Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-28 / 150. szám
Szerda, 1961. Június 28. BSÄAKMAGYARORSZAG 3 Minden felfelé mutat ezen a gyönyörű tájon. Magasba törnek a sziklák, az egeket ostromló csúcsok, amelyeken az örök hó csillogó tengerében fürdik a simogató napsugár. Magasba szöknek a termelési eredmények, amelyeknek csúcsai egy kitűnő munkásközösség tettrekészségé- től, akaraterejétől fénylenek. Magasra nőttek a szemet, lelket Örvendeztető, rendet és tervszerűséget árasztó üzemépületek, amelyekgyárépületet emelnek Spisska Nova Ves-en, ahol felsőruhákat, fehérneműket készítenek majd, itt nálunk pedig csak harisnyákat. Még korszerűbb gépeket szerzünk be, automatizálunk, mégis 400 új munkásra lesz szükség. Ebből is kitűnik, milyen nagy arányokban nő a kapacitás, a termelés. Örömmel, jó érzéssel hallgatom a fejlődés és a további szép távlatok adatait, közben — ahogy ez a másö magyarázta el a gyártási folyamatokat, az egyes üzemrészek feladatkörét, a jobbára csehszlovák gyártmányú gépek működését. (A Miskolci Pamutfonó munkásai, akiknek egyébként szívélyes testvéri üdvözletüket küldik a Tatrasvit dolgozói — bizonyára még nagyobb élvezettel nézték volna az okos masinák pontos munkáját, s a műszálak izgalmas, bonyolult útját, mint én.) Kitűnő munkásnők forrtak össze Kgy üzemrész, ben a Tátogató ugyancsak róhatja az feleleteket. Mintha a Magas Tátra káprázatos ezép ormaival akart volna vetekedni kedves vendéglátónk is, a szép szál dr. Rácz Háry, a gyári titkárság vezetője, aki az üzem országos hírét hirdető elismerő oklevelek között él és dolgozik csinos irodájában. Jóízű fekete mellett (amelyet a hazai eszpresszó-méreghez szokott száj is kellemesnek találhat) kezdjük a beszélgetést, a varázslatos szépségű Mayas Tátra tövében, Tatrasvit- ben, amelynek neve szerte a világon számos országban nemcsak azért cseng ismerősen, mert a gyönyörű hegyvidéket juttatja az ember eszébe, hanem a vakító fehérségű, finomszövésű szvetterek, meleg harisnyák és szép „jégerek” miatt is, amelyeket ebben a gyárban, a szlovákiai textilipar központjában készítenek. , felől jött, rakoncátlankodó figyelmű látogatóval történni szokott — hatalmas világtérképet veszek észre, amelyeken különfajta megjelölések láthatók. — Elnézését kérem, Rácz elvtárs, hogy félbeszakítom. Mit mutat ez a nagyméretű térkép? — Mindazokat az országokat, ahová szállítunk. Többek között a skandináv országokba, Nyugat-Németor- szágba, Indonéziába, Burmába exportálunk, no és a legnagyobb meny- nyiségben a Szovjetunióba. — Még egy kíváncsiskodó kérdés. „Rád Prace”, olvasom ezen a szép oklevélén. Mivel érdemelték ki a Munkaérdemrendet? — Még 1953-ban kapta a gyár a magas kitüntetést. A termelékenyezzel a szép gyárral, örvendetes számban akadnak köztük fiatalok. Mint a 21 éves Boriik Janka, vagy Nova Lubovna, aki a liptószentmik- lósi üzemben tanulta a szakmát és mindössze 4 hónapja került ide. Boszorkányosán ügyesek ezek a lányok, akik valamennyien több gépen tudnak, de — mint mondják — csak egy szíven akarnak uralkodni Két-három évig ismerkednek a fiatalok a gépek titkaival. Ennyi ideig tart, amíg elsajátítják a mesterség esinját-binját. Magas színvonalú kiképzést kapnak itt, ehhez külön üzemrész áll rendelkezésükre. Egy- egy tanuló 2—3 kötőgépen kezd, aztán eljut a 18 gépig is. Jelenleg 150 fiatal dolgozik az ifjúsági üzemrészben. A szocialista brigádmozgalomban kemény követelményeket szabnak. Eddig hat brigád szerezte meg a szocialista címet, és 30 áll versenyben. A szocialista brigádok közti vetélkedésben nagy szerepet játszik a balesetek elhárítása. Munkavédelmi őrjáratok, munkavédelmi felelősök működnek. Az elmúlt negyedévben mindössze egyetlen baleset fordult elő az egész gyárban. * Minden felfelé mutat ezen a gyönyörű tájon és ebben a szép üzemben. Fölfelé, a holnap irányába * Nemrégiben ismét kezembe került Jacques Gaucheron gyönyörű költeménye a lyoni selyemszövőkről, akik 1831-ben véres áldozatokat hoztak az emberibb holnapért: „Az idő szövőszékein De hadd adjam át a szót dr Rácz Háry elvtársnak, aki sok érdekes, figyelemreméltó adattal téríti vissza a Tátra bűvölete felé szálldosó, röpködő gondolataimat és tekintetemet. — Egykori kis vegyipari üzem — Bata alapítás. — Néhány épület. — Később társult hozzá kötő- és szövőüzem is. így kezdődik a történet, és több évtizedig így is folytatódik. — A második világháború után mélyreható változás következett be. A tervszerű, szocialista iparfejlesztés során korszerű nagyüzemmé fejlődött a Tatrasvit és a Chcmosvit. Erre a gyárra hárul az egész szlovákiai A gyár lakótelepe. textilipar szakmai irányítása. A legszorosabb kapcsolatokat tartja fenn a Banshá Stavnica-i „Piéta” gyárral, ahol jobbára szvettereket és felsőruhákat készítenek, a Banská Bystri- ca-i „Slovcnka"-val, ahol női kötött holmikat állítanak elő és a Vrbové-i Trikotával, amely a csehszlovákiai boltokból oly jól ismert szilon fehérneműket gyártja. — A Poprád melletti üzemben, a Tatrasvitben fehérneműket, harisnyákat, meleg holmikat készítenek. Gyapjú, szilon, kapron, ezekkel a nyersanyagokkal dolgozunk. A csehszlovákiai harmadik ötéves tervben további specializálásra kerül sor. Uj ségben elért kimagasló eredményeiért. Azóta is sokat haladtunk előre. Nézzük is meg talán ezt az előrehaladást az üzemekben, a gépeknél! — javasolja Rácz elvtárs. Z áharatka Juraj gyártásvezetőhelyettesnél aligha szegődhetne mellénk jobb kalauz, hiszen 1944 óta dolgozik itt. (Derűs, fiatalos, nyugodt egyéniségét és az oly sokat tudó okos gépeket megismerve, alighanem azt a tételt kell leszögezni, hogy 16 év egy ember életében nem nagy idő, — egy gyár fejlődésében annál inkább.) A sok szál egybegyült egy roppant szövedékbe Más göngyölíti a világ elébe A megkezdett szép anyagot.’’ A Tatrasvit-i textilmunkásokra gondoltam nagy szeretettel. A velük való találkozás legszebb tanulsága, hogy ők is fogják és szövik tovább a megkezdett szép anyagot, amelyet többé nem az ártatlanul kiöntött munkásvér fest pirosra, hanem a szabad élet öröme és a dolgozók szolidaritása. Sárközi Andor A ternieíékenység emeléséért Ülésezett a KISZ Borsod megyei végrehajtó bizottsága A VÁLLALATOK és üzemek KISZ-szervezetei a Kommunista Ifjúsági Szövetség I. Kongresszusának határozata nyomán egyre eredményesebben mozgósítják rhegyénk fiataljait a termelékenység emelésére. Hétfőn a KISZ Borsod megyei végrehajtó bizottsága a Lenin Kohászati Művek KISZ-bizottságának jelentése alapján megtárgyalta, hogy milyen eredményeket értek el az utóbbi időben az üzemnél a termelékenység emelésében, e munkát hogyan segítik a KISZ-szervezetek, a KISZ-fiatalok és melyek azok a feladatok, amelyek elvégzése újabb lendületet adhat e nagyjelentőségű tevékenységnek. Az ülésen részt vett Valkó Márton elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a Lenin Kohászati Művek Kossuth-díjas igazgatója, Nemeskéri János elvtárs, a nagyüzemi párt- bizottság titkára és Gácsi Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság helyettes osztályvezetője. Luterán István megnyitó szavai után Jordán Ferenc, a kohászati KISZ-bizottság titkára ismertette a gyár fiataljainak a termelékenység emeléséért kifejtett munkáját. Ez a jelentés részletesen foglalkozott azzal, hogy a diósgyőri kohász- fiatalok milyen nagyszerű eredményeket értek el az ifjúsági brigádmozgalmak szervezésében. Napjainkban a Lenin Kohászati Műveknél 121 ifjúsági munkacsapat versenyez. Közöttük 15 munkabrigád exportmunkákon dolgozik, s a szocialista ifjú munkabrigád címet eddig 38 csapat nyerte el. Ezeknek a brigádoknak, valamint az ifjúsági műszakoknak, üzemrészeknek nagy szerepük van abban« hogy a gyárban emelkedő tendenciát mutat a termelékenység. Az érctömörítő üzemben például — a néhány hónappal ezelőtti kiesés ellenére — napjainkban 1600 tonnás átlagtermelést érnek el a fiatalok. A II. számú ifjúsági kohónál dolgozó KISZ- tagok és szervezeten kívüli fiatalok munkájára nemcsak Diósgyőrött, hanem az egész országban felfigyeltek. Itt ugyanis a kínai kohászok tapasztalatai alapján és a KISZ védnöksége mellett e hó közepéig mintegy 7200 tonna nyersvasat termeltek terven felül, amelynek értéke 18 millió forint. Ezzel egyidőben a fajlagos mutatószámok is kedvezően megváltoztak. Hasonló eredményeket értek el a durvahengerdei „D”-mű- szak fiataljai. Megtakarításuk 1 millió forintra tehető. A BESZÁMOLÓ részletesen foglalkozott még a nagykovácsműhely, a nemesacél-kovácsműhely, a vasöntöde és a karbantartó gyárrészleg ifjúságának munkájával, majd vázolta azokat a tennivalókat, amelyeknek elvégzésével a Lenin Kohászati Művek KISZ-bizottsága az esztendő hátralévő részében, tovább kívánja mozgósítani a fiatalokat a termelékenység emelésére. Ezután Valkó Márton, Nemeskéri János és Gácsi Ferenc elvtársak szóltak az elmondottakhoz és több értékes javaslatot tettek a fiatalok munkájára. A KISZ Borsod megyei végrehajtó bizottsága pedig elismerését fejezte ki eddig végzett jó munkájáért a Lenin Kohászati Művek ifjúságának. — paulovits — Aszus esztendőre számítanak Tokaj-Hegyalja szőlősgazdái Furmint, hárslevelű, muskotály: ez a három jellegzetes venyige termi Tokaj-Hegyalja zamatos borait. Közülük már a legkésőbbi, a furmint is elvlrágzott, s megkezdődött a bogyók fejlődése. A fürtök szépen kötöttek, a tőkék gazdag termést ígérnek. Némelyiken 25—30 fürtöt is számlálhatunk. De talán még a bőségesnek ígérkező termésnél is jobban örülnek a szőlősgazdák a kedvező időjárásnak. Mert emberemlékezet óta nem történt még meg, hogy a szőlők virágzása ilyen korán befejeződött volna, mint az Idén. Legalább kei héttel előbb jár a venyigék vegetációja a szokottnál, ami azt jelenti, hogy ennyivel hosz- szabb lesz a bogyók érési ideje, ez pedig a cukrosodás, aszusodás szempontjából roppant nagyjelentőségű. Aszus esztendőre számítanak a hegyaljai termelők, mert szerintük igazi aszus szüret már nagyon régen volt. úgy mondják, utoljára 1947-ben. Ennél valamivel gyengébb volt az 1951-es termés, de még ebből is lehetett aszút szűrni. És ha az időjárás továbbra is ilyen kedvező lesz, akkor ismét kitűnő minőségű szamorodnit és zamatos aszút szüretelnek ősszel nagymúltú borvidékünkön, Tokaj-HegyaljánBeszélgetés az országúton Szerencsen, a Cukorgyár előtt egy Moszkvics húz el mellettünk. Stopplámpája kigyullad és pár méter futás után a kocsi megáll. Egy szimpatikus fiatalember, Vég- seő Bertalan, a Szabolcs megyei Építőipari Vállalat sátoraljaújhelyi részlegének fő- építésvezetője lép ki belőle. — Ugye Sátoraljaújhelyre igyekszenek? — Igen. És szerettünk volna elmenni az önök tizemébe is. — Nagyon sajnálom, dehát Miskolcra kell mennem. Pedig érdekes dolgokat mutattam volna meg. — Hogy haladnak a Fémlemezivari Művek sátoraljaújhelyi gyár- részlegének építésével? Elmosolyodik. _— Tudtam, hogy elsősorban ez iránt érdeklődnek. De ez érthető is. Ez lesz a város legnagyobb és legmodernebb üzeme. Es ott most merész dolgokat valósítunk meg. — ? ! ? " A terv szerint a jövő év első negyedére a gyárrészleg egyik felét át kell adni szerelésre. Ez meg is lesz. A gyár — körülbelül egy éve — 30 sátoraljaújhelyi dolgozót Pestre vitt, hogy megismertesse velük a gyár „titkait”. A Fémlemezipari Művek most azt kérte, hogy a 30 dolgozó számára a TMK-műhelyt ne december 31-én, hanem november 1-én adjuk át. — És? — A december 31-i határidő is erősen feszített. mi csak a jövő év júniusára akartuk vállalni. Töprengtünk, mit tegyünk. A töprengés eredményeként bevezettük a robbantást. Ugyanis a régi villanytelepi épületet alakítjuk át kazánháznak. TMK-műhelynek. A kazánház falát 3.5— 4 méter magasságban megfúrtuk, a lyukakba robbantószert helyeztünk el és robbantással a felette léim. mintegy 11 méter magas vashetonszerkeze- tet szétlökettük. Ezzel egy hónapot nyertünk, s mintegy 60 ezer forintot takarítottunk meg. nem is beszélve arról, hony milyen ne- hir munka lett volna légkalapáccsal. s kézi erővel szétverni a vasbetonszerkezetet. A törmeléket már el- hordtuk. s megkezdtük az építőmesteri munkákat. — És mi van a TMK-val? — Az eredeti tervek szerint a TMK-műhely fölötti vasbetonfödém konstrukciót is szét kellett volna bontani. Táncos József építésvezetővel együtt kidolgoztunk egy új tervet. éspedig más megoldással biztosítjuk, hogy megfelelő világítást kapjon a műhely. Ezzel mintegy 280 ezer forintot takarítunk meg és másfél hónappal meaayorsítjuk az átalakítási munkákat. Mondják, nincs valami jó összeköttetésük a Sajószentpéterl Üveggyárral? — Miért? — Ugyanis 12 ezer üvegtéglát kérünk tőlük. Csak a negyedik negyedévre szállítják le. pedig nekünk a harmadik negyedévben lenne rá szükségünk. — Ha arra járunk, beszélünk velük. A beszélgetésünknek vége szakad Végseő Bertalan beszáll a kocsiba, elindul Miskolc felé... — csorba —<
