Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-28 / 50. szám
ESZAKMAGTARORSZAG Kedd, 1961. febraár 88. Kül- és belföldi túrákat rendeznek érdeklődéssel várják az űj KRESZ«t — Fokozottabb figyelmet fordítanak a balesetek megelőzésére í(inúvshussoíí az Autóklub kiilttiiítvúlussíó értekezlete Vasárnap délelőtt a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének József Attila kultúrotlhonában tartotta meg küldött- és vezetőség- választó közgyűlését a Magyar Autóklub miskolci csoportja. Mintegy száz magángépkocsi tulajdonos és vezető jött el, hogy meghallgassa az elnökség elmúlt évi munkájáról szóló beszámolót és megvitassa az 1981. évi terveket. Balogh János elv társ, az Autóklub elnöke ismertette a vezetőség beszámolóját. Elmondotta, hogy megyénkben a magángépjármü vezetők az elmúlt esztendőben kevesebb balesetet követtek el az előző évekhez képest. Ez jórészt annak tudható be, hogy egy esztendővel ezelőtt megalakult Miskolcon is a Magyar Autóklub helyi csoportja. A minden második hétfőn megtartott klubestek során a tagok nemcsak .jól szórakoztak, hanem nagy képzettségű előadók segítségével megismerkedtek a közlekedési rendszabályokkal, valamint az autó, a motor szerkezeti feli építésével, leggyakrabban előforduló hibáival. Amikor a klub elnöksége látta, hogy a magángépkocsik volánjai mögött már biztoskezű gépjárművezetők ülnek, Aggtelekre és Debrecenbe autótúrákat szervezett. Emellett a miskolci helyi csoport kezdeményezésére lehetővé tették egy kétnapos csehszlovák tátrai túra megrendezését is. Az 1901-es tervekről szólva elmondotta Balogh elvtárs. hogy gyarapítani kívánják az eddigi klubestek számát. Több fontos kérdésről — mint például az alkatrészellátásról — ankétot rendeznek, illetékes vezetők részvételével. Tovább folytatják az elmúlt esztendőben elkezdett műszaki és világnézeti előadásokat is, hogy egyre fokozódjék a magángépkocsi tulajdpnosok és vezetők felkészültsége. Újabb erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy minden magángépkocsi tulajdonos tagja legyen a Magyar Autóklubnak. Erre azért van szükség, mert a második ötéves terv végére a jelenlegi 18 ezer magángépkocsi helyett 55 ezer magángépkocsi közlekedik majd. A kül- és belföldi túrák gazdag programját is kidolgozták már az 1961-es esztendőre. Úgy tervezik, hogy az új magángépkocsi tulajdonosok számára kisebb útvonalé, úgynevezett gyakorló túrákat rendeznek, ahol szakképzelt vezetők magyarázzák majd a gépkocsivezetés legfontosabb tudnivalóit. Ebben az esztendőben hosszabb belföldi túrákra nyílik lehetőség, amely mintegy előkészítése lesz majd a külföldi túráknak. A Német Demokratikus Köztársaságba indítanak majd magángépkocsikból álló autó- karavánt. Az útvonal során megismerkednek a látogatók Csehszlovákia nevezetességeivel is. Lengyelországban a lengyel Tátra várja végcélként a másik túra résztvevőit. Tárgyalások folytak, hogy ebben az esztendőben a Szovjetunióba is indítsanak magángépkocsik részére túrákat, A tárgyalások eredményre vezettek. A magángépkocsi vezetőknek ezen az úton naponta mintegy (i—700 kilométert kell vezetniük. Érthető tehát, hogy csak azok vehetnek részt a túrán, akik a belföldi kirándulások és előadások alkalmával mindenkor és mindenben megfelelően helytálltak. Az értekezleten a felszólalók mindegyike nagy felelősséget tanúsított a biztonságosabb közlekedés iránt. Elhatározták a magángépkocsi vezetők, hogy mindenkor betartják a KRESZ-t, vigyáznak embertársaik testi épségére. Az értekezleten bejelentették, hogy a közeljövőben megjelenik az új KRESZ, amelyet az Autóklub minden tagja időben megkap átta- nu Imányozásra. Az autóklub tagsága ezután megválasztotta az új vezetőséget, majd a márciusban Budapesten összeülő országos értekezlet küldötteit is. : i fi Síéi könyvujteáyai Megjelent Suetonius közel kétezer } éves híres munkája, a Caesarok éle-} te. A lengyel Szcepanski egy kíván- j dorló lengyel paraszt történetét j mondja el Odüsszeusz a hegyekben} című regényében. Tempesti Asszo-i nyunk, szép Heléna című könyvében} az ókor ismert történetét, Heléna} szöktetését mondja el humoros, sza-} tírikus formában. Második kiadásban jelent meg Bóka László regénye az Alázatosan jelentem. Molnár} Ferenc legismertebb színdarabjait! tartalmazza a Színház című kötet.} André Stil két testvér életének ala-í kulását ír ja meg Omlasztás című í regényében. A Tanácsköztársaság-! ró! írt regényt Busláczi Sándor Név-J telenek címmel. Az otthoni nevelés-! sei foglalkozik Bencsát.h Aladárné < Kisdiák, nagydiák a munkáscsalád- < ban című írása. Qeqjjzeteh f)!)0 találmány az 'del brüsszeli találmányi vásáron Az 1981. évi brüsszeli nemzetközi 1 találmányi vásáron 18 nemzet 000 i találmányát mutatják be. Az egyik} . Sláger” a fűthető gyermekkocsi,} Lelkes gyaloglók számára felfújható! légpárnás cipót találtak fel, amely! ben járni — a feltaláló szavai szerint — „mennyei érzés”. A nagy ec-3 gek reklámfőnökeinek szánt megle-j petés a „reklámágyú", amely a rek-, lámszövegct fényszóróhoz hasonlóan' az éjszakai égboltra ..lövi ki". Aki 1 szokatlan perspektívából szerel fény-! képezni, a jövőben karórába Iieépi-} tett fényképezőgépet használhat. A 3 kellemetlen és csúnya orrszőrzettől | egy sneciális hengeralakú borotva-' — pásztory — I készülék szabadít meg. Vfovázat! KeresztlietapcHll reflektor!... A még mindig nagyszámú közlekedési baleset arról tanúskodik, hogy számos gépjárművezető, motorkerékpáros és taposó kerékpáros nem tartja be az emberek testi épségét és életét védelmező KRESZ szabályokat. Az egyik ilyen szabály előírja, hogy a gépjármű fényszórójának fényét a szembejövő járműtől, ilietve állattól, kerékpárostól legalább 150 méter távolságra lefelé kell vetíteni, vagy el kell oltani. A gépjárművel, ha nincs városi lámpája, meg kell állni. A lefelé vetített fényszórót csak a szembejövő jármű, gyalogos elhaladása után szabad újra bekapcsolni. Némelyek úgy vonják ki magukat ez alól a kötelezettség alól, hogy reflektorukat keresztbe kötik be a lámpán, és amikor azt kötelezően ki kellene kapcsolni, a kikapcsolásnál csak a külső jobboldali reflektor alszik ki, a belső változatlanul égve marad. Az ilyen keresztbe kapcsolt reflektor jó látást biztosít a vezetőnek, de a szembejövőt vakítja, legtöbb esetben se- bességcsökbentcsre, vagy megállásra kényszeríti, gyakran okoz közúti balesetet is. Tapasztalatok szerint ezt a szabálytalanságot az esetek zömében tehergépkocsik és személyeket szállító úgynevezett ..fakernsz” gépkocsik vezetői követik el. A közúti balesetek elleni hatékonyabb védekezés céljából szükséges, hogy a közlekedést ellenőrző rendőrségi szervek még szigorúbban járjanak cl az Ilyen szabálytalankodókkal szemben. A közlekedési vállalatok gépkocslclőadói pedig vizsgálják át a génkocsipark világító berendezéseit és tegyék meg a szükséges intézkedéseket. A bat"sctelháritáshoz ez is hozzátartozik. (p. s.) A könnyűzenéről és kedvelőiről L rdekes, ellentmondásosnak lát, J szó megállapításra jutottam. Ez az ellentmondás pedig abból áll, bogy a könnyűzenének, a tánczenének igen sok a rajongója, nagyon népes a könnyűzene-kedvelők tábora — ennek ellenére, a könnyűzene mestereit nagyon kevesen ismerik. Az embereknek általában nagyobb a komoly zenei tájékozottsága, — még a könnyűzene kedvelőinek körében is. A könnyűzenei rendezvényeken általában zsúfolt a nézőtér. Az Országos Rendező Iroda helyi megbízottja a megmondhatója, hogy a tánczenei rendezvényekre 80 százalékban a 14—22 éves korosztályokból tevődik ki a. publikum. Ezeknek is jó 75 százaléka még nem kereső, de mindenkor megvan a 20—24 forintja a tánczenei rendezvény belépőjegyére. Döntő többségben a szülök külön erre