Észak-Magyarország, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-11 / 60. szám

4

ES8AKMAGTARORSZÄ©

Szombat, 1961, mároto* JTi,

fi vesztesegido-tanuímányozás eredményei megyénk bányáiban

Az ELMÚLT év szeptember 13-i párthatározat alapján megyénk bányáiban is megkezdték a veszteség- idő tanulmányozását. A pártbizottságok a műszaki, gazdasági vezetéssel közösen felmérték: miből adódnak a veszteségi dók, a jobb munka- és üzemszervezéssel hol van lehetőség a munka javítására, a gépek fokozottabb kihasználására. Ez a munka, a veszteségidő tanulmányozás nagy feladat ele állította a bányák vezetőit, hiszen nem kisebb dologról van szó, mint arról: pontosan felkeli térképezni a bánya egész területét, s a műszaki munka során mindenkor szem előtt kell tartani a bányászok, a szénfalnál dolgozók mindennapi problémáit, az emberek érdekeit. Mindez pontos, figyelmes és lelkiismeretes munkát követelt és követel ma is, hiszen a veszleségidó tanulmányozás nem kampányfeladat, egész éven át tanulmányozni kell azokat a műszaki problémákat, melyek eddig gátolták, és a jövőben elősegíthetik, hogy bányáink gazdaságosabban termeljenek.

A TAPASZTALATOK azt mutatják, hogy bányáink túlnyomó többségében eredményre vezetett a veszteségidő tanulmányozás. A műszaki vezetők ma már jobban ismerik azokat a területeket, ahol a munkakiesés, vagy a rossz munkaszervezés következtében sok idő veszett kárba. S ez az ismeret gyümölcsözni fog, hiszen azokban a bányaüzemekben, ahol a veszteségidő tanulmányozás után konkrét és azonnali intézkedéseket tettek, sok-sok tonna szénnel termelnek majd többet ebben az évben. Szükség is van ' erre, hiszen a megyénkben működő két szénbányászati trösztnek ebben az évben 4,2 százalékkal kell több szenet termelnie, mint 1960-ban.

Ormosbányán is eredményre vezetett a veszteségidő tanulmányozása. A pártbizottság, a szakszervezet, az üzemi tanács, a gazdasági vezetés közös program alapján megkezdte a veszteségidő tanulmányozást. Az eredmény itt is meglepő volt: a munkaidő 36 százaléka veszett el a lassú ki- és beszállás következtében. Ez pedig évente sokszáz vagon szén kitermelését akadályozta. A bányaüzem pártbizottsága a veszteségidő tanulmányozása közben szorosan együttműködött a gazdasági vezetéssel, a pártalapszervezetek titkárai

aknánként mérték fel a helyzetet és segítettek a műszaki vezetőknek egy olyan műszaki intézkedési terv kidolgozásában, melynek bevezetése lehetővé teszi, hogy a kiesett munkaidő a minimálisra csökkenjen. A párt- és gazdasági vezetés megmagyarázta a fizikai dolgozóknak: a veszteségidő felszámolását nem a normák emelésével, hanem a munkaidő jobb kihasználásával kell elérni. A bánya dolgozói megértették ezt, s a szocialista brigádokkal az élen, segítséget nyújtottak a műszaki vezetőknek.

A MUNKAIDŐ jobb kihasználásához azonban nem elég a. veszteségidő tanulmányozás és a műszaki intézkedési terv. S Ormosbányán ezt is felismérték a bánya vezetői. Ahhoz, hogy javuljon a munkafegyelem, s hogy a tervteljesítést valóban a termelés növekedésével érjék el, feltétlenül szükséges, hogy mindent átfogó, jobb műszaki feltételeket biztosítsanak. Nézzük, milyen intézkedési tervet akarnak végrehajtani Ormos bányán.

A munkahelyeket tartalék fúrógépekkel látják el, üres csillét biztosítanak és ott, ahol szükséges, váltókat helyeznek el a síneken. A robbantás utáni füstrevárási időt ventillátorok üzembehelyezésével csökkentik, s ahol van rá lehetőség, villamosgyújtással robbantanak.

MŰSZAKI problémák ezek, mégis azt mutatják: bányáinkban gondosan tanulmányozták a párt határozatát és ebben az évben jobban megalapozzák az ötéves tervet Ormosbánya különösen jó példa erre, ahol a pártbizottság és a gazdasági vezetés jó, és egyre javuló együttműködése hatással van a bánya egész életére, munkájára. A veszteségidő tanulmányozás is hozzájárult ahhoz, hogy bányászaink világosan lássák: az űj ötéves terv őket is nagyobb feladatok elé állítja. A tervek, célok azonban csak úgy valósíthatók meg, ha ahhoz mindenki ereje és tudása legjavával járul hozzá.

S TALÁN még annyit: a veszteségidő tanulmányozásáról, a termelés gazdaságosabbá tételéről szóló nagy- jelentőségű párthatározat végrehajtása maradéktalanul valóra válik bányaüzemeinkben. És ez is nagy előrelépést jelent.

— szegedi —

Darvas Szilárd halálára

Még el sem csitult a Gádor Béla halála okozta gyász, újabb gyász érte a magyar író és újságíró társadalmat és mindazokat a százezreket és milliókat, akik olvasták; szerették és tisztelték: meghalt Darvas Szilárd, az ismert, népszerű konferanszié cs író. ötvenkét éves korában váratlan hirtelenséggel ragadta el a halál. Választékosán szellemes humoreszkjei, magvas publicisztikai írásai, szép, népünk ügyének szere- tetéíői átfűtött versei, színpadi és fümvígjáíékai, konferanszai szinte az egész ország előtt ismertté tették. Közvetlenül a felszabadulás után a Szabadság szerkesztőségében születtek ú.i hangú, szatirikus, tömör írásai, de már a felszabadulás előtt is felhívták magukra a figyelmet a nép ügye mellé álló versei. Fáradhatatlan író cs újságíró volt. Hetilapok, napilapok hasábjain rendszeresen megjelentek írásai, közben filmet, színdarabot, bábjátékot írt, konferált tarka műsoron, a rádióban és ö konferálta a Vidám Színpad nagysikerű műsorát a „Mindent egy helyen” című műsort is. A nagysikerű műsor most konferanszié nélkül maradt. Darvas Szilárd követle nemrég elhunyt írótársát és többszöri társszerzőjét: Gádor Bélát. Életműve befejezetlenül maradt, de igy is elég értékes ahhoz, hogy hosz- szú időkön át megőrizzük emlékét.

Utcák, parkok, városképek

ővideseai hivatalosan is beköszönt a tavasz. A miskolciakat foglalkoztatja a kérdés: a város külső arculatának további fejlődése.

Néhány gondolatot .szeretnék itt elmondani. Apróságok bár, de problémák, melyek megoldása derűsebbé, kedvesebbé tenné életünket és kevesebbet bosszankodnánk.

Köztisztaság. Minden tavasszal foglalkozunk a kérdéssel, beszélünk róla, még tisztasági hónapot is szervezünk. Ez mind szükséges, mégis úgy vélem, minden nap el kell végeznünk teendőinket a köztisztaság megóvása érdekében, anélkül, hogy a Köztisztasági Vállalatra hárítanánk minden felelősséget és összes panaszunkra tőle várnánk orvoslást. A vállalat felelősségét nem szeretném elhomályosítani. Helytelen volna azért is, mert ésszerűbb szervezéssel eredményesebben dolgozhatnának'. Nem könnyű Miskolcot tisztán tartani. A sok építkezés szüli a sarat, a port, mégis, mindezt elkerülhetnénk, ha a város lakóinak mindegyike a városszépség kialakításának aktivistájává válna. Vannak itt öröklött és újonnan keletkezett nehézségek, melyeket felsorolni felesleges, ellenük küzdeni azonban olyan kötelesség, amelyet meg kell tennünk. Sokszor csupán néhány lapát salak, félórás munka — s mennyi bosszúságtól menthetjük meg magunkat és embertársainkat! Csak élnünk kell a lehetőségekkel és hallgassunk lelkiismere- tünkre. Feladata ez a szülőknek és pedagógusoknak, diákoknak és mérnökök nek. KISZ-ta- goknak és úttörőiének, akik magukénak érzik a várost. Lakóbizottságok- és tanácstagok, járókelők és motorosok, intézmények — mindannyian együtt és külön-külön is felelősek vagyunk vá-" rosunk rendjéért, az. eldobált papírokért, a mozik környékének napraforgómag-hulladékai ért.

a tisztaságért és a rendért Becsüljük meg a város szépségét, a. város tisztaságát és zöldterületét. mint a társadalom tulajdonát, melyet szorgos kezek teremtettek, még szebbé akarván tenni a tereket és a parkokat.

ÍJelytelen, hogy a

1 1 kereskedelmi szál- Íító vállalatok járművezetői — kényelmi okokra hivatkozva — a parksávot összetévesztik a parkolóhellyel... Találunk kertsavokat, melyeket önkényesen létrehozott gyalogösvények szelnek át, megbontva annak egységét... Az utak. a járdák melletti zöldsávokat magasabban kellene elhelyezni, elkerülve a sározó- dást Ez a megoldás a parkokat is óvná a közvetlen rongálódásoktól. A parkok és virágágyak kiépítésénél a kevesebbet, de „jól és tartósan” elvet kellene érvényre juttatni. Tetszetős a nagyméretű tavaszi kiépítés, de ha ezt nem követi a tervszerű karbantartás. sajnos mit

sem ér. Á fenntartás ezen munkájában úgyszólván minden városi lakos részt vehetne. Az elért eredmények állandó tartósítása és a parkterületek tervszerű növelése látszana legcélravezetőbbnek. Óvjuk Tapolca, Lillafüred és a Népkert fáit, fenyőit, mert ezzel magunknak teremtünk üde, kedve* környezetet.

A llandó probléma az ■ új lakótelepek (Selyemrét, Kilián., Ma- linovszkij utca) környezetének, kialakítása, tereprendezése és parkosítása. Ezen megoldásokra a kiviteli tervek zömmel elkészültek, az ott lakók társadalmi munkája révén a tégla- cs egyéb törmelékektől lehetne megtisztítani a lakóépületek környezetét és az elkészült tér-? vek alapján kialakulhatnának a zöldterületek.

Ifj. Horváth Béla, a városi tanács építési és közlekedési állandó bizottságának elnöke.

Az új élet okmánya

Innen a kamrába mentünk a gazdával együtt, mert a. sertés etetése következeit. Az ólban csak egy hízó röfögött már, a többit biztosan levágták, talán még decemberben. Olyan 180 kilós lehetett. Kimértem 2 kiló 80 deka kukoricát és 1 kiló 20 deka árpadarát. Bele sót, futorí, jól összekevertem kézzel, hogy a dara- csombékok szétmorzsolódjanak. A keveréket beöntöttük a vályúba. Öröm volt nézni, hogy falta a disznó.

. pedig már rengett a háj a hasa alatt.

' ne -: tj

__(. a karámnál, nézO

tt álltunk tük a disznót

mint akiknek az égvilágon más dolguk sincs. A gazda meg minket nézett. Aztán váltamra tette a kezét, s zavartan megszólalt: .,Jöjjenek már be egy percre, elvtársak." Éreztem, a taktikánk, sikerült. Úgy is lett, hiszen a többi már ment, mint a karikacsapás. János bátyánk asztalt te- ritletett a feleségével. Füstölt kolbász. fehér kényén, bor került az asztalra. Haraptunk a kolbászból, koccintottunk a rizlinggel. Jócskán belemelegedtünk a barátságba, amikor vagy egy óra múlva félszegen, akadozva előhozakodtam a kérdéssel: „Aztán, János bátyám, döntött-e már... a belépés dolgában...?” — „Az volt régen, édes öcsém! Mindjárt. az első szervezőktől kértem belépési nyilatkozatot, s ahogy ők elmentek, ki is töltöttem. Tessék, át is adom.” Azzal kihúzta az asztal- fiát és elém tette az aláirt nyilatkozatot.

Nagy szemet

o' ,,/Je hiszen mindennap jöttek János bátyámhoz a látogatók, s eredménytelenül távoztak" — hebegtem meglepetésemben.

„Az igaz — mosolyodon el a. gazda, —, s bár már az első nap döntöttem a belépésről, mégsem adtain oda a nyilatkozatot. Mert feltettem magamban, hogy ezt aztán nem adom oda akárkinek, csakis olyanoknak, akik nemcsak beszélnek a paraszti életről, hanem értenek is hozzá. Hát magulcat. ilyeneknek találtam, ezért vártam eddig a nyilatkozattal... Értik már...?”

Fény csillant a deres szemöldök alatt, amikor a pohár után nyúlt. „Hanem a. próba, ez a mostani vizsga jól sikerült.. . Erre, meg az okmánnyal kezdődő új életre igazán koccinthatunk!...”

a rizlinget az utolsó cseppig — fejezte be a történetet a fiatal főállatlenyésztő —, s engem olyan, melegség öntött el, mint amikor a feleségem hal évvel ezelőtt kissé szégyenlősen, de boldogan kimondta az igent a mi új életünkre ...

(~ij—)

TíT-HIREK

Előadások:

MISKOLCON:

6 órakor a nyírjesi pártszervezetben: 1848. március 15. Előadó: dr. Kiséry László tanár.

7 órakor a Cementipari Gépjavító Váll. KlSZ-klubjában:. Találkozás bükki ősemberrel. Előadó: Fóriss Ferenc tanár.

8 órakor az Értelmiségi Klubban: Felvilágosodás és szentimentalizmus (DayI ka Gábor költészete). Előadó: dr. Kato- debő Lóránt tanár. Bevezetőt mond: Színét ár György író. Közreműködnek: Pékkor Zsuzsa, Rőczey Ferenc művésztanárok és Ruszinkó Mária előadóművész.

ÖZDON:

Fél R órakor az érctöm öntőben: A -éghevítés. Előadó: Halász Tibor.

Felhajtottuk

A sajóvámosiak bo akarnak

— Nekem csak ebből volt pénzem. Most is el kéne járogatni szénért, megcsináltam én amellett a munkámat is ...

— Ne féljen. Erzsi néni, lesz pénze, majd előleget fizetünk májustól.

— Majd meglátom, János — veszi kezébe a gyeplőt, s aprócska unokája a két lovacskára csap.

— Gyite, nó!

Iparkodni kell, ha többet fordul az ember, több pontot írnak a neve után és hát: özvegy Váradi Lajosné- nak nincs eltartója, két: keze munkájával keresi kényeiét. Segített ebben a két szőrös, abrakot ritkán látott lova is, mellyel most már a közös földjére hordja a trágyát.

(Tjilyan mozgalmas a sajóvámosi határ, mintha nem is március eleje lenne. A levegő is olyan igazi tavaszi, lekívánkozik az emberről a télikabát A Séllei-brigád tagjainak egyike-másika még a kiskabátot is lelökte magáról, hiszen beleizzad az ember, ha egész álló nap fogja a vetőgép kormányrúdját, vagy az eke szarvát. A lovak szívesebben vennék a hűvösséget, izzadtan, remegő izmokkal vonják a súlyos vetőgépet. Állunk a hatalmas tábla végében az elnökkel, Bodnár József elvtárssal, akit a tanácselnöki tisztségből választott a nép bizalma az új termelő- szövetkezet élére.

— Majd Váradi néninek is találunk könnyebb munkát, nem asz- szonynak való a trágvahordás, de hát kapaszkodik itt mindenki a munka után. Járnak a nyakamra az emberek, munkát követelnek. Igazat szólnak persze, amikor azt mondják: — most már nincs • földünk, csak

úgy tudunk boldogulni, ha munkaegységet szerzünk. Nincs nálunk talán mutatóba se olyan, aki ne akarna dolgozni. Olyan a légkör miná- lunk. /

Hogy honnan „jött” ez az életrevaló légkör, azt nehéz lenne pontosan megmondani. Helyi forrása is van, de nem az a döntő, hiszen a régi sajóvámosi tsz, a Vörös Csillag nem valami jól gazdálkodott, és így nem nagyon csinált kedvet a faluban az összefogáshoz. Igaz, 300 holdjuk kerek 190 darabban volt, de hát még ezzel sem indokolt az, hogy 10 forintot érjen egy munkaegység. Ezért hát nehezen adták a vámosiak fejüket a belépésre, sokáig győzel- ték magukat, vagy két álló hónapig. Ezután viszont azt mondták, hogy igaz, nehezen léptek be, de ha már beléptek, akkor meg is mutatják, hogy Sajóvámoson is jó dolog a tsz. Talán az országos fejlődés értette meg velük, hogy nincs kiút, a haladás szükségszerű velejárója a nagyüzemi gazdálkodás, s ha már így áll a dolog, nem akarják a régi tsz példáját követni. Álljon csatasorba mindenki, dolgozzék legjobb tudása, képessége szerint, s akkor lehetetlen, hogy ne boldoguljanak. Van földjük jócskán, 3000 hold, tagjuk is közel öt^v'áz.

Géllel Sándor bácsi, a négyes •s számú brigád vezetője hatvanhét ember „gazdája”, ök kezdték elsőként a munkát a vámosi határban. Ötvennyolc esztendős, s bizony nem

nagyon örült a megtiszteltetésnek. Inkább darálós szeretett volna lenni, s nem brigadéros, az kevésbé strapás, de hát nem lehetett kitérni Jegyzettömböt húz elő, nevek sorakoznak benne, s a nevek után egy- egy vonás. Este, amikor más már az igazak álmát alussza, ő nekiül elkönyvelni a felszaporodott vonásokat, melyek mögött az emberek teljesítményei rejlenek, ki hányszor fordult, a vetőgéppel. hány holdat boronáit be. Juhász Miklós munkacsapatvezető ezt mondja:

— Hallgatjuk a rádiót. Ez meg ez a tsz nótát kap, mert elvetett harminc, meg negyven holdat. Mi az első nótát érdemelnénk, mért már földbe tettünk vagy százhúsz holdat, s a 84 fogatból már úgy hetven körül dolgozik. Még száz jön hozzá és végeztünk a búza vetésével.

Demeter János bácsi húsz hold körül vitt a tsz-be. de ő is ampndó, hogy ha rendesen dolgoznak, a mostani nekibuzdulás nem hagy alább, akkor kell, hogy boldoguljanak.

A 8-as számú brigád vezetője, Komáromi Bertalan azon morfondírozik, hány magot ad majd vajon ez a most elvetett tavaszbűza. Ebédelnek, s ilyenkor meghányják- vetik a tennivalókat, gondokat. Itt nem nagyon szokott jól fizetni a 1a- vaszbűza — mondja. Gyakorlati emberek ők, s a példák tömkelegét sorakoztatják fel amellett, hogy igenis, fizet az szépen, ha.jó munkába teszik.

— Olyan munkába fektetjük, hogy még a tulipánt se teszik különbbé — mondja valaki — ennek fizetni kell, csak az idő kedvezzen neki. Mindent megadunk a földnek, hogy az is tudjon adni, mert mi csak kölcsön adjuk1 a munkát a földnek, az meg olyan hálás egy jószág, hogy tízszeres kamattal adja vissza.

Sok lesz a kapásuk, csupán napraforgóból 150 holdat vetnek. S amikor az/gy-egy tagra jutó kél és fél hold kapást mondja az elnök, valaki legyint: ez aztán igazán nem sok. Az elnök is tud példát a maga múltjából: egyéni gazda korában volt év. hogy öt hold kapása is volt, s meg ludtak vele birkózni, pedig csak kelten voltak hozzá, ő, meg az asszony.

Egy testes, fiatal gazda, elvervén éhét, javaslattal rukkol elő a mezőn rögtönzött; közgyűlés-félének: jó lenne asszonyokat tenni a vontatóra, úgyis állandóan a munkát követelik, felszabadulna négy férfi, mehetnének a loyakhoz, ne ennék azok se ingyen a drága takarmányt... Alig fejezte be mondókáját. higgadtan rácáfoltak. Nem, az nem lenne jó, még a férfiak is megszöktek tőle, naponta fel- és lerakni 300 mázsa trágyát, bizony nem gyerekjáték. Nem ingyen adják a vontatót, 32 forint egy órára, ki kell használni, gyorsan kell megrakni, hogy többet tudjon fordulni.

Jnncsurák Bertalan és Drótos Lajos brigádja is nyomja a gombot, hogy minél hamarabb túl legyen a

m

sajóvámosi Aranykalász Tsz a vetésen. Egymást biztatják, bátorítják: addig kell a vasat verni, amíg ■tüzes, addig kell iparkodni, amíg jó az idő. Sokat és nagyon lelkiismeretesen segít nekik a Felsőzsolcai Gépállomás. Bertók Imre gépállomási brigádv.e- zetö elismeréssel emlegeti a tsz-bgn dolgozó két traktorost. Pongó István nappal szállít, éj jel nyújtott műszakban szánt, normáját mindig túlteljesíti. Ferenczi Sándor Belorusz traktorával az egyik napon reggel nyolctól este 12 óráig 12 holdat szántott fel — a gép — műszaknormája 4.5 normálhold. Ugyancsak iparkodnak, elsősorban mert keresni akarnak — a műszaknorma teljesítéséért 80 forint jár. ha a dupláját teljesítik, a fizetés is dupla, egy fillérrel sem kevesebb. „Játszva” megkeresik a 3000 forintot. Ugyanakkor minőségileg sem emelnek kifogást ellenük, maguk is vámosiak, övéiknek dolgoznak. Megnövekedett a gépállomás feladata, s csak úgy tudják « feladatot megoldani, ha mindenki 1 el M ismeretesen dolgozik.

/^supa nyüzsgés a sajóvámosi ha^ tár. Az újdonsült termelőszövetkezeti tagok lelkiismeretességből nagyon jól vizsgáztak. Nem ülnek ölhetett kézzel, várva azt a bizonyéi sültgalambot, hanem minden erővel azon fáradoznak, hogy a jó időt teljesen kihasználják. iparkodnak, mert boldogulni akarnak, s így fognak is boldogulni.

G. M.

Befejeiődöt. • *££&£

Hetek óta a mai az első nap, amikor a mezőgazdasági osztály munkatársai mindnyájan együtt lehetnek a hivatalban. Az eredményes munka után bőven folyik a szó, egymást követik a kedvesebbnél kedvesebb élmények, történetek.

— Azért úgy senki sem. járt, talán még az országban sem — mondja a fiatal főállattenyésztő —, mint mi az egyik községben. Késő délután volt már. amikor Közi Balog Jánoshoz, a község egyik legmódosabb gazdájához benyitottunk. Az udvaron találtuk, a kútnál. Szaporán húzta-me- rítette az abroncsos favödröt, s öntötte a vizet a vályúba, a tehenek elé. Ügyet se vetett ránk, amin egyáltalán nem lepődtünk meg. hiszen tudtuk, nem. lesz könnyű: dolgunk, előttünk már négyszer voltak itt a szervezők, teljesen eredménytelenül. Most ötödszörre ketten vállalkoztunk az agitációra Laci barátommal, a növénytermesztési agronómussal, hogy no, majd mi. szakmabeliek, hátha szót értünk a Balog-portán.

* •i,-_ a gazda végzett az' itaKmsnor tássaXj szó n(,ikm követtük az istállóba. Amíg Közi Balog a zsemleszínű tehenet kötötte a jászolhoz, Imcí a másiknak, én pedig a harmadiknak akasztottam a nyakába a láncot, olyan gyorsan, hogy még a bikaborjút és az üszői is megkötöttük. mire a gazda az első tehén mellől előkerült. Azután Lacira hunyorítottam. ő szétnézett, s gyorsan hozta a saroglyát. Megraktuk trágyával. s vittük ki az udvarra. Az utolsó villáig mind kihordtuk. s szépen, sarkosan szarvasba raktuk.