Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-08 / 159. szám
Vílög proletárral, egyestfflefefc! A MAGVAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGVEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVII. évfolyam, IS9. »rím Ara: 50 fillér 1961. július 8, szoríthat Vilmány felzárkózik (2. oldal) Az 57081-es légionista (2. oldal.) Heti rádióműsor (5. oldal.) Fiatalságunk zöme becsületesen tanul, készül hivatására, jól akar dolgozni, kiveszi részét a szocialista építőmunkából Kádár János elvtárs beszéde a kazincbarcikai »Mező Imre66 önkéntes ifjúsági építőtáborban Lapunk pénteki számában részletesen beszámoltunk arról,, hogy Kádár János elvtárs a Magyar Szocialista Munkás- . párt Központi Bizottságának első titkára meglátogatta a kazincbarcikai „Mező Imre’’ önkéntes ifjúsági építőtábort és több órát töltött a fiatalok körében. A délutáni órákban r tábor több mint 600 résztvevő je meghallgatta Kádár János elvtárs beszámolóját az időszerű kérdésekről. — Kedves Elvtársak! Barátaim! Köszönöm a táborparancsnok szives üdvözlő szavait, köszönöm a baráti fogadtatást — kezdte beszédét Kádár János elvtárs, majd az önkéntes ifjúsági . építőtáborok jelentőségéről szólt. — A Kommunista Ifjúsági Szövetség immár három esztendeje szervez építőtáborokat az ország különböző vidékein. Mi, a Központi Bizottság- Kan elhatároztuk, hogy személyesen is felkeressük a táborozó fiatalokat. Ezzel is kifejezzük, hogy pártunk Központi Bizottsága nagyra értékeli és támogatja a KISZ kezdeményezését. Ezek az önkéntes ifjúsági építőtáborok az egész ország számára igen jelentősek. Mindenek előtt azért, mert az egész nép jövője szempontjából oly fontos ifjúságunk ezzel is kifejezi, hogy saját elhatározásából egyre nagyobb részt vállal az országépítö feladatokból. A, Magyar Népköztársaság ellenségei időnként olyasmit fecsegnek, hogy ifjúságunk e dicséretes mozgalma — amint ők mondják — nem önkéntes. Nos, azt hiszem, ebben a körben nem is érdemes szól fecsérelni az ilyen badarságokra, hiszen mindnyájan bizonyíthatják, hogy csakis saját elhatározásukon múlt jelentkezésük az építőtáborba. A párt Központi Bizottsága és a kormány szívből üdvözli • ifjúságunk e széleskörű önkéntes mozgalmát. A szocializmus eszméje a magyar ifjúságnak immár nem is kis részét oly mértékben hatja át, hogy a szocialista célokat nemcsak szavakkal vallják magukénak, hanem tettekkel is kiállnak azokért. Ismétlem: örülünk ennek, nagy jelentőségű dolognak tartjuk és támogatjuk az ifjúság eme vállalkozását. Helytállásukkal becsületet szereznek — Nem könnyű megmondani, hogy az építőtáborokban végzett munka politikai vagy gazdasági szempontból fontosabb-e. Kétségtelen, hogy gazdasági jelentősége is vitathatatlan. Önök tudják, hogy a legközelebbi öt év alatt több mint kétszeresére sze- retnők fejleszteni a magyar vegyipart. Ez ugyanis iparunk fejlesztésének kulcskérdése, mert a vegyiparnak óriási szerepe van a mezőgazdaság .fejlesztésében is, az életszínvonal alakulásában is, hiszen a közszükségleti cikkeknél sem nélkülözhetjük ma már a vegyipar termékeit. Önök most az ország egyik legnagyobb vegyipari bázisának, a Beren- tei Vegyiműveknek építését segítik. E munka méreteire jellemző, hogy a beruházás teljes összege több mint 500 millió forint! Amikor tehát önök elhatározták, hogy két kezük munkájával résztvesznek e nagyszerű szocialista cél megvalósításában, népgazdaság! szempontból is fontos munkát végeznek. —■ De a tábor élete igen Jelentős Politikai szempontból is. Fokozott önbecsülést ad a munkában részt- vevö fiataloknak, hiszen mi azt tartjuk: az ember önbecsülését rendesen Végzett munkája alapozza meg. ■ Itteni helytállásukkal becsületet szereznek tanáraiknak is, szüleiknek is, annak az egyetemnek is, amelyet képviselnek. Megbecsülést szereznek a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, amelynek kezdeményezésére ez a tábor létesült, s amelynek felhívására önök ide jöttek, azt gondoljuk, mindezen túl, megbecsülést szereznek az egész ma- gyar ifjúságnak, sőt hozzátehetem: a fbagyar értelmiségnek is. Az a munka, amelyet az Ifjúság itt, Kazincbarcika területén — és ehhez hasonlóan szerte az országban — vé* BOz, óriási segítséget jelent ahhoz, hogy a közvélemény helyesen értékűje a magyar ifjúságot, különösképpen a főiskolai ifjúságot. A párt Központi Bizottságának szilárd meggyőződése, hogy a magyar ifjúság «Öntő többsége tisztességes, rendes és jóravaló. A fiatalok zörfic becsületesen tanul, készül hivatására; jól akar dolgozni, kiveszi részét, a szocialista építömunkábóL. Egy részük időnként rákap mondjuk a hegyesorrú cipőre, vagy más efféle különcségre. Némelyik fiatal fejébe veszi, hogy csak akkor „komoly” ifjú, ha ilyenféle ruhadarabokat hord. Aztán akadnak olyan felnőttek is, akik az ilyen külsőségekből szívesen — és gyakran tévesen — általánosítanak. A divathóbortról •— Ha a felnőttek, különösen az idősebb nemzedék tagjai — folytatta Kádár elvtárs — ilyenkor mindig visszagondolnának arra, milyenek is voltak ők fiatal korukban, akkor mindjárt könnyebb volna megérteni az ilyen dolgokat. Én például emlékszem, hogy annakidején, amikor körülbelül olyan korú voltam, mint most Önök, nagyon bő nadrág volt a divat. Akkor persze sok fiatalnak elég nehéz volt beszereznie a bő nadrágot. A többi között azért is, mert nem igen volt pénzük rá. Az én fiatalságom idején összehasonlíthatatlanul nehezebben éltek az emberek, a családok, s a fiataloknak nem igen jutott divatozásra. Emlékszem, a bő nadrág mellett divat volt akkor a hegyes orrú francia cipő is. Most is divat a hegyesorrú cipő — csak hát akkor „francia” volt, most' meg „olasz”. (Derültség.) Ügy látszik. 15— 20 évenként valahogy ismétlődik a divat. Az én fiatalságom idején sok fiatalembernek az volt a vágya, hogy legyen bő nadrágja, meg hegyesorrú cipőié. Ócsárolták is a családokban az ilyenfajta hóbortokat. Még a szószékről is kiprédikálták, akik ilyet hordtak! (Derültség.) Bizonyos számú fiatal, ha szerét tehette, mindennek ellenére mégis csak megvette mind a kettőt. Aztán mi lett? Járkált benne egy ideig, majd eldobta, s miután megkomolyodott, rendesen kezdett öltözködni. Miért is kellett a bő nadrág, vagy a hegyesorrú cipő? Először ts q fiatalember szerelne imponálni kicsit barátai előtt, de sokkal inkább a lányok előtt. Szeretne divatos lenni. Egyesek azt hiszik, hogy akkor szépek, ha a közízléstől eltérő különc ruhadarabokban járnak. Van közöttük iónéhány ferde ízlésű — ez nem kétséges —, de mit. csináljunk? Az ilyeneket vagy a lányok világosítják fel, vagy más magyarázza meg nekik, hogy nem az ilyen különc ruhadarabok teszik vonzóvá a fiatalembert. Reméljük, ezen az úton, így, majd kigyógyulnak az ilyen hóbortokból. Amikor egy kicsit megkomolyodik az ember, van már menyasz- szonya, majd megházasodik, benő a fejclágya és bizony nem szívesen venné föl többé a korábban annyira kívánt csiri-csárd holmit. Mindezt csak azért említettem önöknek, mert mint mondottam, akadnak olyanok, akik az ilyen divathóbortból nagyonis tévesen általánosítanak és hamis képet festenek a magyar ifjúságról. Ezért fontos, hogy a téves általánosítások ellen szót emeljünk. De ne felejtsék, hogy a helyes vélemény kialakításában vcgiilis magának az ifjúságnak a viselkedése a döntő. Azt, hogy milyen a magyar ifjúság — a szülők előtt, a tanárok előtt, a párt előtt, az egész közvélemény előtt — végülis az dönti el, milyen eredménnyel tanulnak, hogyan veszik ki részüket a szocializmus építésében. S hogy a magyar Ifjúság jó úton halad, annak élő, eleven bizonyítéka ez a tábor is! Táboruk munkája méltó — Mező Imre nevéhez Amikor az Önök táboráról beszélek, szívem szerint Mező Imrével kezdem, táboruk névadójával. Elvtársam, jó barátom volt. Nagyra becsültem, tiszteltem és szerettem, mert elvei szerint, elveinek élt és eszerint is halt meg. Olyan kommunista hős nevét viseli táboruk, akinek élete — tántoríthatatlan hűsége a párthoz, a néphez, az elveihez — arra kötelezi önöket, hogy becsülettel. helyt álljanak. Mert ahol azt írják a bejárat fölé, hogy „Mező Imre önkéntes ifjúsági építőtábor”, ott rossz dolgok ne legyenek. Ehhez a névhez nem méltók a rossz dolgok! Ahogy tapasztalom, táboruk munkája méltó a hős nevéhez^ Természetesen a tábor indulása, megszervezése nehézségekkel járt. Önök itt az úttörők. A következő csoport már kevesebb nehézséggel találkozik. Több helyen hallottam, hogy a munka máris jól megy. Itt mindenki azt mondja, hogy a táborban dolgozó fiatalok a vártnál jobb eredményt érnek el. Egyes brigádok két napra tervezett munkát egy nap alatt végeznek el. Tehát a várakozást máris túlhaladták a munka eredményei. És ez a döntő! Jártam a munkahelyeken. Megnéztem a sátrakat is. Az az érzésem: jól érzik magukat itt a fiatalok. Aki ebbe a táborba jött, elsősorban munkára jelentkezett. Azt akarta megmutatni, hogy kiveszi részét az országépítésbőL. Az ilyen táborozás érdekes, sok élményt ad. Gondolom, mindkettő benne van a tábor életében. A tábor külsőleg is megfelel céljának. Van víz, van konyha, az élet a megszokottan normálisnak nevezhető. Az Önök mai ebédadagjának a felével is teljesen jóllaktam. Én már nem vagyok növésben, de feltételezem, hogy ilyen adagok mellett Önöknek sem kell éhezniök. Vagyis kielégítő az ellátás. Biztosítja a munka jó fel tételeit. Külsőleg talán egy kicsit szigorúnak látszik ez a tábor. Amikor a Zeneművészeti Főiskola hallgatóival beszélgettünk, azt mondtam: olyan ez a tábor külsőleg, mint egy római légió tábora. Kicsit haditáborszerűnek tűnik: mintha két csata között Itt pihenne a légió (derültség). De hát ezen köny- nyű segíteni. Kell egy kis pázsit, egykét virágágy és mindjárt inkább diáktábor jellege lesz, kedvesebb keretet ad a diákok életstílusának, kedélyének. «) Kommunista gonriolkoznsú szakembereket akarunk nevelni Kádár János elvtárs az egyetemistákat érdeklő péhány szakkérdésről is beszélt. A többi között érintette az oktatásügyi reformot, amely — mint mondotta — a közeljövőben az országgyűlés elé kerül és az egyetemeken, valamint a főiskolákon még inkább előtérbe helyezi a kommunista szakemberképzést. — Mit értünk mi kommunista szakemberképzésen? A következőt: a csak valamennyire is tűrhető képzettségű orvos — legyen bármilyen világnézetű — ma nyugodtan dolgozhat, ha becsülettel ellátja feladatát, Van olyan orvos, aki kommunista. Van, aki bizony nem nagyon hasonlít a kommunistához. És az is dolgozik, mert szüksége van rá az országnak. S valahogy megtaláljuk a közös nyelvet, az együttműködési formát. Sőt van olyan orvos is, akinek szinte közömbös, milyen társadalmi rendszerben él. Az ilyen is dolgozik. Most ilyen a társadalom. Ez a jelen. De nem ez a jövő! Akik most orvostanhallgatók, azok már a jövő társadalmában lesznek orvosok. Pontosabban abban a társadalomban, amikor a tömegek műveltségi színvonala a mainál sokkal magasabb, politikai tudatuk sokkal fejlettebb lesz. Az ilyen társadalomban csak magas szintű, tudományos módon gondolkodó szakemberek állhatnak helyt. Az oktatásügyi reform célja tehát, hogy kommunista gondolko- zású szakembereket neveljünk, akik a jövendő társadalom eszméit, s a szükséges magasszintü tudást szerzik meg. Igyekezzenek tehát minél alaposabban megismerkedni a szocializmus bélsö törvényeivel, mert a mi népünk már ma is ebben a társadalmi rendszerben él, és ez az a társadalmi rendszer, amely a jövőben tovább fejlődik, kiterebélyesedik. Pártunk értelmiségi politikájáról A leendő magyar értelmiségnek Önök alkotják a derékhadát. Jelentős lesz tehát a szerepük, de a feladatuk is. Pártunk megteremtette és következetesen biztosítja az értelmiség számára a normális alkotó munka légkörét. Pártunk politikája helyesnek bizonyult. Biztos vagyok abban, hogy pártunk fő iránya, kormányunk politikája az értelmiséggel kapcsolatban nagyon hosszú ideig az lesz. ami az utóbbi esztendők alatt kialakult. Sőt, szeretnénk ezt a politikát még jobban, még következetesebben alkalmazni. Mi a kutatás, a kísérletezés hívei vagyunk, mert ez is hozzátartozik, az alkotó munkához. Kutatás, -kísérletezés nélkül nincs eredmény. Elképzelhető. hogy aki, mondjuk, ,a vegyészeiben dolgozik, s valami újat kísérletez, csak öt vagy tíz sikertelen kísérlet után ér célhoz. Kísérletezni kell. hogy jó eredmények szülessenek. Úgy gondoljuk, ez a normális út. Az alkotó munkának ezt a döntő' feltételét pártunk és kormányunk biztosította és a jövőben is biztosítja. Ez a jó légkör talán a legtöbb. amit a magyar értelmiség egy rendszertől, egy kormánytól várhat és kaphat. Hogy aztán az ilyen légkörben mire megy, az már a saját munkáján múlik. Fejlődésünk üteme a munkapadok mellett, a szántóföldeken és az értelmiségi alkotó műhelyekben dől el. Előrehaladásunk tempóját elsősorban az határozza meg: hogyan dolgozunk. Ne felejtsék: ma még vannak lelkiismeretlenül, rosszul dolgozó emberek is. Vannak, akik csak mímelik a munkát. Társadalmunknak őket is el kell tartania. Jelenleg ez a helyzet. A nép, a tömegek feladata, hogy minél inkább gátat vessen a naplopásnak. a társadalmi tulajdon herdálásának. Ha tovább javítjuk a dolgokat, gyorsabban halad előre az egész társadalom és több jut azoknak, akik az átlagosnál többet nyújtanak a közösségnek. Fejlődésünk újabb mutatói — Egészébe véve tehát a szocializmus ügye jól áll, egészségesen fejlődik hazánkban. Nézzük például az építőipart. Mekkorát fejlődött az utóbbi években! Pedig az igazi fejlődés még ezután következik, mert a közelmúlt sok kísérletezése, kutatása csak most hozza meg az eredmény^. Önök ismerik Budapesten a József Attila telepet. Három és fél esztendeje építik és egy része már — mondhatnám — építészeti múzeum is. A három és fél évvel ezelőtt alapozott és a most befejezett épület között mind technikai kivitelezés, mind az építkezési idő tekintetében ég és föld a különbség. Az első épületek még szinte fél évszázad előtti technikával épültek. Az utolsók pedig már a legmodernebb technikával, nagypanelekből, előregyártóit födémekkel. Szinte nem is építő, hanem szerelő munka volt az épületek összeállítása. Pillantsanak csak végig itt e tájon, s az eredmények egy része, ime, szemük előtt! Vannak persze még javítanivalók is. A kiváló munkások mellett találkoznak majd hanyagul dolgozókkal, de az egésznek a képe pozitív és jelentős fejlődést mutat. De nemcsak az építőiparral vagyunk így. Az ipar első félévi terv- teljesítése sem mutat rossz képet. Az is sikerült, ami pedig nehéznek látszott. Az, tudniillik, hogy ipari termelésünk növekedésének kétharmadát most már a termelékenység adja. nem pedig a létszámnövelés. Ügy néz ki, hogy az első félévben ezt a célt is elértük. És nézzék a falvakat, a hatalmas szövetkezeti táblákat, örül az ember szíve, amikor látja, hogy a termelőszövetkezetiek is egyre jobban, egyre több szívvel dolgoznak. Égjük diáktársuk megkérdezte itt. mikor lesz már tökéletes tsz? Nos, tökéle^s tsz bizonyára soká lesz. De jó tenV,előszövetkezet már most is sok van. És én azt mondom: adjunk még egy-két esztendőt a magyar parasztságnak, és olyan szocialista mezőgazdaságunk lesz, amellyel öröm lesz foglalkozni, s amelynek gyümölcsét az egész nép élvezi majd. Persze az is igaz, hogy itt, Borsod megyében az elvetett kukoricának (Folytatás a 3. oldalon.)
