Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-30 / 125. szám

Kedd, 1961. május 30. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 A PROPAGANDISTA KOMOLY, meglett férfi ül az asz­talnál. Vele szemben 17 elvtárs ha­jol jegyzetei fölé. A szeminárium vezetőjének összefoglalóját rögzítik. Jó ezt fölírni, mert a politikai gaz­daságtan egyáltalán nem könnyű, különösen nem az átlagprofit és ter­melési árral foglalkozó rész. De nincs semmi baj. Fövenyessy József elvtárs, addig magyaráz, amíg azt minden hallgató tökéletesen meg­érti. Éberen vigyáz, hogy egyetlen Füvcnyossy József fogalom, összefüggés se maradjon tisztázatlanul. Biztatja a hallgatókat, hogy ha nem értenek valamit, bát­ran kérdezzék meg. És a hallgatók kérdeznek. Ki ezt, ki azt. Fövenyessy elvtárs a kérdések megválaszolásába bevonja a hallgatókat is, mert — ahogy mondani szokta — ezzel is fej­lődik előadó készségük. A fogasabb kérdésekre ő maga válaszol ponto­san, megfontoltan, minden hallgató számára érthetően. — Nem akármilyen hallgatóim vannak — mondja Fövenyessy elv­társ. — Tizenhét alapszervezetből járnak a politikai gazdaságtan első évfolyamára. Mind olyan elvtársak, akik e tárgykörből valahol konfe­renciát vezetnek. — Fövenyessy elvtárs akkor elő­adók részére tart konferenciát? — Igen. S ez még nagyobb alapos­ságra kell, hogy serkentsen. Mert ha csak egyetlen elvtárs is nem ért va­lamit, már nem tudja tovább adni az anyagot, vagy éppen helytelenül, tévesen magyaráz meg dolgokat — Mióta propagandista Fövenyes­sy elvtárs? — Szemináriumokat már 1948 óta Vezetek. De nagyobb felkészültséget igényelő konferenciáknak 1957 óta vagyok az előadója. Elsősorban po­litikai gazdaságtant oktatok, mert hogy úgy mondjam, azt szeretem a legjobban és ezt a tárgyat értem a legtökéletesebben. — Milyen módszerekkel dolgozik? — Legfontosabb feladatomnak a pontosságot tartom. Azt, hogy a ki­jelölt időpontban megjelenjenek a hallgatók teljes létszámban, s min­den esetben megtartsam a konferen­ciát. A legritkább esetben fordul csak elő, hogy a szemináriumot más napra, esetleg más időpontra tesszük. Igen fontosnak tartom az ellenőr­zést és a segítést. Rendszeresen el­lenőrzőm az elvtársak jegyzeteit, azt, hogy áttanulmányozták-e a kö­telező irodalmat. Amelyik elvtárs nehezebben sajátítja el az anyagot, én magam is többet segítek neki, s a többi hallgatók is hasonlóképpen tesznek. Ha nehezebb anyaghoz érünk, nem sajnáljuk az időt, ré­szekre bontjuk a kérdéseket, s úgy vesszük át Nálunk nem ritka a pót­konferencia sem azok számára, akik­nél nem tapasztaltam megfelelő fel­készülést. így végzi Fövenyessy elvlárs pro­pagandista munkáját. S a felsőbb pártszervezetek véleménye szerint, nem is rosszul. így vélekednek azok az elvtársak is, akik az ő konferen­ciáján tanulnak. Pedig Fövenyessy elvtárs fontos beosztás mellett vég­zi a propagandista munkát; ő az Ál­lami Biztosító Borsod megyei igaz­gatója. A vezetése alatt álló igazga­tóság nem egyszer lett első az ország állami biztosítói között folyó ver­senyben. Fövenyessy elvtárs gyak­ran részesült jutalomban, elismerés­ben. Az Állami Biztosító dolgozóinak is vezet politikai szemináriumot mór hosszú évek óta, s a miskolci városi pártbizottságtól is gyakran vállal külön pártmunkát. Hol az egyik hol a másik pártszervezet taggyűlé­seit látogatja meg, ellenőrzi a tagok megjelenését, hozzászólásaival, elv­társi tanácsaival segítséget nyújt munkájukhoz. Mindezen kívül még arra is jutott Fövenyessy elvtórsnak ideje, hogy ő maga tovább tanuljon. 1960-ban végezte el a marxista—leninista esti egyetemet, jeles eredménnyel. A szakmai oktatásban is az élen halad. KÍVÁNUNK Fövenyessy elvtárs­nak erőt, egészséget, s propagandis­ta munkájában újabb eredményeket. Fodor László Kiváló teljesitmény a diósgyőri martinacélmöben A Lenin Kohászati Müvek üzemei­ben, különösképpen pedig a martin­acélműben nem lehet megkülönböz­tetni az ünnepnapot a hétköznapok­tól. Itt éjjel-nappal állandóan üze­melnek a kemencék. Csak az ünne­pélyes események tarkíthatják a na­pokat. így történt ez vasárnap is. A délutános műszakon az I. sz. ke­mencénél dolgozó Ducsai Lajos acél­gyártó brigádja — miután lecsapolta az elkészült adagot —, hozzákezdett az újabb adag rakodásához. A hul­ladéktéren Jakó József rakodóbri­gádja pontosan, gyorsan szervezte meg a kemence ellátását. Tíz óra előtt néhány perccel a „stafétabotot" Kapusztik József acélgyártó brigád­ja vette át Ducsaiéktól, s Földesi La­jos olvasztár irányításával tovább fokozta a rakodás ütemét. így tör­tént, hogy a rakodási időt 2 és fél — 3 óráról 1 óra 55 percre tudták csök­kenteni. Ez idő alatt több mint 100 tonna hulladékvasat és hozaganya- got rakodtak be a kemencébe. És hajnalban, 3 óra 55 perckor 136 ton­na jó minőségű, nagyszilárdságú acélt csapolt a Kapusztik-brigád, amely igen jelentős teljesítmény. Gépesített takarmány betakarítás Megyénk és a szomszédos Heves megye állami gazdaságaiban az idén teljesen gépesítették a lucerna beta­karítást. A 17 gazdaságban 10 000 holdon termelték az idén ezt az érté­kes pillangós takarmányt. A.gazdasá­gokban kézi kaszások helyett 45 fű­kasza vágja a lucernát, utána 25 rendsodró és ugyanannyi rendrakó gép dolgozik, amelyek felhordó sza­lagokon traktor-vontatású pótkocsik­ra rakják a levágott takarmányt. A fonnyasztott, mintegy 40 százalék víz­tartalmú lucernaszénát szállítják az­tán a szérűskertekbe — ahol hideg, illetve meleg levegőt fúvó ventilláto­rokkal szárítják meg. így a lucerna leveles, friss, üdezöld színű marad. Más gazdaságokban korszerű széna­szárító állványokon szárítják meg, majd kaziazzák. Az így kezelt lu­cerna értékes takarmányrészei két­szeres értékűek a hagyományos mód­szerekkel szárított lucernáénál. A meleg levegővel szárított lucer­nából — a tápérték fokozására — a mezőnagymihályi gazdaság hibrid­üzemében cs a füzesabonyi gazdaság komlószárítójában lucernalisztet Őröl­nek. Ezáltal 16—17 százalékos fehér­jetartalmat tudnak elérni és megma­rad a takarmány karotin tartalma is, az emészthető keményítő értéke pe­dig 5—6 százalékkal javul. A gépesített lueemabetakarítással elérték, hogy a takarmány 48 óra alatt kazlakba kerül. Ezáltal meg­szüntették annak veszélyét, hogy a kézzel kaszált és renden szárított lu­cernát megverje az eső, kiszívja a Nap, ami miatt soöc esetben értékte­len kórót szállítottak csak be a me­zőről. A gépesített, korszerű lucemabeta- karítás és szárítás módjáról a gazda­ságok tapasztalatcserét rendeznek a szomszédos tsz-eknek, ahol a munka- szervezést gyakorlatban ismertetik meg. Ülést tartott Szilvásváradon a Borsod-Heves megyei képviselő csoport Hétfőn Szilvásváradon tartott együttes ülést a Borsod-Heves me­gyei képviselő csoport, amelynek napirendjén a vadkár elleni védeke­zések és az ezzel kapcsolatos intéz­Sajóhidvég állja a szavát A sajóhídvégi Rákóczi Termelő- szövetkezet tagsága már a megalaku­láskor úgy határozott, hogy munká­ban, szorgalomban felveszi a ver­senyt bármelyik közös gazdasággal. Szép tervekkel kezdték a közös mun­kát. A legfőbb figyelmet az állat- tenyésztésnek szentelték. Adott szavukat már az első tavaszi hetekben valósággá váltották. A nö­vénytermelési brigád például, a ter­vezett 228 holddal szemben 256 hold- nyi takarmányféleséget vetett. A ter­melőszövetkezet vezetősége pedig gondoskodott az állatállomány elhe­40 ezer liter tej, 4 mázsa túró, 5 ezer liter tejszín készült vasárnap a Miskolci Tejüzemben — Az üzemvezető telefontájékoztatója — es Halló, Miskolci Tejüzem? *— Igen, itt Kcményfy László üzem­vezető. Tessék... *— Termelt vasárnap is üzemük? •— Éppen úgy, mint hétköznapokon. 40 ezer liter tejet készítettünk el, amelyet hétfőn, hajnali 4 órakor el­indítottuk a csarnokok, boltok felé. Miskolc, Kazincbarcika és Tiszapal- konya lakosságát látjuk el tejjel. Ezenkívül készítettünk 1500 liter kannás tejfelt, 5 ezer pohár poharas tejfelt és 4 mázsa túrót, továbbá Bu­dapest részére 10 ezer liter tejből go­molyát és túrót. Ezért három dolgo­zónk —> Piczinger Tibor művezető, Molnár Éva és Batuczki Józsefné túrókészitö — érdemel dicséretet. Ök hárman rendkívüli műszakban vál­lalták a 10 ezer liter tej feldolgozá­sát. Elkészitettünk még ötezer liter tejszínt is, amelyet Egerben dolgoz­nak majd fel vajjá, s így kerül vissza hozzánk, ugyanis a mi üzemünk nem készít vajat, amíg az építkezések tar­tanak. — És mi újság az építkezésnél? — Előreláthatóan június végére befejeződik az építkezés, augusztus­ban pedig a szerelési munkálatok is. lyezéséről és a közös állomány össze­gyűjtéséről. így 118 darab helyett 134 darab szarvasmarhát adott össze a tagság. Sertésállományuk is meg­haladja a kétszázat. Néhány héttel ezelőtt hozzáláttak 3500 darab csibe felneveléséhez is. Ennek egy részét a törzsállomány kialakításához tartják vissza. A sajóhídvégi tapasztalatok szerint nincs különösebb probléma a munka- fegyelemmel sem. A tagság — né­hány családtag kivételével — hozzá­látott a munkához. A termelőszövetkezet kertészete szép, s időben elvégezték a tagok a kapások ápolását is. A közösségben bevezették a premizálást. A köteles­ségét nem teljesítő termelőszövetke­zeti tag viszont nem kap prémiumot, még akkor sem, ha más munkaterü­leten megtette kötelességét. Külön említésre méltó az építő­brigád munkavállalása. A brigád 150 000 forint értékű munkát vállalt, ezenkívül a község részére gyalogjá­rót is épített. Egyúttal vállalta, hogy a munka sürgősségét tekintve min­denkor segít a növénytermesztési brigádnak. A sajóhídvégiek biztató eredmé­nyeihez hozzájárul a tanács és a tö­megszervezetek munkája, segítsége, de eredményesen segíti a Rákóczi tagságát a MÁV Építési Főnökség patronáló brigádja is. A brigád vál­lalta egy ötvagonos. csővázas kuko- ricagóré összeszerelését és egy gép­szín felépítését. kedések gyakorlati végrehajtása sze­repelt. Az ülésen megjelent Blaha Béla, a Bányász Szakszervezet főtitkára. Harmati Sándor, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkára, Prieszol József, a Borsod megyei pártbizottság első titkára, Úszta Gyula altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, Szakasits Árpád, az Országos Béketanács el­nöke, a Központi Bizottság tagjai, valamint Putnoki László, a Heves megyei pártbizottság első titkára. Az ülés részletes ismertetésére la­punkban visszatérünk.-----------OQO-----------­G örögország visszaköveteli az Akropolisz világhírű márványszobrait A görög tudományos és művészeti intézmények, így az athéni akadé­mia, a központi egyetem és a régé­szeti társaság május 20-án közös ha­tározatot hozott, melyben felszólítják a brit kormányt, adja vissza Görög­országnak az athéni Akropolisz ama márványkincseit, amelyeket a múlt században Lord Elgin szállíttatott el Angliába. A visszakövetelt műemlé­kek között van a Parthenon világ­hírt fríze is, amely jelenleg a British Museumban látható. A görög műemlékek visszaadásá­nak problémája hetek óta erősen foglalkoztatja a görögországi köz­véleményt, sőt tudni vélik, hogy Pál király személyesen is közbenjárt eb­ben az ügyben Erzsébet angol király­nőnél. TVT o, hoztam a „bibliát”. Mind- “1' járt sejtettem, hogy erre is kíváncsi lesz, — emel ki disznóbőr aktatáskájából egy kékpapírba cso­magolt vaskos füzetet Holló László- né, ahogy megérkezik az érte szá­la jtott motorkerékpárral. A „biblia” tulajdonképpen egy nagyformájú kockás füzet, amolyan könyvelésre használatos, a berentei Dobó Katalin szocialista munkabri­gádnál, — amely ráadásul csupa- csupa asszonyból meg leányból áll, — azonban a brigádnapló rendelte­tését tölti be. Ebbe jegyzik fel lassan már egy éve a brigád életének szin­te minden apró mozzanatát. Hollóné forgatja egy darabig, nem adja át, végigpergeti ujjai között a lapokat, közben aprókat kacagva beszél to­vább: — Hanem jól rám Ijesztettek! Azt *e tudtam hirtelen, mit csináljak. Otthagytam az ebédfőzést, pedig a szajonnakockák már úsztak zsírjuk- bffi. Merthogy túróscsuszát kívánt a efÜlád. De sebaj. Majdcsak befeje­zem még a műszak kezdetéig ... Elnézést kérek tőle s közben fi­gyelem, haragszik-e nagyon. De in­kább osak nevet, hogy nem tesz sem­mit, majd otthonos biztonsággal veti le válláról az ^elegáns kosztüm kis- kabátját. Leányos keblén fehér puló­ver simul. Amíg leül, szoknyája rán­cait igazgatja. Nem mondom neki, hogy tulajdonképpen a főmérnök elvtárs ragaszkodott ahhoz, hogy őróluk írjak, de Hollóné valahogy mégis kitalálja. Nem szerénykedik, nem tartja helyénvalónak a szerény­kedést. — Olyan, de olyan nagyszerű ez a brigád, — s hangja lelkendezik, ■Jmíg tíz társáról, brigádja tagjairól beszél. Magáról szinte megfeledke­zik. Névről-névre ugrál, dicséri munkatársait. Aztán hirtelen elhall­A berentei asszony-brigád naplója gat, kicsit belepirosodik, feláll és nyújtja a „bibliát”. — Először talán mégis olvasson bele. Amíg olvasok, arcomat fürké­szd. A napló első oldala! közül egy géppel írott papírlap csúszik ölembe. Brigádszerződés. Tíz pontja van. A néhánysoros bevezető arról szól. hogy a Központi Szénosztályozó KISZ-műszakján dolgozó Dobó Ka- talin-brigád 1961. január 9-én elnyer­te a szocialista munkabrigád címet, s most a kétszeres címért és a vele járó oklevélért küzd. A szerződésben ilyenek állnak: Vigyázunk egymás testi épségére. Segítjük egymást a munkahelyen . és a magánéletben. Segítjük a gyengébben dolgozó bri­gádokat Részt veszünk szakmai és ismeretterjesztő előadásokon, szer­vezett politikai oktatáson. Általános műveltségünk fokozásáért közös szín­ház- és mozilátogatást szervezünk, s a már olvasott szépirodalmi köny­veket brigádgyűléseken megvitat­juk. Társadalmi munkában vállalják az üzem területén lévő selejtanyagok összegyűjtését, az üzem szépítését, parkosítását. Egyúttal a diószén mi­nőségének javításáért vállalják, hogy az általuk válogatott szén palatar­talma a minimális 5 százalék alatt lesz. A szerződést a brigád valameny- nyi tagja aláírta,. Ott sorakozik nevük szépen egymás alatt: Holló Lászlóné, Kantár Jánosné, Sarok Györgyné, Világi Ferencné, Kazioci N. Gyuláné. Szabó Julia, Remenyik Magdolna, Kocsmáros Erzsébet, Varga Piroska, László Gizella és Tóth Erzsébet. Alatta pedig a brigád patrónusának, Lakos Bélának a neve. r- Jaj, őróla meg ne feledkezzen, — int, amint észreveszi, hogy éppen itt tartok az olvasásnál. — Higyje el, nagyon sokat köszönhetünk neki, hi­szen rengeteget foglalkozik velünk, segíti munkánkat tanácsaival, s ha úgy hozza a sor, odaáll mellénk. Tovább lapozok. A napló oldalaira itt-ott képeket ragasztottak. A bri­gád tagjai munkában, kiránduláson, egy nagyobb kép pedig a május 1-i felvonuláson ábrázolja őket. — Hát ez valami egészen jólsike­rült felvonulás volt. Brigádunk min­den tagja egyenruhát csináltatott magának erre az alkalomra. No, nem túl díszeset, egyszerűt csupán, sötét­kék szoknyát fehér blúzzal, hozzá egy-egy vörös nyakkendőt. De azt is egyformát ám! Valóban kedvesek így, a képen valamennyien. Kár, hogy nem talál- kozhatom most velük, mivel nem ezen a műszakon vannak. No, majd legközelebb. Addig így ismerkedem velük, naplón keresztül. A füzet jó háromnegyedrésze már betelt. S ezek az oldalak nagyon szép, emberi cselekedetekről beszélnek. Például: „Meglátogattuk László Istvánt, a buktató dolgozóját a kórházban, airit baleset ért munkahelyén.” László István a brigád egyik tagjának, Gi­zellának édesapja. A brigád virággal és édességgel kedveskedett a beteg­nek. „3 ezer méter selejt drótkötelet gyűjtöttünk össze az osztályozó te­rületén, s ezeket karikába kötöttük.” Mellette a művezető bejegyzése, hogy a kötelek súlya 5400 kiló volt. A brigád a munkát társadalmi mun­kában végezte. „Étkezési idő alatt brigádgyülést hívtam össze, s ott felolvastam Ger­gely Mihály: Kálvária és karrier cí­mű folytatásos cikkét az újságból.* Étkezési szünetben mozgalmi és népdalokat tanultunk és gyakorol­tunk, hogy felkészüljünk november 7. ünneplésére.” „TIT-elöadást hallgattunk végig a gyarmati felszabadító harcokról.” És a következő oldalon egy rendkívül megható és lelkesítő bejegyzés: brigádunknak egyik tagja férjé- 99 tői különváltan él, segítsége nincs. Kukoricája törés alá ért, ezért a brigád elhatározta, hogy segít neki letörni. Befejeztük az éjszakai mű­szakot és elmentünk Sajókeresztúr- ba, hogy letörjük munkatársunk kukoricáját.” Aztán számos más hír­adás: könyveket vitatnak meg, kul- túrcsoportban lépnek fel énekszá­mokkal. szavalatokkal, népi tánccal. Meglátogatják egymást otthonaik­ban. Közös kirándulásokat szervez­nek. A brigád együtt nézi meg az új filmeket és vitatják meg a tanulsá­gokat. És rengeteg társadalmi mun­kát végeznek a brigádtagok. Ügy hírlik, jórészt nekik köszönhető, hogy a Központi Szénosztályozó te­rületéről eltűnt a rendetlenség, nem hevernek szanaszét a selejt drótkö­telek, az ócska- és haszonvasak. — Komolyan mondom, már-már gondot okoz, hogyan tudjuk teljesí­teni a vállalásunkat. Ugyanis most azt vállaltuk, hogy 5 ezer méter kö­telet gyűjtünk össze s csavarunk ka­rikába. Dehát már nincs kötél. Most „kénytelenek” voltunk a földből ki­ásni egyet. De ez is „csak” 800 méter volt. — kicsit hamiskásan elmoso­lyodik. — Tudja, a többi brigádok is olyan lendületbe jöttek a mi brigá­dunk példája nyomán, hogy egyre- másra teszik a kötél összegyűjtésére vonatkozó vállalásokat. . Az utolsó bejegyzés arról ad hírt, hogy elhatározták, kézilabda csapa­tot alakítanak. — Sportolni kell. Hanem azt még nem is mondtam, hogy van ám már egy női tánczen akarunk is. Én va­gyok a dobos. Hát az igaz, nem so­kat értek hozzá, mert hogy akkor láttam közelről dobot, amikor most megvettük ezt. de ütemérzékem, úgy mondják, van. Egyet ütök kézzel, egyet meg a pedálos ütővel. Persze még csak most próbálunk. Aztán, nem is Igen megyünk mi a nyilvá­nosság elé. Csak úgy házi használat­ra tanulunk. M íg beszél, élénk mozdulatokkal * kíséri szavait. Figyelem törékeny termetét, keskeny kezét, munkától ér­des tenyerét. Honnan tör elő belőle ez a döbbenetes lendület, lelkesítő akarat embertformáló energia. Hon­nan van benne ez a nagyszerű ráter­mettség, képesség arra, hogy meg­hódítsa a könnyen indulatba jövő sziveket is. Honnan az energia arra, hogy munkája, férje és gyermeke mellett ezer felé tud tenni, intéz­kedni és a szép, hasznos cselekedetek sokaságára bírni másokat is. Caját magáról alig-alig beszél. Az „én” szinte nincs is szavai között. „A mi brigádunk .. És az, hogy „miénk”. — Van egy brigádtagunk. Nem mondom meg a nevét. Jó dolgozó nagyon. De azelőtt bizony voltak rossz szokásai. Ne írja meg, mert... szóval egy kicsit szerette az italt. Ezért sokszor megbízhatatlanná vált Kértük, jöjjön közénk. Jó dolgozó. Nem szabad elveszíteni. Aztán sokat, nagyon sokat beszélgettünk vele. Meglátogattuk otthon is. Most mar soha, semmi problémát nem okoz. összeszoktunk vele egészen ... Dicsérném eredményeit... — Eredményeim?! he hiszen nem­csak az enyém! Ez mindannyiunkké, az egész brigádé. Igv írja meg! Radvanyi Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents