Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-09 / 160. szám
r X.v'k' V világ proietanai, egyesüTíetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVII. évfolyam, 160. ssám Ara: 70 fillér 1961. július 9, vasárnap C Zf A sínek messze futnak... (2. oldal) Az 57081-es iégionista (4. oldal) Irodalom—művészet (6—7. oldal) .J Kölcsönös jóakarattal meg lehet kötni a német békeszerződést, rendeződhet Nyugat-Berün kérdése Hruscsov elvtárs beszéde a Kremlben \ , a katonai akadémiák végzett hallgatóinak tiszteletére rendezett fogadáson Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Minisztertanács szombaton a Kreml-palota nagytermében fogadást adott a katonai akadémiák végzett hallgatóinak tiszteletére, ahol Hruscsov elvtárs beszédet mondott. Kedves Elvtársak! Ma ünnepélyes keretek között útjukra bocsátjuk a katonai akadémiáinkat végzett magas képzettségű tisztek újabb csoportját. Engedjék meg, hogy pártunk Központi Bizottságának, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének és a Szovjetunió kormányának nevében szívélyes jókívánságaimat fejezzem ki az akadémiát végzett növendékeknek és sok sikert kívánjak ahhoz a fontos munkához, amely a csapatoknál vár rájuk. A szovjet nép szereti hadseregét, büszke azokra, akik életüket a fegyveres erők kiképzésének, nagy hazánk védelmi képessége gyarapításának szentelik, — mondotta Hruscsov, s hangsúlyozta: A Szovjetunió és a testvéri szocialista országok fegyveres erői őrködnek szép jelenünk és még ragyogóbb jövőnk fölött, amelyhez népeink a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt jutnak el. Országunk készül az SZKP XXII. kongresszusára. E kongresszusnak különösen nagy jelentőseget ad, hogy elfogadja majd az új pártprogramot, amely meghatározza fő feladatainkat a gazdasági és kulturális építésben, a külpolitika terén, az emberek kommunista nevelésében. A program megjelöli majd azokat a konkrét utakat, amelyeken a szovjet nép a kommunizmus felé halad — folytatta Hruscsov. Hamarosan minden szovjet ember megismerkedik majd e fontos dokumentummal és örvendezhet hazája jövője fölött, afölött, hogy hazánk a legközelebbi két évtized folyamán hatalmas sikereket ér majd el gazdaságának és kultúrájának fejlesztésében, a nép jólétének emelésében. Gazdasági fejlődését tekintve, a Szovjetunió maga mögött hagyja majd a vezető kapitalista országokat. Elvtársak! A Szovjetunió békeszerető állam. Nincs a világon még egy olyan ország, amely olyan sokat tett volna a tartós béke és a nemzetközi együttműködés biztosításáért. A Szovjetunió nagy erőfeszítéseket tett és tesz, hogy megegyezést érjen el a szigorúan nemzetközileg ellenőrzött leszerelésre vonatkozólag. A szovjet kormány felvetette az általános és teljes leszerelés gondolatát és ezt. az eszmét egyhangúlag elfogadta az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése, ez a gondolat erőteljes támogatásra talált a világ minden országában. Ámde, mint a tárgyalásokon kiderült, a nyugati hatalmak kormánykörei csgk szavakban támogatják a leszerelés gondolatát, ténylegesen nem akarják a leszerelést. Az utóbbi időkben már említeni sem merik az általános és teljes leszerelést. Arra törekszenek, hogy a dolgot a fegyverzet ellenőrzésének medrébe tereljék és elsősorban a szovjet fegyverzet és haditechnika legkorszerűbb vívmánya fölött szerezzék meg az ellenőrzést. A nyugati hatalmak akadályozzák a megegyezést a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésére vonatkozólag is. Az ellenőrző szervben nem hajlandók nekünk egyenjogú szavazatot juttatni. Azt szeretnék, hogy országunkban működjék a nukleáris fegyver- kísérleteket ellenőrző rendszer, de mi lényegében ki legyünk rekesztve az ellenőrző szervek munkájából. Számunkra csupán az maradna hátra, hogy alárendeljük magunkat egy nemzetközi ügyintéző, valamiféle új Hammarskjöld