Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-04 / 130. szám
2 ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1961. Jünfns 4, Az építőmunkások ünnepe (Folytatás az 1. oldalról.) tőség, a higiénia és a kulturális igényeknek megfelelő szállást. A Borsod megyei Mélyépítő Vállalatnál ma mar nem megy ritkaság számba, hogy a szállások televízióval, rádióval, különböző játékokkal vannak felszerelve. Az építők napján őszinte elismeréssel adózunk építő-, fa- és építőanyagipari dolgozóinknak, köztük vezetőiknek, fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozóknak, üzemi párt és társadalmi szerveiknek helytállásukért, példamutató munkájukért. Elismerőleg szólunk és köszöntjük azokat a munkásokat, akik elnyerték a megtisztelő „Szocialista munkabrigád” címet, illetve, akik kiérdemelték a „Kiváló dolgozó” jelvényt és oklevelet. De dicséröleg kell szólnunk azokról a műszákiakról is, akik az új technológiai eljárások bevezetésének és alkalmazásának élharcosai. Köszöntjük mindazokat, akik hozzájárultak az építőipar feladatainak sikeres végrehaj fásához. az elért eredményekhez. A XI. Építők Napja előkészületei, s méltó megünneplése is bizonyítja: az építőmunkásokra bátran lehet számítani az új élet építésének minden területén. Biztosak vagyunk abban, hogy kitűzött feladataink és célkitűzéseink megvalósításában ismét előbbre lépnek majd egyet és sikerrel valósítják meg pártunk és kormányunk céUdtűzésedt. Nagyobb léptekkel kell előrehaladnunk a korszerű építőanyagok, épületszerkezetek, építési módszerek szélesebbkörű alkalmazását illetően. Törekednünk kell a kivitelezés idejének további csökkentésére, az építés ütemességének betartására, hogy ne torlódjanak össze a szerelő és szakipari munkáik. Javítani kel] a fegyelmet minden területen. Meg vagyunk győződve arról, hogy az építőipar dolgozói, tervező és kivitelező szervek mérnökei technikusai minden erejüket latba vetik a még meglévő fogyatékosságok kiküszöbölése érdekében. Biztosak vagyunk abban, hogy a tervezők, beruházók és kivitelezők jobb kooperációja révén tovább javul majd a munka szervezettsége és műszaki szfnvonala. de számítunk a tsz-beru- házásdk felelősségteljesebb megvalósítására is. Amikor tehát ezen a vasárnapon a régi munkás majálisok hagyományait és emlékeit felelevenítve vidám szórakozással töltitek építőmunkásrink családjaitok körében az építők napját, ne feledkezzetek meg egy percre sem a holnapról, a jövő feladatairól, tennivalóiról. Czakszervezetűnk Megyei Taná" csának elnöksége a XI. Építők Napja alkalmával e gondolatok jegyében kíván nagyszerű munkasikereket. vidám, békés holna.oot, erőt, egészséget az építő-, fa- és építő- snyagioari dolgozóknak. Viharos jelenetek után fasiszta törvényjavaslatot fogadtak el a japán parlamentben Tokió (MTI) A japán parlament alsóházában szombatra virradó éjszaka elfogadták azt a fasiszta törvényjavaslatot, amely a hatóságoknak teljhatalmat biztosít a lakosság tüntetéseinek elfojtására. A liberális demokrata párt — jelenti az AP — csak viharos jelenetek után tudta keresztülhajszolni a törvényjavaslatot, amelyet ezután a felsőház elé terjesztettek jóváhagyás végett Nyugati hírügynökségek szerint az alsóház épületében többízben heves jelenetekre került sor. A liberális demokratapárti küldöttek provokatív magatartása ökölharcot váltott ki és az alsóház órákon át valóságos csatatérhez hasonlított. Hírügynökségek megjegyzik, hogy a japán—amerikai biztonsági szerződés elfogadása óta nem volt még ilyen heves összecsapás a parlamentben. Miközben az ellenzéki küldöttek az alsóházban tiltakoztak a fasiszta törvény ellen, addig a tüntetők tízezres tömegei ostromolták a parlament épületét. A hatóságok kétség- beesett erőfeszítésekkel igyekeztek megakadályozni, hogy a tömeg betörjön az épületbe, és a tüntetők ellen páncélautókat vetettek be. A rendőrség és a tüntetők összecsapása során hetven személy sebesült meg. A Japán Kommunista Párt parlamenti csoportja nyilatkozatot adott ki. Ebben felháborodottan bélyegzi meg a liberális demokrata párt szennyes taktikáját, amellyel keresztülhajszolta a reakciós törvényjavaslatot. A törvénytervezet elfogadtatásának az a célja — hangsúlyozza a parlamenti csoport —, hogy a kormány biztosítsa Ikeda washingtoni útját. A nyilatkozat elismerését fejezi ki a lakosságnak, amiért tömeg- mozgalmakkal tiltakozott a fasiszta törvényjavaslat ellen. A Japán Szocialista Párt végrehajtó bizottsága ugyancsak nyilatkozatban ítéli el a törvénytervezet ke- resztülhajszolását. * Pénteken délután a japán—amerikai katonai szerződés ellen küzdő országos tanács felhívására Tokióban a parlament épülete előtt tizennyolc- ezer főnyi tömeg tűntetett a kormány fasiszta törvénytervezete ellen. A hatóságok a meghirdetett tüntetésre való tekintettel háromezeröt;- száz rendőrt vezényeltek (ki a parlament környékére. A nyugatnémet sajtó a Hruscsov—Kennedy találkozóról Bonn (MTI). A Hruscsov—Kennedy találkozó napján a nyugatnémet kormánysajtó azt hangoztatja, hogy bonni vezető körökben .,nyugodtan tekintenek a találkozó kimenetele elé,” nem várják attól sem „a nemzetközi feszült- ség újabb kiéleződését, sem pedig annak érezhető csökkenését.” Mindazonáltal a kifelé hangoztatott „szilárd nyugalom" jelszava mögött jó adag nyugtalanság is meghúzódik. „A kancellár ugyan bízik Kénnedyben — írja például vezércikkében a Frankfurter Allgemeine Zeitung —, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden aggodalom nélkül tekint Bécs felé. Sokkal több forog kockán, semhogy ez lehetne a helyzet. De azért nem szabad idegeskedni, hanem elszánt, nyugalomra van szükség.” A nagyipari köröket képviselő Deutsche Zeitung arról panaszkodik, hogy Kennedy párizsi látogatása sem hozta meg a kívánt eredményt, a NATO-politika kérdéseiben továbbra sem jött létre egyetértés a washingtoni és párizsi kormány között. „Kennedy aligha utazhat azzal a megnyugtató érzéssel Bécsbe, hogy a NATO-ban most már teljes az egyetértés — hangsúlyozza a lap. — Kennedy helyzete Párizs után sem a legjobb. A valóságban, akárhogy is forgassuk, a bécsi találkozóra túl korán került sor.” A Süddeutsche Zeitung vezércikkében rámutat: Bonn számára kétségtelenül kellemetlen az, hogy Kennedy európai látogatása során elkerüli a nyugatnémet fővárost. „Ilyen előjelek mellett kérdéses, vajon ele- gendő-e az, hogy Bonn bizonyos mértékben De Gaulle-t eskette fel a német érdekek képviselőjeként Ken- nedyvel szemben” — írja a lap, majd rámutat, hogy a Nyugat-Ber- lin kérdésében való „szilárd magatartás” hangoztatása egyáltalán nem oldja meg az alapvető problémát. A tekintélyes nyugatnémet polgári lap ezután így folytatja: „Berlin problémáját nem lehet eltüntetni az által, hogy tagadják létezését, amely független Hruscsov of- fenzívájától. Berlin problémája nem katonai és nem is elszigetelt politikai probléma, hanem a német kérdés egy része. Ha igazán az enyhülést akarják, akkor nem elegendő, hogy szá- zadszor is elutasítják a szovjet kormánynak a békeszerződésre és Berlinre vonatkozó javaslatait és csak várakozzanak azokra a dolgokra, amelyek be fognak következni a Kelet-Berlinnel való elkerülhetetlen békeszerződés megkötésével. Arra lenne szükség, hogy érdembeli ellenjavaslatokat tegyenek, amelyről azután tárgyalni lehetne. Egy békeszerződés a két német állammal, mely meghagyná mindkettőt a jelenlegi katonai tömbökben, egészen más arMoszkva (TASZSZ) A Pravda szombati száma „Jóakarattal sokminden elérhető” című vezércikkében kommentálja a ma kezdődő Hruscsov—Kennedy találkozót, valamint a szovjet kormányfőnek pénteken, Bécsbe értéé zésekor elmondott beszédét. A bécsi megbeszélések általában kedvező világvisszhangja mellett rámutat, hogy még napjainkban is vannak olyan térségek, olyan országok, ahonnan állandóan a hidegháború ciklonjai törnek be a nemzetközi légkörbe, vagy ahol újabb háborús tűzvészek zsarátnokát őrzik. Fokozza az atomháborús konfliktusok veszélyét — írja a Pravda —, hogy egyes országok vezetői között, a nyugati katonai és politikai tömbökben, a NATO, a SEATO és a CENTO vezérkarában még mindig vannak olyan forrófejű és felelőtlen személyek, akik a történelem minden leckéje ellenére erőpolitikát akarnak folytatni, fegyverrel szeretnék megoldani az égető nemzetközi kérdéseket Az amerikai lapok a Kennedy—De Gaulle találkozóról kiadott közleményből azt a következtetést von iák le, hogy a megbeszélésen különösebb jelentőségű határozatok nem születculatot nyerne, ha egyidejűleg a nagyhatalmak céljává és felelősségévé nyilvánítaná a későbbi újraegyesítést, s emellett egy vegyes német bizottságot hozna létre, például az 1959-es nyugati terv mintájára. Mivel azonban Bonn nyilván még csak gondolni sem mer erre, s a jelenlegi nyugati hatalmi konstellációban Bonn ügyvédje. De Gaulle sem különösebben érdekelt ebben, Kennedy minden bizonnyal az elutasítás jelszavánál marad majd meg Bécsben, már ami Németország és Berlin témáját illeti.” A Pravda vezércikke megállapítja! hogy a nemzetközi közvélemény barométerének tanúsága szerint az emberiség túlnyomó többsége helyesléssel fogadja Nyugat és Kelet vezetői érintkezésének legmagasabbszintü űj- rafelvételét. A népek természetesen I számot adnak maguknak a lehetőségek határairól. Nehéz volna azt várni, hogy a bécsi találkozó részvevői egy- ültőhelyben megoldják az összes vitás nemzetközi problémákat. Jóakarattal azonban rövid idő alatt is sok- minden elérhető. Vitán felül áll — hangsúlyozza 3 vezércikk —, hogy a találkozó kedvező kimenetele fontos mérföldkő lenne a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak egészségesebbé tétele útján, s a két állam viszonyát a jószomszédi kapcsolatok é3 a gyümölcsöző együttműködés medrébe terelhetné. Ezt pedg — állapítja meg a Pravda — megelégedéssel fogadná nemcsak a Szovjetunió és aZ Egyesült Államok népe, hanem aí egész békeszerető emberiség is. (MTI) tek, ami egyébként nem is volt várható. Washington Post: Meglepő lett volna, ha a párizsi nyilatkozatok többet tükröztek volna, mint szokásos általánosságokat a francia—amerikai barátságról. Kennedy és D« ü Pravda vezércikke a bécsi találkozóról fl Kennedy—De Gaulle megbeszélés amerikai visszhangja Moszkva a Hruscsov—Kennedy találkozó napján Pénteken este sokmillió szovjet televíziós néző vált szemtanújává, hogyan fogadta az osztrák főváros a Bécsbe érkező szovjet kormányfőt. N. Sz. Hruscsov megérkezéséről helyszíni közvetítést adott a moszkvai televízió. Bár a kép minősége nem mindig volt megfelelő, a szovjet emberek saját szemükkel meggyőződhettek róla, hogy Bécs lakói szeretettel várták Hruscsov elvtársat, s maguk is sok sikert kívánnak a nagyfontosságű találkozónak. Szombaton a szovjet lapok vezércikkekben, szerkesztőségi cikkekben foglalkoztak a küszöbönálló találkozóval. A sajtó egyöntetűen azt a véleményét fejezte ki, hogy — az első ilyen alkalommal — nem lehet jelentős eredményeket várni, de megfelelő jóindulatú magatartás esetén a bécsi találkozó utat nyithat a szovjet—amerikai kapcsolatok rendezése, a vitás nemzetközi kérdések megoldása előtt. Gaulle találkozója nem olyan fajta volt, amelytől nagy politikai változásokat lehetett volna várni. Az Egyesült Államok és Franciaország közt felmerülő kérdések legnagyobb része nem alkalmas arra, hogy gyorsan vagy könnyen megoldható legyen. A New York Herald Tribune megállapítása szerint nyilvánvaló, hogy Kennedy franciaországi látogatása tisztára „szertartásos jellegű” volt. A Berlinnel kapcsolatos „alapvető egyetértés, amely már eddig is fennállt” nem adót okot annak feltételezésére. hogy Kenncdv és De Gaulle rendezte volna a köztük fennálló nézeteltéréseiket. Szirma és Nyugat-Berlin — Nyugat-Berlin és Bécs — Bécs és a történelmi találkozó MÁJUS 29. Három kis testvér vidáman indult sétálni a meleg tavaszi napsütésben. — Hadd legyen friss ennivaló a nyuszinak! Kacagó, játékos kedvvel szedték a füvet a szirmai temetőnél, az árok partján. Talán még versenyeztek is: ki szedi a legtöbbet, melyikük az ügyesebb. Egyszercsak furcsa, rozsdás kis tárgy akadt egyikük kezébe. Nézegették, találgatták, mi lehet, aztán — mert nagyon titokzatosnak találták — elhatározták, hogy nem szólnak róla senkinek. Ez csak az ő kincsük, eldugják majd otthon, az istállóban, így lett Május 31. Hajdú Mihályné boldogan nézte az udvaron játszadozó gyermekeit. A 6 éves Margitka, a 10 éves Mihály és a 12 éves Sándor labdáztak. Egy konyhaszéken Margitka képeskönyvei hevertek. Az anyát megnyugtatták a látottak és a lakásba sietett. Nagy családnál mindig van dolog az asszony számára. Teltmúlt az idő ... Hirtelen megrettentő és félelmetes dörrenés hallatszott. Hajdúné kirohant a házból és ügy érezte, megőrül. A fájdalom élesen hasított benne: a gyermekei vérben, mozdulatlanok ... A történetet hallani is borzalmas. Mihályt az udvaron álló tőke köze-, lében, Margitkát a képeskönyvek mellett találták — holtan. Sándor a megyen kórházban fekszik életveszélyes roncsolásokkal. Megdöbbentő ... 1961-et írunk. S a második világháború még most is szedi áldozatait. Mert a furcsa, rozsdás tárgyról, amely a gyermekek halálát okozta, egy megmaradt darabja nyomán a rendőrség kiderítette: a második világháborúból visszamaradt nagyobb lövedék gyúj- •feje volt. Megdöbbentő... A napokban olvashattuk tudósítónk, Erich-PeterTrog írását, amelyben megemlít egy 10 esztendős kislányt, Monika L-t, aki szüleivel Nyugat-Berlin egyik erdejében sétált. Aknára lépett. Amerikai csapatok gyakorlatozásáról visszamaradt aknára. Súlyos égési sebekkel kórházban fekszik. Májusban történt. Szirmán és Nyu- gat-Berlinben. Konkrét példák. S előtte is bőven volt hasonló eset. Lövedék és akna robbant, gyermekek az áldozatok. S a lövedékeket és az aknákat azonos okokból, azonos céllal rakták le a kezek: mindent a hatalom megőrzéséért, nem kímélve az életeket, nem borzadva a háborútól. Irtóztató ... Vajon mikor fogják már le a pusztulást okozó kezeket? Ez a kérdés most különösen aktuális. Napjainkban talán választ is kaphatunk rá. Igen, éppen napjainkban! A két nagy államfő Bécsben most erről is tanácskozik! ök persze nem ismerik a Hajdúgyerekek történetét és a nyugat-berlini kislány szerencsétlenségéről sem hallhattak, de a döntésük mégis választ ad maid a kérdésre: hosszabbodik-e az áldozatok sora. vagy megszüntetik a rettegést? Az egyik államfőnek minden félreértés nélkül az utóbbi a célja. Hogyan is olvastuk Hruscsov elvüjrsnak május 31- én Pozsonyban mondott beszédében? „...ami a Szovjetuniót illeti, szava most is a békét, a nemzetközi feszültség enyhülését fogja szolgálni.” Hruscsov elvtárs látja, hogy ez a világ s így Európa népeinek is közvetlen érdeke. Hiszen Európa földjét „nem is olyan régen az agresszorok eilen a szabadságért és a függetlenségért harcoló emberek millióinak vére öntözte.” Igen, a háború több millió áldozatot követelt! Ártatlan embereket gyilkolt... Gyilkolt? Az említett példák 'alapján így helyes: gyilkol. Még ma is! A halottak hosz- szú, döbbenetes, vádló sorát nyújtja, egyre nyújtja... S e sorba beránt, elszakít az élőktől olyanokat, mint a 10 éves nyugat-berlini Monika L„ a szirmai 6 éves Hajdú Margitka és testvére, a 10 éves Mihály __Nyúlik a Sor, növekszik a döbbenet. S a döbbenetből irtózat, az irtózatból gyűlölet lesz. s a gyűlölettől ökölbe szorulnak a kezek ... El,ÉG VOLT! Valamit tenni kell! Azt hiszem, ilyen gondolatok már igen sok ember fejében megfordultak. Talán hasonló gondolatokkal foglalkoztak azok a szovjet és amerikai vezető közéleti személyiségek is, akik május 22 és 28 között találkoztak a Krim-félszigeten. Ök az általános és teljes leszereléssel kapcsolatos kérdéseket, valamint a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásának problémáit vitatták meg, majd pedig orleandi tanácskozásukkor adott közös közleményükben Hruscsov és Kennedy tárgyalásai előtt azt hangoztatták: „a találkozó rámutatott annak szükségességére, hogy megszilárdítsák a népek békéjét és az államok közötti vitás kérdéseket békés eszközökkel oldják meg." A megoldás felé az első lépéseket most megteheti a két nagy államfő. S melyek az első lépések? Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke, a Német Szocialista Egységpárt első titkára a következőkben látja ezeket: „A második világháború befejezése óta 16 év telt el, tehát ideje, hogy végre megkössék a béke- szerződést. A helyzet most olyan, hogy csak a nyugatnémet militariz- mus megfékezése nyithat utat a két német áliam közeledéséhez és egy üttmű ködéséhez. ” Ez az együttműködés azonban nem mindenki számára kedvező. A kapitalizmus hatalomféltő nagytőkései éppen ezért nem sajnálják a pénzt a nyugati sajtó és a rádió rágalomhad- járatára, a pánikkeltésre. S amíg a német nép vágyairól, kívánságairól nyilatkozik Walter Ulbricht a Neues Deutschlandnak. addig a nyugat-berlini Sender Friedes rádióállomás és az amerikaiak RIAS-adója nem vonakodik hisztérikus, hazug hírmagyarázatokkal mérgezni a közhangulatot. A nyugati rádiók, a nyugatberlini lapok, például az idegháborút hirdető Der Abend, vagy éppen a bécsi Presse és Kurier uszító hadjáratával aíohban egyre jobban szembefordul a demokratikus közvélemény, a lakosság, a döntő többség. S ezt a szembefordulást még a nyugati sajtó egyes lapjaiból is.láthatjuk. A bécsi Volksstimme szerdai számából például kiérződik, hogy a szovjet kormányfő népszerűségétől szinte félnek egyes politikai körökben. Ugyanakkor a londoni sajtó Kennedy elíon fordul, élesen bírálja külpolitikáját. Az Evening Standard egyik vezércikke még ilyen megjegyzést is tesz: ,.a nagy szavak nem pótolják a határozott külpolitikai vonalvezetést, nem gyakorolnak hatást j Hruscsovra, s ugyanakkor nem kel* tenek bizalmat Amerika szövetsége-“ i seinek körében sem.*' S a közvélemény körében még hiJ kább rontják a Kennedy iránti bi- i zalmat az olyan hírek, hogy a ta- lálkozó előtt Kennedy párizsi tanács-“ kozásán De Gaulle-lel a két bort mány álláspontjairól tárgyalt a NA' TO stratégiai helyzetét illetően és á nyugat „globális védelmi terveit’1 vitatta. Ha tehát mindezt összevetjük, világosan láthatjuk, hogy a jelenlegi Hruscsov—Kennedy találkozón a pozitív javaslatok többségét a szovjet államot képviselő kormányfőtől várja a világ közvéleménye. S hogy ezek a javaslatok a bécsi szovjet nagykövetség épületében milyen eredményekkel záródnak, melyek felelnek meg a nyugati érdekeknek: ez mos* a világ népeinek legizgalmasabb kérdése. TÖRTÉNELMI találkozó. Bis« pillanatra nagyon távolinak és tálát1 összefüggéstelennek látszik a szirma* történettől. Az egyik izgatottan vár* világesemény, a másik egy családi egy kis közösség legszeretettebb tagjainak szívbemarkolóan fájdalma'1 tragédiája. S ez a két esemény találkozik. összekapcsolódik. A történelemkönyvek csak az előbbiről emlékeznek majd meg, s ehhez még'* hozzátartozik a szirmai történet is- Mert a színes történelem apró k>5 mozaikokból, emberek cselekedeteiből, munkájuk eredményeiből, életük történeteiből, tragédiáiból tevődik össze. S hogy a mozaikok között minél kevesebb legyen a sötét és 3 riasztó, ezért emel ma szót a szovje* kormányfő Bécsben a Roisner-Str»-v sen. Ruttkay Ann»
