Észak-Magyarország, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-26 / 73. szám

BSZAKMAGVARORSZÄG 7 Vfcsárnap, i 90S. március 26. ROMEO ES JÚLIA Shakesbeare-darab a Miskolci Nemzeti Színházban A Romeo és Júlia Shakespeare egyik legkorábbi, tragédiája. Ha szabad így kifejeznünk: tökélete­sebb színművei is vannak. De azért igazi Shakespeare! mű ez is. Rajta egy óriás kezenyoma. A drámai helyzetek és a jellemábrázolás nagy­szerűsége — Shakespeare fő erénye — itt is megragad bennünket. Éppen ezért csodálatos, mennyire kevésre becsülte, mily keveset lá­tott meg belőle Móricz Zsigmond. Egyetlen mondanivalójának csupán a szerelmet tekintette. Persze, fő helyen van benne a sze­relem, de rajta kívül még sok min­den más, mélyebb mondanivaló is. S megmondhatjuk mindjárt, elöljáró­ban: a Miskolci Nemzeti Színház elő­adásából az mind kiviláglik. A rendezői és a színészi munka érez­teti, hogy a romantikus szerelmi tör­ténet nem önmagáért való e darab­ban, hanem csupán hordozója, hatá­sos megformáló ja az írói ítéletnek, Shakespeare véleményének a feudá­lis anarchiáról, a középkori kötött­ségekről és a békéről. Mint Shakespeare mindegyik darabjában, a Romeo és Júliá-ban sem a cselekmény az, ami első­rendűen fontos. Hiszen a cselek­mény rendszerint nem is Shakespeare leleménye: átveszi —• természetesen csak a nyersanyagot, mert mást nem is talál ott — régi krónikákból, nép- könyvekből ... Az érzések és szen­vedélyek vihara, az érzelmek finom lebegése és a gondolatok viliódzó lo- bogása — ezt kell figyelnie, észre- vennie, nyomon kísérnie a Romeo és Júlia nézőjének. S a néző e tevé­kenységéhez, mely eg'yszeiTe jelent szellemi munkát és élvezetet, kell segítséget adnia a színháznak. Talán ezt nem kapta meg 1923-ban a fővárosi Nemzeti Színház közön­sége, s azért írta le Móricz Zsigmond arról az előadásról ezt — a darabra magára vonatkoztatva mindenképpen igaztalan és szűkkeblű — ítéletet: ..Paprikajancsi komédia a Városligeti bábszínházból!” Mi most, Miskolcon, nem ilyen előadást láthattunk, hanem egy nagyjából és egészében helyesen ér­telmezett Romeo és Jvliá-t: a tragi­kus szerelmesek sorsában a feudális torzsalkodás, általában az igazságta­lan háborúk és háborúskodások, a rang- és vagyonhajhászás, a kicsi­nyes előítéletek, a családi-dinasztikus gőg és önzés, az embertelenség lelep­lezését és elítélését. Ezzel dicsérhet­jük leginkább a rendező és az együt­tes komoly és nehéz munkáját! Azzal az ünnepi áhítattal és gond­dal készültek a Romeo és Júlia színrehozatalára, amelyet bármely Shakespeare-darab megkövetel. Áhí­tatuk és gondjuk remek eredménye: a nemesveretü, nem könnyű drámai szöveg — Mészöly Dezső hű és szép fordítása — hibátlanul biztos tudása, a ragyogó versmondás. A helyes darabértelmezést mint­egy jelképezve, a színpadnak a nézőhöz legközelebb eső szélét, elő­terét egy hatalmas boltív fogja át, rajta a Montague- és a Capulet- cimer, s ez ott van mindig, a gyakori és gyorsan — helyenként, talán illú­zióinkat is romboló gyorsasággal — váltakozó jelenetek, színváltozások közepette. Szilágyi Albertnek, a színház fő­rendezőjének a mű eszmei tartalmát helyesen értelmező és világosan ki­bontó munkáját, e munkája egészéi már dicsértük. Elképzeléseinek mind­egyik részletével azonban nem ér­tünk egyel. Mintha csupán „jelezni” kívánta volna a tömegjeleneteket, a Verona utcáin játszódókat és Capulet estélyéi. Ezek bizony nem voltak kel­lően mozgalmasak, megoldásuk ki­csinyes, szűkkörű volt. Egy névnap vagy házibál is népesebb és nagyobb szabású egy átlagos magyar dolgozó otthonában, mint amilyen Júlia ap­jának. a dúsgazdag Capuletnek ven­déglátása volt a színpadon! A Ró­meót játszó művész bizonyos „kisik­lásaiban” is van része, nyilvánvaló­an, a rendezői munkának is. Egyéb­ként mint magában a darabban, a színpadon is szépen váltakozott a reneszánsz életvidámsága, bővérű humora, fénye a bomló feudalizmus okozta tragédia árnyaival és sötétjé­vel. A fényt azonban Szilágyinak tö- retlenebbül és hitelesebben sikerült „adagolnia”, mint az árnyat. A tra­gédia nemes pátoszának, végzetes vi­harzásának jeleneteiből — a záró­képet kivéve, amely a rendezés csúcspontja volt, a közönséget is egyértelműen ragadta magával, az általunk látott első és ötödik előadá­son egyaránt — csak azokat éreztük tökéleteseknek, amelyekben Lőrinc barát is közreműködött. A rendezői kézen kívül jelentékeny része van ebben természetesen annak a kiváló művésznek, Somló Ferenc Jászai­éi jasnak, aki ezt a nagyszerű és nagy szívű emberalakot a színjátszás magasán testesítette meg és keltette életre... Latínovics Zoltán Rómeója: túlzá­saiban és tévedéseiben is egy tehet­séges és végtelenül lelkiismeretes művészre, egy, a szerepét igen mé­lyen átélő és komolyan vevő, aprólé­kosan kidolgozó színészre vall. Azokban a pillanatokban volt iga­zán nagy, amikor a bátor, férfias, lovagias, helytálló Rómeót élte meg. Túlzás és tévedés azonban fölöttébb sok és szertelen mozgása, az érzel­mes részek túláradó szentimentaliz- musba hajló és helyenként az em­beralakot magát kissé elgyerekesítő megoldása. Ám ezek: egy még for­rongó művész igen tehetséges alakí­tásának árnyékrajzolatai csupán, melyek a további előadásokon — nyugodtabb, mértéktartóbb művészi önfegyelemmel — könnyen eltüntet­hetők. Júlia szerepében a bemutatón Sze­keres Ilonát, a másik előadáson Ba­logh Emesét láttuk. V égre kapott mér egy olyan sze­repet is Szekeres Ilona, ez a nagyon tehetséges, finom művészi érzékenységű és müveit színésznő, amelyben megmutathatta, többre és jobbra képes, mint amilyen felada­tok színházunknál eddig neki jutot­tak! Bajos, üde, őszinte és hiteles Júlia volt. Különösen a szinte még gyermekleány szerelme ébredezésé- nck és boldogságának érzékelteté­sében csillogott a tehetsége, fénylett művészi tudása. Több művészi erő­feszítést, mesterségbeli gondot igé­nyelt viszont tőle a keserűség, a bá­nat, a boldogtalanság, az összeomlás — e nem egészen alkatából falcadó vonások és érzések — ábrázolása. Az ő Júliájában a szinte játék nélküli élet, a szereppel való teljes egybeol­vadás ragadja meg leginkább figyel­münket. Balogh Emese ismét szép feladat­hoz jutott és szépen meg is oldotta Júlia életre-keltését. Eszközei racio- nálisabbak, tudatosabbak, mint „vál­tótársáé”, s éppen ezért ő a szerep tragikusabb vonásainak, a harcos, a küzdelemre elszánt Júliának meg- elevenítésében tündökölt inkább. A szereppel való szinte ösztönös egg'yé- olvadás bizonyos fokú hiányáért, a részletek pontos kidolgozottságával, fegyelmezett és érett műgondjával lkárpótolta a nézőket. Az bizonyos, hogy a további elő­adások közönsége, akáJr az egyik, akár a másik Júliát látja majd, mindkettőben egyformán megpillant­hatja az örök Júliát, mindnyájunk drága Júliáját: a megelevenedett, női hűséget, tisztaságot, őszinteséget. A darabnak a címszereplők után legfontosabb, mert magának az író­nak a világnézetét, hangját legnvil- tabban, legközvetlenebbül megszó­laltató emberalakja: Lőrinc barát, a jóságos, emberséges, bölcs, okos, egy­szerű franciskánus. Mint a Hajnali fűz-ben Bónis Lajost, ezt az ember­alakot is valósággal egy tömbből fa­ragta ki Somló Ferenc, ez a kiváló művész, aki már szinte eszköztelen egyszerűséggel, a gesztusokra sem szoruló érett művészek természetes­ségével alkot. A figura népi erede­tét és nem „papos” papra valló fel- világosultságát különösen szépen ér­zékeltette! A dajka nem könnyű szerepében nagyon jó volt Erdélyi Ila. A népi ízek éreztetése, a józan paraszti ész­járás bemutatása: művészi tehetsé­gét, alkotó szorgalmát dicséri. Leg­nagyobb „pillanata” az a helyzet, amely már túlnő az általa megteste­sített emberalak „felvevő képessé­gén”, amikor már nem tudja meg­érteni a nem hétköznapi „józan ész- szel”, a nem „gyakorlatiasan” gon­dolkozó Júliát, akinek pedig ő: szülő- anyjánál jobb anyja! Sajnos, nem ezt a felejthetetlen „nagy pillanatát” méltányolja elsősorban a közönség, hanem az ugyancsak szerepe megkí­vánta harsányabb, derűsebb „fogá­sait”. A patikárius villanásnyi' szerepé­ben Némethy 'Ferenc megmutatta, hogy nincs „nagy szerep” és „kis szerep”, mert a jó és becsületes mű­vész egy pillanatból is formálhat maradandót, egy röpke „jelenésből” is emlékezetest. Ruttkai Ottó Jászai-díjas hibátla­nul tökéletes Mercutió volt. Szerepe olcsó népszerűségre csábít, de ő en­nek hatása alá nem került. Példamu­tató alakítás ez! Júlia apját játszani: hálátlan mű­vészi feladat, hiszen Capulet — el­lenszenves emberalak. Farkas Endre a rá jellemző művészi alázattal és ki­dolgozottsággal oldotta meg a fela­datot. Nem rajta, hanem a nem ro­konszenves emberalakon, melyet játszania kellett, fordult meg, hogy nem kapott nyíltszíni tapsot, melyet bizony megérdemelt volna!... Hitelesnek, pontosnak éreztük Horváth Sándor BenvoliÖjűt, Dob- ránszlcy Zoltán Tybaltját, Szili János hercegét. A szűk lehetőségekhez mérten is kissé halvány és félszeg, bár jó be­nyomást keltő alakítás volt Forgács Tibor Páris grófja. Pálcozdy Jánosnak, Mikes Bélának, Papp Ellának és Vargha Irénnek ju­tott a két vetélkedő család egy-egy tagjának megformálása. Sokat nem követelő szerepükben helytálltak és helyükön voltaik. Elmondhatjuk ezt a jellegzetes shakespearei emborala- kok, a szolgák színrevivőiről is: Sza­bados Ambrusról, HaraszUn Tiborról, Bősze Péterről, Gyarmathy. Ferencről és Vargha Györgyről. Az előadás sikeréhez hozzájárul­tak: Farkas Ferenc, a tartalomhoz jól igazodó, kifejező erőben hatásos kísérőzenéjével, Ütő Endre, ez a na­gyon tehetséges tervező, okos mér­téktartással modern díszleteivel, H. Mészáros Margit a jelmezekkel, He- rédy Éva a rejtetten játszó kis zene­kar vezénylésével, Irsa Tibor pedig a vívó-jelenetek betanításával. * C hmkespearet jól vagy rosszul, de ^ időnként játszani kell! Termé­szetesen: inkább jól, annak a vi­szonylag kevés hibának a lefaragásá­val, amelyekről szólottunk. Éppen ezért; a Miskolci Nemzeti Színház javára kell írnunk e mostani Romeo és Júlia — színrehozatalt, műsorpolitikai és művészi szempont­ból egyaránt. Hogy ö tragédia is színházunk re­pertoár-darabjává válik: egyik jele annak, hogy az elmúlt évek olykort tétovázásai mellett végzett jó vetés is beérett már. Mindenesetre a még hibátlanabb Shakespeare-előadások kedvéért, de a művészek és főleg új közönségünk: dolgozó népünk fejlődése érdekében is. — többször és még bátrabban, hatarozottabban kell a klasszikusok után nyúlni — természetesen a darabválasztás epvéb aránvossági kö­vetelményeinek sérelme nélkül! Gyárfás Imre ---------ooo----------­T IT-HIREK Hétfői előadások: értelmiségi klubban: A S&inra-patak rendezéséről Miskolc város kialakítását, rende­zését a múltban, de a jelenben is el­sősorban a Szinva völgye határozza meg. A mintegy 12 km hosszú, kes­keny völgyszakaszban elterülő város kénytelen magán viselni a völgybe szorított település olykor kellemes, de sok esetben kellemetlen követ­kezményeit is. A Szinva, mint. termé­szetes vízfolyás, Miskolc területfel­használásában és a város képének kialakításában döntő szerepet tölt be. Éppen ezért évtizedek óta foglalkoz­tatja a város lakosságát a Szinva- patak rendezésének kérdése. Első ízben — a fellelhető okmá­nyok szerint — 1906-ban merült fel a patak szabályozásának kérdése. Számos, jobbára megvalósíthatatlan elképzelés és terv is közszájon for­gott, mint pl. a Szinvának csónakáz­ható folyóvá történő kiépítése, vagy teljes befedése és rajta út és villa­mosvasút kiépítése; a legmerészebb tervezők pedig egy svájci mintára óragyárat akartak a patak fölé tele­píteni. Szinte természetes, hogy a múlt rendszerben ezekből a tervek­ből nem valósult meg semmi. Ezek a nagystílű elképzelések azonban any- nyi eredménnyel jártak, hogy a köz­figyelmet a Szinvára irányították és annyi eredménye mégis csak lett, hogy a Szinva magavágta, természe­tes medrét 1910-ben az akkori város- vezetés valamennyire kimélyítette és rendezte. Bár a Szinva-patak problémája a városrendezésnek még ma is egyik központi kérdése — a felszabadulás óta a város vezetése többet tett, mint azelőtt egy fél évszázadon keresztül. A patak medrét 1948—49-ben beton- idomkővel Id burkolták a Lyukó-pa- tah; torkolatától a Thököly utcáig tartó — 1024 folyóméteres — sza­kaszon; 1957-ben a Lyukó-patak tor­kolatánál helyreállították a nagy­mérvű kimosást; 1958—59-ben a Lo- rántffy utcánál történt egy 300 fm-es átvágás. Tehát a város vezetői évek óta fog­lalkoznak a Szinva-patak rendezésé­nek kérdésével, de egy átfogó, komp­lex, a város rendezési tervével ösz- szefüggő és megvalósításra váró terv még nem született A Szinva-patak rendezése, vizének szennyezettsége még ma is erősen az elképzelések stádiumában álló problémája Mis­kolc városnak. Ezen a téren az 1960-as esztendő hozott valami változást. Egy 1957- ben megjelent kormányhatározat alapján a Szinva-patak fenntartásá­ról a Vízügyi Igazgatóság köteles gondoskodni a városi tanács anyagi támogatása mellett. E határozat rea­lizálásaként 1960 májusában megál­lapodás jött létre a két szerv között, hogy három éven át, évi kétmillió forintot fordítanak a Szinva rendezé­sére. A rendezés során elsősorban a mederfenék betonozását, a két olda­lát az átlagos vízszint magasságig betonidomkővel, illetve terméskővel kívánják leburkolni és a le nem bur­kolt részeket gyeptéglával füvesítik be. A munkálatok a múlt évben meg­indultak, a rendbehozott szakasz tisztítását elvégezték és elkezdték a torkolati szakasz helyreállítását; mintegy 700 fm-es szakaszon a bur­kolási munkát is elvégezték. Ebben az évben ugyanez a munka a Baross Gábor utcai hídig, a jövő évben a mederkiképzés és burkolás a Mali- novszkij utcai hídig elkészül. Azon­ban a jelenlegi ütem mellett a patak teljes hosszában történő rendezése 10—12 évet vesz igénybe. Mivel a Vízügyi Igazgatóság és a városi ta­nács között a megállapodás három évre szól, félő, hogy három év után a már megkezdett munkák megsza­kadnak. A Szinva-patak rendezésének, sza­bályozásának problémái nem korlá­tozódhatnak csak kizárólag meder- rendezésre, patakszabályozásra. A Szinva-patak esztétikai szempontból a város rendezése, a városkép kialakí­tásában igen kellemes eszköz lehetne, ha vize nem lenne olyan bűzös és szennyezett. Tehát a Szinva-patak rendezésében jelentős súllyal kell, hogy szerepeljen vizének szennyte- lenítése. A patak vizének szennyező­dési okaival részletesen nem kívánok foglalkozni, hiszen azok városunk lakói előtt ismeretesek. Annyit azonban le kell szögezni, hogy a Szinva vize szennyeződésnek van ki­téve azon a szakaszon végig, ahol lakott területen (Lillafüredtől a tor­kolatáig) halad. Szennyezi a patak vizét az a körülmény, hogy számta­lan árnyékszék, istálló szennyvizét ide vezetik, s a mellette települt iparvállalatok ipari szennyvize szin­tén a Szinvába kerül és ez a szeny- nyezödés a legnagyobb mérvű. Eze­ken kívül a Szinva vizének szennye­ződéséhez a belterületen hozzájárul­nak a patak mentén lakók, akik a házi szemetet belehullatják, a ki­sebb, elhullott háziállatok (baromfi, macska, kutya) temetőjét a Szinvá- ban keresik. A város rendezési, esztétikai, de nem utolsó sorban közegészségügyi szempontból is a Szinva-patak ren­dezési komplexumán belül egyik legfontosabb kérdés a víz szennye­ződésének megszüntetése, illetve x szennyezett víz tisztítása. Vannak egyes helyek — Papírgyár, DIMÁ- VAG —, ahol a szennyezett víz tisz­títására találunk biológiai derítőket, de ezek egyáltalán nem, vagy rosszul működnek. A Lenin Kohászati Mű­vek az elmúlt évek folyamán építtet­te meg a C—1-es derítőjét, mely működik is, ennek feladata az ülepi- tés, de ez sem oldja meg a víz kémiai szennyeződésének tisztítását. Mint ahogy az előzőekben is hang­súlyoztam, a városi tanács és a Szin­va rendezésével megbízott szervek vezetői foglalkoznak ezzel a kérdés­sel. 1957-ben a miskolci városrende­zési ankét határozatban mondta ki, hogy „a belváros rendezésének elő­feltétele a Pece- és Szinva-kérdés megoldása”. A MTESZ rendezésében 1959 áprilisában megtartott^ város­rendezési ankét is jelentőségének megfelelően foglalkozott ezzel a problémával és ezen az ankéton is többféle elképzelés és javaslat hang­zott el. Az egyik elképzelés szerint a Lenin Kohászati Művekben épülne fel a C—2-es derítő, melynek fel­adata volna a víz oldott szennyező­dését tisztítani. A másik elképzelés szerint az üzemek szennyvizét nem a Szinva vezetné le, hanem a Szinva balpartján egy szennyvízlevezető csatorna épülne meg, mely a szenny­vizet levezetné a Sajóba, illetve a Szinva torkolatánál épülne egy köz­ponti derítő és azon keresztül jutna a szennyvíz a Sajóba. Mindkét meg­oldás nehéz, műszaki problémák megoldása útján valósítható meg és jelentős hiteligénnyel jár. Úgy gondolom, hiba az, hogy a Szinva rendezése — a mederkarban­tartási munkálatokon kívül — talán még ma is csak mint probléma lé­tezik, rendezésére különféle elkép­zelések, javaslatok vannak, de- a problémák megoldásában nem sok­kal jutottunk előre. Azt hiszem, a város lakói szempontjából ezek az elképzelések nem bimak túl nagy jelentőséggel mindaddig, amíg a Szinva vize és szaga olyan, mint amilyenben nap mint nap részünk van. A Szinva rendezésében város- rendészeti, esztétikai szempontok mellett: közegészségügyi problémát is látnunk kell. És ha itt tartunk, azt is meg kell mondanunk, hogy a ren­dezés műszaki elképzeléseinek meg­oldásán kívül a Szinva mellett la­kóknak is jelentős szerep jut azzal, hogy a házi szemetet, hulladékokat, elhullott állatokat ne a Szinvába akarják elsüllyeszteni. Véleményem szerint a Szinva ren­dezésével foglalkozó szerveknek az első lépés után talán már a második lépést is meg kellene tenni. A puszta elképzeléseket, javaslatokat elfo­gadható és megvalósítható tervvé kovácsolni és anyagi erőnkhöz mér­ten, ha lassan is, de a tervek meg­valósításának útjára lépni. A Szinva környékén lakóknak pedig nem elő­segíteni, hanem meg kell akadályoz­ni. hogy a Szinva szennycsatomává váljék. Kovács Mihály Délelőtt 9 órai kezdettel az irodalmi szakosztály meßvei plenáris ülése. Be­számolót táti.: Sárközi Andor szakosztály- elnök. Utána Koczkás Sándor tart clö- adást .„irodalom és világnézet” címmel. Délután 4 órakor megyei elnökségi ülés. TIT FILMMŰVÉSZETI KÖK HÍREI: Értesítjük a TIT Filmművészeti Kör tagságát, hogy a filmklubi bérleteket március 27-en délután 3 órától leket meg- hosszabbittatni a TIT megyei titkárságán. IDŐJÁRÁS Várható_ időjárás vasárnap estig: Vál­tozó felhőzet, legfeljebb néhány helyen kisebb iütóesővel. Mérsékelt északnyu­gati. nyugati szél. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet plusz 3—7, legmagasabb nappali hőmérséklet holnap H—17 fok között. Mentesítő vonatokat indít a MAY A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy a hármas ünnepre való tekin­tettel, a várható nagy utasforgalom zökkenőmentes lebonyolítására, több gyors- és távolsági mentesítő vona­tot indít. A mentesítő vonatok me­netrendjéről a pályaudvarok felvilá­gosító irodái adnak tájékoztatási; az érdeklődőiknek. A jegyváltások meg­könnyítésére a budapesti pályaud­varok jegypénztárai március 27-től egész napon át, elővételben is adnak ki bármilyen menetjegyet. Az egyes nagyobb vidéki állomásokon és az összes menetjegyirodákban ugyan­csak váltható elővételben menetjegy. A MÁV vezérigazgatósága kéri az utazóközönséget, hogy menetjegyéit lehetőleg elővételben váltsa meg, mert így elkerülhető a torlódás, ké­nyelmesebb a jegyváltás. Az elővételért külön díjat fizetni nem kell. Aki jegyét elővételben váltja meg, közölje a pénztárossal, hogy melyik napon kíván utazni. Lengyel mérnökök találmánya: a hidrótranszporter bokát is. Ilymódon 200 kilométer távolságba is szállíthatják a szenet. Már több lengyel bányában be­vezették az új szállítóeszközt. Az első tapasztalatok szerint a vízsod­rással való szállítás felébe, harma­dába kerül a vasúti szállításnak, a beruházási költségek pedig S0 szá­zalékkal kisebbek. Egy tonna apró- szén egy kilométer távolságra szállí­tásához vízsodrás-módszerrel alig 0,1 kilowattóra energia szükséges. A lengyel bányászati kutató inté­zet dolgozói, élükön Borecki pro­fesszorral, ötletes és gazdaságos lé­tesítményt szerkesztettek nagy tá­volságra való szénszállításhoz. A berendezési, mely világviszonylat­ban szenzációs újdonság, hidro- transzporternek nevezték el. Cső­rendszerből áll, amelyen keresztül vízáramlás segítségével , szállítják a "teilet, méghozzá nem C'supán a tör- melékszenet, hanem 5 cm-es dara-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents