Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-05 / 31. szám
Vasárnap, 1361. február 5. ESZAKMAGYARORSZÄG AMOZGÓ CÉLPONT..." p irodalmunkban jelentős író cS/> ember előadását hallgattam. Arról beszélt nagy hozzáértéssel, milyen nehéz most irodalmi lenyomatát adni az életnek. A szocializmus felborította a hajdani embermozgatás 'sémájt, annyi újat lökött felszínre az élet mélységeiből, nem tudja az ember, a felcsillanó jelenségek pielyike a biztos fogózó az eligazodáshoz. Kapkod ehhez is, ahhoz is, s .aztán rájön, hogy egyik se biztos. Uj fogó- zók után tapogatózik, s az alkotás csupa tapogatózás, félmunka marad. S végül, gondolatsora megértetéséhez egy hasonlattal szolgált: könnyebb, biztosabb álló célpontra lőni, mint mozgóra ... A találó hasonlat egycsa- pásra megvilágította a dolgot: nálunk, a mi társadalmunkban minden a mozgás, a fejlődéi gyors, olykor meghökkentő változás állapotában van. Az egyik könyvkereskedésben panaszkodott valaki, hogy nem talál korszerű, fiának való tudományos- fantasztikus regényt. Az eladó egyetlen mondattal válaszolt: az írók nem mernek fantasztikus regényt írni, attól félnek, rnir.e megjelenik, már nem lesz fantasztikus ... S ha a tudomány gyors változását nem tudja meglesni a viszonylagos befejezettség állapotában az írói szellem, hogyan tudná az életet, mely minden változás szülőanyja? Megírja valakiről, hogy makacsul ragaszkodik egyéni gazdálkodásához, egy tapodtat se hajlandó tovább lépni. Mire u könyv napvilágot lát. az a valaki már egy termelőszövetkezet brigádvezetője,\vsgy éppenséggel elnöke, és tele ambícióval, elképzelésekkel a közösség és a maga boldogulásán fáradozik. Igen/ azelőtt köny- f+ZQiUZX ... nyeiSb volt. A fennálló termelési viszonyok előre megtervezi ék az emberi sorsok alakulását. A zsellér a maga sorsából jósoltelszomorító jövendőt gyermekének. A kisparasztot nem izgatták a gyors meggazdagodás illúziói. Csak azon iparkodott, hogy amit már nehéz munkával megszerzett, el ne orozza tőle az adó és a módosabbak falánksága. A középparaszt már magabiztosabban nézett a jövőbe. Szükségletét meghaladó jövedelmet mondhatott magáénak, s ha a konjunktúra és a kedvező időjárás összetalálkozott, piacra dobott áruiért jelentős összeg ütötte a markát. Nosza, mihelyt pénzt érzett a zsebében, feltámadt benne a földszerzés vágya. Nem a nálánál módosabbaknál kopogtatott eladó föld után. A magafajtákat, vagy a kisparasztokat kereste fel. A negyV ven-ölven holdasok, a kulákok még több fölösleget szereztek, hiszen majd mindegyik állandó jelleggel alkalmazott bérmunkást, s az ő vadászterületükbe már beletartozott a zsellér, a kis- és középparaszt is. Egyeduralmat álmodott a kulák, hogy a földszerző versengésből egyedül ő kerül ki győztesen, s ha neki nem is, harmadik-negyedik leszármazottjának sikerülni fog lába alá gyűrni az egész falut. A földek, mezők, vadat bújtató erdők mind-mind az ő neve, után sorakoznak a telekkönyvben. De aggasztotta, hogy a szomszédos földesúr erő dolgában még őt is felülmúlja. Traktor szántja a földjét, gép vágja gabonáját, csordányi állata hízik a dús legelőkön. S ha nagyon belegondolt az általa is szorgalmazott versengésbe, megkeseredett a szája- íze. Álmában látni vélte kései utódait cselédeskedni a földesúr földjén. A kulák tehát a földesurat kívánta a pokolba. Mindenki gyűlölt valakit, s e gyűlölködés olyan tervszerű, okát felfedő volt, hogy az író magabiztosan alkalmazhatta a rcgényalkotás m at em a t i káj á t. Aztán jött a felszabadulás. Az új államhatalom egy tollvonással meg- apaszlotta a falusi gyülölködök létszámát — a füldesúr kiültetett a „gazdasági ringböl”. Örvendezett a zsellér, mert földet kapott, dörzsölte a markát a kulák, aki megszabadult a félelmetes „nagy hal” lidércnyomásától. De teltek az évek, s a falunak rá kellett jönnie, hogy az új állam- hatalom korlátokat szab a földszerzés „aki bírja marja” versenyének. S a korlátokat nemcsak gazdasági intézkedésekkel szabta. Az a réteg, mely a középparasztnak harmadoskapást, részesaratót nemzett, a földosztáskor maga is földtulajdonhoz jutott, nem volt már rákényszerítve a bérmunkára. A középparaszt, kulák persze nem fájdította emiatt a fejét. „Majd jön ő még a mi utcánkba, — mondogatták. — Megnőnek a gyerekei, nem alapozhatja négy-öt gyermek jövőjét a kapott néhány holdra, s ha a gyerekek felserdülnek, ki máshoz mehet a faluban munkáért, mint hozzánk, akiknek sok földünk van”. így tervezgettek, így tervezték meg a volt zsellérek gyermekeinek jövőjét, mely jövendő az elképzeléseikbe torkollott. Nem rajtuk múlott, hogy nem lettek kepések, zsellérek a mai szegényparaszt származású fiatalok. A párt nasyo.n jül láíta* h(°f r mi var a munkásosztály falusi szövetségesére, a szegényparasztságra, ha leveszi róla a kezét. A falu magántulajdonra alapozott osztályviszonyai visszanyomják a volt nincstelenek fejét a bérrabság régi jármába. Ezt a jármot könnyíteni lehetett volna gazdaságpolitikai intézkedésekkel, de teljesen megszüntetni nem. Az iparosítás megindításával kitárultak a gyárak kapui, megnyíltak előttük az iskolák. „Gyertek, tanuljatok. legyetek bányászok, vasmunkások, orvosok, mérnökök.” A szocializmus gazdasági törvényei keresztül húzták a magántulajdonba kapaszkodó módosok elképzeléseit. A szegény-, kis- és középparaszt gyűlölte a kulákot, míg a kulák csak lenézte, megvetette őket. Az ő vetélv- társa a földesúr volt. Kölcsönös félelem igazgatta őket. Az évszázados ellentétekből nem nőhetett ki az egységes paraszti osztály, ha megmarad az egyéni gazdálkodás talaján. Azzal, hogy egymás közt csereberélik a földet, pereskednek, marakodnak az elszántott barázdákért, a föld egy talpalatnyival se lesz több a határban, legfeljebb az egyiknek több lesz, a másiknak kevesebb, vagy éppenséggel semmi. 'Ahhoz, hogy „összebckül- jenek” és egységes paraszti osztállyá kovácsolódjanak a paraszti rétegek, el kell fogadniok a párt, az állam ajánlotta szocialista utat, —a nagyüzemi gazdálkodás útját. A termelőszövetkezeiben minden ember annyit ér, amennyit a munkájával tesz, s a munkája után részesedik a termelt javakból. Az összeszántott barázdák a kivetett mezsgyekövek — az első lépés ahhoz, hogy összebéküljenek a haragosok. A közösbeli viszálykodás megszüntetése annyira közös érdek, hogy maga a közösség nyomja el a régi haragot tartani akaró viszálykodást. • „mozgó célpont” a mai tár•Sen> sadalom embere, nehezen találja el az író tolla. A tegnap még a magáét makacsul védő, előre lépni nem akaró középparaszt holnap a köztulajdon, a termelőszövetkezet híve, harcosa lesz. Az új megértéséhez vivő utak dzsungelében nehezen igazodik el az, aki a régi sémák, a régi „ombermozgatás matematikájával” akarja elrendezni az ember mai fejlődésének t'ekervényes útját. A fecske sohasem fogja megismerni az úszás örömeit, nem tanul meg úszni, nem „azonosul” a vízzel, mert csak röptében érinti a víz tükrét, egy villanásnyi nyomot hagy a víz felületén. Bele kell merészkedni a vízbe — a társadalom mai éleiébe, hogy ráismerjünk az íróalkotta hősben a ma különös, minden volt embertől különösebb és talán dicséretesebb emberére. Valamikor egyesek munkálkodtak tudatosan, jövőt látó szemmel a holnapon, könnyebb volt észrevenni őket, a kevesek közt is a legjobbat, a legszebb hősét az újataknrásnak. Ma száz- és százezrek, milliók a hősök. De ezen hősök közölt is van olyan, aki egv kicsit hősibb, aki „fix pontja” lehet az író emberformáló szellemének. Aki megtalálja ezt az emberi hőst, az olvasók millióinak háláin n jutalma érte. tehetségével alkotott hőse — másoknak, müüóknak segít szocialista emberré formálódásukban. Gulyás Mihály Boszorkányok, bűbájosak és társaik Megyei adatok az emberi butaság kultúrtörténetéhez A miskolci városi és a megyei levéltár igen sok becses emlékét őrzi a város és a megye többévszázados szellemi, gazdasági és történelmi emlékeinek. Vannak a történelemnek olyan szomorú dokumentumai is itt, amelyek szellemi sötétséget., az embe- ii butaságot és korlátoltságot takarnak; a boszorkányok, bűbájosok, nézők, táltosok pereit tárgyaló iratok. A XIV. századtól a XVIII. századig tartotta magát az a hiedelem, hogy egyes személyek „boszorkányok", akik embertársaikat, vagy azok jószágát megrontják, macska, kutya, vagy kígyó képében a gazdaságot megkárosítják stb. Sprenger Jakab dominikánus szerzetes 1488- ban irta meg hírhedt munkáját, a Eoszorkánypörőlyt s ennek nyomán a boszorkányok üldözését-a Vili. Incze pápától kiadott dekrétum ke-, resztény kötelességnek tartja, s üldözésükre szövetkeznek az egyházi és állami, hatóságok. Ez az ostoba babona évszázadokon keresztül szedte áldozatait s csak Magyarországon mintegy 600 volt a perbevontak száma. A leghíresebb boszorkányper Szegeden zajlott le, ahol magát a város 82 éves főbíráját is halálra- ítéllék. Miskolcon a XV. században Bakos Balázs ügyvédet vádolják először boszorkánysággal. 1648-ban pedig Szabó Pálnéról állítják, hogy búbá- joskodott és boszorkány. Ugyanezt állítják róla később. 1709-ben is és ekkor ellene, valamint Tőt Jánosné Krasznai Susanna és Tóth Istvánná Nagy Boris miskolci lakosok ellen folytattak le pert. majd 4” tanú vallomása alapján a vádlottakat tüzha- lálra ítélték. 1719-ben a szendrői bf- ’’ák Szendreinét vádolják boszorkánysággal. A perben beidézett tanúk a legképtelenebb vádakat emelik ellene. Az egyik tanúnak a tehenét megrontotta, majd a következő tanácsot adta: „Menj el és tövis boronán által null füvet, főzd meg és mosd meg vele a tehenedet”, ezt meg is cselekedte, mire a tehén meggyógyult. A másik tanú urától egy kis sövényt kért Szendreiné. de az nem adott és ezért köszvénybe esett. A tanú azt mondta, hogy maid elmegy a ..nézőhöz", aki megmondja, ki rontotta meg. Szendreiné szerint: ..miért mennél a nézőhöz, hiszen nem tud az igazat mondani, az eger- fának a levelét főzd meg és füröszd meg benne, meggyógyul, mert igen- jó az köszvénylöl." A tanú, ezt megcselekedvén, meg is gyógyult. Mivél az orvostudomány ebben az időben igen fejletlen volt, — hiszen még a nagyobb városokban is többnyire borbéllyal gyógyítottak, — az ilyen fűhöz-fához értő asszonyokra igen hamar rásütötték a boszorkányság vádját. Nagyon sokszor boszorkánysággal vádolták azonban a bábákat is. 1648-ban Miskolcon Szabó Pálnét boszorkánysággal vádolják s Czakó Gergely, az egyik tanú ,azt is hullotta. hogy „bübájoskodott”. 1768-ban Derecske! Mihály Tetemvárban lakó zsellér ember barmát megronlották s ez nem lehetett más. mint Kokainé. Derecskéi Kata mondotta is: „Bezzeg rajta voltunk az elmúlt éjszaka, bé jött a házba, le ült az asztal mellé, fel vette a kenyeret, az asztalhoz verte, azután az ágyhoz jött. a nyoszolya fenekek felfelé taszigálta, azután mint a macska párnát és lepedőt, kapart, onnét a kemencéhez ment., a pár szakajtó kast zörgette, onnét a pitvarba ment, a pereces hordót zörgette, azután pedig az ólba, és az óiba nyíló ,kis fiókon háromszor, mint n marha bé fiijt, de bizony nem egyéb volt, hanem Kókainé A rontó, bűbájos asszonyok sokmindent megcselekedhettek. 1747- ben Kolláth Mihály azon panaszkodik, hogy Péter-Pál napján a saent- péteri vásárra igyekezett Kelecsény felöl, s búi- az út egyenes volt, a lovak megálltak, és tovább nem mentek, sőt az erőlködésben a hámot is összeszaggatták. Mindez pedig azért történhetett, mert Mézes Mihálynét a kocsijára fel nem vette, aki azért a lovakat, bosszúból meg- ronlolla. Ha már megtörtént a rontás, a bajon valahogy mégis csak kell segíteni, erre gondoltak néhány száz évvel ezelőtt. Legfontosabb volt először a rontást előidéző személy meg- idézése és megfenyítése, aki a bajt megszüntethette. 1759-ben Varga Mihálynak panaszkodott kapálás közben Madarász János az ottan lévő munkások előtt, hogy egy tehenet vett Szabó Andrásnétól s az, amíg annál volt, jól leijeit, de mikor elhozta tőle, a feleségét rúgta és mind a teje, mind haszna elveszett „ő ette meg, az eb a lelke, de ne busúllyoni mert lakatot vetek a létra fogára és oda fog jönni s addig el nem mehető míg meg nem nyitom, de úgy cl verem, míg egyet rúghat." A boszorkányok mellett az elmúlt századok hiedelemvilágában előkelő helyet foglaltak el a táltosok is. Ezek rendszerint így születnek, s akárcsak a boszorkányok, képesek hallá, rókává, vagy galambbá átváltozni s ilyenkor két-három napig is távol lenni. Társaikkal János napkor — június 21-én — harcban állnak, egymással vagdalkoznak. A harcban az a legerősebb, s az nyer, aki három, gerendáról nem esik le. A táltosoknak táltos lovuk van. van kapitányuk és zászlajuk. Ebben a megyében mintegy hatszázan vannak, fér. fiák és nők vegyesen, ezek gyógyítással és kincsek felkutatásával foglalkoznak. 1741-ben a miskolci tanács Kőmi- ves Suska „táltos" perét tárgyalja S a 11 tanú kihallgatása után mivel a nevezett „magát is Táltosnak mondani. és ezen szín alatt sokaktul gyógyításnak reménysége alatt, pénzt felvenni és csalárdul másokat meg- csalni merészlett, annakokáért nevezett Kővágó Susanna. említett mocskos becstelen szavaiért, és sokaknak hamisan lőtt megcsalattatá- sokéri. ennekutána pedig mocskos nyelvének megtabolázására nézve városunk közönséges piacán korbáccsal való 25 megcsapattatásra méltónak Hütetet, ezután pedig mind a Tátosságot, mind a becstc- ler.kcdést elhagyva, mert külömben városunkból hóhér által kicsapatta- tik" — szól a bölcs ítélet. Kömives Suskának szerencséje volt. mert ekkor már a tanács maga sem hitt teljesen a mindenféle képjelen praktikákban. 1714-ben ugyanis Tóth An- nókot. mint boszorkányt hóhérral megkínozták, majd a város Égető- pástján megégették. Unokáját 1768- ban vádolják boszorkánysággal, do ekkor a vádat, mint képtelenséget a tanács elutasítja. Mária Terézia egyik rendeleté a XVIII. század közepén eltiltja a bo- szorkányégetéSt s mint láttuk ezután már a tanács sem veszi a vádakat komolyan. A hiedelmek azonban szívósan továbbélnek és sokszor tragédiát is okozhatnak. Szűcs Sámuel jegyezte fel naplójában 1839- ben a következő esetei: ,,Megyénknek Sála nevű falujában, többszöri gyulladások történvén, a tudatlan nép Bartha Erzsébetnek, Kovács Ferencz hiti'esónek tulajdonító a vész okozását, s őt boszorkánynak hívén, téli hideg időben meztelen kilenc kutakhoz vitték, addig locsolták. verték, hogy utoljára eszméletlenül rogyott le, s ami a legnagyobb gyalázat. a falu elöljárói vettek legtöbb részt a megkínoztatásában. A szerencsétlen asszony, mint csak- rugyan gyújtás vádja alatt lévő. megyei fogházunkba behozattatván. maga beszélte el a véle történteket". A mai modern ember már megmosolyogja ezeket a vádakat, melyeknek alapján sok ártatlan embert végeztek ki s legfeljebb néprajzi gyűjtők jegyzik fel ezeket a képtelenségeket, ők viszont ezekben nagyon sok értékes adatot: találhatnak a magyarság ősi hitvilágára, pogány vallására vonatkozóan. Bodgál Ferenc TARKA-BARKA lígy komoly hír és egy komolytalan megjegyzés A Hír: Előadás lesz a MTESZ Klubban: „Konvektiv hőátadás meghatározása áramlástani modellkísérletek alapján” címmel. A megjegyzés: Elmennék, de az .,alapján”-t nem értem! Külpolitikai apróhirdetés LAKÁS: Albérleti laktanyákat keresünk megfelelő gyakorlótérrel. Garantáltan megbízható, 20—21 éves, gyakorlattal rendelkező munkatársaink szívesen masíroznának, elsősorban ismerős területeken, külföldön. Volt szállásadóinkat előnyben részesítjük! Ajánlatokat „Kinn a bárány, benn a farkas” jeligére, Strauss nevÉ megbízottunk címére kérünk. Tünt0 tők kíméljenek! Címek, ha találkoznak Ittasan vezetett, nyolc hónapi börtönre ítélték. TÖBB TEJCSÁRDÁT MISKOLCRA. , — káa — Tanti!máiiy készül . a szocialista brigádokról A Népművelési Intését atHnigrnjtése a Lenin Kokússnti Műveltben való, hogy ez a feladat vem könnyű. Az üzemi párt.- és szakszervezeti bizottság, valamint a Lenin Kohászati Müvek: igazgatóságának készséges támogatásával ugyan a közeljövőben kérdőívek ezreit osztjuk szél a „szocialista brigád" címet elnyert, vagy azért versenyző dolgozók között, de 'vajmi erőltetett és élettől elszakadt módszer lenne, ha csak a. kérdőívek beérkező adataira, akarnánk támaszkodni. Munkatársaink már napok óta járják a várost, otthonukban keresik fel a dolgozókat, hogy meghittebb környezetben tájékozódjanak gondjaikról, problémáikról, A magát leghétköznapibjjnak vélő ember élete is színes, mozgalmas. Gondjai, örömei nem szoríthatók a legjobban megszerkesztett kérdőív rubrikáiba sem. A szocialista brigádok eddigi múltjában számtalan olyan példa kínálkozik az elvtársi segélynyújtásra, a közösen szervezett színházlátogatásokra, szórakozásokra, kirándulásokra, stb-re. melyről a kívülálló csak. a brigádtngok támogatásával szerezhet tudomást. Ezek jórésze talán mindennapinak tűnik azoknak, akik. benne élnek és csak hosszabb átgondolás, a múlt emlékeinek felidézése után döbbennek rá, hogy voltaképpen mennyire vem mindennapiak. (Pél/Utul képzeljük el ezt az úisághirt, mondjuk 1941-ben, vagy 1921-ben: ,,.4 Markovics-brigád vezetője, egy egyszerű munkás, Csehszlovákiában járt, hogy személyesen tanulmányozza az oltani üzemek munkamódszereit." Vagy „A Bclcj- brigád hót tagja közül négyen, ugyancsak mind egyszerű munkások, esti iskolában szerzik meg a közép- i .ólai végzettséget”) Az intézet munkatársait minden apróság érdekli, kezdve attól, hogy kinek mi a kedvenc olvasmánya vagy időtöltése és végezve ott, hogy — mondjuk — mennyire hátráltatja a művelődésben, szakmai továbbképzésben a rossz közlekedés, vagy bármilyen egyéb gátló körülmény? A „szocialista brigád” cím elnyeréséért folyó mozgalom egyik jellemzőié, hogy öntevékeny. Minden különösebb szervezés vagy irányítás nélkül, alulról jött létre. Lebonyolításához a SZÓT sem szabott versenyfeltételeket, hanem csak irányelveket állapitolt meg. Annál fontosabb, az ország valamennyi szocialista brigádjának, érdeke, hogy ennek a széles tömegek kezdeményezésére létrejött, spontán mozgalomnak jelenlegi helyzetét a valósághoz híven tudjuk megörökíteni. Az „Eszakmagyarország” nyilvánosságát is felhasználva, ehhez kérjük a magyar nehézipar egyik fellegvárának, a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak támogatását, Ordos Iván Idestova két esztendős a hazánk ■* felszabadulása óta virágba szökkent- műn ka.verseny mozgalmaknak kétségtelenül legfejletteb változata, a „szocialista munkabri- gád” cím elnyeréséért országszerte megkezdődött mozgalom. Miért fejlettebb ez minden eddiginél? Köztudomású, hogy akik a „szocialista, brigád” cím elnyeréséért szerződést kötnek, nem csak egyes termelési faládátok megoldását vállalják, hanem, azt is, hogy példás közösségi és magánélettel, önműveléssel igyekeznek kialakítani magukban és társaikban a szocialista ember tipiisát: Nem kell különösebb kommentár ahhoz, hogy megértsük mennyivel tartalmasabb, nagyobb jelentőségű ez — a kiművelt emberfők sokaságát teremtő és immár széles körben elterjedt. — kezdeményezés, minden eddiginél. Az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei egyebek .közt leszögezik: „Sokoldalú és tervszerű, erőfeszítést kell kifejtenünk egész népünk műveltségi színvonala emelésére, hogy fokozatosan, megszüntethessük azt az ellentmondást, amely korunk, a szocialista építés követelményei és a jelenlegi helyzet közölt fennáll." Ennek érdekéiben a Népművelési Intézet már hosszabb ideje fontos feladatának tartja, hogy országosan összegyűjtse és kiértékelje a „szocialista brigádok.” eddig szerzett tapasztalatait, egybevesse az ország különböző üzenteiben alkalmazóit módszereket, rávilágítson a felmerült problémákra és a tényekre támaszkodva segítsen a legmegfelelőbb formák továbbfejlesztésében. A több és jobb termeléssel kapcsolatos' vállalásokra már az elmúlt évek munka- versenyei során is volt szépszámú példa. A döntő különbség az önművelésben van ás a legtöbb problémát is a „szocialista brigád” cím elnyerése érdekében kötött szerződéseknek ez az oldala rejti. Kellő tapasztalatok hiányában a művelődési vonatkozású vállalások gyakran általánosságokban mozognak, a sok jószándék mellett nem tartalmaznak elégséges konkrétumot. Éppen ezért a már idáig is több üzemben folytatott vizsgálódások fő célja elsősorban a művelődési lehetőségek és eredmények feldolgozása. Annak kiderítése, hogy hol és mit tettek azért, hogy minél többünk élete változzon szocialista emberhez méltóvá, JPnnek a munkának á len jelentősebb része már néhány hete meok. ../időit a Lenin Kohászati ■ Müvekben, dandárja pedig a közeljövőben zajlik. Kováts György elv- társnak, a Bartók Béla Művelődést Ház igazgatójának és .Felen sorok írójának jutqtt az a feladat, hogy kiterjedt adatgyűjtést indítson el és az eredményeket összegezze. Nyilván-
