Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-09 / 160. szám

4 BSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1961. július >. Szovjet újságíró vendégeink Tokaj "Hegy alján A Vlagyimir Szitov elvtárs vezeté- tével megyénkben tartózkodó kilenc­tagú szovjet újságíró küldöttség pén­teken meglátogatta a Tokaj-Hegyal- jai Állami Gazdaságot, a sárospata­ki várat és a sárospataki Kossuth Termelőszövetkezetet. Kedves vendégeink nagy elisme­réssel szóltak az állami gazdaság ha­talmas rekonstrukciós munkálatai­ról, az új -szőlőtelepítésekről, a mádi völgyben létesített — már csaknem teljesen kész .— völgyzárógátról, mely hatalmas tó képződését teszi majd lehetővé, s ezzel megoldják a szőlők öntözését mintegy tíz-tizenöt kilométeres körzetben. Megnézték a gazdaság dolgozóinak modern szál­lását, s a gazdaság központját. Kü­lönösen megragadta a *vendégek fi­gyelmét, hogy a hatalmas oltvány­házban, mely nyáron kihasználatlan, több tízezer csibét nevelnek fel a gazdaság dolgozói, s ezzel segítik a megye húsellátását. A látogatás talán legkedvesebb ré­sze a sárospataki Kossuth Termelő­szövetkezet megtekintése volt. Vaskó Imre elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke megmutatta a vendégeknek a hatalmas öntözéses kertészetet, el­mondta a termelőszövetkezet életét és ismertette a közös nagyszerű ter­veit. A vendégek őszinte elismerésü­ket fejezték ki a tsz munkáját, gya­rapodását illetően, sőt, A. T. Gur- csenkó elvtárs, nyugalmazott repülő- ezredes, aki valamikor megyénk te­rületének felszabadításáért is har­colt, s most egy kolhozújság szer­kesztője. versenyszerzödést kötött a Kossuth Termelőszövetkezettel. Nagy taps köszöntötte a határban kézfogással megpecsételt ' versenyki­hívást, amelynek részleteit nagyjá­ból benn, a termelőszövetkezet kul­túrtermében már rögzítették is. A szerződés értelmében a Mogilovszkij kolhoz e naptól kezdve versenyben áll a Kossuth Termelőszövetkezettel, s ezentúl a sárospataki Kossuth tag­sága levélben és személyesen győző­dik majd meg. hogyan dolgozik a Belorussz Szovjet Szocialista Köztár­saság egyik kolhoza. Igen jólesett a Kossuth Tsz tagságának és elnöké­nek, hogy Gurcsenkó elvtárs kije­lentette- bizony, nekünk is van mit tanulni maguktól, mert itt nagysze­rű a munka, a fegyelem és különö­sen szép a határ. Szovjet vendégeink a késő esti órákig tartózkodtak a termelőszövet­kezetben, majd az éjszakai órákban visszautaztak Budapestre. Meleg szeretettel köszöntjük a megyénkbe érkező francia munkásküldöttséget A Francia Általános Munkásszövet- seg (CGT) hazánkban tartózkodó 10 tagú küldöttsége hétfőn délelőtt Mis­kolcra látogat el. A küldöttség veze­tője Sanguedolce elvtárs, a CGT Loir megyei főtitkára. A munkásküldöttség a hétfő dél­előtti órákban a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa elnökségének tagjaival beszélget a szakszervezeti munkáról, majd látogatást tesz a Lenin Kohá­szati Művekben. A küldöttség tagjai délután riszt vesznek az SZMT szék­hazában tartandó szakszervezeti aktí­vaértekezleten, ahol a francia mun kásosztály helyzetéről, a munkások harcáról tájékoztatják az értekezlet résztvevőit. Megyénk dolgozói meleg szeretettel köszöntik a francia munkások kül­dötteit, s kívánják, érezzék jól ma­gukat közöttünk. cAz ölnai&k HáN©JÄ Mégy, mint a karikacsapás ALIG LÁTNI embert a. vilmányi főutcán. Nemcsak azért, mert a me­lég'talán harmincöt fokot is mutat árnyékban, hanem azért is, mert aratás idején a mezőn a helye min­den épkézláb embernek. A tanácsháza előtt összeakadunk egy férfivel, a tanácsház ajtajának árnyékos négyszögéből lépett ki, hogy megtudakolja, mi járatban va­gyunk. — No, itt aztán akad toUravaló! — mondja elégedetten, mosolyogva. — Úgy megy az aratás, mint a karika- csapás. Kerüljenek a tanácsháza mö­gé, ott az Uj Élet Tsz irodája. Az irodában hárman körmölnek, a negyedik, a raktáros; Tóth Lajos bá­csi beült valaminek, talán, hogy hű- söljön, vagy lásson valakit, mert agyonűnja magát ilyenkor a raktá­ros. Kiss Mihályné éppen sorolja, 474 hold kalászos és 30 hold borsó vár aratásra, meg, hogy milyen jól megy náluk a munka, amikor nyílik az ajtó és egy olajmaszatos traktoros dugja be rajta a fejét. Panaszt ho­zott. — Mit csináljak, ld fog intézked­ni? Két géphez küldenek egy szál embert sarkalni, marokszedő, nélkül, hát hogyan győzné az? Én bizony nekimegyek úgy, sarkalatlan, en­gem teljesítmény után fizetnek. HARAGOSAN csikorog az ajtó a traktoros után. A főkönyvelő zavar­tan néz rám. Azt gondolja, hogy eb­ből a kínos jelenetből fogom meg­ítélni a vilmányi állapotokat, s ő, a főkönyvelő nem mondott igazat, ró­zsaszínűre színezte a valóságot. — Nem tudom, hogyan fordulha­tott elő ez a hiba, úgy látszik, a bri­gádvezetők valahogy megfeledkez­tek a dologról. Higyje el, amit az imént mondtam, nem mellébeszélés, nálunk valóban jól megy a munka. Aratásig végeztünk a növényápolás­sal, a takarmánynak a második ka­szálását is rendbetettük, s most az aratás úgy kezdődött, hogy igazán nem lehet rá panaszkodni. Hétfőn, július 3-án kezdték meg az aratást, két nap alatt keresztbe került 120 holdnyi táblán az élet. A negyven aratópár kitett magáért, de a tsz saját aratógépe is levágott a két nap alatt mintegy negyven holdat. Ezt onnan tudják, hogy a raktárból majdnem negyven gombolyag mad­zag fogyott el, s egy gombolyag kö­rül kell #gy holdra. A gépállomás említett dolgozója és gépe bizony nem sokra vitte. A régi, ütött-kopott aratógép az első napon összetört, s alig három holdat vágott le. Naponta 60 holdnyi kalászost arat­nak le, s úgy tervezik, hogy a jövő héten meg is -ihatják az áldomást a végzésre. Ilyen korán és gyorsan még sohase fogyott el az aratnivaló a vilmányi határból, mint most el­fogy majd. A prémiumnak is van némi köze a nagy iparkodáshoz; hol­danként 25 kilogramm termény jár. Sokan a családjukkal vesznek részt az aratásban. Tomkó Tstvánné két fiával, menyével, Szobota Mihály is negyedmagával arat. ÉPPEN indultam volna ki a határ­ba, amikor „befutott” az elnök, Csősz László is, pontosabban inkább bezörgött az udvarra. Felcsapott ko­csisnak, a mozgó-büfévpl szekere- zett, elvitték a jégbehűtött sört az aratóknak. Ö is amellett kardosko­dik, hogy nyolc, legfeljebb tíz nap múlva egy szál kalászos sem áll lá­bon a vilmányi határban, végeznek vele. A tagság úgy iparkodik ebben az évben, hogy a tavalyi iparkodás bújjon el a mostani mögött, pedig akkor se várták a sültgalambot, de még akadtak henyélők. Kell is ipar­kodniuk, ha azt akarják, hogy a 40 forintra tervezett munkaegység meg­legyen. G. HL Politechnikai kiállítás Sátoraljaújhelyen Két esztendeje vezet­ték be iskoláinkban a politechnikai oktatást. A sátoraljaújhelyi já­rás általános és közép- iskolás tanulói nemrég adtak számot a tanul­takról, s kiállítást rendeztek munkáikból. Fő szempont volt, ho­gyan hasznosíthatják a hulladékanyagokat, ötletes vasaló- és fa­zéktartók, gyufa- és hamutartók, szemét­lapátok, dugóhúzók, továbbá rengeteg