Észak-Magyarország, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-05 / 55. szám

Vasárnap, 1061. március 5. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Végállomás Érdekes városrész terül el Kazinc­barcikán, az országút közelében. A házak egy része — a szokástól elté­rően — fűrészfog szerűen kapcsoló­dik egymáshoz, s feltűnően erős, élénk színekkel festett épületek már messziről magukra vonják a figyel­met. Műúton lehet ide eljutni, de a házak közti járdák építése, a parkí­rozás még hátra van. Mégis, olyan az egész, mint egy végállomás, ahol nem kezdődnek, hanem révbejutnak az emberi sorsok. Az asszony merengőn, szelíden mo­solyog. — Mi nagyon messziről jöttünk ... A férjem is, én is a Szabolcs megyei tanyavilágban kezdtük. Szüléink csc- lédemberek voltak ... Még jól em­lékszem a tanyasi négyesházra, a kö­zös konyhára ... Férjem nagyapja 90 éves. Tavaly, hogy ideköltöztünk, elutazott, csak azért, hogy lássa, mi­lyen Barcika, hogy él az unokája. Megmutattuk neki a fürdőszobát, s azt is, milyen könnyű géppel mos­Mezö Imre Furcsa kíváncsiság vonz ide ben­nünket. Kik s honnan jöttek ide s ho­vá vezethet életük útja. Találomra bekopogtatunk ide-oda. Az első he­lyen a ház asszonya komoran áll utunkba. Pillantása, magatartása el­utasító. Nem látnak ftüvesen, tovább megyünk. Akaratunl$n kívül tudjuk meg, itt fizetéskor mindig nagy a dinom-dánom. Új élet. kezdetén... A Mező Imre körút 67. számú ház egyik emeleti lakásában szolid meg­jelenésű fiatalasszony nyit ajtót. Ki­csit tartózkodó, mintha zavarban volna. A férj — Gyenes Pál, 25 év körüli vájár — éppen ebédel. Vele szemben ül a mama, aki látogató­ban van itt Sajókazáról. A szobában édes mosolygással alszik a 6 hónapos csecsemő. — Hét éve dolgozom a bányában — mondja Gyenes. — Miért lettem bányász? Az apám is az volt, én is ezt választottam. Sajókazán dolgoz­tam, de mivel ott most nagy feltá­rást végeznek, jónéhányan ideiglene­sen átkerültünk a Szeles-aknára. — Mióta házasok? — Másfél éve — szól Gyenes. — És a múlt év novemberében jöttünk ide lakni — mondja az asz- szony. Az egyik szobát már bebútorozták, lassan a másik szoba berendezésére is együtt a pénz... Nagyon messziről jöttek . . . Az egyik lakás ajtaján vastag­betűs névtábla: Újhelyi István. A körúti részlet. ni. Megnézett mindent és ... kiesett a könny a szeméből. .— Most kombinált szobára gyűj­tünk — mondja az ember. — Már van tízezer forintunk. Bányásznap­kor vesszük meg. Televízió antenna a háztetőn . .. Egy televízió antennája ott dísze­leg egy szürke épület, a Muskátli út 63. számú ház tetején. A huzal az egyik emeleti lakáshoz vezet. Csinos, kedélyes fiatalasszony nyit ajtót, Né­meth'Andrásné. Férje vájár Ormos­bányán. A lakás berendezése nagy­vonalú. A konyhában természetesen ott a mosógép. A szobában gyönyörű kom­binált szekrény, rekamié, fotelek, a falon képek, a sarokban zeneszek­rény, fölötte a televízió, amely ide­csalt. A másik sarokban kis asztal­kán tangóharmonika. Az asszony megérezte a pillantásunkban rejlő kérdést. — A férjem nagyon szeret harmó- nikázni. Én is szeretem a zenét. Most akarunk venni kislányomnak ^zongo­rát ... Két gyermekünk van. Két kis­lányunk ... Igen, a férjem onnosi. Onnan jöttünk ide. Én mosonszent- jánosi vagyok. — Hogy kerültek össze? — A férjem hadifogságból jött ha­za. Mosonszentjánoson összeakad­tunk. Hamar összeházasodtunk. Va­gyonunk egyetlen sezlon volt. — Azóta sokra haladtak. — Igen. Magam se hittem volna. És ez a kétszobás lakás!... Mindig ez volt a vágyam. — Milyen vágyunk van még? — Nőnek a lányaim. A nagyobbik 14 éves. Most már ők jönnek, nekik Németh Andrásné és egyik kislánya. csengetésre felpattan az ajtó s egy kisfiú fut előttünk a konyhába. Még annyit odavet a szülőknek: — Bácsik jönnek — s betelepszik az asztal alá, mintegy kicsiny biro­dalomba. A férj, az ormosbányai VI. akna lakatosa. Négy éve házas. Egy éve laknak itt. — Jó itt? — Nagyon jó! — bólint az ember. — Bár hamarabb idejöhettünk vol­na. Előzőleg Ormosbányán laktunk. Egy szobánk volt és az is nedves. kell gyűjtenünk. Hogy itt. mara­dunk-e? Szeretnénk. Nem kívánko­zom el innen. Ügy érzem, végre rév­be értünk. * Az új városrészben — 330 lakás­ban — mintegy másfélezer ember lakik. Nem kopogtattunk be minden lakásba. Három ajtónyitás három család életéről adott vázlatot. Ügy gondoljuk, itt ez a jellemző. Csorba Barna Szabados György MunkásgvléseSi megyésbben és Misfcaícm A megyei pártbizottság és a me­gyei tanács február 8—9-i ülésének együttes anyagából a következő he­lyeken, a következő előadókkal tar­tanak munkásgyűléseket: Március 7-én: Belkó Anna, Felsőnyárad. Bialis József, Sajókaza, bánya. Sárközi Andor, Kurityán, bánya. Monos János, Szuhakálló. Balogh Péter, Sajőszentpéter, üveg­gyár. Március 9-én: Csege Géz^, Sajóbábony, Vegyi­művek. Március 10-én: Simon Ferenc, Sajószentpéter, bá­nya. Miniiftsgyüiések a mezőgazdaság kérdéseiről Kova! Pál elvtárs a Lenin Kohászati Művekben és a DIMAVAG-ban Kovái Pál elvtárs, az MSZMP Mis­kolc városi Bizottságának első titkára csütörtökön a Lenin Kohá­szati Műveit hengerüzemének, pén­teken pedig a DIMÁVAG dolgozói­nak munkásgyülésén tartott értékes beszámolót. Koval elvtárs a szemé­lyes tapasztalatok felhasználásával behatóan foglalkozott azzal, hogyan és milyen eredményeket értünk el a mezőgazdaság szocialista átszervezé­sében Borsod megyében, Miskolcon. A megyei és városi bizottság ne­vében elismerését fejezte ki — mind­két helyen — a szervezésben részt- vett párttag és pártonkívüli munká­sok, műszakiak eredményes munká­jáért. Ismertette a szövetkezet meg­erősítésével kapcsolatos tennivalókat és arra kérte az üzemek dolgozóit, hogy amilyen lendülettel, odaadással vettek részt a szervezésben, a továb­biakban ugyanígy segítsék a szövet­kezeteket politikai, gazdasági, kul­turális és erkölcsi fejlődésükben. Koval Pál elvtárs a DIMÁVAG nagygyűlésén (az LKM hengerműben ezt megelőzőleg már megvitatták), részletesen ismertette Miskolc város ez évre vonatkozó tervelőirányzatát. Elmondotta, a heiyiipar 13 száza­lékkal növeli termelését, az eddigi­nél fokozottabb figyelmet fordít a la­kosság igényeinek kielégítésére. Kü­lönösen nagy fejlődés várható — fel­újításban, karbantartásban — a ta­nácsi építőiparban. Tovább emelke­dik a gáztermelés. Sokat javul a köz­lekedés. Az eddigi '68 helyett 87 autó­busz szállítja majd az utasokat, kor­szerűsítik a villamoskocsikat és az. eddigi 8 motorkocsi helyett 11 mo­torkocsit állítanak munkába. Esek az intézkedések lehetővé teszik a jára­tok sűrítését. A város területén több helyen van­nak új lakótelepek. Ezeken a helye­ken összesen 4 kilométerrel bővítik a villanyhálózatot. Ez évben 30 tan­terem építését fejezik be, 32 tante­rem és 100 férőhelyes óvoda építését kezdik meg. Nagyteljesítményű gép­sort kap — a kenyértészták feldol­gozásához — a sütőipar diósgyőri te­lepe. 6 millió forintot fordítanak a gázvezetékek építésére, mintegy fél­millióval tovább gépesítik az építő­ipart, 10 és félmilliós költséggel to­vább építik Diósgyőrben a kettősvá- gányú villamosvasutat. A Köztiszta­sági Vállalat sajóparti telephelyé­nek építésére ez évben 410 ezer fo­rintot irányoztak elő. Koval elvtárs részletesen foglalko­zott a lakásgondokkal. Elmondotta, ez évbem 168 és félmillió forintot for­dítanak lakásépítésre. Ebből az ösz- szcglól 838 lakás építését fejezik be, többek között befejezik a Tátra ut­NösendéStagverseEty a Zensinüvészesi Szakiskolában A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola március 6-án, hétfőn este 7 órakor tartja a vonós tanszék nö­vendékeinek hangversenyét az inté­zet hangversenytermében. A kon­cert műsorán Raff, Bériot, Dvorzsák, Marcello, Händel, Cervetto, Boyce, Vivaldi, Paganini és Sanmarüni mű­vei szerepelnek. cai 32 lakás építését és kijavítják a selyemrí'.', magasházaknál és Bajcsy- Zsilinszky utcai tömbnél meglévő hi- bálcat. Ez évben 725 lakás építését kezdik meg, amelyből 500 szövetke­zeti lakás lesz. Elmondotta, hogy, bár az összeg elég nagy, s a lakások szá­ma is tekintélyes, de ezzel még nem tudjuk megoldani a lakásgondokat, több megértés és támogatás szüksé­ges a dolgozók, a lakosság részéről. A városi és a kerületi tanácsok összesen 24 millió forintot használ­nák fel városfejlesztésre. Többek kö­zött 1 millió forintot fordítanak az avasi kilátó, több mint egy milliót a Mikes Kelemen, Viola. Petneházi, Pázsit és az Avar utca építésére, több mint 2 milliót a görömbölyi, a Beloiannisz és a Major utcai hidak építésére. Számításba vették a tár­sadalmi munka értékét is, ami elő­reláthatólag mintegy 4 millió forin­tot tesz majd ki. Koval elvtárs el­mondotta, hogy a varos lakói egyre inkább felelősséget éreznek a vá­rosért, a város fejlesztéséért, amit a társadalmi munka állandó, növek­vő értéke mutat meg. Feladatunk, hogy ezt az önzetlen támogatást fel­karoltuk, s megteremtsük a lehető­séget, hogy minél több ember ve­hessen részt társadalmi munkában a város fejlesztésében. Beszélt a társa­dalmi tulajdon rongálóiról is, s hang­súlyozta, hogy nevelőmunkával, tár­sadalmi összefogással kell megvéde­nünk a közös vagyont. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a tanács erőfe­szítésein kívül a városfejlesztéshez elengedhetetlenül szükséges a mun­kások, a műszakiak, az adminisztra­tív dolgozók legteljesebb fokú közre­működése, odaadó munkája. A beszámoló elhangzása után töb­ben tettek hasznos észrevételt. Tár­nái Sándor javasolta, hogy jobban össze keli hangolni a tervezők és a különféle építővállalatok munkáját, így el lehetne kerülni a helyenkénti felesleges ásási, építési munkát, a gyakori kábel- és csőfektetést. Ha­sonló gondokról beszélt Gácsi Ferenc is. Elmondotta, hogy a Gyár utcán na"v sárban kell jármok a kábelfek­tetés. i’\: re a járda rendbe nem ho­zása miatt. Beszélt arról is, hogy óriási összegeket fordítunk lakások építésére, ugyanakkor akadnak em­berele, akik rongálják a lakásókat, — fát vágnak a szobában, felszedik a parkettet stb. Javasolta, vonják fele­lősségre az ilyeneket, s kirívó eset­ben költöztessék őket szükséglakás­ba, s adják a lakást olyanoknak, i.':ik ezt jobban megérdemlik. Szó eseit olyan dolgokról is, ami nem tartozik a tanacs hatáskörébe, de minden­esetre gond. Horich József sok spor­toló nevében arról beszélt, hogy a dömperek felvágják a stadion kör­nyékét, emiatt azt nagy sárban iehet megközelíteni. Helyes lenne, ha a várak vezetői nagyobb figyelmet fordítanának az ilyen gondok meg­oldására. A munkásgyűlés Huzsvári Kálmán elvtárs, a DIMÁVAG pártbizottsága titké "ának zárószavaival ért véget. Maérű csak 2700? A SZOKÁSOS akció keretében az elmúlt hónapokban 2700 bányász, ipari munkás jutott hízott sertéshez. Mint ismeretes, igen jutányos áron, kilogrammonként 15,60 forintért. Ez az akció jól jön a dolgozók háztartá­sainak. Hozzásegíti őket ahhoz, hogy esztendőre biztosíthassák maguknak a zsírt, szalonnát, sonkát, kolbászt. Az akció kerete ezen a télen ennyi volt: 2700. Nem azért, mintha nem lett volna több igénylő. Volt és még lett is, volna! Meg kell azonban őszintén mondani, hogy erre a célra nem tusiunk több hízót biztosítani. Bizonyos, hogy sokan, akik az akció­ból kimaradtak, csalódást éreztek, kritikával éltek és kifogásolták — nem is egészen jogtalanul — az el­osztás arányait. Ez azonban nem változtat a helyzeten, mert emögött a 2700-as számadat mögött másfajta számok húzódnak meg, amelyeknek mondanivalójával, tanulságaival fog­lalkoznunk kell. NÉZZÜK csak! A száz katasztrális holdra jutó számosállat mennyisége megyénkben az elmúlt esziendőkben így alakult: 1957 — 36,8, 1958 — 36.5, 1959 — 37,4 és I960 — 36,9. Vessük csak egybe az első és az utolsó ada­tot. íme, mindössze 0,1 a különbség. Ennyit emelkedett tehát a száz ka­tasztrális holdra eső számosállat mennyisége négy esztendő alatt. Kevés? Nagyon kevés! Mi hát a teendő? Mi lehet a ten­nivaló? El kell érnünk, hogy ez évben leg­alább 6—7 százalékkal növekedjék megyénkben az állatállomány. El kell érnünk, hogy term elősző vetke- zeteink sertésből legalább 12 száza­lékkal több áruhust adjanak, szarvas- marhából 23 százalékkal, baromfiból pedig 35—40 százalékkal többet, mint az elmúlt cvben. Ezek korántsem jelentéktelen cél­kitűzések, de reálisak. Sokfajta ten­nivalót követelnek, Mindenekelőtt tervszerűséget, a termelőszövetkeze­tek belső erőinek mozgósítását, szer­vezettséget és szakértelmet. HA AZ imént felsorakoztatott mu- tatószámokat elérjük, több hízóval rendelkezünk majd, kiterjeszthetjük az akciót és 2700 helyébe lényegesen magasabb szám léphet majd. Egyesültek a sstíikesoporÉok Tolcsván eddig három szőlőterme­lő szakcsoport működött. Pár nappal ezelőtt úgy döntöttek, hogy közösen dolgoznak tovább. Az alakuló köz­gyűlésre február 24-en került sor, itt Palkovits Mihály kisparasztot vá­lasztották meg az egyesített Petőfi szakcsoport elnökének. A szakcsoport tagjai úgy határoz­tak. hogy a közös alap növeléséhez a jövedelem 10 százalékával járul­nak hozzá. Trembecki Ferenc, Tolcsva Barta K. Gyula Víilnlrí tov nevezt^ V a ia KI tsz.szervező sajószentpéteri búcsúzó ös: szejövetelét: záróvizsgi A miskolci járás parasztságának felvilágosításában, át­szervezésében részt vett üzemi munkások — az átszer­vezés befejeztével — találkozót adtak egymásnak a sajószentpéteri bányász művelődési otthonban, március 3-án. elvtárs, a Miskolc járási Pártbizottság titkára tájé­koztatta a tsz-szervezőket a szervezömunlca eredmé­nyességéről. Az elmúlt három hónap alatt a miskolci járásban is lényegesen megváltozott a gazdasági hely­zet, a termelés minden ágában győzedehneslcedtek a szocialista termelési viszonyok. A 29 község átszervezé­sével a járás szántóterületének 92 százaléka került a szocialista szektorba, 5842 család lépett a közös gazdál­kodás útjára, több mint 25 ezer hold összterülettel, E nagy. történelmi jelentőségű fordulat mögött ott van a szervezésben részt vett munkások áldozatkészsége, segítő, felvilágosító munkája. Jól vizsgáztak a munká­sok emberségből, politikai rátermettségből, s nem rom­lott, hanem javult a munkások és parasztok közötti viszony, erősödött a munkás—paraszt szövetség. A tsz-szervezők hozzászólásaikban beszámoltak élményeikről, tapasztalataikról, s javaslatokat tettek, hogyan kezdjék meg a munlcát egyes, újonnan alakult termelőszövetkezeti községekben. A jövendőről szóltak, bár akiket elsősorban érint ez a jövendő, nem voltak jelen, de minduntalan róluk volt szó. Tisztelettel, sze­retettel emlegették az újdonsült tsz-tagokat — a testvér emlegeti így a testvért, akinek jó szívvel, emberséges szándékkal segített élete egyik legnehezebb lépése meg­tételében, fogta a Jaezét, értelméhez szólt. Többen hangoztatták azt az őszinte óhajukat, hogy a szervezés után is meg kellene találná a kapcsolatok fenntartásának módját. A kisebb feladat a tsz létrehozása volt — a nagyobb munka még ezután következik: a jó. tagjainak emberhez méltó meg­élhetést nyújtó közös gazdaság megteremtése. A két- lakiság problémája is sokakat foglalkoztatott. Nem egy új tsz-lcözségből a férfiak egy része odahagvta a falut, bement az iparba. A tanácsok és a tsz-vezet&k alaposan fontolják meg, kiket eresz­tenek el a faluból. Az egyik felszólaló amellett tört lánd­zsát, hogy most már nem­csak lehet, hanem szükséges is a rosszul működő ter­melőszövetkezetek példájának ismertetése, hogy okulja­nak az újak mások hibájából, ne kövessék el ők is ugyanazokat a hibákat, csak ezáltal fejlődhetnek egyen­letesen- és biztosan. Az új tsz-tagok egy jelentős része meggyőződéssel vallja, hogy rossz tsz nincs, csak rossz tsz-vezetők és tagok vannak. Az is helyes volna, ha az üzemi alapszervi párttitkárok — ha idejük engedi — ellátogatnának az új termelőszövetkezetekbe, a gyakor­lati pártmunka tapasztalatainak átadásával segítenék az újdonsült tsz-alapszervezetek titkárait. A kétlcikiság a miskolci járásban különösen nagy problémát jelent. Szinte egyetlen olyan község nincs a járásban, ahol ne vetődnének fel munkaerő gondok, Ez a tény arra kötelezi a kétlakiakat, az üzembe járó dol­gozókat, hogy mint eddig, a tsz megalakulása után is segítsenek családtagjaiknak a föld megmunkálásában. Sokan intézkedéseket sürgetnek — azt a kétlakit, aki- tteíc. a hozzátartozói nem veszik ki kellően részüket a közös munkából, el kell engedni az üzemből, nem ma­radhat a föld parlagon egyes hanyag emberek miatt. Meo-haíó koráiig kapcsolatok szövődtek a nép- *" nevelők és dolgozó parasztok között. Az egyik parasztember azért- nem akarta aláírni a be­lépési nyilatkozatot, men építkezik, s ha belépne, nem lenne ideje az építkezéshez. A szervezők megígérték neki, hogy nem hagyják cserben. S amikor az üzemben elmondották a szervezők, hogy milyen ígéretet, tettek, egyszerre ötvev.cn jelentkeztek, hogy mennek segítene a házépítésben. Az új tsz-tagok kértek a szervezőket, hogy a továbbiakban is tartsák fenn a barátságot, láto­gassanak el hozzájuk, meggyőző, baráti szóra akkor is szükségük lesz, sőt, akkor jön maid igazán jól. amikor szembetalálkoznak a nehézségekkel, s talán a IchangoU- sag vesz erőt rajtuk. A bensőséges hangulatban lefolut baráti eszme- csere is bizonyította, hogy az űzetni munkások jól vizsgáztuk falusi osztály szövetség gesük meggyőzésében, derelcas munkát végeztek­G. n. \ f ^ZÁRÓVIZSGA"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents