Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-12 / 110. szám

4 esSAKMAOYAROKSKAG Péntek, I!»61. május 12. AZ ÚJ MŰVELŐDÉSI OTTHONBAN Qe.(jÁjjzeJte.k A MUNKÁSOSZTÁLY nagy ün­nepén nagyjelentőségű kulturális létesítménnyel gazdagodott Diós­győr. A város párt-, és tömegszerve- eeteinek képviselői jelenlétében iel- avatták, a diósgyőri gépgyárak Szin- v a völgyi Művelődési Otthonát. Az avató ünnepségen a DIMA- VAG, a Könnyűgépgyár és a Nehéz­szerszámgépgyár vállalatvezetősé- gének nevében Esztergályos József, a DIMÁVAG szakszervezeti bizott­ságának titkára mondott beszédet. A többi között hangsúlyozta, hogy a gépgyárak sikeres múltra visszate­kinthető szakkörei több éven ke­resztül művelődési otthon nélkül vé­gezték munkájukat. Érthető tehát, hogy türelmetlenül várták az új mű­velődési otthont. Pártunk és kor­mányunk gondoskodása folytán most olyan Otthonra találnak, amelyben a színvorfálas szórakozás, tanulás, a szakköri munka feltételei biztosítva vannak. * A SÉTÁNY' UTCA 1. szám alatti épület külső homlokzata nem sokat változott. Azokat az embereket vi­szont, akik ismerték a régi vasgyári vendéglő helyiségeit, állapotát, — nagy' meglepetés éri. Gondos előké­szítéssel, ötletes tervezési megoldá­sokkal és figyelmes kivitelezéssel olyan változáson ment át az épület, hogy azt most jogosan nevezik Mis­kolc egyik legszebb művelődési ott­honának. Az épület földszintjének közép­pontjában húzódó hosszú, tágas fo­lyosóról 12 helyiség ajtaja nyílik. A berendezés modern. A két, egyen­ként 14x8 méteres nagy termet a legmodernebb menyezet-, hangulat­éi fénycsöves világítással látták el. Minden helyiségbe új bútorokat sze­reztek be. Befogadóképességükre jellemző, hogy 350 párnázott szék, 20 fotel, ugyanennyi asztal várja a vendégeket. A helyi adottságoknak és igények­nek megfelelően osztották el a helyi­ségeket a szakkörök szerint. Az egyik nagy teremben filmvetítések, Zenei krónika Az Egressy Béni Zeneiskola növendékhangversenye Az elmúlt héten tartotta meg a miskolci zeneiskola harmadik növen­dékhangversenyét. Mintegy 30 leány es fiú mutatta be fejlődésének újabb eredményeit a szép számú, főleg szü­lőkből álló közönségnek. Sok zongo­ristát, néhány hegedűst, két kis csel­listát, egy énekest hallottunk a szü­lök örömére, a lelkiismeretes taná­rok dicséretére. Különösen örültünk u műsor sokrétűségének, amely Bach- 1 ol a modern mesterekig, Hindemith, Bartók, Kadosa, Weinerig ível. Sze­retettel játsszák a szovjet szerzők alkotásait is. Mindez céltudatos ta­nári ízlést és igényt mutat. Igen nagy örömünkre szogált, hogy ti hangversenyen szerepelt a Szemere Bertalan 101. számú Ipari Tanulóinté­zet nőikara is. Nem tudtunk nem gondolni az egykori rosszul öltözött, agyonfáradt, múltbeli „inasokra '. Büszkeségünk és örömünk kétszeres volt tehát. A fegyelmezett, jó meg­jelenésű, szépen éneklő, kulturált kórusnak nagy sikere volt. Feltétle­nül dicsérendő a Szemere Bertalan Ipari Tanulóintézet igazgatóságának e példamutató kezdeményezése. Di­csérendő az énekkar lelkes vezetőjé­nek, Erdélyi Lászlóné zeneiskolai igazgatónak sikeres munkája. Mint hallottuk, e kórus a nemrégiben ren­dezett északmagyarországi kulturális seregszemle első helyezettje lett, és a közeljövőben Budapesten is szerepel. Sok sikert és jó munkát mindnyá­juknak! Frédéric Portnoi zongoraestje A lassan -vége felé közeledő hang­versenyszezon műsor szerint magas színvonalú koncertet ígért: Frédéric Fortnoó izraeli zongoraművész est­jét. A nagyon igényesen összeállított műsor sejtetni engedte, hogy előadója nem mindennapi technikai zenei adottságok birtokában lehet. Valóban így is volt, akik a hangversenyt meg­hallgatták, élményben gazdagodtak. Frédéric Portnod nagy technikai készültséggel, gazdag színskálával, mély érzelem világgal, jó formakész­séggel rendelkező, kulturált zongo­rista. Muzsikálásán azt éreztük, hogy mondanivalójával, a zenéről vallott elképzeléseivel nagyobb, népesebb hallgatósághoz szokott. így kisebb teremben zongorahangja kissé túl­méretezettnek tűnt. Tagadhatatlan, hogy Frédéric Portnoi ennek tudatá­ban lehetett, és ez késztethette arra, hogy pedálkezelése gazdaságos, szinte óvatos legyen. Különösen a műsor első részére áll ez a megállapításunk. Az előadott műsorból különösen a Bach Fisz-moll toccata előadását tar­tottuk nagyon impozánsnak. Bach hét toccátájából a művész által ját­szott Fisz-moll a legjelentékenyebb. Nagyszerű forrnálókészéggel, logiká­val építette Bel a bachi világ e kiváló darabját. Ennek súlyából valami ke­vés talán átbillent az egyébként szé­pen és stílusosan megformált Haydn szonátába is. A Schumann fantázia előadásában — minden szépsége mel­lett is — azt éreztük, hogy kicsit sok volt a pátosz. Schumann költészete inkább sejtés, mint ítélet, több benne a hangulati, személyes elem. 'mint a fenkölt és leszűrt, a gesztussal és pátosszal teli gondolat. A műsor második felében előadott Kabalevszkij szonáta, Ben-Hain szo­natina. a Chopin, és a rendkívül vir­tuóz De Falla. Hacsaturján ráadások egyre fokozták a közönség tetszését. A Filharmónia dicséretre méltóan gondoskodott ifjúságunk zenei neve­lésének lehetőségeiről. A közönség- szervezés munkája azonban az üze­meknél és vállalatoknál az utóbbi időben kissé erőtlennek tűnik. V. Zalán Irén a másikban pedig a televíziós elő­adások megtekintését teszik lehető­vé. A Szinvavölgyi Művelődési Ott­hon tagjai nem kuttűrmunkásokból, színjátszókból és népitáncosokból áll, hanem elsősorban különböző szakkörökben tömörülnek. így ott­honra talált az épületben a fotó- szakkör, nyugodt körülmények kö­zött dolgozhatnak a megyei viszony­latban élvonalban haladó festő, bé­lyeggyűjtő, szobrász, kézimunka és egyéb szakkörük tagjai. A vendégek részére társalgó helyiség, könyvtár- szoba, ezenkívül sakk, biliárd és több társasjáték biztosítja a szóra­kozási lehetőséget. * UJ OTTHONAI már birtokába vette a gépgyárak ifjúsága, a szak­körök tagsága. A megnyitóval egy- időben megrendezte első kiállítását a festő, a szobrász, a fotó, az irodal­mi és a kézimunka szakkör. Az első táncmulatságon azokkal a hangsze­rekkel szórakoztatták az ifjúságot, amelyeket az elmúlt évben a Német Demokratikus Köztársaságból kap­tak ajándékba. A jövőt illetően nagy és szép ter­veik vannak. Mint azt Solymosi elv­társ, a művelődési otthon igazgatója elmondotta, több szervezési intézke­déssel biztosítani akarják a szakkö­rök munkájának további fejlesztését. Ezek közé tartozik az a terv, amely szerint bevonják munkájukba azo­kat a tehetséges fiatalokat is. akik eddig egyénileg foglalkoztak vala­melyik művészeti ággal s nem volt lehetőségük képességük, tehetségük teljes kibontakoztatására. Szép és magasztos tervük az is, hogf' még jobban megszerettessék a gépgyárak munkásaival a szocialista kultúrát; az új otthon az üzemek­ben dolgozó munkások sokoldalú képzettségének elősegítését szolgaija, szórakoztatva neveljen, tanítson. Szarvas Miklós \ Már megint 2 Halászcsárda! X HEUREKA! — rikoltottunk a X boldogságtól, amikor bosszú, szinte X évekké egybefolyó hónapok után $ megnyílt az oly régen ígért Halász­* csárda Miskolcon. Az első napok­* ban valósággal elárasztotta a ven­* dégsereg a friss -mészszagtól illato­* zó. szépen berendezett termeket. j Mindenki örült, mert valóban hasz- X nos. hogy ha már vendéglátói pari I egységei létesítenek, akkor egy ha- X lászcsárdát inkább, mint tíz tal- X ponállót. X Az első napok a választékbőség X jegyében múltak el. Hanem a ké- X sőbbiek során egyre gyakrabban X hangzott el a ..sajnos nincs kérem”. X Az ember belenyugodott. mond- Z van: mit lehessen tudni, az is elö- X fordulhat, hogy halászati tilalom * van. s ezért nincs halászlé. De elő­* fordult, hogy nem volt túróscsusza, X pedig a tavalyi búzatermés jó volt. t s a tehenek is buzgón szolgáltatják ;; a túró alapanyagot, a tejet. Nq, de ;; ne legyünk kicsinyesek. Ebbe is ;; bele. lehet törődni. Lényeg az ugye­: bár, hogy halászcsárdánk van. Ha- I nem... '• ‘ Egyetlen egy dologról nem tu- ' '■ dunk lemondani itt, a Halászcsár- '■ dóban sem. Ez pedig az udvarias­ság. a figyelmesség, s a pontos lei— ■ szolgálás, amelyhez nem árt. ha a ; • felszolgálói szakismeret is párosul. A minap fordult elő a következő ■■ esel: ;; KILENC ÓRA FELE járt az tdö ■ este, amikor benyitottunk a csárda ; első helyiségébe. Helyet foglaltunk ; az egyik sarokasztalnál, bízva ben- ;; ne. majdcsak észreveszik, hogy sza- ; porodott a vendégsereg, s megkér- ; dezik tőlünk, mit akarunk itt tu- lajdonképpen. Amikor a bizodal- ; műnk félóra, múltán fogytán volt. leszólitottuk a mellettünk elsiető pincért. Persze, hogy nem az ö asz- I tala voltunk. Szépen kértük, küld- ■ I je az asztal gazdáját. Nem küldte. ■ Egy másik pincér, akinek tíz perc • múlva szóltunk, s akié szintén nem * > volt az asztal, végre valóban küld­te azt. akihez tartoztunk. A mi fel­szolgálónk; fekete, göndörhajú, kis- bajuszos férfi azzal kezdte, hogy talán üljünk at egy másik asztal­hoz. mert ez a tálaló, vagy előké­szítő, vagy felíró, vagy micsoda asztal. Nem tudtuk. Persze, azért megbocsátotta tudatlanságunkat és elénk lelte az étlapot. Halászlé most volt. Sót! Túróscsusza is. —■ Két. halászlé, egy csasifli — igazolta vissza a. rendelési és el­ment. Már azt hittem, örökre. Vég­re nagysokára felfedeztem, mert már jött, mosolyogva, de nem a mi asztalunkhoz, hanem az éppen akkor helyet foglaló két házaspár asztalához lépett, felvette a rende­lést és elsietett. Azt hittem, nem látom viszont, csak legalább húsz perc múlva, de nem volt igazam. Sokkal hamarabb jött. karján az illatpárába burkolózott tálakkal. Aztán odalépett a két házaspár asztalához és ügyesen szervírozott. Később persze mi is megkaptuk ff két halászlét, s rá tíz percre a har­madik társunk részére kért túrós- csuszát is. Ekkor megkérdezte: — Italt? — Egy nagyüveg szódavizet? a hökkentettük meg a válasszal. Ekkor már szinte undorodva fordult el tőlünk. Mert mit. képzelünk mi! Csodállcozása úgylátszik sokáig tartott, mert háromszori sürgetésre sikerült rávenni, hogy ki is hozza. Lehet, hogy azt hitte, tréfálunk? VEGRE AZONBAN —- minden gyötrelem véget ér egyszer — fi­zethettünk. búcsút vehettünk, a ha­lászcsárdától. s asztalunk udvariat­lan felszolgálójától. Mert — téve­dés ne essék — nem mondott ugyan semmi gorombát a kedves vendégeknek, nem vágta fejünkhöz az étlapgt. sőt! megengedte, hogy annál a tálaló, vagy micsoda asz­talnál üljünk és mégis! Udvariat­lan volt minden mozdulata és meg­semmisítő a semmibevevése. Beh szép is lett volna, ha a vala­hol bujkáló jómodorának mézéből pazarol ránk néhány ésöppet. (réva) % «*» Az Ózdi Kohászati Üzemek segítségével új fiókot létesít a gyárban az Állami Biztosító A z Állami Biztosító ózdi járási fiókja és az Ózdi Kohászati Üzemek vezetői között az elmúlt esz­tendők során szoros együttműködés alakult ki. Az együttműködés eredményeképpen a gyár dolgozóinak több mint 80 százaléka kötött már élet- és balesetbiz­tosítást az Állami Biztosítóval. A gyár veszélyességéből adódóan a munkások hamar megértették, hogy nagy előnyöket biztosít számukra-a havi 8 forintért kötött 25 000 forint segély összegű balesetbiztosítás. Az Ózdi Kohászati Üzemek példáját követve a környező bányaüzemek dolgozói is egymás után kötik meg balesetbiztosítási szerződéseiket. Mint Fövenyessy István elvtárs, az Állami Biztosító ózdi fiókjának veze­tője mondotta — ebben az esztendőben az Állami Biz­tosító 424 esetben sietett a járás területén a balesetet szenvedettek segítségére. Mintegy 224 000 forintot fizet­tek ki azoknak, akik üzemben, vagy üzemen kívül olyan sérülést szenvedlek, amely a munka végzését hátráltatja. A műszaki vezetők kezdeti passzivitása az utóbbi hónapok során feloldódott. Egymás után kötik meg az SZTK kiegészítő biztosítást, a gyárak s a bányák dolgozói, Á biztosítottak közül K. P. B. a Borsod- nádasdi Lemezgyár dolgozója a közelmúltban 7500 fo­rintot vett fel baleseti segély címén. M. F„ az ózdi Asztalos Ktsz tagja a közelmúltban motorbalesetet szen­vedett s így 5000 forintot fizettek ki részére. B. I., szentsimoni lakos könnyebb újsérülésére 5000 forintos segélyt kapott az Állami Biztosítótól. Az Állami Biztosító kérésére az Ózdi Kohászati üzemek pártbizottsága, szakszervezeti bizottsága és igazgatósága a dolgozók érdekeit szem előtt tartva, egy irodahelyiséget adott ót az Állami Biztosító fiókja szá­mára. Itt három dolgozó végzi majd az Ózdi Kohászati Üzemek biztosítottjainak ügyeit. Ezzel meggyorsul áss ügyintézés, a segélyben részesülők hamarább kaphatják meg az őket megillető összeget. (pásztory) n. Gazsó kissé bizonytalanul vála­szolt — Az, hogy örülök egy honfitár­samnak, még nem honvágy... A másik a vállára ütött. — No, semmi baj, pajtás. Gyere, ölj ide mellém. Beszélgessünk. Bi­zonyára célod van, ha kijöttél. Vagy jönnöd kellett? Csináltál valamit? — Noém — ijedt meg Gazsó — nem követtem el semmit. Csak élni akarok. Jobban, szabadabban, mint odahaza. Meg segíteni anyámon ... •— Hol dolgoztál otthon? — Kórházban, nőgyógyászaton, majd a sebészeten. Később segéd­munkás lettem ... De ne haragudj... szinte már mindent elmondtam ma­gamról, én viszont nem tudom, te. ki vagy. A másik jóízűen nevetett. — Ne neheztelj rám ... Ilyen va­gyok. De ismerj meg... Boxoló vol­tam. Elég jó menő. Nem tudom, ez a név: Vörös József, mond-e neked valamit, de... — Te vagy az? — vágott közbe Gazsó. — Igen. A boxoláshoz értettem csak, semmi máshoz. De a ..felszaba­dulás” után kénytelen voltam más munkával is próbálkozni. De nekem ebből elég! Nekem ne szabja meg senki, mit és hogyan csináljak, s ne nézzen rám görbe szemmel, ha nem tapsolok ütemesen a többivel. Újjá­építés? Hároméves terv? Távlati cé­lok? Hagyjanak engem békén, hagy­janak engem úgy élni, ahogy én aka­rok. Ha felfordulok éhen, hagyjanak ott, de ha meggazdagszom és két kézzel szórom a pénzt, akkor is hagyjanak. Államosítás! Egyenlőség1 Eh! Egyenruhába húzzák az embe­rek egyéniségét! Megnyirbálják az emberi lélek szárnyalását! Megso­kalltám! S nos... három napja leint vagyok... Én is úgy kódorogtam. mint te... De ne csüggedj! Nyuga­ton korlátlanok a lehetőségek, de szemesnek, könyörtelennek kell len­ni, mint. a ringben. Ha kell, ököllel szerezz érvényt igazadnak! Aki uta­dat állja, annak verd szét a pofáját, érted?! Gazsó kábultan hallgatott. — Remélem, ezentúl együtt mara­dunk — folytatta a másik. — Együtt, és meghódítjuk a világot! Szeme csillogott. Gazsót egy meg­magyarázhatatlan, szorongó érzés kerítette hatalmába. — Meghódítjuk? Mi ketten? — dadogta. — Igen, Vagy félsz? Vissza akarsz menni Pestre, — Nem. Azt nem. Legalábbis egy­előre ... — Nohát akikor! Légy erős, kímé­letlen, hiszen veled szemben is ilye­nek lesznek! No! Most még szundí­tunk egy kicsit, hajnalban pedig irány: Bécs! Gazsó visszaballagott padjához, s végighevert rajta. A hallottak nem hagyták nyugodni. Mit beszél ez itt könyörtelenségről, ökölről? ö nem így gondolta! ö az öklöt, az erőszakot nem kalkulálta bele ter­veibe. Meg a rádióban sem volt er­ről egy szó sem!... És a becsület, a tisztesség?... Ezeket egy szóval sem említette Vörös ... Nyugtalanul forgolódott kemény fekhelyén. Hajnalig szinte semmit sem aludt. Amint derengeni kezdett, Vörös talpra ugrott. — Virrad. Ébresztő! — szólt oda társának. Gazsó kelletlenül felállt, nyújtóz­kodott egyet, s ásított. Lopva Vörös­re nézett. Az, mintha megérez.te vol­na társa tartózkodását. Gazsó mellé lépett. — Nézd — kezdte lassan —, én azt szeretném ha jó, nagyon jó barátok lennénk. Tudom, az éjszaka nem aludtál, hanem szavaimon rágódtál. Pedig hidd el... ami az itteni jövőn­ket illett .,. csak így lehet. Erről egyébként magad is meggyőződsz majd... Elhallgatott. Hangja mintha kissé szomorkás lett volna, szemében az éjszakai tűz alábbhagyott. Gazsó egy pillanatra meg is sajnálta, ügy érezte, egy kicsit közelebb került ehhez a nagy darab legényhez. összeborzadt. Fázott. A másik észrevette. — Indulunk — mondotta. — Vala­mennyire szedd rendbe te is magad. Mondd, van valami csomagod? Csomagja, neki? Az égvilágon semmi. Egy lánca van csupán, édes­anyjától kapta valamikor... Dohát, azt... — Nincs ... semmi... — válaszol­ta szemlesütve. — Nálam van néhány fehérnemű. Eladjuk, szerzünk pénzt. Jó? * — Jó. Gazsó próbálta kisimogatni gyű­rött ruháját, kevés eredménnyel. Utána törött fésűjével megfésülkö- dött. Eindultak. Beszélni nem volt ked­vük, mindketten saját gondolataik­kal voltak elfoglalva. Szótlanul bak­tattak az országút szélén. Mellettük a külvárosi utcán járművek, teher­autók haladtak el. közbe-közbe egy- egy busz is akadt, amelyeknek uta­sai jókedvűen integettek feléjük. Néhány kocsit — főleg teherautót — próbáltak megállítani. Nem sike­rült. Pedig olyan jó lett volna ko­csival menni, hacsak néhány kilo­métert is ... Fáradtak, álmosak vol­tak. Az éjszakai beszélgetés után egyikük sem aludt. Ezt, no meg az előző napi kódorgást már az első ki­lométerek után megérezték. Mellettük sietős emberek szalad­tak dolguk után. Mindegyiket meg­nézték, de egyikei sem merték meg­szólítani. A Nap éppen felkapaszkodott pá­lyájának első szakaszára, amikor a<5 egyik kapun iparosforma ember lé­pett ki. Kicsit kövérkés, arca barát­ságos. No, ez az ő emberük! Feléje tartottak. Vörös előhúzta csomagját és feléje tartotta. — Was ist das? — kérdezte az ipa- rosíorma. Gazsó nem értette, mit mond. de Vörös igen, kibontotta a csomagot é* megmutatta az ingeket, alsónadrá­gokat. Szépek voltak, határozottan- Volt közöttük tiszta selyem is. A gazda mindent éidett. — Wieviel schilling? — tudakolta­Gazsó a schilling szóra figyelt fel. Vörös azonnal válaszolt. — Zwanzig — s csomagját a hón« alá kapta, ujjain is mutatta: húsz. Az iparosforma nevetve ingatta fejét, majd gondolt, egyet, előszedett néhány schillinget. Nem sokat, ép- penhogv csörgött a markában, aztán kérdően nézett Vörösre. Az bólintott* s nyújtotta a csomagot. A kapott pénz kissé felvidította a két barátot. Első. külföldi valutájuk­kal azonnal egy trafik felé igyekez­tek. Borítékot, levélpapírt vásárol­tak rajta, majd beültek egy kocs­mába. Rendeltek egy-egy pohár sört, majd Vörös hozzákezdett a levél­íráshoz. Hamar befejezte, mosoly­gott, leragasztotta, majd átadta tol­lát ÍJazsónak. Az gondolkozott, rágta a töltőtoll végét, majd hozzákezdett az íráshoz: Drága Édesanyám! Sze­rencsésen Szabad Földre érkeztem.•• IFolytaljuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents