigazította és elindult. Nem tudta mire vélni ezt a sürgős parancsot. Mit akarhat az orvos? Ismét mulatni akar, be akar rúgni, pertut akar inni. mint a múltkori operáció után? ... Eh! Mindegy! A kapitány asztalán valóban oM sorakoztak most is a konyakos és pálinkás üvegek. Ivott is már belőlük jócskán, de még nbm látszott részegnek. — Ide figyeljen — mondta a fiúnak —, önt elhelyezték innen. Gazsó megtántorodótt. — Hová? — kérdezte halkan. — Na-Facba. — És miért, kapitány úr? Nem volt velem megelégedve? — Dehogynem. — Hát akkor? — Nézze. Na-Fncban gyalázatos a*| egészségügyi ellátás. Egy fiatal francia fiú van ott, de annyit ért a mun« kához, mint hajdú a harangöntés- hez... Megfelelő ember kell oda... (Folytatjuk.) / ot és oberek-et, káprázatos lerakót;- jakrot, igen szép lépege tóst, magyar és sziléziai motívumokból felépített tánckompozíciót, boszorkányos gyorsaságú tátrai táncokat láttunk. Csodás volt a műsort záró Podhalei táncok című ragyogó kavalkád, amelyben a Tátra vidékén ismert táncokai gyűjtötték művészi csokorba. A táncokról még el kell mondanunk, hogy cselekményük nincsen, illetve az esetleges cselekményre a közbe — két-két táncszóm közé — iktatott énekszámok utalnak helyenként, de így is igen gyönyörködtetek, káprázatosak. zömmel mély lírával telítettek. A nagyszerű ' énekkartól főleg sziléziai népdalokat hallottunk, népi balladákkal vegyest, amelyek mondanivalóját a nagyszert hanganyagon kívül remekül érzékeltette a kórus már említett színpadi játéka. Több magyar nyelvű számot is hallottunk mind kari, mind pedig szóló előadásban. Ezek a számok — noha művészi előadásban, érthetően, elmaradtak az anyanyelven előadott művek mellett — igen nagy tetszést arattak, bár kevesebb ebből több és kedvesebb lett volna. A Slask lengyel Állami Népi Ének- és Táncegyüttes vendégszereplése emlékezetes élmény a népi. művészetet kedyelő miskolci közönség :zámára. Őszinte tetszéssel tapsoltuk Stanislaw Hadyna-t, az együttes művészeti vezetőjét, egyik karnagyát, Elwira Kaminska-t, az. együttes balettmesterét, szólistáit és valamennyi tagját. ÖRÜLÜNK, hogy sok-sok ország rtán nálunk is ízelítőt adtaik a lengyel — elsősorban sziléziai — népi ■nűvészetből. Benedek Miklós — 14-020? — Igen. Az OVI északi üzemvezetősége beszél. — Bocsánat, nem értettem egészen pontosan... —- Ne csodálkozzék az elytárs, valóban jól hallja, itt az OVI beszél. Sajnos kevesen ismernek, így létezésünket ís kétségbe vonják ... így kezdődött ismeretségünk az Országos Villamos Távvezetéki Vállalat északi üzemvezetőségével. Kis üzem, összlétszáma még a kettőszázat sem haladja meg, de munkájuk jelentősége bármely nagyüzemével vetekszik.... Jubiláló „áramnagykereskedő“ OVI, született: 1960. július 12-én, Miskolcon. Atyja: az egyre fejlődő északi ipartelepülés. Hivatása: energiaelosztás és szállítás. Talán így lehetne néhány sorban bemutatni a jubiláló „áramnagykereskedőt”. Találó ez az elnevezés, jegyzi meg beszélgetésünk során Babus Béla mérnök, üzemvezető. Ugyanis az országos kooperációból valóban mi adjuk az áramot az ÉMÁSZ-nak és a T,ITÁSZ-nak. A megtermelt energiát az erőművektől a középfeszültségű elosztó állomásoknak adjuk át. — Hány Volton „szállítják5* az energiát? — 120 ezer Volton — válaszol Babus elvtárs. — Egyébként a mi körzetünk Nagybátonytó} Makiárig tart, beleértve Borsodnádasdot, Özdot, Miskolcot, Kesznyétent és Debrecent is. Ezek közül néhány helyen — mint pl. Miskolcon — 120 ezer Voltos elosztóállomások vannak, melyeket 120 kilovoltos hálózat köt össze. Ezen a hálózaton -— amely egyébként 30 méter magasban van — történik az energia szállítása. Az elosztóállomások munkája, a lávvezerust nem szögezik oda a szokványos énekkari lépcsőhöz, a kar él, mozog a színpadon, játszik is bizonyos fokig, sőt olykor szelídebb táncra is perdül és úgy énekel. Az éneik- és táncszámok is igen szervesen kapcsolódnak egymáshoz, az átmenet olyan nagyszerű megoldásával, hogy szinte észre sem veszi a néző, mikor vált át az énekkari produkció tánccá és fordítva, csak egy remekül összedolgo- zótt együttest lát és hall a színpadon. Ez a módszer arra is (kiválóan alkalmas, hogy az átöltözéseket feltűnés nélkül megoldják. Élnek is ezzel a lehetőséggel és sok csillogó jelmezzel kápráztatnak el anélkül, hogy ez_ a már szinte fényűző színpadi öltözUfö- dés hivalkodóvá válnék. Itt kell azonban megjegyeznünk, hogy mű- sodközlés hiányában a közönség teljes egészében a magyar nyelven kiadott műsorra kénytelen támaszkodni és a műsorrend megváltoztatása félreértéseket okozhat. A közönség nem érti a dalszövegeket, a koreográfiából esetleg lassabban következtet a tánc témájára, egyes számokat, félreérthet. Ennek elkerülése végett következetesen ragaszkodni kell a nyomtatott ■ műsorhoz, vagy ha az, alternatívákat is tartalmaz, minden előadás előtt a megfelelő, pontos műsort kell kiadni. A MŰSOR egyes számairól is csak a dicséret hangján szólhatunk. A táncok között nagyon szép Cieszyn vidéki polonézt, mazurt, friss sziléziai legényesalogatót, lírai hangulatú sziléziai táncot, érdekes keszkenős táncot, remek varjúpolkát, mulatságos groteszk-polkát, nagyszerű kujavjakés a Román Néphadsereg Művész- együttese utón vasárnap a Slask L n- gyel Állami Népi Ének- és Táncegyüttes sokat ígérő vendégszereplése csalogatta ki a váratlanul hűvösre fordult estében a miskolci közönséget a Népkerti Szabadtéri Színpad nézőterére. Nem volt könnyű feladata a nagy felkészültségű és világszerte nagy . sikerrel szerepelt együttesnek sem, hogy a közelmúltban látott együttesek nagyszerű produkcióival felvegye a versenyt (a jövőben, a műsorok koordinálásánál talán erre is több gondot kellene valamivel fordítani!) és olyan művészi élménnyel ajándékozza meg a közönséget, amely hosszú időre emlékezetessé teszi miskolci vendégszereplését. A közönség tetszésnyilvánításaiból ítélve, a Slasknak sikerült. Nem pusztán a külföldi művészegyüttes iránti konvencionális tisztelet volt a siker alapja, hanem az igen magas művészi színvonalú művészi munka, a jólsikerült műsoros est egésze. Volt ebben a műsorban bizonyos újszerűség is, ami megkülönbözteti a többi népi együttes előadásaitól. Ez az újszerűség pedig a műsor szerkezetében jelentkezik. Nincsen műsorközlés, nem okoz hangulattörést mindén Szám előtt a következő szám bejelentése és sokszor „megmagyarázása”, az egyes számok — bár jellegük változó — harmonikus egységben követik egymást, szinte egymásból folynak és a néző úgy érzi, egybefüggő produkciót lát, egyetlen hatalmas kompozíciót. Ez a színpadszerű szerkesztés jelenti leginkább az újszerűséget A színpad egy pillanatra sem ürül ki, nincsenek kínos szünetek, igen jó iramban pereg az egész produkció. Újszerű az is, hogy a kóEGESZEN rövid idő alatt immár a negyedik néptánc és népi ének együttest láthattuk vendégül Miskolcon. A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese, a Magyar Állami Népi Együttes Nagy tetszéssel fogadta a közönség a lengyel Slask együttest Látogatás az OVI-nál „Üzemi káderlapw — zavaríró — 120 ezer Voltos telefonbeszélgetés — energia szállítás 30 méter magasban Ezenkívül korlátlan mennyiségű szikvíz áll a dolgozók rendelkezésére, hogy szervezetük sóveszteségét pótolhassák. A gyár szikvízüzeme ezekben a napokban teljes kapacitással dolgozik. A Tiszapalkonyai Hőerőmű turbina és kazánházában is 50—55 fok meleget mérnek. A dolgozók, akik higannyal dolgoznak, védőételként fél liter hideg tejet, a melegüzemiek pedig szintén sós szikvizet kapnak korlátlan mennyiségben. Tiszapalko- nyán egy-egy délelőtti műszakon mintegy 700—800 liter szikvíz fogy ei. A nagy kánikulában a melegüzemek vezetői az eddiginél is fokozottabb gondot fordítanak a dolgozók egészségvédelmére. A nagy meleg szinte bénftólag hat a Mályi Téglagyár kemencéinél dolgozó munkásokra, A téglaberakó dolgozók azonban a 80 fok melegben is helytállnak. Igaz, jelentős könnyítést kaptak az üzem vezetőitől. A tégla be- és kirakósánál, a kemence- fülkék ajtajában nagyobb teljesítményű ventillátorokat szereltek fel, s így a dolgozóikat a munka közben állandóan friss légáramlat éri. A gyárban hat ilyen ventillátor dolgozik.
