Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-13 / 111. szám
4 ESKAKMAGYARÖRSZAG Szombat, 1961, május ISTUDOMÁNY-TECHNIKA VINILON-VÄKOS Hmnan kerületben, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vegyipari központjában rövid idő alatt felépült a „Vinilon-város”. A vállalat épülettömbjeit tavaly szeptemberben kezdték 500 ezer négyzetméternyi területen építeni. Eddig már több mint harminc ipari objektumot és más épületet emeltek. A közeli napokban a 10 ezer tonna kapacitású vinilon-gyár első részlegének befejezése álltáiméból vagy ünnepséget tartanak „Vinilon-város- ban". A második részleg üzembehelyezésével a gyár kapacitása évi 20 ezer tonnára emelkedik. Ázsia c legnagyobb gyárának építésében és berendezésében a köztársaság sok iparvállalata vesz részt. A vinilovc■_ gyár műszaki terveit koreai tudósok és mérnökök dolgozták ki, a, gyárat hazai berendezéssel szerelik fel. A vállalat nagymértékben elősegíti a lakosság ruházkodási problémájának megoldását, mivel 150 millió méter szövet gyártását biztosítja. A következő években Hinnan kerületben évi 200 ezer tonna teljesítőképességű vegyirost-gyárat, hnűgu- migyárat, valamint vinilont és nit- ront előállító más üzemeket építenek. SZÁLLÍTHATÓ betongyár Ukrán mérnökök szállítható betonművet terveztek távoleső építkezések részére. A szállítható betongyár egyetlen vas’' " '-ocsiban elfér, összeszerelése m <e 40 órát vesz igénybe. NAPENERGIÁVAL MÜKÖDÖ . VILÁGÍTÓTOKON Y Japánban egy világítótorony napenergiával működik. Nappal 648 szilicium-cella változtatja villamos- energiává a napfényt, s egy elemet tölt fel, amely éjszaka árammal látja el a reflektort. A fény 17 kilométer távolságból is látható. Japánban már megkezdték hat további, napenergiával működő világítótorony építését. üsző iialkonzervgyAr A Volga-menti Gorkij közelében, a. gorogyeci hajógyárban megkezdték egy 2500 tonna vízkiszorítású úszó halkonzervgyár építését. A hajólesi 85 méter hosszú és 18 méter széles acélbeton konstrukció. Az úszódokkoktól eltekintve, a. Szovjetunióban eddig nem gyártottak ilyen méretű hajókat acélbetonból. LENGYEL ÉRCBŐL KÉSZÜLT TISZTA ÜRÄNIUM Lengyel tudósoknak és m.űszaki szakembereknek sikerült alacsony önköltséggel fémes urániumot kivonulok a hazai gyér uránércből. A tiszta uránium kivonása közben néhány melléktermék is keletkezik, amelyeket a műgumigyártáshoz, valamint a petrokémiai és festékiparban használnák fel. KONGÓIAK PRÓBÁLJÁK KI AZ Ü.I HŐÁLLÓ SZÖVETET A SARKVIDÉKEN A napokban egy négy férfiből és három nőből álló kongói csoport érkezett a kanadai Montreálba. ahonnan tovább folytatják útjukat a sarkvidékre, hogy ott próbáljanak ki egy új, hőálló szövetet, A szövetet az észak-franciaországi Damart tex- tilgyárában fedezték fel és „termolak- til” néven fogják gyártani. A cég szerint az új anyag a lest elektromosságával ellenkező előjelű statikus elektromossággal töltődik fel. Tökéletesen szigetel, miután erősen késlelteti a test által fejlesztett hő eloszlását. A kongóiak az új szövetet az észak-kanadai Frobisher- öbölben fogják kipróbálni, ahol két héten át sarki éghajlatban tartózkodnak. önerSbSf KlSZ-kiubházat létesítenek a diósgyőri ipari tanulók A diósgyőri 100-as . Pataki István és a 116-os Lenin Iparitanuló-lntézet növendékei az ifjúsági szervezet kezdeményezésére elhatározták, hogy KISZ-klubházat létesítenek. Erre a célra a 100-as tanintézet egyik épületrészét alakítják át, s abban tíz helyiséget rendeznek be, amelyekben klubszoba, könyvtár, olvasóterem, játéktermek, s a különböző szakkörök részére is megfelelő helyiségek állnak majd a fiatalok rendelkezésére. A klubház létesítését a fiatalok, jóformán teljesen önerőből oldják meg, mert mind a segéd, mind a szakipari munkákat — mestereik irányításával — maguk a tanulók végzik. A két intézet növendékei az építkezéshez több mint ötezer óra társadalmi munkával járulnak hozzá. Művelődési otthon épült Felsőtelekesen A Rudabányai Vasércbányába s az új vasércdúsítómű üzemeibe igen sokan járnak dolgozni az iparteleptől öt kilométerre fekvő Felsötelekes községből. Az ittlakó bányászoknak régi panaszuk volt, hogy munkaidő után — mivel haza kellett sietniük — nem jutott idejük szórakozásra, művelődésre. Községüknek ugyanis nem volt művelődési otthona. A bányaüzem vezetői most segítettek ezen a régi panaszon. A községi tanáccsal közösen, egymillió forintos költséggel korszerű, új művelődési otthont építettek. A fénycsővilágí- tással ellátott épületben a színielőadásokra és vetítésre egyaránt alkalmas nagytermen kívül .szakköri szobákat, olvasókat és könyvtárat létesítettek. Emellett szépen berendezett, társalgóval ellátott helyiséget kaptak a nyugdíjas bányászok és külön szobát a KISZ-fiatalok. A művelődési otthon már elkészült és azt júniusban adják át ünnepélyes keretek között.------------o—--------P ályázati felhívás! A Borsod-Abauj-ZcmpI ém megyei Tanács vb. művelődésügyi osztálya pályázatot hirdet képesítés nélküli nevelői állásra (óvónő, tanár, tanító). Pályázhatnak mindazok a 21. életévüket betöltött (óvónőknél 20), de 35 évet el nem ért nőtlen férfiak és hajadonók, akiknek érettségi bizonyítványuk legalább „közepes” rendű. A korhatár szigorúan kötött. A pályázati kérelemhez csatolni kell: az önéletrajzot, orvosi bizonyítványt az alkalmasságról, érettségi bizonyítványt, vagy annak másolatát, valamint a helybeli párt- és tanácsszervek javaslatát, a jelenleg munkában állók munkaadójuk javaslatát. A kérvényben fel kell tüntetni — tanári állásra pályázóknál — a választott szaktárgyakat is. Az állást elnyerők a 10/1959. M. M. sz. utasítás szerinti díjazásban részesülnek. Tekintettel arra, hogy az állások a megyében vidéki iskolánál való alkalmazásra szólnak, csak olyanok pályázzanak, akik vidéken, járási székhelyeken kívül kívánnak és hajlandók működni. A pályázatot 1961. május hó 15-ig kell benyújtani a Borsod-Abauj- Zemplén megyei Tanács vb. művelő- dásügyi osztályára (Miskolc, Tanácsház tér 1.), vagy bármelyik vidéki általános iskola igazgatójához. A pályázók pályázatuk elfogadása esetén a tanév elején kinevezést nyernek és háromhetes önköltséges tanfolyamon vesznek részt (ez időre már fizetést kapnak), utáqa a tanév végéig iskolánál működnek. 1962. májusában, a gyakorlati év sikeres befejezése esetén kérhetik majd felvételüket a Felsőfokú Tanítóképző (óvónőképző), vagy a Pedagógiai Főiskola megfelelő szakára. Megyei Tanács vb. művelődésügyi osztálya ismerd meg hazádat címmel tájékoztató füzet jelent meg Az IBUSZ miskolci utazási iroda ,,Ismerd meg hazádat” címmel 12 oldalas füzetet adott ki, amelyben a nyár folyamán induló autóbusz társasutazásokról tájékoztatja a közönséget. A kirándulások programjában az egynapos utaktól az ötnapos országjárásokig találhatók túratervek, amelyeket a, rendező szerv kellő jelentkező esetén megvalósít. A tájékoztató „Ismerd meg megyédet” címmel közli a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal és az IBUSZ közös autóbusztúráit a megye idegenforgalmi szempontból jelentős helyeire, továbbá tájékoztatást nyújt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat túráiról és ismerteti a miskolci IBUSZ utazási iroda 1961. évi kü- lönvonati tervét. Jártamban—keltemben Megérkezett a zöldségszezon! Háromszoros hurrá neki! Babszemnyi cseresznye, tojásnyi paradicsom tekint ránk életrevaló pirosságával, kínálva télszívta sápadtságunknak: az arcpirosító C- és nem tudom még milyen vitaminokat. A vékony, talán kétujjnyi zöldpaprika derűs közönnyel döfködi oldalba a hasal- eresztett uborkát a zöldségbolt üvege alatt. Az újkrumpli leheletfinom héjba csomagolva meghitten ölelkezik a zöldpetrezselyem ágas-bogas levelével. Éljen a petrezselymes krumpli! A zöldhagyma, a retek, a saláta már régen nem újdonság, a gyerekerősílö sóska fonnyadtan búsong a ládákban, — az újdonság va- rázsos reflektorfénye elpártolt tőlük, az újkgumplit, uborkát, paradicsomot glóriázza. Mennyiért vesztegetik az új krumplit? 15 forint kilója. Hát a paradicsomot? Drágább az orvosságnál, '68 forint. Az uborka 32 forintért hajlandó csak salátává lenni a marha- pörkölthöz, a zöldpaprika darabonként kettőnegyvenre tartja magát. Puff neki! Ezek aztán az árak! De hallgassuk csak a ládákba zsúfolt salátafejek kaján élcelődését a magát oly nagyratartó paradicsommal. Várj csak várj, majd adod te még alább is. Tegnap még mi is azt hittük, mi vagyunk a világ közepe, mert egyhúszért csusszantunk szatyorba, s ma már csak ötven fillérre becsül bennünket a megnövekedett kínálat, s holnap talán ... No, de rád is ez a sors vár. Két-három hónap múlva 68 forintért annyit adnak belőled, hogy háziasszony legyen a talpán, aki haza bír cipelni... Hiszi a piszi! — nevetett dölyfösen a paradicsom, s egy tipegő-topogó néniké hatnyolcvanért; kerek tíz dekát vásárolt a paradicsomból, és a salátára még csak rá se nézett. Sebaj na — legyintettek a salátafejek —, azért nekünk lesz igazunk, annyi szent * — Nein tudok kimenni ■—■ nyújtotta■ maszalos két kezecskéjét felém a Szinva betonárkából. — Minek másztál oda ? — kérdeztem. — Csak! — rántotta meg a vállát a pöttömnyi legényke. Erre a nyomós érvre nem volt mit válaszolni. Átbújtam a- fakorlát alatt, egyetlen mozdulattal a partra huppantottam, s felnőtt mivoltomhoz illően, jó tanáccsal eresztettem újabb gyermekkalandok felé: máskor csak oda mássz le, ahonnan tó is tudsz kapaszkodni. Nézője is akadt a segítségnyújtásnak, két meglett asszonyság. Haragosan szólt az egyik a fiúcskára: — Legalább megköszönnéd! A fiúcska a nyaka közé Icapta a lábát, elszelelt, parancsszóra nem volt hajlandó köszönni. A másik nőne védelmébe vette a kis ember- palántát. Nem ö a. hibás, hanem a szülei! — jelentette ki határozottan. Milyen bölcs, pedagógiában jártas felnőtteinlc vannak! Siettem a dolgomra. Úgy a második utcasarkon járhattam, amikor valaki megrántotta hátulról a kabátomat. Az előbbi bajbajutott kis cimborám volt. — Köszönöm szépen a segítségét! — kiáltotta harsány hangon, aztán valamivel halkabban hozzáfűzte, — Ugye, azért tudok én köszönni, bácsi? — Tudsz, fiacskám. persze, hogp tudsz — melegedett meg a szivem tája. G. M. Ötven éves a sátoraljaújhelyi Közgazdasági Technikum Ünnepel a sátoraljaújhelyi Közgazdasági Technikum. Ma ünnepli ötven éves fennállását. A sok izgalmat, nevetést, örömet, szomorúságot, bánatot, jókedvet látott öreg falak közé ma ünneplő ruhában, ünneplő arccal lépnek be a jelenlegi tanulók, cs sokan ott lesznek a mar régen végzett „öreg diákok” közül is. Találkozik a két generáció. Bizonyára sok mindenről beszélgetnek egymással. Vajon mit mondanak »* „öregek”, akik ezekben a padokban szövögették ifjú koruk szép álmait? Akik itt készültek és innen léptek a felnőttek világába? Vajon hogyan sikerült ez a lépés? Hová vezette őket útjuk a diákévek után? Oda értek-e, ahová készülődtek, vagy reményvesztetten álltak a sodrásban? Nyúlt-e utánuk valahonnan egy-egy segítő kéz, amikor az iskola kapuja már nem jelentett menedéket a mindennapi gondok elől? Az akkori ifjak, — most már felnőtt emberek — valószínűleg sokat beszélnek majd ezekről az évekről is. És mit mondanak a mostaniak? A mostani diákok? Beszélnek talán a politechnikai órákról, az újrendszerű oktatásról. Beszélnek majd nyilván a terveikről is. Egyetemre készülődnek, vagy rögtön dolgozni fognak valahol. A jövő természetesen izgalmas nekik is. De ha a tervekről, az elképzeléseikről beszélnek, talán észre sem veszik majd az* a nagy különbséget, ami ezek között a tervezgetések között és az ískol» régi diákjainak az álmai között van. A mai diákoknak már természetes, hogy aki becsületesen akar dolgozni, az mindenütt megtalálja, a számítását. Mert új szellem töltötte meg azt a technikumot is. A mi világunk szelleme. III. A Mariahilfestrasse egyik mulatójában vágni lehetett a füstöt. A pult mögött kövér kocsmáros töröl- gette a poharakat. Szájában vastag szivar lógott'. Inge ujja felgyűrve, akár egy mészárosé. Szemét gyakran .hordozta körül vendégein. Különösen a sarokban duhajkodó néhány fiatal suhancra pislogott sűrűn, akik már reggel óta ittak. Nem tetszett néki a dolog. A szomszéd asztalnál szemüveges, hüzatalnokféle ember bújta az újságot. s órákig ücsörgött pohár söre mellett. Emitt két elegáns öltözetű férfi sugdolózott. Olykor egyikük valamit előhúzott zsebéből, amit a másik villámgyorsan eltüntetett. A kocsmáros elmosolyodott... Csempészek. Kitűnő, gavallér emberek ... Nagyot pöffentett szivarjából, s kitekintett az ablakon. A kövér ember mozgása megelevenedett. Szeme élénkebben firtatott, kezében is gyorsabban járt a pohártörlő. Hirtelen hármat szippantott szivarjából, s legközelebbi asztal felé fordult, « halkan megszólalt: — Herr Bőgős! As ott ülő kis ember felkapta fejét, megitta borát, s bicegve a pult mellé lépett... — Nézze — szólt a kocsmáros —, két lődörgő. Ott, a hentesüzlet előtt. Úgy gondolom, megfelelnek. Egyébként honfitársai. — Hát ezt meg honnan tudja? — Nézze, én már sok éhes csavargót láttam itt Becsben. Ismerem őket. A magyarnak, ha éhes, mindig a hentesüzlet előtt ver gyökeret a lába... Nei^etett. Szája szinte a füléig húzódott, a szivar majdnem kiesett belőle. Hirtelen elkomolyodott. — Szóval húsz százalék. — Hát az csak természetes, Wal- terkém... — De nehogy be próbáljon csapni, mint a múltkor, mert megjárjál — kiáltott a Ids ember után, aki már az utcáról integetett neki vissza. Bőgős körülnézett, majd átvágott a túloldalra. A két fiú pénzt számolgatott, de látszott arckifejezésükön a csalódottság; kevés, nem tudják megvenni, amit szeretnének. A kis ember melléjük lépett. — Jó napot fiúk! Ugye magyarok vagytok? — Igen! válaszolták azt* meglepetten. - i — És nemrég jöttetek át a határon ... — A napokban. — Látszik rajtatok, fiúk... És az is, hogy éjszaka nem aludtatok ágyban, meg hogy napok óta nem borotválkoztatok ... Talán éhesek is vagytok. A két fiú összenézett. Végül az egyik, egy nagy darab legény,, megszólalt: — Valóban, mindez így igaz. Csavarogtunk. Néhány fehérneműnket is el kellett adnunk, de nagyon keveset kaptunk érte. Egyszer lakhattunk jól belőle ... Az idegen megcsóválta fejét. — Ez így nem mehet tovább, fiúk. Azt már mégsem engedhetem, hogy honfitársaim ilyen fáradtan, szőrösen barangoljanak Bécs utcáin. Gyertek velem. Nálam rendbe szedhetitek magatokat, ehettek, ihattok, amennyi jól esik, pihenni meg éppenséggel napokig pihenhettek, aztán ... segítek rajtatok. S olyan kedvesen mosolygott hozzá, hogy a két fiú beleremegett. Gazsó Vörösre nézett, s mindketten egyre gondoltak. Hát mégis! Vége a szenvedésnek! Uj élet kezdődik! S talán ... Amerika! S miért ne? Lehet, hogy már nincs is messze! Az idegen félbeszakította gondola tmenetü két. — Nos — kérdezte mosolyogva —, elfogadjátok ajánlatomat? — Hogyne, szívesen — felelték szinte egyszerre, — és nagyon köszönjük a segítséget. Az idegen nevetve karonfogta őket, s elindult velük. Húzta-vonta őket örvendezve, közben ilyesmit mondogatott: — Ne féljetek, most mjir jobb sorsotok lesz... — A szűkölködésnek vége, mostantól kezdve tiétek a világ ... Néhány percnyi gyaloglás utón villamosra szálltak. Az idegen megváltotta a villamosjegyeket. Amikor kinyitotta pénztárcáját, azok ketten látták, hogy vaskos pénzköteg van benne. Néhány darab aprópénzt vett ki, majd a tömött pénztárcát alig tudta összecsukni. Gazsó és Vörös nagyot nyeltek, c szinte áhítattal néztek vezetőjükre. Végül Vörös megkérdezte: — Régóta él kinn? — Ha jaj! — És milyen itt? ... Mire számíthatunk? ... ön mire vitte? — Jól élek, semmi panaszom nem lehet... és ti is megcsináljátok a szerencséteket... ne féljetek,.. Nevetett. — Mivel foglalkozik? — tudakolta kis idő múlva Gazsó. — Kereskedem ... ügynökösködöm ... No, itt leszállunk. Gyertek. Mindjárt ott vagyunk. Gyalog folytatták útjukat. Az űt- menti fák fázósan vigyáztak kirügyezett ágaikra. Egy nagy épület; előtt ' megálltak. Gazsó kérdően nézett az idegenre. — De hiszen ez a Radeczky-lak' tanya! — Igén, ég előtte francia katona áll őrt. Ne csodálkozzatok! Én leszerelt francia katona vagyok, és még benn lakom a laktanyában. Meglátjátok, milyen szép lakosztályom van... A francia őr barátságosan vigyorgott, — Bonjour, Monsieur Bőgős. — Bonjour... No, gyertek. Erre, jobbra... Tágas szobába nyitottak be. ahol két, civilruhás, megnyerő külsejű ember ült az asztal mellett. Érkézé- j sükre mindketten felálltak, s fran- ciául üdvözölték a jövevényeket. Vörös és Gazsó elmormogták nevüket, majd körülnéztek. Valóban* szépen berendezett szoba volt. A fal festése ízléses, mintái megnyugtató- i alk. A bútorok modernek, a fotőjök kényelmesek. A vendéglátók hamarosan két üveg bort tettek az asztalra j s töltöttek. Mind az öten fenékig j ürítették poharaikat. — Ez igen! — csettintett Vörös. — Ez jól esett! — Régen ittak már ilyet, mi? —’ mosolyodott el az egyik francia, — Hót... bizony, elég régen... — No, altkor még egy pohárral . Töltött. A második pohár fejébe szállt Vörösnek is, Gazsónak is. Tagjaikban jóleső zsibbadás vonult végig. A francia amúgyis barátságo* arca még rokonszenvesebbé vélt. (Folytatjuk.)