határozatainak. Ma már a Nyugaton is elismerik, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista állam ereje nem marad el a nyugati hatalmak ereje mögött. Ebből a tényből azonban nem vonják le a megfelelő következtetést, azt, hogy egyenlő erők esetén, egyenlőknek kell lenniök a jogoknak, a lehetőségeknek is. Partnereink azonban bár elismerik, hogy az erőviszonyok nem az ö javukra változtak meg, továbbra is vezető szerepet akarnak játszani a nemzetközi szervekben és ránk akarják kényszeríteni e szervekben saját akaratukat. A szovjet kormány a leszerelés és egyéb nemzetközi kérdések megoldásánál nem törekszik arra, hogy egyenlőtlen helyzetbe hozza a nyugati hatalmakat. Ugyanakkor azonban sohasem engedünk saját érdekeinkből. A Szovjetunió mindig hajlandó é.rdemhen megvizsgálni minden olyan javaslatot, amelyet a különböző országok kormányai és államférfin! előterjesztenek. Véleményünk szerint nem lenne rossz visszatérni néhány olyan javaslatra, amelyet az elmúlt években a különböző országok előterjesztettek, hiszen a javaslatok közül több rendkívül reális volt és végrehajtása használna a béke ügyének. Itt van a lengyel javaslat, hogy létesítsünk Európában atommentes övezetet; az a javaslat, hogy vonják vissza a külföldi csapatokat az idegen területekről országuk nemzeti határai mögé: vagy az a javaslat, hogy a NATO országai és a Varsói Szerződés tagállamai kössenek meg nem támadási egyezményt; vagy itt van az a javaslat, hogy meg kell akadályozni a rajtaütésszérű támadást és Európában olyan övezetet kell létesíteni a NATO és a Varsói Szerződés fegyveres erői közötti vonal két oldalán, amelyben kölcsönös ellenőrzés és légi fényképezés folyik. Vajon e javaslatok elfogadása kárt okozna-e valakinek is? Nem, hanem elősegítené a nemzetközi feszültség enyhülését, a hidegháború megszüntetését, a jobb kölcsönös megértést. Mégis, a fenti intézkedések megvalósítása mellett is az általános és teljes leszerelés marad a legsarkalatosabb probléma, amelynek megoldása alapjában javítaná meg az egész nemzetközi helyzetet. megadná az embereknek azt a biztonságot, hogy nem tör ki egy harmadik világháború. A Szovjetunió minden tőle telhetőt megtesz, hogy e probléma megoldódjék az emberiség javára. Orsíágnnk Jó kapeonlntnkal kíván ícimiaHani minden állammal Józanul kell megközelíteni a vitás nemzetközi kérdések megoldását. Fel akarjuk számolni a második világháború maradványait, véget akarunk vetni a hidegháborúnak és igy akarjuk elősegíteni a megegyezést a leszerelésről. Itt az ideje pontot tenni a múlt után, hogy ne árnyékolja be a jövőt. Engedjék meg elvtársak, hogy kissé részletesebben foglalkozzam egy olyan fontos kérdéssel, mint a német békeszerződés megkötése, mert szeretném, ha Önök tudnák, milyen a mi politikánk és milyen helyzet van most kialakulóban. A szovjet kormány a többi szocialista ország kormányaival karöltve javasolta a fasiszta Németország elleni háborúban résztvett szövetségeseinknek, hogy kössük meg a német békeszerződést és ezen az alapon rendezzük a nyugat-berlini helyzetet. Felhívással fordultunk Adenauer nyugatnémet kancellárhoz is, mutasson megértést és jóakaratot korunk ezen égető feladatának megoldásában. A szocialista országok nyíltan megmondták, hogy még ebben az évben meg akarják kötni a béke- szerződést, mert a háború befejezése óta már több mint 16 év telt el, vagyis több mint elegendő e kérdtss megoldásának előkészítéséhez. Vajon hogyan reagáltok erre Nyugaton? A kormányok még nem adtak hivatalos választ, de az olyan nyugati sajtóorgánumokban, amelyek közel állnak a kormánykörökhöz, vagy a katonai vezérkarokhoz, vagy a kormánypártokhoz, számos közlemény jelent meg erre vonatkozólag. Sajnos, olyan hangok hallatszanak, amelyekben sok a badarság és kevés a józan értelem. Fenyegetnek bennünket, azt mondják, hogy - „szilárd” álláspontra fognak helyezkedni, erőszakot fognak alkalmazni, hogy bejussanak Nyugat- Berlinbe, ha majd megtörtént a német békeszerződés aláírása. Az utóbbi időben fenyegető hangokat ütöttek meg megnyilatkozásaikban a nyugati államok vezető kor- mányféröai is. Nemrég De Gaulle tábornak, Franciaország elnöke kijelentette. hogy a NATO megerősítése végett őszre egy francia hadosziályt dobnak át Algériából Európába. MacMillan angol miniszterelnök egyelőre szintén nem talált jobb, konstruktívabb szavakat, mint azt, hogy kijelentse: „szilárd magatartási” fognak tanúsítani, hogy fenntarthassák Németországban a háború és a megszállás maradványait. A szovjet kormány a béke és a békés együttélés álláspontját vallja, úgy vélekedik, hogy tiszteletben kell tartani más államok szuverenitását, nem szabad beavatkozni más államok belügyei- be. Ez volt a szilárd álláspontunk a múltban és ez lesz ezután is. Ilyenformán szilárd álláspontunknak mégha tározott, békés iránya van. Amikor mások a mozgósítás szükségessége, új csapatoknak Európába történő átdobása és ehhez hasonlók mellett kardoskodnak — ez egészen más irányvonal. Ez az idő követelményeinek, a józan ész szavának teljesen figyelmen kívül hagyása, régi kardesörtetés és annak a feltételezése. hogy ez a legsúlyosabb érv a megoldásra érett nemzetközi kérdések rendezésére. A békeszerződésről szóló legtermészetesebbnek tűnő javaslatunkra válaszolva Nyugaton elkezdték a hadosztályok számolgatását. Adenauer kancellár egészen rekedtre kiabálja magát, miközben atomfegyvereket követel. De minek kell Adenauemek atomfegyver? A német militarizmus mór kétszer robbantott ki világháborút. Most, amikor még mindig érezhetők a második világháború okozta sebek. Adenauer atomfegyvereket követel. E fegyverek nyilván nem a béke előmozdítására kellenek a Bun- deswehmeik, hanem a harmadik világháború kirobbantására. Elvtársak! Önök közül sokan részt vettek a második világháborúban és saját szemükkel láthatták, mennyi szenvedéssel járt együtt. Mindany- nyian élezték, mit jelent a háború. Valamennyien megértik, milyen szerencsétlenség lenne egy új háború. A háborút nem a hadosztályok száma döntené el. A nukleáris háborúban a rakéták, az atöm- és hidrogénfegyverek játsszák a legfontosabb szerepet. Nem sokat vet a latba, hogy Algériából hány hadosztályt vezényelnek át: egyet vagy tízet, ez mit sem változtat a helyzeten. Adenauer úr nem harcolt és amint a jelek mutatják, agg korára igyekszik bepótolni az elmulasztottakat. Már Id is szemelte, hogy ki ellen harcoljon. Nem is olyan régen, a rpúlt vasárnap a bonni kancellár a Szovjetuniót ismét „potenciális ellenfélnek” nevezte és követelte, hogy a Bundeswehr erejét emeljék fel az ellenfél hadserege erejének színvonalára. Adenauer kiátkozza azokat* akik Nyugat-Németországban a semlegesség mellett szállnak síkra. Meggondolta-e a kancellár, hogy mit beszél? Szereti magát Hitler áldozatának feltüntetni, de valójában az ő nyomdokain halad. Adenauer a jelek szerint nem tudja elképzelni, hogy mi a korszerű háború, mert különben nem játszana olyan meggondolatlanul az emberek sorsával. Nem a háború, hanem a béke mellett kell lándzsát törni, nem kell izzítani a légkört, tnem szabad engedni, hogy az események összecsapásig fajuljanak. Üljünk le a tárgyalóasztalhoz,. vitassuk meg' higgadtan a kérdéseket, és ne folyamodjunk fenyegetésekhez. Javasoljuk, liívitiiik össze békeértekezlctet és erre mi megegyezési lerrrel fogunk érkezni Hozzák el a nyugati hatalmak is javaslataikat, a békés rendezésre vonatkozó tervüket. Megvitatunk valamennyi javaslatot és elfogadjuk azokat, amelyek leginkább hozzájárulnak a béke megszilárdításához és ily módon tiszteletben tartják valamennyi ország szuverenitását és érdekeit. Nyugat-Berlin sziget a Német Demokratikus Köztársaságon belül, amelyen megmaradt a kapitalista rendszer. Mi nem akarunk beavatkozni e városrész lakosságának bel- ügyeibe, nem akarjuk érinteni az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország presztízsét. Lehet-e találni olyan megoldást, amely kielégítő minden olyan ország számára, amely harcolt Németország ellen és nem hontja meg a Nvugat-Berlinben kialakult életformát? Igen, lehet! Mi javasolunk is ilyen megoldást: tegyük Nyugat-Berlint szabad várossá, adjunk neki biztosítékokat, vagy a négy nagyhatalom — az Egyesült Államok. Anglia, Franciaország és a Szovjetunió —, vagy a semleges országok. vagy pedig az Etrvesült Nemzetek Szervezete részéről. Ha a nyugati hatalmak tudnak jobb változatot e garanciákat illetően, nos, álljanak elő vele. Mindamellett egészen természetes, hogy minden Nyngat-Berlinre vonatkozó megoldásnak számolnia kell azzal, hogy Nyugat-Berlin egy szuverén állam szívében fekszik, és a külvilággal való összekötő vonalai ezen az államon vezetnek keresztül. A nemzetközi kapcsolatokban az a szokás, hogy a bejutás valamely őrsi toba egy másik állam területén át, mindig megfelelő megállapodást tesz szükségessé ezen állam hatóságaival. így például a szovjet és az angol kormány rendszeres légijáratot létesített Moszkva és London között. A járat útvonala Koppenhága fölött vezet. Ámde senki sem engedné meg. hogy elrepüljünk Koppenhága fölött, ha nem egyeztünk volna meg a dán kormánnyal. Ez annyira normális és törvényszerű, hogy nem kelt semmiféle félreértést. Hát akkor miért kellene más rendnek lennie abban az esetben, ha elrepülnek a Német Demokratikus Köztársaság területe fölött, vagy a köztársaság útjait és vasútvonalait használják? Mikor azt javasoljuk, hogy kössük meg a német békeszerződést és ezen az alapon oldjuk meg Nyugat- Berlin kérdését. írd senkit sem fenyegetünk. Nem követeljük, hogy változtassák meg ebben, vagy abban az államban a háború óta kialakult társadalmi és politikai viszonyokat* nem követeljük új haté-nk megállapítását. A Szovjetunió nem akar a békekötés révén semmit sem megszerezni, nem akar senkit sem megalázni, nem kívánja csorbítani senkinek az érdekeit. A szovjet kormány egyetért Kenned''' elnöknek azzal a nemrég tett kijelentésével, hogy bármilyen új döntés történjék is Nyugat-Berlinra nézve, ez nem sértheti a városrész lakosainak azt a jogát, hoT" szabad emberekként függetlenül választhassanak. A ni javaslatunk teljes mértékben megtold e követelménynek. A kapitalista „szabad sajtó” érzi a Nyugat helyzetének gyengeségét és azt kiabálja, hogy a Szovjetunió el akarja foglalni Nyugat-Berlint és mások rovására valamiféle előnyöket igyekszik magának biztosítani. Az ilyen kiagyalásokkal, a sajtó igyekszik elrejteni a közvélemény előtt a szovjet javaslatok igazi jellegét. Mi nem akarunk „merényletet elkövetni” sem Nyugat-Berlin, sem lakosságának szabadsága ellen. Mi támogatjuk Nyugat-Berlin szabadságát, a szabadság, nem pedig a megszállás alapján. Nem akarunk mást, mint a második világháború maradványainak felszámolását és az európai légkör megjavítását. A Szovjetunió éppen ezért szándékszik aláírni a német békeszerződést Ez világos és érthető mindazoknak, akik ésszerű megoldásokat keresnek. De vannak olyanok, akik „fenyegetésnek” tüntetik fel javaslatainkat és azt mondják, hogy erre a „fenyegetésre” erőszakkal válaszolnak. De vajon lehet-e ezt józan politikának nevezni? Nem véletlen, hogy e politikát még a nyugati országokban is bírálják. IV yngafon sokan Tannak, akik helyesen érlékelik a helyzetet és felszólítják az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország vezetőit* mondjanak le előítéleteikről, s vizsgálják meg, mennyire elrugaszkodott a Nyugat politikája azoktól a valóságos feltételektől, amelyekben az államok élnek. Hivatkozni lehet a nyugati világ oly tekintélyeire, mint n&SSnal (Folytatás a Z. oldatomé
