Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-28 / 124. szám
4 flSZAKMAGYARORSZAQ Vasárnap, 1961. május 28. cyíz úíüusók |H1 Ä INI €H ül Mk . •-'»*»raj ,ra.■>-.’'f Az alsóvadász! traktorosok verseny vállalása I?alaionm£rin fürdőtelepen, közvetlenül a tóparton kapott Miskolc város szép, parkosított, fával beültetett területet sátortábor építésére. A sátortábor iskolák tanulói részére épül fel, a miskolci általános és középiskolák diákjai tölthetnek Itt kellemes napokat. A sátor-lakást és az étkezést biztosítják számukra. A Miskolc Városi Testnevelési és Sport- tanács közlése szerint a terület nagysága biztoA téli átszervezés során megváltoztak járásunkban is a községek képei. Huszonhét falu szélére helyezték el a táblát, amely szerint az olt élő dolgozó parasztok a termelőszövetkezeti gazdálkodást választották, így gépállomásunk dolgozóira is nagyobb feladatok hárulnak. Május 22-én a délutáni órákban az alsó- vadászi gépállomás legjobb brigádja csatlakozott a traktoristúk országos ifjúsági versenyéhez és benevezett a szocialista munka,brigád cím elnyeréséért folyó versenybe. Ez a brigád egyúttal névadó ünnepélyt is tartott: felvette az Ifjúmunkások — nevet. Miskolc! sátortábor a Balatonnál sítja azt a lehetőséget, hogy a miskolci üzemek, vállalatok fiataljai. dolgozói saját sátrukkal. saját felszerelésükkel letáborozhassanak a Balaton partján. A nyári idényben Miskolcról közvetlen vasúti járat is lesz a Balatonra. Június 20-án kezdődik az ebédlő ós a konyhaépület építése. A Földes Ferenc és a Kilián gimnázium diákjai — összesen hetvenen — vesznek részt az építésben, a 101. sz. Iparitanuló intézet kőműves szakmunkásokat biztosít, a miskolci nagyüzemek néhány műszaki szakembere pedig társadalmi munkában vállalta az építkezés irányítását. Két hót alatt húzzák fel az épületeket, amelyekben azután megkezdődhet a főzés, a diákok élelmezése. " Mint a Miskolci Városi Testnevelési és Sporttanács közölte, még lehet jelentkezni a nyári táborozásra, a fekhelyek számának növelésével még van lehetőség arra, hogy olyan iskolák, amelyek eddig nem jelentkeztek, szintén részt vegyenek a táborozásban. A diákok üdültetése — s ezzel egyidejűleg a táborozni kívánó miskolciak nyaralása — július elsejével megkezdődik. Az Ifjúmunkások brigád tavaszt terve 3243 normálhold volt. Május 20-ig 4188 normálholdat teljesítetteky így a brigád tavaszi tervét 119 szár zalékra teljesítette. Az ünnepségen, részt vettek az aszalói és az alsóvadászi termelőszö-. vetkezetek vezetői és számos tsz-taö is. Elmondták véleményüket a őri- pád tagjairól, munkájukról. Jólesettt amikor az aszalói Szabadság Termelőszövetkezet elnölte felszólalt, s elmondta, hogy nagyon meg van elégedve a mennyiségi és a minőségi munkával is. Bennünket ez még lelkiismeretesebb munlcára kötelez és mindent elkövetünk, hogy legjobb tudásunk szerint vegyük ki. részűn» kei a tavaszi munkából és később a kenyércsatából Frankó István Alsóvadász-oOo• A Miskolci Közlekedési Vállalat értesíti az utazóközönséget, hogy május 29-én 10 órától a diósgyőri villamosvonnl végállomását építési munkálatok miatt bizonytalan időre megszünteti. A 2. száméi vonal végállomását ez időre a Diósgyőr Strandfürdő megállójához helyezte át. C/uszí JtunJbj- KcLnobj* XVI, — Sorakozó! Lövészethez felkészülni! Gazsó szeme villátnlott. — Az istenit neki, ez már három hét óta így megy. — Megmondtam előre, hogy így lesz — súgta Vámos. — Lövészet és futás a szamártövis között. — No de hát ez mégis csak sok! Mindennap 6 kilométer és mindennap 38 lövés!... — Pofa be! — ordította az őrmester. A sorok között megszűnt a zaj. * — Sorakozó! A század pillanatok alatt együtt volt. Balról egy fiatal, 17 éves német fiút. tuszkoltak az egység elé. Szőke haja csapzott volt, orrából vékony csíkban folyt a vér. Ismerték valamennyien. Apja elesett a háborúban, családja egy bombatámadás áldozata lett. Ö egy ideig kódorgott a nagyvilágban, majd tíz némettel együtt, azok csábítására a légióba lépett. Most olyan szánalmasan néz ki; ruhája szakadozott, itt-ott véres. A tetovált kezű őrmesterek közül két német és két francia veszi körül, mint a héják, amikor áldozatukra lesnek. — Légiósok — szólt a dagadt arcú francia a századhoz —, ez a társatok szökni próbált. Az egyik német hatalmas öklével arculvágtu a fiút, hogy az megtánto- rodott. — Szökni akartál, te szemét?! A francia gyomorszájon rúgta. — Nem jó neked Itt, mi?! S egyszerre mind a négyen nekiestek, ütötték, ahol érték, belekapaszkodtak a hajába. Szemhéja felrepedt az ütések nyomán, arca felismerhe- tetlenné vált, A fiú elalélt, már csak a nagy darab német tartotta hajánál fogva. De a test súlya nagyobb volt, a szőke hajcsomó az őrmester kezében maradt, a fiú pedig végignyúlt a földön. Az, aki a hajánál fogva tartotta, még belerúgott egyet az oldalbordájába, amelynek nyomán tompa reccsetiés hallatszott,.. Két őrmester lábánál fogva végighúzta a német fiút az udvaron, s ledobta egyik pincébe. — Légiósok! — fordult a francia őrmester a század felé. — Nem ált, ha tanultok belőle! Most pedig irány a szamártövis-erdő. Futási... — Hát ezt míg élek, nem tudom elfelejteni — súgta este Gazsó Vámosnak. —1 Sok mindent nem fogsz te még elfelejteni. — Én nem tudom... de olyan furcsa minden. Szinte kibírhatatlan napok... Beregi és Vörös nincs... — Ki kell bírnunk, Miska... Ki kell bírnunk! — Vörös! Barátom!... Mert a: volt!... Ha vitatkoztunk is, az volt.. Vajon neki is ilyen dolga van Rabat ban?... És Beregi?... A Fes-i ki képzőtábor is ilyen? ... — Pontosan. Egyforma ez mind. — Tudod, azt mondta nekem Vő rös Sidi-bel-Abbesben, hogy úgy ve szí észre, kissé megnyugodtam .,. Ei én is úgy éreztem ... Pedig most má: rájöttem, hogy nem úgy van; csupár apróságokkal, a körülöttem zajl< napi dolgokkal foglalkoztam. Az emberi butasággal, az őrmesterek kap zslságával és durvaságával, a min dennapi bosszankodásokkal. Mérge lődtem azon, hogy nincs ivóvíz, hogj borotválás közben az a kontói három helyen bevágta arcomat. Di most már világosan látom, nem a: őrmesterek elleni védekezés itt a lé nyög. Tulajdonképpen nem is az őrmesterek a rosszak, hanem az a; ügy, amelyet szolgálnak, s amelybi ml is belecsöppentünk... Az, hogj ha az őrmester ökle lecsap, csupár egy mozzanata ennek a kegyetler célú apparátusnak. Most ismét, össze függésében, egészében látom azt a világot, amelyhez mi is hozzászegődtünk; Bőgős úrtól kezdve a napi lövészetig, a gyewek agyonveréséig. — Értelek Miska. S örülök, hogj minderre magadtól jöttél rá. — Ide figyelj. Én ünnepéi.veser megfogadom, hogy megszököm ebből a pokolból. Nem fej nélkül, vaktában; nem akarok olyan sorsra jutni, mint fiatal német barátunk. Akkor szököm, amikor erre kellő alkalom kínálkozik. Ha ez egy, hat, vagy tíz hónap múlva adódik, hát akkor! Vámos megszorította Gazsó kezét. ' — Miska, én is veled tartok! * Vége felé közeledett már a kiképzési időszak, amikor hire járt, hogy hamarosan megszemléli az egységei Colonel Gatje, a légió főparancsnoka. No, hiszen ez érthető is volt, a parancsnokság tudni akarja, hogyan halad a kiképzés, milyen a katonaanyag. Ebben az időben érte Gazsót az a megtiszteltetés, hogy rábízták az őrséget. 24 órán ét ő volt az őrparancs- nok. Szolgálata estétől másnap estéig tartott. Éjszaka simán, zökkenőmentesen ment minden. Takarodó után Gazsó 'kiengedte a fogdátokét, majd ellenőrző körútra indult. Minden rendijén volt. Másnap korán reggel futár érkezett, amely azt az üzenetet hozta, hogy a délelőtt folyamán érkezik Colonel Gut,je. Hamarosan ott termett a hadnagy le. — Nagyon vigyázz — mondta élesen Gazsó szemébe "nézve. — Ha a legkisebb hiba Is becsúszik, éjszaka a sakálok osztozkodnak nyomorult testeden. Megértetted? — Igenis, hadnagy úr! — Tehát ide figyelj. Amint nz autót észreveszed, azonnal vezényelj sorakozó! az őrségnek, de olyan hangosan, hogy benn az udvarban is meghalljuk! így az őrséggel együtt a századok is felsorakoznak! Megértetted? — Megértettem,' hadnagy úr! (Folytatjuk.) Fénvkébek *okasodnak a flók‘ rcnyKepcK büI1 haS2,níil_ Jt/k ezeket fel soha, talán nem is jelentek meg egyáltalán az újságban, de eldobni mégis kár lenne. Csak gyűlnek, sokasodnak halyfoglalóként, bosszúságra, mert ha az ember keres valamit a fiókban, úgy érzi, éppen ezek miatt nem találja. Aztán nézegetni kezdi ezeket a képeket. Az égj iken községi általános iskola úttörői vonulnak egyenruhában. Több- száz falusi úttörő teljesen egyforma ruhában. A másikon egy fiatal ember ül a pádon, kezében -könyv. Tudom róla, hogy agronómus, és most a tanítói oklevelet is meg akarja szerezni. Valamelyik faluba megy majd tanítani. Ő maga is falusi. A kővetkező képen a Miskolci Nemzeti Színház néhány művészet látni; fejükön bányászsisak, kezükben bányásztaimra. Körülöttük ácsolat, háttérben a szén- fal. Mindez azonbun nem díszlet, hanem a valóság. Ott vannak lenn a föld alatt, és néhány bányásszal beszélgetnek. De képek vibrálnak az ember fejében is. Sok helyről összegyűjtött képek. Némelyik szinte kitörölhetetlen. Mint például az a kép, amelyiken néhány tsz-paraszt olyan magútólér- tetődóen, olyan természetesen rakja a repülőgépbe a műtrágyát. Nagyon bennem maradt — ki tudja miért — a következő kép is, amelynél talán inkább az elhangzó néhány mondatot lett volna érdemes szalagra rögzíteni. Néhányan az antikvárium kirakatát nézegettük. Egy. idősebb, munkásruhás ember is hozzánk szegődött. Colstok állt ki a zsebéből. Feltette szemüvegét, és közelebb hajolt a kirakathoz, Néhány pillanatnyi nézelődés után pedig mintha egy kicsit megbántottón csóválta volna meg fejét. Nohát — mondotta félig magának, félig nekünk — ez mégsem illik. Micsoda? — kérdeztük. — Ezt a jó könyvet ilyen olcsón adni >— felelte és egy Thomas Mann műre mutatott Emlékezetes marad az is, amikor színészekkel a DlMÁVAG- . ban jártam. A Miskolci Nemzeti Színház népszerű művésze végignézett az együk csarnokon, és'ezt mondta: itt dolgoztam én is valamikor. A gépek mellől pedig mosolyogva integettek ne?ti a munkások és hivták: jöjjön oda. Egy másik kedves kép az Értelmiségi Klubból maradt emlékezetemben. A borsodi írók, költők szerzői estet rendeztek. Az egyik távol lakó Ismerősömmel kicsit megkésve érkeztünk. — Ahhoz a társasághoz fogunk ülni — mutattam öt-hat fiatalra, akik a műsort ügyül tok. — Kik azok? — kérdezte. — No mit gondolsz kicsodák? — kérdeztem vissza — Próbáld eltalálni a foglalkozásukat! — Ismerősöm figyelte néhány percig őket, mujd halitan mondta — Két tanár ül közöttük, a többi pedig irodalmat kedvelő egyetemista — Miből gondolod? — Olyan kritikus arccal ülnek ott — felelte — ós hát egy szerzői est elsősorban mégiscsak értelmiségi foglalkozású embereket érdekel. Aztán várta, hogy helyeseljek. A társaságból mindenkit ismertem. Az egyik a Lenin Kohászati Művek martinásza volt, kettő bányász, közülük egy most már valóban a sajó- szentpéteri vájártanuló intézetben tanít, a negyedik értelmiségi dolgozó volt, az ötödik motortekercselő. Azóta szeretettel őrzöm ismerősöm kétkedő és annál a bizonyos asztalnál ülő emberek „kriükusan figyelő” arcát. C-rpre>tPttpl őrzök egy pedagódzereceiie/ gua arcot is. Nemrég találkoztam vele Edelényben. Évtizedek óta tanít már -ebben a községben. Megszokta — mondta — hogy hajdani tanítványainak most már az unokáival találkozik. Bizonyára nincs : is olyan ember ebben a helységben, akit ne Ismerne — jegyeztem meg. — De van — mondta lassan és össze- hunyorílott szemmel, elégedetten bólintva. — Van bizony. Elégedettségét nem értettem. Aztán magyarázni kezdett: — 1938 április ötödikén — figyel? április ötödikén — haladt el lakásom előtt az első tehergépkocsi építő anyaggal megrakva. Novemberben — érti? novemberben! — 280 1 lakást építettek fel a Kenderföldön. De a község más részében is hány ház épült! Ide új lakók jöttek. Ekeket máz- nem ismerem. — És újra elégedett volt az arca. A villamosról két arcra emlékezem j nagyon tisztán. Az egyik egy barna j svájcisapikás fiatal munkásnak az ar- , ca. Azért emlékezetes, mert ez az arc szinte sugározta, amiről beszélt. A , másik arc pedig a vele szemben ülő j idősebb munkásé, aki feszült ügye- j lemmel hallgatta társát. A fiatal , munkás a kétismeretlenes egyenlet megoldásáról beszélt. A kohászatba, , vagy a vasgyárba mehettek műszak- j ra. Hőnuik alatt a magukhoz kopta- t tett, hozzájuk idomult táska. Talán mindennél kedvesebben őr- 1 nők egy feddő tekintetű szemet, kissé mól tni lan ki kIó arcot. Egy idős J munkásasszonynak az arca ez, aki i ladnak a Jupiter lámpák, ha zümmögni kezd a filmfelvevő? De nem is volt időm ezen töprengeni, mert hirtelen villódzás, zúgás, fényözön vette körül a felszólalót. De az, mintha mit sem vett volna észre, nyugodtan beszólt tovább a falu kulturális életének felemeléséről, a nívósabb. igényesebb kultúrműsorok szükségességéről,'az ismeretterjesztő előadások fontosságáról. Azfán visszament a helyére. Hosszan, melegen megtapsolták ... Képek, képek. Sok-sok képet rögzít az ember néha tudatosan, néha akaratlanul is mindenünnen, mindenfelől. De szükségtelennek tartjuk beszélni róla. Minek? Nekünk termé- szoies. hogy színészeinket a bányászok között látjuk, nem találunk meglepőt abban sem, ha valamelyikük megáll egy gép mellett és így szól: Itt dolgoztam. Nem meglepetés az sem, hogy egy munkás ismert Thomas Mannt, és hogy falusi úttörőink ugyanolyan szépen öltöznek, mint a városiak. Megszoktuk, hogy az iror dalmi esteken egyre nagyobb számmal találkozunk fizikai dolgozókkal, s bogy egy-egy falu képe évről-évre változik. Nem új dolog az sem, hogy idős munkások algebrát tanulnak, és hogy n fotósok kereszttüzében nyugodtan érvel tovább a parasztember Megszoktuk. A parlamentben is látni Ilyet. Számtalan “■> csak keveset beszélünk róla. Ein sem szedtem volna elő emlékeimből ezt a néhány képet, ha egy külső. inger nem kényszerít rá. Nemrégiben járt Miskolcon turistaként egy nyugatnémet újságíró. Hazatérve megírta lapjában, amit nálunk látott. Sók más egyéb között arról iS írt, bogy a „kommunista rendszer” mennyire elmélyítette azt a szakadékot; ami a város és a falu között volt,.hogy rosz- szul öltöznek az emberek, meg ilyesmit. Milyen keveset láthatott az az újságíró! A fenti képekből, vagy az azokhoz hasonlókból nyilván nem látott semmit. De ha látja, akikor sem igen értheti meg. A mi szép világunkat csak mi ismerhetjük igazán. Csak mi érezzük, tudjuk, hogy mit változtunk tizenhat év alatt, mit változtak az emberek, akik ezt a világot építik. Priska Tibor már hosszú évtizedek óta dolgozik s miskolci üveggyárban. Május elsején kora délután jártam náluk. Éppen veszekedett férjjé serdült fiával amiért az nem vonult fel, csak a nézeted ők között járkált. Aztán én i: megkaptam a magamét, miután tagadókig feleltem arra a kérdésére hogy fel díszí tettem-e a szobám ablakát. — Az enyém nem az utcára néz-- próbáltam érvelni. — Az mindég; fiam — mondta — Május elseje a mi ünnepünk, Ha semmit nem tártok ii meg, ezt az ünnepet megtartom Legalább egy piros szalagot tehettél volna ki, — Aztán fehér térítői tett az asztalra, készülődött az ebédhez. De előbb az asztallapot ketté nyitotta, hogy nagyobb legyen. Meri vendégeket hívott, A legnagyobb ünnepen mindig így szokta. Gyakran találkoztam vole azóta is, de valahogyan mindig arra a feddő arcára emlékszem... Két magabiztos arcú fiatalemberrel a perecesi bányász művelődési otthon könyvtárában találkoztam. A katalógusban lapozgatlak, időnként pedig beszóltak a könyvtár vezetőjének: ...és Stendhalltól? Hemingway- től?... Dosztojevszkijtől? ... így. Nem a könyvcfmeket mondták soha, hanem a szerzőt. Otthonosan mozogtak a nagy nevek között... Irren friss e8F kéP- néhány Igen friss h6ttel efölött rögzíthettem magamban, a TIT megyei közgyűlésén. Az előadáshoz solkan hozzászóltak politikai, társadalmi életünk vezető emberei közül. A legtöbbjük természetesen már régen megszokta a közönséget, és könnyedén. élvezetesen beszélt, a zeneiskola hangversenytermét csaknem zsúfolásig megtöltő közönség előtt. A felszólalóikat valósággal „tűz” alá vették a fényképészek. Két filmfelvevő- géppel is dolgoztak, természetesen az Ilyenekhez szükséges Jupiter lámpákkal, tekergő, hosszú huzalokkal, és a meglehetősen nagy felfordulással. Egyszer egy tsz-elnök emelkedett sr,ólésra. Nyugodt, lassú léptekkel ment a mikrofonhoz és beszélni kezdett. Hirtelen kíváncsiság, és egy kis izgalom fogott el: vajon ilyen nyugodtan beszél-e majd, ha a szemébe villognak a vakuk, ha kigyulMiskoktól Nádudvarig 6 ezer darob naposcsibe fejlődik most. Beszélgettünk az állatgondozókkal, a növénytermesztőkkel és igen sok tapasztalatot szereztünk. Kozma Lajos Böcs Kézimunka kiállítás Mk Az arlói KISZ-szervezet leányköre sikeres kézimunka kiállítást rendezett, amelyet közel 500-an tekintetlek meg. A látogatók egy héten keresztül gyönyörködhettek a szebbnél-szebh kézimunkákban. A leánykor tagjai hónapokig készüllek erre a kiállításra. A foglalkozásokon kézimunkázás közben, különböző előadásokat is meghallgattak. A kiállított kézimunkák eredeti népművészeti munkák után készültek és a tervek szerint a jövőben mindig más és más tájegység kézimunka mintáját sajátítják el az arlóiak. A kiállított kézimunkák között nagy sikert aratott Novák Mária, matyó díszpárnája, Bárdos Mária konyhagarnitúrája és Galambost Mária diszpárnája, .* Adlor István .’ti:, v"' ckt Arló Hat személykocsin indultunk el Nádudvarra, hogy az ottani' Vörös Csillag Termelőszövetkezet gazdaságát és vezetési módszereit tanulmányozzuk. A küldöttséget Nagy Sándor elv társ, a Miskolci Járási Párt- bizottság munkatársa vezette. A gépkocsivezetők állatorvosok voltak, akik felajánlották kocsijukat, egyúttal a miskolci járás 12 tsz-elnökévol együtt is tanulmányozták a 17 ezer holdas tsz-gazdaság állattenyésztését. Nádudvarig lelkes öröm hatotta át az utasokat, mert szinte minden falu végén ott ékeskedett a tábla: ..Termelőszövetkezeti község.” Nem láttunk olyan falut, ahol a tsz ne építkezne. Akármerre néztünk, mindenfelé az új tsz kialakítását láttuk. Eltűntek a kis parcellák és felváltották a nagy táblák, mind a három vármegyében, amelyen áthaladtunk. Szép látvánv volt a Hortobágy: a szikes legelőkön delelő állatok, juhok. a nagy tábla őszi és tavaszi vetések, a hatalmas cukorrépa táblák, a lucerna boglyák. Nádudvaron szíves fogadtatásban volt részünk. Az agronómus ismertette a 17 ezer holdas gazdaság munkáját Megtekintettük a gyönyörű állatállományt, a baromfitelepet, ahol
