Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-07 / 106. szám
4 ESZAKMAGYAROR8ZAG Vasárnap, 19G1. május 7. Ebben a. korszerű épületben tanulnak a fiatal technikus-jelöltek. A tenger egy csepp je... Néhány szó egy munkásasszony leveléről A végzős diákok Ható Lajos tanárral —■ anyagvizsgálat közben. Fotó: Szabados. A mi életünk, a mi boldoguld“ sunk egyik nagyon szép biztosítéka az a felemelő valóság, hogy nagy terveinkben, nagy erőfeszítéseinkben egyek vagyunk valamennyien. Az a felemelő valóság, hogy amit egyénileg teszünk a marógép, a munloapad, a tervezőasztal, a katedra mellett, azt nem mint más mindentől függetlent tesszük, hanem tudjuk, érezzük egész országunk ér- lüktetését. Ismerjük a nagy terveket. S netnesak ismerjük, nemcsak tudomásul vesszük, de ha a mi munkánktól független tettek tengerében meglátjuk azt, ami helytelen, szót emelünk. Szót emelünk a jobb, a siker érdekében. Nagy kedvvel emlegetjük életünk e tervszerű zajlását egyetlen szóval: a „tenger". Igen. olyan a mi egységes törekvésünk, mint a tenger áramlása. A tengert alkotó megszámlálhatatlan cseppek követik egymást, nem szakadnak el egymástól. S ami egyetlen cseppben él, az él az egész tengerben. így van és egyre inkább igy van ez nálunk is. Ezernyi tény, ezernyi szép tett, apróbb-nagyobb hősiesség bizonyítja ezt mindennél ékesszólóbban. Munkásemberek felszólalásai, munkásemberek levelei, javaslatai, amelyek a nagy közösséget, a tenger helyes, építő áramlását kívánják szolgálni és szolgálják is. íme egy a sok közül. Balogh Józsefné munkásasszony, vasutas feleség, hat apró gyermek anyja valamit észrevett, valamit tapasztalt. Valamit, ami a ma még korántsem gondtalan életünk szoros tartozéka. Hally t és látott valamit. Tudomásul, vein, Balogh Józsefné- nak ezernyi gondja van. Nyolctagú család tennivalói várják haza, ha bevásárolni megy. Hiba lenne-e, ha amit itt-ott hall, lát, egyszerűen elfeledné családja gc/ndjai melleit? Nem, nem lenne hiba. Azonban, ime, éppen az ellenkezője bizonyítja, hogy a hallgatás, az elfeledés természetes sem lehetne. Nem, mert mint munkásfeleségben, társadalmunknak a munkapad, mellett nem is tevékenykedő tagjában már benne él. benne sűrűsödik a mi nagy alkotó tengerünk valamennyi jellemvonása. És Balogh Józsefné, amikor egyik bevásárlásából hazatéri, leült az asztal mellé. íráshoz nem szokott kézzel rótta, a sorokat, hogy szót emeljen valami ellen, ami nem helyes, amit hallott, és valami nem rendjénvaló ellen, amit látott. Beleírta a néhány rövid sorba az egész érző, gazdag, aranyaiéra szívét, amely nem csupán a hat gyerekért, a férjért., a családért, hanem a még nagyobb, a hatalmas családért, az egész ..tengerért” dobog, „Kedves Prieszol elvtárs! Ne haragudjon, hogy zavarom, az uram nem is tudja, hogy írok. Azt mondja, asz- szonynalc főzőkanál való. Van is énnekem dolgom, hat kisgyerekem van, a férjem vasutas, megélünk szépen, szép házacskát építettünk a Martintelepen, amilyenről a régi rendszerben nem is álmodtunk volna. Nem is várok választ, csak éppen leírom, amit, két nagysága-kinézetű asszonytól hallottam a villamoson tegnap, amikor a piacra mentein, és úgy gondolom, ez a pártra tartozik. A gyönyörű, új toronyházak mellett. mentünk el. Azt mondják ezek: nézd már, miket csinálnak a szemétdombokon. Valamelyik híradóban láttunk ilyet, s mellette nyomortanyákat. Ezt is felhasználhatná a. Nyugat, a mellette lévő bedőlt viskókkal, meg a szalmatetejű disznóóllal. Nem csak Amerikában van ilyen, hanem itt is. Nekem, mint egyszerű asszonynak nem jó volt ezt hallgatni.. Igy ír Balogh Józsefné munlcás- asszony. És levelében megírja, hogy nem is egészen van ez így jól, valamit tenni kellene, hogy szebb legyen a Selyemrét. Olyan, mint Kazincbarcika, vagy a debreceni utcák. Persze sok pénz kellene ehhez, de meg kellene próbálni, ha egyszerűen is, olcsón is, ideiglenesen szebbé tenni a Selyemrét környékét. Azonban szembeszáll az olyan megállapításokkal, amelyek bennünltet bántanak, nagyszerű törekvéseinket bántják, melyek minden megkülönböztetés nélkül a Nyugattal hasonlítják össze azt, ami nálunk van. Igaz az, hogy a három selyemréti toronyház szép, nagyszerű, kényelmes. IS az is igaz, hogy mellette még ott vannak a régi, zsúfolt kis földszintes épületek. De vajon lehet-e ezt rosszakarót nélkül a nyugati városok nyomornegyedeihez hasonlítani? Nem, nem lehet, s Balogh Józsefné elsősorban ezt kifogásolja. Azok ét még a múlt időket idéző házacskák — a múlt más jeleivel egyetemben — halálra vannak ítélve. Amilyen gyorsan csak erőnkből telik, akik lakják, kényelmes otthonokat kapnak majd helyette. Ez biztos, hiszen ez a mi életünk törvényszerűsége. Azonban amíg Nyugaton az imperializmus áll, amíg lökés lehet a tőkés, vajon számílhatnak-e olcsó, kényelmes lakásokra a nyugati városok nyomornegyedeinek lakói? Nem, nem számíthatnák. Balogh Józsefné, az egyszerű atsz- szony mindezek tudatában, a mi nagy terveink, az eddigi létesítmények tudatában ragad tollal haragosan, hogy szembeszálljon bizonyos „nagysága-kinézetű’’ egyének rosszakaratú megállapításaival szemben. A tenger egy cseppjc, alkotó, érző cseppje szót emel. Szót emel. de bírál is. És jogosan bírál. Igen, a Selyemréten, s különösen a régebben épült lakások környékén ma már tiszta virágágyacs- káknalc kellene díszelegnie. Ez nem kerülne sokba. Ezt társadalmi munkával el lehetne, mi több: el kell végezni! A beépítetlen részeket felásni, felszántani, művesiteni. Néhány bokor virágot ültetni és nevelni nem kerül sokba. És szép. emeli az épületek, a környezet szépségét. Igen. itt kell tenni valamit, ügy, ahogy Balogh Józsefné írja. • Nem pénzt, követelve, mert pénz csak annyi van, amennyi van. Azonban az erő, az akarat kimeríthetetlen. Ha minden lakó csak két négyzetmétert ásna fel, akkor a Selyemréten mar nem lenne felásatlan, gondozatlan négyzetméter nem száz, de egyetlen sern ■ Igen, s ezt meg kell tenni. Ezt meg lehet szervezni, ha van akarat hozzá __ J ?zekén is érdekes, ezekért is szép • • • Balogh Józsefné levele. Javasol Nem követelődzve, hanem a mi egész életünk, építőmunkánk, eredményeink és nehézségeink tudatában java- sol. Azonban a legszebb, a legnagyszerűbb mégis azért, mert egy munkásfeleség, családanya, ezernyi gondok közepette is időt szakít arra., hogy törődjön a mi klsebb-nagyobb problémáinkkal Azért teszi ezt, hogy jobb legyen, hogy gyorsabban, tisztábban emelkedjen a mi nagyszerű épületünk: a szocialista rendszer. Hogy építsen egyre gyorsabban, röpítse a célba egyre sebesebben terveinket, elképzeléseinket a mi hatalmas tengerünk, a társadalom! Barcsa Sándor Az utolsó simításokat végzik az elektroacélmű kis modelljén. — Dehát... honnét tudják mindezt az iskola vezetői? — kérdeztük hiszen valóban érdekes, hogy így nyomon követik a diákok életútját. S a válasz: kiléptek az iskola kapuján, de nem hagyták el az iskolát. Gyakran visszajönnek, hacsak pár percre is, hogy köszöntsék, üdvözöljék egykori tanáraikat, akiket négy esztendő alatt igen megszerettek. Szarka Gyula is ebben a technikumban tanult, s ma a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanársegédje. Jelenleg a Szovjetunióban van tanulmányúton'. Szarka Tibor az LKM-oen kutatómunkát folytat az elektromos kutatórészlegnél. Az is előfordul, hogy egy családból több gyerek jár ide, az apával együtt Oravecz András, aki ma a ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ akik az oklevél birtokában könnyen^ helyezkedhetnek el a cement, af tégla, az üveg, a kohászati iparban á és még a szervetlen kémiai iparág-Y ban is, mert szerte az országban ▼ nagy szükség van melegüzemi tech-f nikusokra. 4 — Nagy jövője van ennek a techni-A kumnak — magyarázta az igazgató-I helyettes. — Tévednek azok a szü-T lök és azok a fiatalok, akik úgy* gondolják, hogy csak a vegyiparnak' ás a villamos- vagy gépiparnak van( jövője hazánkban. Igaz, a vegyipar, most tör előre, de kohász- és öntőtechnikusokra is nagy szüksége van' a magyar iparnak. < De nézzük csak tovább az iskola életét, munkáját. Két tagozaton,, öntő és általános kohásztagozaton tanulnak a fiatalok. A kohásztagozaton kohógépészetet is tanulnak. Megkezdődtek a matyéföliii gimnázium jubileumi ünnepségei Mintha csak tudtáik volna, hogy ki kell tartaniok, meg kell őrizni virágaikat erre az ünnepélyes alkalomra, olyan szépen virágzik az orgonaerdő a mezőkövesdi I. László Gimnázium körül, ötven esztendős az iskola, s az ötvenedik tanév érettségiző növendékei tegnap ballagtak végig az osztálytermeken, a folyosókon, az udvaron, hogy búcsút vegyenek az Alma Matertől. Tegnap délelőtt 11 órakor kezdődött el a két napon át tartó ünnepségsorozat. Dr. Papp Zoltán igazgató tartott ünnepi beszédet, majd kiosztotta a növendékek között a jubileumi pályadíjakat. A hallgatók körében a szülőkkel egy sorban, s úgy is mint szülők, ott ültek a meghívott ,.öreg diákok”, akik évekkel, évtizedekkel ezelőtt voltaik az intézet növendékei s emlékeztek saját ifjúságukra, tanulóéveikre, mely egészen más volt, mint a mostaniaké. Dr. Vinkovics Sándor igazgatóhelyettessel. Dala József tanárral s két volt öreg diákkal álltunk a hallgatóság mögött, s míg az ünnepség tartott, emlékeztünk a régiekre. — A mi időnkben a ballagás annyit jelentett, hogy megkezdődik a bizonytalanság — mondja az egyik öreg 1 diák, jelenleg a Magyar Távirati Iroda Győr megyei , tudósítója. i — Örültünk, ha a summáinkkal, akik ilyenkor sze- , gödiek, elmehettünk cukorrépát egyelni, vagy ha másütt kaphattunk hasonló muníiát. Csak tizenhat esztendővel 'az érettségi után jutottam kishivatalnoki álláshoz. .— Elnéztem — mondja dr. Vinkovics Sándor —, miket hoztak enni az iskolába a summások. napszámosok, szegény parasztok gyermekei. Olajos kenyeret, vöröshagymát. Nagy dolog volt. hogy a tanári kar kulturált fiatalokat tudott nevelni belőlük. — A summások gyermekei közül csak a kiválóak kerülhettek be a gimnáziumba — kutat emlékei között Dala József tanár, aki rajzra, művészettörténetre tanította a nagy népművészeti hagyományokkal rendelkező matyók gyermekeit. Más lett az élet, egészen más gondjai vannak a mai fiatalságnak. Tóth Lajos, Marcis Magda. Tóth Erzsébet izgatottan, a kicsorduló boldogság szép szavaival beszélnek arról, milyen boldogok, hogy eljutottak az érettségiig, hogy milyen pályát válasszanak, ha sikeresen leteszik a vizsgát. Tóth Lajos jogra megy. Marcis Magda orvos, Tóth Erzsi tanárnő szeretne lenni. Az iskola tanári kara az ölven éves jubileumra évkönyvet jelentetett meg és gazdag, tartalmas kiállítási anyagot hozott össze az elmúlt öt évtized történetéből. Itt kapott helyet Dala József és Takács István festőművészek matyóföldi tematikájú kiállítása is. Ugyancsak tegnap este került sor Kemény Egom—1 Soós László Hatvani diákjai című színművének bemutatására, melyet Benkóczy György irodalomszakos tanár, szakfelügyelő rendezett meg, s a szerepeket a növendékek alakították. A jubileumi ünnepségeik ma folytatódjjafe Borsodi Gyula l Esti tagozaton jelenleg 210 gyári dolgozó tanul, valamenyien szakmunkások. A levelező tagozaton 180-an vesznek részt. Ózdon és Borsodnádasdon pedig két kihelyezett osztály működik. Aztán a tervekről, az, iskola jövőjéről beszélgettünk. A technikum műszerellátottsága kiváló. Sok olyan műszer, berendezés van itt, amely az országban is kevés helyen található. És ez igen lényeges dolog. Most új műszereket, berendezéseket építenek be az egyik helyiségbe, amelyet a cseh ’ szakemberek is meglátogattak ittjártukkor. S ha már eiTŐl esett szó. az.t is megemlítjük, hogy a csehszlovákiai tisz.olci, kassai és osztravai technikumokkal is van kapcsolata a Gábor Áron Kohó- és öntőipari Technikumnak. Most veszik fel a kapcsolatot a lengyelországi novahutai technikummal is, ahová szintén eljutott a diósgyőri technikum hírneve. Vannak gondok, problémák is ebben a vidám életet élő, egyre fejlődő iskolában. Nincs tornaterme. Ennek ellenére országosan is kimagasló sporthelyezéseket érnek el. Majoros István tornatanár igen nagy szeretettel és szaktudással neveli a sportoló diákokat. És ... nem is igen van több említésre méltó probléma. Az iskola szépen fejlődik, úgyszólván a semmiből, a szülök és a kohászat támogatásából létesült. S a fiatalokat nagyszerű emberekké, kiváló technikusokká való nevelésében igen nagy szerepe van Csé- pányi Sándor műszaki tanárnak, aki olyan mérőszobát hozott létre, melynek Közép-Európában sincs párja. Nagy érdemeket szerzett Csalhó Aladár vegyiműhelyfőnök, ző helyiségekben, felsorolni is nehéz. Csak a leglényegesebbek említésére van hely. Homokvizsgálati laboratórium, forgácsolóműhely, szilárdságvizsgáló műhely, metallográfiái laboratórium, öntőmintakészítő mar választ kaptunk a kérdésekre. Virág Mihály igazgató ezt mondotta: — A fiatalok eleinte idegenkednek a kohóipar! technikumtól. Mert nem ismerik ennek a szakmának titkait, szépségeit. Aztán, amikor idekerülnek, már bottal se lehetne elkergetni őket. Kecskés András igazgatóhelyettes tényekkel bizonyította az igazgató állítását: — Tíz esztendő alatt 1000 fiatal kapott ebben az iskolában technikusi oklevelet. — S ami a legérdekesebb — vette át a szót Kökény Gábor kohász műhelyfőnök — az ezer fiatalból 999 technikusi beosztásban dolgozik. Csupán egy fiú, Kovács _ Miklós lett szakmunkás, olvasztár, és igen szépen keres. Es a többiek? A gyárak, üzemek termelésében fontos posztot betöltő műszaki vezetők lettek. Az iskola irányítói jogos büszkeséggel beszélnek a technikum , eredményeiről. Mindjárt példákat is mondanak Példákat, amelyek a tények erejével bizonyítják: aki ebben a technikumban tanult, ember lett belőle. Dékány Tamás az ózdi gyárban lett technikus, 2300 forintot keres havonta. Humenyánszki Pál 1 éve végzett, Borsodnádasdon technikus, már újítása is van. Bucskó Éva az LKM gázgyárában mint laborvezető dolgozik. Petik István áz ózdi martinban üzemvezető. Kimagasló munkájáért már kormányki- tüntetést is kapott. műhely, és olyan korszerű öntöde, amely egyedülálló az országban, daruberendezése távirányítással működik. Ezenkívül 5 vegyilaboratóriumban végeznek gyakorlatokat a tanulók, összesen 12 tanteremben tanulnak itt a jövő technikusai, aid a műszereselemzések terén végez tudományos munkát. Kökény Gábor kohászműhelyfőnök és a többiek, mind-mind dicséretet érdemelnek az áldozatos, fáradtságos munkáért, amiért ilyen képzett fiatalokat adnak megyénknek és az orszáf, iparának. Nem utolsósorban Virág Mihály igazgatóé a dicséret, aki mint kohómérnök, igen nagy tudással és kezdeményezőkészséggel irányítja a tanári kart és a diákokat. Május hatodikén 141 végzős diák — idősebb és fiatal — ballagott m iskola fái között, búcsúzott az iskolától. Most indulnak az életbe viszik magukkal a sok, hasznos tudományt és az iskola jó hírnevét. Szegedi László kohászat termelési osztályán dolgozik, két gyermekével, Máriával és Andrással együtt itt szerezte meg a technikusi oklevelet. Itt tanult a három testvér: Szanyi György, Szanyí Mária és Szanyi János. Mert lányok is tanulnak itt, az iskola 404 diákja közül 44 lány. Nem dicsekednek a tanárok, csak a tényeket mondják. Persze büszkék erre a szépen berendezett iskolára. Mi minden van. milyen korszerű berendezések varinak üt a H""--'böKertes családi házak között, a nagy gyár, a DIMÁVAG szomszédságában húzódik meg szerényen a 11 esztendeje működő technikum. Sok jolképzett technikust adott az iparnak. Ennyit tudtunk csupán az iskoláról, amikor átléptük küszöbét. Milyen sikereket, terveket rejtenek a falak, milyen itt az élet, hogyan készülnek a nagy munkára a jövő technikusai? A szépen berendezett igazgatói szobában beszélgettünk és egyhaÄ jövő technikusai között Vidám élet, szép eredmények a miskolci Gábor Áron Kohó- és Öntőipari Technikumban
