Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-08 / 82. szám

Szombat, 1961. április 8.

BSZAKMAGYARORSZAG

3

Szovjet emberek között

Amikor a szív dobban

Húsz fokos meleg, koratavasz volt, amikor Budapestről indultam és amikor két óra húsz perc múltán leszálltam a moszkvai repülőtéren, 26 fokkal mutatott kevesebbet a hőmérő. Moszkva környékén — a mi fogalmaink szerint — még erős tél Volt március második felében. Első esti sétánkat is a szállongó hó tette még hangulatosabbá. Már az első este — és azt követően minden este a késő éjszakai órákig, meg napközben, amikor nem volt valamilyen

irányt. Szinte versengtek egymással, hogy ki igazítsa útba a külföldi vendéget. Végülis egy magamkorú férfi karonragadott, néhány utcafordulón át elkísért, és csak amikor már olyan főútvonalra értünk, ahonnan biztosan hazatalálunk, akkor búcsúzott el tőlünk barátságos kézfogással.

*

Nagyon sokan megírták, fölösleges újra megírnom a Mauzóleum előtti fegyelmezett sorakozást és azt a hatalmas tömeget, amely rendezett,

■I mu

Lf-rnvnV András már igen fáradt ember.

ríOrnyuK Rcm<?gö kézzel nyúl a cigaretta után, csendes szótlansággal telnek napjai. Csak akkor ered meg jobban a nyelve, amikor szíves kínálás után olykor felhajt egy kis pálinkát. Ilyenkor még felszakad benne az emlékezés: Amerika — mert ő is kitántorgott —, aztán a cselédi nyomorúság, a jó. de inkább a rossz napok. Andris bácsi 81 éves. A hejőkeresztúri Béke Tsz nyugdíjazta, de mivel az öreg is úgy akarta, még mindig számítanak munkájára. Egy fél munkaegységért naponta eljár vigvázkodni a majorba. Fáradt, de mégis nyughatatlan, ö is elköltözött volna már felesége után, ha munka nem lenne. A munka úgy hozzánőtt életéhez, mint körme az ujjúhoz.

Néhány évvel ezelőtt, amikor még élt a felesége, végigdanolászta a falut, de most már erről is letett. Lassú mozdulatokkal járkál, nem ártja ő már magát semmibe. Egy tányér meleg levesre, meg egy kis füstölnivalóra kívánkozik. Életének orsója így pereg lassan, csendesen.

Sokat próbált, gyürkőzött a világgal. De jó természete volt, s a bú ezért többnyire elkerülte.

■ j amikor a napokban félrekondult a köznanem, ség harangja és sírva, jajveszékelve hívta az embereket egy nagy fényforráshoz, mert niros- kakas ugrott apjától örökölt házára, könny tódult az öreg izemébe. Leégett a zsúp. meg az istálló. A könny végigszaladt Homyák bácsi arcán, ráhullott kabátjára. A községbeliek ekkor látták először sírni az öreget. Ö ugyan később értesült a tűzről, hiszen ekkor is éppen a majorban időzött. Látta ugyan a tüzet, hallotta a kongatást, robajt hozott feléje á községből a szél. de arra nem gondolt, hogy éppen őnála történt a baj. Ment volna, de a jószágok visszatartották. Az egész falu ott sürgött-forgott a házánál. Ki vödörrel csillapította, oltotta a tüzet, ki pedig a füsttel teli szobákból mentette a bútorokat, s ami menthető.

Trihhc-rrir történt már ilyen tűz a községben, f ODDSZOr cjc kevesen emlékeznek rá, hogy tny- nyire egyemberként mozduljon a község, S a falu embereinek szíve akkor dobbant másodszor, amikor a közgyűlésen az elnök a nagy családhoz szólt. Ez már a tűz után történt. A közgyűlésen, ahol sok mindenről szó esett, idős Hornyák Andrásról is említést tettek.

— Nem hagyhatjuk magára Andris bácsit, itt élt köztünk, itt öregedett meg, a mi emberünk ő. Gondolkozzunk, mit tehetünk érte. — Egyetlen mély sóhajtás hallatszott ekkor a közgyűlési teremben és szinte pillanatok alatt mindent elrendeztek. Bari József, a község ezermester hírében álló embere vállalta az ácsmunkát és másóik is segítséget igéitek. A vezetőség pedig egy kis számolgatás után úgy döntött, hogy lécet, nádat ad, meg ami kell. hogy kitatarozzák a régi hajlékot, ahol Andris bácsi életének nagyobb részét el- töltötte. Homyák András unokája — aki az öreggel lakik — saját pénzéből cserepet hozatott.

Feiriia *enne a történet, vagy mégsem? A tsz caaig családtagjának tekinti az idős Homyák Andrást, s ha az unokája nem vállalja magára a terhek egy részét, akkor is rendbehozzák az éltes nyugdíjas házát.

Mi lett volna régen az ilyen András bácsikkal? Sejthetjük, de tudjuk is. Az emésztő bánat, a bizonytalanság, a sehová sem tartozás talán a föld alá kergeti. Megtűrtje lehetett volna talán a falunak, s kisebb szolgálatokért löktek volna neki néhány harapást. De azóta sokat változott a világ. Azelőtt mindenki ment a maga dolga után itt Hejőkeresztúron is. Elég volt mindenkinek a maga baja. De most itt is százan és százan fogják egymás kezét. Ebből a kézszorításból jut ma már idős Hornyák Andrásnak is.

— Most dobbant először ilyen lüktető melegséggel a falu szíve — mondotta Túrái István, a helybeli tanács titkára — s azt hiszem most már mindenkiéit így dobog...

— garami —

Végeláthatatlan sor a moszkvai Vörös téren a Mauzóleum előtt.

kötött program — róttam a moszkvai és leningrádi utcákat, ismerkedtem a szovjet emberek városaival, néztem, figyeltem 'a szovjet embereket

*

Mi kapott meg leginkább Moszkvában és Leningrádban? Túlmenően azon, hogy Moszkvában szinte a levegőben éreztem, a világ sorsát irányító, új történelmünket formáló városban járok, Leningrádban pedig mintha egy csodás és hatalmas múzeumban jártam volna, amelyben a régi keretek között a ma lüktető élete pezseg, túlmenően az impozáns és bámulatba ejtő méreteken, elsősorban az embereik ragadták meg figyelmemet Sokat hallottam, olvastam a szovjet emberek fegyelmezettségéről, egymás iránti megbecsüléséről, általában azokról az emberi tulajdonságokról, amelyek a szovjet embert jellemzik, mégis megkapott ■z, amit személyesen is láttam, tapasztaltam.

Elsőnek talán a fegyelmezettséget említeném. Az autóbuszok, trolibuszok megállóinál, a színházi és egyéb jegypénztáraknál, ruhatáraknál való fegyelmezett várakozás nagyon impozáns. A színházi ruhatárban lát- tem a sorban vezető szovjet államkettős sorokban a nap minden szakában itt várakozik, hogy leróhassa kegyeletét. Rendkívül lenyűgöző látvány. Ugyancsak lenyűgöző, csodás látvány a Mauzóleum előtti őrségváltás. Minden őrségváltáskor többezer ember gyülekezik a Vörös téren, hogy tanúja legyen. Magam is ötször néztem meg. többek között egyszer éjjel egy órakor, amikor a mínusz 6—7 fokos hideg ellenére legalább két és fél, háromezer ember várta türelmesen az óránként megismétlődő katonai aktust.

Nagyon sok szép dolgot láttam Moszkvában és Leningrádban. Ami egy rövid utazás során megnézhető e két csodás világváros látnivalói közül, mindent megnéztem. Tisztelettel álltam a Lenin-reli'kviák előtt a Lenin Múzeumban, leróttam kegyeletem a Mauzóleumban, megcsodáltam a Tretyakov képtár és az Er- mitázs csodás műkincseit, megnéztem a gazdasági kiállítás mesés pavilonjait, utaztam a moszkvai és a leningrádi Metrón, voltam a Kirov stadion tetején, a Lenin-hegyről szemléltem Moszkvát, együtt tapsoltam szovjet emberekkel a ragyogó balettelőadásokat, de a sok-sok látnivaló mellett, vagy talán azokat megelőzve, mindenkor a szovjet ember maradt meg az emlékezetemben;

G«!ambctctő szovjet emberek a havas leningrádi utcán.

fcrflt, meg egyenruhás altábornagyot

Ez a fegyelmezettség mutatkpzik öle6 a közlekedésben is. A forgalmas •hoszkvai utcákon, útkereszteződéseknél, ahol percenként ezrével és S01'j>an száguldanak a jármű- nagyon-nagyón hosszú idő óta em volt közlekedési baleset. És a r®^elmezettség jele az a példás rend és tisztaság, amely a szovjet fosokban lépten-nyomon tapasz- ható a nagy tereken, sugárutakon a kis mellékutcákon egyaránt.

*

kd esténkén, séta közben egy ut- megálltunk tanakodni, r., r,te menjünk, hogy szállásunkba naza találjunk. Egy pillanat alatt nüní ®rnbci-gyűrű fogott körül ben- báltíii és dynast túllicitálva pró- w« megmagyarázni a helyes útá szovjet ember fegyelmezettsége, kultúráltsága, biztonságtudata, szívélyessége.

Kiég csak egy apróságot említek. E két nagy város tele van galambokkal. A Vörös téren, a Szverdlov téren,' Leningrád sugárútjain, terein mindenütt ezrével találtunk galambokat és mindenütt százával álltak szovjet emberek, amint etették azokat. (A tereken cellofánba csomagolva galambeledelt is árusítanak.) Érdekes volt látni a hatalmas, biztonságot és erőt sugárzó városokban, az erőt és a magabiztosságot jelképező emberek között a béke szimbólumát, a galambot, az erős ember és a békés galamb kölcsönös barátko- zását.

Benedek Miklós

Víztelenítési munkák az albertteiepi bányaüzem Vl-os ereszkéjében

Automata tejgazdaság

Szibériában automata tejgazdaságot helyeztek üzembe. Itt nincsenek fejőnők, a fejést, a tej összegyűjtését, a pasztörizálást és a tartálykocsikba öntést automaták végzik. A fejőautomata egy nap alatt 600 tehenet tud megfejni. A fejőesamokban mindössze két gépkezelő dolgozik.

Az omszki területen már az idén 400 ilyen automata tejgazdaságot építenek.,

A szibériai tejgazdaságok az idén 35 millió mázsa tejet adnak az országnak. Ez a tejmennyiség két napon át a földkerekség egész lakosságát kielégítené (fejenként napi fél litert számítva).---------ooo ■■ —

ő

t órán át

fogva tartották az erdészt a feldühödött vaddisznók

Izgalmas kalandban volt része minap a Dél-zalai Erdőgazdaság egyik erdészének. Az erdőben cserkészve, vadmalacra talált, s amikor a kis állatot el akarta fogni, egész falka vaddisznó támadt rá. A feldühödött vaddisznók elől egy fára menekült, s ebben a kényelmetlen helyzetben 5 órát volt kénytelen tartózkodni, mert az acsarkodó vadak hosszú időn át nem tágítottak.

Az albertteiepi I-cs akna főmérnöke. Balogh Béla elvtárs a minap elmondotta, hogy az akna termelésének nagy részét jelenleg a VI-os ereszkei bányaüzem adja. A Vl-os ercszke jobboldalán azonban régi, lefejtett terület húzódik, amely feltehetően nagyobb mennyiségű vizet tartalmaz. A megcsapolás előkészítési munkálatai jelenleg folyamatban vannak, és kb. 1—2 hét múlva kerül sor a terület víztelenítésére.

Kiterebélyesedett a MALÉV légihálózata, 18 európai nagyvárosba járnak a Magyar Légi közlekedési Vállalat gépei. Ezzel egyidejűleg megnőtt az áruszállítás is. Sokféle terméket visznek a gépek Budapestről az európai nagyvárosokba, s onnan gyakorta ugyancsak légiúton jutnak el a tengerentúlra. Ma már szállítunk konfekcióárut, bőrdíszművet, bőrkesztyűket, cipőt, gyógyszert, bort, füstölthús-féleségeket, orvosi

Természetesen biztonsági intézkedésekre is szükség van: védögátat építenek, előre elkészített zsombok- kal, szivattyúk beszerelésével készülnek az esetleges víz fogadására, illetve elvezetésére.

A víz elvezetése után megkezdik a VI-os crcszke védőpillérének visszafejtését is. hogy az egy ütemben haladjon az egész felület lefejtésével. Ez azért is fontos, mert a visz- szamaradó pillér későbbi lefejtése igen sok nehézséget okozna.

műszereket, kisebb-nagyobb gépalkatrészeket. A külföldi nagyvárosokból pedig ugyancsak sokféle árut hoznak a MÁLÉV-gépek.

A nyári menetrendben tovább növekszik az áruszállítási lehetőség, hiszen hét európai nagyvárosba IL— 18-as géppel repül a MALÉV. Az IL—18-as gépeken rengeteg és bármilyen árut lehet vinni, mert az | árutérben is a földinek megfelelő a I légnyomás és hőmérséklet.

Sokat fejlődött a MALÉV légi-áruszállítása

A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok biztosítási és önsegélyező csoportjáról

A PÉNZÜGYMINISZTER 172/1959. (P. K. 27.) P. M. számú utasításával lehetővé tette, hogy a megyékben megalakuljanak a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok Biztosítási és önsegélyező Csoportjai. így megyénkben is létrejött a csoport, illetőleg annak intéző bizottsága. Az intéző bizottság működéséhez a megyei tanács már 1959. őszén hozzájárult, de akkor a nagyarányú fejlesztési és megszilárdítási munka közepette nem volt időszerű ennek megindítása. Most azonban, amikor megyénkben is a szövetkezeti gazdálkodás vált uralkodóvá, az 1959. év őszén megalakult intéző bizottság kibővítése és átszervezése került napirendre.

A csoport járási szervezési albizottságai már megalakultak. Ezzel folytatódott az a szervezési munka, amelyet a Termelőszövetkezeti Tanács, az Állami Biztosító megyei igazgatósága, ennek járási fiókjai és a Hazafias Népfront megkezdték.

Mi a Biztosítási és önsegélyező Csoport célja? A csoport alapszabályai szerint a cél a közös kockázat- vállalás és az egymás segítése. A csoport tagjai, vagy jogutódaik meghatározott pénzösszegű segítségben részesülhetnek halál, állandó \rok- kantságot előidéző baleset, vagy más esetekben.

A tagok rendes és rendkívüli segélyre jogosultak.

RENDES SEGÉLY folyósítására

kerül sor a tag elhalálozása esetén: ha például olyan tag hal meg, aki a belépéskor 21—25 éves korú volt, temetkezési segély címén hozzátartozóinak 6000 forintot folyósítanak. Ha a tag halála baleset következménye, a temetkezési segély kétszeresét, azaz 12 ezer forintot folyósítanak családja, illetőleg hozzátartozója részére még abban az esetben is, ha a halál a belépését követő napon állott be. (A folyósítandó segélyösszegek életkor szerinti nagyságát az alapszabály 11. szakasza tartalmazza.)

RENDKÍVÜLI SEGÉLYT folyósíthat a megyei intéző bizottság — megfelelő szociális indokok alapján — hosszantartó betegség, eltartott idős szülő (aki koránál fogva nem lehet a csoport tagja) és az egy évnél fiatalabb gyermek elhalálozása továbbá házasság, szülés, gyermekneveltetés, továbbtanulás és tanulmányi út esetében.

Az intéző bizottság a segélyalapot egészben, vagy részben a tágok üdültetésére is felhasználhatja hozzájárulás formájában, vagy az üdültetés intézményes megszervezésével és az üdültetési költségek fedezésével. A Hajdu-Bihar megyeiek a debreceni nagyerdőben, a Szabolcs—Szatmár megyeiek Sóstón már építtetik üdülőjüket. s Borsod megye szövetkezet'' parasztsága is képes hasonló üdül " felépítésére. A termelőszövetkezet’ tagok havi 10 forint tagsági díj megfelelő együttérzés és társadalmi

összefogás esetén korszerűen berendezett saját üdülővel rendelkezhetnek majd, például a mezőkövesdi járásbeli Bogács községben, ahol 75

C. fokos vizű gyógyforrás áll a rendelkezésre.

Egyes megyékben sokat segítettek a termelőszövetkezetek üdülőinek építésében az. üzemek, vállalatok is. Amikor az üdülő egy-egy szobájának teljes, vagy részleges berendezését vállalták, vagy egyes felszerelési tárgyak (edények, evőeszközök, függönyök, szőnyegek, dísztárgyak, dísznövények, stb.) rendelkezésére bocsátását felajánlották, jelentős anyagi segítséget nyújtottak. Megyénkben ez a példa éppúgy követhető lenne, mint az alábbi, (amelyet a Népszabadság február 21-i számában olvashattunk): „A termelőszövetkezeti tagok Hajdú—Bihar megyei biztosítási és önsegélyező csoportjának szervezésében február 93-án és 24-én kétnapos látogatásra 500 termelőszövetkezeti dolgozó utazik Hajdú—Biharból Budapestre, megismerkedni a főváros nevezetességeivel, megtekinteni a Nemzeti Múzeumot, a Mezőgazdasági Múzeumot stb.”

Ez a megmozdulás szövetkezeti narnsztsátrunk kultúrszfnvonalát is emeli. A Biztosítási és önsegélyezési Csoport tehát minden vonatkozásban hasznos a belépő tagok számára.

Dr. Kosziin Árpád, jogtanácsos