Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-30 / 152. szám
Péntek, 1961. június 30. BS35AKMAGTARORSZAG , Angliai békeharcos Be„„ge<í. látogatása megyénkben Mr. Anthony Brooke-hal Névjegyén ez olvasható: Rajah Muda oj Sarawak s egy londoni lakáscím. Az első a múltra utal, az utóbbi a jelenre. A kettő különös, sajátos módon kapcsolódik egymáshoz, tiszteletreméltó magatartást, s egy nemes gondolathoz való szenvedélyes hűséget foglal magában. Rajah Muda jelentése: fehér rád- zsa. Ifjúkori olvasmányainkból is emlékezhetünk rá, hogy a rádzsa —■ uralkodói rangot jelöl. Sarawak számunkra ismeretlen országnév. Délkelet-Ázsiában, a hátsóindiai szigetvilágban található olyan nagyságú terület, mint Anglia. Dajákok, malájok lakjak, mintegy 8U0 ezren. A második világháborúban egy időre a japán imperialista hódítóik áldozatául esett. Addig az angol pro- tekturátusi területekhez tartozó önálló ország volt. A japán megszállás megszűntével, az ország felszabadításával megnyílt volna a lehetőség a nemzeti fejlődésre, és Anthony Brooke ebben az irányban akarta vezetni Sarawakot, de nagybátyja az angol gyarmatosítók kezére játszotta az országot, amely a nagybrilanniai koronagyarmatok közé került. A hazai nemzeti erőkre támaszkodó tiltakozó kampány és passzív ellenállás nem vezetett eredményre, Anthony Brooke nem tudta megváltoztatni a helyzetek Országa sorsának alakulása^ a nemzeti függetlenségért kifejtett küzdelem sokfajta tanulsággal szolgált számára. Jelentős elhatározásához is vezetett: erejét, tehetségét, vagyonát, egész életét az emberség, a béke ügyének szenteli. És talán most jobban érthető az a szituáció, hogy együtt ülünk vele a lillafüredi Palota Szálló egyik szép helyiségében, s miközben beszűrődik az éppen most érkező üdülők beszélgetésének finom zsongása, Mr. Anthony Brooke-kai nemes fáradozásairól, dl'lélres erőfeszítéseiről beszélgetünk. Utjai immár nem Sarawalcból de Sarawailcért! —, hanem a londoni polgári lakásból ágaznak szét a földkerekség minden irányába, oda, ahol az embereit oly becses kincsnek tartják a békét, tehát mindenüvé. Így került, az Országos Béketanács Vendégeként, hazánkba is, és tisztelte meg kétnapos látogatásával gyérüket és Miskolcot. — Mit is kérdezhet az ember legfel őször olyasvalakitől, aki 18 hó- Bapja szakadatlanul úton van, óceánok fölött röpül át, országokra és Világrészekre terjed ki programja — Merre járt, mi utazásainak cél- ‘fa, Mr. Brooke? — Indiában és Kínában, Japánban fe a Szovjetunióban, úgyszólván valamennyi népi demokratikus országban s az Egyesült Államokban. Budapesten az elmúlt év decemberében négy napot töltöttem. Magyar- országot elhagyva most Svájcba utazom, majd ismét az Egyesült Államokban teszek előadói körutat. Október közepetáján Nankingban találkozom KH Ting kínai püspökkel. Uj-Delhiben rcsztveszek az Egyházak Világtanácsának ülésén. Szeretnék ellátogatni 'Ausztriába, Jugoszláviába Ott akarok lenni az Ifjúság Világ-Fórumán Moszkvában és az Eszperaniisták Világkongresszusán Angliában. A felsorolásból a szándék, az utazások célja is kitűnik, amit kedves vendégünk így fogalmaz meg: — Szűkebb családom: feleségem, három gyermekem Angliában él. Van egy nagyobb család, az emberiségé — amelynek szintúgy tagja vagyok. Ezt kell első helyre tennem. Ha nem elsősorban a nagy családot szolgáljuk, nem tudjuk megvédelmezni szűkebb családunkat sem. Azért utazom, hogy vezetőkben és egyszerű emberekben felébresszem s erősítsem felelősségüket a béke megóvása iránt. Az emberek életét a félelem rontja meg, amelynek forrása a háborútól való rettegés. Ezt a félelmet csak úgy küszöbölhetjük ki életünkből, ha végleges győzelemre visszük a béke ügyét. Az egész világon meg kell teremtenünk a jóakarat, a kölcsönös bizalom és megértés légkörét, amely elengedhetetlenül szükséges ennek a célnak eléréséhez. Aki a béke ügyében járja a világot, az szükségszerűen derűsen és bizakodóan tekint előre. — Rendkívül optimista vagyok — válaszol Anthony Brooke, amikor erről érdeklődünk, hogyan ítéli meg a holnap távlatait. De nyomban hozzáfűzi a felelősség szót, amely nemcsak az egyénekre, hanem egész népekre hárul a békéért való munkálkodásban. Egyéniségére, mély nyomokat hagyó vonzó emberi magatartására is a jövőbe vetett rendíthetetlen hit, bizalom és optimizmus nyomja rá bélyegét. Szívesen, nagy szeretettel foglalkozik a fiatalokkal, akiknek — véleménye szerint — különösen fontos szerepük van a jósorsunkért, békénkért vívott sokrétű harcban. Kedves mosollyal emlegeti szerdai eszmecseréjét a miskolci egyetem hallgatóival. Ezek a meghitt beszélgetések élnek emlékezetében, ezekre hivatkozik, amikor arra az alighanem szokványosnak tűnő kérdésre, milyen jelentős találkozásokra gondol vissza leggyakrabban, — csodálkozó arccal reflektál. — Minden találkozás, amelyen a békéről esik szó, — jelentős, mert meggyorsítja az emberek gondolkodásában végbemenő forradalmi változást, amelyet a történelem, a technikában és tudományban hallatlan magaslatokra érkezett korunk sürget és követel. Anthony Brooke különös erővel hangoztatja, azt kell figyelembe vennünk, ami az embereket, a népeket összekapcsolja és nem azt, ami ilyen vagy olyan okból határvonalat húz közéjük. Nos ebben látja a maga választotta, felismeréseiből és meggyőződéséből fakadó hivatását: fáradhatatlanul serénykedni, munkálkodni azért, hogy a különböző nyelveken beszélő, más-más nézeteket valló, sokféle szokásnak hódoló embereket közelebb hozza egymáshoz. — Jó utat — kívánjuk búcsúzóul Anthony Brookenak. Köszöntésünkben az a jószívből fakadó óhaj csendül: a békéért folytatott, világraszóló hatalmas küzdelemben azon az úton is, amelyen ő jár, érjen el szép sikereket, Sarawakban és mindenhol a világon hálásak lesznek érte az emberek. Sárközi Andor Uj művelődési otthon Kázsmárkon Anthony Brookot (képünkön x-el jelölve) szerdán Miskolcra érkezésekor Csépányí Sándor, a megyei tanács vb. elnökhelyettese, Fekete László, a városi tanács vb. elnöke, Kállai László, a Hazafias Népfront Borsod megyei bizottságának titkára, Karnmel Lajosné, a Hazafias Népfront Miskolc városi bizottságának titkára, Csikós Istvánná, a nőta- nács megyei titkára fogadta és köszöntötte. A kedves vendég kérésére Fekete László ismertette a város történetét és fejlődését. A kétnapos program soi'án Anthony Brooke meglátogatta a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet, a Miskolci Pamutfonót, Sárospatakot s a Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdaságot. Csütörtökön az esti órákban tért vissza Budapestre. Az elmúlt vasárnap új művelődési otthont avattak Kázsmirk községben. A községiejlcsztésből ltüzcl félmillió forint költséggel emelt épület kívülről egyszerű, de napfényes nagytermében 300 embernek biztosítanak kényelmes ülőhelyet. Az új létesítmény mielőbbi átadását a község kiszcsei mintegy 50 ezer forintos társadalmi munkával siettették. Az idési feonyoüolt újílások Sievozetésávsl évente egymillió 380 ezer form et takarilanak meg a borsáéi építőit A BORSOD MEGYEI Építőipari Vállalat dolgozói a gazdaságosabb termelés elősegítésére és a munkák meggyorsítására az idén már 70 újítást nyújtottak be. Ezek bevezetésével évente 1 millió 300 ezer forintot takaríthatnak meg és számos építkezés határidejét előbbre hozhatják. Az újítások közül többet már alkalmaznak. így például a diósgyőri Kilián-lakótelep 10 emeletes toronyházának és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem új műhelycsarnokának gazdaságosabb felépítését a műszakiak újítása tette lehetővé. A toronyháznál a födémek súlyát négyzetméterenként 150 kilogrammal csökkentették, s ezzel a munkák befejezéséig mintegy 50 vagon építőanyagot takarítanak meg. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem műhelycsarnokának tervmódosítását is újítással érték el. Az eredeti program szerint a keretállásokra épülő csarnok tetőszerkezetét 3—4 tonnás súlyú, nagyméretű teknős panelokból kellett összerakni, amelyek gyártásához drága betonsablont kellett volna készíteni. Az újítással a tető- szerkezetet könnyebb elemekből készítik. Ezeket a kiselemeket a műhelycsarnok betonpadlóján készítik el, így feleslegessé vált az előgyártó telep, az elemek gyártásához pedig kevesebb beton és vas szükséges. Az így készülő tetőelem súlyp négyzet- méterenként 50 kilogrammal lesz kevesebb az eredetileg tervezettnél. Az építőipari vállalat vezetői egyre nagyobb területen alkalmazzák az olcsóbb és tartósabb műanyagokat. A miskolci Bajesy-Zsilinszky úton és a diósgyőri Kilián-lakótelepen épülő 10 emeletes toronyházak födémét például a Hungarocell elnevezésű műanyaghabbal szigetelik. Az igen könnyű hang- és hőszigetelő anyag 10 centiméter vastagságú, négyzetes téglaalakú tömbökben érkezik a gyárból. A szigeteléshez viszont csak egy centiméter vastagságú anyag szükséges. Eddig a Hungarocell tömböket elektromos energiával melegített acéldróttal szabták fel a gyárban a kívánt méretre. A munka igen lassú volt, ezért a gyártók nem szívesen vállalták. A Borsod megyei Építőipari Vállalat műszaki dolgozói a vágóberendezést most tovább fejlesztették, éspedig úgy, hogy egymás felett egy centiméter magasságban tíz, elektromos árammal melegíthető acéldrótot feszítettek ki. így a tömbből egyszerre tíz Hungarocell-lapot vághatnak ki, s az új berendezéssel a munkát az építkezéseken is elvégezhetik. AZ ÉPÍTŐK igen nagy gondot fordítanak a nehéz fizikai munka megkönnyítésére is. Az elkészült épületeken például már évek óta nagy fáradtsággal jár a gáz-, a víz- és a fűtőcsőhálózat beszereléséhez szükséges hornyok kivésése. A műszakiak egy kézi horonyvéső és falfúró gépet szerkesztettek. Ez volt a vállalat dolgozóinak idei, 70. újítása. A kézi gép első példánya most készült el és azt hétfőn próbálták ki. A géppel több hétig kísérleteznek, s ha tökéletesen bevált, széles körben is elterjesztik.---------ooo--------N egyvenezer pedagógus ideológiai továbbképzésen Az 1960—61-es oktatási évben több mint 31.000 vidéki és körülbelül 9000 budapesti pedagógus vett részt állami ideológiai továbbképzésben. A konferenciák munkáját — amint a pedagógusok szakszervezetében elmondották — általában élénkség, s az időszerű politikai események, kérdések iránti fokozott érdeklődés jellemezte. Az állami ideológiai továbbképzésen kívül más oktatási formák is segítették a nevelők világnézeti fejlődését. Sokan kapcsolódtak be a pártoktatásba, számosán a marxista—leninista esti egyetemeken bővítették ismereteiket. Mészégetők a Bükkben A Bükk crdőrcngctcgébe rejlett Hor-völgyhcn mészégető kemencék fflstő- löfrnek. Az Okörütöi részen áll Földes Ernő És társa kcmcncÉje. Nehéz, de Jövedelmező foglalkozás a mészégetés. Az állami erdőgazdaság mészégetőt megkeresik havonta a maguk kétezer forintját. Egy kemencébe 2G0 mázsa 3(G?zkővct púpoznak. Hatvan—hetven rtrás égetés után ez n mennyiség a felére csökken — 130 mázsa meszet Indítanak titha cgy-cgy kemencéből a megrendelőnek. A z elnököt, Kurek Józsi bácsit kerestem az Alkotmány irodájában. A könyvelő, akit foglalkozása az íróasztalhoz köt, mosolyogva mért végig: ugyan, honnan csöppenhetett tdc ez az idegen, hogy világos nappal, délelőtt tíz óra körül az irodában keresi az elnököt. Annak nem ilyenkor, de már hajnalban is a határban a helye, most meg különösen nagy szükség van rá a mezőn. Megkezdték az aratást, beállt az aratógép az ősziárpájukba. — Ha találkozni akar vele, ott keresse. Az országút mellett van az ősziárpánk, a Tóalja- dűlőben — igazított útnak Szkiba Bertalanná. Vagy sikerül összeakadnom az elnökkel, nagy nem — gondoltam —, s ha már itt vagyok, csak nem megyek üres kézzel tovább, és beszédbe elegyedtünk a kázsmárki Alkotmány Termelőszövetkezet dolgairól, a növényápolásról. a takarmánybetakarításról, * egyebekről, ami éppen eszembe jutott. A könyvelő olyan szűkszavúan ismertette Jól dolgoznak a kézsmárkíak ÜK a papíron, meg a fejében lévő eredményeket, hogy az már szinte szerénykedésnek tűnt. — Hogy megy nálunk a kapálás? — adta visz- sza a kérdést. — Jól. Ezzel le is tudta volna a dc7got. En azonban arra is kíváncsi voltam, hogy a statisztikának mi a. véleménye minderről? Bizony, az sem mond ellent az elismerő jelzőnek. A kázsmárki Alkotmány tagjai nem várják tátott szájjal a sültgalambot, szorgalmas munkával készítik elő holnapi boldogulásukat. a növényápolási tennivalóikkal már 90 százalékban végeztek, a takarmány betakarítva, sőt már végeztek a lucerna második kaszálásával is. A cukorrépának megadták eddig a háromszori kapálást, s ha tehetik, nem sajnálják majd tőle a negyediket. sem. S hogy meg- lesz-e a. tem^^zetf munkaegysén-érték? __ A k önyvelő el gondolkozik, — Nem. ajánlatos jóslásokba bocsátkozni, mert ha valami közbe talál jönni és a munkaegység értéke a tervezett 37 forint 90 fillér alá süly- lyed, majd még oda találják nyújtani a markukat az emberek a könyvelőnek; no, hol van az ígért jövedelem? — Eddigi eredményeink alapján bízhatunk benne — mondja. — Szép a határ. Takarmányból máris megvan a tervezett, a gabonafélékben sem csalódunk majd, a termésbecslés terven felüli termést jósol... Tavaly korántsem ilyen kedvező időjárás közepette is megállták a sarat a kázsmárki tsz- tagok. és munkájuk nem volt eredménytelen, 32 forintot ért náluk egy munkaegység. S az is valami, hogy rendszeresen tudnak 10 forintos előleget osztani, és nem rövidlejáratú hitelből, hanem tejből, juhsajtból. mikor miből. Indulunk ki az aratáshoz. Jó idő van. fénykénét is készítünk maid róluk. Amikor odaérünk, útbaigazító emberünk lehangoltan mondja.- alig kerültek egyet az aratógéppel, máris eltört valami benne. És valóban. Ott áll a dombháton a gép, emberek hajolnak föléje, hogy megreparálják tört sebet. Sebaj, majd estefele, visszajövet lefényképezzük, addig úgyis megtart a gépnek ez a tiz holdnyi ösziár- pa. Este hétkor érünk vissza, a gépnek hült helye. Rég végzett az aratással. Emberek haj- fonganak a sárgálló tarlón. rakják keresztbe az összehordott kévéket, Jól megviccelt minket ez a masina! A learatott ősziárpa tábla mellett kapásföld zöldül. Órámra nézek: fél nyolc, és még vannak ott vagy húszán. A leszálló Nap megcsilog- tatia magát a megfénye- sedntt kapaélen, A zt hiszem. így nem okoz majd különösebb gondot a kázsmárki Alkotmány Termelőszövetkezetben a terv teljesítése, lesz mit aprítaniuk a tejbe. Meg is érdemlik, megdolgoznak érte. G. M.
