Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-06 / 131. szám

US* AKM AGY AÄORSZÄG Kedd, 1981. Június A Nagyjelentőségű borsodi kezdeményezés a tájmúzeumok tudományos megsegítésére A 700 pi/pc sárospataki vár jubi- “ íeumi ünnepségsoro­zatának jelentős eseménye volt az a tudományos értekezlet, amelyet a várban kutatóállomást fenntartó debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem professzorai a meghívott vendégek jelenlétében tartottak a Lorántffy-palota kiállítási termé­ben. Az értekezletet dr. Meisler Já­nos, a Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatási osztályának vezetője nyitotta meg, majd dr. Balassa Iván igazgató tartott előadást a Rákóczi Múzeum eredményeiről és jövő ter­veiről. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy a múzeumi gondolat Sárospatakon több évszázados múltra tekinthet vissza, hiszen a kollégium csaknem 300 évvel ezelőtt megkezdte a köny­vek, fizikai kísérleti eszközök, ké­sőbb pedig a képek, régészeti tár­gyak gyűjtését, nyilvános múzeum azonban csak 1949-ben létesült a várban.' Ennek gyűjtési területe a Tisza és a Hernád között levő vi­déket foglalja magában, s öt na­gyobb tájegységre oszlik, ezek a Taktaköz, a Hernád völgye, Hegyal­ja, Bodrogköz és Hegyköz. Ezek tör­téneti múltjukat, gazdasági, népraj­zi jellegüket tekintve is jól elkülö­níthetők egymástól. A Rákóczi Múzeum feladata ket­tős: vármúzeum és tájmúzeum. Vármúzeumi feladata abban áll, hogy a vár keletkezésének, történe­tének adatait, dokumentumait fel­tárja,. az ezekhez tartozó tárgyi em­lékeket összegyűjtse és kiállítsa. Eb­ben a vonatkozásban a múzeum igen jelentős eredményeket ért el az utóbbi években. „ jellegén kívül A vármúzeum dr 6 Balassa Iván a sárospataki múzeum felada­tát abban látja, hogy indítsa meg régészeti, különösen pedig a honfog­laláskori régészeti lelőhelyekben olyan gazdag területének rendszeres feltárását. Folytatni kell részletekre kiterjedően a helytörténet kutatá­sait, s fontos munka vár a múzeum­ra az öt tájegység néprajzi anyagá­nak felkutatása, tárgyainak megszer­zése szempontjából. Ezenkívül a hegyaljai szőlőtermelés és borászat történetének összeállítása, emlékei­nek összegyűjtése, továbbá a mai kor eseményeinek rögzítése, doku­mentumainak gyűjtése, a művészet- történet vonalán pedig a területen élt vagy dolgozott képzőművészek anyagainak felkutatása és a. műem­lékvédelem képezi a sárospataki múzeum feladatát. A tájmúzeumok feladatkörébe tartozik még a helyi képzőművészek összetartása, műve­ikből kiállítások rendezése. De nem hiányozhat a tájmúzeumok feladat­köréből a természettudományok te­rületére tartozó tárgyi anyagok ösz- szegyűjtése sem. Erre a sokrétű feladatra azonban a tájmúzeumokban rendszerint csak egy tudományos munkaerő található, aki a saját tudományszakjában is rendszerint csak egy-egy rész spe­cialistája. Ezért van az, hogy a táj­múzeumok meglehetősen egyenlőtle­nül és az éppen ott dolgozó szakem­ber érdeklődésének megfelelően fej­lődnek. így aztán a tájmúzeumok — ritka kivételtől eltekintve — nem tudják a területüket minden vonat­kozásban bemutatni. A tájmúze­umok tudományos dolgozói érzik ezeket a nehézségeket, de egyelőre nem tudnak rajta segíteni. Ezért jelentős és országos vi­szonylatban is figyelemre méltó az a kezdeményezés, amely éppen a sá­rospataki múzeumból indult el- Az utóbbi években a kutató munka olyan intézményekre tevődött át, amelyek adatgyűjtéssel, azok meg­őrzésével és az elért eredmények kiállításával — jellegüknél fogva — nem foglalkoznak. Ezek az egyete­mek, különböző tudományos intéz­mények, akadémiai kutató intézetek. Magától kínálkozik tehát az a feladat, hogy ezeknek a tudományos intézmé­nyeknek tárgygyűjtő tevékenységét koordinálni kellene a tájmúzeumok munkájával. Ez a . kezdeményezés például igen gyümölcsözőnek ígér­kezik a sárospataki Rákóczi Múze­um és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem között. Az pffvptpm év óta kutató­• egyetem ól]omást tort _fenn a vár néhány termében. Rendszeres feltárásokat folytat a zempléni tá­jon, különösen a geológia, növény­tan és állattan területén. A szakem­berek által gyűjtött és a múzeum­ban szakszerűen elhelyezett anya­gok aztán kiállítás formájában a nagyközönség elé kerülnek. így a múzeum olyan tudományosan fel­tárt és összegyűjtött anyagok birto­kába jut, amelyeket másképp nem is tudna megszerezni, ezáltal lehető­sége nyílik arra. hogy átfogóbb ki­állítások segítségével tartalmasab­ban mutathassa be a gondozásába tartozó tájat. Az egyetem számára is hasznos ez az együttműködés, mert a kutatóállomás létesítésével lehetősége nyílik szinte minden tu­dományág gyakorlati művelésére, az ifjúság terepgyakorlatainak . elvég­zésére. Dr. Balassa Iván azzal fejezte be nagy érdeklődéssel kísért előadását, hogy ez az együttműködés Debre­cen és Sárospatak között bizonyára ösztönző hatással lesz más egyete­mek és tájmúzeumok hasonló kap­csolatainak megteremtésére. Sátoraljaújhely vendégre A fennállásának 700. évforduló­jára készülő Sátoraljaújhely az Ünnepi Könyvhét alkalmából vendé­gül hívta Illés Béla kétszeres Kos- suth-díjas írót. Illés Béla 4 napot töltött a történelmi nevezetességű vá­rosban. Naponta többször dedikálta műveit a földművesszövetkezet könyvsátrában, meglátogatta a szabó szövetkezet dolgozóit, felkereste a gimnázium tanulóifjúságát is, és megtekintette azt az iskolát, amelybe Kossuth Lajos is járt. Felkereste Kossuth László házát, ahol Kossuth Lajos lakott diákkorában, majd azt a házat. is. amely a nagy szabadsághős későbbi lakása volt. A volt várme­gyeháza dísztermében — ahol hajdan Kossuth Lajos több beszédet is mon­dott —- előadást tartott Illés Béla, Felkereste az 1919-es Tanácsköztár­saság direktóriumának egykori szék­házét is, találkozott a Szőlészeti Technikum tanáraival, diákjaival, a 7,óúr diákotthon növendékeivel és ne­velőivel. A híres Rákóczi-pincében Tokaj-Hegyalja zamatos borait kós­tolta meg, részt vett —- a városi párt- bizottság meghívása alánján —■ egy baráti hangulatú szalonnasütésen, ahol számos anekdotát mesélt el azokról a régi szalonna,sütésekről, amelyeken Kun Bélával és Alpári Gyulánál volt pgyiitt. Felkereste Illés Béla a pálházi álta­lános iskolát, a perlit bányát a kő­kapui üdülőt, író—olvasó találkozón barátkozott Korcsa termelőszövetke­zeti község parasztjaival, akik bod­rogközi lakodalmas ebéddel fogadták, a. kedves vendéget. A jóízű és baráti hangulatú ebéd után a 67 éves trő tekeversenyen vett részt a termelő­szövetkezeli fiatalokkal. Felkereste Illés Béla a közeli Szép­halom termelőszövetkezeti községet, ahol kegyelettel adózott Kazinczy Fe­renc emlékének. Megtekintette a mauzóleumot, amelynek helyén egy­kor Kazinczy háza állt. Sátoraljaújhely város vezetői és la­kosai igen nagy örömmel fogadták a neves író látogatását, és. megígérlet- t&k vele, hogy ősszel, Sátoraljaújhely 700 éves jubileumának ünnepségein ismét felkeresi őket. Fülöp László A gyermekkönyvtár vezetője Bárdos Józsefné, a Szocialista kultúráért kitüntetés tulajdonosa. A beszélgetés során egyszer azt mondta, hogy csak a közvetlen em­bereket szereti. Már ebből is az kö­vetkezik, hogy ő maga is az. Aki pe­dig ismeri Bárdos Józsefnél', a II. Rá­kóczi Ferenc gyermekkönyvtár ve­zetőjét, az tudja is: egyik legjellem­zőbb vonása a közvetlenség. Szűkebb munkahelye itt van a mese képeiktől színes falak, sakkönyvű polcok kö­zött. A „tágabb?” Nehéz lenne pon­tosan meghatározni. Talán csak így lehet: az iskolák, az úttörő szerve­zetek, a KISZ. Annyit azonban ebből is látni, hogy .,tágabb” munkakörébe főleg a fiatalság tartozik. A fiatalok, akiknek neveléséért, tudásuk bővíté­séért az elmúlt évek alatt oly sokat tett. Munkáját mindig becsülték, ér­tékelték. Néhány évvel ezelőtt kapta meg A népművelés kiváló dolgozója kitüntetést. Sók oklevelet őriz. Most, a pedagógusnapon a Szocialista kul­túráért kitüntetéssel jutalmazták. A Borsodi Műszaki Élet 1961. évi 2. száma Gazdag tartalommal jelent meg ismét a Borsodi Műszaki Élet, a Mű­szaki és Természettudományi Egye­sületek Szövetsége Borsodi Intéző­bizottságának kiadványa. Az 1961. évi, április-június havi 2. szám élén dr. Terplán Zénó közöl fényképek­kel illusztrált ismertetést, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gép­elemek tanszékének életéből. Mis­kolc kereskedelmi szerepköréről dr. Ruisz Rezsőnek, a MTESZ Borsodi Intézőbizottsága által rendezett an­kéten elmondott vitaindító előadá­sát, illetve annak kivonatát olvas­hatjuk a továbbiakban. Az Avas jövőjéről, beépítési terveiről ifj. Horváth Béla közöl fényképekkel és rajzokkal dúsan illusztrált tanuL mányt. Érdekes írást olvashatunk Miskolc vízellátásának földtani adottságairól dr. Pojják Tibor tollá­ból. Ez az írás egyébként mint elő­adás már elhangzott a Magyar ^Hid­rológiai Társaság központi előadó­ülésén 1960. október 11-én. Kőszegi Jenő Változó igénybevételű, rugalmas csavarkötések című tanulmányá­nak második részét, olvashatjuk a to­vábbiakban. Színes fényképösszeál­lítást láthatunk a február 11-i mű­szaki bálról. A régi miskolci állo­másépületről Kubinszky Mihály kö­zöl érdekes adatokat. A MTESZ- nek és a hozzátartozó tudományos egyesületek hírei, közleményei egé­szítik ki a Borsodi Műszaki Elet új számának gazdag tartalmát. Hosszú út után választotta mtinfc^ helyéül a könyvtárt. Ez az út vl töretlen. Mindig és mindenütt az júság nevelése, tanítása volt a célí3- Ezt vállalta akkor is, amikor mitt „tősgyökeres” pesti lány Szege? mellé, egy tanyára ment tanítói“ Gazdasági cselédek gyermekeit tatta. A tanyán akkor még nem vo" nyolcadik osztály. Ö szervezte meí> ö beszélte rá a 15—16 éves fiatalokét hogy végezzék el ezt az osztályt Később Szikszón tanított négy éviit ahol az úttörő csapatot szervezte Most már nyolc éve Mikolcon dol‘ gozik. Az iskolát néhány évvel & előtt cserélte fel a könyvtárral. — Nehéz volt megszokni? — Egyáltalán nem. Tulajdoniképp pen csak munkahelyet cseréltem, munkát nem. Illetve más formába1' végzem, mint eddig. Hiszen a kön.? veknek, az ifjúsági regényekül óriási szerepük van a nevelésben. Hozzá kell tennünk: a könyv kűl*’’ nősen így kap nagy szerepet a nevf lésben, ahogyan azt itt Bárdos JV zsefné vezetésével megvalósítja!4 Nemcsak a. rendkívül nagy olvasó' tábor szól emellett, hanem sok tó® egyéb is. Az iskolákkal igen szoros kapcsolatuk. Irodalmi délutánokat szellemi fejtörőket rendeznek. filT gyón hasznos az a segítség is, arrt lyot az „irodalmi jegyzékkel” adna’ a tanulóknak. Ezekben a jegyzéke!? ben különféle művek, regények meit küldik az iskolákba, feltüntet?* hogy melyik regény eseménye, irt iyik korban játszódik. Talán szükséi- télén bizonygatni, hogy egy színes«- írt ifjúsági regény nagyon sokat a* hat — ad is — valamely kor tört« r. elméhez. Ezeket a műveket szíves6* olvassák a diákok is, és könnyen ^ nulnak belőlük. A könyvtár munkája rém dtíA sokrétű. Olvasótáborának létszám®, tekintve az országban az elsők I tartozik. Kétségtelen, hogy ez els? sorban a jó szervezés, a megfej propaganda eredménye, de sóik te® van ehhez annak a lelkiismertt? munkának is, amellyel Bárdos W zsefné a termek szépségére vigj^ Olyan tiszta, ízléses környezetet ^ remtett itt, ahová a gyerekek sz& sen jönnek tanulni. Szép ez a könyvtár és szép etd ménnyel dolgozik. Az idejáró fiatal legtöbbje mór otthon is szép, kis V zikönyvtárat rendezett be magán3® A gyermekek megszerették a könyv* két. Ezért dolgozott és dolgozik B*>r dós Józsefné is. És azért, hogy m^ többen szeressék meg az ifjúsági dalm.it, hogy még többen jöjjert’ ide a meseképektől színes falak, sokkönyvű polcok közé. (pfl---------oOo------—r “ Térzenét adott a miskolci S** badság téren vasárnap délelőtt Liszt Ferenc Filharmónikus Zc „ kar. A nagy érdeklődéssel kísért - . badtéri koncertet Sulyok Tamás & nagy vezényelte. CfUéTÁ KaJlobj XXIII. Három napi fárasztó utazás után a gépkocsi begördült Ká-Bánba. Ez a helység Észak-Vietnam egyik virágzó kis városa, modern házak­kal, üzletekkel, széles utcákkal, sőt villasora is van. Mindebből keveset vettek .észre a légiósok. Útközben valamennyien el­törődtek és úgy szálltak le a kocsik­ról. mint meggömyedt, hatvan éves emberek. Arcuk gyűrött volt és bo- rotválatlan. Az elmúlt két éjszaka alig aludtak valamit. A gépkocsi a három nap alatt csak néhány órára állt meg, ilyenkor a légiósok az utszéli fák alatt ütöttek tábort. A körleteket megerősített őrséggel vet­ték körül, nehogy valami kellemet­lenség érje őket. Az éjszaka így is kényelmetlen, nyugtalanító volt... Két órai pihenés után a karaván tovább indult a szűk erdei úton ... Az álmatlan, rosszkedvű, a vietnami fogadtatás nyomasztó hatása alatt álló légiósok zúgolódtak, azonban a karaván parancsnoka nem tűrt sem­miféle ellenvetést... Az út sürgős volt. . . Délután ötöt mutatott at óra, ami­kor valamennyien lekászálódtak a kocsikról. A több mint 700 ember egy részét a helyőrségen, másik ré­szét pedig a bennszülöttek által el­hagyott házakban és azok udvarán szállásolták el. Gazsó is az utóbbiak közé került. Körülbelül negyvenedmagával az éjszakai fekhely készítésén szorgos­kodott, amikor egy hordó bort gurí­tottak az udvarra. Mindenki annyit ivott 'belőle, amennyit akart. Hama­rosan kihirdették, hogy 400 ember a lehető legsürgősebben útnak indul utánpótlásként a kínai határmenti századokhoz, azután mindenki pi­henőre tért. Gazsónak udvari fek­helyén az volt az utolsó gondolata, hogy vajon kié volt ez a ház, és hol van most, aztán elnyomta az álom. Reggel korán volt az ébresztő. Gyors mosakodás, borotválkozás után létszámellenőrzés következett, majd felolvasták azok nevét, akik a határmenti századokhoz mennek a karavánnal. Gazsó is körtük volt. Parancskihirdetés után kiosztották a lőszert a karaván tagjainak. Min­den légiós annyi -töltényt vett magá­hoz, amennyit akart, de a 400 köte­lező volt Ennél kevesebbel senki sem indulhatott útnak... Az ezredtörzs közben összeállította a gépkocsikaravánt. Harminckét ko­csi állt útrakészen. Elől, az élen egy nehéz, terepjáró tank vezette a sort, utána három páncélkocsi követke­zett, majd a gépkocsik. Mindegyik tetején géppuska volt elhelyezve és minden ötödik kocsin aknavető. A parancs elhangzott és a 4Ű0 légiós, valamint a kísérő század — amely majd visszakíséri az autóka­ravánt — húszasával kocsira szállt. Néhány perc múlva egetverő zörej hallatszott. A tank megindult, nyo­mában a páncélkocsik, majd az autók. Amint a karaván elhagyta Bá- Kánt,, az út ismét az őserdőben foly­tatódott. Kétoldalt hegyek, szakadé­kok, hatalmas, indával összefonó­dott fák. Úgy tízóratájt a karaván megállt. A hátsó kocsikon ülők nem tudták, mi van. Hamarosan jött azonban a parancs kocsiról-kocsira. — Kiszállni! Minden kocsin csak öt fő maradhat! A többiek előre! Gazsóék kocsija körülbelül a hu­szadik volt a sorban. A parancs vé­tele után, öt kivételével, ők is le­szálltak és siettek előre. A tank előtt már nagy volt a csoportosulás. Amint Gazsó odaért, meglepetés­sel látta, hogy az utat majdnem egy kilométer hosszúságban, két-három méterenként, teljes szélességében átvágták. Elég mély és széles göd­rök voltak, bizony, ha a gépkocsi belemegy, vagy tengelytörést kap, vagy nem tud onnan kimászni, • _„ A karaván parancsnoka káromko­dott. — A szentségit neki, ez még tegnap nem volt itt! — Bizonyára az éjjel csinálták, monsieur captain — mondotta a hadnagy. — Számítottak érkezé­sünkre. — De hogyan tudták meg? — or­dította a kapitány. — Kitől?! Vagy ördögök ezek, hogy mindent tud­nak?! ... Izgatottan járt fel és alá, majd a hadnagy felé fordult. — A kísérő század azonnal kutas­sa át a környéket, ön vezeti őket hadnagy úr. Persze csak addig nyo­muljanak a vadonba, ameddig lehet. Mi pedig megkezdjük az út helyre- állítását. Adjon parancsot a tank­nak az indulásra. Az tud közlekedni. Es talán beszaggatja a furfangosan kiásott gödrök két oldalát. Indul­jon! ... — Igenis! A kísérő század négy kisebb cso­portban hamarosan megindult az út két oldalán elterülő erdőben, a tank pedig hatalmas zajjal előrelendült. A kapitány jól számított. A tank leszaggatta a gödrök szélét, s miután még kétszer-háromszor végigment oda és vissza rajtuk, elég tűrhetően néztek ki. A kapitány kezeit dörzsölte. — Szépen haladunk. Egy kicsit még fel kell töltenünk ezeket a göd­röket, utána indulhatunk is. Szerszá­mokat elő! Hamarosan előkerültek az ásók, lapátok, csákányok. Nem sok volt belőlük, hiszen ilyen rendkívüli ese­ményre nem számítottak. A 400 lé­giós közül bizony alig jutott egynek- egynek. Az egyik őrmester a kapitány elé eomí ordáit ■— Kapitány úr, mivel tőlteüte 1 a gödröket? j — Marha! — A kapitány szikrázott. — Hát azzal a kő- j földmennyiséggel, amit ezek éjsZ“ kiszedtek a gödrökből. — Nem találjuk sehol. — Ez nem létezik. Keressék! Néhányadmagával az őrmesteí az erdőbe indult. Múlt az idő, a * pitány időnként nyugtalanul tdrt tett órájára. A géppuskások és * aknavetők készenlétben álltak, szén minden perc drága, itt mirt/ elvesztegetett pillanatot keserv®^ megfizethetnek. Csak a tank diibörgött egyl an föl-le, föl-le. „ Körülbelül egy óra múlva köj^ böző irányból ugyan, de szinte «?. szerre ért vissza a hadnagy és aZ mester. Jelentették, hogy senkit és nem találtak. A kapitány dühösen dobbantó^ _ — Dehát hogyan csinálták akk®/ Gépkocsi nem vehetett részt a Ny olhordási munkákban. Minden ^ mi tartunk ellenőrzésünk alatt. > j tudtunk nélkül gépkocsi nem ha** hat át. — Nem gépkocsikkal hordták eK jegyezte meg csendesen a hadart —, hanem ők maguk, kosárral, j — őrültség! — válaszolt ingtt'jj ten a parancsnok. — Tudja rnite emberfeletti munka ez?! Egyetj éjszaka mintegy kétszázötven i'Jy gödröt kiásni egy köves úton, a’Jj a kikerülő követ és földet kosért^ olyan messzire elcipelni, hogy akadjunk rá! Lehetetlen, érti?! / — Kapitány úr — jegyezte csendesen a hadnagy — ezek n ismernek lehetetlent! (Folytatjuk-J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents