Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-09 / 34. szám

ßSZAKMAGYARORSZÄG Csütörtök. 1961. február 9. wmmmasammammm masmKtgKssmssHBSBr&í&maiamvmMNmniirMimmtmKHmmm Emlékezés Dosztojevszkijre A pályáját közrefogó két év- (1821—1681) bármelyikének, bi­zonyos fokig kerek számú évforduló­ját jelenti az 1961- es év. Hosszú év­tizedes túlzott ra­jongás és egy év­tizedes — az előb­bihez képest —■ néma hallgatás után az utóbbi éveik irodalomtör­téneti kutatása próbálta, reálisan lemérni ennék a rendkívül izgalmas életműnek pozitív értékeit, és ki­mutatni részi etes elemzéssel eszmei korlátáit. Az ered­mény az lett, hogy műveinek helyes válogatásával és a bevezető elemzé­sek vagy utósza­vaik kalauzolása- ' val ellátva ismé­telten élményévé válhattak művei a mi olvasó közön­ségünknek is, Él­ménnyé váltak, nem -a szertelen polgári túldicsérés hatására, hanem azért, mert olyan értékeket lehet ta- _ * lálni műveiben, amelyek valósamnak bizonyultak a ma olvasójának szem­szögéből is. , Ä világirodalom egyik legnagyobb regényírója válhatott így közfkinccsé __ nem ellentmondásainak elmosása, e lhallgatása révén —, hanem annak bemutatásával, hogy értékei hogyan nőttek fogyatékosságai fölé, azaz ki­emelve a korhoz kötött, romlandó anyagból. Már az évszámok is, félpá­lyáját jelöltük, többet mondanaik, mint egyszerűen annyit, hogy7-, élt 60 évet. Ez a hatvan év az európai pol­gári történelem legválságosabb év­tizedeinek egyik sorozatát fogta ősz-' sze: a népeik tavaszának nagylendü­letű hullámzását, 4.8 bukásait, a pol­gárság heroikus illúziójának sem­mivé válását, egy7 új erő, a munkás­osztály jelentkezését. Ekkor válik problematikussá a nagyvárosi élet a nyugati irodalmakban (Dickens, Balzac, majd Flaubert és mindenek­előtt Baudelaire műveiben, aki egy évben született Dosztojevszkijjel és főműve, a Romlás virágai (1857) egy évtizeden belül jelent meg a Bűn és bünhődéssel. (1866). A cári Oroszországban, ahol a negyvennyolcas forradalmak lehető­sége már a huszas években, a de­kabristák bukásakor elvetél ődött, és ezzel a polgári fejlődés visszatorzult több mint egy félszázadig a feudális vágány'okra, — még nehezebb prob­lémáikkal találta szemben magát a kor írója. A feudális nyomorral szembeállítható polgári világ nyuga­ton már maga is kilátástalan nyo­mort szült, tehát vonzó példaként se lehetett rá hivatkozni. Ha a század első felében Franciaországot járt ma­gyar író, Eötvös József minden rajon­gása ellenére észreveszi a bomlás jeleit (pl. már a Karthausiban talál­kozunk ezzel), altkor hogyne vette volna észre mindezeket a sókkal vál- tozotlabb körülmények között jelent­kező tüneteket a század második lé­iében a nyomor meglátása iránt.oly fogékony Dosztojevszkij. * bemutatása, a ke­A nyomor gyetlen társadalom­nak az emberi testet és szellemet romboló ereje vált központi témá­jává Dosztojevszkij életművének. Abban a társadalomban, amelyben ő is deformálódott, megkereste és együttérzően szenvedte végig hősei­vel a nyomor, a belső ellentmondá­sok, a tépelődések, a lázadozások és a kénytelen rpegbékülésetk. az előre nemlétezőnék tudott (kivezető út má­niákus keresésének kálváriáját. Együtt indult az oroszországi re­form-nemzedékkel, akiknek radikális elvei a mi Petőfinknek és körének forradalmi lendületére emlékeztettek. Bjelinszkij, Dobroljubov és a jelentős költő, Nyekraszov társaként indul, de kettétörik élete. 1849-ben elfogják, összeesküvés vádjával halálra ítélik, kiviszik a vesztőhelyre és miután felkészült a halálra, .közük vele, hogy7 „kegyelemből” Szibériába száműzik. A halál élménye, és az attól nem sokban különböző szibériai évek for­málják olyanná, amilyennek művei mutatják. Belső ellentmondásai, éle­tének tragédiája azok közé a regény- alakok közé sorozzák őt magát is, melyeket annyi szeretettel és annyi, sorsuk iránt érzett fájdalommal, annyi emberséggel tudott megraj­zolni. E belső tragédia érzékelteté­sére idézzük az eddigi legjobb Dosz­tojevszkij monográfia szerzőjének, Jermilovnak jellemzését: „Ennek a szerfölött szubjektív írónak a müveit — amelyek mindig tulajdon gyóná­sait jelentik s tele vannak komor riadalommal, lázas lépelődéseklcel és ingadozásokkal, az élei káoszától és sötétségétől irtózó leküzdhetetlen fé­lelemmel — egy nagy, de beteg lélek gyászos történetét örökítették meg, az emberi szenvedésekbe belebetege­dett és reménytelen lélekét — még­pedig e szó szoros értelmében ilye­nét, mert elveszítette ifjúkori remé­nyeit ; álmait, ábrándjait —, olyan lélekét, amely beleszeretett a fájda lomba, mert nem maradt más, ami éltesse, tehát nem maradi más. amit. szeressen, csakis a fájdalom.’’ Dosztojevszkij műveiben ezt a — nem szánakozó, de nen) is csaik együttérző, hanem hőseivel egy ült élő — fájdalmai, nyomorrajzot érezzük a legnagyszerűbb művészi dokumen­tumnak a század második felének válságos Oroszországáról, és csodáljuk azt a zseniális tehetséget, amelyet Gorkij ü művészi ábrázoló erő tekin- letében csak a Shakespeare-éhez vélt hason! íthatónak. crprf,tfltto/ művészi élvezet-­szeretettel, te] és csodá]attal — de elemző értelemmel — olvassuk írásait ma is, a Bűn és bünhődést, a Félkegyelműt, a Fehér éjszakákat, az Emlékiratokat a halottak házából, a Kamaszt, vagy az utolsó nagy műt vet, a Karamazov testvéreket: — hogy csak a legnagyobbakat és legismer­tebbeket említsem. Kabdebó Lóránt­Tsváifepeszük az üzemi - körzeti orvosi ellátást A munkásosztály fokozott megbe­csülését mutatja az üzemegészség- ügyi ellátás, ami azt jelenti, hogy a dolgozó a körzeti orvosi, szakorvosi és más szolgáltatásokat a munka­helyén is megkapja. Az üzemi egész­ségvédelmet a kormány7 1961-ben állami feladattá nyilvánította. Az 1800—2000-nél több munkást foglal­koztató ipari üzemekben és az 1200- nál nagyobb létszámú bányaüzemek­ben főállású, másutt mellékállású üzemorvosok látják el az egészség­ügyi szolgálatot. A ikisebb üzemek dolgozói azonban, főleg a bányászok sérelmezték, hogy nincs saját üzemi orvosuk. A jogos kívánságnál!: az egészségügyi kormányzat helyt adott. Az 1200-nál kisebb létszámú bánya­üzemeket úgynevezett bányaüzemi körzetekbe sorolták. Figyelembe vet­ték, hogy az üzemorvosnak a beteg- ellátáson kívül megelőzési, gondozási, ellenőrzési, javaslattételi stb. fel­adata. is van. Ezért a (körzetek lélek­számút úgy állapítottak meg. hogy az orvosnak az üzemben és a lakókör­zetben egyaránt elegendő ideje le­gyen teendői ellátására. Eddig mintegy 80 bányaüzemi kör­zetet hoztak létre. A kedvező tapasz­talatok alapján az Egészségügyi Mi­nisztérium az üzemi-körzeti orvosi ellátó^ kiterjesztését tervezi, ipari üzemeken kívül egyes mezőgazdasági nagyüzemekre is. IV. KJ vomott hangulatban ebédeltek. * ^ Károly, bár a gyárban délben megette az üzemi kosztol .is, délután fél öt felé idehaza is megebédelt Este azután hideget ettek Évával, felvágottat, szalonnát, egy csésze te­át, nem csináltak nagy „ügyet” belő­le, nem úgy7, mint apósa, aki ponto­san megkövetelte a bőséges vacsorát is. Éva délután fél négyig dolgozott, s ez a közös étkezés volt az egy fe­dél alá tartozás egyik szimbóluma. A mama, a bányamesterné csak csipege­tett, senki sem tudta, mikor éhes, és mikor lakott: jól. Folyadékot alig fo­gyasztott. a szíve rendetlenkedett., s félt a haláltól. Károly7 az asztal sarkára sandított. A nyomott hangulat előidézője — a vendéglátóipari vállalat hivatalos felszólítása, hogy öt napon belül té­rítse meg a bárban okozott kárt, vagyis fizessen ezernégyszáz forin­tot —, a levél ott virított, s időnként a bányamester is komor, haragos pillantást vetett a borítékra. A. ma­ma szipogott, kövér, párnás kezeivel szívét nyomkodta. Éva nyugodtan evett, vagy legalábbis nyugalmat erőszakolt magára, s ez most roppant bántotta Károlyt. Kedvetlenül kana­lazta a paradicsomszószt, s arra gon­dol!. inkább jött volna a .levét a munkahelyére .., bár ... az ördögbe is, ez a másfél hét, mióta a főmér­nöke „megmosta a fejét”, aránylag elég nyugodtan telt el. Csupán hú­rom nappal ezelőtt tévedt be a tele­pi italboltba, persze annak sem lett volna szabad megtörténnie, dehát igazán nem követelhetik tőle, hogy egyszerre mondjon le arról, amit idestova tíz éve megszokott. Külön­ben sem volt „totál”, egy kicsit elda- nolásztak, beszélgettek. Ha az apósa nem toppan be zárórára az italbolt elé, lehet, hogy ismét beautóbuszo- zik a városba, s kiköt valami éjsza­kai helyen. Lehet, de szerencsére nem úgy sikerült. Hanem ez a levél... — Egészségűn Írre az ebédet — mondja a bán.vamester. Feláll és homlokon csókolja feleségét — Na­gyon jó volt. Ugye gyerekek? — ágén, apuskám — feleli Éva és leteszi a villát. — Köszönjük — mondja Károly és kezetcsókol a mamának. — Örülök, hogy ízlett gyerekeim — néz rájuk a mama —, no most pe­dig be a nagyszobába. Évikém. te is, épperi eleget dolgoztál. A nagyszobában vígan lobogott a tűz, a lángok fényét már látni lehe­tett a mennyezeten. A bútorok az alkonyi szürkületben megnagyob­bodva uralták a szobát. A televízió szürke-zöldes képernyője, mint egy hatalmas, hályogos szem, bámult a két férfire, akik a kis kerékasztal1 mellett, a fotöjben helyezkedtek el. A bányamester felnyitotta az ezüst cigarettatartó fedelét, kiválasztott egy puha Kossuthot, s rágyújtott. Azután Károly felé nyújtotta a do­bozt: — Gyújts rá, fiam! Pár percig szótlanul pöfékeltek. Károlyt idegesítette ez a csend, s megtörte kikívánkozó mondataival: — Bizonyos magyarázattal tarto­zom apának az ezernégyszáz forintos kártérítést illetően. Bár úgy gondo­lom, az ügy elintézése szorosan rám tartozik. Az egész ügy úgy kezdő­dött, hogy... A bányamester felemelte kezét: — Várj, fiam! Eleve nem jól kez­ded. Miért tartozik „szorosan rád” ahogy mondtad. Itt élsz velünk egy fedél alatt, mégkaptad tőlünk a szá­munkra legkedvesebbet. a lányun­kat, együtt eszünk, örülünk, vagy szomorkodunk. egy család vagyunk. Tehát a gondunk is közös. — Ezt csupán azért mondtam apa. hogy az anyagi részét természetesen nekem keli vállalnom. Nagyon saj­nálom a történteket, de már megtör-’ t.ént, s nem lehet raita változtatni. Ami pedig a jövőt illeti, én magam is le akarok szokni erről a szenvedé­lyemről. Az öreg hallgatott. Nagy, széles ujjaival ide-oda tologatta az ezüst cigarettadobozt. Furcsa érzés, a sajnálat és düh keveredése ömlött szét benne veje iránt. Sajnálat, mert látta, felismerte — a maga fiatalko­rában tapasztalt szimptomákat —, látta, hogy veje a pohár rabja. Tud­ta, vagy eldobja a poharat, vagy menthetetlenül vége. De dühöngött is, önmagát okolva: nem lett volna szabad ilyen hirtelen, minden előze­tes információ nélkül, másfél hónapi ismerettség után hozzáadni legked­vesebb kincsét, egyetlen leányát. Most mit tegyen? i-Iogyan is mondta ez a szegény fiú? „Ami pedig a jö­vőt illeti... hm . .. hányszor ígérte meg ő maga is. míg... Elnyomta cigarettáját, megszólalt: — Nézd fiam, örülök, hogy belá­tod; így nem lehet élni. De az Ígé­rethez akarat is kell. Nem akarlak untatni az én életemmel, de .úgy ér­zem, el kell mondjak egy-két dolgot. Ne úgy vedd. mintha én oktatni akarnálak, nem ... bizonyosra ve­szem, hogy tudásban magasan felet­tem állsz, s ennek örülök. De mögöt­tem ötvenöt év sorjázik, s ebből ti­zenöt évet magam is az alkohol rab­jaként éltem át. ároly elmosolyodott: — Nem mond újat ezzel apa. Köztudomású, hogy a bányászok sze­retik az italt. Isznak itt ezen a tele­pen is. — Jól mondod. De én, aki jócskán éltem a múltban, sokkal többet lá­tok, mint te. Valóban elég sok olyan bányász akad, aki tökrészeggé issza le magát. Verekedik, duhajkodik. Üti a családját, műszakot mulaszt. Van és sajnos, még lesz Is. Hanem azért jóval több az olyan, aki bölcs beosztással, emberi módon szórako­zik. s jómódban él. A „fenegverekes- kedés”' kora letűnőben van! Valami­kor'régen, a bizonytalan holnap, a remegés a kenyérért, az állati élet­sors adta a bányász kezébe a poha­rat. Hidd el fiam, így volt, magam­ról tudóim A felszabadulás után; amikor megszűnt a kenyérgond, ak­kor meg örömében- ivott. Ivott, mert volt miből. Ivott, ha arpa gondolt* hogy életének egy részét állati sors­ban töltötte el, s lehetett volna min­dig így. Az ötvenes évek legelején egy nagy kocsma volt az egész telep. A régi könnyes sírvavigadás helyett a könnynélküli vigadás tombolt. Per­sze akkor sem mindenki ivott. Azután a józanabbak vásárolni kezdtek. Megjelent az első Csepel motor a telepen. Uj szoba- és kony­habútorok, s az emberek kezdtek másként gondolkozni. Az újságokban •színes riportok látták napvilágot, hogy ez vagy az a bányászcsalád ezt vett, azt v. ! t. Sokan egyszerű és os­toba propagandának minősítették a nagy „jómód” szellőztetést, holótt bizonyos tendencia is volt ebben. Á sorok között az volt: aki nem dorbé- zolja el a keresetét, az ma haladhat, gyarapodhat. És az elmúlt tíz esz­tendő alatt megváltozott az arány. Ma jóval több az a bányász, áld megissza ugyan a maga féldecijét* sőt táncolni is elmegy a feleségével, szórakozik — de nem látod részegen. Szégyellne magát. Mint .ahogy én is feltámadt szégyenérzetemnek kö­szönhetőm, hogy ember maradtam. De gyújtsunk rá, és mond csak. fiam, érdekel ez téged egyáltalán? — Igen apa, érdekel. Tessék csak mondani. — Jól van. Nem tudom, mennyit beszélt rólam a lányom... (Folytatjuk.) • , VARADI LÁSZLÓ: LEJTŐ- . A Borsodnádasdi " . Lemezgyár nagyságára nézve a középüze­mek közé tartozik, de mint az ország legnagyobb finomlemezgyára, nép­gazdasági szempontból igen jelentős, hiszen nem kevesebb, mint 300 bél­és külföldi feldolgozó üzem várja tő­le a finomlemezt. A lemezgyár dolgozói igyekeztek és igyekeznek eleget tenni a kívánal­maknál k. A felszabadulás utáni években nagy ütemben indult meg a munka. 1948 vegére a gyár elérte az 1938-a,s termelés színvonalát. 1954-re pedig mintegy, megkétszerezte azt. A ter­melés növekedése azonban, a hiányos beruházások következtében, nagy-, részt, létszámnöveléssel valósult meg. Lényeges változás 1967 után kö­vetkezett be. amikor pártunk helyes gazdaságpolil lka ja következtében je­lentős beruházásokat eszközölhet­tünk. I960 végére. 1955-höz viszonyítva, 28,7 százalékkal növekedett a terme­lés. s ennek 60 százalékát most már a termelékenység növelésével bizto­sítottuk. Eredményeink biztatóak, azonban még igen sok a tennivalónk. Az ötéves terv első évében kétf ős feladatot kell megoldanunk: a ter­melési tervek maradéktalan teljesí­tését, másodszor pedig a. technikai színvonal növelését. A kettő nem vá­lasztható el egymástól, s megoldá­suk párhuzamosan történik. 1961. évi tervünk feszített, de reá­lisnak mondható. Műszaki vezetőink, fizikai dolgozóink lelkesen fáradoz­nak megvalósításán. Az idén mint­egy lyét'skázalékos önköltségcsökken­tést akarunk megvalósítani, s termé­szetesen a termelékenységet növelni. A műszaki intézkedési terveket a dolgozók széleskörű bevonásá­val készítjük. Megemlítem példának Kormos Lajos hengerész javaslatát, amely az ónozott lemezek gyártási technológiájának módosításával, a készrehengerlésnél egy teljes mun­kamenettel megrövidíti a gyártást. Ez mintegy 40 százalékkal növeli az ónozott lemezek készrehengeiiését, a Az idén is megrendezik a fásítási hónapot V már hagyományossá vált fásítási hónapot az idén is megrendezik. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság március 10-től április 10-ig, a fásítás hónapja alatt a társadalmi munká­sok és főleg a fiatalok segítségével 3000 hektárnyi területet kíván fásí­tani. Az erdőgazdaságok már meg­kezdték a megbeszéléseket a községi tanácsokkal, termelőszövetkezetekkel, KISZ- és úttörő-szervezetekkel a te­xtiletek (kijelölésére, a munka elő­készítésére. emez minősége sem romlik, a gyúr­ásnál kevesebb a gázfelhasználás, *s csökken az önköltség. Van egy elképzelésünk, amely szerint a Dunai Vasmű által szállí- .ott szalagból hidegen hengereli le­mezeket gyártunk. A II. sorozatra üzért egy trió-állvány beállítását tervezzük. Felettes szerveink jóvá­hagyása esetén az új állványokon még ez évben 3000 tonna lemezt jy ártunk. Az önköltség csökkentésére is szá­mos intézkedést tettünk. Átdolgoz­tuk a hengerműi alapanyagnormákat;. Az alapanyag-takarékossági verseny már szinte hagyományos hengerész- brigádjaink között. A nemes vetél­kedés új fogások, módszerek so­rozatát hozta felszínre. A hengerműi unyagnorinak átdol­gozása fokozottabb munkára serken­ti hengerészbrigádjáinkat. A henge­részek hagyományos vetélkedésén kívül számítunk szorgalmas lemez- nyíróink, szerelőink aktivitására, s elsősorban az egyre szélesedő szo­cialista brigád-mozgalomra. A másik, nem kévésbe fontos fel­adat: a fejlettebb technikai módsze­rek elterjesztése,, mérnökeinkre, tec Ív­ni kusa in kra vár. Az elmúlt évben eredményes kísérleteket folytattunk sav- és hőálló lemezek hazai gyártá­sának megvalósítására. Meglévő .be­rendezéseinket • . figyelembe véve, eredményes munkát, végeztünk. Eb-’ ben az évben üzemszerű gyártással mintegy 120 tonna saválló lemezt adunk népgazdaságunknak. IYJ egvalósítandó célkitűzéseinknek pártunk gazdaságpolitikája ad­ja az alapot. Hogy a termelés két- _ harmadát a termelékenység növelé-' sével biztosítsuk, szükség van a ter­melési normák lel ü Vizsgálatára, s a létszámgazdálkodás 1 fokozott ellenőrzésére. Az eddigi rendezése­ket a dolgozókkal történt megbeszé­lés nyomán hajtottuk végre. Dolgo­zóink megértik, hogy a befektetett beruházások lehetővé tették a laza normák túlteljesítését. Természete­sen a normák ellenőrzését műszaki vonalon továbbra is fokozottan vé­gezzük. Ez az ellenőrzés kiterjed a kieső idők csökkentésére is. Henger­sorozataink kiesése bárom százalé­kot tett ki. A hétvégi javítások pon­tosabb végzésével, más, kisebb-na- gyobb munkaszervezéssel ezt az időt két százaléki’a szorítjuk le. Más te­rületen munkafényképezéssel és át­csoportosítással igyekszünk megol­dani a helyes létszámgazdálkodást. Megnövekedett feladatainkat a párttal, szakszervezettel és a tömeg- szervezetekkel karöltve igyekszünk megoldani. J anuár havi tervünket, jó prog­ramszerűséggel, 101,5 százalék­ra teljesítettük, s eleget teszünk a gazdaságosság követelményeinek is. Ezt erőfeszítéseinken kívül elsősor­ban a jobb alapanyag ellátásnak tulajdonítjuk. Ha anyagellátásunk tovább javul, megigérlietjük, hogy még jobb eredményeket érünk el, fi­zikai. s műszaki dolgozóink közös összefogása tovább öregbíti az ötéves terv éveiben 100 éves fennállását ün­neplő gyárunk jó hírét. Ujafolí intézkedéseket tettunk terveink teljesítéséért Irta: Gyárfás János, a Borsodnádasdi Lemezgyár igazgatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents