Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-16 / 89. szám
▼fcsSrtum, tm. Április 18. 88® AKM AOY ARORS® A<i 7 Nylon kesztyű, tűsarkú cipő — és ami kell még Novajidrányban £“cs* nosan öltöznek. Az ilyen hír messze eljut a falu határától. Nos, mi elindultunk ellenőrizni, hogy igaz-e ez, s megnézni őket nem éppen ünnepi díszben, hanem munka közben. S mivel a téesz leányairól van szó, első utunk a Vörös Csillag Termelő- szövetkezetbe vezetett. Az elnök elv- társ szívesen szolgált felvilágosítással: — A Bársonyos mentén keressék őket Ott dolgozik néhány társával Horváth Ica. Déli nap tűzött a Bársonyos patak frissen zöldellő partjaira. Jobbra és balra innen messzire nyúlik el a nagy közös föld: a termelőszövetkezet földje. Kémleltük a határt, kerestük a lányokat. Mindhiába! Csak két parasztember üldögélt, falatozott a parton. — A lányokat keresik? Frissek azok, kérem, mint a csík! Ebédig végeztek a munkával. Most dél van, utána már biztosan a melegágyaknál lesznek. Arra ni, a faluban, a torony irányában! — Horváth Ilona is ott lesz? — Ott a’! Indultunk volna már vissza, amikor az egyik ember, Stefán József utánunk szólt: — Osztón mi járatban keresik? Fel is tápászkodott, felénk lépdelt, s némi idegenkedéssel kérdezte: — Csak nem akarják tőlünk elvinni? Lám, lám! Hát ennyire ragaszkodnak errefelé a fiatalokhoz a téesz tagok? Vajon miért? Semmi válasz. Nem ellenséges, kínos csend volt ez, hanem inkább olyan hallgatás, amikor az emberek nem tudnak mit válaszolni, nem tudnak ellenérveket felhozni (nem tudnak vitába szállni, mint az imént B. Mariskával kapcsolatban). Ilyenkor az úgynevezett hetedik érzékük már helyesli a másik igazát, elismeri saját tévedését, de valami mégsem engedi, hogy ezt hangosan ki is mondja. Valami régi, maradi, rossz, „ha eddig megvoltunk így, ezután is megleszünk” elv, amelyben már ők sem hisznek* de amit alkalomadtán jó odavágni az érdeklődő furcsa kérdéseire, s önmaguk megvédésére. — Maguk hová mennek szórakozni? — törtük meg a csendet. — Televíziót nézni, meg mozit a kultúrotthonban. — S mire vágynak? — Hát... Szórakozni... Sörkert az lehetne és cukrászda ... Meg vőlegény! ... — összenevettek. Ezeket hallottuk, s eltűnődtünk: vajon, ha ezeknek a lányoknak az anyját, nagyanyját megkérdezték volna hasonló idős korukban, mi lett volna a válasz? Nem az-e:. jusson harapnivaló az asztalunkra mindennap, teremjen jól a vékonyka föld, vagy legyen elég napszámos munka a család számára... Miért nőm KISZ-tag minden Fiatal? Ki a hibás? Legegyszerűbb lenne rámondani: a KISZ-titkár. Miért nem szervez? Nem beszéltünk Ács Lászlóval, de annyit így is megtudtunk róla. hogy igen derék ember, kiváló traktoros, jó titkár, rendszere—--•-ért rnftr ismét&z elnök elvtárs mondotta, amikor a melegágyaknál szorgoskodó lányokat néztük. (Mert kerékpárján az elnök mindenütt megjelenik.) Figyeltük a lányokat. Fiatalok, »'issek. — Ha jól dolgoznak, biztosan meg van a látszatja! — jegyeztük meg. Vállvonogatás. Mi ez? — csodálkoztunk — mégsincsenek megelégedve? , — Azt hallottuk, hogy csinosak a lányok ebben a faluban. Kiváltképben B. Mariska! — próbáltuk indítványozni a beszélgetést. Sikerült. Túlságosan is, mert minden lány egyszerre kezdett beszélni. •— B. Mariskának könnyű. Fixe van! — De nem is neki van a legszebb ruhája! — Olyan nekem is van, még szebb is! — Dehogy ő a legcsinosabb! S megkezdődött a lányok között a vita .., Sok vélemény elhangzott, a legérdekesebbnek mégis ezt találtuk: —- Nylon kesztyűnk, nylon ruhánk, tűsarkú cipőnk nekünk is van! Mondta ki-ki a magáét, de a szavak között ott bujkált valami elégedetlenség. Mit kívánnak még? Hi- szen a lányoknak Őrök tulajdonságúk, hogy a legnagyobb örömeik kö- Jú tartozik, ha szép, divatos ruhákban járhatnak. Ahol pedig szép ruha, ?>Pő van, ott másra is telik: jó ételekre, bútorokra, szórakozásokra. Az utóbbiról Horváth Ilonka tájékoztatott: — A párthelyiségben minden héttőn este együtt van a kultúrcsoport: táncpróba, színdarabpróba. Mert színdarabot is előadtunk már, három- mlvonűsosat, a „Hinár”-t. Ping-pon- Sozni js Jehet, de azt inkább csak a tiúk szoktak. Klubdélutánokat is rendezünk, mi lciszesek. Mégis, mi a lányok elégedetlensé- Eének oka? Hol a hiba? '— Itt maguk között kik a KISZtagok? — fin — mondta Horváth Ilona. —■ ßs még? Csend.'A kezek fürgén mozogtak, »sztították a melegágyakat, de az ajkak mozdulatlanok maradtak. Miért nincs több tagja a KIS21sen megtartja- a taggyűléseket, elbeszélget a fiatalokkal, kiszesekkel és kiszenkívüliekkel egyaránt. Nem ő a hibás. A hiba okai szerintünk ugyanazok, amelyek a hallgatásé: még mindig idegenkednek a változástól, az újtól. Pedig magukban már ők is tudják, elismerik, hogy az lenne a helyes: odaállni, csatlakozni a kiszesekhez. S ettől a gondolattól már csak egy lépés a tett. fin*ni termelőszövetkezet a Vö- rícioi rös csillag. Egy éve alakult. Kezdeti nehézségek még vannak, de lám — mint elmondották — van már ünnepnap a lányokon is nylon kesztyű, tűsarkú cipő. És ugye, ez határozottan biztató? Jövőre több eredmény is lehet. Rajtuk múlik. Saját földjükről a saját termést csak saját munkájukkal növelhetik. Nemcsak a novajidrányiak!... S a közös föld a fiatalokat is közös szövetségbe fogja, ahol közös a munka, a szórakozás, a művelődés. Mert ugye, a nylon ruha mellé az utóbbi is „elfér”? ... Ruttkay Anna Feldolgozzák Szikszó történetét Szikszó kulturális életének vezető emberei elhatározták, hogy feldolgozzák községük történetét. E cél érdekében alakult a közelmúltban a Helyi Történeti Szakkör, melynek elnöke Kollár István, a járási párt- bizottság ágit. prop. titkára. A szakkör titkárának Ádám István történelemszakos tanárt , választották. Tagjai között orvosok, mezőgazdászok, tanácsi szakemberek vannak. A kutatás igen érdekesnek ígérkezik. A történelmi adatokon kívül összegyűjtik a mezőgazdaság régi munkaeszközeit is — például a faékeket —,, melyeket aztán múzeumban helyeznek el. A munkába a fotószakkört is bevonják, és ahol szükséges, fényképeket is készítenek. A végzett munka eredményéről bizonyos időközönként kiadványokat jelentetnek meg. A szakkör tagjai már elkezdték a munkát VARSÓI KÉPESLAP A Szovjetunióban tett felejthetetlen utazás után, hazafelé jövet rövid időt Varsóban, a baráti Lengyel Köztársaság fővárosában töltöttem. Érdeklődve néztem a lengyel főváros utcáit, a várost, amely Sztálingrád után talán a legtöbb kárt szenvedte a második világháborúban és amelynek lakossága csaknem egészében elpusztult. A háború kezdetekor 1,4 millió lakosa volt Varsónak. A felszabaduláskor mindössze egyszázezer. Lakosainak száma még ma, tizenhat évvel a felszabadulás után, sem érte el a háború előttit. Jelenleg 1,2 millió ember él az újjászületett városban. Újjászületett város. Igen, ez a helyes kifejezés, mert Varsóban, ebben a csodás nagyvárosban alig-alig találunk utcákat, tereket, vagy éppen házakat is. amelyek a háború elődről maradtak volna, amelyek ne hirdetnék egy szörnyű pusztítás és utána egy nép, egy magára talált nép újatteremtésének nyomait. Épül Varsó még ma is. Üj város nőtt a régi romokon, de az ultramodern bérpaloták, középületek sorában még itt-ott némán vádolnak a háborúban lerobbantott, lebombázott, egykor boldog családoknak meleg otthonokat biztosító házak romhalmazai. Mind kevesebb már az ilyen rom Jellegzetes, modern varsói ház. Varsóban, mind több négyzetkilométert foglalnak el az impozáns lakótelepek, szemgyönyörködlető a ragyogó hivatali negyed, gyönyörű sugárutak, körutak szelik át a várost, hatalmas térek teszik levegőssé és az új épületek sokszínű loggiái 'üde színfoltokban verik vissza a tavaszi napfényt. Természetesen megnéztem a Tudomány és Kultúra Palotáját is, amely a nemrég látott moszkvai Lomonoszov egyetemet idézte emlékezetembe. Jártam a belsejében is. Sokáig kószáltam az idegen könyvek csarnokában, ahol a világ minden sajtóterméke feltalálható, megcsodáltam a szépen kiképzett termeket, lépcsőházakat, megtekintettem egy modern képzőművészeti kiállítást is és voltam a Kongresszusi Teremben. Éppen egy országos bányászértekezlet folyt ott. A terem maga csodálatraméltó. Amfitheátrumszerüen kiképzett, a kagylóalakú nézőtéren, a süppedős bársonyfotelekben háromezernél többen vettek részt az értekezleten, mindegyikhez külön hangszóró, amelyet az előtte lévő szék ,támlájába építettek, közvetíti a hangot. Az érteTipikus, újjáépített óvárosi házak. kéziét résztvevőin kívül, körben még mintegy 1000 hallgató lehet részese a Kongresszusi Terem gyűléseinek. A tanácskozó bányászok nagyon szívesen fogadtak bennünket. Egy közülük a közelmúltban Tatabányán járt. tapasztalatcserén, örömmel mesélt magyar- országi élményeiről és az értekezletről, ami éppen jelenlétünkkor folyt: a lengyel bányászok új munkasikerekre készülnek, új feladatokat vállalnak s azokat tanácskoztak meg. Varsó sok-sok történelmi emléke elpusztult a háború alatt. De a lengyel nép igen nagy erőfeszítések árán ápolja, restaurálja a még meglévőket, és az új város új épületsorai ellenére is szinte belengi Varsót a történelem levegője. Felkerestük az óvárost is. A szűk, többévszázados utcák bája mindenkit megragad. Azonban nemcsak bájról, hanem építészeti műemlékekről, értékekről kell beszélnünk. Érdemes megjegyezni, hogy a lerombolt, óvárost a varsóiak régi fényképek, tervKészlet a Kereskedők teréről. rajzok alapján úgy építették újjá, hogy a régi városkép sértetlen legyen. A házak homlokzatai a régi, többévszázados képet mutatják, belül azonban minden a legmodernebb. Legszembetűnőbb ez a Kereskedők A felkelés emlékművének domborműve. terén, ahol még a boltocskákat is a régi két és fél, három évszázados kirakatokkal, portálokkal építették újjá, azonban bent a boltban a legmodernebb árukat lehet megvásárolni. Érdekes Varsónak az éjszakai élete. Sok vonatkozásban újszerű a mi számunkra, mert fel-felbukkan benne némi kozmopolitizmus. Különösen szembetűnik ez a bároknál, az éjszakai szórakozóhelyeknél. Meghökkentő volt nekünk, hogy a Tudomány és Kultúra Palotájában, ahol számos egyéb művelődési intézmény mellett három színház és több mozi is szolgálja a dolgozók kulturális igényeit, éppen a Kongresszusi Terem alatt, „Kongresszus Bár” néven mondain éjszakai lokált rendeztek be „coctail bár”-ral, „dancing bár”-ral tarkítva, és meglehetősen borsos belépődíj ellenében ott olyan éjszakai lokálműsort mutatnak be, amely nehezen egyeztethető össze a szocialista kultúra minálunk ismert fogalmaival. A Zsidó Tanács kiégett épülete az egykori gettóban. Aid Varsóban jár, nem mulaszthatja el, hogy elzarándokoljon ahhoz a helyhez, ahol a második világháború legszörnyűbb eseményeinek egyike lezajlott és ahol egyben egy üldözött népcsoport, csodás hősi felkelésével, örökre beírta nevét a történelembe. Az egykori varsói gettó helyén hatalmas új bérpaloták vannak napjainkban. A földig rombolt épületek eltűntek, mint ahogy elenyészett a varsói gettó 400 000 áldozata. Egy-két véletlenül épségben maradt fal és azon a többnyelvű emléktáblák, egy hatalmas, üresen hagyott térség mellett a gettó egykori önkormányzatának, a Zsidó Tanácsnak épülete maradt meg csak a szomorú múltból. A térség közepén pedig impozáns, nagyméretű emlékmű, amelynek márványanyagát jórészt a Hitler által odaszállíttatott és a fasiszták dicsőségére emelni kívánt diadaloszlop anyagából állították össze — hirdeti az egykori gettó hősi felkelését A gyönyörű dombormű az emlékmű oldalán emlékeztet a fasizmusra, a szörnyű áldozatokra, és arra a hősiességre, amellyel A felkelés emlékműve az egykori gettó helyén. a varsóiak felkeltek a német megszállók ellen. Pusztulásuk előrelátható volt, de nem mentek engedelmes barmok módjára a vágóhídra. Hősként, haltak meg négyszázezren. Emlékművük nemcsak az ő hősiességüket, áldozatukat hirdeti, de mementóként figyelmezteti az egész világot: soha többé fasizmust! Sok varsói lakossal beszélgettem. Beszéltem egy pózna nival is. Bár egymás nyelvét nem értettük, de volt közös élményünk, ahol közös nyelvet tanultunk: a háború utolsó időszakában lengyel politikai foglyok tízezreivel voltam náci koncentrációs táborokban. Valamennyien megtanultuk a láger „konyhanyelvét.” Üj ismerőseimmel most találkoztam először, élményeink mégis közösek voltak. Közös a jelenünk is: a szocializmus építése, — közös a célunk: a béke. Ezekkel a gondolatokkal búcsúztam Varsótól, a fasts- mus által elpusztított és a szocialista rendben újjászülető várostól. Benedek MfkUto
