Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-23 / 172. szám

Tasárnap. Í961. július 23. EST.AIS1WAGY ARORS* AO 7 KOVÄTS GYÖRGY: Mozaikok Svájcból és Franciaországból Műemlékeink között Genf. Grand Casino, ahol ae együttes bemutatta műsorát. I természetesen azt is jelenti, hogy a szerzett tapasztalatok, élmények sok­kal nagyobbak, mélyebbek, mint két évvel ezelőtt. A csoport tagjai és vezetői a sok igénybevétel . és fáradtság ellenére, igyekeztek nyitott szemmel járni és mindannyian sok egyéni és közös él­ményt szereztünk. Amikor megpróbálom az élmény­dús napok, hetek benyomásait rend­szerezni, nem a tánckarunk és zene­karunk produkcióit kívánom értékel­ni és programját ismertetni, hanem azokat a benyomásokat próbálom feleleveníteni, amelyeket szinte órá­ról ólára szereztünk a színpadi fel­lépéseken kívül, a svájci és francia emberekkel való találkozások, beszél­getések alkalmával, vagy amiket ezekben az országokban hallottunk és láttunk. Ahol minden a pénz Genf ragyogó világváros. A hatal­mas paloták sziporkáznak a naplény­ben és a Genfi tó csodálatos nyuga­lommal terül el a nemzetközi forga­tagban. Csak rövid séta a tó partján es francia, német, olasz, orosz, an­gol, magyar és még ki tudná meg­mondani, milyen nyelvet hall a lá­togató. A város óriási forgatagában a diplomaták kocsijainak százai, a pénzük után futó svájci magánem­berek ezreivel vegyülnek. Már megérkezésünk alkalmával fi­gyelmeztettek bennünket, hogy ne csodálkozzunk, de itt minden a pcnz, a legnagyobb úr a valuta, legyen az svájci vagy bármilyen külföldi. Ter­mészetesen, ez nemcsak abban mu­tatkozik. hogy úton-útfélen bankok ajánlják és hirdetik szolgálataikat a helybelieknek és külföldieknek, ha­nem az egész életszemléleten, élet- felfogáson. Az egyik ilyen jellemző eset erre a következő: Két előadást Genf egyik igen előkelő színházter­mében. a Grand Casino helyiségében rendeztünk. Igazgatója nagyon ked­ves. finom úriember, találkozásunk első percében egnyerte tetszésün­ket. Hivatásának megfelelően bánik az emberekkel, külföldi művészek­kel, de a pénzzel is. Első találkozá­sunk, illetve beszélgetésünk alkal­mával 3 darab francia nyelven ki­lélekkel visszavette és udvariasan közölte, hogy csak pénz ellenében adja nekem. Másnap pénz birtoká­ban sikerült is ezekből több pél­dányt szereznünk. * Az üzletek roskadásig telve van­nak szép, ízléses, divatos árucikkek­kel, élelmiszerrel. Mindent megkap­hat a vásárló — ha pénze van. Már­pedig ezzel a svájci dolgozó ember nem nagyon dicsekedhetik. Ott. ahol minden a pénz, a jó szakmunkás át­lagkeresete 7—800 svájci frank, de egy áruházi alkalmazott alig keresi meg a havi 500 frankot. Ezzel szem­ben az árak meglehetősen magasak, Alig találtunk egy-két olyan cikket, amelyet érdemesebb ott megvásárol­ni, mint Magyarországon. A drága­ság miatt a magyarországi áruházak forgalmának nyoma sem található. Délelőtt, amikor nálunk az élelmi­szerboltokban zsúfoltság van. üresen tátongó húsboltokat és más üzleteket találtunk, fgv ..ha Mohamed nem megy a hegyhez. . .” elv alapján a kereskedelemmel foglalkozó emberek rohannak az üzlet, a pénz után. Számtalan ilyen példát láttunk és ez alól nem kivételek a disszidens ma­Az oldalsó kép 5s Sárospatakon készült, de ez már meghökkentett egy kicsit. A hajdan a Rákóczi-vár- hoz tartozó, szépen rendben tartott műemléki épület ablaka fölött vésett felirat olvasható: ..Cellárium Rákó- czianum”. Az épület homlokzatán pedig rikító zöld tábla hirdeti, hogy itt van a Tokaj-hegyaljai Állami Pincegazdaság sárospataki pincészete. Az olcsó, Ízléstelen kereskedelmi jelle­gű cégér nagyon elüt a műemléki kör­nyezet hangulatától. Ezt akkor is ész­re kell venni. ha a cégér a jó bornak csinál reklámot. <,—■ Osztrák vendégek Miskolcon Kedves vendégek érkeztek tegnap, szombaton reggel Miskolcra. A Ma­gyarok Világszövetségének vendége­ként az Ausztriában élő magyarok egy kultúrcsoportja és egy labda­rúgó csapata látogatott városunkba. A Magyar Kultúr- és Sportegyesülel „Szabadság” tánccsoportja 24-én. hétfőn este 8 órakor ad műsort az Erkel Ferenc Művelődési Otthonban. A csoport osztrák és magyar táncok­kal szórakoztatja majd a közönséget. Kiegészítő műsort a vasutasok kul- túrcsoporlja ad. Aznap délután 5 órakor lép pályára a labdarúgó csa­pat is. melynek tagjai még kezdő játékosok és tanulni jöttek Ide. A kullúrcsoporl 26-án. szerdán Kazinc­barcikán lép 1'el este fél 8 órai kez­dettel. A labdarúgók ide is elkísérik őket. A csoport 28-án utazik el Miskolc­ról. Addig több kirándulást tervez-j nek a környék nevezetesebb he­lyeire. 1--------oqo-------­C li híradó mozi Diósgyőrött A napokban a, diósgyőri gépgyá­rak Szinvavölgyi Művelődési Ottho­nában új híradómozi kezdte meg működését. Ezzel Miskolcnak ebben a városrészében két híradómozi áll a dolgozók rendelkezésére. így a filmkedvelők. szórakozni, tanulni akarók mindennap látogathatnak híradófilmeket. Ez a kép már nem a sárospataki, 'hanem a szerencsi Rákóczi-várban Ikészült. A kapubejárat fölött hatal- Imas címer emlékeztet a történelmi rmultra, rajta óriási rákot ábrázoló rdombormü. A sokévszázados kapu tmellett primitiv cégtábla hirdeti, rhogy napjainkban — többek között r— egy szabómester él a várban, s fmtnt a hajdani várúr, ó is a kapuhoz teszi ki a cégérét. A transzportór-szalag sem a Rákó- cziak idejéből maradt a szerencsi vár udvarán, hanem valamelyik vál­lalat, amelyik raktárnak használja a műemléki épületet, ezen száílitgatja az emeleti termekben az áruit. A tör­ténelmi múlt és a ma ilyen ..össze­kapcsolása” lehet átmenetileg hasz­nos. de semmiképpen sem célszerű és főleg műemlékeink megóvása szem­pontjából káros. Az idegenforgalom­nak is alig használ sokat az ilyen kép. úgy az iramot. De azért lassan fo­gyott a távolság az egyik csúzlis és a sofőr között. S az egyik gyerek kézrekerült. A többi meg hirtelen eltűnt. De csak egy órányi időre. Mert az uta­sok ismét megkezdték a „hajszát” a kis csúzlisok után. S mi tagadás, a gyerekek jobban bírták az iramot. De csak egy ideig. Mert hamar ki­fúltak a nagy hőségben. A felnőttek meg kitartóan szaladtak a legelő egyik oldaláról a másikra, a Tisza parttól az országúiig és vissza. — Szóval testvérek vagytok? —• kérdezte az egyik gyerektől a kék­színű kocsi vezetője. — Hát a har­madikat hogy hívják? — Kovács László. . . mondta az egyik gyerek, s a vallatás során ki­derült, hogy Szederkényben, a falu­ban lakik, s apja az erőműnél laka­tos. Tmre és Lajos apja a vegyi- kombinát építésénél dolgozik, s szintén szederkényiek. Ezt mondták a gyerekek, amikor a kocsi elindult velük a helyi rendőr­őrsre. De ott másképpen beszéltek. Azt vallották, hogy nem a faluban, ha­nem az épülő városban laknak. A két testvér apja pedig nem a vegyi­kombinát építésénél, hanem az erő­műnél dolgozik. Az is kiderült, hogy az egyik gyerek már ismeri a rend­őrséget, ablakbetörés miatt, már be­kísérték egyszer. — Nemcsak a kocsikat lövöldözi­tek, még hazudtok is? — nézett rá­juk a rendőrbácsi, s a három gyerek némán hallgatott. De csak egy ideig. — később „vallani” kezdtek Szépen elmondták a történetet. Ki lőtt a motorosra, ki lőtte a teher­autó kerekét, ablakát, ki lőtte a személykocsi ajtaját. És csengett a telefon az üzemek­ben. A rendőrség hívta a szülőket. Ezt jelentették a telefonba a tisza- palkonyai rendőrőrsről: — Jöjjön ide kérem, mert a gye­reke itt van, bűncselekmény miatt! Hogy mi történt azután? Nem tudjuk. De ezt a rettenetes szót — bűncselekmény — ma is hallom. Hallom, amint a rendőrőrmester a telefonba mondja basszus hangján. Hallom, mert úgy zúg, mint a csúzliból repülő kavics, mint a kop­pá nő kő, mely megsérti a kocsi kék Mint ahogyan feltűnően elüt a mű­emléki környezettől a kép hátterében látható alacsony épitménysor, ami nem más. mint a várban lakók ser­tésóljainak egyáltalán nem impozáns, de annál orrfaesaróbb sora. Ezek a sertésólak sem tekinthetők a műén: léki épület tartozékának. Idegenforgalmunk napról-napra emelkedik. Sokan kíváncsiak a törv ténelmi jellegű emlékekre a hazai és a külföldi látogatók közül egyaránt. Ezeket a meghökkentő jelenségeket valahogy el kellene tüntetni a régi vá­rakból, mert nem vonzók, kiábrándítók és sehogysem állnak összhangban a műemléki helyek hangulatával. (bml A Lenin Kohászati Művek tundrá­ra. és népi zenekara a közelmúltban háromhetes svájci és franciaországi vendégszereplésen vett részt. Már másodízben tettünk eleget ilyen meg­tisztelő meghívásnak. Először 1959- ben vettünk részt az annemasseí Nemzetközi Népitánc Fesztiválon, az elmúlt hónapban meg egyedül képvi­seltük a népi demokratikus országok­ból ezt az öntevékeny művészeti ága- za tol. Ez utóbbi utunk időben is közel hé- rorosa volt a korábbinak, ami nyomtatott műsorfüzetet adott át ne­kem, melyben tánckarunk esti és másnapi műsora szerepelt. Örömmel vettem át ezt a nagyon szép kivitelű, első külföldi dokumentumot, örömö­met azonban nagyon gyorsan lehú- tötte svájci kollegám, aki közölte ve­lem, hogy a három műsorfüzet ára i3 svájci frank, és kéri, hogy tüstént fizessem ki. Ekkor azonban még egyetlen svájci frank pénzem sem volt. Így visszaadtam u műsorfüzetet abbán a reményben, hogy hátha hi­telezi holra^'f. O azé-’- - - —;r>dl .et.-rtrv.-rt:.-'• mwiin—• mim—niriiiitiwiii imwwiiHiT gyár kereskedők sem. akik a biztos és gyors meggazdagodás reményében hagyták el az országot 1956-ban. * Zürichben a COOP, a nemzetközi hálókocsi társaság egyenruhás, udva­rias alkalmazottja várt bennünket és készséggel kísért át a főpályaudvar­ra, ahonnan Genfbe utazhattunk to­vább. Búcsúzáskor nagyon egyértel­műen adta tudomásunkra, hogy szol­gálatai 15 frankjába kerülnek a ma­gyar együttesnek. A hordár is na­gyon készséges és gyors, de azonnal és drágán fizetendő. Egyébként a borravaló minden lehető helyen szo­bás. sőt kötelező, hiszen az alkalma- "ottak egyik fő jövedelmi forrása az alacsony fizetés mellett ez. Drága a közlekedés, a színház, a mozi. nem is szólva az előkelő b&rokról. Egy ko­moly és szód kivitelű könyv 60—80 sőt 100 svájci frankba is kerül. De talán a legdrágább alakás. Egymun- ':ás, aki két szoba összkomfortos la­kást lakik, a havi 7—800 frank kere­setéből 250—300 frankot kénytelen lakbérre kifizetni. Ami igaz, az igaz El kell azt is mondanunk a svájci polgárról, hogy szerfölött udvarias előzékeny és kedves. Nemcsak < külföldivel, de saját földijével szem­ben is. Az autóbuszon, trolibuszon vagy villamoson tapasztalt előzé kenység, jó modor intő példa volt és marad számunkra. A fiatalok és s férfiak természetesnek tartják, hogj átadják az ülőhelyet a hölgyeknek vagy az időseknek. Azok viszont nerr győzik eléggé megköszönni ezt a: udvariasságot. A kalauz, nemcsak í nő, de a férfi is a legnagyobb előzé kenységgel szolgálja ki az utast, és igazítja útba. Fokozódik ez a maga­tartás, ha kapcsolódik hozzá az üz lett érdek is. Állami és magánáruhá­zakban az eladók igen nagy türelem­mel és kedvességgel foglalkoznak í vásárlóval és akkor sem éreztetik, he az illető nem vásárolt semmit, meri ez a vevő kell máskorra is. Követen­dő példa! * Becslések szerint Genfben 60 OOC személygépkocsi van. A hatalmas forgalomban az első órákban alig mertünk közlekedni. Csakhamar rá­jöttünk azonban, hogy a gyalogosok részére kijelöli és sárga jelzésekkel kifestett átkelőhelyen a legnagyobb forgalomban is a gyalogosoknak var előnye. A* úrvezető, vagy a diplomá­ciai kocsi vezetője itt a legnagyobb sietségben is udvariasan megéli, mo­solyogva kiint a gyalogosnak és biz­tosítja a zavartalan átkelést. Ahol viszont nincs kijelölt átkelőhely, oil életveszélyes átjutni a másik oldalra. (Folytatjuk.) * Műemlékekben gazdag Tmegyénk néhány szép Ihelyén jártam a közel- Tmúltban. Megnéztem Jszámos műemléki jelle- Jgú épületet — általában *tisz telő csodálattal, de Yolykór némi meghökke- Inéssel is. A sok évszáza­dos múlt. iránti tisztelet­tel néztem például az ^oldalsó képen látható t>reg sárospataki kollé- *giumi épületet, a ,.Bod- t'Og-parti Athén” egyik ^jellegzetességét. s < zománcát, vagy betöri az ablak-1 üveget, vagy... ki tudja holnap ho-< vá repül a kő a három gyerek ke­zéből . .. S amikor a kezembe veszem a három gyerekről készített fényképet, mosolygok, mert olyan bűnbánóan néznek a fényképezőgép lencséjébe. De aztán elkomorodom. Mert mi lesz ezekből a gyerekekből? A tiszupalkonyai szülőknek és a pedagógusoknak kell cselekedniük. Amíg nem késő! Meg kell fogniok a három kis csúzlis kezét, hogy ne a határban csavarogjanak felügyelet nélkül, hanem ott játsszanak az épülő, új város szép parkjaiban, a nyár ezer szépségét élvező vidám gyermeksereggel. — Ugye így lesz, Lacika? — Ugye Lajoska? — Igaz, Imre? És ne féljetek A fényképet majd elvisszük nektek. És tépjétek szét, darabokra... Szegedi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents