Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-23 / 172. szám
6 ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1961. július 2S. /ben kényelmes sátortábort létesített a ki- debre.ceni Csokonai leánygimnázium tanulói edhetetlen hetet a sátortáborban. Foto:' Szabados György Három kép az edelényi járásból ♦ \ Múzeumot rendeznek lie ♦ az újmassa! őskohónál ♦ A Lenin Kohászati Művek segítségével és a diósgyőri dolgozók társa6 dalmi munkájával 1952-ben állítot- Aták helyre az ország legérdekesebb I Ipartörténeti emlékét, a csaknem ▼ feétszázéves újmassai őskohót. Az $ európai viszonylatban is ritka emlőiket évente sok ezer hazai és külföldi A kiránduló, érdeklődő tekinti meg. A Ikorabeli állapotban helyreállított új- J mássái őskohó ma már Lillafüreden Y kívül a Bükik egyik leginkább látoY gatott érdekessége, látványossága J lett. A Diósgyőri Központi Kohászati ’Múzeum kezelésében az idén kis ? múzeumot rendeznek be az őskohó Y közvetlen közelében lévő épületben. JA múzeumban azokat a tárgyakat, T eszközöket, szerszámokat mutatjáík Y be. amelyeket az ó-. Illetve újmassai Yőskohókban olvasztott vasból készf- ? lettek — a gyáralapító Fazola Henrik, 7 majd fia Fazola Frigyes idejében, Y száz-százötven évvel ezelőtt — a Y Lillafüred melletti vashámorokban, Y kovácsműhelyekben. így mozsarak, 7 kályháik, vaslábasok, különböző szer- Tszámok, dísztárgyak, öntvények ke- Yrülnek bemutatásra. Ezenkívül egy- "korú képek, metszetek, az őskohó f üzemelését hemutató makettek szemei léltetik majd a múltbeli kohászkodás 4 munkáját. A kis múzeumot előrelát- 4 hatólag az év végén nyitják meg. ♦ ------ono----A K/iTÖRÖ Perkupán a gazdasági és társadalmi szervek összefogásával új tanteremmel bővítik az általános iskolát. Képünkön: az általános iskola úttörői a téglatisztítást végzik. A Szendrői Saabod Föld Tsz építő brigádja a nyári rnezőgazdasagi munkák idején is építi az új tehénistállót. Az IBUSZ a festői Jósvafől rendülök, az üdülők számára. A töltenek most két a kitan utói Munka után -- muzsikálnak... TV em tudom ki hogy van vele— ’ én szeretem a jó feketét és a szép muzsikát. Ha dolgom végeztével módját ejthetem, estefelé szívesen bemegyek egy zenés cukrászdába, ahol egy félórás „Iákapcsolódás” is egészen íelűdít. Egy kulturált berendezésű zenés cukrászdát nem cserélnék fel száz kocsmával — vagy ahogy nálunk hívjuk, italbolttal s em ... Ha például Ózdon járok és lehetőség van rá, ezért megyek be szívesebben mondjuk a „Gyöngyszem” cukrászdába, mint a mellette lévő kisvasúti talponállóba ... Ezért, és még valamiért. Mert a „Gyöngyszem’-ben — túl azon, hogy rendkívül szerény és udvarias a személyzete — kitűnő muzsikát is hallgathat az ember. Nemrégiben — az esti egyetem vizsgáiról hazafelé jövet tértem be ide több barátommal egy feketére. Egy félórácska lett belőle, mert amikor megszólalt a zenekar, egyikünk te. másikunk is előjött a maga kívánságával: „csak még ezt a számot Hallgassuk meg...“ Egyöntetű v.olti ♦ ♦ ♦ \ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ A ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ f ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ a megállapítás: a zenekar minden^* szépia kellemes, szép muzsika. ^ Äki többször is járt már itt, tudja,I hogy a kitűnő zenekar mindig a leg-Y frissebb hazai és külföldi táncszá-v mókát játssza, rendkívül kellemes^ hang tónusban és jó hangszereléssel.♦ Hirtelen lehúzódtak, az. országút Játékuk úgyszólván minden kritikát^mellé. Gyorsan kellett cselekedniük, elbír. Muzsikájuknak van „lelke” —^mert az imént még kis pontnak lát, 4 szó motorkerékpár gyorsan közelentmusa -, s valamenny, hangszer Valahonnét az erőműtöl, vagy szólója kellemes, lágy harmóniába?a szomszédos megyéből hozta olvad össze. Kerüli a sok helyen ta-?utasát, aki a nagy melegben önfe- pasztaiható csinn-bumm-öncélúságot,éledten élvezte a sebesség okozta friss — jól szórakoztatják a vendégeket.! levegőt. . ....... . . a Egymás mellett feküdtek. Imre es Bárlc, megállapíthatja, hogy a zene-fLaj^ testvéreki az egyjk negyedikes, szék maguk is élvezik a szép mu-fa másik harmadikos. Laci a harma- zsikát... f dik, aki a legidősebb, s egyben a veAz ózdiak ismerik a Tordai-zene-$zér 1S:. ö már ötödikbe megy ősszel, kart. Aki éppen szeret — szívesen? a rendszámtáblái a célzok táncol muzsikájukra. — Barátaim,^emelkedett fel Laci es ‘kiadta a akikkel együtt hallgattuk őket, aligAf,arancsot' akarták elhinni, hogy a zenekar tag-a — Tűz! jai valamennyien az Özdd Kohászatig a feszesre húzott gumícsúzlikból Üzemek dolgozói, akik nappal dol-f kirepült a kő. És csattogott a kavics goznak, este pedig muzsikálnak... fa rendszámtáblán és a küllőkön ... 11/W egérdemelnék. hogy a Magyarv A motoros hallotta, hogy koppant lTi Rádió miskolci stúdiója né-^valami, hátra is nézett, de senkit hány szép számukat bemutasson a^sem látott. rádió-hallgatóknak is. a — Sikerült! — állapította meg a (cs) ’ parancsnok. A két asszony kutatva nézett egymás szemébe. Nagyon kellemetlen, amikor az ember megérkezik egy városba azzal, hogy szoba várja « szállodában, s az utolsó pillanatban, közlik, bogy a szoba kétágyas, s meg kell osztani — valakivel. De ugyan ki az <* valaki, akivel a sors egy éjszakára egy fedél alá. kényszeríti? Mint mondom, kellemetlen, de izgalmas is a dolog. — Jó estét — mondta zavarta^ a belépő, s hirtelen nem tudta, mit kezdjen. A másik nő már ágyban volt, ő vedig kabátban a küszöbön. — Ne haragudjon, hogy ilyen későn zavarom ... de most érkezett a vonatom ... nem tudtam, nem gondoltam, hogy nem egyedül... — Ugyan, nem zavar. Mondhatnám, hogy örülök, hogy későn jött, mert még tanultam, s attól tartattam, én fogom zavarni a szobatársamat. mert sokáig égetem a villanyt __ — Tanul? — derült fel a másik. — De hiszen ez nagyszerű, magam is vizsgázni fogok holnap... Pillanat alatt feloldódott az idegenség, Néhány ismerkedő, általános kérdés: milyen iskolába jár? Hanyadéves?... Mire a jövevény is ágyba került, már meg volt alapozva a barátság. — Van gyereked? — Igen, kettő. — Ne mond? — csodálkozott a másik asz- szony. — Két gyerek mellett? Iá — Neked nincs? — De igen., csak egy- így is nehéz... Felkönyököltek a párnán, egymással szembefordulva, s folyt a lere- fere. Nem a barátnőkről, nem is a filmekről. Jó étel-, vagy mosás-recepteket sem adlak egymásnak, Mindettől soje- kal fontosabb a nagy kérdés: — Te hogyan csinálod? Hogyan osztod be az időd? Mit vállal a férjed ? Asszony gond ok, de milyen más gondok ezek. mint mondjuk anyáinké voltak ilyen idős korukban. A kétgyerekes a fiatalabb. Vékony, szőkehrijú, fürge teremtés. Telve hatalmas energiával, hogy tartalmasabban éljen hogy másként éljen, mint amire gyermekkorában nevelték. — Falusi lány vagyok — mondta —. nagy szegénységben éltünk, Ezt. nem azért említem, mert manapság szinte divat, hogy az ember ezzel kezdjen mesélni magáról, de mi tényleg nagyon rossz sorban éltünk. Tudod, van egy bátyám, a legidősebb, igen mulatós legény volt. Nálunk a faluban nem is számított annak idején az a legény, aki nem rúgott be néha úgy isienigazából. Az én bátyám sem. akart lemaradni, néha olyan részeg volt, hogy hárman hozták haza. Kiabált, veszekedett, én meg a sarokban kuncogtam, mert tudtam, hogy egykét pohár bornál nem tellett többre, s milcor a kísérők elmentek, a bátyám rögtön kijózanodott. Minden vágyam az volt, hogy elkerüljek a faluból. A falum egyet jelentett előttem a szegénységgel. — Most pedig mégis otthon élsz? — Otthon. De úgy, ahogyan annak idején nem is képzeltem volna. Próbáltam a várost. Rávettem a férjem, hogy költözzünk be ... — Aztán meg rávetted, hogy költözzetek haza ... — nevetett fel a másik. — Úgy, ahogy mondod. De nem csupán asszonyt szeszélyből, Mert nézd: a férjemnek jó állása van a gépállomáson, én meg a termelőszövetkezetben vagyok, s onnan küldtek agráregyetemre. — Azért város után a falu mégis unalmas lehet — véli a született városi asszony, aki nem tudná elképzelni falun az életét. A. kis szőke egészen tűzbe jött a lelkesedéstől: — Ezt csak azért mondod, men nem éltél ja- lun. Mennyivel van neked több szórakozásod most a tanulás mellett. mint nekem? Nem. nagyon járhatsz szóralcoz- ni úgysem. Nálunk pedig a kultúrotthonban televízió is van. Aztán meg a gyerekeknek, ha tudnád, milyen jót tesz az a levegő! Hogy kt- gömbölyödtek. amióta otthon vagyunk. El tudod te azt képzelni, milyen nagy dolog az. hogy én leszek az agronómns a termelőszövetkezetünkben? En, a sánta csordás lánya-! — Igazad van. tényleg nem- éltem még falun, Ha ennyire tudsz lelkesedni, bizonyára igazad lehet. Már elmúlt éjfél, amikor eloltották a villanyt. Hátat fordítottak egymásnak az összetolt ágyban, Néhány perc múlva megszólalt a városi asszony; — Alszol? — Nem. — Csak azt akarom mondani, hogy egy kicsit elhomályosítottad a dicsőségem. — Én? Hogyan? Miért? — ült fel az ágyban a kis szőke. A másik nem fordult vissza, még a szemét is becsukta szégyenkezve, amikor válaszolt.— Engem szinte csodálnak munkatársaim, hogy tudok tanulni munka. háztartás és gyerek mellett. Magam is kezdtem már elhinni, hogy rendkívüli tehetség vagyok ... de most. hogy téged megismertelek... két. kisgyerek mellett, amit te csinálsz, az igazán ... az igazán csodálatos ... CSUZLISOK — Ott jön egy személykocsi! — kiáltott fel örömmel Imre. — Felkészülni! — hangzott a parancs és megfeszültek a kerékpárbelsőből készített csúzlik. De csak a Lacié meg a Lajosé, mert Imrének nem volt csúzlija. Ö kézzel dobta a követ az országúton végigszáguldó „ellenséges”’ gépkocsikra. — Tűz! — hangzott ismét a parancs, amikor odaért a zöldre festett Moszkvics autó. — Sikerült! — dicsérte meg ismét kis hadseregét a parancsnok. Mert valóbán sikerült. Eltalálták a rendszámot is, az ajtót is és a kerék nikkelezett tárcsáját is. Ez pedig nem kis dolog, amikor egy gépkocsi nyolcvan kilométeres sebességgel száguld a nyílt országúton. De mi lenne, ha egyszer az ablakot venné célba a három „jómadár”? Mi lenne, ha egyszer az utasokat venné célba a kis szőke csapat? Mert szőkék mind a hárman. És együtt vándorolnak mind a hárman Tiszapalkonya határában. Végig a Tisza mentén, az erőmű konyákén, meg a kis erdő mellett, ott, ahol az út letér a szederkényi földekre. A távolban ismét feltűnt egy személygépkocsi. Szemlátomást közeledett. Nagy, kék kocsi volt, kövér sofőr vezette. Hátul ketten ültek. Egy nő és egy férfi. Sietős volt az útjuk. A kilométeróra már a nyolcvan felé közeledett. A kocsiban nagy meleg volt. A sofőr lecsavarta az ablaküveget. — Tűz! — hangzott a parancs, amit a kocsiban ülők nem hallottak ugyan, de annál jobban hallották a kövek koppanását. És a parancsnok ismét megszólalt: — Sikerült! Sikerült, de a sofőrnek is sikerült gyorsan fékezni és megállni, ugyanis hirtelen felfedezte az árokparton húzódó három gyereket. — Futás! — intézkedett a parancsnok és ill’ a berek — nádak, erek, — ki merre lát. Laci a Tiszapart felé futott. Lajos az erőmű irányába, és testvére, Imre, a kis erdő felé vette az irányt. A sofőr kövér ember. Nem bírta
