Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-05 / 104. szám

RS*AirWAflYARORSZ*r? PérAtík, 1061. máit» S. ^ Szemlélődés három hegyaljai művész sá to ra íja új he lyi kiá llításá n »4.zempléni részében, Megyénk Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon és Tokajban él, mun­kálkodik egy kis képzőművész-gárda. Tagjai hegyaljai képzőművészeknek mondják magukat s az utóbbi évek­ben többször rendeztek már közös kiállítást Sárospatakon és Hegyalja más helységeiben. Közülük a tokaji Tenkács Tibor, a sárospatald Bertha Zoltán, Debreczeni Zoltán, Urban György, a sátoraljaújhelyi Kerényi István, Koncz József és Sárdi Ti­borod neve nem ismeretlen a mis­kolci tárlatlátogatók előtt sem. Leg­régibb ismerősünk Tenkács Tibor, akinek harmadmagával. Kerényi Istvánnal és Koncz Józseffel rende­zett kiállítása április 30-án nyílt meg az újhelyi művelődési házban. A tágas terem testvériesen megosz­tott falterületein harminc festmény és grafika sorakozik fel. Amíg e mű­veket szemlélem, még fülembe csen­genek a megnyitó beszédben elhang­zott szavak: művészeink ma a nép­nek alkotnak ... Igen, a felszabadult, magasabb műveltségi fokra- emelke­dett magyar dolgozó népnek, amely maga is alkotó munkát végez, amikor űj társadalmi rendet épít. S miután fokról-fokra elhárulnak az akadá­lyok a kulturális ismeretek köz- kinccsé tétele elől, a dolgozó nép egyre nagyobb tömegei maguk is éles különbséget tudnak tenni a régi kép­zőművészeti szokvány-művek és az új, korszerű alkotások (között. Követ­kezésképpen a népnek alkotni egyet jelent a művészekkel szemben tá­masztott magasabb igényekkel. £ maganabbrendű tottan hangsúlyozni azonban antidia- lektikus okoskodás volna akkor, ami­kor a borsodi képzőművészeti kultúra Idterebélyesítésének kezdő lépéseiről van szó, s arra is kell gondolnunk, hogy a magasabb szintre lendülést azoknak a művészeknek is el kell kez­deniük valahol, akiknek nem ada­tott meg, hogy egy-egy művészeti gócpont — mint akár Miskolc — mozgalmas életű műhelyeiben, napi viták és versengések tüzében élesít­sék harcképesebbé művészeti fegy­verzetüket. Ezúttal Kerényi és Koncz fejlődési eshetőségeire gondolok. Azt már elérték, hogy egy-egy festmé­nyüket — mint szakmailag kifogás­talan müveket — besorolták az or­szágos kiállítások művei közé, de odáig még nem jutattak el, hogy esz- meileg-forniailag nagyobb jelentő­ségű - alkotással kiugorh attak volna művészetünk „tűzvonalába”. Más latora tartozik a már me" /vios lapra gyeí kiállításainkon kezdődött művészeti harcokban meg- edzett Tenkács Tibor, akinek van egy igen szilárd bázisa: az itt is látható mesteri linómetszetei (Aratás, Suly­kolok), amelyek őt, mint a munkál­kodó emberek jellegzetes mozgásá­nak biztos kezű ábrázolóját, élet­igaz kompozitőrt igazolják. Ezt a mű­vészi erényét sikeresen próbálja ér­vényesíteni festői vonalon is (Aszta g- rakók), míg aíkvarell tájain azt a könnyed, impresszionisztikus festőd stílusát éli ki, amelyre pár évvel ez­előtt vágott át (Soproni részlet, Ba­latoni fények). Nagyobb méretű ala­kos akvarelljét (Feleségem) azonban kissé zavaró perspektivikus hiba — i. a karokat — terheli. Tenkács egyébként tus és gouache rajzaival tavaly élénk visszhangot keltett. Kerényi István korábbi lágy, Inti­mus festői stílusából (Sárgaruhás nő. Anyám, néhány hangulatos tájképe), két férfi fejtanulmányából ítélve, új, a fények, árnyékok kontrasztját me­részebben megragadó, erőteljesebb festői stílusra törekszik, ami azért is helyes, mert közelebb viszi a nagy­vonalú kifejezéshez, kilendíti piktu- ráját az itt-ott kísértő érzelgős, ro­mantikus hatásokból a realizmus felé. Aroarillis c. csendéletének sötét zöldes-kék koloritja, amelyet átültet egyik tájképére is, szintén kísérlete­zés egy új terület felé, amely azon­ban csak számára új, egyébként el­csépelten modorom. Kár vele bíbe­lődni. Koncz József képeit szemlélve az olyan ember asszociálódik gondola­tunkban — s ez nemcsak Koncz eseté­ben van így —, aki sok nyelven be­szél, ügyannyira, hogy végül is maga sem tudja, melyik az anyanyelve. Amíg Kerényinél világosan kitűnik, honnan merre próbál előretörni, Koncz műveiből nem világlik 3d ilyen elhatározó szándék. Műveiben álta­lában sok festői szépség csendül meg (Kútnál. az üde színeivel kitűnő Vi­rágos udvar, Zsólyomka, a szélesebb színfoltokkal festett Napos udvar, az igényes tartalmú Útépítők). Hajógyára azonban artisztikusabb hatású lehetne, ha a kép ri­deg egyhangúságát valahogyan fel­oldotta volna. Koncz József több irá­nyú szakmai felkészültsége, amelyet festményed és Alvó leánykák c. toll- rajzai is tükröznek, előbb-utóbb ki­vezeti őt egy határozottabb művészi útra. Az előrelendülésnek esetre az olyan kritikai légkör meg­teremtése az előfeltétele, amelyben megtermékenyülnek az újabb és újabb művészi gondolatok s nőttön nő a művészek önmagukkal szemben támasztott szakmai és eszmei igé­nyessége. Ez a kiállítás is előmozdí­tója az ilyen légkör megteremtésé­nek. Hajdú Béla Az ünnepségek előkészítése a 700 éves városban MÉG MESSZE vannak az ünnep­ségek, még csak az előkészületek kezdődtek el, de Sátoraljaújhelyen mar sokat beszélnék róluk az embe­rek. Nekik — akik 'ebben a városban születtek, nőttek fél, akik itt élnek és ezernyi emlék, a szeretet millió szála fűzi őket ide —, különösen me­legen csendülnek Kossuth Lajos haj­dani szavai: „...a sors onnan elsza­kított, de a szeretet és kegyelotes ra­gaszkodás él szívemben a város iránt, büszkeséggel tartom magam újhelyi magyar embernek neveztet­ni.” Sátoraljaújhely, amely tehát 700 esztendeje mondhatja magát város­nak, napjainkban mintegy 17 ezer lakost számlál. A város fölött is vé- gigviharzott a magyar történelem, a tatárdulás után történt városaJapí- tástól egészen máig. A múlt keze- nyomát 1950-ben kezdték igazán el­tüntetni: azóta fejlődik Sátoraljaúj­hely helyiipara, a szabó- és a vasipar, amióta izmosodnak a ktsz-ek. A mostani ötéves tervben pedig egy fémlemezipari, valamint egy épület- asztalos- és faipari gyárral gazdago­dik a régi város. Sátoraljaújhely a 700. évforduló­ját, történetének ezt a nagy ünnepét méltóképp akarja ünnepelni. Szep­tember 16-án, szombaton a város ve­zetői ünnepi tanácsülést tartanak. Ezen néhány utcát és intézményt új névvel látnak el, kitüntetéseket, em­léklapokat, emléktárgyakat adnak át. Néhány nagyjelentőségű kiállítást is megnyitnak. A fejlődéstörténeti ki­állítást a város pedagógusai készítik e,lő, s ezen bemutatják majd a város társadalmi, gazdasági, kulturális fej­lődését. egészen napjainkig, A „Hegy- alja a képzőművészetben” című ki­állítás a város képzőművészeinek harmadik nyilvános kiállítása leső: és méltó az ünnepi alkalomhoz. Szombaton este tábortűz lesz a Sátorhegyen. Ugyanott tűzijáték, tá­rogatóval előadott kuruckori dalok teszik emlékezetessé az ünnep első napját. A nagyon ünnepire tervezett va­sárnapon zenés ébresztő köszönti a varos lakóit. Utána megnyitják a múzeumot, ünnepi nagygyűlést ren­deznek, amely előtt a termelőszövet­kezet ifjúsága Rákóczi-korabeli öltö­zetben, lovasbandériummal vonul fel a város főterére, majd a nagy gonddal előkészített kultúrműsor szórakoztatja a város lakóit A jubi­leumi sportünnepségre a középisko­lások népes táborán kívül, olimpiai bajnokokat is várnak. Hangverse­nyek, operaelőadások, kulturális se­regszemle, szellemi fejtörők, kirakat­verseny, iskolai pályázatok, előadás- sorozatok, irodalmi estek és baráti összejövetelek — az év kezdetétől az ünnepségekig — hivatottak felejthe­tetlenné tenni ezt az esztendőt az újhelyiek számára. Sőt a város vezetői egészen az év vegéig gondos­kodtak programról: októberben pél­dául a hollóházi gyár rendez kiállí­tást régi és új kerámia-tárgyakból, novemberben írók és olvasók talál­kozóját. illetve a miskolci írók szer­zői estjét tervezik a kultúrotthon- ban. végül decemberben sor kerül a jubileumi év ünnepségeinek, rendez­vényeinek értékelésére. NEMCSAK a sátoraljaújhelyiek: valamennyien reméljük, hogy ez a jubileumi év válóbán felejthetetlen lesz, s jelentős lépése Sátoraljaúj­hely igazi, gazdagéletű, kulturált, szocialista várossá válásának, Jártamban — keltemben fi Belorusz Képi Énei- és Táncegyültes Miskolcra készül Már több hete vendégszerepei ha­zánkban nagy sikerrel a Belorusz Népi Ének- és Táncegyüttes. A bel­orusz népművészetről eddig csak igen keveset tudunk. A kitűnő együt­tes műsora arról tanúskodik, hogy rendkívül életerős, termékeny ex a folklór: a pogány szertartási énekek­től a kolhozélet dalaiig, a nép sza­kadatlan fejlődő alkotó készségének megannyi gyöngyszemét őrzi. Az együttes művészeti vezetője, Cito- vics, maga is kiváló népzenetudós, új utakat kereső énekkari nevelő. Az együttes műsorában a kórusszá­mokat üde táncjelenetek kötik ösz- kzc. A zenei kíséretet jellegzetes belorusz hangszerekből összeállított zenekar látja el. A Belorusz Népi Ének- cs Tánc- együttes május 11-én, csütörtökön látogat el Miskolcra és este 8 órakor a Miskolci Nemzeti Színházban tar­tandó műsorában ismerteti meg a miskolci közönséget a nagy szovjet nép családjába tartozó belorusz nép művészetével.-----------ooo----------­É pül a megye egyik legnagyobb művelődési háza Régi vágyuk teljesül a szikszói dolgozóknak: még ebben az évben átadják rendeltetésének Szikszón a megye egyik legkorszerűbb és leg­nagyobb művelődési házát. A felsza­badulást megelőző időkben a község­ben csak egy rozzant, szűk, korsze­rűtlen mozi szolgálta a „kultúrát”. A félszabadulás után — az akkori gaz­dasági viszonyoknak megfelelően — egy elhagyott kastélyt alakítottak át művelődési otthonná, hogy a kultu­rális igényeket valahogyan kielégít­hessék. Az évről-évre pezsgőbb és eleve­nebb kulturális élet azonban azt kö­vetelte, hogy a jelenlegi — mindösz- sze 186 személy befogadására alkal­mas — művelődési otthon helyett, egy minden igényt kielégítő, nagy művelődési ház épüljön. Szükséges volt ez azért is, mert a jelenlegi művelődési otthon és könyvtár a forgalomtól meglehetősen félreeső helyen van. A község dolgozóinak jogos kíván­ságára — a járási, valamint a köz­ségi párt- és tanácsszervek közben­járására — a Művelődésügyi Mi­nisztérium megvásárolt egy központi fdkvésű, teljesen használaton kívül álló épületet. Az átalakítási munká­latokat az elmúlt év végén megkezd­ték, jelenleg is teljes ütemben foly­nak, és minden remény megvan rá, hogy a korszerű művelődési házat a község dolgozód november 7-én bir­tokba vehetik. Az új művelődési házban helyet kap a járási könyvtár is. A 450 sze­mélyt befogadó nagy termen kívül 9 kisebb (könyvtár, klubszoba stb.) he­lyiség áll majd a szikszói dolgozók rendelkezésére. Az új művelődési ház azonkívül, hogy korszerű kul- túrközpontja lesz a községnek, im­pozáns külsejével a község külső ké­pét is nagymértékben emeli majd — írja Kertész István Szikszófól. No. furcsa históriákat tapasztalhat az ember egy-egy kiküldetése alkal­mával. Mert itt van példának oká­ért a királdi bányatelep művelődési otthonának, pontosabban az otthon könyvtárának egyik epizódja. Epi­zódja? Hát, így is lehet mondani, bár az, hogy bosszúsága, talán sok­kal kifejezőbb lenne... Beszélgetünk Démuth Lászlóval, az otthon vezetőjével, aki lelkesen kalauzol végig bennünket a valóban szép és modern, mindennel felszerelt művelődési otthon helyiségein. Az emeleti társalgón keresztül egy oldal- folyosón végig haladva, az olvasóte­remhez érkezünk, ahol kényelmes fotelek és csend biztosítja a zavarta­lan művelődést. Az esti órákban te­levízió, zenegép, magnetofon bizto­sítja a szórakozást. Az olvasóterem mellett helyezték el a könyvtárat, közvetlen a közelében, csupán egy üvegajtó választja ketté a rend­ben tartott termeket. Átnézünk a könyvtárszobába is. Figyeljük a könyvállományt, amely — ha imitt- amott még hiányos is — mégis gaz­dagnak mondható. — Van ám egy „nagyon régi” és értékes könyvünk is — emel le mo­solyogva a polcról egy vaskos, nehéz, műanyagborítékba burkolt kötetet a vezető. A kötet valóban réginek tűnő, an­tik bőrkötéses, sárguló lapjai megté­vesztően patinás színt, évszázados eredetet mutatnak. Lapjain az 1600- as évek modorában írt magyar szö­veg. A kötet azonban 1960-ban je­lent meg — tudományos célokra — facsimile kiadásban, s az Erdősy— Sylvesler-féle Ujtestamenlumot tar­talmazza. ÁVa „csekélység”: 250 fo­rint. De hogy került ez ide, egy bá­nyatelepre, a szakszervezeti könyv­tárba? Egyszerű. A Jdráldi művelődési otthon könyvtárát — épp úgy, mint az ország többi hasonló létesítmé­nyét — az Állami Könyvterjesztő Vállalat könyvtárellátó részlege lát­ja el megfelelő művekkel. Persze azt, hogy „megfelelő”, az előbb em­lített kötet kapcsán kicsit nehezem­re esne állítani. Tudniillik: miért gondolják egyesek a könyvtárellátó­nál. hogy egy bányásztelepülés szak- szervezeti könyvtárában szükség le­het az Ujtestamentumra, mégha Ei-dőssy—Sylvester-féle is az? Vagy úgy gondolják, hogy darab, darab és azt a néhány ezer forintos könyv vá­sárlási keretet, amely az otthon ren­delkezésére áll, kevesebb munkával is el lehet költőin i? Azért a 250 fo­rintért — ha szerényen számolok —, legalább hét más, érdekes és tanul­ságos regényt, politikai vagy szép- irodalmi művet kaphatott volna a királdi könyvtár... © Vj óvodát avattunk Miskolcon. A Zsolcai-kapuban. a volt lakta­nya egyik épületszárnyában hozták létre a gyermekek számára ezt az otthonos kényelemmel berendezett, jól felszerelt kis paradicsomot. A megnyitó ünnepségen kerekre tágult, kék, fekete gyermekszemek sóvárog­ták már a vadonatúj játékokat. Ver­Az ország határain túl is ismert miskolc-tapolcai strandfürdőt szom­baton megnyitották. A városi tanács és a fürdőigazgatósas az idén is je­lentős összesét költött a híres üdü­lőhely szépítésére. Csaknem 200 000 forintnyi összesből parkosították a medence körüli több mint 10 holdnyi területet. A strandolok kényelmére új öltözőket és kabinokat létesítet­tek. A pihenő- cs napozópadok szá­mát megkétszerezték. Most már na­ponta mintegy 5—6000 fürdőzőt tud­nak kényelmesen kiszolgálni. A strandfürdőn kívül a nyári hó­napokban is nagy a látogatottsága a Közép-Európában egyedülálló bar­langfürdőnek. A fürdőigazgatőság sek, köszöntők csendesítették tttt örökké kérdésre nyíló cseresznyepi- ros gyermekajkakat. Móra százados elvtárs, a miskolci helyőrség pa­rancsnoka kicsit meghatódva a kí­váncsiskodó gyermekpillantásoktóli adta át új rendeltetésének az épüle­tet. A négy-öt éves, tehát már nagy­csoportosnak számító gyermekek között, édesanyjához közel, bogárfe­kete hajú kisfiú mocorgott türelmet­lenkedve az aprócska széken. MxO Móra százados beszélt, a fiúcska édesanyjához fordult félhangos kér­déseivel: — Mami. Miért van itt a katona bácsi? — Pszt. Csendesen ... Azért, hogy átadja nektek az óvodát... — Miért adja át? Mert őnekik, a katonabácsiknak már nem kell? Ők is leszerelnek maid, mint apukám? 4» Micsoda divat! Persze — ne értsek félre — nem haszontalan divat eZ; csakhát — a jóból is megárt a sok. Arról van szó ugyanis, hogy hónap- ról-hónapra valamilyen hónapot rendeznek mostanában az üzemek,- vállalatok, műhelyek ilyen, vagy olyan szervezetei. Addig rendben is van a dolog, hogy volt egy tisztasá­gi hónap. Ezt tudtommal egyszerre, valamennyi gyárban, vállalatnál; üzemnél megrendezték — eredmé­nyesen. Aztán volt újítási hónap. Aztán volt takarékossági hónap; munkavédelmi hónap. MÉH hónap és az ég tudja még, milyen hónap. Persze a hónapok rendezésének van célja. Az utóbbi időben azonban úgy elszaporodtak, hogy akik elren­delnek egy-egy ilyen kampány-hóna­pot, már maguk sem igen ismerik ki magukat közöttük, mivel egy hó­napra ilyenformán tulajdonképpen nem is egy hónap esik, hanem ha jól utána nézünk, legalább kettő, sőt néhol három, négy is. Ezért fordul­hatott elő, hogy a megye egyik mammutváJJalatának munkaügyese, amikor megkérdezték tőle, hogy egy évben hány hónap van, zavarában így felelt: — Az kérem a feladatoktól függ.' Ha minden jól megy, huszonnégy. De ha így haladunk, lehet még har­minc is... • m f­Miskolcon történt. X. Y. családjá­nak rokonai még a huszas években kivándoroltak Amerikába- A kap­csolat csak a szökőévenkénti levél­váltásra szorítkozik, amikoris meg­írják egymásnak, hogy élnek, jó egészségnek örvendenek. Igenám, de az elmúlt hónapban a család egyik idősebb tagja megbetegedett. Egy le­velet indítottak hát á rolconoknak, hogy sürgősen küldjenek gyógy* szert onnan, Amerikából. Levél jötty levél ment, míg végre röpke három hónap múlva megérkezett az orvos­ság is. A család nagy izgalommal készülődött a. gyógyszercsomag fel­bontásának. S amikor megfosztották az üvegcsét burkától, ez a felirat tűnt szemükbe: „Made in Hungary”. (rév*) negyedmillió forintos költséggel n.í büfét létesített és 100 000 forintot költött férfi és női pihenő létesíté­sére. Az üdülővendégek kiszolgálására * tejcsárdában kávét és kakaót ada­goló automatát állítottak fel. Meg­kezdték egy új zöldvendéglő építését is, mintegy 2 millió forintos beru­házással. Az országszerte ismert üdülőhely­re megérkeztek az első vendégek, a pénzügyi dolgozók üdülőjébe. Raj­tuk kívül sorra érkeznek a kül­földi — szovjet és keletnémet — tu­risták is. Naponta már mintegy erét vendég keresi fel a megszépült Mis­kolc-Tapolcát. Megnyílt a miskoíc-tapoícai strandfürdő Muzsikáló fiatalok a perecesi bányászok között éhány nappal ezelőtt kedves vendégei voltak a perecesi Bányász Művelődési Otthonnak. A Ze­nei Napok keretében a. Miskolci Zeneoktatói Munka- közösség mintegy harminc ifjúból álló csoportja adott hangversenyt a bányászlakta kerület dolgozóinak. Műsorukban nem feledkeztek el a. bányaüzem élenjáró dolgozóiról sem, akiket egy-egy zeneművel köszöntöttek. Már az elmúlt évben is gyönyörködhettek bányá­szaink a komoly zene szépségeiben. A magasnívójúi nehezebb fajsúlyú muzsika azonban — ahogy a tapasz­talat mutatta — fárasztotta azolcat, akiket a múltban elzártak a zenei művelődés lehetőségétől. Éppen ezért igen szerencsés volt a Zenei Napok tervezőinek azon elgondolása, hogy a nemes fémjelzésű muzsikának apró gyöngyszemeit csillogtatja meg, mégpedig — szá­munkra a legkedvesebb — az ifjúság tolmácsolásában. A komoly zenének ebben a tálalásban páratlan sikere volt Perecesen. Nagyban hozzájárult ehhez az is, hogy a műsor rendkívül változatos volt, s az ifjú előadók felkészültsége, valamint a zeneművek tolmá­csolása lebilincselte a közönséget. Nem is fukarkodtak az elismeréssel, a vastapsot megkapta majdnem min­den szereplő. A perecesi szülőknek ez a. hangverseny megmu­tatta. a szocialista zeneoktatás távlatait, hogy fiatal korban milyen magasra lehet jutni a zenei művelődés­ben, ha a gyermekben megvannak az adottságok. At ifjú hallgatóság számára pedig ösztönzés volt ez a be­mutató. A nemes hangszereken szárnyra leélt muzsika kedvet ébresztett a zenei avuláshoz. Az ifjú muzsikus-palánták keze alatt a régi szer­zők zenéje megfiatalodott, az új müvek pedig derűt árasztottak felénk. r7énei élményekben gazdag este volt. A perecesi ^ közönség nevében ezúton is köszönetét mon­dunk a Zenei Napok szervezőinek, akik az idén gondollak, reánk, köztük Hayer Lászlónak a műsor összeállításáért és Tar Arankának a műsort magyarázó összekötő szöveg kedves előadásáért, továbbá minded szereplőnek, abban a reményben, hogy máskor it meglátogatják bányász közönségünket. Katafusz Lászlói művelődési otthon igazgató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents