Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-01 / 153. szám
4 BSZAKMAGYARORSZAG Szombat, 1961. július 1, A „kis" elsős A nagy^ méltóságteljes épület kapujában megtorpan. Visszalép. Arca olyan piros, mintha megcsipkedlék volna, a kislányos szeplők úgy virítanak pisze orrocskája nyergén, mintha rózsasziromra tévedt zsemle- morzsák lennének. Úgy érzi, az ablakokon száz meg száz komor tanár könyököl ki, szemüvegük mögül öt mustrálgatják, méregetik, s szinte hallja, hogy szólongatják: — No, téged meg mi szél hozott ide, mért nem maradtál a kapa mellett? Azt hiszed, hogy megélsz majd a faluból hozott tudásoddal? Szedd a lábad, de gyorsan, itt nem babra megy a játék. A lányka áll, nézi a nagy kaput, mint az a bizonyos szólásmondásbeli boci. Mereszti a szemét, -újra és újra elolvassa az ellapított tojáson az öklömnyl betűket; Gimnázium. Eddig csak annyit hallott róla, hogy az maga a megtestesült tudomány-vár, amit csak azok tudnak sikerrel megvívni, akik túlontúl okosak, tarsolyukban megannyi ismeretekkel cső- retöltött fegyver. Neki meg egy jórendű bizonyítványon kívül egyebe sincs, s ha nagyhirtelen valaki rákérdezné: mennyi kétszer kettő, azt találná mondani nagy ijedelmében, hogy amikor azt tanították, az anyja magával vitte répát egyelni. Topog, ténfereg és erősen töri a fejét; menjen, ne menjen? Talán még felvételi vizsga is lesz, akkor meg lőttek az ő deákságának, elbúcsúzhat a sötétkék rakottszoknyától, a matrózbluztól, meg attól a szépséges és oly sokat sejtető egyensapkáKönyvespolc Négy Hazai kis tükör Gondos kiállítású, vaskos kötetet jelentetett meg ezzel a címmel a közelmúltban a Szépirodalmi Könyvkiadó Válialat. A kötetben 22 író riportokban mintegy körképet fest az országról, népünk megváltozott életétől és problémáiról. A körkép természetesen nem lehet tájegységek szerint teljes, viszont a megemlített problémák és tények az egész országra jellemzőek. Az írások jórészt az elmúlt év elejének fejlődési szakaszát mutatják be művészi ábrázolással. A sok értékes írás között két borsodi vonatkozásút találunk. Az egyiket Boldizsár Iván írta Kazincbarcikáról, a másikban pedig Barabás Tibor örökít meg egy ismert diósgyőri esetet. FEKETE GYULA: A falu szépe A Magvető kiadásában megjelent regény a IX. világháború utolsó óráiban játszódik egy észak-magyarországi faluban. Központi hőse egy feltűnően szép parasztlány, akinek a szépségét a családja arra akarja felhasználni, hogy feljebb kapaszkod- hassék a társadalmi ranglétrán. Tervüket egy szerencsétlen házasság révén próbálják valóraváltani. Ezt a történetet ábrázolja a szerző mély társadalomeiemzéssel, igen művészi eszközökkel. MÁTÉ GYÖRGY: A Maghreb földjén Maghrebről, a nyugvó nap országairól: Tunéziáról, Algériáról és Marokkóról szól Máté Györgynek a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent riportkönyve. Ezek az országok a világközvélemény érdeklődésének homlokterébe kerülnek. Máté György riportjai élesen leplezik le azokat a szörnyű állapotokat, amelyek ezen a vidéken a francia uralom velejárói voltak és bemutatja azt az életerőt, amely az arab népet fegyverfogásra és a függetlenségéért és szabadságáért való hősi küzdelemre buzdította. A történelem nap mint nap bizonyítja, hogy az igazságos felszabadító harcot nem lehet legyőzni. De nem mindegy, hogy mikor diadalmaskodik az algériai nép harca. Máté írásai hozzásegítenek, hogy az olvasóközönség még jobban szívébe fogadja az algériai népet és annak nagyszerű küzdelmét. BIRKAjS ENDRE: Kő és homok Egy Kínába került magyar geológus tífuszban megbetegszik, önkéntes ápolónőjének, egy fiatal munkatársának estéről-estére, láztól elgyötörtén mondja el férfikorának történetét, életének sorsdöntő fejezeteit. Ez a kerete a regénynek, amely tulajdonképpen egy házaspár együttélésének 16 évét eleveníti meg. A férfi 1944 őszén katonaként elhagyja hazáját és asszonyát egy másik nö miatt. A háború utolsó hónapjai, a hadifogság, a disszidens sors, egy kietlen viszony, a férfi hazatérése feleségéhez, — a fő motívumai a Magvető kiadásában megjelent regénynek. tói, mert most nagyon, de nagyon oktondinak érzi magát Matrózbluzos lányok sietnek el mellette, fürgén, magabiztosan nyomják le a nagy kapu kilincsét. Nevetgélnek, úgy járnak ki-be, mintha csak hazamennének. De azért jönnek olyanok is, mint ő, félénkek, megszeppenve bámészkodnak a kapu előtt. Az anyja is vele van, de hát az is csak olyan anyámasszony katonája, tőle kér bátorítást: — Jól meggondoltad, kislányom? Ha otthon volna megintcsak azt válaszolná neki, hogy persze. De itt, szemtől-szembe a sorsfordítás nagy alkalmával, ez más, ez inába szállítja az otthon nekigyűrkőzött bátorságot. Lesz, ami lesz — határozza el magát anya, és már mennek is felfelé a lépcsőn. Az igazgatót keresik. Az egyik megkérdezett lány a szemébe nevet, úgy mondja: — Jobbra a második ajtó — aztán kuncogva súgja cimborájának: a „kis” elsős azt se tudja, fiú-e vagy lány. — Te talán nem ilyen voltál? — torkolja le a másik. — Ilyenek az elsősök. Ne félj, egy év múlva... A „kis” elsős-jelölt nagyon szerette volna tudni, hogy milyen lesz ő egy év múlva, de anya behúzta az ajtón. Ott bent egy másik ajtóra mutattak, azon túl van az életnek és halálnak pápaszemes ura, az igazgató. Beléptek és ahogy beléptek, a kislány roppant meglepődött. Egy barátságos „néni” fogadta őket, székkel kínálta anyut, aztán neki is a kezét nyújtotta. Úgy érezte, a megfogott, meleg asszonykézből anyai bátorítás áramlik reszkető lábába, kezébe. Az agyában is mintha széthúztak volna egy függönyt, napfény öntötte el a nyolc esztendő alatt odaraktározott ismereteket, a négy alapművelet tánclépésben sietett a nyelve hegyére, sőt, az alapfokú egyenlet is mindenáron kikívánkozott ismereteinek tárházából. — Fel a fejjel, kislányom! — csengett még a vonaton is a fülébe az igazgatónő kedves hangja. — Ha tanulsz szorgalmasan, szeretni fogunk. Légy fegyelmezett, igyekvő. A tudás olyan varázspálca, amelynek érintésére kinyílnak előtted az érvényesülés kapui. Nem állja utadat előítélet, szabad a pálya —■ csak tanulni kell... — Tanulni fogok! Nagyon fogok tanulni! — harsogta telitorokkal a kislány lelkében az elhatározás. Jövő ilyenkor minden kiderül, te „kis” elsős... Gulyás Mihály IS Rmm fléptíssfsereg Művészegyüttese nagysikerű műsort adott Miskolcon Az gek, örömmel várt művész-vendé- a Román Néphadsereg Művészegyüttesének tagjai pénteken a déli órákban megérkeztek Miskolcra. A mintegy másfélszáz katonaművész a délutáni óráikban a várossal ismerkedett, majd a későd élutáni órákban a Felszabadítók útja végén álló román lyisi emlékműhöz vezetett az útjuk. Kegyelettel állták körül a II. világháborúban a magyar nép szabadságáért életüket áldozó román hősök emlékművét és néma megemlékezés közben helyezte el az együttes — vörös rózsákból és szegfűkből font, hatalmas, a román trikolórral ékes —* koszorúját Gorobec Alexandru ezredes elvtárs, az együttes parancsnoka* Este hét órára megtelt a Miskolci Nemzeti Színház nézőtere. A Román Néphadsereg Művészegyüttesének műsorára eljöttek a megye és a város párt-, állami és társadalmi vezetőin kívül a város üzemeinek, intézményeinek dolgozói Igen nagy számban. A művészi műsort a közönség Igen nagy tetszéssel és sóik tapssal fogadta. Az együttes műsorának részletes méltatására vasárnapi lapszámunkban térünk vissza, Tizenhárom előadás, huszonötezer néző Hazaérkeztek franciaországi és svájci vendégszereplésükről a diósgyőrvasgyári táncosok Pénteken délután hazaérkeztek sikerekben gazdag, rövid háromhetes franciaországi és svájci vendégszereplésükről a Diósgyőrvasgyári Művészeti Együttes tánccsoportjának és népi zenekarának tagjai. Fellépéseik sikerének híre jóval megelőzte őket és így érthető a nagy izgalom, a szeretetteljes fogadtatás, amellyel a diósgyőri dolgozók érkezésüket várták. A délutáni sebesvonattal érkeztek. A miskolci pályaudvaron — a nagyszámban megjelent hozzátartozókon kívül — a Lenin Kohászati Művek szakszervezeti bizottsága képviseletében Solti András elvtárs, az SZMT elnöke, az LKM szb. titkára, a nagyüzemi pártbizottság képviseletében pedig Gergely Sándor elvtárs várta őket. Résztvett a fogadtatáson a Lenin Kohászati Művek különböző kulturális intézményeinek, csoportjainak szó mos képviselője. A hozzátartozók, jóbarátok örömteli üdvözlése után a Lenin Kohászati Művek pártbizottsága, szak- szervezeti bizottsága, valamint valamennyi dolgozója nevében Solti András elvtárs üdvözölte a táncosokat és népi zenészeket. Elmondotta, hogy a diósgyőri dolgozóknak igen nagy örömet szerzett a csoport nagysikerű külföldi vendégszereplése és büszkék arra, hogy a baráti országokban történt vendégszereplések után immár másodízben bizonyult méltónak ez a csoport arra, hogy a magyar népi művészetet, a szocialista kultúrát nyugati országban Ss képviselje. A diósgyőri dolgozók bíznak abban —» mondotta Solti elvtárs a továbbiakban —, hogy a csoport továbbá jó munkájával a jövőben is méltóan fogja képviselni a Lenin Kohászati Műveket mind hazai, mind külföldi szereplésein. Az üdvözlő szavak utárt virágcsokrokat nyújtottak át a csoport tagjainak, majd Kováts György elvtárs, a Bartók Béla Művelődési Ház igazgatója, a csoport egyik vezetője köszönte meg a meleg fogadtatást és elmondta, hogy útjuk fáradtságos volt, keményen megdolgoztak az eredményekért, de az eredmények megszülettek, s ez megérte a fáradságot. A fogadtatás után néhány szót váltottunk Kováts elvtárssal s a eso- port tagjaival. Elmondották, hogy Franciaországban, Annemassebnn és Chamonixban, valamint más Savoya megyei városokban 11 alkalommal, a svájci közönség előtt pedig Genf- ben 2 alkalommal léptek fel s a 13 előadásukat közel 25 ezer nézó tapsolta végig. Mind a francia, mind a svájci dolgozók igen meleg szeretettel fogadták őket. Ez a meleg fogadtatás lemérhető volt az előadások tapsaiból, valamint a francia és svájci dolgozókkal való találkozásokból is. A diósgyőri táncosok hamarosan ismét bemutatják a miskolci közönségnek franciaországi műsorukat. (bm) Megérkezett és bemutatkozott a Prága Cirkusz Pénteken kora délelőtt megkezdődött a cirkuszváros építése a mis kolci Béke téren. Csütörtökön este Cjuuzi JiiAaLf— l/xuroLf XLV. Másnap rendkívüli figyelemmel és szorgalommal készítette elő az operációt. Barteliivel is beszélt, nyugtatta, vigasztalta, hogy egy jó félóra az egész és kész... Nem fog fájni... Igaz, a beteg jóformán nem is figyelt rá, annyira el volt keseredve. Járni sem tudott már, elsúlyosodott betegsége miatt, szeretett volna meghalni. Harmadnap az orvos kissé idegesen kezdett a műtéthez, de mindinkább megnyugodott. A beteggel sem volt különösebb baj, az asszisztens is kiválóan segített. Az operáció sikerült. Miután az orvos bevarrta a sebet, boldogan fordult asszisztenséhez. — Köszönöm ... Gazsó maga vitte vissza a 4-es kórterembe Bartellit, senkit nem hagyott hozzányúlni, egyúttal megkérte az orvost; ő gondoskodhasson a betegről. — Rendben van ... Egyébként nagyon meg vagyok elégedve szaktudásával ... Fel fogom terjeszteni előléptetésre. Gazsó érezte, hogy valamennyire rendbehozta két nappal ezelőtt akaratán kívül félresikló dolgait Bartelli hangosan nyögött, s vizet kért. Az egészségügyi értetlenül nézet rá. — Vizet? ... Hiszen tudod ... Tá- vol-Ketoten nem szabad vizet inni. — Vfzet... — suttogta a beteg cserepes szájjal. Gazsó elővette a szekrényből a beliek részére félretett bort és egy »agy pohárral töltött. Odavitte Bartelli hez, szájához emelte, az pedig mohón nyelte az italt. A beteg, mozdulatlanul feküdt, homlokán apró verejtékcseppek jelentek meg. Az egészségügyi letörölte Bartelli arcát, homlokát, aztán megigazította rajta a takarót. A beteg lassan elaludt. Gazsó lábujjhegyen lépdelt el mellőle. Ekkor nagy zajjal a nővér lépett a kórterembe. — Pszt... — szólt rá halkan Gazsó. — Mademoiselle kérem... csendesen. — Úgy jövők, ahogy akarok — válaszolta a lány. — Egyébként a kapitány hivatja ... Ezzel sarkon fordult, s egy kicsit sem csendesebben eltávozott... Gazsó kezdettől fogva tudta, hogy a nővér nem kedveli, akárcsak a két német. De most édeskeveset törődött vele! Ebben a pillanatban minden gondja a kapitány volt. Az 5 jóindulatát kell megnyerni, a tizedes és a mademoiselle nem sokat számítanak. Azonnal sietett a kapitány szobájába, ahol az orvos már jókedvűen várta. — No, jöjjön csak, jöjjön — fogadta kedélyesen a belépőt —, foglaljon helyet. Gazsó leült, szétnézett. Ä kapitány kopott íróasztalán 8—10 konyakos- és viskisüveg sorakozott. Egyik üvegből már jócskán hiányzott. — Mit iszik szívesebben? — érdeklődött az orvos —, viskit, vagy konyakot? — Inkább konyakot kérek. A kapitány teletöltött egy kétdecis poharat és Gazsó elé tette, aztán saját poharába is löttyintett. Koccintottak. Az orvos fenékig felhajtotta az italt, a másik éppen- csak megnyalta pohara szélét. — Tudja — töltött újra saját poharába a kapitány —, ma jó napom van, örvendek ... iszom. Egészségünkre. Ismét fenékig ürítette poharát, cigarettára gyújtott, szeme csillogott. — Az operáció jól sikerült... Maga remekül segített, kolléga úr... Mert az... Kolléga ... Igyunk ... Az orvos újabb üveget bontott fel, s teletöltötte poharát. Talán észre sem vette, hogy Gazsó még mindig azzal a kétdecivel piszmog, amelyet először töltött neki. — Most mulatunk egyet, kolléga úr... Jó? ... S ha kedvünk tartja, végig óbégatjük az egész erődöt... Azt teszek, amit akarok... Ki parancsol itt nekem? ... Pantenier kapitány, a parancsnok? ... ö is kapitány, én is... fütyülök rá!... Igyunk!... Hangosan koppantottá asztalán az üres poharat, aztán akadozva folytatta: — Pantenier ... Haha ... A hadászathoz én is értek annyit, mint ő... Én is ugyanúgy félholtra tudom korbácsolni a bennszülötteket, mint ő... De meggyógyítani már csak én tudom ... Pantenier nem!... Haha ... Viszont Nicole-nál előnyben von, a fene egye meg!... Nicole ... Tudja, hogy tud ölelni ez a lány? ... Úgy szeretném megtartani, mindig itt, magam mellett, de hát Pantenier részt kér belőle... Tudja .,. az én feleségem már öreg, kedvetlen és... messze van ide ... De ez a lány!.. ■ Újra töltött és ivott. Gazsó megvetően nézte. — Ide figyeljen kolléga úr folytatta az orvos. — Maga ügyes ember... felterjesztem előléptetésre ... Megérdemli... Sőt, várjon csak... nem is így... Tudja, énnekem már nem sok távol-keleti szolgálatom van hátra, mindössze hat hónap ... Lehet, hogy küldenek ide orvost, lehet, hogy nem ... Mert azt bizonyára tudja, hogy nagyon kevés az orvos a légióban ... Becsületes, jónevű orvost nehéz ide elcsalni. No, mindegy... Mit is akartam mondani? — Ja igen... — Szóval Pubikám... De, igyuk meg a pertut, mit vacakolunk itt... Szervusz! Odakoccintotta poharát Gazsóéhoz, ivott, aztán folytatta. — Szóval... ide figyelj ... Nekem nemsokára letelik itt a szolgálatom... Elmegyek... és rád hagyom a Bá- káni kórházat, ha nem küldenek orvost... El tudod te ezt végezni. De mivel orvos csak tiszt lehet. felterjesztelek alhadnaggyá. — Nos, jó lesz, Pubi? Gazsó undorodva nézte a kapi tányt, s nem szólt semmit. — No, ne félj... folytatta az orvos —, ebben a kórházban nincsenek súlyos betegek... Ha valaki nagyon súlyos beteg, telefonálsz a központba ... jön a repülőgép és viszi... A könnyebb betegeket meg biztosan el tudod látni... De ha nem tudod, az sem baj.,. Eltemetik, valahol meg kiveszik a nyilvántartóból kartotéklapját, összetépik és kész ... Egy légiós ide, vagy oda, nem számít... Nos? — Kapitány úr, vissza kell mennem a beteghez... Szeretném, ha az operáció utón nem lenne semmi komplikáció... — Rendben van ... Ebből is látom; kötelességtudó, igyekvő ember vagy ,.. Előléptetésedről meg majd még beszélgetünk. * (Folytatjuk.) még Sátoraljaújhely közönsége tapsolta műsorukat, éjszaka utaztak és a délelőtti órákban már a Béke tér fölé feszült a sápitól, a kétezer néző befogadására alkalmas cirkuszsátor kupolája. Óramű pontossággal folyt a sátor építése. A műszaki dolgozók jól begyakorolt mozdulatokkal szerelték fel a körbefutó ülőhelyeket, a cirkusz ezernyi kellékét, közben vontatók és tehergépkocsik vontatták a sátor köré a lakókocsikat, az állatok ketreceit. A Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat (ez bonyolítja le a csehszlovák cirkuszművészek magyarországi turnéját) kocsijai között új színfoltként hatottak a prágaiak nagyszerű lakókocsijai. Kialakult a sátorváros. Baranyi László elvtárs, aki magyar részről az igazgatói teendőket látja el, elégedetten szemlélte az előkészületeket. Hosszú-hosszú évekig volt sátormester, műszaki vezető magyar cirkuszoknál, nem csoda, hogy irányítása alatt percnyi pontossággal épült a sátor. Megkezdődött a jegy- elővétel is, a miskolciak és a piacon tartózkodó környékbeliek nagy számban biztosították jegyüket már az.építés közben, elővételben. Délutánra már a legteljesebb rend volt a cirkusz környékén. Már felszerelték az artisták mutatványaihoz szükséges kellékeket, trapézt és ki tudná felsorolni, még miket, este nyolc órakor pedig a Radnóti Tamás vezényelte zenekar közreműködése mellett, a csehszlovák cirkuszművé« szék megtartották miskolci bemutató előadásukat. Harmincnál több, igen magas kva- lifikáclójú csehszlovák artista szerepel a Prága Cirkusz műsorában. A nagyszerű artistaszámok mellett érdekes állatszámokkal — kutya, «Strive és oroszlán, tigris és orostífin együttes idomítása — találkozim k. Több produkció kiemelkedő világszámnak tekinthető. A bemutatkozó előadás közönsége nagy tetszéssel és sok tapssal fo- fogadta a csehszlovák vendégművészek produkcióit. A Prága Cirkusz előadásának részletes értékelésére keddi lapszámunkban visszatérünk.
