Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-23 / 95. szám
r~ A gyarmati ifjúság napjára! (2. oldal.) HOVÁ? (5. oldal) Tanulságos út (S. oldal.) Világ proletárjai, egyesűTTetekl A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVII. évfolyam. 95. szám Ara 60 fillér 1961. április 23, vasárnap Tíz és fél év után (6. oldal) J Bugát Pálék - és a mi korunk 3 f a délelőtt 9 órakor a miskolci ^ ^ Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola dísztermében tanácskozásra ül össze a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei küldött- közgyűlése. Már lezajlottak a járási közgyűlések, a természet- és társadalomtudományi szakosztályok plenáris ülései, nemrég ülésezett a társulat megyei elnöksége. A küldöttközgyűlésre vár, hogy értékelje az elmúlt három év munkáját, megválassza az új megyei elnökséget és körvonalazza újabb három esztendő feladatait a tudományos ismeretterjesztő és népművelő munka területén. A közgyűlés jelentőségét az adja, hogy eredményes, gyümölcsöző három esztendő tapasztalatairól és nagy, megoldásra váró feladatokról tanácskozik. Tudományos, kulturális életünk e jelentős eseménye időszerűvé teszi, hogy néhány vonatkozásban visszapillantsunk arra a 120 esztendőre, amióta Magyarországon; a népét és hazáját igazán szerető értelmiség legjobbjainak jóvoltából, tudományos ismeretterjesztésről egyáltalán beszélhetünk. 11141. — Feudális állapotok, Habsburg elnyomás. Népünk többsége még jobbágysorsban él, de a feudalizmus méhében már bontakozik a modern polgári társadalom. Népünk legjobbjai kezdik felismerni, hogy önálló nemzeti nyelv és kultúra nélkül, a tudományok elterjesztése nélkül aligha lehet az önálló polgári fejlődés útjára lépni. És ekkor jött Bugát Pál, egy gyöngyösi szegény szabó mesterember fiából lett orvostudós és patrióta, aki megfogalmazta és konkrét javaslatokba öntötte az értelmiség legjobbjainak évtizedes törekvését. A társulat 25 éves évfordulóján annak titkára így emlékezett vissza a nagy eseményre: „1841. évi május 28-án, tehát előbb egy nappal, mint a magyar orvosok és természetvizsgálók Pesten tartott első nagygyűlése kezdetét vette volna, fgy régtől fogva országosan tisztelt irodalmi férfiú a magyar k. egyetem orvosi karának egyik nagyhírű tagja az ország minden részéből össze- sereglett társaik között, élő szóval történt indokolt felhívás mellett, az itt következő néhány sorból álló aláírási ívet indította meg: >►Aláírási ív o magyar Természettudományi Társulatra. Alulírottak a természettudományokat mívelni, s azok jótékonyságát a hazában terjeszteni akarva Részvénytársaságba állunk, s becsületünkkel kötelezzük magunkat az alapszabályok értelmében közredol- gozni. Költ Pesten. Tavaszutó 28-ik 1841.«” A magasztos eszme a legszerencsésebb időben kelt szárnyra. A társulat egy rövidke óra alatt megalakult. 134 orvos, egyetemi tanár, ügyvéd írta alá az ívet, s néhány nap múlva ogy bizottság rövid alapszabályt állított össze. Ebben rögzítették a társulat célját, melynek lényege ez volt: »,minél nagyobb mértékben részeltetni hazánk fiait a ... tudományok jótékonyságában.” A társulat első elnökének magát Rugót Pált választották. Bugáték mellett olyan nevekkel találkoztunk a társaság későbbi névsorában, mint Jedlik Ányos. Irinyi János. Kossuth Lajos. Széchenyi István, Semmel- iveis Ignác, Eötvös József, Eötvös Lóránd, Jókai Mór, a 48-as szabadságharc katonaorvosai és sokan mások. igaz. a társulat létszáma lassan nőtt. 1850—60 között összesen 218 tag lépett be, de ezek mindent megtettek, hogy tevékenységükkel segítsék az ország előtt álló nagy gazdasági feladatok megoldását. A bányászokat körlevélben szólították fel arra, hogy gyűjtsenek ásványokat a társulat gyűjteménye számára. Pályadíjakat tűznek ki a pécsvidéki kőszenek használhatóságának vizsgálatára, az egészségre ártalmatlan cserépmáz előállítására, szappankészítés, timsógyártás kikísérletezésére stb. A társulat hozatta be az élső mikroszkópot, számos tudományos kísérletet végzett el, amelyet azóta is felhasznál az orvostudomány, s az ipar. A társulat rendkívül sokat tett a természettudományos gondolkodás elterjesztéséért, népszerű előadások és kiadványok útján. 1878—84 közölt például kiadta Darwin több munkáját. A századforduló idején kezdik szorgalmazni a vidéki és népszerű előadásokat. 1919-re a tagság létszáma már közel 15 ezerre gyarapodott. A Tanács- köztársaság kikiáltása után a társulat tevékenységének vezérelve lett, hogy „működését a nép legszélesebb rétegeire kiterjessze.” Tevékenységét a Tanácsköztársaság ideje alatt zavartalanul folytatta. Terveket készítettek a társulat munkájának gyökeres átalakítására. A Tanácsköztársaság leverése után, sajnos, a társulat helyzete mostoha körülmények közé került, Horthyék még a korábban, 1870-től élvezett, állami támogatást is megvonták, évente 1—2 előadás hangzott el összesen, néhányszáz főnyi közönség előtt. 1927-ben vidéken mindössze három előadást tartottak. A társulat azonban még a legbarbá- rabb fasizmus idején sem szűnt meg a haladás szószólója lenni. A felszabadulás óta eltelt 18 esztendő gyökeres változást hozott a tudományos ismeretterjesztő tevékenység területén is. Ez az időszak problémáival együtt közismert. A hatalomra került munkásosztály — pártja vezetésével — lépésről-lépésre megoldja a nagy elődök célkitűzéseit: egyre nagyobb mértékben „részelteti hazánk fiait a tudományok jótékonyságában”. Az 1958 óta eltelt három esztendő tényei ékesszólóan dokumentálják azt, amire csak szocializmust építő nép társadalmi berendezkedése képes. Csupán megyénkben 686-ról 1509 főre emelkedett a különböző természet- és társadalomtudományi szakosztályok létszáma. Növekedett az értelmiség aktivitása. 1958-ban 1731 előadás hangzott el a TIT különböző rendezvényein, 109 560 hallgató előtt. Ez a szám 1960-ban már így alakult: 7917 előadás, 461 199 hallgató. Három év alatt közel egymillió ember vett részt a TIT rendezvényein. Kedvezően alakul a munkások és dolgozó parasztok körében végzett ismeret- terjesztő munka statisztikája s természetesen a hatékonysága is. Sokat fejlődött a TIT és a többi tömegszervezetek munkájának koordinált- sága, a szakosztályok élete, s megerősödtek a járási szervezetek is. Elmondhatjuk, hogy a tudományos ismeretterjesztő munka egyre jobban segíti pártunk művelődéspolitikai irányelveinek megvalósítását — a szocializmus építésének sokoldalú, gazdag gyakorlatát. Az elkövetkező években tovább nőnek a TIT feladatai. Második ötéves tervünk célkitűzéseinek megvalósítása az iparban és a mezőgazdaságban, a falu előtt álló sokrétű feladat azt kívánják, hogy szélesítsük a TIT értelmiségi tömegszervezet jellegét, emeljük munkája színvonalát és hatékonyságát. Álljon csatasorba a tudományos ismeretterjesztés zászlaja alá minden hazáját, népét igazán szerető értelmiségi. A mi korunk nagyszerű eszmék valóraváltását tűzte elénk. A szocialista forradalom diadalmas eszméjét, hogy „a szellem napvilága ragyogjon be minden ház ablakán...” s ahol „a kiművelt emberfők sokaságán” bárki megmérheti „nemzetünk nagyságát”... Végezzük el ezt a munkát Bugát Pálék lelkesedéséhez méltó módon. Csépányi Lajos Brazília jegyzéket intézett az ENSZ-hez Kuba megtámadása ügyében New York (TASZSZ) Brazília külügyminisztériuma közzétette az ENSZ-hez intézett jegyzékét, amelyben hangsúlyozta, hogy a kubai harcok a világ békéjét fenyegetik. A jegyzék rámutat arra, hogy Brazíliát „mély aggodalom” tölti el a kubai események miatt. Ezért utasították az ország ENSZ-beli képviselőjét, követelje a kubai betörés kivizsgálását. (MTI) , Minden népnek joga van olyan társadalmi és politikai rendszerhez, aminőt maga választ magának Hruscsov újabb üzenete Kennedyhez Moszkva (MTI) A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere április 22-én fogadta az Egyesült Államok moszkvai ideiglenes ügyvivőjét E. L. Freers-et és átnyújtotta neki N. Sz. Hruscsov válaszát John Kennedy április 18-i levelére. Hruscsov üzenetét., valamint Kennedy április 18-i levelének szövegét szombaton délután tették közzé Moszkvában. Az Izvesztyija közli az üze- netyáltás teljes szövegét. Hruscsov Kennedyhez intézett levelében utal az amerikai elnöknek arra a kijelentésére, amely szerint az Egyesült Államok nem óhajt katonai intervenciót elkövetni Kuba ellen. „Ugyanakkor igen sok tény, amelyet az egész világ — és természetesen mindenkinél jobban az Egyesült Államok kormánya ismer, — másról tanúskodik. Bárhogy is bizonygassák az ellenkezőjét, ma megcáfolhat» liánul bebizonyosodott, hogy az intervenció előkészítését, pénzügyi támogatását, felfegyverzését, a Kuba területére behatolt zsoldos csapatok átdobását éppen az Amerikai Egyesült Államok hajtotta végre. Az amerikai fegyveres erők közvetlenül is részt ( vettek a Kuba elleni rablótámadásban. Amerikai bombázók és vadászgépek támogatták a zsoldosok hadmü v előttit, rés„„ vettek a Kuba törvényes kormánya és népei elleni katonai akciókban. Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államok közvetlenül reszt vett a Kuba-ellenes agresszióban — állapítja meg Hruscsov. A szovjet kormányfő üzenetében ismételten leszögezi: a fegyveres intervenciót Kuba ellen csupán azért, szervezték meg, mert Kuba népe által választott életforma nem felel meg az Egyesült Államok uralkodó köreinek, a Latin-Amerilkában uralkodó észak-amerikai monopóliumoknak. Hruscsov kemény hangon utasítja vissza Kennedy kibúvóit és leszögezi: az adott esetben arról van szó, hogy az Egyesült Államok kormánya Kubában olyan „szabadságot” akar létrehozni, amely lehetővé tenné, hogy ez az ország hatalmas szomszédja füttyszavára táncoljon és a külföldi monopóliumok ismét elrabolhassák Kuba nemzeti kincseit, kifacsarják a kubai nép verejtékét és vérét. De éppen ez az a „szabadság”, amely ellen forradalmi harcot vívott a kubai nép, amikor elkergette Batis- tát. Lehet, hogy Batista híven szolgált külföldi gazdáinak, de idegen volt a kubai néptől. Hruscsov megállapítja üzenetében, hogy Kennedy számításon kívül akarja hagyni a kubai nép akaratát. A szovjet kormányfő leszögezi: nincs olyan nemzetközi jogszabály, emberi erkölcsi szabály, amelynek segítségével igazolni lehetne ilyen álláspontot. „A hatmilliós kubai nép elidegeníthetetlen joga, hogy szabadon és függetlenül éljen, saját igényei szerint határozza meg országa életét.” „Ami a Szovjetuniót illeti, sokszor kijelentettük és ismét, kijelenthetem, kormányunk semmiféle előnyt vagy kiváltságot nem keres Kubában — írja Hruscsov. — Nincs Kubán semmiféle támaszpontunk és nem is akarunk Ilyent létrehozni. Jól tudja ön, tudják az ön tábornokai és tengernagyai. Ha ennek ellenére mégis azzal próbálják megfélemlíteni az amerikai népet, hogy kubai „szovjet támaszpontokról” agyainak ki rémhíreket, akkor ezt nyilvánvalóan az együgyü emberekkel próbálják elhitetni. De ilyen együgyü emberek ma már mind kevesebben vaunak, remélem, az Egyesült Államokban is — írja Hruscsov. A szovjet kormányfő leszögezi: Kennedy’ rendkívül veszélyes útra lépett. „Gondolkodjék el erről, ön az önök jogairól és kötelezettségeiről beszél. — s természetesen mindenki igényt tarthat ilyen vagy' olyan jogokra. De ebben az esetbert meg kell engednie, ha más országok is — hasonló esetekben — ilyen elképzelések alapján hajtják végre cselekedeteiket.” Hruscsov visszaveri Kennedynek azokat a (kijelentéseit, amelyek szerint a Kuba elleni akcióra az Egyesült Államok biztonsága szempontjából van szükség. Leszögezi: ha az Egyesült Államok vezetői attól félnek, hogy Kubában az Egyesült Államok ellen irányuló akciókhoz hoznának létre támaszpontot, akkor a Szovjetuniónak sokkal több joga van hasonló aggodalomra, hiszen a vele szomszédos országokban nyíltan a Szovjetunió ellen irányuló támaszpontokat hoztak létre az amerikai hatóságok. Ha az amerikai kormány jogosnak tart olyan intézkedéseket foganatosítani Kuba ellen, mint amilyenekhez az utóbbi időben folyamodott, akkor az Egyesült Államok elnökének azt is el kell ismernie, hogy más országoknak „nem kevesebb jogalapjuk vau ugyanilyen módon eljáró* azokkal az államokkal szemben, amelyeknek területén ténylegesen olyan előkészületek folynak, amelyek veszélyeztetik a Szovjetunió biztonságát”. ;,Mi. a magunk részéről nem vallunk ilyen nézeteket” — jelenti ki Hruscsov. „Az erős ország természetesen ‘— ha akarja — mindig találhat ürügyet arra, hogy rátámadjon a kevésbé erős országra és azután támadását azzal indokolja, hogy a gyenge ország potenciális fenyegetést hordozott magában. De vajon ez a huszadik század erkölcse? Ez a gyarmatosítók. a rablók erkölcse, akik valaha éppen ilyen politikát folytattak” — állapítja meg Hruscsov. Most. a huszadik század második felében nem engedhető meg. hogy a gyarmatosítók rabló erkölcse vezessen bárkit is. A szovjet kormányfő ezután foglalkozik Kennedy Kínát érintő kijelentéseivel. s megállapítja, semmiképp sem lehet igazolni az Egyesült Államoknak Kínával kapcsolatban tanúsított magatartását. Az Egyesült Államok Tajvan elfoglalásával a rablás útjára lépett. Háborúval fenyegetőzik abban az esetben, ha Kína olyan lépéseket tesz, amelyek Tajvan visszacsatolására irányulnak. És ezt olyan ország teszi, amely hivatalosan elismerte, hogy Tajvan Kínához tartozik. Más dolog az elnök rokonszenve. vagy ellenszenve és más dolog az a cselekedet, amely e rokonszenv. vagy ellenszenv alapján jön létre, s veszélyezteti más népek biztonságát és függetlenségét. „Természetesen ön kifejezheti rokonszenvét az imperialista és gyarmatosító országok iránt, s ez senkit sem lep meg. Önök például velük együtt szavaznak az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ez az önök erkölcsének kérdése. De az. ami Kubában történt, már nem erkölcs, ez gonosztett. Hruscsov üzenetében követeli, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete határozottan ítélje el a Kuba elleni agressziót. Majd vitába száll Kennedy üzenetének egyes megállapításaival a kommunista forradalom kérdéséről. A szovjet kormányfő leszögezi: az ilyen kijelentések csupán azt a célt szolgálják, hogy eltereljék a figyelmet a fő kérdésről, a Kuba elleni agresszióról. Hruscsov üzenetében foglalkozik a guamatuuuoi katonai támaszpont kérdésével s megállapítja: ennek a támaszpontnak a fenntartása a latin- amerikai népek akaratának elfojtását szolgálja. A szovjet kormány mindig következetes védelmezője volt minden nép szabadságának és függetlenségének — írja a szovjet kormányfő. — Ezért természetesen nem ismerhetjük el azt, hogy az Egyesült Államoknak bármiféle joga is volna arra, hogy más országok, így a latinamerikai országok sorsa fölött rendelkezzék. Úgy véljük, hogy egyik ország bármiféle beavatkozása más ország ügyeibe — különösen a fegyveres beavatkozás — mindenfajta nemzetközi törvénynek. a békés egymás mellett élés elveinek megsértése. Hruscsov kifejti, hogy ha az emigránsokat — különösen fegyverrel a kezükben — azok ellen az országok ellen használják fel, ahonnan megszoktok. ez szükségképpen konfliktusokhoz és háborúkhoz vezet. Ezért az ilyen ésszerűtlen lépésektől tartózkodni kellene. Az elnöknek azt a kijelentését érintve, hogy szeretné Kubát szabadnak látni, Hruscsov hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államoknak e kis ország ellen elkövetett minden cselekedete szöges ellentétben áll Kennedy kijelentésével. Az Egyesült Államok kormányának Kubával kapcsolatos magatartása azt mutatja, hogy ez a kormány nem bízik saját rendszerében, nem bízik abban a politikában, amelyet az Egyesült Államok folytat, „önök nem bíznak ebben a rendszerben és ezért félnek attól, hogy Kuba példája hatással lesz más országokra.” Hruscsov üzenete végén leszögezi: a szovjet kormány mindig következetes védelmezője volt minden nép szabadságának és függetlenségének, ezért nem ismerheti el az Egyesült Államoknak semmi olyan jogát, hogy más országok sorsával rendeb kezzék. A Szovjetunió kormányának álláspontja a nemzetközi kérdésekben változatlan marad. „Kapcsolatainkat az Egyesült Államokkal úgy akarjuk felépíteni, hogy mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok — mint a világ két legnagyobb hatalma — ne fegyvereit csörtesse, ne katonai vagy gazdasági fölényét állítsa az előtérbe, mivel ez nem a nemzetközi helyzet javulásához, hanem éleződéséhez vezetne. őszintén még akarunk állapodni mind önökkel, mind pedig a világ más országaival a leszerelésről és más kérdésekről, amelyeknek megoldása hozzájárulna a békés egymás mellett élés biztosításához annak elismerésével. hogy minden népnek joga van olyan társadalmi és politikai rendszerhez, aminőt maga választ magának. Meg akarunk állapodni mindazokban a kérdésekben, amelyek megoldása hozzájárulna a népek akaratának igazi megbecsüléséhez, a bel- ügyekbe történő be nem avatkozáshoz. Csak ilyen feltételek mellett, lehet valójában beszélni az egymás mellett élésről, mivel az egymás mellett élés csak akkor lehetséges, ha a különböző társadalmi rendszerű országok alárendelik magukat a nemzetközi törvényeknek, legfontosabb céljuknak a világ békéje biztosítását tekintik. Csak ebben az esetben épülhet a béke valóban aS- lárd alapokra” — fejeződik be Hruscsov üzenete. ;MT1J
