Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-13 / 137. szám

Kedd, 1961. június 13. BSZAKMAGYARORSZAG s Berentei képek A Központi Szénosztályozó Műből hosszú szalag-hídon érkezik a szén az erő­mű kazánjainak gyomrába. A turbina-teremben már abból a szénből termelik az energiát, amely az imént érkezett a szalag-hidon. Itt pedig már a nagyfeszültségű elektromos áram megy kifelé az országos háló­zatba. % (Paulovits Ágoston felvételei) I. Késő délután volt, amikor belép­tünk a kohászat udvarára. Az égen fekete fellegek gyülekeztek. Vihar közeledett. Diósgyőrben már hullt is a zápor. A vasgyár fölött is sebesen rohanó szél kavarta a port, a kohók­ból felszálló füstöt, melyet időközön­ként visszacsapott a földre. A kohók tövében egyetlen embert sem láttunk az első percekben. Talán a közelgő vihar elől húzódtak el az emberek? Nem, nem. Csapoláshoz készülődtek, s ilyenkor mindenki a helyén tartóz­kodik. De hát kivel beszélhetünk ilyenkor? Próbáljunk szerencsét. A gyárrész­leg irodájában is csend honolt. Az ajtók zárva mindenütt. A legfelső emeleten is sorra kopogtattunk. Es... — Tessék! — szólt egy csodálkozó hang. Amikor beléptünk, még job­ban _ csodálkozott Hornyák Imre kohbmérnök, a gyáregység üzemve­zetője. Mert hál mit is kereshetnek az újságírók ilyen késő délután a kohók között? Persze, mi is csodálkoztunk: mit keres itt ilyen későn az üzemvezető. Aztán eszembe jutott, valakitől már hallottam egyszer, hogy Hornyák Imre gyakran „túlórázik”, mint mon­dották: a kohó a „második felesége.” — Szóval mégis igaz...? — kér­deztem. — Micsoda? — nézett rám komo­lyan. — Hát, ez a második feleség, a kohó... Mosolygott. — Igaz..., mert nézze, amit nem Végzek el nyolc óra alatt, utána kell Megcsinálnom. A kohó nem olyan, Mint a többi gyárrészleg. Mindig van A KOHÓK probléma. És hát... 5 de miért jöt­tek? — kérdezte hirtelen. Elmondtuk. Csak pár percet idő­zünk, a kohó, az ifjúsági kohó mun­kájáról akarunk írni. — Ezt nem lehet pár perc alatt elintézni — komolyodott el. _ Hi­sz en nagy története van annak. Valóban. A diósgyőri kohászfiata­lok hosszú idő óta rendkívüli terme­lési sikereket érnek el. A versenyben mindig az élen haladnak. A fővárosi újságírók is többször megírták már a Il-es kohó fiataljainak sikereit. jDe mi a sikerek titka? Erre még nem adott választ egy újság sem. Mi pedig éppen erre vol­nánk kíváncsiak. Ezért mondotta Hornyák üzemvezető, hogy ezt nem lehet pár perc alatt elintézni. Hornyák Imre rágyújtott, hosszan nézte a füstöt, kitekintett a szemben lévő kohókra. Egy ideig gondolko­dott. Visszaforgatta az időt, az el­múlt éveket. S ahogy elnéztem barna arcát, örökké nyugtalan szemét, nyílt tekintetét, arra gondoltam: mennyi akarat volt ebben az em­berben! Egyszerű lakatos volt, nem is olyan régen, itt a vasgyárban és ... akadémiát végzett. Mérnök lett. Üzemvezető. Kiváló vezető. Sőt, en­nél is több. Embernevelő, embert- formáló vezető, aki megtalálta a módját, hogyan kell igazán foglal­kozni az emberekkel, hogyan kell bátran támaszkodni a kohászokra, a fiatalokra. Dehát, mi is a sikerek „titka?” Lassan-lassan kibontakozott előt­tünk. Nemcsak a jó munkaszervezés, Hogy fennakadás nélkül dolgozzanak a gépek.;. HAMAROSAN megkezdődik az aratás. Szépen telnek a kalászok, gazdag aratást igér az idei nyál’. Meg kell tehát minden tőlünk telhe­tőt tenni, hogy amit megadott a föld, lehetőleg veszteség nélkül kerüljön zsákba. Az aratás az a munka, amely a legnagyobb körültekintést igényli. Már előre gondoskodni kell a termés fogadásáról, biztosítani kell azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a kalászosok gyors betakarítását — mert az aratásnál a legfontosabb a gyorsaság. A beért élet pergésnek indul, állandóan fölötte lebeg az ele­mek pusztításának lehetősége. Gyors munkával elejét vehetjük a megengedettnél nagyobb szemveszte­ségnek, s annak, hogy a hirtelen jött viharok kárt tegyenek a termésben. Az ország j&vőévi kenyere mindad­dig nincs biztonságban, amíg nem tudhatjuk fedél alatt. * ben, nagy mennyiségű vízhatlan ponyvát bocsátanak a tsz-ek rendel­kezésére stb., de a munka oroszlán- része mégiscsak a termelőszövetke­zetekre vár. A helyzetet súlyosbítja, hogy megyénk nagyobb részén elő­reláthatólag egyszerre érik. be az élet, szinte máról-holnapra megin­dulnak a kombájnok, s ha időben nem biztosították a kombájr\szérű- ket és az eszközöket a termény szál­lításához, a gépek kénytelenek lesz­nek leállni. És akkor hiába van sok- gépünk, több nem dolgozhat, mint tavaly. 1960-ban sok gép csak 10 órás műszakot teljesíthetett átlag­ban, kombájnszérű és szállító alkal­matosság hiányában. A JELENLEGI helyzet azt bizo­nyítja, hogy a termelőszövetkezetek egyelőre még nagyon távolinak tart­ják az aratást, mert nem nagyon tö­rődnek a kombájnszérűk létrehozá­sával. A községi, magasabb szinten a járási tanácsok tartsák állandóan napirenden ezt a fontos kérdést, el­lenőrizzék, hogy a termelőszövetke­zetek a kombájnaratáshoz szükséges területhez biztositják-e időben a szé­rűt, a szállító gépeket. A gépállomá­sok is sokat segíthetnek a tsz-eknek, vannak tapasztalataik a kombájn­szérű építésében, az ezzel kapcsola­tos szervezési feladatokat is jól is­merik. nyújtsanak hát egyre több segítséget, hogy ne akkor kelljen kapkodni, amikor már megindultak a gépek. A gyors aratás egyik lénye­ges feltétele a kombájnszérűk idejé­ben való elkészítése, a szállítás meg­szervezése. Tegyenek meg mindent a termelőszövetkezetek, ami rájuk tartozik, hogy fennakadás nélkül menjenek a gépek, minél gyorsab­ban zsákba, biztonságba kerüljön az ország kenyere, (g. m.) Ebben az esztendőben sokkal több gép dolgozik majd megyénkben, mint bármikor ezelőtt. Tavaly mind­össze 91 kombájnnal rendelkeztek gépállomásaink, 1961-ben 178 arató- cséplő segíti a kalászosok gyors be­takarítását. A gép azonban nem minden — csak akkor képes a gyors és eredményes munkára, ha biztosítják ehhez a munkához a fel­tételeket is. Már tavaly is gondot okozott1 a kombájnszérűk elkészítése, továbbá a szállítás, pedig lényegesen keve­sebb volt a kombájnunk, mint az idén. A gépek kiszolgálásának meg­szervezése, a fennakadás nélküli munka biztosítása elsősorban a ter­melőszövetkezetek dolga — és nem kis dolog ez. Gondoljunk csak arra. hogy egy-egy kombájnra 250 hold kalászost terveztek, de szeretnék el­érni kombájnonként a 300 holdat, ami bizony mintegy négyezer mázsa szemes terményt jelent — ilyen mennyiségű élethez 4—500 lapméter­nyi kombájnszérű szükséges. A gép­állomások, a Terményforgalmi Vál­lalat megadja a szükséges segítséget a termelőszövetkezeteknek a kom­bájnszérű felkutatásában, létesítésé­Politechnikai kiállítás e Qzdon Vasárnap, június 11-én nagyszabású politechnikai kiállítás nyílt Uzdon, a Liszt Ferenc Művelődési Ház tánc­termében. A kiállításra n. helybeli gimnázium és általános iskolák, vala­mint a járás általános iskoláinak ta­nulói vitték el munkadarabjaikat, kézügyességük bizonyítékait. A hatal­mas teremben jól áttekinthető elren­dezésben sorakoznak a politechnikai órákon készített változatos munka­darabok. Sok itt a látnivaló. Külön­féle szerszámok, díszpárnák, színes térítők, rádiók, ampermérők és ki tudná felsorolni még mi minden ta­núsítja a diákok ügyességét, ötletes­ségét. Már a kiállítás első napján is szá­mos látogató jegyezte be nevét az emlékkönyvbe, az elkövetkező napok­ban pedig valószínű még több oldal telik majd meg nettekkel és dicsére­tekkel is. • TÖVÉBEN az anyagmozgatás, a fegyelem, a pontos elegyösszetétel és az új technológia, hanem valami más, na­gyobb, fontosabb dolog. A sikerek titka az emberekben van. Az új éle­tet élő emberekben, a fiatalokban. De hát nézzük csak sorjában. A gyár két kis kohót kapott örök­ségül a múlttól. Kis kohókat és régi, elavult módszereket. Ajtfán épültek az új, nagyteljesítményű, korszerű kohók. Felépült a 700 köbméteres óriáskohó, amely Európában is az egyik legnagyobb ércolvasztó, ame­lyet 1956-ban, az átépítés során még jobban tökéletesítettek, megnagyob­bítottak, s ma már 800 köbméteres, hivatalosan. Ez azonban még nem sokat jelen­tett. Az új kohó többet termelt, de csak azért, mert megnagyobbodott, nagyobb kapacitással dolgozhatott, mint a többi. Ez természetes. így aztán évek teltek és a kohók tövében nem történt jelentős ese­mény. Igaz, olykor többet termeltek, mint amennyit a terv megszabott, de lassan ezt is megszokták az embe­rek. Aztán a verseny is kibontako­zott a kohóknál, nem is volt ered­ménytelen, de ezt is „megszokták.” Megszokták s valahogy úgy érez­ték: „unalmasan” telnek a hétköz­napok. Nagyobb dolgot kellene pro­dukálni. Olyasmit, mint a többi gyárrészlegben; például rekordered­ményeket értek el a martinászok, a durvahengerészek. Hát itt is ilyesmi kellene, de hogyan? Ezekből a ko­hókból nem csapolhatnak többet, mint amennyi az előírás, hiszen a kohót nem lehet kitágítani.»* Gyapjúszüret a tömöri Béke Tsz-ben A tömöri Béke Tsz 10 tagú nyíró­csapata 2 nap alatt a juhnyáj 254 birkáját megszabadította a meleg gyapjú takarótól. Nagy szorgalommal és különös serénységgel folyt a mun­ka. Ott dolgozott a munkacsapatban a község tanácselnöke: Tóth János elvtárs is. A munkaegységkönyv normája sze­rint 10 juhot kellett volna egy em­bernek naponként megnyírnia. A tö­möri munkacsapat tagjai tizenkettőt, tizenhármat nyírtak. De milyen juho­kat! A képünkön bemutatott, tenyész­kosról Szedlák János bácsi 12,5 kg gyapjút nyírt le. Olyan eredmény ez, amely párját ritkítja. A jó gondozás, a megfelelő takar­mányozás és a he­lyes ápolás meg­hozta gyümölcsét. A tömöri Béke Tsz az első szakaszban 137 százalékra tel­jesítette gyapjúter­melési tervét. A birkanyírás nem kis munka. Sok fáradozást, tü­relmet és hozzáér­tést kíván a nyí­róktól, hogy az oly­kor nyugtalan jó­szágokat sebektől, bőrfelületi bevágá­soktól mentesen szabadíthassák meg gyapjú bundáiktól. Még a hozzáértők­nek is nedves lesz az ingük a munka hevének verejtéké­től. Tudja ezt na­gyon jól Szemer- szki bácsi is. a tsz elnökhelyettese, azért gondorkodott a nyírok részére megfelelő mennyi­ségű hűsítő italról. Polonkai Imre Megtakarított anyagból kétezer tonna hengereltéin Az Ózdi Kohászati Üzemek hen­gerészei jól helytálltak az elmúlt öt hónapban: hengereltáru tervüket 104,8 százalékra teljesítették. A má­sik, nem lebecsülendő eredmény pe­dig, hogy az idén egv tonna henge­reltárut — az előírtnál — tíz kilo­grammal kevesebb alapanyagból ké­szítettek. Ebben döntő része volt an­— Valamit tennünk kell — mon­dotta Kókai István, a gyáregység vezetője. — Nekem is ez a véleményem — helyeselt Hornyák Imre üzemvezető. — Üj módszerekre, új technoló­giára van szükség — mondotta hatá­rozottan Réti Károly, a gyáregység főmérnöke. És teltek a hetek. A három mű­szaki vezető lázasan dolgozott. Pon­tos számításokat végeztek. Nem volt könnyű. Hiszen az elegyösszetételt nem lehetett meg­változtatni. Aztán mégis sikerült. Egészen új kohászati módszert dolgoztak ki. Olyat, amely az irodalomban sem szerepelt. No, persze, nemcsak az övék volt az érdem. Segítséget is kaptak, méghozzá igen nag^ tudású, magasképzettségű kohászszakember­től, Harcsenkov szovjet szaktanács- adótól, aki teljes két hónapig tartózz kodott a gyárban. Olyan gyakorlati módszereket adott ót a műszaki ve­zetőknek, amelyeket a szovjet kohá­szok már ismertek és bátran alkal­maztak. Nem így az itteni kohászok, akik meglepetten vették tudomásul, hogy a három műszaki vezető „felrúgja” a megszokott módszereket és vala­milyen új technológiát akar beve­zetni. Hát lehetséges ez? — kérdez­gették egymástól az emberek. — Az igaz, hogy nagyobbak a kö­vetelmények, több vasra van szük­ség, dehát ha eddig, évtizedeken át azzal a módszerrel dolgoztunk, miért nem jó az továbbra is? — ez volt a többség véleménye. Szegedi László (Folytatjuk^ nak. hogy az acélműben az elmúlt év végén megkezdett új, minőségjavító eljárást az idén már rendszeresen alkalmazták. Mokri Pál és Özekkel János műszáki dolgozók ugyanis az acélok lunkerosságónak, lyukacsos- ságának csökkentésére egy korábban bevezetett eljárást tovább tökéletesí­tettek. Eljárásuk lényege: az Öntő­tégelyek, a kokillák felöntöfejében lévő folyékony acélra különböző fé­mekből összeállított lunkerport szór­nak, miáltal az acél dermedése meg- lassul ezen a részen, s a folyékony acélban keletkező lunkerosság. üre­gesség az amúgy is levágásra kerülő felöntőfejben marad, s maga az ön­tecs tisztább összetételű lesz. Ezzel az eljárással csupán ebben az évben annyi anyagot mentettek meg a sé- lejtességtől, hogy az kétezer tonha hengereltáru készítéséhez volt ele­gendő.------------OQO----------­R eggeltől — estig dolgoznak A szemerei Reménység Tsz 330 holdas lyubatanyai üzemegységében szorgalmasan folyik a munka. Az itt lakó 15 család reggeltől estig szor­galmasan dolgozik. Már bekapálták a kukoricát, a burgonyát és a nap­raforgó másodszori kapálása is meg­történt. Munkájuk eredményeként a termelőszövetkezet határában gaz­dag termés Ígérkezik. Jelenleg mindenki a szálastakar­mányok betakarításánál szorgosko­dik. Nem számított, hogy hétköznap, vagy vasárnap volt. ha esőre volt ki­látás. kivétel nélkül mindenki dol­gozott. így rövidesen az utolsó sze­kér széna is kazalba kerül. A jó munka motorja az öntudatos mun­kafegyelem, a közös érdek, s nem utolsó sorban a jó irányítás. Minden héten rendszeresen kijön az üzem­egységbe a párttitkár, a tanácselnök, .ellátogatnak a termelőszövetkeaa* j vezetőségi tagjai, akik segítenek I megoldani az esetleges problémákat. * . Lőrinc; László, tanító

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents