Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-10 / 135. szám
VTÍög pTöleWiTcPf, egyestmetelcl A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVII. évfolyam, 135. szám Ára: 50 fillér 1961. június 10, szombat Az igazi propagandistának nincsen szünet Cseresznyeidériy Tegnap, pénteken délután az Op- Jrendek Sándor pártszervezetben ünnepélyes tanévzáróra gyűltek össze azok a propagandisták, akik az 1960— 61-es pártoktatási évben Miskolcon az üzemekben és a vállalatoknál szemináriumot vezettek. Részt vett az ünnepélyes tanévzárón Koval Pál elvtárs, az MSZMP városi bizottságának első titkára is. Koval elvtárs a városi pártbizottság nevében meleg szeretettel köszöntötte az itt lévő mintegy 200 propagandistát. „Nagyjelentőségű volt ez a pártoktatási év pártunk számára és a propagandisták számára is — mondotta Koval elvtárs. — Sok propagandista van itt, mint Tóth László, Stcrbinszky, Drenkó elvtárs és más elvtársak, akik már 1945 óta propagandisták, hirdetik a párt politikáját, a marxizmust—leninizmust. Jól esik látni ezeket az arcokat: jó kezekben van a következő generáció felnevelése. Az 1960—61-es pártoktatási évben sok kommunistát és pártonkivülit ismertettünk meg a marxizmussal, hogy még aktívabb építői legyenek a szocializmusnak. Ebben a pártoktatási évben sok minden történt — folytatta Koval elvtárs —, sikeresen befejeztük hároméves tervünket, leraktuk a mezőgazdaságban is a szocializmus alapjait. Az a nagy fordulat, amely hazánkban végbemegy, felvet számtalan olyan ideológiai kérdést is, amelyet állandóan magyarázni kell. Ezért — bár most hivatalosan a pártoktatási év lezárásáról beszélünk — a nyári Ifjú Egészségőr versenyek Miskolcon A tapolcai fiatalok tovább tartják az elsőséget A Kossuth-rádióban gyakran elhangzó földrajzi és történelmi versenyek ötlete alapján a Magyar Vöröskereszt Miskolc városi szervezete egyéni elsősegélynyújtó versenyt rendezett, amelyen minden iskolából csak egy növendék vehetett részt. A verseny egy részét magnetofonszalagra vették és elküldték a Magyar Vöröskereszt Országos Iskolaegészségügyi Bizottságának. A versenyen a tapolcai Németh Mária ért el első helyezést. Megtartották a szokásos évi megyei elsősegélynyújtó versenyt is, amelyen a korábban megrendezett városi és járási versenyek első helyezettjei mérték össze tudásukat. A szigorú, de igazságos pontozóbizottság a helyezéseket az alábbiakban állapította meg: 1. Miskolc-Tapolca, 2. Megyaszó, diákotthon, 3. Bánréve, általános iskola. A két verseny eredménye megerősíti a városi versenyről írott véleményünket: a tapolcaiak győzelme az iskola magasfokú egészségügyi kultúrájának bizonyítéka. szünetben is sok feladat vár a propagandistákra. Az igazi propagandistának nincsen szünet — mondta Koval elvtárs. Az ünnepélyes tanévzárón Körmendi Sándor elvtárs, a városi pártbizottság ágit. prop. osztályának munkatársa a pártoktatási év eredményeiről, tapasztalatairól elmondotta. hogy a pártoktatási év eredményes volt. A szemináriumok vezetői komoly felkészüléssel, lelkiismeretesen törekedtek azért, hogy az anyagot a hallgatókkal jól elsajátíttassák. Koval Pál elvtárs ünnepi beszédében visszatért erre a gondolatra, s a városi pártbizottság köszönetét lefejezte ki az eredményes munkáért. Beszédében Kova! elvtárs utalt a soronkövetkező, 1961—62-es oktatási év feladataira. Elmondotta, hogy a propagandistáknak fokozottabban kell felkészülniük, s a következő pártoktatási évben sem kisebb jelentőségű munkát kell végezni, mint az idén. így a tananyagban szerepel majd a VII. pártkongresszus határozatainak, a második ötéves terv feladatainak megvitatása, a szocialista munkabrigádok kialakításával kapcsolatos tennivalók, a hazánk társadalmában végbemenő nagy változások magyarázása. A tanévzáró ünnepélyt kedves epizód zárta le: a városi pártbizottság megajándékozta az oktatásban legjobb munkát végző propagandistákat. Startolnak a galambok Amikor halk surranással felröi>- penő, lágy ívben köröző, s a kékes messzeségben egyre kisebb ponttá zsugorodó madaraikat látunk, nem szoktunk különösebb gondot fordítani rájuk. Nem nézzük honnan és hová repülnek. Csak igen kevesen figyelik meg a tereken, vagy az út- széleken csipegető, az ablakokban megpihenő galambokat is: van-e rajtuk valami érdekes jel, látnak-e a lábukon egy-egy kicsiny gyűrűt? S aki felfedezi a kis gumigyűrűt, az sokáig követi szemével a madár útját a levegőben, b találgatja: Csehszlovákiába, Lengyelországba, Németor- BZágba repülnek, vagy éppen ezekből az országokból visszatérő galambok? — Drezda után Berlin a következő állomás, majd a Balti-tenger partjára szállítják a postagalambokat. A verseny győztese az lesz, akinek galambja a legnagyobb sebességgel repül haza. Nagyon érdekes ez a szórakozás, amit galambsportnak is neveznek. Nos, ennek a sportnak évszázados hagyományait, a kis postagalambok tégi hírszolgáltató szerepét fölösleges részletezni. Az emberek, a technika már régen felmentette őket fontos „munkakörükből”. A tulajdonságukat azonban — hogy bárhonnan hazarepülnek t— hűségesen megőrizték. S ma szórakozásból, kedves elfoglaltságként fejlesztik ezt bennük a tenyésztők. S ha ennek a sportnak Fáradtság és gond ugyan van velük, mégis, amikor több ezer kilométerről gyakran megtépázva, vagy betegen hazatérnek, s a tenyésztőnek egyetlen szavára a vállára repülnek, akkor érzi a galambász, hogy madarai megérdemelték a fáradtságos gondoskodást. S mi ez az érdekes tulajdonság a galamboknál? ösztön talán, hogy amikor messzi a fészküktől elengedik őket — tépázhatja a vihar soraikat, támadhatnak rájuk ragadozó madarak — ők csak szállnak, egyre szállnak hazafelé. S nem térnek el az útiránytól. Mivel magyarázható ez a szívósságuk? Nagy tudósok se tudnak még pontos választ adni erre. Ruttkay Anna A miskolci Béke téri piacon is beköszöntött a nyár-előt jelentő cseresznye- idény. A szomolyai cseresznye még mindig „verhetetlen’'. Foto: Szabados György ' Munka- és egészségvédelmi konferenciát tartottak az Ózdi Kohászati Üzemekben Pénteken délután “ztó£! renc Művelődési Ház színháztermében mintegy négyszáz munkavédelmi aktíva, műszaki vezető gyűlt ösz- sze, hogy megbeszélje a munka- és egészségvédelem eddigi eredményeit, a jövő feladatait. A munkavédelmi nagyaktíva értekezleten részt vett Jakó András elvtárs, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára is. Az Ózdi Kohászati Üzemek párt- bizottságának, üzemi bizottságának, vállalatvezetőségének tájékoztatóját Válóczi Elek elvtárs, a szakszervezeti bizottság titkára ismertette. Bevezetőjében arról szólt, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa május 26-án a szakszervezeti mozgalom egyik legfontosabb feladatát — a munka- és egészségvédelem — problémáit tárgyalta. Elmondotta, hogy a felszabadulás óta 32,5 millió forintot fordítottak a gyárban munkavédelmi célokra. A munka- és egészségvédelem körülményeinek javítását szolgálja a martini rekonstrukció, a fínomhengermű gyorssori motollák felújítása, a kohó elegytér gépesítése, valamint a triósor villamosítása. A dolgozók munkakörülményeinek javítását szolgálták az elmúlt esztendők intézkedései, amelyek során háromezer dolgozó munkaidejét csökkentették a gyárban. A munka- és egészségvédelmi beruházások, a munkásokról való fokozottabb gondoskodás eredményeképpen az elf múlt években nagymértékben csökkent a balesetek száma. 1954-ben ezer munkás közül 11,9 szenvedett balesetet. 1960-ban ez az arány már 3,1-re csökkent. Nagyrabecsülendő eredményeket értek el a gyárban a halálos balesetek csökkentésében is. 1960-ban már csak két halálos baleset történt a gyárban. Ez arra inti a műszaki, gazdasági és társadalmi szervek vezetőit — mondotta Válóczi elvtárs —■, hogy még fokozottabb mértékben dolgozzanak a munka- védelem javításán. Meg kell javítani többek között a nevelőmunkát, a munka- és egészségvédelem érdekében kifejtett felvilágosító tevékenységet Ezután Temesszentandrássy Guidó, a gyár főmérnöke szólt a megjelentekhez. Elmondotta: a gyár műszaki vezetőinek őszinte örömére szolgál, hogy a közelmúltban megszervezték a munkavédelmi őrséget A karsza- iagos munkavédelmi őrökkel való elbeszélgetés során olyan tapasztalatra jutott, hogy csaknem mindegyik már kettő-három munka- és egészségvédelmi hiányosság megszüntetésére tett javaslatot. Helyes lenne — folytatta tovább a főmérnök — ha a rekonstrukciónál dolgozó kivitelező vállalatok is megszerveznék a munkavédelmi őrséget. Ezután arról szólt hogy az üzemekben meg kell szigorítani a balesetek bejelentését. El kell érni, hogy minden balesetről jegyzőkönyv készüljön. A szakszervezeti aktívákat kérte, hogy keressék fel otthonaikban a balesetet szenvedett dolgozókat, mert ez politikai szempontból is helyes, de gazdaságilag is eredményes lehet A későbbiekben az üzemi rend és tisztaság megteremtésének fontosságáról szólt a főmérnök. A rendkívül kiterjedt és hasznos vita során felszólalt Jakó András elvtárs, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára. Mintegy felhívásként intézte az aktíva résztvevőihez a következőket: ne legyen a munkában egyetlen perc, egyetlen óra, amikor ne foglalkoznánk a munkavédelem kérdésével. Száműzni kell gondolkodásmódunkból, hogy külön van a munkavédelem, külön a termelés. E kettőt egyesíteni kell és egyiket sem szabad a másik alá rendelni. A munkavédelmi nagyaktíva hasznos volt, mert a vitában felszólalók sok hiányosságra hívták fel a gyár politikai, társadalmi és gazdasági vezetőinek ia figyelmét. Pásztory Alajos Egyszerű történet Ma: Start Drezdából Miskolcra! Viszlay József azok közé az emberek közé tartozik, akik minden galambot megfigyelnek. Nem is csoda, hiszen 1918-tól tenyészti ezeket a madarakat. — Vannak, akik bélyeget, mások gyufacimkét vagy papírszalvétát gyűjtenek, mert ez a szenvedélyük. Az enyém sókkal érdekesebb, hasznosabb és szebb szenvedély: a galambok — meséli, majd gyorsan helyesbít: a postagalambok. Merthogy az egészen más: a postagalamb és az egyszerű „házi” galamb. S hogy ez érthetőbb legyen, Viszlay József máris példával mutat rá a különbségre: — Vannak galambók, amelyek még Nyéklúdházáról sem tudnának Miskolcra hazarepülni. A postagalambok azonban többszáz, sőt ezer kilométerről is hazatalálnak. S hogy milyen gyorsan? Ebben versenyeznek a nemzetközi tenyésztők, A miskolciak galambjai most éppen Drezdában vannak. Csütörtökön szállították el gépkocsival. Drezdában ma startolnak. A légvonalbeli utat, a 600 km-t kedvező időjárás esetén 1—8 óra alatt teszik meg. Kővetkező állomás: Berlin, majd a Balti-tenger partja Viszlay József, az Országos Ga- —fnbszövetség miskolci Z. 1. egyesületének főtitkára. Jól ismeri tehát a versenyek további terveit is. mindenképpen a hasznos oldalát kutatja valaki, akikor azt is el kell mondanunk, hogy a galambok májusban költenek, s nem mindegyik kismadár válik be „sportrepülőnek”. Ezekből finom ételek készülhetnek. A kiváló postagalambokért pedig többszáz forintot is fizet egy-egy szenvedélyes galambász. Népszerű nemzetközi sport — Miskolcon négy egyesületünk van, mintegy 450—500 taggal, s körülbelül 10 ezer postagalambbal — tájékoztat Viszlay József. — A tenyésztők között olyan nemzetközileg is elismert galambászok vannak, mint a vasgyári egyesület tagjai: Gyimesi Gyula, Bállá Béla, a belvárosban pedig a Murai- s az Orosz-testvérek. Több éve szép eredménnyel versenyez Szilkora József és Vékony István. S hogy milyen népszerű a galambá- szat külföldön is, annak igazolására megtudtuk, hogy éppen vasárnap érkezik a Német Demokratikus Köztársaságból 11 vagonnal postagalamb Békéscsabára! Innen röptetik őket vissza hazájukba. Természetesen ez is verseny keretén belül történik. Sokszor hoznak galambokat Cseh- «izlovákiából és Lengyelországiról is. Mi a szépség a galambászatban? A laikusnak nehéz ezt megértenie, Viszlay József valahogy úgy mondja: az embernek mintha a lelkét repítenék magasba ezek a kis madaraik. JTgy gyerek kerékpározni indul, s túl gyorsan száguld le a dombról, vagy csak megugrik egy kövön a kerék, nem tudni, — csak aztán zuhanás, elsötétül a világ, óriássá nőnek a fák... A fiú ott fekszik vérben. csúf, mély sebbel a fején, szemei felakadtak. ■ Ilyenkor persze mindig akad valaki a bámészkodók és rémüldözők hamar összeverődő csoportjában, aki nem veszti el lélekjelenlétét és azt teszi, amit kell: mentőkért telefonál, vagy ha túl messze van a telefon és lehetséges, akkor autóval beszállítja a sebesültet a legközelebbi kórházba. Ezért aztán valóban egyszerű történet ez is. Hogy mégis megírom most, noha megtörténhetik bármikor és bárkivel, annak nem az a magyarázata, hogy Csonó Lajos különleges ember. Ellenkezőleg: egyszerű ember ö, mint ahogy a története is egyszerű. Csak hát belébotlottam Csonó fajosba, és most már nem tudom elhallgatni, amit megtudtam róla. Belébotlottam, mégpedig olymódon, hogy nem lehetett kitérni előle. Autóbuszok egész sora, sofőrök és kalauzok egész tömege között jutottam be a menetirányitó kis fülkéjébe, más ügyben, Csonó Lajos létezéséről sem tudva. De ott a rengeteg papír között, orrom elé tolták többek között azt a kis gépelt cédulácskát is, amelyen ez Alt: „A vállalat MSZMP vezetősége dicséretben részesíti Csonó Lajos gépkocsivezető elvtársat, aki egy gyermek életét mentette meg 1961. június 1-én a Perecesi úton." Volt még egy bekezdés, miszerint legyen ez példa a többi dolgozónak is stb. No, aztán találkoztam Csonó Lajossal. Elmesélte a dolgokat ő is, a Perecesről befelé tartó zsúfolt buszt, a Pünkösdhegyi megállónál eléje álló embereket, amin ő egy percig még bosszankodott is. Aztán megállt, és valaki azt mondta neki: amott van egy gyerek, baleset érte, valahol beljebb telefonáljon már mentőkért. Hol az a gyerek? A gépkocsivezető kiugrott, odament a sebesülthöz. Látta a hosszú, vékony 14—15 éves fiú furcsán felakadt szemeit és megrémült. Végigfutott az agyán: viszi befelé az utasokat, megáll valahol, bemegy egy boltba vagy ördög tudja hová, magyarázkodik, telefonál, a mentők elindulnak... ezalatt a fiú csak fekszik itt, körülállják, nézik rémülten, de nem tudnak semmit se csinálni... Fogjuk meg, tegyük be a kocsiba, emberek! Bevitte az utasait az 1-es buszig, ott pillanatok alatt kiürült a kocsi, az emberek ijedten és készségesen leszálltak. Ketten tartották a fiút, a kocsi felbődült, nekiiramodott. Irány a vasgyári kórház. Mialatt túlgyorsan és mégis a szokottnál kétszer óvatosabban vezet Csonó Lajos, olyan félelem van benne, mint csak nagyon ritkán. <— Él-e még? — szól hátra tízszer is, idegesen nézeget a háta mögé, vajon jól csinálta-e? És közben nem is annyira a gyerekre gondol, mint inkább egy ismeretlen férfire, aki mit sem sejtve dolgozik most, vagy talán szép, tempós léptekkel hazafelé tart. A fia meg itt fekszik két idegen ember karjaiban, véres arccal. A két kicsi gyerekre is gondol Csonó Lajos, akik ikrek voltak és egyéves korukban hagyták itt az apjukat. Egy kislánya maradt Csonó Lajosnak, pedig lehetne három, s ki tudja, van-e ennek a fiúnak legalább testvére ... í'' suromviz lett az inge, észre sem vette, csak beállt a kórházhoz, vitték fel a fiút a sebészetre. Élni fog?! Jött a rendőrség is, nem volt-e neki is köze a balesethez. Most már mosolyog: nekik ez a kötelességük. Nekem meg az, hogy segítsek, amikor tudok. Azóta kiderült, hogy a fiút Répás Lászlónak hívják és az apja drótgyári munkás. Van a fiúnak egy bátyja is. Az apa üzente Csonó Lajosnak, mikor jöhetne el személyesen is köszönetét mondani? A fiú a kórházban szépen gyógyul a koponyamütét után. A vállalati pártszervezet dicséretben részesítette Csonó Lajost. Ö pedig él tovább, ahogyan máskor, a családi, házukkal van elfoglalva, ami négy évi kemény munka után végre készen áll, A házzal meg a kislánnyal, aki a család szemefénye. De azért azt mondta elgondolkodva Csonó Lajos, ennek az egyszerű történetnek az egyszerű hőse: “ Készülök rá, hogy meglátogassam a fiút. Kíváncsi leszek rá, ha majd egészséges ... \Jen egy kicsi köze ahhoz a felépült, újra bicikliző, újra kacagó kamaszhoz biztosan van neki is. Hallatna Erzsébot
