Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-09 / 83. szám
'asárnap. 1901. április 9. BSZAKMAGYARORSZAO 7 Jártamban — keltemben aaiawimmiMU—i<‘^tt3g«ggaaT;inMrniiiiii.iiiin..iii — ...................... T avaszi séta Miskolcon I oholok. Végig a főutcán. Kél perc múlva fél kilenc. Úristen, már megint elkések!... No, egy kis hajrá! Talán még beérek az utolsó pillanatban. Már csak 50 méter. Már csak húsz. Valaki örvendezve felkiált, megragadja váltamat, megpödörít, s egy pillanatra úgy érzem, hogy én vagyok a ligeti ringlispil. Bosszankodva próbálom. helyreállítani közép-európai egyensúlyomat, s próbálok sza- j badulni egy odalihegett „szervusz- j rohanok”-kai. Nem enged. j — Bogy vagy mindig? — kérde- ■ zi lassan, kényelmesen. Most mit mondjak? Magyarázkodásra nincs idő. Már csak egy fél percein van. Még mindig nem en- I ged. — Várj. Majd megmagyarázom j — kapom Icaion hirtelen, s vonszo- I lom magam után, másfél métereket lépve. Na végre! Itt a szerkesztőség. Barátnőm,, régi iskolatársam, akit ezelőtt vagy öt évvel láttam utoljára, döbbent elképedéssel mered rám, mint egy őrültre. Otthagyom. A lépcsőről még visszakiabálok neki, hogy meg ne sértődjön: — Most nincs időm. Majd megtelefonálom, hogy hogy vagyok ... — Tudod mit? Már nem is érdekel! — ordítja vissza. Most én hépedek el. Aztán legyintek: hiába! Ő nem tudhatja, mi az: időben beérni!... Egy hét múlva értesültem tévedésemről. Iskolatársam dolgozik. /I Közlekedési Vállalatnál forgal- i mista... • át akkor nagyon szépen köszönöm, és elnézést leérek a zavarásért — csuktam be a jegyzetfüzetemet, miután már elkészültem a hivatalos' megbeszéléssel. Riportalanyom, H. J.-nc még szíves szóval tartóztatott, ne siessek, olyan jól beszélgetünk, éshát már készül egy jó erős fekete, egy ci'garellányi szünet, máris megkóstolhatjuk, különben is kiváncsi a véleményemre. Rágyújtottunk. Közben H. J.-né a családjáról beszélt. — Van három fiam. Nahát, azokat látni kellene! A legidősebb már kamaszodik. A legkisebb még óvodáskorú. De hogy mi baj van velük!... Képzelje, mg reggel is... Felébredek, nézek az asztalra, egy cserebogár mászik a térítőn. Egy jól megtermett, borostyánsárga cserebogár. Nem vagyok ijedős természet, de már-már ugrottam volna ki az ágyból, amikor észreve- szem, hogy a szőnyegen, a papucsom mellett is van egy. Az nem mászik, de van. Óvatosan körűig kémlelve léptem most már le és kiáltottam át a másik szobába legnagyobb fiamnak. Te Péter — mondtam neki —, hogy kerülnek ide ezek a cserebogarak? — Eéén nem tudom! — meresztette csodálkozó-kerekre nagy fekete szemeit. — Nem tudod? Hát akkor hogy kerültek ide? ablakon keresztül mégse repülhettek be. mert zárva volt... — Ja? — mondta erre elsőszülöttem —. én csak azt nem tudom, hogy ide hogy kerültek. Mert én tegnap a hallban lettem le a skatulyájukat ... I elölték” a riportomat. Ez pe” J dig igy esett: , Ülünk a szerkesztőségi szobában, megbeszéljük, hogy most már aztán igazán meg kell írni ezeknek a selyemréti magasházaknak a históriáját. Mert mégiscsak abszurdum, hogy a tizedik, vagy az ég tudja hányadik határidőt tűzték ki és hagyták el az átadásukra, és még mindig sehol semmi. Ki ezért, a felelős, mi az oka a határidő húzás- halasztásnak? Megbeszéltük, hány luk-v etettük, melyik vállalathoz, szervhez kell fordulni, kivel interjúzni, onnan hová. merre menni. Kész! Első állomás: városi tanács tervosztálya. Talán először telefonálok, hogy bent van-e az osztályvezető, aki az egyik legilletékesebb. Bent volt. — Szóval arról lenne szó. hogy mi is van a selyemréti bérházakkal . .. vagyishogy az új magasházakkal? Mikor adják már át végre. Es mi az oka, hogy még nem adták át? — Ki mondta, hogy nem adták át? Ma átvettük, holnap költözhetnek a boldog tulajdonosok... Bumm! Ez igen! így még nem örültem egy témám „lelövésénck” sem . (róva) liiztosítsis az egés* portára t’pvaszidőben nem egyszer megtörténik, hogy a legelőre kihajtott állunk örömükben ficánkolni kezdenek, ‘ gyakran olyan kárt tesznek egy- 1 sban, hogy kényszervágást kell almazni. ** - Sok ilyen esetet említhetnék a h oraljaújhelyi járás területéről is 5 mondja Buray László, az Állami 'tositó sátoraljaújhelyi kirendclt- <ének vezetője —. hiszen az állast könnyen érheti baleset, sze- eupséUenség. És milyen nagy segítséget jelent olyankor a tsz-gazdák- |Hak a háztáji biztosítás révén kifizetett kártérítés! A termelőszövetkezeti tagok részére létesített háztáji biztosítás kiterjed jég, tűz, baleset, állatelhullás folytán keletkezett Icátokra, s ezért összesen évi 130 forint dijat kell fizetni. Ennek ellenében, ha az állatot szerencsétlenség éri, tehenenként 1000 forint kártérítés jár a gazdának. Aki ezen felül még évi 20 forintért, úgynevezett legeltetési biztosítást, is köt, annak nem 1000, hanem 2000 forintot fizetünk, ha az állatot künn a legelőn éri szerencset- Ipnscg. Amint az Állami Biztosító könyvelésének számoszlopai mutatják, nagyon népszerű a termelőszövetkezeti gazdák körében a háztáji biztosítás. A járás területén, elsősorban az állattartásáról híres Bodrogközben: Karcsún, Karoson, Pácinban, Cigán- don, Tiszakarádon, nagyon sok tsz- tag kötött háztáji biztosítást. Mindez azt bizonyltja, hogy a sátoraljaújhelyi járás gazdái nemcsak szakértelemmel nevelik, hanem féltik, óvják is szép állataikat. S ha mégis baleset érné jószágaikat, a háztáji biztosítás alapján, az Állami Biztosító kárpótolja őket az elszenvedett károkért. Fehérjeár ecep tor v A fehérjeteslek és Összetevőik, a áukleinsavak, döntő szerepet játszanak az idegingerek közvetítésének folyamatában — jelentette ki Hacsa- tur Kostojanc, neves szovjet fizioló- Bus. Kostojanc professzor és munkatársai a Szovjet Tudományos Akadémia "morfológiai intézetének laboratóriu- Vlában 20 éven ál tanulmányozták az ■idegrendszer munkájának biokémiai alapjait. Az acetilkolin és az ideg- végződések ingerlése folytán az ideg- rendszerben keletkező más anya- Ook hatásának körülményeit vizs- Bálva, Kostojanc néhány évvel ezelőtt, kiderítette, hogy az acelilko- Hn bizonyos reagáló fehérjecsopor- tok révén hat az egyes szervekre. Nemrégen Tigran Turpajev, a laboratórium egyik munkatársa az élő szervezetből új fehérjefajtát választolt ki, amely, mint ahogy a kísérletek mutatták, elsőként lép kölcsönhatásba az acetilkolinnal. Ez az a fehérje-receptor, amelyet sok or- *zág tudósai már régóta keresnek. Kostojanc véleménye szerint a hukleinsavak legalább olyan szerepet játszanak az idegbehatások bonyolult folyamatában, mint a fehér- fék. A vizsgálatok, során tisztázódott, hogy az emberi szervezetben a kémiai, a fizikai és a. biológiai folyamatok együttesen érvényesülnek. Kostojanc véleménye szerint az idegrendszerben végbemenő folyamatok tanulmányozása lehetővé teszi az ideg- és pszichikai zavarok észszerű gyógykezelési módszereit kidolgozó tudománynak, hogy megtalálja az emberi és állati idegrendszer működésben zavarainak gyógyítására szolgáló módszereket. KÖZLEMÉNY. A BM Miskolc Városi Rendőrkapitánysága felhívja a motorkerékpár ős kcrékpártulajdonosok figyelmét, hogy a jármű elhagyására vonatkozó KRESZ- szabáiyokat az, eddigieknél fokozottabban tartsák be, hogy ezzel csökkentsék a járművek ellopásának lehetőségét. Minden esetben tartsák be a KRESZ 58. g. 3. bekezdésében foglalt rendelkezést, mely szerint: „Kerékpárt (motorkerékpárt) közúton őrizetlenül hagyni \ csak abban az esetben szabad, ha a kerékpáros megfelelően (lakattal, lakattal lezár: drótkötéllel. stb.) gondoskodik arról, hogy a kerékpárt más személy ne használhassa.” A fenti szabályok betartását az erre illetékes szervek az eddigieknél fokozottabban ellenőrizni fogják és a rendeletek megszegőivel szemben foganatosítják a törvényben előírt eljárásokat. Cseszár Vilmos, r. őrnagy, a kapitányság vezetője Nagy érdeklődés kíséri még a kuglibabák állítását is a Tanáesház lérí mintaóvoda kertjében. A kert Fő-útján munkások dolgodnak. A Miskolc Városi Tanács 1 millió forintos költséget szavazott meg a Népkert rekonstrukciójára, ennek keretében pormentes járdát építenek a Felszabadítók óljától a fulballpá- lyáig és a Budai utcáig. A középső út mentén, az egyik pad mellett festőállvány, kifeszíteU vászon, s rajta megelevenedik, szinte életre kel a Népkert egy darabja. Csabai Kálmán Munkácsy-díjas festőművészt az arra haladók körüláll- jók, figyelik minden mozdulatát, kísérik tekintetének febbenéseit. Az embert szinte húzza a szabadba a napfény. A rügyfakadás, a langyos szellő feszültséggel telíti a levegőt, tavasz, és most már az is biztos, hogy tartós lesz a jóidő. merthiszen megkezdték az útburkolókövek fel— Mi lesz a kép címe? — tudakozódunk mi is. egy pillanatra feltartva munkájában a művészt. — Még nem tudom pontosan. Tavasz a Népkertben, vagy Népkerti tavasz ... Szeretném érzékeltetni képemen a természetnek ezt a gyenge kis nyújtózását. A tavaszvárást. No, és megmutatni persze azt is, hogy Miskolc szebb, sokkal szebb, mint amilyennek — szidják... túláradó jókedvet idézve, s nagyokat, mélyeket szippantunk a friss föld- és napsugárillatból. Ilyenkor sétálni jó, nagyon .jó. leülni egy pad sarkára, semmire nem gondolni, csak hallgatni a tavasz ezer neszét, amely madárcsicsergéssel, gyermekkacajjal terhes. Nap mint nap szinte izgatottan hallgatjuk a rádió időjárásjelen- tését, vajon tartós lesz-e, vajon ma is és holnap, meg holnapután is, ugyanígy. ilyen felhőtlen kék égről sugár- zik-e ránk a nap. nem rontja-e melegét szürke, csúnya felhőréteg, boron- góssá változtatva hangulatunkat is. ..Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 21—25 fok között...” — mondta ezen a napon is a rádió bemondója. Az idei legmelegebb napunk. A parkok, játszóterek, az utak napsütötte oldalai megtelnek. A Tanácsház téri óvoda kapuján is kitör s elegyedik az utca zajával a gyer- melczsivaj. Ma először vonulnak le az óvoda kertjébe a kisemberék. Az egyik csöppség hatalmas, piros- pöttyös labdái szorít magához, s viszi, viszi botladozva. A labdától nem lát a lába alá. Az óriási gesztenyefákkal árnyékolt, homokozóval és mindenféle földijóval felszerelt kertet szinte pillanatok alatt elözönA képen nincs egyelőre csak e*>y alak. Egy pádon ülő lány ... — Szerettem volna három öregei szedését, az úttestek bontását. És ez is olyan megnyugtató. Szokatlan lenA* idősebb generáció, u nyugdíjasok, nagypapák a tavaszról elmélkednek, no, meg az elröppent ifjúkort idézik vissza... ne Miskolc, felbontatlan utca nélkül ... S a Népkert.... Egy darabka erdő a házak körengetegei között. Árnyas megfesteni. Tegnap voltak itt. Ültek egy pádon. Egyikőjük egy magába- roskadt, emlékein elmélkedő ember volt A másik még mindig csupa lendület, lelkesen magyarázott. A harmadik pedig az a fajtó ember, aki csak akkor szólt életében, ha a felesége kérdezte. Akkor is csak igennel vagy nemmel felélt ... Nem engedték lerajzolni magukat... Hiába, no! A nők kevésbé szerény- kedők ilyen szempontból. ... A népkerli padokon most nagymamák, nagypapák, vagy szabadidő-.' jükben tanulgató diákok ülnek, av fák között rövidnadrugba bújtatott, ' térdzoknié, de.azért meg gyapjú kardigánt viselő kisfiúk, kislányok han- cúroznak. Amikor azonban már stPí létségbe vész a fák koronája, a nép- kerti közönségnek is változik a képe. $ Valahogyan megfiatalodnak, arcuk ránctalan, s kettesben, kéz a kézben sétálnak andalogva az esthomályba burkolódzó népkerti fák alatt. Ők a tavasz igazi és örökös hírnökei. Az ifjú szerelmesek ... E/, az „igazi” tavaszi kép a városból. Bontják a Szemere utcát, felszedik kiöregedett síneket, s új villamoskabclckct fektetnek a föld alá. li a kétszáz nekiszabadult, jókedvű lürkó. Előkerülnek a játékok is, s ki egy ugrálókötél végébe kapaszkodva, ki egy kisvedret, lapátot szorongatva ugrál, örvendezik — a tavasznak. Persze, a siitkérezés nem csupán a legfiatalabb korosztálynak szerez határtalan örömet. Az idősebbek, jobbara nyugdíjas nagypapák, a Szabadság teret foglalták le maguknak, meiengettetve reumától kínzott térdüket a nappal, a Kossuth-szobor talapzatánál, s a tér különböző pontjain elhelyezett piros-fehér szines padokon. S ha az ember végighalad a miskolci főutcán, a délelőtti időszak dacára, számtalan kismamával találkozik, akik büszkén, boldogan tologatják, kocsijukban napoztalják csöppnyi pólyás, vagy már-már karonülő gyermekeiket. Aztán, ha Miskolc „közepénél” a „villanyrendőrnél” kicsit jobbra kanyarodik, ismét egy tökéletes tavaszi kép kdpja meg pillantását. Bontják a Szemere utcát. Igen, ez inár biztos fái alatt sétáló, beszélgető, kézimunkázó, vagy éppen olvasgató emberek. Radványi Fotó: Szabados Csabai Kálmán Munkácsy-díjas festőművésznek sok-sok lelkes bámulója akad a Népkertben, míg életre kelnek vásznán a részletek» —
