Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-26 / 122. szám

RénteTs. 1961, május 26. RSZAKMAGYARORSZAG 3 Becs a Hrsiscsov-Kennedy találkozóra készül Mintha testvérek lennének Becs (MTI) Miután a bécsi Hruscsov—Kenne­dy találkozást előkészítő szovjet cs amerikai szakemberek befejezték az osztrák illetékesekkel folytatott megbeszéléseket és jelentéstételre hazautaztak Moszkvába, illetőleg Washingtonba, Becsben Hruscsov és Kennedy jóváhagyását várják a ki­dolgozott programhoz. A jóváhagyás után — mint hivatalosan is bejelen­tették — Moszkvában, Washington­ban és Becsben egyidejűleg — előre­láthatólag pénteken — hozzák nyil­vánosságra a bécsi találkozás rész­letes programját. A Bécsben működő nemzetközi atomerő szervezet a Hruscsov—Ken­nedy találkozó sajtófőhadiszállásá­nak rendelkezésére bocsátotta vala­mennyi tanácskozó termét, dolgozó- szobáját és technikai felszerelését. A Hofburg kongresszusi szárnyában a sajtóközpont berendezése már fo­lyik. Kedden kezdődik meg a már akkreditált újságírók igazolása. A Volksstimme, az Osztrák Kom­munista Párt lapja vezető cikkben Genfben a szerda esti órákban hozták nyilvánosságra a laoszi nem­zetközi tűzszüneti ellenőrző bizott­ság május 20-ról keltezett jelentését a genfi értekezlet két társelnökéhez. A jelentés beszámol a bizottság eddig végzett munkájáról, majd közli, hogy „a laoszi szembenálló fe­leknek javasolta, 1. adják ki újra a tűzszüneti pa­rancsot, amely katonáiknak nemcsak a fegyverek használatát, hanem a provokáló magatartást is megtiltja; 2. egyezzenek meg, hogy a közle­kedési útvonalaktól távolfekvő, vagy az ellenfél területén elszigetel­ten fekvő helyőrségeknek utánpót­lást csak a tűzszüneti ellenőrző bi­zottság felügyelete mellett és az el­lenfél közreműködésével juttatnak el; 3. ne hajtsanak végre berepülése­ket az ellenfél területe fölé — kivé­ve a fentemlített és a tűzszüneti el­lenőrző bizottság felügyeletével tör­ténő utánpótlás — szállítások esetén. 4. Az előforduló incidenseket egy­más között vitassák meg a Na Mon- ban folyó tárgyalásokon”. A bizottság hangoztatja, kapott panaszokat a tűzszünet megszegésé­ről, de a panaszok ellenőrzését na­gyon megnehezíti, hogy nehezen ál­lapítható meg félreérthetetlenül, mi­lyen cselekmény minősül provoká­ciónak. A jelentésből kiderül, hogy a bizottsághoz panasszal általában a laoszi lázadók fordulnak, ezzel szem­ben a laoszi törvényes kormány fe­je és a Neo Lao Hakszat Párt kép­viselője közölte a bizottsággal, azért nem adja át a tűzszünet ismételt megszegésének eseteiről készített hosszú jegyzékét, mert elő akarja mozdítani a jobb légkör kialakulását a genfi tárgyalásokon. A bizottság jelentésében ezután közli a két társelnökkel, „aggoda­lommal értesül róla, hogy Laoszban fegyvereket és lőszerekét halmoznak fel, illetőleg újabb utánpótlások ér­keznek”. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok nyíltan szállít újabb fegy­vereket és katonai felszerelést a cél­jaik szolgálatába szegődött laoszi lázadóknak. méltatja a bécsi Hruscsov—Kennedy találkozót és annak világvisszhang­ját. Az osztrák kormánylapok, az Osztrák Néppárt és az Osztrák Szo­cialista Párt lapjai továbbra is mér­téktartóan, a találkozó helyszínének semlegességére utalva írnak a kü­John Kennedy elnök csütörtökön felszólalt az Egyesült Államok szená­tusának és képviselőházának együttes ülésén. Felolvasta „az ország sürgős szükségleteiről szóló rendkívüli üze­netet”, amelyben az amerikai kor­mány másfélmilliárd dollár pótlóla­gos megajánlását kéri katonai célok­ra, valamint az űrhajózási munkála­tok bővítésére. Kennedy figyelmeztette üzenetében a kongresszust és az országot, hogy az általa javasolt és több évre mére­tezett „új cselekvési irányvonal” újabb 5—9 milliárd dollárt követel majd meg. A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a szállítmányok nemcsak ez idő szerint fokozzák a feszültséget Laoszban, hanem bo­nyolult helyzetet teremthetnek még a laoszi béke helyreállítása után is. Végül a jelentés szerint a „bizott­ságnak az a véleménye, hogy a le­hető leghamarabb ki kell vonni azo­kat a külföldi személyeket — legye­nek akár katonák, vagy katonai pol­gári alkalmazottak, technikusok, szakemberek, tanácsadók, vagy ha­sonló beosztásban működők —, akik az 1954. évi genfi egyezmény aláírá­sát követően érkeztek Laoszba”. szöbön álló tanácskozásokról. Ugyan­akkor az osztrák közvéleményben hagy visszatetszést kelt a bajoror­szági Adenauer-párt sajtószolgálatá­nak a bécsi találkozó elleni intriká­ja és az osztrák semlegesség ellen intézett támadása. Az elnök javasolta, hogy gyökeresen szervezzék újjá a fegyveres erőket, növeljék a ten- gcrészgyalogság létszámát és bővítsék a „helyi háborúkban és gerilla-hadviselésben” felhasználható szárazföldi és légi fegyverzet gyár­tását. Kennedy mindamellett azt mondta, hogy az Egyesült Államok „őszintén kívánja á békét”. Miután kijelentette, hogy „az Egyesült Államok rendületlenül re­ménykedik a békében”, s a „vékső- kig el van szánva biztonságának sza­vatolására”, így folytatta: „Ezekből az elgondolásokból ki­indulva már hosszabb ideje úgy vé­lekedem, hogy helyes lenne szemé­lyes eszmecsere céljából találkozni a szovjet miniszterelnökkel. Kitűnt, hogy a júniusi bécsi találkozó mind­kettőnk számára megfelelő, s az osztrák kormány volt szíves lehető­vé tenni ezt a találkozót. Nem lesz hivatalod napirend és nem kerül sor semmiféle hivatalos tárgyalásokra. Ugyanakkor mi világosan le akarjuk szögezni, hogy az Egyesült Államok szívén vi­seli a szabadságot és a békét, összhangban kíván élni az orosz néppel, nem törekszik hódításokra, nem akar csatlósokat, nem kíván gazdaságot, csupán annak a napnak a beköszön­tőt szeretné elősegíteni, amikor majd egyetlen nemzet sem emel kardot egy másik nemzetre.” (MTI) A Lenin Kohászati Művek örökké zúgó, füstölgő, robosztus nagyol­vasztóművének tövében kicsiny, fél- ereszes műhely húzódik meg. Ez a műhely a Karácsonyi gépészeti bri­gád működési színhelye. Úgy is le­hetne mondani, második otthona. A műhely most kicsit zsúfolt, újonnan készített kocsiütközők tucatjai fog­lalják el a helyet. A salaküst-kocsik — amelyeknek javítását végzik — most árván ácso- rognak a síneken. A brigádtagok rö­vid időre abbahagyták a munkát, s a műhely túlsó részén falatoznak. Szó alig esik, csak halk szöszmöiö’é hangzik, amint kibontják a maguk­kal hozott csomagot. Nagy Sándor, egy 26—27 év körüli, nyúlánk, olyan „belevaló” fiatalember, a tőle vala­mivel alacsonyabb, hasonló korú Pázmándi Bercihez fordul. — Te mit hoztál? — Úgy látom, az asszony főtt to­jást, meg kávét csomagolt be. És a te csomagodban mi van? — Szalonna. De valahogy nekem most ez nem ízlik. — Nekem meg az enyém. Cserél­jünk. — Jó — bólint a másik, aztán ki­cserélik a reggelit. Majdnem hasonló beszélgetés zaj­lik le két idősebb szakmunkás, Szta- niszláv József és Szilágyi Zsigmond között. Papp Pista, az új fiú, aki alig három hónapja dolgozik a há­romszoros szocialista brigádban, ele­inte furcsa, kiváncsi és tisztelettel­jes pillantásokkal figyelte az ilyen mozzanatokat, de megszokta és ma már természetesnek tartja, hogy a brigádtagok úgy dolgoznak és úgy élnek itt, mintha testvérek lenné­nek. Talán azok is. Valahogy olyan itt a légkör, hogy mind közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz az emberek. Sztaniszláv, Perecsi, Szilágyi miskolci lakos. Távol lak­nak egymástól. Itt, a munkahelyen lettek jóbarátok. Ugyanilyen köz­vetlen, szoros barátság alakult ki a miskolci Nagy Sanyi, s a nyéklád- házi Pázmándi Berci között is. Igaz, ebben része van a brigádnak is. Egy ízben a brigád jó munkájáért négy színházjegyet kapott. Először úgy volt, hogy, a brigád négy tagja megy az előadásra. Erre azt mondta a bri­gádvezető: — Adjuk a két fiatalnak mind a négy színházjegyet — nagyon jól dolgoztak, megérdemlik. — vigyék el asszonyaikat is. Legalább megisme­rik egymást. így aztán az „Egy szerelem törté­netét” a két házaspár közösen nézte meg. Igen összebarátkoztak, s Páz- mándiék szívélyesen mondták. — Vasárnap aztán feltétlenül gyer­tek ki hozzánk. Nagyék ki is mentek Nyékiád há­zára. Kellemesen töltötték a napot. Most meg Pázmándiék hivatalosak Miskolcra. Az eseten fellelkesülve, Pázmándi most meghívta magához az egész brigádot, s a tagok az invi­tálásnak előreláthatólag a jövő hó­napban eleget is tesznek. Persze az igazi barátság, a mun­kásszolidaritás nem a kellemes idő­töltésben mutatkozik meg igazában. Egyízben Pázmándit gyomorvérzés­sel kórházba szállították. — Megnézzük a gyereket — hatá­rozták el a brigádtagok — és ha va­lamiben segíteni kell, segítünk. Mű­szak után villamosra ültek, s elmen­tek a kórházba. Pázmándi — no meg a többi beteg — nagyot nézett, ami­kor a brigádtagok megjelentek aján­dékkal. Pázmándi három hétig volt a kórházban, ez idő alatt többször meglátogatták munkatársak Páz- mándiné egész meghatódott. — Nagyon rendes emberekkel dol­gozol együtt — mondta férjének —, most már megértem, miért lelke­sedsz értük annyira. Tavaly igen nehéz helyzetbe került Szilágyi Zsiga bácsi, öt Pestre, az Üllői úti kórházba vitték, felesége Dedig idegösszeroppanással a Sem­melweis kórházba került. Az asz- szony levelet írt a brigád vezetőjé­nek, segítsen, mert nehéz helyzetbe került. Karácsonyi elvtárs szóvá- tette a brigádban. — Én eljárok a szakszervezetben, utaljanak ki segélyt, de hogy értesít­sük erről Szilágyi elvtársat? Nagy és Pázmándi egymásra néz­tek: — Mi elmegyünk Zsiga bácsihoz — mondták. Szabadságot vettek ki, sa­ját költségükön felutaztak Buda­pestre. Óvatosan közölték Zsiga bá­csival, mi történt az asszonnyal, de megnyugtatták, ne aggódjék, a bri­gád segít. Ezek az apró mozzanatok sejtetik, hogy a brigád olyan emberi közösséggé kovácsolódott össze, amely nagyszerű tettekre képes Ezeket a tetteket jelképezik a mű­helyben sorakozó ütközők is. Ugyan­is, amikor harmadszor határozták el, hogy szocialista brigád lesznek, ösz- szedugták fejüket, mit lehetne tenni. — Csináljunk kocsiütközőket — javasolta valaki. — A brigádszer- zodésbe így aztán beiktatták, hogy napi munkájukon kívül — terven felül — 80 darab kocsiütközőt készí­tenek. Úgy látszott, Ígéretüket nem tudják teljesíteni. A kicsiny műhely­ben senki sem értett a hegesztéshez, márpedig az ütközőkön sok a hegesz- tenivaló. Azt mondta a brigádvezető. — Fiúk, valahogy meg kellene ol­dani ezt a hegesztést. Nagy Sanyi, meg egy görög elv­társ, Gadzsarosz Dimitrisz vállalkoz­tak rá, hogy megtanulják a hegesz­tést. Részt vettek egy tanfolyamon, amelynek eredményeként nemcsak az ütközőkön végezték el a szükséges hegesztéseket, hanem most már az üstök, üstkocsik hegesztésénél sem szorulnak más műhelyek segítségé­re. (Az elkészült 80 ütköző értéke mintegy 160 ezer forint. Százhatvan­ezer forint terven felül...) A kicsiny emberi közösség lelke és formálója a brigádvezető. Karácso­nyi Lajos elvtárs. egy 50 év körüli, jólmegtermett géplakatos. Benne a politikai, szakmai tudás párosul a jó emberismerettel,, a megfelelő nevelé­si módszerrel. Vannak a brigádban olyan emberek, akikkel másutt se- hogysem voltak megelégedve, örül­tek. ha megszabadultak tőlük. Ka­rácsonyi elvtárs mellett pedig olyan emberekké váltak, hogy a brigádve­zető nem engedné más helyre őket. Mi a módszerének titka? _ — Ismerem az embereket — mond­ja. — Minden ember más-más egyé­niség. Az egyik érzékenyebb, a má­sik nyersebb, a harmadik lobbané­kony, a negyedik flegmatikus stb. Ha az egyikre egy kicsit haragosab­ban néznék, vagy a hangomban ár­nyalatnyi elégedetlenség, ingerültség volna, ez az ember egy hónapig nem tudna rendesen dolgozni, azon rá­gódna, miért haragszom rá. Ennél szép szóval mindent el lehet érni. A másikat esetenként biztatni kell. A harmadiknál a becsületre apellálni, a következőnél politikai, társadalmi érvek hatnak. Nálunk a torzsalko­dás. a marakodás eléggé ismeretlen fogalom, száműztük a káromkodást. Mire való is ez? Szép szóval, ember­séggel, megértéssel, jóindulattal mindennél többre lehet haladni. Mennyire igaza van. És milyen jő lenne, ha minden brigád, mindén munkaközösség ilyen melegen érző emberi közösséggé olvadna össze Csorba Barna Az SZMT gyermekkórusa a budapesti Tavaszünnepen Május 27-én a Budapesti Pedagó­gus Szakszervezet rendezésében Ta­vaszünnep címén kórushangversenyt rendeznek a budapesti Zeneművé­sz* Főiskolában. Vidéki énekkarok közül a komlói általános iskola kó­rusát, Tóth Ferenc vezényletével és Miskolcról az SZMT gyermekkóru­sát hívták meg szereplésre. Az SZMT gyermekkórusa tavaly már nagy sikerrel lépett fel hasonló rendezvény műsorában a Zenemű- i veszeti Főiskolán. Az énekkar most I Kodály. Bartók és Hajdú műveit ad­ja majd elő, Erdélyi Laszloné ve­zényletével. Jól dolgozik a szemerei Reménység Tsz tagsága Nagy lendülettel folyik szövetkezetünkben a munka, különösen a növényápolás. Most leginkább a kertészet dolgozóit illeti dicséret, akik nagy gonddal végzik a palántázást. A kertészet idős nödolgo- zói nagyon jó munkát végeznek, élükön K. Kovács János bácsival, a brigádvezetővel, akit szinte kora reggeltől késő estig a palántái kö­zött lehet találni. Ez a felvételünk a kertészet dolgozóit ábrázolja, írja: Tamás László, Szemere. Amikor égy nemrégiben összekovácsol ód ott. nagy család azt mondja: — No, ezt is megcsináltuk, ismét tettünk egy lépést előre, akadnak kételkedők is. — Talán nem is igaz. Hátha nem lesz abból semmi. Kételkedéseik, vitáik közepette érik a közös­ség gyümölcse a tiszaladányi Magyar Róna Ter­melőszövetkezetben is. Természetesen ehhez hozzá kell még tenni, hogy a Magyar Rónában hétről- hétre találhat az ember valami újat. valami jót. Most is mosolyogva újságolja az elnök: — Holnap újra előleget osztunk. Most már másodszor. Tíz forintot egységenként, a tervezett negyvenegyből. — Bizonyára van is öröm! __ — Öröm? Persze hogy van. De kételkedés is. Tegnap azt mondja az egyik fogatos: „Te Nagy élvtárs, azután nem humbug ez? Nehogy becsap­jatok!” K. Nagy elvtárs, az elnök nevetett, s meg­nyugtatta a kételkedőt: úgy van, ahogy a veze­tőség közölte. Holnap jöhettek a pénzért. Azonban az egész kérdés mégsem nevetséges. Néhány hónappal ezelőtt, bizony jónéhányan — bar beléntek a közösségbe — kételkedtek. — Hátha nem lesz, jó. Hátha nem keresünk majd annyit mint azelőtt. — S a kételkedést nem könnyű eloszlatni... A mostani elölegosztás, a „lótáppal” egyetem­ben — mert a lovakat még nem vonták össze — közel 60 000 forinttal gyarapítja a tagságot. Leg­utóbb. áprilisban még kevesebb volt az előleg, *8y negyvenezer körüli összeget, tett ki. Most 'V-rl. több, mert április óta ismét léptek egyet előre. — Van pénzünk bőségesen. Nem hitelre dől­Egy lépéssel előbbre... Tiszaladányi jegyzet gozunk, mert azt szégyellnénk — mondja Nagy elvtárs, Molnár Sándoi főkönyvelővei egyetemben. — És éppen ez a „van” a boldogulás forrása. A tiszaladányiak, ■*“"£« hozzáfűzték: — Ha már így van, akikor igyekszünk meg­mutatni, mit tudnak a ladányiak. — S a megala­kulás utáni napon már trágyát szállító szekerek lepték el a határt. S azóta sincs megállás. Ügy­annyira nincs, hogy néhány héttel ezelőtt, a krumplivetés idején — hamarosan szedik az új­krumplit — az asszonyok csaknem hajbakapiak a munkán. Azóta persze van munka bőségesen, hiszen megkezdődött a kapálás, a palántázás a kertészetben. S itt meg kell állni egy pillanatra. — Eddig, csupán a kertészet közel húszezer forintot jövedelmezett — mondja a főkönyvelő. — S ez végeredményében a kezdet. Mert hama­rosan szállíthatjuk az új zöldséget, hagymát, bor­sót. S ellenértékként — ömlik a pénz. — Készí­tettek is olyan melegágyakat, hogy ellátják palán­tákkal a szomszédos termelőszövetkezeteket is. De milyen palántákkal! Az egyik termelőszövetkezeti tag valahogy így emlegeti ezt: — Ügy látszik, a termelőszövetkezetet még az isten is segíti. Mert tavaly az én palántáim se- hogyse sikeredtek. Most meg olyanokat nevel­tünk, hogy én már húsz év óta nem láttam ilyet. A tiszaladányiak másik pénzforrása a kosár­fonás. Hatvantagú kosárfonó brigádot alakított a Magyar Róna és eddig több mint hetvenezer fo-. rintot kaptak készpénzben az elszállított .kosarak­ért. Azonban fejlődőben van a harmadik „pénz­forrás” is: az állattenyésztés. — Ezt szorgalmaztuk a legjobban — sorolják az irodában. — Május elején összehoztuk a közös szarvasmarhaállományt. — Százhuszonegy darab szarvasmarhát helyeztek el a közös istállóban. Persze ez három hét alatt még nem sokat hozott a konyhára, de milyen öröm újságolni: — Napról-napra nagyobb a fejési átlag. Teg­nap már elértük a hat litert. S ezt megkétszerez­zük hamarosan. És ott van a csibenevelés! Az asszonyok na­pokon át rendezkedtek, takarították, meszelték, renoválták a csibenevelőt. Néhány napja meg­érkezett 3000 darab pihés arany. Mert ahogy az önkéntes gondozók:, Gazdagné, meg Csikainé mondják, arany lesz abból a közösségnek.- A van, az eredmények persze egyre jobb kedvre hangolják az egykori kétkedőket. így azután általában nem is azzal van baj, hogy ke­vés a munkaerő, hanem azzal, hogy mindenki kö­telességének tartja mindenről elmondani a véle­ményét. — Ezért alszom én keveset — mondja az el­nök. — Este éjfélig itt tárgyalgatunk. hajnalban meg már akár akarok, akár nem, négykor ki kell ugrani az ágyból. Mert biztos ami biztos, a tagság hajnalban mégegyszer meg kívánja beszélni a teendőket. — Ez persze mindennél szebben bizo­nyítja, hogy a tagság hazatalált. a tiszaladányiak. Igv lé­pegetnek egyre előre, S a haladásuk egyik kiapadhatatlan forrása: az akarat, az ésszerű munka, a boldogulás munkába öntött óhajtása. Barcsa Sándor így dolgoznak Geníbeíi nyilvánosságra hozták a laoszi tűzszüneti ellenőrző bizottság május 20-i jelentését Kennedy újabb összegeket kér fegyverkezésre

Next

/
Thumbnails
Contents