Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-06 / 80. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVII. évfolyam, 80. sxám Ara: 50 fillér 1961. április 6, csütörtök Növeljük tovább eredményeinket, hogy mielőbb létrehozzuk a szocializmus teljes felépítésének bázisát! Ünnepi nagygyűlés Miskolcon a felszabadulás évfordulóján Az ünnepi díszbe öltözött Miskolcon a felszabadulás évfordulójá­nak reggelén zenekarok ébresztették a város laikóit. Már a kora reggeli órákban nagy tömeg sétált a ragyogó napsütésben. Tíz óra felé megkezdődött a gyülekezés a Hösök terén, ahol a megyei és városi párt- bizottság, a megyei és városi tanács, a Hazafias Népfronttal együtt ünnepi gyűlést rendezett. A gyűlésen Horváth Sándor színművész, a Miskolci Nemzeti Szín­ház tagja Devecseri Gábor: „A béke katonája” című versét szavalta el, majd Kammel Lajosné, a Hazafias Népfront Miskolc városi bizottságának titkára üdvözölte a gyűlés résztvevőit és a szovjet had­sereg jelenlévő képviselőit. Ezután felkérte dr. Tóth István elvtársat, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökét ünnepi beszéde meg­tartására. Dr. Tóth István elvtárs ünnepi beszéde Tóth elvtárs méltatta hazánk fel- szabadulása évfordulójának jelentő­ségét. Többek között a következőiket mondotta: — Április 4 mindenfajta kizsák­mányolás megszüntetésének, a nem­zeti függetlenség és szabadság kiví­vásának győztes, örökké élő ünnep­napja. Ezért érthető, hogy április 4-én, ezen a nagy évfordulón szere­tetünk, ragaszkodásunk és soha el nem múló hálánk elsősorban felsza­badítónknak, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja vezette szovjet népnek szól. Soha nem tudjuk viszonozni azt a nagy áldozatot, amelyet azok a szovjet édesanyák, édesapák, feleségek hozták, akiknek szerettei magyar föl­dön, hazánk felszabadításáért hullat­ták vérüket. A felszabadulás óta. 16 év telt el és ez a 16 év egy szabaddá lett. nép ha­talmas alkotásvágyát, a boldog jövő megteremtésének harcos akarását', minden .nehézséget leküzdő akarat­erejét hozta felszínre. Az elrriúlt 16 év harcokban bővelkedő története bizonyította, hogy a nemzetközi re­akció erői egy pillanatig sem nyugod­tak bele, hogy Magyarországon meg­szűnt befolyásuk, hatalmuk. Az or­szágon belül lévő ellenséges elemek, a rendőrkémektől kezdve a bíboro­sokig, a bankigazgatóiktól a hivatásos munkásárulókig mindig a külföldi, amerikai, angol és a többi imperia­listákba vetették reményüket. Való­sággal felkínálkoztak az imperialis­táknak ellenforradalmi cselekmé­nyekre. Nehéz lemérni azt a hatalmas fej­lődést, amelyet hazánk 16 év alatt el­ért Ezt legjobban bizonyítja, hogy most, a 16. évfordulón már nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaság­ban is szocialista alapokon ál­lunk, és így ünnepeljük függet­lenségünk és szabadságunk nagy napját. Ezeknek az eredményeknek a feltéte­leit a Szovjetunó teremtette meg, de ezek mégsem oldódtak meg önma- guktól, automatikusan. Népünk, a kommunisták pártjának vezetésével, kemény harcban érte el ezeket a si­kereket. Sok nehézséggel járt a há­borús kárdk helyrehozása, de még nehezebb volt a hatalmat a munkás- osztálynak biztosítani. Ehhez a fel­szabadulás csupán a kezdetet jelen­tette, mert a szovjet hadsereg szét­zúzta a horthysta államgépezetet, de a munkásosztály államhatalmát a kommunisták vezette dolgozó népnek kellett megteremteni. Tóth elvtárs az ünnepi beszéd után felelevenítette a felszabadulás előtti éveket, azt, hogy hogyan éltek akkor hazánk, megyénk, városunk dolgozói. A Világ című lap 1926. április 20-i számában arról tudósított, hogy a diósgyőri vasgyárból újabb 200 mun­kást bocsátottak el. Ehhez tudni kell. hogy 1931-ben már 71 ezer, 1933-ban Pedig 82 ezer volt a munkanélküliek száma megyénkben. Emlékeztetett arra is. hogy a Horthy-rendszerben nemcsak a munkásosztály és a pa­rasztság nyomorgott. Az értelmiség ekkori helyzetéről a Miskolcon meg­jelent; Reggeli Hírlap 1934. szeptem­ber 14-j száma így írt: ..Az elkövet­kezendő tél folyamán a tavalyihoz képest, aránytalanul nagyobb mérvű szellemi szükségmunka rendszeresí­téséről kellene gondoskodni, mert több száz főnyi munkanélküli tisztvi­selő és kereskedelmi alkalmazott van Miskolcon, akik egyetlen fillért sem. keresnek.” Mit jelentett ez a szellemi szükségmunika? Azt, hogy hetenként két napot foglalkoztatták volna a munkanélküli tisztviselőket, a többi alkalmazott rovására. Dehát még ezt sem valósították meg. Gyakori lát­vány volt Miskolcon a Korona, a mostani Avas Szálló előtt, hogy tiszt­viselő táblával a nyalkában valami­lyen munkalehetőségért könyörgött. Ma már mindez a múlté. Ezek már csupán olyan keserű emlékek, ame­lyek soha nem térhetnek vissza éle­tünkbe. Ezt a felszabadulásnak kö­szönhetjük. Ha mégis visszapillan­tunk ezekre az évekre, azért tesszük, hogy még fényesebben és tisztábban rajzolódhasson elénk a felszabadulás, annak történelmi jelentősége. Az elmúlt 16 évre elsősorban e gazdasági, politikai, társadalmi es kulturális jejtodés korábban soha nem látott gyors üteme és méretei jellemzőek. A felszabadult hazában új országot építő államhatalom első nagyszabású politikai, gazdasági és társadalmi tette: a radikális, demokratikus föld­reform volt. Ezzel a lépéssel a népi demokrácia egy csapásra teljesen megsemmisítette Magyarországon a feudális birtokviszonyokat. A soran- következő nagy feladat a termelés helyreállítása és a gazdasági élet megszilárdítása volt. A szocialista termelési viszonyok kialakításában pedig döntő lépést jelentett, a gyárak és bankok államosítása. Az egész nép tulajdonába vett döntő termelőeszközökre és bankhá­lózatra támaszkodva indult meg a tervgazdálkodás kiépítése, melynek nyomán a tervszerűen irányított szo­cialista termelés gyorsan növekedett. Országunk a felszabadulás óta eltelt alig több mint másfél évtizedben fej­lett iparral rendelkező országgá vált. Bár az iparban elélt eredményeknél jóval kisebb mértékű, de mégis fi­gyelemreméltó mindaz, amit az el­múlt 16 év alatt a mezőgazdaságban elértünk. A tralktorállomány az 1935. évi 7 ezerről 1960-ban 40 ezerre nőtt, az egy katasztrális holdra felhasznált műtrágyamennyiség pedig 1938-hoz képest hatszorosára növekedett. Mindez megmutatja eredményeit a terméshozamokban is. A termésátla­gok a legfontosabb növényekből szá­mottevően növekedtek. A mezőgazda­sági termelés a felszabadulás előtti­hez képest több mint 15 százalékkal nőtt.. Hogy ez a növekedés nem volt nagyobb méretű, annak az az oka hogy a kisparaszti gazdálkodás kere­tei között a mezőgazdasági termelés növelésének lehetőségei korlátozot­tak. Éppen a kisüzemi korlátok el­hárítását: segítette elő a mezőgazda­ság szocialista átszervezése, A kultúrforradalom egyre maga­sabbra emeli népünk kulturális szín­vonalát. Valamennyi oktatási intéz­mény kapuja megnyílt a munkás és paraszt, valamint a néphez hű értel­miség fiai előtt. Fellendült a könyv­kiadás. A színházakban új közönség előtt mutatják be a kultúra alkotá­sait. Úgyszólván minden községben működik mozi. A családok többségé­nek van rádiója és egyre nagyobb tért hódít a televízió. Új életre kelt a népművészet; A múzeumok és kiállí­tások a nép szolgálatában állanak. A dolgozók egész.évi szorgalmas mun­kájuk után az ország legszebb he­lyein pihenhetnek szabadságuk ideje alatt. Nem szabad elfeledkeznünk, hogy a felszabadulás adta né­pünknek azt az érzést és biztos tudatot, hogy a béketábor tagja­ként munkálkodhasson, a szocia­lizmus építésében elért sikereivel hozzájárulását adja egy újabb háború elhárításához. Az emberiség legnagyobb történelmi győzelmének alapjai adva vannak. Adva van a szocialista tábor — an­nak munkásosztálya, élén a marxiz­mus—leninizmus talaján álló kom­munista pártokkal, amelyek tudomá­nyos eszmeiséggel felismerték, hogy az emberiség nagy történelmi forduló előterébe érkezett. Világosan látják a célt. Tudatában vannak annak, hogy ezt a nagy történelmi feladatot meg­valósítani egyedül csak ők képesek. Van erkölcsi alap és anyagi erő ahhoz, hogy ezt a harcot végigvigyék és győzelmesen befejezzék. Mi, ma­gyar dolgozók büszkék vagyunk arra, hogy a szocialista tábor nagy család­jának vagyunk tagjai, részt vállal­tunk a békéért a szocializmusért vívott harcból. Feladataink nagyok: tovább kell szilárdítanunk a szocializmus építése során elért eredményeinket, hogy minél előbb létrehozzuk a szocializ­mus teljes felépítésének anyagi és technikai bázisát — fejezte be beszé­dét dr. Tóth István elvtárs. Dr. Tóth István elvtárs ünnepi be­széde után Szauh ezredes elvtárs, a szovjet hadsereg képviselője üdvö­zölte a nagygyűlés résztvevőit, éltette a szovjet és ma'jy-r 'ép *r^bon+h»- taUan, örök barátságát. Kammel Lajosné el vtársnő, a Haza­fias Népfront városi bizottságának titkára ezután felolvasta a keietsälo- Á. vákiai területi pártbizottság üdvözlő . táviratát. é * A gyűlés után került sor a szovjet hősi emlékmű megkoszorúzására. El­sőnek a szovjet hadsereg képvisel® helyezték el koszorújukat az emlék­mű talapzatán, majd a megyei és vá­rosi pártbizottság' nevében Pttpp Károly elvtárs, a megyei pártbizott­ság titkára és Koval Pál elvtárs. a városi pártbizottság első tálkára, a megyei és városi tanács nevé­ben dr. Tóth István, a megyei tanács vb. elnöke, Fekete László, a városi tanács elnöke, dr. Bodnár Ferenc és dr. Ladányi József, a megyei tanács elnökhelyettesei és Fazekas László, a városi tanács el­nökhelyettese helyezték él a megemlé­kezés és hála koszorúit. Ugyancsak koszorút helyeztek el az emlékmű talapzatán a szakszervezetek, tömeg- szervezetek és a fegyveres alakulatok képviselői is. Az ünnepség az Inter- naoionálé hangjaival ért véget Gazdag kulturális program ar ünneplő dolgozók szórakoztatására Az ünnepek ideje alatt Miskolcon gazdag kulturális program nyújtott sokrétű szórakozást a dolgozóknak. A kulturális program összeállítói egyaránt gondolták a felnőttekre és a gyermekekre. A mozik és a színház műsorain kívül a művelődési ottho­nok, öntevékeny művészeti csoportok derekasan kivették részüket a szóra­koztatásból. Vasárnap délelőtt a Bar­tók Béla Művelődési Házban gyer­mekműsort tartottak, délután ifjúsági fejtörő volt Görömbölyön. a Budai Nagy Antal Művelődési Otthonban. Este a József Attila Művelődési Ott­honban ősbemutató keretében adták elő Bíró Zoltán miskolci szerző „Zár­óra” című, mai tárgyú drámáját, amelynek értékelésére a későbbiek­ben térünk vissza. Április 4-én több művelődési otthonban felszabadulási ünnepséget tartottak: az SZMT Mű­velődési Otthonában délelőtt 9 órai kezdettel, a pereoesi bányász műve­lődési otthonban délelőtt 11 órakor, a vasutas dolgozók művelődési ottho­nában délután 5-kor. A gyermekelv részére ezen a napon bábműsort ren­dezett a József Attila Művelődési Otthon. A Budai Nagy Antal Műve­lődési Otthonban pedig három napon át tartó szakköri kiállítás volt. Az esti órákban több művelődési otthon­ban táncos rendezvényeken saórako»- hattak az ünneplő dolgozók. Képek a felszabadulási év f miskolci ünnepségeiről Az ünnepi nagygyűlés résztvevőinek egy csoportja a szovjet tasűw emlékműnél. ScMb ezredes elvtárs a szovjet hadsereg nevében köszönti RrMc város dolgozóit. A megyei és városi pártbizottság koszorúját Papp Károly dvtám a megyei pártbizottság titkára és Koval Pál elvtárs. a városi part­bizottság első titkára helyezik az emlékműre. Foto. Saabaftw

Next

/
Thumbnails
Contents