vál­tozatos játék és női kézimunka borította a termet. Első díjat a sátoraljaújhelyi Petőfi Sándor Általános Isko­la nyerte. A második díj nyertese a sátoral­jaújhelyi Esze Tamás Fiúiskola volt, a har­madik díjat pedig a sárospataki Zrínyi Ilo­na Általános Iskola ta­nulói kapták. Az, hogy gyermeke­ink politechnikai okta­tása ilyes sikeres volt, az állami támogatásom kívül a sátoraljaújhe­lyi üzemek áldozatvál­lalásának is köszönhe­tő. A Petőfi Sándor Általános Iskola ta­valy például ötezer fo­rint támogatást ka­pott, idén ez az összeg 40 ezer forintra emel­kedett, amelyet gépek, anyagok, felszerelések vásárlására és karban­tartásra fordítottak. Dr. Barna Gézáné, Sátoraljaújhely György tarló az új úton Györgytarló kis község, de lakosainak szorgalma messze híres. Bár sok kezdeti problémával kellett megküzdenünk, ma nincs egy darab megmunkálatlan föld sem. Legutóbb a járási pártbizottság titkára. Szűcs elvtárs látogatott meg bennünket. Elismerőleg nyilatkozott munkánkról. Éppen a széna betakarításán munkálkodtunk, öreg, fiatal a réten dol­gozott. Szűcs elvtárs beszélgetett velünk, érdeklődött munkánkról, min­dennapi életünkről. Most az aratásra fordítunk minden erőt. Ezenkívül persze nem feledkezünk meg a növényápolásról és az állattenyésztésről sem. Ter­melőszövetkezetünk fejlődik, erősödik, Györgytarló magabiztosan halad az új úton. id. Köles József Györgytarló Javul a közös munka Sőstófalván tenyésztőknél Bogdány István, id. Györkei János, Kiss Miklós és sokan mások. Mészáros Balázs brigádveze­tő reggeltől késő estig fáradhatatla­nul irányítja a termelőszövetkezet munkáját.. Az eddigi szép eredmé­nyek láttán a tagok a zárszámadást illetően bizakodnak. Községünket most villamosítják, aminek nagyon örülünk. Termelőszö­vetkezetünk tagjai valamennyien az aratásnál szorgoskodnak, segítenek a tanács dolgozói is, vágják a rendet, rakják a kereszteket. A jó munka dicséretére válik minden tsz-tagnak: a jó kezdés után jó úton halad ter­melőszövetkezetünk. Csengő Győző, Sóstófalva Termelőszövetkezetünk megalaku­lása után a szeszélyes időjárás és a kezdés nehézségei hátráltatták a közös munkát. Amikor a megyei ta­nácstól a termelőszövetkezet megse­gítésére községünkbe érkezett Fü- gedszky István elvtárs, segített a munka szervezésében, irányította' a tavaszi jó kezdést. A tagság szor­galmán kívül neki is köszönhető, hogy a növényápolást teljesen elvé­geztük, az aratást pedig a tervezett határidőnél három nappal korábban fejezi be a Kossuth Termelőszövet­kezet. A tagok között élen jár a munká­ban Minden András hetven éves bá­csi, aki a fiataloknak" is szép példát mutat lelkiismeretességével. Kiváló­an dolgozik a fogatosoknál Szélai Bertalan és Terhes István, az állat­Megszüntetik az „ezer apró cikk(( ' hiányát Régi panasza a vásárlóközönség­nek, hogy a fővárosi és a vidéki üz­letekből csaknem mindig hiányzik sok olyan apró iparcikk, ami a ház­tartásban nélkülözhetetlen. A keres­kedelem elhatározta, hogy megszün­teti az „ezer apró cikk” hiányát. Mint az illetékesek elmondták, első lépésként számos cikknek rendezték az árát, mérsékelték a forgalmi adó­ját, vagyis megteremtették a gazda­ságos gyártás előfeltételeit. Több ap­ró háztartási cikket külföldről vásá­rol a kereskedelem. Ennek ellenére előfordul, hogy az üzletekben nem lehet kapni például húsdeszkát, fe- dőtar.tót, gyúródeszkát, vagy partvis­nyelet és kávéfőző-tömítő gumit. A kereskedelem ezen úgy segít, hogy olyan üzleteket és áruházi osz­tályokat nyit, ahol kizárólag ilyen apró cikket árusítanak. Az első „ezer kis cikk üzlet” Székesfehérváron már meg is nyílott és mint forgalma bi­zonyítja, óriási népszerűségnek ör­vend. A Belkereskedelmi Miniszté­rium a jövőben ox-szágszerte hasonló boltokat nyit. Aratnak Hév leányváron Termelőszövetkezetünkben fő ütemben halad az aratás. Az őszi árpa rekordtermést hozott és jól fi­zetett a tíz hold kömény is. Emelke­dik jövedelmünk, a félévi felmérés­nél a tervezett 35 forint helyett 39 forint jutott egy munkaegységre. Re­méljük, a többi kalászosok is ha­sonlóan jól fizetnek és tovább gaz­dagodik termelőszövetkezetünk. dVd- dig 36 hold borsót, 35 hold tavasz­árpát, 9 hold herét, 20 hold rozsot és 30 hold őszi búzát arattak le kézi erővel termelőszövetkezetünk tagjai. Szorgalmasan dolgoznak, hogy a még lábon álló kenyérgabonát is minél kisebb szemveszteséggel takarítsák be. Iski. Bertalan, Révleányvár LII. Nao Ting az ütközet előtt néhány katonát a sebesültek ellátásával bí­zott meg. Ezek közül ketten odakúsz­tak a sebesült mellé és hátravitték. Zwara gyűlölettel nézett a légiósok felé. — Tüzeljetek — kiáltotta katonái­nak. — Az utolsó kocsinak ott kell maradnia, ahol van, és el kell zárnia a visszavonulás útját! A golyószórókba újabb hevedert fűztek... A páncélautó aljában két légiós fe­küdt mozdulatlanul. Egyik még élt és segítségért kiáltozott... Az egyik géppuskás idegei felmondták a szol­gálatot, otthagyta a fegyvert és a kocsi szakadék felőli oldalán ki akart lépni. — Elég!... Elég!... Elég!... — kiáltotta, miközben szeme vérben forgott. — Vissza! — ordította Schwehrnach őrmester, a kocsi parancsnoka. — Elég!... Elég!... — mondta eszelősen a másik és egyik lábát át­vetette a páncélautó falán. Egy automatafegyver felugatott és keresztülszelte a légionista hátát... A menekülő előrebukott és nagyot huppant az úton ... Nao Ting a hegy vízmosás felőli oldalán tartózkodott Zsitvai és Thin Lin egységeinél. A tankot és az első páncélautót ki­lőttek. A második páncélautó is ne­héz helyzetben volt, alig viszonozta már a tüzet. Az első három teherautó lassan megindult. EJ akartak menni a pán­célosok és a tank mellett, de aztán mégis megálltak. Nao Ting Thin Lin mellé kúszott. — A negyedik páncélost ne lőjé­tek! Túlságosan közel mentek hozzá a teherautók ... Célt téveszthettek és akkor a rakomány a levegőbe re­pül ... A főhadnagy kérdően nézett a pa­rancsnokra. — Akkor hát? Nao Ting pillanatig gondolkozott. — Próbál ják meg Maronicsék ... Kézigránáttal talán sikerűi elhallgat­tatni ... Ma'gához intette a futárt. — Lemégy Maronics hadnagyhoz. Hallgattassák el a negyedik páncél­autót ... Kézigránátokkal... De pon­tosan célozzanak ... Indulj ... A futár elindult kúszva, óvatosan, sziklától szikláig __ M aronics hadnagy • szótlanul vette tudomásul a parancsot. Nan Liu őr­mesterhez kúszott, s halkan megszó­lalt: — Ha nem jönnék vissza, kérem, értesítse feleségemet... A címet megtalálja a zubbonyomban... A negyedik páncélautót kell elhallgat­tatnunk, amely ontja a tüzet a mie­inkre. — De hadnagy -úr... majd én... higyje el, pontosan a közepébe talá­lok a kézigránáttal... — Elhiszem, őrmester... no ... in­dulok ... — megszorította az őrmes­ter kezét, két kézigránátot vett elő és elindult. Sziklától szikláig kúszott előre, mind közelebb és közelebb az úthoz. Egy kicsit balra is kellett hú­zódnia, mert a negyedik páncélautó a kanyar vízmosás felőli oldalán állt. Mintegy 20 méterre a páncélautótól megállt, ,s a távolságot méregette. In­nen is eltalálná a célt, de ennek a dobásnak pontosnak kell lennie. Még közelebb kúszott néhány méterrel. 14—15 méterre a kocsitól egy jókora szikla mögött húzódott meg. Mégegy- szer megnézte a páncélautó fekvését, aztán kirántotta a kézigránát bizto­sítékát, felugrott és dobott. A szikla mögül kiemelkedő testet három golyó is eltalálta. A hadnagy élőreesett, szája szélén keskeny vér­csík jelent meg... A következő pillanatban tompa dörrenés hallatszott és a negyedik páncélautón elhallgattak a fegyve­rek ... Nan Liu őrmester tenyerébe te­mette arcát és felzokogott... A kocsisort bezáró páncélautó még mindig dühösen köpködte a lövedé­keket Zwara alhadnagy egysége felé. Az egységnek mar két halottja is volt. A lengyel fiú káromkodott. — Az úristenit neki, nem bírunk ezzel a kocsival. Tiu Fan, a 17 éves fiú kúszott az alhadnagy mellé. — Én megpróbálok ezen segíteni, alhadnagy úr ... Oldalt kúszok, eset­leg megkerülöm a kocsit... — Nagyon veszélyes ez, Tiu Fan ... — Nem baj... Az alhadnagy nehéz szívvel enged­te el a fiatal fiút. Áz óvatosan kilé­pett a bokor mögül és hasoncsúkzva, jobbra igyekezett. Az őserdő előtti sziklás hegyoldal nagyszerű terep volt arra, hogy észrevétlenül kúsz- szon ... Tiu Fan jobbra kanyarodott, de nem távolodott el túlságosan. Állan­dóan szemmel tartotta a páncélautót, amely vadul tüzelt az őserdő felé. Leért a hegy aljába és körülbelül 10 méterre távolodott el a páncélautótól. Tovább a sziklák védelmében már nem kúszhat. Egy 10 méteres útsza­kasz volt hátra. Ezt kell megtennie és akkor a kocsi ’mögött van. Két megoldás kínálkozott. Vagy kúszik tovább az úton minden fedezék nél­kül a kocsi hátához, vagy kiugrik, a szikla mögül és rohamoz. Futva ha­marabb teheti meg az utat és talán nem is veszik észre, hiszen eléggé ol­dalt van. a páneélkocsikban levők pedig előre, az őserdő felé figyel­nek ... Tiu Fan az utóbbi megoldás mel­lett döntött. Rohamoz. Előkészítette géppisztolyát... Egyről azonban megfeledkezett. Zwara alhadnagy katonái ugyanis abbahagyták a tüzelést, nehogy a fiút találják el. A páncélkocsiban levő légionisták az általános fegy­verropogás közepette is észrevették, hogy kocsijukat nem lövik. Figyelni kezdtek, mi ennek az oka. Tiu Fan kiugrott a szikla mögül, géppisztolyát lövésre készen maga elé tartotta. Alig tett néhány lépést az úton, géppisztolysorozat hangzott. Tiu Fan előrezuhant, kezéből kiesett a fegy­ver ... A fiú mintha parancsnokát, Nao Tinget látta volna még nriaga előtt, sőt hallani vélte hangját is __ „ Ne félj, minket nem győzhetriek le”... „Mindaddig élünk, amíg él ez a szó: szabadság!” „Ez pedig örökké élni fog” ... Aztán elsötétült előtte minden. Zwara dühösen rántotta le magas­ba tartott kezét. — Tűz! A géppuskák, golyószórók újra fel­ugattak. Az alhadnagy maga is oda­hasalt az egyik elárvult golyószóró mellé és tüzelt. A páncélautó három fegyveréből az egyik elhallgatott. A fegyver csöve először megbillenj majd az égnek meredt mozdulatlan nul.. ,vKezelője elnyúlt a kocsi alja» ban, éppen ráesett az egyik jajgató, nyöszörgő sebesültre. A páncélautó­ból már csak Schwehrnach őrmester és egy tizedes tüzelt... A karaván elején, a második pán­célkocsi megmozdult és óvatosan előrecsószott a kilőtt első kocsi és a tank mellett. Nagyneheze« el tudott mellettük menni. Amikor kiért a ka­nyarból, felgyorsított és telje« sebes­séggel vágtatott Ba-Káo felé. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents