Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-02 / 128. szám
Péntek, 1561. Junius 2. FSZAKWTA6TARORSÍAG 3 Tís emelet boldogság Ä megye székhelyén, az Ady-híd- *iál vasbetonvázas épületkolosszus nyúlik a magasba. Oldalán ideiglenes anyagszállíló lift, s a vasváz tetején kicsiny zászló. A zászló vidáman lobog a kósza májusi szélben, mintha integetne, ide nézzetek emberek, milyen nagyszerű dolgot csinálnak az építők, a Munkácsi ács-, a Kraj- nyák vegyes* és a Gál kubikosbrigád. A brigádban igen jól összhangba hozták az idősebbek higgadt nyugalmát és a fiatalok lendületét. A brigádvezető már 34 éve ácskodik. Elismert szakember. Ács a fia is, Józsi, aki szintén itt dolgozik. A brigádvezető miskolci, a fia Zsolcán lakik. Egy 36 év körüli, középmagas férfi, Román József (a brigád egyik erőssége) Ibrányba való. Szombaton Kilenc emelet elkészült, most készítik a tizedik vasbeton szerkezetét. Ide nézzetek, itt épül Miskolc legmagasabb lakótömbje, a tízemeletes bérház, itt épül 75 család otthona. A ház oldalán szembeszökő, megfakult felírás. Leolvasható róla egy vállalás, amely szerint május 1-re elkészítik a hetedik emeleti födémet. A felirat megjelenésekor egy járókelő (nyilván szakember) felhívta a Vállalat szakszervezetét. — Olvastam a vállalást. Biztosak önök abban, hogy ezt a vállalást teljesíteni tudják? Mert igen nagy szémegy, hétfőn jön. Munkásszállóban él. A brigádvezető így jellemzi. — Igyekvő ember, nem kell szó- longatni. Mindig talál munkát, mindig tudja, mit kell csinálni. Majdnem szó szerint ezt mondja egy jól megtermett, 25—26 év körüli fiatalemberről, Vass Józsefről is. Vass tíz éve került a vállalathoz, mint ácstanuló. Itt nemcsak szakmát tanult, nemcsak megtalálta he— Nincsenek szüleim— mormogja zárkózottam — Meghaltak? — Igen. Anyám 14 éve. — És apja? — ö él. — De hiszen az előbb azt mondta... Keserűen hangzik a válasz. — Az én számomra meghalt. Hat éve elűzött, nem segített tanulókoromban sem. Most mát megállók a saját lábamon ... Nem kérdezek többet. Amennyire megdöbbentő az apa magatartása, annyira megkapó, megragadó, ahogy a fiatalembert a brigádban körülveszik, segítik. Valahogy az épülő házak, emberi sorsok kapcsolatban vannak egymással. Épülnek a házak, változnak, formálódnak az emberek is ... Az épülő ház mellett eltörpülnek a többi lakóházak. A kilencedik emelet magasából messze látni. Munkácsi elvtárs karjával széles kört ír a levegőbe. — Nézzenek csak körül. Akármerre nézünk, mindenütt ott van az évek óta végzett munkánk eredménye. Ott arra (Sajószentpéter felé) dolgoztam a kórház építésén, dolgoztam amott keletre, a Selyemréten, itt, a tízemeletes bérház tövében, a papagáj-házon. Nézze csak, ott, a Malinovszkij utca és a Bajcsy- Zsilinszky utca sarkán valamikor homokosgödör volt, most bérház emelkedik a magasba. S nézzék a füstölgő cementgyárat, az Egyetem- várost, a Csabai-kapui építkezést, mindben benne van az én munkám is. Pár év még, és nyugdíjba megyek. Néha körül-körül nézek, s elgondolom, hogy mégis csak sokat csináltunk sok épületet húztunk a magasba. — Es most, hogyan tovább? — Mi úgy gondoltuk — néz munkatársaira —, hogy június 10-ig befejezzük a zárófödémet. gyen lenne, ha... A „ha” nem következett be. Sőt. rA ház építői három nappal az ígért idő előtt elkészülteik a födémmel. Rengetegen járnak az építkezés felé gyalog, autóbuszon, villamoson, k az emberek ezrei önkéntelenül is végig-végigpillantanak a város eme épülő büszkeségén. Nem egyszer voltam szem- és fültanúja, hogy emberei- a villamosra várva megszámolták, hány emelet magasságban •járnak már az építők, meddig jutottak a vasbetonvázzal, meddig a falazással, s vitáznak, vajon mikorra tesz készen az épület. Az építőbrigádok aránylag gyors ínunkát végeznek, különösen a Munkácsi-brigád. A 17 ács végtelen nyugalommal és magabiztossággal dolgozik a szédítő (most 33,5 méter) magasságban. Az építmény tetején ez '»olt az feSső kérdésünk. — Nem szédülnek itt, a magasban? Kocsis András művezető és a Munkácsi-brigád tagjai a 33 és fél méter magas épülettömb tetején megbeszélik a X. emelet építésével kapcsolatos leendőket. Munkácsi József elvtárs, az 55. évét taposó, napégette arcú brigád- Vezctö arcán mosoly suhan át. — Miért szédülnénk? Aki szédül, •z jobb, ha nem is megy ácsnak — mondja, aztán egy deszkakerettel körülvett vasváz fölé hajol. Kezében colostok, ácsceruza és méricskélve, rajzolva magyaráz valamit a brigád egyik ifjú tagjának. A hangban, a mozdulatban végtelen jóindulat, selyét az életben, hanem itt találta meg családi boldogságát is. A vállalat egyik nődolgozójával itt, a tízemeletes ház építésénél ismerkedett meg. Az ismerkedésből szerelem és két hete házasság lett. Albérletben laknak, s minden vágyuk az, hogy az épülő házakból nekik is jusson majd egyszer egy lakás. A brigád tizenegy tagja még innen van a katonaköteles koi'on, töb— És mi történik akkor, ha elkészül a tízemeletes bérház? — Akkor? Megyünk tovább. Megint kezdjük valahol alul és haladunk mind magasabbra és magasabbra. Ez a mi életünk. Az építők élete. Csorba Barna Foto: Szabados György A mezőgazdaság napi kérdései Fokozzuk a zöldségfélék termelését Termelőszövetkezeteink — más növényféleségekkel együtt — a zöldségfélék termelését is nagy szorgalommal végzik. A termeltető vállalatok ez évben is a dicséret hangján beszélnek arról. hogy termelőszövetkezeteink többsége igen nagy gonddal készítette elő és vetette el zöldségféléit Megyénkben még nem tudjuk teljesen kielégíteni a zöldáru-szükségletet. Egyrészt természeti adottságaink miatt'korai primőr-árut csak kismértékben tudunk piacra vinni, azt is más megyékből hozzuk be, másrészt a szükséglet fokozottabb mértékben nőtt, mint a termelés. Az ötéves tervben mintegy 20—25 százalékkal kell emelni a zöldáruk termelését. Jelenleg az egy főre eső zöldségfogyasztás 83 kilogram, amelyet a következő években fokozni kell, úgy, hogy az ötéves terv végére elérje a 111 kilogramot. A fogyasztást és a termelést tekintve, figyelembe kell vennünk az ellátatlan lakosság számának alakulását. 1960- ban 2816 vagon zöldáru kellett a megyében, 1965-ig úgy kell megszervezni a zöldségtermelést, hogy elérjük az évi 5341 vagonos mennyiséget. A célkitűzésekhez a feltétel biztosítottnak látszik: termelőszövetkezeteink az elkövetkezendő években jelentősen megszilárdulnak, amely egyik alapvető feltétele a termelés növelésének. A zöldségtermelés gyakori talajművelést igényel, különösen az öntözött területeken, miután itt az öntözés a gyomnövények fejlődésére igen kedvezően hat, s a talaj felszíne sok esetben meg- cserepesedik. Azokban a tsz-ekben, amelyekben nagyobb területen foglalkoznak zöldségtermeléssel, igen jól kell megszervezni a munkát. Minél hosszabb tenyészidejű a zöldségféle, annál többszöri kapálást igényel. A paprikát például tenyészideje alatt 8—lőszer is meg kell kapálni. Ez a gyakori talajápolós — ha kézzel végzik — igen sok munkaerőt igényel. Ezért szövetkezeteinkben meg kell oldani a géppel történő növényápolást is. Az ötéves terv végére a gépállományt háromszorosára kell növelni, amely a zöldségtermelés gépesítését is jelentősen növelni fogja. A gépi, de általában a kézi növényápolás sikere nagymértékben függ attól, hogy azt mikor végezzük el. Az első növényápolás legkedvezőbb ideje akkor van, amikor a kiültetett növények gyökérképződése megindul és már új lomblevelek is fejlődtek. A korábbi művelés gátolná a palánták megeredését, vagy megakadályozná a talaj felmelegedését. Fontos az is, hogy gyommentes talajba ültessük. Lassan kelő növényeknél szükség lehet kikelés előtt a talaj fellazítására, vagy gyomtalanítására. Ezért a károsodás elkerülése végett helyes, ha ezeket sorjelző növényekkel vetjük és így kézikapával, vagy kultivátorral fellazítjuk, illetve gyomtalanítjuk. A későbbiek során mindig a gyomosodás mértéke és a talaj állapota szabja meg a munka elvégzésének időpontját. Mindenesetre a gyomok megerősödését nem lehet megvárni, mert elnyomják a kultúrnövényeket, azt fejlődésében visszavetik, ami a terméseredményt, illetve a beérés időpontját károsan befolyásolja. A zöldségtermelés sikere a fentieken kívül függ az öntözéstől is. A zöldségfélék többsége erősen vízigényes Egy-egy zöldségféle vízfogyasztása a növény súlyának százszorosa is lehet. Pl. egy kiló káposzta kifejlődéséig 100—110 liter vizet fogyaszt és párologtat el. Nagy melegben — főleg a káposztaféléknél — a levegő páratartalmának növelése és ezáltal a levegő, a talaj, a növény hőmérsékletének csökkentése céljából frissítő öntözések alkalmazása is szükségessé válhat. A zöldségféleségek különleges ápolási munkát is igényelnek. Ezek különösen a minőség szempontjából érdemelnek említést. Az elmúlt években nem egy cikkféleségnél vetődött fel panasz a minőség ellen. Már a növényápolásnál ügyeim kell a minőségre, de nagyon fontos a betakarítás, a szállítás gondos előkészítése is. Többek között, a káposztafélék közül a karfiol különleges ápolási munkája, a karfiolrózsák barnulása elleni védelem nagyon fontos, amely a rózsa alatt lévő 3—4 levél megtörésével és a rózsára borításával, vagy a felső levelek rózsa feletti összekötésével végezhető el. E műveletet nagyon ügyesen végzi a sárospataki Kossuth Tsz kertészete. A mezőkeresztesi Vörös Csillag Tsz viszont a növényápolás elhanyagolása és a talajok elgyomosodása következtében káposztából csak 23 mázsás, paradicsomból csak 33 mázsás, zöldpaprikából csak 43 mázsás átlagtermést takarított be az elmúlt évben katasztrális holdanként. A paprika gyakori öntözést igényel, azonban csak akkor szabad ezt a munkát elvégezni, ha a talaj hőmérséklete elérte a 20 C fokot. Az idei termés általában jónak Ígérkezik. A palánták kiültetése megtörtént, sőt egyes tájhelyeken, mint például a Taktaközben, a me- zőcsáti és a mezőkövesdi járásban, azok már szépen meg is eredtek. Egyes tsz-ek, amelyek elegendő palántával rendelkeztek, vállalva a fagyveszélyt, paradicsomból, paprikából korábban ültettek ki palántát azért, hogy minél hamarabb szállítani tudjanak szabadföldi paprikát és paradicsomot. Jelentősebb kár még nem esett a zöldségfélékben. A szabadföldi szárazkertészetben az egyes magvak, mint pl. a sárgarépa, a petrezselyem és a magról vetett vöröshagyma hiányosan kelt ki. Az utóbbi hetekben az idő lehűlt, ami nem a legkedvezőbb a növények fejlődésére. Remélhetőleg az időjárás újra kedvezőre fordul és a jó termés nyomán ellátásunkat fokozottabb mértékben ki tudjuk elégíteni. Szemán Miklós wran — Nézze csak, művezető elvtárs — mondja Munkácsi József — azt az épületet is mi csináltuk. gítőkészség. A szakértelemre itt nagy szükség van. — Ez az épület igen nagy szaktudást, rajzismeretet igényel az ácsokul — mondja Kocsis András művelté. — Tiszta keretváz az egész, t’asbetonpillér, vasbetongerendák. A legbonyolultabb munkák egyike. bek között K. Veres Géza, Pizmics- kó Zoltán. Van itt egy 17 éves segéd, Madarassi János. Márciusban, a szabadult tanulók közül hatan kerültek ide, ő, Madarassi mutatkozik a legtehetségesebbnek. — Élnek a szülei? jt iftatíj csendes a Széchenyi utca. Néha-néha a rendőr járőr cipőjének ütemes koppanása visszhangzik. Amott három ember baktat. Pincérek. A nyomda ajtaja nehézkesen záródik, a. gépszedők indulnak haza. A Széchenyi és a Szemere utca sarlcán fények villannak, amelyek először fehérre, majd bíborvörösre festik a sínek fölé hajló napcserzett arcokat. — Psztt. Hó-ruk, hóóó- ruk! — hallatszik « hangjuk. Feszülnek az izmok, az arcokon veríték gyöngyözik, A görbe fogók vannak munkában. Pillanatnyi szünet, a gyűrött zsebkendők végigszántanak a homlokokon. — No, tovább! A ha- nvusziirke mozdonyon középmagas férfi figyeli egykedvűen az éjszakai főutcát. Hoó-ruk — hangzik ismét. Nagyot lendít, magán, s a küszködök segítségére indul Fények az éjszakában Most már húszán feszülnek neki a váltónak. Vonszolják a behemót, szerteágazó vasdarabot. S a huszonegyedik? Murvai István. A munkavezető. Óráját szemléleti, számolgat. Meg- lesznek-e? Mert ha törik, ha szakad, ha az eső lába idáig lóg, akkor is készen kell lenniök 3 óra 20-ig. az első villamos indulásáig. Számolgatásából csak a kérdezősködő riasztja, fel. Hány napig • tart még itt a munka? — Má’ csak egy napig. Tennap kiemeltük az első váltót, ma a másodi- kat, holnap a harmadikat. Kiszolgáltak már. Tizenegy évig csattogtak éjjel-nappal. Meg ugye, minek ide kitérő, Hejöcsaba felé *úgyscm megy már villamos. — Tessék csak idefigyelni. Május derekán múlt 25 éve, hogy pályamunkás vagyok. Kevesen kérdezték, hogy mit csinálunk. A- emberek elmentek mellettünk. Ha jött a villamos, hát tisztelettudóan félreálltunk, S amikor elment, újra a vágányok fölá görnyedtünk. Tegnap este innen, a villanyrendőri cipőbolt fölül lejön hozzám egy férfi, ott lakik ni! — Bütykös kezével egy eb- lakra mutat, ahol éppen most alszik ki a fény. — Szóval lejön és ezt kérdezi tőlem, mit csinálunk? Magyarázom neki türelmesen, 6 meg csak bólogat-ból ogat. Már-már azt gondoltam magamban, nem tetszik neki valami, talán az, hogy mi itt kopácsolunk. Azt mondja nekem: régen kellett volna már ezt csinálni bátyám. Mi. akik itt lakunk ezen a környéken, tudjuk, hogy mi a váltó. Ha jött a villamos, csattogott a sín és a vitrinekben a csecsebecsék táncot jártak. — Jól esett az érdeklődés. De általában rólunk nem nagyon emlékezik meg senki sem. Pedig higgye el, a pályán vagyunk éjjel-nappal. Legfeljebb csak s termelési értekezleten említik meg. hogy jó munkát végeztünk. Igaz, elismerés ez számunkra, de azért jól esne. ha még talán a közlekedési dolgozók is nagyobb tisztelettel tekintenének ránk. A váltó sínszálai triar a gyalogjáró mellett hevernek. Többé már nem talpalják a villamoskocsikat, a ko- vezők letérdelnek, kőkockákat raknak egymás mellé, eltüntetik a nyomokat. S reggel talán észre sem vesszük, hogy 2i munkásember itt görnyedt éjszaka, elűzte a csattogást, csendet varázsolt... Pásztor?- Alajos
