Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-04 / 155. szám

RSZAKIKAGYARORSZAG Kedd, 1961. jalSns 1. Történeti városközpontjaink általános városépítési problémái Beszámoló a Magyar Építőművészek Szövetsége kibővített vezetőségi üléséről • EGY KIÁLLÍTÁSRÓL A LENIN KOHÁSZATI MÜVEK művelődési házában június 21-én egy kiállítás nyilt meg. Nem festők és szobrászok, kerámikusok rakták ki műveiket, hanem a 116-os számú Iparitanuló Intézet növendékei állí­tották ki vizsgamunkáikat. Hogy mennyire érdemes megnézni ezt a ki­állítást, mi sem bizonyítja jobban, mint a látogatók bejegyzései a ven­dégkönyvbe. Zsolnai József tanárral, az intézet hengerész csoportjának előadójával beszélgetünk. Tőle tudjuk meg, hogy a kiállítás anyaga harmincnégy szak­mát ölel fel, s a látogatók száma el­érte a háromezret. Nem nagy szám és mégis ... Nagy­szerű dolog volt a kiállítás megren­dezése. Annyi sok szépet lát az em­ber, hogy büszkeség és öröm fogja el. Nem hiába töltötték el ezek a fiata­lok a három évet, és nem hiába fára­doztak a mesterek és tanárok sem. A terem nem nagy, de ízlésesen dekorált. Igen találó a falra írt mon­dat: „Az ifjúság legfőbb feladata ta­nulni, tanulni, tanulni!” Körben, a falak mentén sorakoznak a vizsga- munkák, s hogy nem tudjuk vala­mennyit felsorolni, azért kizárólag a helyszűke okolható. IGAZÁN NAGYSZERŰ Bogdano- vics S. kombinál (szekrény és Demkó Tibor virágállvány modellje, ök az asztalos ktsz-nél tanultaik szakmát. Szépek az intézet lakatos szakköré­nek dísztárgyai. A nagy kézügyesség­ről tanúskodó, szépen ívelt vasrózsák igazán megkapóak. Hajdú J. „Soly- mászó pár” elnevezésű szobor önt­vénye és Simkó Lajos ..Komondor” öntvénye komoly művészi munka. Nem állt módunkban megismerni Kiss Ferencet, a szelkérfuvarozó üzem fiatal szakmunkását, de meg kell ír­nunk, hogy patkoló szerszámos tab­lója előtt mindenki megállt. Pontos, precíz munka, bizonyára kiváló szak­munkás lesz belőle. Szépék voltak a magszekrény min­ták. és kedvesek a kis fahordók és puttonyok. Az apró kárpitos munkák is tetszést arattak, nem különben a lakatos munkák. Nagyon sók szép szerszámot lát­tunk. apró ajtókat, és tetszett a könyvszekrény modell is. A legnagy­szerűbb azonban az, hogy mindegyik vizsgamunlkán látszott: alkotói sok kedvvel, lelkesedéssel és lelkiismere­tes munkával készítették. Természetesen sok közük van mindezekhez többek között Kancz Ferenc, Dragics Emil, Zsolnai József, Szentesi István, Asztalos Sándor ta­nároknak, valamint Mangu Béla asz­talos mesternek. Es közük van azok­nak is. akik lehetővé tették, hogy az intézet tanulói megfelelő körülmé­nyek között sajátíthatják el a külön­böző szakmák ismeretét. EZEKBEN A NAPOKBAN az LKM 116-as számú Iparitanuló Intézet ve* zetői körülbelül 250 fiatal szakmun­kást engedtek át szocialista iparunk­nak. Biztosak vagyunk benne, hogy ezék a fiatalok jól megállják majd helyüket a gyárakban, üzemekben. Biztosíték erre a látott és a július el­sejével lezárult vizsgamunka kiállí­tás, mert minden szónál ékesebben beszéltek a kiállítási tárgyaik, s az a gondosság, amellyel készítették azo­kat. További jó munkát fiatalok! (H. J.i Az utóbbi évtized legtöbb termesére számítanak Tokaj-Hegyatján A világhírű íokaj-hegyaljai borvi­dék szőlőskertjeiben befejeződött a második kapálás, teljesen gyomta- lanok a szőlők. A tolcsvai és a tar- cali állami gazdaságok, valamint a mintegy 600 holdnyi közös szőlővel rendelkező tsz-ek a munka jó meg­szervezésével elérték, hogy az ara­tás megkezdésekor az összes szőlő- gondozási munkát befejezték. Az időjárás eddig igen kedvezett a szőlő fejlődésének. A szőlősgazdák pedig fokozott védekezéssel óvták az ígérkező jó termést. Egyes helyeken, mint többek között Tokaj, Mád, Tár­cái környékén ötször is permetezték a szőlőt. A gondos műveléssel sike­rült elérni, hogy ebben az esztendő­ben a peronoszpóra nem okozott kárt. A tőkéken rendkívül bőséges a fürtképződés. A becslések szerint ,aá utóbbi évtizedek egyik leggazdagabb szüretére van kilátás, s holdanként 22 mázsás átlagtermésre számítanak. Az idén a korábbi éveknél nagyobb! területen szüretelnek majd, mert ter­mést hoz már 800 hold a rekonstruk­ció során elültetett kb, 1500 hold­nyi új településből is. Tokaj-I-Iegy- alja egyik legrégibb, történelmi ne­vezetességű szőlőskertjén, a Hétsző­lőn kívül gazdag szüretre számíta­nak az egyik legszebb, a nagyüzemi szőlőművelés elvei szerint telepíteti disznókői szőlőskertben is. Kállai Gyula elvtárs hessélt as áttörök országos seregssemléjén Vasárnap délelőtt 10 órakor 12 500 budapesti és 2500 vidéki úttörő. vo­nult fel a parlament előtt emelt tri­bünök elé, hogy megünnepelje az út­törő mozgalom fennállásának- 15. év­fordulóját. Az MSZMP Központi Bi­zottsága és a kormány nevében Kállai Gyula elvtárs, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács első elnökhelyettese üdvözölte az ország úttörőit. Az első úttörők — mondotta — másfél évtizeddel ez­előtt kötötték fel a piros nyakkendőt. Azóta már felnőttek, de szívükben ma is őrzik az úttörőmozgalom élmé­nyeit, emlékeit, 10 millió forint kártérítés Néhány nappal ezelőtt az Állami Biztosító Borsod megyei Igazgatósá­gának vezetője sajtótájékoztatón kö­zölte: 1961. eddig eltelt szakaszában a Biztosító Megyei Igazgatósága mintegy 10 millió forint kártérítést fizetett ki. Ezzel egyidőben elmondta azt is, hogy Borsod megyében az utóbbi idő­ben egyre jobban emelkedett azok­nak a száma, akik önkéntes baleset, élet és egyéb biztosításokat kötöttek. Megyénkben napjainkban mintegy félmillió biztosított van. A termelő­szövetkezetek csaknem mindegyike megkötötte a tsz általános vagyon­biztosítást. Sőt több ezer tsz-tag ház­táji biztosítást is kötött. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ily magasra emelkedett* a kifizetésre került kár­térítés összege. A termelőszövetkeze­tekre jutó kártérítés már eddig is meghaladja az 5 millió forintot. Egyébként Borsod megye községei­ből 75 esetben jelentettek jégkárt az utóbbi időben. A csobaji Tiszavidék Tsz jégkára meghaladja a 400 ezee forintot. Ezzel egyidőben emelkedett a sze­mélyi biztosítási kártérítések kifize­tése is. Ilyen természetű összegeik keretén belül 2 millió forintót fize­tett ki félév alatt az Állami Biztosító Megyei Igazgatósága. a