Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-26 / 122. szám

RénteTs. 1961, május 26.

RSZAKMAGYARORSZAG

3

Becs a Hrsiscsov-Kennedy találkozóra készül

Mintha testvérek lennének

Becs (MTI)

Miután a bécsi Hruscsov—Kennedy találkozást előkészítő szovjet cs amerikai szakemberek befejezték az osztrák illetékesekkel folytatott megbeszéléseket és jelentéstételre hazautaztak Moszkvába, illetőleg Washingtonba, Becsben Hruscsov és Kennedy jóváhagyását várják a kidolgozott programhoz. A jóváhagyás után — mint hivatalosan is bejelentették — Moszkvában, Washingtonban és Becsben egyidejűleg — előreláthatólag pénteken — hozzák nyilvánosságra a bécsi találkozás részletes programját.

A Bécsben működő nemzetközi atomerő szervezet a Hruscsov—Kennedy találkozó sajtófőhadiszállásának rendelkezésére bocsátotta valamennyi tanácskozó termét, dolgozó- szobáját és technikai felszerelését. A Hofburg kongresszusi szárnyában a sajtóközpont berendezése már folyik. Kedden kezdődik meg a már akkreditált újságírók igazolása.

A Volksstimme, az Osztrák Kommunista Párt lapja vezető cikkben

Genfben a szerda esti órákban hozták nyilvánosságra a laoszi nemzetközi tűzszüneti ellenőrző bizottság május 20-ról keltezett jelentését a genfi értekezlet két társelnökéhez.

A jelentés beszámol a bizottság eddig végzett munkájáról, majd közli, hogy „a laoszi szembenálló feleknek javasolta,

1. adják ki újra a tűzszüneti parancsot, amely katonáiknak nemcsak a fegyverek használatát, hanem a provokáló magatartást is megtiltja;

2. egyezzenek meg, hogy a közlekedési útvonalaktól távolfekvő, vagy az ellenfél területén elszigetelten fekvő helyőrségeknek utánpótlást csak a tűzszüneti ellenőrző bizottság felügyelete mellett és az ellenfél közreműködésével juttatnak el;

3. ne hajtsanak végre berepüléseket az ellenfél területe fölé — kivéve a fentemlített és a tűzszüneti ellenőrző bizottság felügyeletével történő utánpótlás — szállítások esetén.

4. Az előforduló incidenseket egymás között vitassák meg a Na Mon- ban folyó tárgyalásokon”.

A bizottság hangoztatja, kapott panaszokat a tűzszünet megszegéséről, de a panaszok ellenőrzését nagyon megnehezíti, hogy nehezen állapítható meg félreérthetetlenül, milyen cselekmény minősül provokációnak. A jelentésből kiderül, hogy a bizottsághoz panasszal általában a laoszi lázadók fordulnak, ezzel szemben a laoszi törvényes kormány feje és a Neo Lao Hakszat Párt képviselője közölte a bizottsággal, azért nem adja át a tűzszünet ismételt megszegésének eseteiről készített hosszú jegyzékét, mert elő akarja mozdítani a jobb légkör kialakulását a genfi tárgyalásokon.

A bizottság jelentésében ezután közli a két társelnökkel, „aggodalommal értesül róla, hogy Laoszban fegyvereket és lőszerekét halmoznak fel, illetőleg újabb utánpótlások érkeznek”. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok nyíltan szállít újabb fegyvereket és katonai felszerelést a céljaik szolgálatába szegődött laoszi lázadóknak.

méltatja a bécsi Hruscsov—Kennedy találkozót és annak világvisszhangját. Az osztrák kormánylapok, az Osztrák Néppárt és az Osztrák Szocialista Párt lapjai továbbra is mértéktartóan, a találkozó helyszínének semlegességére utalva írnak a küJohn Kennedy elnök csütörtökön felszólalt az Egyesült Államok szenátusának és képviselőházának együttes ülésén. Felolvasta „az ország sürgős szükségleteiről szóló rendkívüli üzenetet”, amelyben az amerikai kormány másfélmilliárd dollár pótlólagos megajánlását kéri katonai célokra, valamint az űrhajózási munkálatok bővítésére.

Kennedy figyelmeztette üzenetében a kongresszust és az országot, hogy az általa javasolt és több évre méretezett „új cselekvési irányvonal” újabb 5—9 milliárd dollárt követel majd meg.

A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a szállítmányok nemcsak ez idő szerint fokozzák a feszültséget Laoszban, hanem bonyolult helyzetet teremthetnek még a laoszi béke helyreállítása után is.

Végül a jelentés szerint a „bizottságnak az a véleménye, hogy a lehető leghamarabb ki kell vonni azokat a külföldi személyeket — legyenek akár katonák, vagy katonai polgári alkalmazottak, technikusok, szakemberek, tanácsadók, vagy hasonló beosztásban működők —, akik az 1954. évi genfi egyezmény aláírását követően érkeztek Laoszba”.

szöbön álló tanácskozásokról. Ugyanakkor az osztrák közvéleményben hagy visszatetszést kelt a bajorországi Adenauer-párt sajtószolgálatának a bécsi találkozó elleni intrikája és az osztrák semlegesség ellen intézett támadása.

Az elnök javasolta, hogy gyökeresen szervezzék újjá a fegyveres erőket, növeljék a ten- gcrészgyalogság létszámát és bővítsék a „helyi háborúkban és gerilla-hadviselésben” felhasználható szárazföldi és légi fegyverzet gyártását.

Kennedy mindamellett azt mondta, hogy az Egyesült Államok „őszintén kívánja á békét”.

Miután kijelentette, hogy „az Egyesült Államok rendületlenül reménykedik a békében”, s a „vékső- kig el van szánva biztonságának szavatolására”, így folytatta:

„Ezekből az elgondolásokból kiindulva már hosszabb ideje úgy vélekedem, hogy helyes lenne személyes eszmecsere céljából találkozni a szovjet miniszterelnökkel. Kitűnt, hogy a júniusi bécsi találkozó mindkettőnk számára megfelelő, s az osztrák kormány volt szíves lehetővé tenni ezt a találkozót. Nem lesz hivatalod napirend és nem kerül sor semmiféle hivatalos tárgyalásokra. Ugyanakkor mi világosan le akarjuk szögezni, hogy

az Egyesült Államok szívén viseli a szabadságot és a békét, összhangban kíván élni az orosz néppel,

nem törekszik hódításokra, nem akar csatlósokat, nem kíván gazdaságot, csupán annak a napnak a beköszöntőt szeretné elősegíteni, amikor majd egyetlen nemzet sem emel kardot egy másik nemzetre.” (MTI)

A Lenin Kohászati Művek örökké zúgó, füstölgő, robosztus nagyolvasztóművének tövében kicsiny, fél- ereszes műhely húzódik meg. Ez a műhely a Karácsonyi gépészeti brigád működési színhelye. Úgy is lehetne mondani, második otthona. A műhely most kicsit zsúfolt, újonnan készített kocsiütközők tucatjai foglalják el a helyet.

A salaküst-kocsik — amelyeknek javítását végzik — most árván ácso- rognak a síneken. A brigádtagok rövid időre abbahagyták a munkát, s a műhely túlsó részén falatoznak. Szó alig esik, csak halk szöszmöiö’é hangzik, amint kibontják a magukkal hozott csomagot. Nagy Sándor, egy 26—27 év körüli, nyúlánk, olyan „belevaló” fiatalember, a tőle valamivel alacsonyabb, hasonló korú Pázmándi Bercihez fordul.

— Te mit hoztál?

— Úgy látom, az asszony főtt tojást, meg kávét csomagolt be. És a te csomagodban mi van?

— Szalonna. De valahogy nekem most ez nem ízlik.

— Nekem meg az enyém. Cseréljünk.

— Jó — bólint a másik, aztán kicserélik a reggelit.

Majdnem hasonló beszélgetés zajlik le két idősebb szakmunkás, Szta- niszláv József és Szilágyi Zsigmond között. Papp Pista, az új fiú, aki alig három hónapja dolgozik a háromszoros szocialista brigádban, eleinte furcsa, kiváncsi és tiszteletteljes pillantásokkal figyelte az ilyen mozzanatokat, de megszokta és ma már természetesnek tartja, hogy a brigádtagok úgy dolgoznak és úgy élnek itt, mintha testvérek lennének. Talán azok is. Valahogy olyan itt a légkör, hogy mind

közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz

az emberek. Sztaniszláv, Perecsi, Szilágyi miskolci lakos. Távol laknak egymástól. Itt, a munkahelyen lettek jóbarátok. Ugyanilyen közvetlen, szoros barátság alakult ki a miskolci Nagy Sanyi, s a nyéklád- házi Pázmándi Berci között is. Igaz, ebben része van a brigádnak is. Egy ízben a brigád jó munkájáért négy színházjegyet kapott. Először úgy volt, hogy, a brigád négy tagja megy az előadásra. Erre azt mondta a brigádvezető:

— Adjuk a két fiatalnak mind a négy színházjegyet — nagyon jól dolgoztak, megérdemlik. — vigyék el asszonyaikat is. Legalább megismerik egymást.

így aztán az „Egy szerelem történetét” a két házaspár közösen nézte meg. Igen összebarátkoztak, s Páz- mándiék szívélyesen mondták.

— Vasárnap aztán feltétlenül gyertek ki hozzánk.

Nagyék ki is mentek Nyékiád házára. Kellemesen töltötték a napot. Most meg Pázmándiék hivatalosak Miskolcra. Az eseten fellelkesülve, Pázmándi most meghívta magához az egész brigádot, s a tagok az invitálásnak előreláthatólag a jövő hónapban eleget is tesznek.

Persze az igazi barátság, a munkásszolidaritás nem a kellemes időtöltésben mutatkozik meg igazában. Egyízben Pázmándit gyomorvérzéssel kórházba szállították.

— Megnézzük a gyereket — határozták el a brigádtagok — és ha valamiben segíteni kell, segítünk. Műszak után villamosra ültek, s elmentek a kórházba. Pázmándi — no meg a többi beteg — nagyot nézett, amikor a brigádtagok megjelentek ajándékkal. Pázmándi három hétig volt a kórházban, ez idő alatt többször meglátogatták munkatársak Páz- mándiné egész meghatódott.

— Nagyon rendes emberekkel dolgozol együtt — mondta férjének —, most már megértem, miért lelkesedsz értük annyira.

Tavaly igen nehéz helyzetbe került Szilágyi Zsiga bácsi, öt Pestre, az Üllői úti kórházba vitték, felesége Dedig idegösszeroppanással a Semmelweis kórházba került. Az asz- szony levelet írt a brigád vezetőjének, segítsen, mert nehéz helyzetbe került. Karácsonyi elvtárs szóvá- tette a brigádban.

— Én eljárok a szakszervezetben, utaljanak ki segélyt, de hogy értesítsük erről Szilágyi elvtársat?

Nagy és Pázmándi egymásra néztek:

— Mi elmegyünk Zsiga bácsihoz — mondták. Szabadságot vettek ki, saját költségükön felutaztak Budapestre. Óvatosan közölték Zsiga bácsival, mi történt az asszonnyal, de megnyugtatták, ne aggódjék, a brigád segít.

Ezek az apró mozzanatok sejtetik, hogy a brigád

olyan emberi közösséggé

kovácsolódott össze, amely

nagyszerű tettekre képes

Ezeket a tetteket jelképezik a műhelyben sorakozó ütközők is. Ugyanis, amikor harmadszor határozták el, hogy szocialista brigád lesznek, ösz- szedugták fejüket, mit lehetne tenni.

— Csináljunk kocsiütközőket — javasolta valaki. — A brigádszer- zodésbe így aztán beiktatták, hogy napi munkájukon kívül — terven felül — 80 darab kocsiütközőt készítenek. Úgy látszott, Ígéretüket nem tudják teljesíteni. A kicsiny műhelyben senki sem értett a hegesztéshez, márpedig az ütközőkön sok a hegesz- tenivaló. Azt mondta a brigádvezető.

— Fiúk, valahogy meg kellene oldani ezt a hegesztést.

Nagy Sanyi, meg egy görög elvtárs, Gadzsarosz Dimitrisz vállalkoztak rá, hogy megtanulják a hegesztést. Részt vettek egy tanfolyamon, amelynek eredményeként nemcsak az ütközőkön végezték el a szükséges hegesztéseket, hanem most már az üstök, üstkocsik hegesztésénél sem szorulnak más műhelyek segítségére. (Az elkészült 80 ütköző értéke mintegy 160 ezer forint. Százhatvanezer forint terven felül...)

A kicsiny emberi közösség lelke és formálója a brigádvezető. Karácsonyi Lajos elvtárs. egy 50 év körüli, jólmegtermett géplakatos. Benne a politikai, szakmai tudás párosul a jó emberismerettel,, a megfelelő nevelési módszerrel. Vannak a brigádban olyan emberek, akikkel másutt se- hogysem voltak megelégedve, örültek. ha megszabadultak tőlük. Karácsonyi elvtárs mellett pedig olyan emberekké váltak, hogy a brigádvezető nem engedné más helyre őket. Mi a módszerének titka?

_ — Ismerem az embereket — mondja. — Minden ember más-más egyéniség. Az egyik érzékenyebb, a másik nyersebb, a harmadik lobbanékony, a negyedik flegmatikus stb. Ha az egyikre egy kicsit haragosabban néznék, vagy a hangomban árnyalatnyi elégedetlenség, ingerültség volna, ez az ember egy hónapig nem tudna rendesen dolgozni, azon rágódna, miért haragszom rá. Ennél szép szóval mindent el lehet érni. A másikat esetenként biztatni kell. A harmadiknál a becsületre apellálni, a következőnél politikai, társadalmi érvek hatnak. Nálunk a torzsalkodás. a marakodás eléggé ismeretlen fogalom, száműztük a káromkodást. Mire való is ez? Szép szóval, emberséggel, megértéssel, jóindulattal mindennél többre lehet haladni.

Mennyire igaza van. És milyen jő lenne, ha minden brigád, mindén munkaközösség ilyen melegen érző emberi közösséggé olvadna össze Csorba Barna

Az SZMT gyermekkórusa

a budapesti Tavaszünnepen

Május 27-én a Budapesti Pedagógus Szakszervezet rendezésében Tavaszünnep címén kórushangversenyt rendeznek a budapesti Zeneművész* Főiskolában. Vidéki énekkarok közül a komlói általános iskola kórusát, Tóth Ferenc vezényletével és Miskolcról az SZMT gyermekkórusát hívták meg szereplésre.

Az SZMT gyermekkórusa tavaly már nagy sikerrel lépett fel hasonló rendezvény műsorában a Zenemű- i veszeti Főiskolán. Az énekkar most

I Kodály. Bartók és Hajdú műveit adja majd elő, Erdélyi Laszloné vezényletével.

Jól dolgozik a szemerei Reménység Tsz

tagsága

Nagy lendülettel folyik szövetkezetünkben a munka, különösen a növényápolás. Most leginkább a kertészet dolgozóit illeti dicséret, akik nagy gonddal végzik a palántázást. A kertészet idős nödolgo- zói nagyon jó munkát végeznek, élükön K. Kovács János bácsival, a brigádvezetővel, akit szinte kora reggeltől késő estig a palántái között lehet találni.

Ez a felvételünk a kertészet dolgozóit ábrázolja, írja:

Tamás László, Szemere.

Amikor égy nemrégiben összekovácsol ód ott.

nagy család azt mondja: — No, ezt is megcsináltuk, ismét tettünk egy lépést előre, akadnak kételkedők is.

— Talán nem is igaz. Hátha nem lesz abból semmi.

Kételkedéseik, vitáik közepette érik a közösség gyümölcse a tiszaladányi Magyar Róna Termelőszövetkezetben is. Természetesen ehhez hozzá kell még tenni, hogy a Magyar Rónában hétről- hétre találhat az ember valami újat. valami jót. Most is mosolyogva újságolja az elnök:

— Holnap újra előleget osztunk. Most már másodszor. Tíz forintot egységenként, a tervezett negyvenegyből.

— Bizonyára van is öröm!

__

— Öröm? Persze hogy van. De kételkedés is. Tegnap azt mondja az egyik fogatos: „Te Nagy élvtárs, azután nem humbug ez? Nehogy becsapjatok!”

K. Nagy elvtárs, az elnök nevetett, s megnyugtatta a kételkedőt: úgy van, ahogy a vezetőség közölte. Holnap jöhettek a pénzért.

Azonban az egész kérdés mégsem nevetséges. Néhány hónappal ezelőtt, bizony jónéhányan — bar beléntek a közösségbe — kételkedtek.

— Hátha nem lesz, jó. Hátha nem keresünk majd annyit mint azelőtt. — S a kételkedést nem könnyű eloszlatni...

A mostani elölegosztás, a „lótáppal” egyetemben — mert a lovakat még nem vonták össze — közel 60 000 forinttal gyarapítja a tagságot. Legutóbb. áprilisban még kevesebb volt az előleg, *8y negyvenezer körüli összeget, tett ki. Most 'V-rl. több, mert április óta ismét léptek egyet előre.

— Van pénzünk bőségesen. Nem hitelre dőlEgy lépéssel előbbre...

Tiszaladányi jegyzet

gozunk, mert azt szégyellnénk — mondja Nagy elvtárs, Molnár Sándoi főkönyvelővei egyetemben.

— És éppen ez a „van” a boldogulás forrása.

A tiszaladányiak, ■*“"£«

hozzáfűzték:

— Ha már így van, akikor igyekszünk megmutatni, mit tudnak a ladányiak. — S a megalakulás utáni napon már trágyát szállító szekerek lepték el a határt. S azóta sincs megállás. Ügyannyira nincs, hogy néhány héttel ezelőtt, a krumplivetés idején — hamarosan szedik az újkrumplit — az asszonyok csaknem hajbakapiak a munkán. Azóta persze van munka bőségesen, hiszen megkezdődött a kapálás, a palántázás a kertészetben. S itt meg kell állni egy pillanatra.

— Eddig, csupán a kertészet közel húszezer forintot jövedelmezett — mondja a főkönyvelő.

— S ez végeredményében a kezdet. Mert hamarosan szállíthatjuk az új zöldséget, hagymát, borsót. S ellenértékként — ömlik a pénz. — Készítettek is olyan melegágyakat, hogy ellátják palántákkal a szomszédos termelőszövetkezeteket is. De milyen palántákkal! Az egyik termelőszövetkezeti tag valahogy így emlegeti ezt:

— Ügy látszik, a termelőszövetkezetet még az isten is segíti. Mert tavaly az én palántáim se- hogyse sikeredtek. Most meg olyanokat neveltünk, hogy én már húsz év óta nem láttam ilyet.

A tiszaladányiak másik pénzforrása a kosárfonás. Hatvantagú kosárfonó brigádot alakított a Magyar Róna és eddig több mint hetvenezer fo-.

rintot kaptak készpénzben az elszállított .kosarakért. Azonban fejlődőben van a harmadik „pénzforrás” is: az állattenyésztés.

— Ezt szorgalmaztuk a legjobban — sorolják az irodában. — Május elején összehoztuk a közös szarvasmarhaállományt. — Százhuszonegy darab szarvasmarhát helyeztek el a közös istállóban. Persze ez három hét alatt még nem sokat hozott a konyhára, de milyen öröm újságolni:

— Napról-napra nagyobb a fejési átlag. Tegnap már elértük a hat litert. S ezt megkétszerezzük hamarosan.

És ott van a csibenevelés! Az asszonyok napokon át rendezkedtek, takarították, meszelték, renoválták a csibenevelőt. Néhány napja megérkezett 3000 darab pihés arany. Mert ahogy az önkéntes gondozók:, Gazdagné, meg Csikainé mondják, arany lesz abból a közösségnek.- A van, az eredmények persze egyre jobb kedvre hangolják az egykori kétkedőket. így azután általában nem is azzal van baj, hogy kevés a munkaerő, hanem azzal, hogy mindenki kötelességének tartja mindenről elmondani a véleményét.

— Ezért alszom én keveset — mondja az elnök. — Este éjfélig itt tárgyalgatunk. hajnalban meg már akár akarok, akár nem, négykor ki kell ugrani az ágyból. Mert biztos ami biztos, a tagság hajnalban mégegyszer meg kívánja beszélni a teendőket. — Ez persze mindennél szebben bizonyítja, hogy a tagság hazatalált.

a tiszaladányiak. Igv lépegetnek egyre előre, S a haladásuk egyik kiapadhatatlan forrása: az akarat, az ésszerű munka, a boldogulás munkába öntött óhajtása.

Barcsa Sándor

így dolgoznak

Geníbeíi nyilvánosságra hozták a laoszi tűzszüneti ellenőrző bizottság május 20-i jelentését

Kennedy újabb összegeket kér fegyverkezésre