Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-23 / 172. szám

6 ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1961. július 2S. /ben kényelmes sátortábort létesített a ki- debre.ceni Csokonai leánygimnázium tanulói edhetetlen hetet a sátortáborban. Foto:' Szabados György Három kép az edelényi járásból ♦ \ Múzeumot rendeznek lie ♦ az újmassa! őskohónál ♦ A Lenin Kohászati Művek segítsé­gével és a diósgyőri dolgozók társa­6 dalmi munkájával 1952-ben állítot- Aták helyre az ország legérdekesebb I Ipartörténeti emlékét, a csaknem ▼ feétszázéves újmassai őskohót. Az $ európai viszonylatban is ritka emlő­iket évente sok ezer hazai és külföldi A kiránduló, érdeklődő tekinti meg. A Ikorabeli állapotban helyreállított új- J mássái őskohó ma már Lillafüreden Y kívül a Bükik egyik leginkább láto­Y gatott érdekessége, látványossága J lett. A Diósgyőri Központi Kohászati ’Múzeum kezelésében az idén kis ? múzeumot rendeznek be az őskohó Y közvetlen közelében lévő épületben. JA múzeumban azokat a tárgyakat, T eszközöket, szerszámokat mutatjáík Y be. amelyeket az ó-. Illetve újmassai Yőskohókban olvasztott vasból készf- ? lettek — a gyáralapító Fazola Henrik, 7 majd fia Fazola Frigyes idejében, Y száz-százötven évvel ezelőtt — a Y Lillafüred melletti vashámorokban, Y kovácsműhelyekben. így mozsarak, 7 kályháik, vaslábasok, különböző szer- Tszámok, dísztárgyak, öntvények ke- Yrülnek bemutatásra. Ezenkívül egy- "korú képek, metszetek, az őskohó f üzemelését hemutató makettek szem­ei léltetik majd a múltbeli kohászkodás 4 munkáját. A kis múzeumot előrelát- 4 hatólag az év végén nyitják meg. ♦ ------ono----­A K/iTÖRÖ Perkupán a gazdasági és társadalmi szervek összefogásával új tanteremmel bővítik az általános iskolát. Képünkön: az általános iskola úttörői a tégla­tisztítást végzik. A Szendrői Saabod Föld Tsz építő brigádja a nyári rnezőgazdasagi munkák idején is építi az új tehénistállót. Az IBUSZ a festői Jósvafől rendülök, az üdülők számára. A töltenek most két a ki­tan utói Munka után -- muzsikálnak... TV em tudom ki hogy van vele— ’ én szeretem a jó feketét és a szép muzsikát. Ha dolgom végeztével módját ejthetem, estefelé szívesen bemegyek egy zenés cukrászdába, ahol egy félórás „Iákapcsolódás” is egészen íelűdít. Egy kulturált beren­dezésű zenés cukrászdát nem cserél­nék fel száz kocsmával — vagy ahogy nálunk hívjuk, italbolttal s em ... Ha például Ózdon járok és lehető­ség van rá, ezért megyek be szíve­sebben mondjuk a „Gyöngyszem” cukrászdába, mint a mellette lévő kisvasúti talponállóba ... Ezért, és még valamiért. Mert a „Gyöngy­szem’-ben — túl azon, hogy rendkí­vül szerény és udvarias a személy­zete — kitűnő muzsikát is hallgathat az ember. Nemrégiben — az esti egyetem vizsgáiról hazafelé jövet tértem be ide több barátommal egy feketére. Egy félórácska lett belőle, mert ami­kor megszólalt a zenekar, egyikünk te. másikunk is előjött a maga kí­vánságával: „csak még ezt a számot Hallgassuk meg...“ Egyöntetű v.olti ♦ ♦ ♦ \ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ A ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ f ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ a megállapítás: a zenekar minden^* szépia kellemes, szép muzsika. ^ Äki többször is járt már itt, tudja,I hogy a kitűnő zenekar mindig a leg-Y frissebb hazai és külföldi táncszá-v mókát játssza, rendkívül kellemes^ hang tónusban és jó hangszereléssel.♦ Hirtelen lehúzódtak, az. országút Játékuk úgyszólván minden kritikát^mellé. Gyorsan kellett cselekedniük, elbír. Muzsikájuknak van „lelke” —^mert az imént még kis pontnak lát­, 4 szó motorkerékpár gyorsan közele­ntmusa -, s valamenny, hangszer Valahonnét az erőműtöl, vagy szólója kellemes, lágy harmóniába?a szomszédos megyéből hozta olvad össze. Kerüli a sok helyen ta-?utasát, aki a nagy melegben önfe- pasztaiható csinn-bumm-öncélúságot,éledten élvezte a sebesség okozta friss — jól szórakoztatják a vendégeket.! levegőt. . ....... . . a Egymás mellett feküdtek. Imre es Bárlc, megállapíthatja, hogy a zene-fLaj^ testvéreki az egyjk negyedikes, szék maguk is élvezik a szép mu-fa másik harmadikos. Laci a harma- zsikát... f dik, aki a legidősebb, s egyben a ve­Az ózdiak ismerik a Tordai-zene-$zér 1S:. ö már ötödikbe megy ősszel, kart. Aki éppen szeret — szívesen? a rendszámtáblái a célzok táncol muzsikájukra. — Barátaim,^emelkedett fel Laci es ‘kiadta a akikkel együtt hallgattuk őket, aligAf,arancsot' akarták elhinni, hogy a zenekar tag-a — Tűz! jai valamennyien az Özdd Kohászatig a feszesre húzott gumícsúzlikból Üzemek dolgozói, akik nappal dol-f kirepült a kő. És csattogott a kavics goznak, este pedig muzsikálnak... fa rendszámtáblán és a küllőkön ... 11/W egérdemelnék. hogy a Magyarv A motoros hallotta, hogy koppant lTi Rádió miskolci stúdiója né-^valami, hátra is nézett, de senkit hány szép számukat bemutasson a^sem látott. rádió-hallgatóknak is. a — Sikerült! — állapította meg a (cs) ’ parancsnok. A két asszony kutatva nézett egymás szemébe. Nagyon kellemetlen, amikor az ember meg­érkezik egy városba az­zal, hogy szoba várja « szállodában, s az utolsó pillanatban, közlik, bogy a szoba kétágyas, s meg kell osztani — valaki­vel. De ugyan ki az <* valaki, akivel a sors egy éjszakára egy fedél alá. kényszeríti? Mint mondom, kellemetlen, de izgalmas is a dolog. — Jó estét — mondta zavarta^ a belépő, s hir­telen nem tudta, mit kezdjen. A másik nő már ágyban volt, ő ve­dig kabátban a küszö­bön. — Ne haragudjon, hogy ilyen későn zava­rom ... de most érke­zett a vonatom ... nem tudtam, nem gondoltam, hogy nem egyedül... — Ugyan, nem zavar. Mondhatnám, hogy örü­lök, hogy későn jött, mert még tanultam, s attól tartattam, én fo­gom zavarni a szobatár­samat. mert sokáig ége­tem a villanyt __ — Tanul? — derült fel a másik. — De hiszen ez nagyszerű, magam is vizsgázni fogok holnap... Pillanat alatt feloldó­dott az idegenség, Né­hány ismerkedő, általá­nos kérdés: milyen isko­lába jár? Hanyadéves?... Mire a jövevény is ágyba került, már meg volt alapozva a barátság. — Van gyereked? — Igen, kettő. — Ne mond? — cso­dálkozott a másik asz- szony. — Két gyerek mellett? Iá — Neked nincs? — De igen., csak egy- így is nehéz... Felkönyököltek a pár­nán, egymással szembe­fordulva, s folyt a lere- fere. Nem a barátnők­ről, nem is a filmekről. Jó étel-, vagy mosás-re­cepteket sem adlak egy­másnak, Mindettől soje- kal fontosabb a nagy kérdés: — Te hogyan csinálod? Hogyan osztod be az időd? Mit vállal a férjed ? Asszony gond ok, de milyen más gondok ezek. mint mondjuk anyáinké voltak ilyen idős korukban. A kétgyerekes a fiata­labb. Vékony, szőkehrijú, fürge teremtés. Telve hatalmas energiával, hogy tartalmasabban él­jen hogy másként éljen, mint amire gyermekko­rában nevelték. — Falusi lány vagyok — mondta —. nagy sze­génységben éltünk, Ezt. nem azért említem, mert manapság szinte divat, hogy az ember ezzel kezdjen mesélni magá­ról, de mi tényleg na­gyon rossz sorban él­tünk. Tudod, van egy bátyám, a legidősebb, igen mulatós legény volt. Nálunk a faluban nem is számított annak idején az a legény, aki nem rúgott be néha úgy isienigazából. Az én bá­tyám sem. akart lema­radni, néha olyan ré­szeg volt, hogy hárman hozták haza. Kiabált, veszekedett, én meg a sarokban kuncogtam, mert tudtam, hogy egy­két pohár bornál nem tellett többre, s milcor a kísérők elmentek, a bá­tyám rögtön kijózano­dott. Minden vágyam az volt, hogy elkerül­jek a faluból. A falum egyet jelentett előttem a szegénységgel. — Most pedig mégis otthon élsz? — Otthon. De úgy, ahogyan annak idején nem is képzeltem vol­na. Próbáltam a várost. Rávettem a férjem, hogy költözzünk be ... — Aztán meg rávet­ted, hogy költözzetek ha­za ... — nevetett fel a másik. — Úgy, ahogy mon­dod. De nem csupán asszonyt szeszélyből, Mert nézd: a férjemnek jó állása van a gépállo­máson, én meg a terme­lőszövetkezetben vagyok, s onnan küldtek agrár­egyetemre. — Azért város után a falu mégis unalmas le­het — véli a született városi asszony, aki nem tudná elképzelni falun az életét. A. kis szőke egészen tűzbe jött a lelkesedés­től: — Ezt csak azért mon­dod, men nem éltél ja- lun. Mennyivel van ne­ked több szórakozásod most a tanulás mellett. mint nekem? Nem. na­gyon járhatsz szóralcoz- ni úgysem. Nálunk pe­dig a kultúrotthonban televízió is van. Aztán meg a gyerekeknek, ha tudnád, milyen jót tesz az a levegő! Hogy kt- gömbölyödtek. amióta otthon vagyunk. El tu­dod te azt képzelni, mi­lyen nagy dolog az. hogy én leszek az agronómns a termelőszövetkeze­tünkben? En, a sánta csordás lánya-! — Igazad van. tény­leg nem- éltem még fa­lun, Ha ennyire tudsz lelkesedni, bizonyára igazad lehet. Már elmúlt éjfél, ami­kor eloltották a villanyt. Hátat fordítottak egy­másnak az összetolt ágy­ban, Néhány perc múl­va megszólalt a városi asszony; — Alszol? — Nem. — Csak azt akarom mondani, hogy egy ki­csit elhomályosítottad a dicsőségem. — Én? Hogyan? Mi­ért? — ült fel az ágyban a kis szőke. A másik nem fordult vissza, még a szemét is becsukta szégyenkezve, amikor válaszolt.­— Engem szinte cso­dálnak munkatársaim, hogy tudok tanulni mun­ka. háztartás és gyerek mellett. Magam is kezd­tem már elhinni, hogy rendkívüli tehetség va­gyok ... de most. hogy téged megismertelek... két. kisgyerek mellett, amit te csinálsz, az iga­zán ... az igazán csodá­latos ... CSUZLISOK — Ott jön egy személykocsi! — kiáltott fel örömmel Imre. — Felkészülni! — hangzott a pa­rancs és megfeszültek a kerékpár­belsőből készített csúzlik. De csak a Lacié meg a Lajosé, mert Imrének nem volt csúzlija. Ö kézzel dobta a követ az országúton végigszáguldó „ellenséges”’ gépkocsikra. — Tűz! — hangzott ismét a pa­rancs, amikor odaért a zöldre festett Moszkvics autó. — Sikerült! — dicsérte meg ismét kis hadseregét a parancsnok. Mert valóbán sikerült. Eltalálták a rend­számot is, az ajtót is és a kerék nikkelezett tárcsáját is. Ez pedig nem kis dolog, amikor egy gépkocsi nyolcvan kilométeres sebességgel száguld a nyílt országúton. De mi lenne, ha egyszer az ablakot venné célba a három „jómadár”? Mi lenne, ha egyszer az utasokat venné célba a kis szőke csapat? Mert szőkék mind a hárman. És együtt vándorol­nak mind a hárman Tiszapalkonya határában. Végig a Tisza mentén, az erőmű konyákén, meg a kis erdő mellett, ott, ahol az út letér a sze­derkényi földekre. A távolban ismét feltűnt egy személygépkocsi. Szemlátomást kö­zeledett. Nagy, kék kocsi volt, kövér sofőr vezette. Hátul ketten ültek. Egy nő és egy férfi. Sietős volt az útjuk. A kilométeróra már a nyolc­van felé közeledett. A kocsiban nagy meleg volt. A sofőr lecsavarta az ablaküveget. — Tűz! — hangzott a parancs, amit a kocsiban ülők nem hallottak ugyan, de annál jobban hallották a kövek koppanását. És a parancsnok ismét megszólalt: — Sikerült! Sikerült, de a sofőrnek is sikerült gyorsan fékezni és megállni, ugyanis hirtelen felfedezte az árokparton hú­zódó három gyereket. — Futás! — intézkedett a parancs­nok és ill’ a berek — nádak, erek, — ki merre lát. Laci a Tiszapart felé futott. Lajos az erőmű irányába, és testvére, Imre, a kis erdő felé vette az irányt. A sofőr kövér ember. Nem bírta

Next

/
Thumbnails
Contents