Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-29 / 151. szám
Csütörtök, 19(51. június ESZAKMAGYARORSZAQ 3 Az idén már 70 úf gépet kaptak Júliusban, a határidő előtt 30 nappal 160 lakást adnak át A Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói az idén 1272 lakást adnak át. Az új otthonok zöme Miskolcon épül fel. A nagyarányú lakás- építkezések nagy feladat elé állították a vállalat műszaki és fizikai dolgozóit. Ezért a gyorsabb és olcsóbb építkezés megvalósítására széleskörű intézkedési tervet dolgoztak ki. így — többek között — elhatározták, hogy — az évvégi hajrá megszüntetésére és a szakipari munka folyamatos biztosítására — a decemberi határidő előtt két-három hónappal csaknem 300 lakást adnak át rendeltetésének. A vállalás teljesítése végett az idén már 70 új gépet állítottak üzembe, s egyre szélesebb körben alkalmazzák a középblokkos építési módszert. Ezzel az eljárással Diósgyőrött, a Kilián lakótelepen az idén 390 lakás készül el és a közeli hetekben újabb 500 lakás szereléséhez kezdenek. Ezenkívül más, új építési technológiákat is bevezettek. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem új műhelycsarnokának alapozási szigetelését például a Borsodban nagy mennyiségben található, olcsó ben- tonittal végezték el, a felvonulási épületeket pedig sok helyen bodrog- keresztúri tufa-blokkokból állították össze. A gazdaságosabb termelést és a lakóházak építésének meggyorsítását újításokkal is segítik. A vállalat dolgozói az első félévben 70 újítást nyújtottak be, amelyek alkalmazása évente csaknem másfél millió forint megtakarítást eredményez. Ezek közül kiemelkedik a diósgyőri 10 emeletes toronyháznál bevezetett újítás, amellyel a födémek súlyát négyzet- méterenként 150 kilogrammal csökkentették. így ezen az építkezésen mintegy 50 vagon építőanyaggal használnak fel kevesebbet az eredetileg tervezettnél. Az első félévben jelentős előrelépés történt a műanyagok felhasználásánál is. Miskolcon egy 6 és egy 3 emeletes épület külső homlokzatát a legfiatalabb borsodi üzem, a TVK Lakkfesték- és Műgyantagyár új termékével, a tompafényű, zománchoz hasonló, vízzel tisztítható, Walkyd nevű falfestékkel színezték, továbbá az épületekben előre összeragasztott, vékony mozaikparkettokat helyeztek el. Ezenkívül több helyen alkalmazzák a födémek szigetelésénél a hungarocell műanyag-habot. Az intézkedési tervek végrehajtásával és a dolgozók lelkes munkájával eddig 150 lakás készült el és júliusban, a határidő előtt 30 nappal újabb 100 lakást adnak át. Ezenkívül a diósgyőri Kilián-lakótelepen — szintén a határidő előtt — befejezik az első, középblokkból összeszerelt 130 lakás építését is. Korszerű önlvinytiszfító tekézés! szerelte!* fel a Lenin Kokszai! Míí/ek acélöatödéiében A Lenin Kohászati Művek acclön- tödéjében — s általában az ország más öntödéiben is — a legnehezebb és az egészségre leginkább ártalmas munka, az öntvény tisztítása. Az öntvényekre ragadt homokot eddig sűrített levegővel működő légkalapácsokkal távolították cl, ami nemcsak fáradtságos munka, hanem a keletkező nagy por miatt egészségtelen is. Ennek megszüntetésére több millió forintos költséggel korszerű, vízsugaras öntvénytisztító berendezést szereltek fel és a héten megkezdték vele a nyomáspróbákat. Ezzel a berendezéssel lényegesen megváltozik az öntvénytisztitás munkája. Az öntvényt ugyanis páncélházba helyezik és a magasnyomású szivattyúk segítségével, erős vízsugárral távolit- ják el a munkadarabról a homokot. Az országos vonatkozásban is egyik legjelentősebb munkavédelmi berendezést hamarosan rendszeresítik. Ezzel mintegy ötven—hatvan dolgozónak könnyítik meg a munkáját s megóvják őket a szilikózistól és egyéb megbetegedéstő!. A berendezés másik nagy előnye, hogy az öntvények kikészítése lényegesen meggyorsul s az öntvényről lemosott homok jelentős részét újból használhatják, s így évente mintegy kétezer tonna formázó homokot nyerhetnek vissza. Ennek értéke meghaladja a négyszázezer forintot. Csehszlovák-magyar együttműködés A Tíszapalkonyai Erőműben 4 turbina — amelyből 3 csehszlovák, 1 pedig magyar gyártmányú — termeli az áramot. Az 1960 decemberében Pilsenben történt megállapodás alapján az ottani Lenin Művekben rekonstruálják az egyes és a hármas számú turbinát. Az átalakítással — változatlan energiatermelés mellett — több tízezer tonna szenet takarít meg az erőmű. A TMK dolgozói az I. számú turbina forgórészét kiemelik és Zdenek Suchy cseh főszerelő irányításával Pilsenbe szállítják. A szerződés szerint július 31-re fejezik be az átépítést. Az erőmű dolgozói bíznak benne, hogy a cseh elvtársak — ismerve az üzem nehézségeit —a vállalt idő előtt befejezik a nagy munkát. Ezt követően, augusztus végére kerül sor a hármas számú turbina átépítésére. Szabados György Űj színfoltok Tiszapalkonyán Az épülő város legszebb tere; középen játszótér, a házak körül virágos parkok, s a háttérben a 7 emeletes modern toronyház. Itt épült fel megyénk legszebb és legkorszerűbb bölcsődéje, amely előtt gyönyörű park és játszótér épült. Az egész újváros bámulatba ejti a látogatót. A képen: á bölcsőde, mellette az egyik legszebb, 3 emeletes bérház. Foto; Szegedi Töblset segítsen a mezccsáli gépállomás Soha ilyen szükség nem volt még a gépállomások segítségére, a jó gépekre és jó traktorosokra, mint most. Néhány nap múlva beérnek a kalászosok, s addig minden termelőszövetkezetben végezni kell a növényápolással. a takarmánybetakarítás- sal. A gépállomások megyei igazgatósága minden intézkedést megtett, hogy a gépállomások gépei és traktorosai kielégítsék a a termelőszövetkezetek igényeit. Ez azonban egyes gépállomások némi nemtörődömsége miatt nem mindig sikerül. A tiszapalkonyai termelőszövetkezet vezetői és tagsága panaszolják, hogy a részükre kiküldött gépek szétszedett állapotban hevernek mind a mai napig. A gépállomás rossz erőgépeket küldött és kétségesnek látszik, hogy aratásig kijavítják a traktorokat. És nem ez az egyetlen panasz. Sajóörösön például a gépállomás nem vállalta a rét lekaszálását, holott e munkák elvégzéséhez a tagságnak nincs meg az ereje. A gépállomás vezetői szerint a megyei igazgatóságnak az a véleménye, hogy a gépek minél kevesebb rétet kaszáljanak, mert itt nagy a törési veszély. Közömbös, ki követte el a hibát. A lényeg az, hogy a gépállomások erő- és munkagépei üzemkészen szolgálják a termelő- szövetkezeteket. Ne forduljon elő, hogy olyan kultivátort küldenek a kapáláshoz, amelyik nem jó és olyan traktorossal, aki nem ért hozzá. Ilyen „melléfogásokra'’ most nincs idő és nem is lesz az eves terv befejezéséig. Hadd említsük meg még. hogy a gépállomás vezetői a járási vezető szervek, a járási pártbizottság külön felszólítására sem intézkedtek a termelő- szövetkezetek panaszainak ügyében. Mindezek nem a gépállomások jó felkészültségét és segi- teniakarását bizonyítják! A «szakarád* Üj Élet Termelőszövetkezetben a szálastakarmány első kaszálásával biztosították az éves takarmányszükséglet több mint ötven százalékát, A tagság néhány nap alatt lekaszálta, kazalba hordta a lóherét* lucernát, réti szénát, s mindezt úgy, hogy nem volt kiesés a növényápolási munkákban sem, hiszen az elmúlt hét Végéig a karádiak végezitek az esedékes, fontosabb növényápolási munkálatokkal Készen, jól szervezetten várják a legnagyobb nyári munkát, ez aratást A gyors, eredményes munkát a termelőszövetkezet vezetősége a premizálással, az anyagi érdekeltség egészséges fokozásával biztosította. Az Uj Elet tagsága és vezetősége úgy határozott: a takarmány betakarítását a tagságnak az a része végzi el, amely megfelelő háztáji állatállománnyal rendelkezik, szerződést kötött állatok felnevelésére, sőrehizlalásra. A munkáért a tagak megkapják a betakarított széna egyharmadát — ha gyorsan, pontosan dolgoznak. A módszer bevált. A tagság kora hajnalban és a napi növényápolási munka után kaszát, villát, gereblyét ragadott. A termelőszövetkezet takarmánya minden munkaegység-ellenszolgáltatás nélkül kazalba került, nem volt lemaradás a növényápolásban, egyúttal a tagság is biztosította a háztáji állatállomány takarmányszükségletét. A tiszakarádiakhoz hasonlóan megyénk számos más termelőszövetkezetében is helyesen alkalmazták az anyagi érdekeltséget, a premizálást, mint a gyors, alapos és hasznos munka jó serkentőjét S ezzel nem sértették meg az alapszabályt, nem esett csorba a termelőszövetkezetek nagyüzem-jellegén, s még azt sem lehet kijelenteni, hogy termelőszövetkezeteink részes művelésre adták oda a takarmányt a tagságnak. Hiszen mindenki jól járt; a közös is, a tagok is és a népgazdaság is. Különösen ha figyelembe vesszük^ hogy a korai tavaszodás következtében egyszerre összefutott a munka és itt van az aratás is. Természetesen az anyagi juttatás, vagy a premizálás mértéke nem minden termelőszövetkezetben volt egyforma. Több régi és új közös gazdaságunkban csupán premizálással biztosították a jó munkát. Másutt munkaegység nélkül végezte a tagság a kaszálást, a gyűjtést, a hordást, s van olyan termelőszövetkezetünk is — különö- sen a régi, már erős közös gazdaságok között —, ahol a tagság és vezetőség úgy döntött: mindent premizálás nélkül, brigádmunkában végeznek. S egyik módszerre sem lehet mondani, hogy helytelen. Sőt, itt is, ott Is helyesen jártak el, a helyi adottságoknak, körülményeknek megfelelően. A párt- és kormányhatározatok alapján figyelembe vették nem csupán a termelőszövetkezet, hanem külön- külön a tagok és a népgazdaság érdekeit is. Különösen segítette a premizálás a munka gyors, alapos elvégzését az újonnan alakult termelőszövetkezetekben, ahol a tagság még hajlamosabb az „enyém” fogalmára, s nincs még szilárdan kialakult munkaszervezet. De segített mindenütt, ahol összetorlódott a munka és sem a növényápolás, sem a takarmány-betakarítás nem tűrt késedelmet. Mégsem árt azonban néhány megjegyzést fűzni a megyénk egyes vidékein kialakult premizálási, anyagi érdekeltségi nézetekhez. Azt nyugodtan meg lehet mondani, hogy a premizálások, a nem elvtelen anyagi juttatások, az anyagi érdekeltség fokozása, — természetesen úgy, hogy ne sértse a törvényességet, ne ütközzék az alapszabállyal és a közgyűlések határozatával — hasznos, elfogadható módszerek. Mégis, néhány járásban a járási szervek egyes vezetői, munkatársai. vagy éppen a községek, illetve termelőszövetkezetek vezetői — figyelmen kívül hagyva a közösség, a tagság és a népgazdaság érdekeit, s az összetorlódott munkát — egyszerűen elzárkóztak a takarmány-betakarítás gyorsítását szolgáló premizálástól, az anyagi érdekeltség alkalmazásától. „Nem engedünk meg ilyesmit, ez csak árt”, jelentették ki. Az encsi és a szikszói járás néhány termelőszövetkezetében — a más termelőszövetkeze- zetek munkáját, módszereit ismerve — a tagság várakozó álláspontra helyezkedett. Nem igényelték a gépállomás gépeit a kaszáláshoz, mondván: van erőnk kaszálni a növényápolás mellett is, hajnalban, este, vagy vasárnap. S a takarmány bizony öregedésnek indult. Nem beszélve arról, hogy most már kaszálni kellett, illetve kell a növényápolás rovására is, mert a takarmány nem mehet veszendőbe. Ahol így intézkedtek, így rendelkeztek, nem cselekedtek helyesen. Napjainkban, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének adott szakaszában nem lehetünk merevek, különösen az állattenyésztést illetően. Pártunk, kormányunk felhívással fordult a termelőszövetkezeti tagsághoz: hizlaljon minél többet, neveljen minél több növendéket a háztáji gazdaságokban. Ehhez viszont biztosítani kell a megfelelő takarmányszükségletet. Hogy milyen módszerekkel jár jobban a közös és a tagság, azt a helji adottságok, a közös gazdaságéit erőssége, szilárdsága szabják meg. Lehet, hogy a termelőszövetkezet úgy jár jobban, ha munkaegységre kaszál tat és premizál. Lehet, hogy úgy, ha csak munkaegységre dolgozik a tagság, s lehet, hogy éppen a munkaegység nélkül végzett munka, s a 25—30 százalékos anyagi juttatás kedvezőbb a közösségnek, ha így a tagság a napi munka mellett betakarítja a takarmányt. De semmiképp nem helyes mereven elzárkózni mindenfaj'ta premizálástól és anyagi érdekeltségtől, különösen ha nagy szükség lenne a minél gyorsabb, minél eredményesebb munkára. Természetesen van azonban a premizálási, de különösen az anyagi ellenszolgáltatással történő módszerek alkalmazásának egy másik, meg nem engedhető formája is. A mezőcsáti járás egyes községeiben és más. új termelőszövetkezeiben a tagság túlzott igénnyel lép fel. Nem teljesíthető igényeket támasztanak az aratás premizálásával kapcsolatban, s amit kérnek, az már nem a termelőszövetkezet erősödését, a szocialista nagyüzem kialakítását szolgálja. Ellenkezőleg. A tapasztaltak arra intenek, hogy minden termelőszövetkezetben, a munkaszervezés, a helyi adottságok alapos ismeretében kell fontolóra venni és megállapítani a premizálás, az anyagi érdekeltség fokát. S mindig úgy kell határozni, hogy az ne sértse a törvényességet, ne akadályozza, hanem segítse a közös gazdasagok megerősödését. Barcsa Sándor Premizálás vagy részes-művelés?
