Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-17 / 141. szám

itombai, 1961. június 17. ESZAKMAGYARORSZAG A Szerencsi Cukorgyárban A Szerencs! Cukorgyárban sokan dolgoznak a szocialista brigád megtisztelő címért. A Csuka-brigád is bekapcsolódott a mozgalomba. Képünkön ketten közülük az új kockaprésgépeket szerelik. Háttérben a régi gépiberendezés lát­ható. A Hegedűs-brigád a „pikoló "-cukrot csomagoló gépeknél dolgozik. Foto: Szabados 96 lakást adnak át Kazincbarcika építői Borsod megye első szocialista városában, Kazincbarcikán az el­múlt évben 240 bányászlakás építését kezdték meg. Ezeket az otthono­kat már a korszerű építési technológia alkalmazásával — habosított ko­hósalakból készült középblokkok bő] — szerelték össze a 31-es Építőipa­ri Vállalat dolgozói. Az újszerű munkát úgy szervezték meg, hogy az épületek összeállítását szalagszerűen, két műszakban végezték. így isikerült elémiök, hogy az 5 — egyenként 48 lakásos házat — a határidő előtt másfél hónappal tető alá hozták. A dolgozók most elhatározták, hogy a bányásznap tiszteletére 96 la kást a december 30-i határidő előtt, már szeptember első napjaiban átadnak. A 31-es Építőipari Vállalat dolgozói az elmúlt hetekben további 48 bányászlakás alapozását kezdt ék meg. Ezt a két lakóházat is iközépblokkokból szerelik össze. Céljuk, hogy a 48 lakás építését az év végéig befejezzék. A munka meggyorsítása és a minőség javítása érdekében az előgyártó telepüket tovább bővítették, új gépeket állítot­tak üzembe és megváltoztatták a blokkgyártási technológiát. A nagyobb szilárdságú salákbeton elérésére új keverési eljárást dolgoztak ki és a házak összeszerelését szintén két műszakban végzik. A terv szerint a kö­zeli hetekben a kibővített előregyártó telepen naponta már száz közép­blokkot készítenek. v. *— Ilyenek az én embereim — for­gatta a müszalknaplót Homyák Imre üzemvezető. És minden fiatalról, öre­gebb kohászról mondott valamit. Az­tán nekem szegez égy váratlan kér­dést: — Tudja, mi a legnehezebb? — Sok mindenre gondolok — vá­laszoltam. — Például a matematika, vagy a... — Nem, nem... — szakított félbe. — Nincs nehezebb, mint az emberek­kel való foglalkozás. De ha az ember megtalálja a helyes utat, akkor köny- nyebb dolga van ... Mindezt nem dicsekvésképpen mondta, csupán egy példa bevezetője­ként. Előfordult, hogy egy-egy fiatal ki­lépett az üzemből. Például Sárkány János. Valóban érdekes ember. Most salakolvasztár. Fiatal, huszonnégy éves. Itt volt tanuló, itt szerezte meg a segédlevelet. Először méltónak bi­zonyult a nevéhez, úgy viselkedett, mint egy sárkány. Sok csibészséget eszelt ki mások bosszantására. Nem találta a helyét. Aztán mind gyak­rabban kimaradozott a gyárból, iga­zolatlan hiányzóként szerepelt a név­sorban. Addig-addig maradozott, hogy a végén leszámolt. Talán azt hitte, máshol könnyebb lesz. Nem volt könnyebb. Meg aztán a szíve visszahúzta a barátok közé Megkereste az üzemvezetőt és azt mondta: — Imre bácsi! Vegyen vissza. Meg­látja, nem lesz velem baj... Az üzemvezető visszavette. Szolid, Szorgalmas ember lett belőle, külö­nösen. amióta az ifjúsági brigád tag­jává fogadta. Azt mondják róla mun­katársai: — Sárkány kifogástalan gyerek. Az üzemvezető szerint: — Az egyik legjobb szakember... ha kell, a főolvasztárt is helyettesíti. Nézzük csak a többieket. Ahány ember, annyiféle — mégis egyformák. Furcsa, de így van. Egyre jobban ha­sonlítanak egymásra, a munkában még a gondolataik is egyformák: jól csinálni, mindig jobban dolgozni. Juhász Pál. ö a műszak pártszer­vezetének titkára. Szakbeosztása gázkezelő. Mit mond róla az üzem­vezető? — Okos fiú. Van benne akaraterő. Most ő is elhatározta: tovább tanul. Jelentkezett a technikumba. Pedig ezer a dolga. A munka és a tanulás mellett maga is tanítja a fiatalokat, barátait. Neki tehát többet kell tudni. így aztán megértettem már a nagy „titkot”, a kohászfiatalok sikereinek „titkát”, amelyet még a gyárban sem ismer minden ember. A „titok” tehát már nem titok: tanulnak, tanulnak és alkalmazzák az új kohászati mód­szereket. Ennyi az egész. Igen, ennyi az egész, s mindez oly egyszerűen hangzik. Csak még azt nem értettük, honnét veszik ezek a fiatalok az erőt, hogy oly sok min­denre képesek. Hiszen legtöbbjüknek családja van, és hót az iskola. És még valami. Segítik a tolcsvai ter­melőszövetkezetet is. öregek, fiata­lok, vezetők, KISZ-tagok és nem KISZ-tagok önzetlen támogatást ad­nak a tsz dolgozóinak. Lakatosmun­kát végeznek, ha szükséges, megja­vítják az ekekapát, a gyárrészleg kő­művescsoportja kőműves munkát végzett, itatót készített, szóval még A növényápolás és az avatási Felkészülés legfőbb tennivalói Bátran kell alkalmazni az ösztönző premizálást! A tavalyi és az idei időjárás sok gondot, okozott a mezőgazdaságban. A sátoraljaújhelyi járásban még most is vannak olyan területek, ame­lyeknek művelését a tavaly lehullott nagymennyiségű csapadék hátrál­tatja. Az év elején és májusban is általában száraz időjárás uralkodott, a megyében, s emiatt nehezen indul­taik fejlődésnek a fiatal vetések. Most pedig, a nagyobb mennyiség­ben lehulló eső hatására erősen meg­indult a gyomosodás, s így a tavaszi növényápolási munkált komoly mér­tékben összetorlódtak, sok helyen ne­hezen tudják megoldani a napi fel­adatokat. Az év eleji szárazságot mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a megyében 640 holdon a cukorrépát és 350 holdon a kukoricát ki kellett szántani és újravetni. Mégis, ha bizonyos mérvű elmara­dással is számolunk a tavaszi mun­kában, a hibák mindegyikét nem lo­het az időiárásra hárítani. Meg kell mondani, hogy több helyen azért késik a gyom­irtás, a kaszálás, mert azt a fe­gyelem lazasága, szervezésben hibák akadályozzák. Lehet-e mással magyarázni a bükk­mogyorósdi tsz-tagok magatartását ■mint fegyelmezetlenséggel, amikor még meg sem sarabolták a cukor­répájukat. A vámosújfalusi tsz-ben sem egyeztethető össze a tsz érdekei­vel, hogy egyes tagok a tolcsvai sző­lőkben vállalnak napszámot, miköz­ben a tsz kapásait felveri a gyom. Hasonló példákat lehetne még so­rolni a bodrogolaszi, a sárospataki József Attila, az olaszliszkai Petőfi és a baktakéki Bélre Termelőszövet­kezetből. Tudvalévő, korán indult a tavasz, a nyári munkák dandárja, az aratás is hamarább kezdődik cl. A déli járá­sokban mér szépen szőkülnck az őszi kalászosok, s az emődi termelőszövetkezetben — és más helyeken is — június 20-án már megpendülhet a kasza, felzúghat a gép. Mindez arra kell, hogy sarkalljon most valamennyi termelőszövetkeze­tet, parasztembert, a mezőgazdaság irányítóit, hogy már az aratás meg­kezdéséig a legfontosabb tavaszi ten­nivalókkal végezzünk, mindenütt megkapálják kétszer a kukoricát, a cukorrépát, a napraforgót, legalább egyszer feltöltögessék a burgonyát. Megjött a traktor Násznépet nézni sem sereglettek volna ösz- sze többen, mint ahogy most megteltek a köz­ség utcái. Künn volt a falu apraja-nagyja. Mindenki az alvég fe­lé kémlelt, onnan kell jönni a várvavárt ven­dégnek. És amikor a Bodrog felöli kanyar­ban előbukkant a ha­talmas belorusz trak­tor, a hír öröme vé­gighullámzott az egész községen. Mert nem kis do­logról van szó. A té­len alakult a Búzaka­lász Termelőszövetke­zet 340 családdal. Nagy kedvvel láttak munkához. Idejében el is végeztek minden tavaszi munkát a föl­deken. De a nagy szor­galom és lelkesedés mellett is érezték: 3700 holdat pusztán foga­tokkal megmunkálni — bajos doldg. Gépre van szükség! — han­goztatták a gyűlésen. Aztán a tagok elé került a kérdés, s egy- akarattal elhatározták: traktort kell vásárol­ni! Mégpedig állami hitel igénybevétele nélkül. Másnap Tatár Mihály, az egyik nö­vénytermesztési bri­gád vezetője tömött aktatáskával nyitott be a tsz irodájába. Egyenesen Horváth Jánoshoz ment. az el­nökhöz. s eléje rakta a táska tartalmát. Húszezer forint volt százas, ötvenes, hu­szas és tizes kötegek- ben, ahogy pár éven át \ összegyűjtögette, magának. — Kölcsönbe hoz­tam a szövetkezetnek traktorra. Majd visz- szakapom. ha a közös megerősödött... Horváth köztiszte­letben álló középpa­raszt volt egyéni ko­rában, aki sokra vitte szorgalmával, szakér­telmével, Ezért is vá­lasztották meg a Bú­zakalász elnökévé. Ta­tár Mihály a Homokta­nyán cselédeskedett, a szepesi prépostság ura­dalmában. A felszaba­dulás után kapott 4 hold földet, s szorgal­mas munkájával ő is sokra vitte. Tisztesség­gel felnevelt hat gyer­meket, az Újtelepen házat épített, s taka­rékos életmódjával összegyűjtött húszezer forintot. És most el­hozta traktorra a szö­vetkezetnek. Az elnök egy ideig szólni sem tudott a meghatottságtól. Ke­zet fogott az őszülő brigádvezetővel, s csendesen csak ennyit mondott: — Köszönjük, Mi­hály ... Azóta eltelt néhány hét. maid megjött a minisztériumból az engedély egy belorusz s több kisgén vásárlá­sára. Egy kiszista is elvégezte addigra a tanfolyamot Szabad­szálláson, így most ő ment ki az állomásra a génekért. A piros­testű traktor vedig már bent is pöfög a községben. Villódzva játszik rajta a nyár- elrji napsugár, s mi­közben irányt vesz a Búzakalász tanyaköz­pontja felé, mintha egy szebb, könnyebb élet ritmusát zúgná végig a községi utcá­kon ... H. J. falura is kí-kSruccannak néha az Ifjú­sági Kohó és a többi kohó munkásai. Igen, ennyi az egész. Fiatalok, van bennük akaraterő Értik az idő szavát, azt akarják, hogy munkájuk után az egész ország megismerje őket. Ezt máris elérték. Szépek az eredményeik, s mint az üzemvezető mondotta, már tavaly ősz óta vezetnek a versenyben. Első­sorban ez szerzett országos hírnevet ennek az ifjúsági kohászbrigádnak. De a terveik is szépek. Még ezév- ben átépítik az I-es kohót. A mérete megmarad, csupán műszaki átalakí­tásokat végeznek rajta, hogy ez a kohó is versenyképessé váljon, úgy mint a többi. Mert azt akarják, és ez szent cél a fiatalok előtt, hogy az I-es számú, a 320 köbméteres kohó is 500 tonna vasat adjon a három műszak alatt. Mert nincs megállás. A fejlődésnek soha nincs vége. Nem lehet vége. Nem is kérdezik már az „öreg” ko­hászok, hogy: meddig még? Most már ők is látják, hogy a „meddig még”-re csak ez lehet a válasz: to­vább, még tovább, aztán ismét tovább... Homyák üzemvezető közben a ter­veket nézegette s azt mondotta: — Csak arról beszélek, amit végre­hajtunk, amit mór elhatároztunk. És sorolja. A kokszot majd külön szállítósza­lagon viszik föl, tehát nem adagoló vederben. Erre az új megoldásra már a jövő esztendőben sor kerülhet. Aztán nagyobb teljesítményű öntő­gépet helyeznek üzembe, mert a ko­hók teljesítménye is egyre nagyobb és n martinacélmű nem bírja fel­emészteni az anyagot. Igaz, most is öntőcsészékbe rakják a nversvasat, de ezek a csészék már kicsik egy ••zálogosak, kicsiny kanaritásúolk. — És még egy érdekes dolog — folytatta az üzemvezető — Ügy gon­dolom érdemes megemlitenL —- Mindent érdemes — válaszoltam —, mert amit eddig mondott, mind hűen tükrözte azt a nagyfontosságú , és nélkülözhetetlen munkát, melyet a kohászok végeznek határtalan szor­galommal az ország érdekében. Minden salakot értékesíteni akar­nak. Megkezdik a habsalak-gyártás tökéletesítését, fejlesztését. Rövidesen szinte „főtermék” lesz a kohósalak, amely hosszú évtizedeken keresztül hasznavehetetlen anyagként hevert a gyár környékén, a halnán. Lassan beesteledik, de az üzem­vezető fáradhatatlan. Sorolja a ter­veket. A Sajó-parton érctömörítőt építenek Ez lesz a legnagyobb beruházás. 1965-re kell felépíteni __ T ervek, célok. A jövőről beszél Homyák Imre. Mert ő is, emberei is ismerik a jövőt. S ez sem csoda. Hi­szen ők maguk formálják, kohász­módra. Együtt, egy akarattal, kéz a kézben, rendíthetetlen bátorsággal. S utánozni bizony nem igen tudják már őket az „öregebbek”, ezek a fia­talok együtt haladnak érlelődő, bon­takozó, felemelő korunkkal. S míg mindezt lejegyeztem, elérke­zett a vihar. Hirtelen besötétedett és villámok csapkodtak a magasban. Mindegy már. itt maradtunk, de na­gyon megérte. Homyák Imre, a kohó- gyárrészleg üzemvezetője igen hasz­nos történetet mondott el nekünk. Csak a végén jegyezte meg: — Na látja, mondtam én. hogy ezt a témát nem lehet egy perc alatt el­intézni ... Nem olyan egyszerű ez, mint ahogyan először gondolja az ember. Igaza volt. Ez a beszélgetés során is kiderült. És kiderült lassan az ég is. Arra. a Vohók mögött már szakadoztak a fellegek... Szegedi László (Vépe.) levágják és betakarítsák a vörösherét, A sikeres növényápolás egyik leg­fontosabb előfeltétele az aratásra való jó felkészülésnek. Azt is meg lehet állapítani, hogy az .időjárás szeszélyei s a fegyelem­ben mutatkozó lazaságok mellett más hátráltatói is vannak a növényápo­lásnak. Sajnos, nem élnek mindenütt megfelelően az anyagi ösztönzés le­hetőségeivel, a premizálással. A szik­szói, az encsi járásban több járási vezető mereven tekinti ezt a dolgot. Nem látják be, hogy a termelés, vagyis az eredményes gazdálkodás az elsődleges, s ezért nagyon sokat az anyagi ér­dekeltséggel lehet tenni. Ez a hibás szemlélet komoly kórokat okozhat, nemcsak a tsz-tagságnak, de a népgazdaságnak is. Márpedig meg­felelő ösztönző erő nélkül nem igen lehet számítani arra, hogy valameny- nyi tsz-tag tudása, igyekezete leg­javát adja, hogy a tsz-ben ott lehes­sen látni a családtagokat, a hozzátar­tozókat. Ha több helyen gazos a ku­korica, kapálatlan a cukorrépa és el­öregedik a kaszáló, nagyrészt a hibák okát a merev felfogásban lehet ke­resni. Segítséget igényel a falu, különö­sen ott van nagy szükség a jó taná­csokra, ahol még gyenge a tsz irányí­tása, ahol kevés a szakember. A gon­don úgy tudunk segíteni leggyorsab­ban és eredményesen, ha a járási szervék szakembereket küldenek nö­vi debb-hosszabb időre segítségül a gyengébben működő termelőszövet­kezetekhez. Ezek a szakemberek eredményesen tudnak támogalást nyújtani az operativ irányításban, a munka megszervezésében és így to­vább. Több helyen már javában folynak a nyári munkák előkészületei. Körül­tekintő' munkát kell végezni. A ter­melőszövetkezetek mintegy 167 ezer holdjáról kell betakarítani a kalászo­sokat. Az erők megvannak: 178 kom­bájn. 443 aratógép, 63 rendrearató, 7962 lófogat, 74 205 kézi munkaerő áll az aratás rendelkezésére. Legfontosabb, hogy ezeket az erőket megfelelően el tudjuk osz­tani, s ezért helyesen kell elké­szíteni az intézkedési terveket. Ezek az intézkedési tervek szabják meg, hova biztosítson a gépállomás gépeket, hová kell kézi munkaerő. Figyelembe kell venni a gépek mun­kájánál azt, hogy a kombájnok a legnagyobb összefüggő területeken kapjanak munkát, ott, ahol a talaj egyenletesen van eldolgozva, ahol lábon áll a gabona. Mindez fontos összetevője annak, hogy a gépeket jól kihasználjuk. Az intézkedési ter­veknek foglalkozniuk kell a raktáro­zás problémáival. Biztosítani kell az erre alkalmas üres helyiségeket, azoknak fertőtlenítését, tisztítását. Csakis ezeknek a feladatoknál: a megoldásával számíthatunk arra, hogy a jó közepesnek ígérkező s kü­lönösen szépnek mutatkozó őszi kalá­szosokat szemveszteség nélkül mag­tárba tudjuk szállítani, s eredménye­sen, gazdagon arassunk. Szerzői est az Értelmiségi Klubban Ma. szombaton este 8 órai kezdet­tel tartja a borsodi írócsoport az évad utolsó szerzői estjét. Császár Klára és Füzes László művei szere­pelnek a műsorban. Bevezető elő­adást tart Tóth Lajos író. A zenei kísérőműsorban fellép Rőczei Fe­renc zongoraművész. — O - ' Szovjet gépek a diósgyőri kovácsoknak A Lenin Kohászatti Művek nagy- kovácsműhelyében a kovácsok ne­héz munkájának könnyítésére kö­rülbelül egy féléve már üzembe he­lyeztek egy két tonna teherbírású szovjet gyártmányú manipulátort, amely a hat tonna ütőerejű pöröly­nél a dolgozók felét mentesítette a korábbi nehéz munkától. A napokban felszerelték, illetve beépítették a másik, a korábbinál jóval nagyobb teljesítményű, tíz ton­na teherbírású, ugyancsak szovjet manipulátort; is és megkezdték vele az üzemi próbákat. A még szükséges igazítások után ezt a gépet is hama­rosan rendszeresen üzemeltetik. A korszerű gép a különböző, nagy sú­lyú gépalkatrészeket alakító, két- és háromezer tonna nyomóerejű sajtó- lókat szolgálja majd ki. A manipulátor üzemeltetését úgy szervezték meg. hogy azt a legjob­ban használhassák ki és így a gép munkájával a termelékenység mint­egy 40 százalékos emelkedésére, ha­vi 200 tonna többlet termelésre szá­mítanak. Ezenkívül peáftg műsza­konként öt dolgozót mentesítene» m munkától, s így azokat más muMfca- körben foglalkoztathatják meiftL A KOHÓK

Next

/
Thumbnails
Contents