Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-03 / 129. szám
4 ÉSZAKOT AGTARORSZÄÖ Szombat, 19BÍ, Jön nt« % Előregyáríással gyorsüiák meg a viz, gáz és kozpontiffifés szereléséi a diósgyőri paneihózakban Ä BORSOD megyei Építőipai! Vállalat dolgozói az idén több új üzemi épületen, szociális és kulturális létesítményen kívül 1272 lakást adnak át A megnövekedett feladatok sikeres elvégzését értékes munkavállalásokkal segítik a szakiparosok is. Az épületszerelő részleg dolgozói például elhatározták, hogy az első negyedévben csőhiány miatt keletkezett elmaradásukat július 1-ig pótolják. Ennek érdekében átszervezték a munkájukat és a szerelőknek 72 százaléka ma már egyösszegű utalványozással dolgozik. Különösen szép eredményt értek el a diósgyőri Kilián lakótelepen, ahol jelenleg 390 lakást építenek habosított kohósalakból kélszült középblokkokból. Az új panelházak gáz, víz és központifűtésének szerelésével a Gagarin nevét viselő Perge Tibor 15 tagú kétszeres szocialista brigádját és Farkas István 11 fiatalból álló KISZ- munkacsapatát bízták meg. A két jól dolgozó brigád között nemes verseny alakult ki. Farkas Istvánék az első negyven lakásos épületben a tervezett másfél hónap helyett három hét alatt szerelték fel a központifűtés csőhálózatát és ugyancsak a határidő előtt fejezték be a gáz és vízhálózat Automatizálás a borsodi bánjákbau A Borsodi Szénbányászati Tröszt két üzemében — a sajószentpéteri II -es és a feketevölgyi Il-es aknában — közel már' egy éve széngyalu segítségével jövesztik a szenet. A tröszt műszaki szakemberei elhatározták, hogy automatizálják ezeknek a szén- gyaluval rendelkező frontoknak a kiszolgálását. A sajószentpéteri bányában már meg is kezdték a kísérleteiket a szállítógépek távvezérlésére. Ugyancsak távvezérléssel működtetik majd a Lyukóbányában rövidesen üzembe helyezendő harmadik széngyalu szállítóberendezését is. elhelyezését a Gagarin-brigád tagjai is. Farkasék most vállalták, hogy a következő 60 lakásos épületben két és fél ,hét alatt végzik el a szerelést és a Gagarin-brigáddal együttesen úgy dolgoznak, hogy a középblc&kokból épült első 130 lakást június 30-ra átadhassák. Az anyagellátás jelentős javulásának, valamint a szerelők sikeres versenyének az eredménye, hogy a második negyedévben már — az első három hónap átlagához viszonyítva — több mint 20 ezer forinttal növekedett az egy főre eső termelési érték. A SZERELÉSEK további meggyorsítására most újra átszervezik a munkát. A Kilián lakótelepen egy úgynevezett. ..előregyártó műhelyt” rendeznek be. Előnye, hogy a blokképületekbe felszerelésre kerülő csöveket méret szerint előre leszabják, elvégzik rajtuk a szükséges menetvágást, hegesztést, hajlítást, s az így megmunkált csöveket csak összeszerelik a lakásokban. A műhelyt korszerű elektromos menetvágókfical. hajlító berendezésekkel látják el és június 20-án kezdik meg az újszerű és igen gazdaságos szerelőipari előregyártást. Országos tűzálléanyagipari konferencia Diósgyőrött A Kohó- és Gépipari Minisztérium vaskohászati igazgatósága, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület és a Lenin Kohászati Művek rendezésében pénteken a Bartók Béla Művelődési Házban kétnapos országos tíizállóanyagipari konferencia kezdődött. A konferencia több mint másfélszáz részvevőjét Valkó Márton, a Lenin Kohászati Művek igazgatója, a Kohászati Egyesület diósgyőri csoportjának elnöke üdvözölte, majd megkezdődtek a tudományos és szakmai előadások. A konferencia részletes ismertetésére vasárnapi számunkban visszatérünk. Csak egy forint?... — Nem váltom meg a jegyet, ha nem tud visszaadni! — Várjon kérem, azonnal megkérdezem az utasokat, hogy ki tud jelváltani száz f°- rintot. A jólöltözött, termetes asszonyság nem várt. Meglobogtatta papírpénzét a kalauz- nő orra előtt és azonnal el is tüntette hatalmas plasztiktáskájában. Az autóbuszban sokan voltak. Mindenki figyelte a jelenetet. S amikor a hölgy az ajtó jelé törtetett és megnyomta azt a bizonyos „ha leszállni kíván, jelezzen” gombocskát, a kocsiban zúgolódás támadt: — Kérem, ez mégiscsak szemtelenség... — Ilyen trükkökkel potyázni! — Ezt én is megcsinálhattam volna! — rántott elő belső zsebéből egy százast az egyik férfi. A zúgolódás, a vita lassan hangos veszekedéssé fajult. Voltak, a.kik a kalauznö mellett, mások ellene kardoskodtak. Az autóbusz közeledett a megálló felé. — Ne engedjék leszállni’ — hangoztatták a radikálisabbak. Pillanatok alatt szinte pánik tört ki a kocsiban. S ekkor összecsapta könyvét az egyik sarokban eddig közömbösen olvasgató nyurga kamasz. Zsebébe nyúlt. Bicskát, gombokat, bélyegeket, miegymást szedegetett elő. végül kiemelt egy forintost is. — A hölgynek egy jegyet... — bökött fejével a termetes asz- szonyság felé, s a kalauznőnek nyújtotta a pénzt. Nem beszélt hangosan, mégis mindenki feléje fordult. Az autóbusz megállt. Az asz- szony pipacspirosan lépett ki a kocsiból. Valaki megjegyezte: — Milyen zavarba hozta az az egy forint... Nehezen lehetett volna méltóbb vendégszereplöket találni a népkerti szabadtéri színpad évadnyitására, mint a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitünteteti Művészegyüttese. A nagyszerű együttes csütörtökön, június 1-én este hosszú időre emlékezetes művészi műsorral ajándékozta meg a miskolciakat. A művészegyüttes már régi ismerősünk. Többször vendégszerepeit Miskolcon. Mindig szívesen emlékszünk vissza szerepléseire és így mostani szereplése is ennek a régi barátságnak egy újabb erősítő láncszeme volt. A műsorban az együttes énekkara, tánckara, több szólóénekese, népize- nekara és a honvéd központi zenekar szerepelt. Az est; egészéről elmondhatjuk, hogy jólszerkesztett, magas művészi színvonalú volt. Elsőként az énekkart hallottuk, majd műsorközben ismételten találkoztunk vele. Remek hanganyag, összeforrottság, nagyszerű felkészültség jellemzi munkájukat. Elsőként Alekszandrov: Baráti hadseregek dala című kórusművét hallottuk, majd egy Gagarinról szóló dalt, ezt követően pedig Kodály Háry Jánosának Toborzójával arattak megérdemelt vastapsot. Egy másik fellépésüknél három Erkel operából hallhattunk részleteket, igen művészi tolmácsolásban. Később az Ébresztő című kórusművet, Karavajcsuk Katonadalát oroszul, végül a Katonadolog című tréfás dalt adtaik elő olyan sikerre], hogy a közönség vastapsainak engedve a teljes számot megismételték. Nagyszerű szólistákat hallottunk a kórus szereplése közben Illés Béla az olvasók között Sátoraljaújhely és Sárospatak könyvszerető lakosai körében emlékezetes élményt jelent az idei könyvhét, mert Illés Béla Kossuth-díjas író előbb Sátoraljaújhelyen, majd Sárospatakon találkozott az olvasókkal. Sárospatakon a Rákóczi Gimnázium ifjúsága nagy szeretettel fogadta az írót, aki megtekintette a kollégium nevezetességeit, azután a díszteremben az ifjúság és a tanári kar előtt előadást tartott küzdelmes életéről, írói pályájának egyes állomásairól, az első és a második világháború, a Tanácsköztársaság élményeiről, az emigrációról, az Ady- val és Gorkijjal való találkozásáról. Meghatódva emlékezett meg arról, milyen felemelő érzés Sárospatakon, a Rákócziak párosítójában járni, hiszen gyermek- és ifjúkorának élményei őt is a Rákócziak földjéhez: Beregszászhoz, Ungvárhoz. Munlcács- hoz, Kassához fűzik. Előadása után a diákok érdekes és az irodalomban való jártasságot tükröző kérdéseire válaszolt. A kellemes találkozó végén az irodalomszerető tanulók kérésének eleget téve, több mint 100 kötetet látott el az író dedikációval. H. J. / Egy falusi könyvankét tanulságai Zuhogott az eső. amint elindultam szülőfalum, Finke község művelődési otthonába. — Talán jobb lett volna, ha otthon maradok, Budapesten — gondoltam, miközben lépkedtem az esőben. Hiszen kit érd,elkelhet itt könyvankét ilyen időben? Este, pontosan 7 óra volt. amikor beléptem az egykori uradalmi kastély legtágasabb termébe, amely jelenleg a hétszáz lakosú falu művelődési otthona. Pesszimizmusom csak fokozódott, amint megláttam, hogy az ankét kezdetének behirdetett idején alig egy tucatnyi az érdeklődő. A kis számú egybegyűltek azonban nem aggódtak, sőt derült az arcuk. Nem tudtam: attól-e, hogy issza már az esőt a szomjazó finkei határ, avagy másvalami ültet optimizmust az arcukra. Quszci Karoly XXI. A légiósok hamarosan parancsot kaptak, hogy senki sem gyújthat tüzet. A második számú parancs szerint mindenki ott térjen nyugovóra, ahol van. Gazsó előszedte hálózsákját, készülődött a lefekvéshez. — Mi az istenért nem maradtunk éjszakára a hajón? — dörmögte. — A hajó nincs erre berendezkedve... Mog aztán ... nehogy emberedtől, ágyústól, mindenestől tönkretegyék a hajót. Egyébként biztos vagyok benne, a partizánok már tudják, hogy itt a légiós-utánpótlás .. • — Honnan? — Mindenütt ott vannak ezek — legyintett a másik. — Egyébként... nincs cigarettád? — Dehogy nincs. És te mit tudsz adni érte? — Konyakot. Angol. — Ez meg amerikai cigaretta. Nesze, három dobozzal. — Köszönöm. Tudod, ételünk van bőven, de cigarettánk végképp nincs. Cseréltek. — Egyébként én lengyel vagyok. Hát te? — Magyar — felelte Gazsó. — Sok magyar volt velünk is ... lAzérl tudod... 15—16 éves gyerekegolyó őt találja el?... Nem mindegy?,... Hát mi ő? ... Barát... Mi az, hogy barát? ... Hát nem itt van ő is, idegen földön, hazájától többezer kilométerre? ... Hát nem ugyanolyan ruha van őrajta is, mint a többi légióson. akik annyi könnyet, szenvedést hoztak ennek a népnek? ... Hát nem ugyanúgy kezébe nyomják neki is a fegyvert és a 400 darab töltényt, amint vietnami álJomásheJyé- 1’e ér, mint a többieknek? ... Élesen szisszent mellette egy golyó. De mi ez? Lassan már egy órája lőnek, de nem rohamoznak? Miért? Hiszen látják, hogy nem lőnek visz- sza?! Száz fegyveres is végezhetne a 800 légióssal. így csak az emberek idegei őrlődik fel! Jöjjön, aminek jönni kell, legyen már vége!... Egyre több a nyögés, a sebesült... És nem kötözi a sebeket senki... Mindenki a földbe fúrja fejét, mint a vakondok! ... Ingyen már vége!... Rohamozzatok!-.. Végezzetek!... Felugrott és szaladni kezdett előre. Alig tett néhány lépést, valaki elkapta a lábát. Földre zuhant. Az egyik őrmester teljes erejével állon- vágta. — Örült — dörmögte. Gazsó elnyúlt a földön. I A lövések sűrűsödtek. Hátul néhá- I nyan felugrottak és a tenger felé me- , nekültek. Pillanatokon belül két ha- < talmas ordítás és tompa zuhanás | hallatszott. Hárman azonban tovább > futottak és hamarosan három csob- l bánás jelezte, hogy a tengerbe vetet- \ ték magukat. Í ’ Többé nem látta őket senki... 1 (Folytatjuk.) Nehezen múltak a percek, s las^® csendes,edett az eső. S minél ritk«^ ban pottyantak az esőcseppek, an®*1 sűrűbben jöttek az emberek, *' úgyannyira jöttek, hogy fél ny°* előtt néhány perccel már állóit®" sem maradt a 230 ülőhelyes tere1** ben. S mire a Hazafias Népfront. ' tanács és a járási könyvtár vezető*' bői álló rendező bizottság elfogta” helyét a piros selyemmel bevont rózsákkal díszített asztal melle’* már vagy háromszázan tolongtak teremben. Végül az elnök megnf tóttá az értekezletet, a „Huszonhárom év Kanadában” című könyvem, életírásom ankétjét. Dehogyis mertem volna álmodd' amikor a könyvem írni kezdte*!1 hogy 1961 egyik májusi estéjén szül**' falum népe verseikkel, virágokkal. * szívből fakadó szavakkal kösz®** majd. Nem, ezt sohasem mertem voina még remélni sem. így ne** csoda, hogy amikor sor került az ** felszólalásomra, nehezen, nagyon oe' hezen fakadtak a szavak. Nem e**” gedték a gombócok, amelyeket ’ meghatódottság keltett, torkom b*® S miután mégis elmondtam: hogy” s miért született meg a könyve'1’1 kortársaim vették át a szót. 0” akikkel együtt nevelkedtem, egy**, jártam iskolába (csak hat elemibb akikikel együtt éltem át a régi minden nyomorúságát. Ezek az e®*' berek, akiknek a neve könyvemb^ is szerepel, egymásután tettek hitet f könyv tartalmának realizmusa me’ lett, amely nemcsak az én életraj zo1*], hanem az övék is, emléket állít az egykori urasági napszámos, éh®5 * * *' rongyos gyermek koruk na k is. És milyen hévvel, milyen lelkesül déssel állították szembe jelenüket múlttal! Milyen örömmel beszéltek 9 falu mostani életéről: az új iskol®' termekről, a könyvtárról, a kultúr' teremről, az egykori térdig érő >cl* helyén a házak előtt épült betonját dákról, a „petlórlumos” lámpáik*1 felváltó vili any fényről, a piros cser®' pes családi házakról, amelyeket, a fe\ szabadulás óta építettek, valam’** fél táplált s ízlésesen öltözködő cí®' lórijukról, És ki tudja meddig tart. tf az ankét, ha az elnök be nem zári® az értekezletet. Mert a szó szoros & tőimében „bezárta”, hiszen még le*' tek volna felszólalók, de már éjféli járt az idő. . Részemre nagyon tanulságos WJ ez az ankét. Mert mit mondtak í; szülőfalum szorgalmas dolgozóinad felszólalásai a valóságban? Bírálatok nagyon értékes bírálatot, amelyet í& lehet összefoglalni: a falusi embere' kft ma már érdekli az irodalom, n3' svon szeretik a könyvet, különösei® ha az nekik és róluk szól. Tóth IsUi&r* két nem szabad lenne ide hozni... A távolban lövések hallatszottak. A furcsa, elnyújtott hangok hallatára a lengyel felugrott. — Itt vannak a vietnamiak. Támadás készül! Elrohant. Gazsó ijedtében a földre hasalt! Kutya egy helyzet! Alig léptek partra Vietnamban, máris „fogadják” őket! És a nyolcszáz ember közül egynek sincs egy nyomorult pisztolya sem! Ezt jól megcsináltátok dicső légiós tisztek!... A hajó elég messze benn van a tengeren, annak ágyúit nem lehet használni... A bennszülöttek már olyan közel vannak, hogy az ágyú esetleg célt tévesztene és a légiósok közé pörkölne! ... Gazsónak kezdett melege lenni, pedig hűvös éjszaka volt. A torkolattü- zeket figyelte ... Alig száz méterre becsülte távolságukat. És milyen furcsán durrannak ezek a fegyverek! A dörrenés vége hosszú, elnyújtott... Igen. már hallott valamit róla, hogy a vietnamiak maguk barkácsolta fegyverekkel harcolnak az idegenek ellen .,. Mellette néhány méterrel hatalmas ordítás hallatszott. Valaki megsebesült.., .Talán az utolsó hang hagyta el ajkát... Arrafelé kúszott... A sötétben nekiütődö tt valakinek ... — Ne mocorogj, az anyád úristenit! — sziszegte az élesen. — Ezek a sötétben is látnak, mint a macskák. Idelőnek ■. . Visszahúzódott, s szinte a földbe fúrta a fejét... A torkolattüzek itt is, ott is felvillantak- Szinte mindenfelől lőttek, csak a tengerről nem. Gazsó szíve a torkában dobogott... Talán most... Talán ezen az éjszakán meg lehetne oldani a hetek óta vajúdó kérdést... De hogyan. Hová, merre menjen? Elől puskatűz, hátul a tenger. Kússzon amazok felé? Saját társai, vagy az őrmesterek kapnák el! És hol van Vámos?! Együtt kellene menniük! A nagy ismeretlenben ketten talán jobban boldogulnának, ha boldogulnának. Azok odaát, akiknek fegyver van a kezükben, barátok-e? ... Barát? ... Mit jelent e% a szó ebben a szituációban?... Azok lövik halálos ellenségeiket, az idegen betolakodókat. Lövik kíméletlenül. engesztelhetetlen gyűlölettel. A golyó nem válogat... Annak mindegy, kit talál... S aki a golyót ki röpítette, örül, hogy eggyel kevesebb ellenségeinek száma,-. És ha a Holnap, június 4-én ünnepük országszerte a pedagógusnapot. Az immár tizedszer megrendezésre kerülő pedagógusnapon pártunk, kormányzatunk és egész népünk ismételten kifejezi bizalmát legféltettebb kincsünk, gyermekeink nevelői iránt. Bár az ünnep hivatalos napja június első vasárnapja, az ünnepségek nagy- része már a mai napon lezajlik. Miskolcon a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke délelőtt 11 órai kezdettel fogadást ad a pedagógusok tiszteletére a városi tanács klubhelyiségében. Ez alkalommal nyújtják át a kiváló munkát végzett nevelőknek és oktatásügyi dolgozóknak a kitüntetéseket. Déli 1 órakor a meA pedagógusttap programja gyei tanács elnöke tart fogadási megyében kiváló munkát végző P* dagógusoli részére, és ugyancsak **) adja a kitüntetéseket. Ezzel cgyi^ ben a miskolci kerületi tanácsok®* szintén fogadások lesznek a kerül* legjobb pedagógusai számára, a <lf utáni órákban és a holnapi • nap ** lyainán pedig a járási székhelyek*1 és a megye egyéb helységeiben ü*1 népük meg a pedagógusnapot. A pedagógusnap alkalmából Miskolci Nehézipari Műszaki EgfH temen 9 órai kezdettel ünnepséget ű nyilvános egyetemi tanácsülést Is*- ínnak. Ugyanakkor avatják fel műszaki tudományok új doktorait és a nagylétszámú szimfonikus zene- Icar remek kísérete tette még szebbé, művészibbé az énekkar produkcióit. Az énekkar számaival tovább erősítette bennünk az iránta eddig is táplált tisztelő bizalmunkat és ismételten a nagyszerű kórusvezetőnek kijáró tisztelettel tapsoltuk Kiss István századost, az énekkar vezetőjét, az énekkari és zenekari közös produkciók dirigensét. A tánckari produkciók közül elsőként a férfikar bravúros huszárver- bunkját — népi zenekari kísérettel — tapsolhattuk, majd a női tánckar Lányok tánca című üde. hihetetlenül fürge száma gyönyörködtetett el. Ez utóbb említett táncszám hosszantartó vastapsot váltott ki a közönségből. Ismét láttuk az együttes nagyszerű, katonai életképét, a Reggel a táborban című mulatságos tánckompozíciót. Mint korábban, most is remekül szórakoztatott ötletességével, elgyönyörködtetett remek koreográfiájával. Nagyon szép volt a Májusi tánc és kitűnő felkészülésről, nagyon sok ötletről, igen nagy táncművészeti gyakorlatról tanúskodik a műsor záróképe. a bevonuló katonákról szóló nagyszabású kompozíció. A táncprodukció közben is kitűnő szólistákat láttunk és tapsolhattunk megérdemelten. A tánckari produkcióknál * elsőt kivéve a szimfonikus zeneló kísért Görgei György nagyszerű nyitásával. A népizenekar, Kovács Árpád zényletével, LAszt II. magyar raps*1* diáját tolmácsolta nagyszerűen. metkül ellátta Sáros Éva kitűnő na* dalszólóinak kíséretét, valamint huszárverbunk zenei kíséretét. Sál* Évától egyébként Lehár Messze nagy erdő című művét is hallott11’ igen szép előadásban, szimfónia* zenekari kísérettel. — A műsort miskolci származású Nagy Maria® konferálta igen kedvesen. A Magyar Néphadsereg Müvéi: együttesének műsora igen szép, ifi? művészi volt. A műsor szerkesztés azt árulja el, hogy az együttes zetöi jól látják feladatukat és a t®11 vészét sajátos eszközeivel a ka to®* élet mindennapjait igyekeznek bér®* tatni. Igyekvéstik nagyszerű feli*' szükséggel, művész tudással páros1 és ezért eredményes. Az eredmé® többek között ez a műsor, amely* ajándékműsorként nyújtottak át : miskolciaknak és amelyet a misM ciak szívesen fogadnak, köszönnek e sokáig nem felejtenek el. Benedek Mikló* A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének aiándékműsora