a iá­én ma is örömmel és hálával gon­dolnak az úttörőmozgalomra, amely arra tanította őket, hogy becsületben éljenek, művelődje­nek. szorgalmasan dolgozzanak, minden tehetségükkel a nép és a haza boldogulását szolgálják. Felszabadult szocialista hazánk éle­tének fontos része a Magyar Üt törő Szövetség munkája is. Az Úttörő Szö­vetség is hozzájárult ahhoz, hogy ma hazánkban a gyermekek vidáman élt boldogan élnek és gondtalanul tanul­nak. Kedves úttörők! Mire ti a felnőttek sorába lépteik* a'- hazánk és az egész szocialista “ Világ újabb hatalmas léptekkel *z_ halad előre a fejlődés útján. Felépítjük a kommunista társadal->bá mat, ahol az őrök béke honol, s mín-ke- den embernek boldog és gazdag élete ben lesz. -bb, A továbbiakban Kállai Gyula elv-'ve- társ a kötelességekre s feladatokra rft- figyelmeztette az úttörőket, aláhúzv--* a folytonos tanulás jelentőségéi bál majd az úttörövezetők és ifjúságve- /a­7«tők munkáját méltatta. , — Pártunk Központi Bizottsága és kormányunk nevében az Úttörő Sző- nj^ vétség 15 éves jubileumán minden jcg kisdobosnak, úttörőnek, úttörő veze- tőnek még egyszer jó egészséget., sok) 3én sikert és nyárra jó pihenést, keile- s;g mes vakációt kívánok — fejezte be ^ szavait Kállai Gyula elvtárs. t fc cl C^jUSZL RtOZZ ICjLtoIáj > «52b? JZS dqionístdL XLVII. A toroúy egyik földszinti szobájá­nak ajtaja csendesen kinyílt. Két alak lopakodott ki rajta. Bár az éj­szakai fegyverdörrenések elég nagy zajt csaptak, ők hangtalanul igye­keztek a falak mentén meghúzódni. Óvatosan, lépésröl-lépésre„ halad­tak tovább, vigyázva, hogy az őrök észre ne vegyék őket. Éjfél volt. A vietnami szabadságharcosok fegyvereinek dörgése távolodott az cröfjtol. «Sietnünk kell — súgta Török Feri társának, az olasz Belloninek. — Mindent előkészítettem — súg­ta vissza az olasz —, menj nyugod­tan. Török az egyik északi lőrés felé tartott. Hatalmas nyílás ez, egy em­ber feltétlenül ki tue rajta bújni. A kérdés csak az, hogy a másik olda­lon nem zuhan-e a (néjv A lörés alatt ugyanis mintegy nat-!yojc mé­teres mélység tátong, _ amev éppen elég ahhoz, hogy karjukat, 'ábukat kificamítsák, vagy eltörjék, T^vpe. dig ezt egyikük sem szerein« s Két nap óta készülnek a szökésre nem •éretnék, ha az utolsó pnla^gban lami közbejönne. Az elműt 43 ■ ban feltűnés nélkül ta’tóá- pzták a terepet, az őrség a lehetőségeket. Ez a lor«. hészt y vívott 1. zonyult a legjobbnak. Nem a legkö­zelebb volt ugyan a földhöz, de alat­ta a talaj nem sziklás, nem mere­dek, hanem viszonylag sima, egyén-a letes, továbbá ehhez a lőréshez volt) legtávolabb az őrhely és ez Volt leg­közelebb szálláshelyükhöz. Be! lőni. az előző délután szerzett a raktárból egy kötelet, sőt azt a követ is ki­választotta. amelyhez hozzákötik. Igaz, a kötél körülbelül négy méter hosszú, a leereszkedésnél így még huppanni kell egyet, de mindegy. Remélhetőleg nem lesz semmi baj. Már Csák néhány méter volt hát­ra... Szinte mindketten beleolvad­tak a falba. Török kitapogatott az erőd falán- egy kartávolságnyit, az­tán óvatosan előri? lépett. Belloni utána. A harmadik lépés után Tö­rök kinyújtott keze már nem ért fa­lat, azaz a törést-érte el. — Itt vagyunk — súgta izgatottan. Belloni a lőrésben óvatosan kita­pogatta azt a követ, amelyet tegnap kiszemelt. A kötél előre elkészített hurokját ráakasztotta a kő kiálló sarkára, aztán a kötelet ledobta a mélybe. E pillanatban azonban szin­te elállt a szívverése. A kidobott kötél hurokja kiakadt a kő sarkából, aztán az egész a mélybe zuhant. Szinte felsiköltött, de hirtelen a szájára csapta markát. Török melléje ugrott. I 1 — Mi van? — kérdezte ijedten. i .. , Zul> KtlU ÁL 1 .1 — A kötél kiakadt és’a mélybe esett. Töi'ök halkan káromkodott.-f Most, mit csináljunk? — kér­dezte gztán. — Nincs máií megoldás ... Egyi­künk kéz.enfogva leengedi a mási­kat ... Én leszek az, mert az én hibám miatt zuhant le a kötél, üe- hasalok és kézenfogva leengedlek ... Igaz, körülbelül négy métert még ugranod kell, de remélhetőleg sike­rül ... — És te? — kérdezte a másik iz­gatottan. — Mindegy ... Nincs más hátra... Ugranám kell fentről... Engem már nem tud kézenfogva leereszteni sen­ki... No gyere, kezdjük... Sietnünk kell... Török az olasz fiú mellé kúszott, s jó erősen megfogta annak kezét. Óvatosan kidugta lábát a lőfésen. és lassan leereszkedett. Az olasz végig­hasalt a lőrésen s engedte Törököt, ameddig csak lehetett. Ekkor elen­gedte kezét. Halk huppanás hallatszott, aztán Török halk hangja. — Rendben!... Gyere te Is ... Belloni odacsúszott a lőrés szélére, aztán pillanatnyi gondolkodás után elvetette magát a fáitól. Izgalmában azonban jobban elrugaszkodott a kelleténél és még a levegőben el­vesztette egyensúlyát. Oldalt eseti, s amikor földet ért, hatalmasat ordí­tott. A következő pillanatban az erőd­ből egy géppisztolysorozat hangzott. — Meghallották — mondta riad­tan Belloni. — Vagy pedig észrevették szo­bánkban a szökést — hadarta gyor­san Török —, de ez végeredmény­ben mindegy... Állj fel!... Tudsz járni? Belloni felkecmeygett. — A lábam — nyögte. — Siessünk ... Néhány percünk van; míg elhelyezkednek a talon. Ismét néhány percünk, amíg felfe­deznek ... Futni kezdtek. Belloni sántított, erősen húzta a bal lábát, de azért ment Török mellett, fogát összeszo­rította és hallgatott. Az őserdő ezen az oldalon mint­egy 150—200 méterre volt az erődtől. Nappal nem sokáig tartott volna ez az út, de éjszaka óvatosan kellett menni... No, meg Belloni az ugrás­nál megütötte magát... Minden at­tól függ, mikor foglalják el a légió­sok a falon helyeiket és mikor fe­dezik fel őket... Belloni valami mélyedésbe lépett és felszisszent. Török megragadta kezét és húzta, vonta maga után. A falon felugattak a fegyverek. Egyelőre csak úgy, vaktában. Hama­rosan kigyulladt azonban egy reflek­tor és végigpásztázta a terepet. — Hasalj — ordította Török, ami­kor a fénycsóva már csak néhány méternyire volt tőlük. Mindketten földre vetették magu­kat és megmerevedtek. A fény elsik- lott fölöttük, s ők újra rohanni kezd­tek. A táv felén m;lr túl voltak, de a kíméletlenül kutató fénycsóva miatt csak nehezen haladtak előre. A géppisztoly- és golyószóró-soro- TÍatol; vadul tépték a levegőt, s az erőd és az őserdő között lévő tere­pet. A menekülőknek már csak 15— 20 méter volt hátra, amikor újra közeledett a fénycsóva. — Fuss! — kiáltotta Török. — Ne hasalj le!... Már csak néhány mé­ter. Azonnal felfedezték őket. Az erőd falán vezényszó hallat­szott. A menekülőkre össztűz zúdult. Belloni felordított, egy pillanatra megtántorodott, de Török megragad­ta a derekát és szinte bevitte az ős­erdőbe. Egyik évszázados fa mögé vonla az olaszt,. úgy, hogy golyó na erhesse. Az erődből még egy utolsó sorozat söpörte végig az őserdő alját, aztán csend lett... Török kigombolta Belloni zubbo­nyát és halkan megkérdezte; — Eltaláltak? — Igen ... A karomat... Érzem, amint folyik végig rajta a vér... Török leszakított zubbonyából egy darabot és bekötötte, jobban mond­va becsavarta az olasz sebét... Bcl- loninak nagyon fájt, de azért szótla­nul tűrte... Néhány perc múlva el­indultak az őserdő belseje felé... Az olasz Törökre támaszkodott... Alig tettek 50 métert a hatalmas fák és sűrű bokrok között, amikor öt fegyveres vette őket körül. — Állj! — szólt az egyik kemé­nyen. —Kik vagytok? — Szökött légionisták, a vietnami szabadságharcosokat keressük. — Megsebesültetek? — Társam felső karját golyó ta­lálta el — válaszolta Török. — Akkor siessünk — mondotta az előbbi hang. Kotten előre álljak, a többiek pé­ti ig Törökék mögött helyezkedtek eí. A menet megindult. Török megszorította Belloni ép ke­zét. — Sikerült... (Folytatjuk.)-Ji- el, Innsbruckban a hőmérő higany-1 v , (IW A lakosság mind intenzivebb sze­repet vállal majd az állami vezetés­ben. A lakosság műveltségi foka állan­dóan emelkedik. A munkásság létszáma csökkenni fog és a technikusok, mérnö­kök száma állandóan növekedik. Kérdés az is, hogy a városközpont — mint olyan — megmarad-e a jö­vőben? Ezután a történelmi városközpon­tok védelmi kérdéseiről beszélt. Sze­rinte éppoly disszonáns a régi for­manyelvet megütni, mint valami tel­jesen újat felépíteni a meglévő ut­caképekben. Tömegben, hangulat­ban erősen illeszkedjünk a meglévő utcaképhez. Végül megállapította, hogy a törté­nelmi városközpontok nem tudják az egészséges, korszerű lakásviszonyo­kat biztosítani benapozás, átszellőzés. zöldterület-ellátás és közlekedés szempontjából. Dr. Bercsényi Dezső, Kossuth-dí- jas műtörténész a műemlékvédelem lényeges kérdéseiről beszélt. A leg­égetőbb kérdések megoldására orszá­gosan súlypontképzés történt. A há­rom súlypont: 1. Budai várpalota, 2. Sopron város, 3. a balatoni régió. Eger ma nemcsak történelmi város­központjáról nevezetes, hanem üdü­lési terület központja is. A romok jelenleg mai felhasználásra alkalmat­lanok, ezeknek csupán bemutatására törekszünk. A vár, a török fürdő, s a különbö­ző. eavházi jellegű műemléki épüle­tek állandó karbantartásra, illetőleg helyreálításra szorulnak. A középü­letek kérdése könnyebb eset. mert az ilyen énületek fenntartását a bennük lévő közületek általában jól bizto­sítják.' Legnagyobb probléma: a lakóházak fenntartása, ill. helyreállítása. Eger­ben eddig 20 műemléki lakóházat, ál­lítottunk helyre. 1964-ig minden ilyen műemléki lakóház helyreállítása meg fog történni. Sedelmayer Jánosné városepítész részletesen ismertette Eger városren­dezési terveit és műemléki felméré­seit, utána Jakab Sándor, az UVATERV Iro­davezetője tartotta meg igen érdekes előadását. A közúti közlekedés nem egy-két ponton érinti a várost, mint a vasút, hanem behálózza az egész várost, s ennek megfelelően kell ér­tékelni jelentőségét. A közlekedés­ben pár éves, illetőleg évtizedes fej­lődés áll szemben a város lassú üte­mű. évszázados fejlődésével. A két fejlődési ütem szembenállása teszi olv bonyolulttá és nehézzé a közleke­dési kérdéseket. Mindig a legszűkebb keresztmet­szeten van a legnagyobb forgalmi probléma, mint ahogyan a folyam is olyankor töri át a gátat, amikor nem tud átáramlanj a szűk- mederben. (Folytatjuk.) I í apunk június Il-i számában be- számoltunk arról, hogy a Ma­ii1 Építőművészek Szövetsége má- ■ 31-én és június 1-én kétnapos kétot rendezett Egerben történeti kisközpontjaink főbb városépítési •ilémáiról. A kétnapos ankéton alrÉSZ miskolci csoportja is képvi- ^ette magát. Most a Granasztói 1 akadémikus vitaindító előadását vető hozzászólásoktól szeretnénk számolni. Slsőnek Hevesi Sándor, a városi itési osztály főmérnöke szólalt fel. tgemlítette, hogy 5 éve alakult ■g Eger város végrehajtó bizottsá- nak műemléki albizottsága, s ez a ;rv azóta is igen értékes tevékeny- |«qt fejtett ki a város életében. Fel- zolta a város történelmi múltját: Egeren átvezető fontos kereske- Imi útvonalat a középkorban a rból lehetett jól megvédeni. A kö- pkori falakon túli terjeszkedés csak békésebb időszakban, a XVIII. szá­dban indult meg erőteljesebben. Ma, a 10 km-es hosszban elnyúlt ros területe 850 hektár, lakosai- ik száma 40 000. Egerben jelenleg a özigazgatási, a kereskedelmi góc tökéletesen egybeesik a történelmi városközponttal. A védelem kérdéseit igen megkönnyítette az a részletes zsgálat, amely Eger műemlékeit „mérte. Ezt az értékes munkát a akóterv végezte el. Klein István, a Heves ipegyei Ta­nács V. b. tervező irodájának veze­tője, az úgynevezett kislétesítmények (újságárusbódék, pavilonok, parkok) városképi jelentőségéről beszélt. Felhívta a figyelmet azokra a veszé­lyekre, amelyek a gyorsan és kevés ellenőrzéssel készülő társadalmi ter­vezések kivitelezésével járnak. Véle­ménye szerint a Dobó-teret is elron­tották társadalmi tervezéssel. Szünet után dr. Perényi Imre mű­egyetemi tanár szólalt fel. Általában egyetértett Granasztói Pál vitaindí­tó előadásával. Szerinte a városköz­pont sem marad meg egy elhatárolt területen, mind nagyobb területet ölel magába. Ezután a funkciók kér­dését vizsgálta részletesebben. A városközpont funkcionális tar­talma állandóan változik történelmi koronként. Számos funkciót átvet- ünl a múltból, számos funkciót ad- mi'hozzá. yen tényezőktől függ a város- . ?nt jövőbeni funkciója? *. lakók életberendezése változni * a munkaidő csökken, az élet- Jvonal állandóan emelkedik. Je­lezik majd a meghosszabbodott aadidő értékesebb felhasználásá- ; lehetősége és a kulturális igény állandóan emelkedik. A technikai jlödés nagy üteme is jelentősen folyásolja az emberek életét. A evízió megjelenése döntő módon szélesíti a horizontot, s behozza a sásokba a nagyvilágot.

Next

/
Thumbnails
Contents