a célra adják, a pénzt. Ezzel szemben nincsen meg ezeknek a fiataloknak. sem a szüleiknek a ritka esetenkénti négy forintjuk a. komoly zenei! rendezvényekre, az ifjúsági ha ngversenyekre. Mindezt csak kiragadott illusztrációként mondtam el ahhoz, hogy igen nagy az érdeklődés a könnyűzene. n táncdalok iránt. A komoly zenei rendezvények látogatottságával nem lehelünk elégedettek. f gén sok esetben vettem részt az elmúlt időszakban olyan fejtörőkön, ahol zenei, vonatkozású kérdésekre kellett választ adni. többek közölt egyes hallott zeneműveket felismerni, illetve megnevezni a műveket és szerzőiket. Nos, ezeken a szellemi tornákon résztvevő versenyzők közöli is döntő többségben fiatalokkal találkozunk, ráadásul nagyrészt azokkal a fiatalokkal, akik a köny- nyűzenei rendezvényeket látogatják elsősorban. A zenei vonatkozású kérdésekre adott válaszok meghökkentenek. Meghökkentenek és elgondolkoztatnak. Meri a hallott komoly zeneművek után a válaszok általában jók; — Csajkovszkij, Rimszkij-Korzakov. Haydn, Beethoven, Bartók műveinek részletei után tömegesen jelentkeznek: felismerték a művel, megnevezték a szerzőt. Az únos-untalan hallott táncszámok után a legritkább esetben tudják megnevezni a dal címét és alkotóit. Nem kárhoztatjuk ezt a jelenséget, de érdemes elgondolkozni felette! Mi az. ami a lánczenékért rajongó fiatalt annyira megfogja a komoly zenében, hogy egy-egy viszonylag ritkáit hallott mű lejátszása után — még ha azt sokszor egy nagyon rossz magnetofonról közvetítik is — az esetek döntő többségében biztos, precíz választ tud adni. És miért, nem ismeri fel annak a táncszámnak a szerzőjét, vagy a táncszám címét, amelyet maga is folyton dú- dolgai, amelyet tízezerszer hallott már és amelynek szerzőit sem a rádió bemondója, sem az csztrád- müsorok konferanszié ja, sem a. vendéglői pódium dizöze sohasem mulaszt el bekonferálni. A magyarázat csak az lehet, hogy a leomniy zene élményt, maradandó élményt ad még annak is, aki nem kedveli különösebben. A könnyűzenei tucatmunka. pedig százszori, vagy ezerszeri hallásra sem tud a tudatig nyúló élményt adni, pusztán külsődlegesen hat a talpizmokra. A másik ok az lehet, hogy a komoly zenei műveknek és szerzőiknek megvan a maguk sajátossága, megvannak a jellemzői, amelyekről felismerheti a kevésbé gyakorlott fill, vagy a zeneirodalomban kevésbe jártas hallgató is- Míg a. tánczenei, számok — vagyon kevés eltéréssel — annyira egy tőről fakadnak. hogy nem. is érdemes megjegyezni, ki alkotta őket: Engedtessék meg, hogy ennek apropóján felelevenítsünk egy régi, mintegy három évtizedes adomát: 1930 körül Budapesten, kél divatos operett- szerző kölcsönösen beperelte egymást. Mindkettő azzal gyanúsította, a másikat, hogy operettjének zenéjét tőle lopta. A bíróság Lehár Ferencet idézte meg szakértőként. Lehár végighallgatta az inkriminált müveket, és amikor a bíró megkérdezte tőle. hogy szerinte ki. a károsult, így válaszolt: Offenbach. — Valami ilyesmi lehet, a láncmuzsikánál is. Fennáll az ellenmondás. Az emberek nagy tömegei, különösen a fiatalok, kedvelik a táncmuzsikát. Ez nem is baj. A jó táncmuzsika, kell. Fennáll az is. hogy elsősorban a fiatalság már kapott bizonyos esztétikai nevelést, születőben van érdeklődése a komoly zene iráni. Ismeri a komoly zene nagyjait. Mégis gyenge a komoly zenei rendezvények látogatottsága. Elsősorban az ifjúság körében. Vagyis: kevésbé kedvelik a komoly zenét, de ismerik, — kedvelik a táncmuzsikál, de kevésbé ismerik. Ezt az ellentmondást iskolai és társadalmi neveléssel kellene feloldani. j\/l indezt azért mondtam csak el, rl meri nagyon örülök neki, hogy legutóbb Diósgyőrben is Bartókot, Csajkovszkijt és Rimszkij- Korzakovol ismerték fel a versenyzők, de a mai divatos tánczeneszerzők közül egyetlen egy sem jutott eszükbe, amikor számaikat hallották. (benedek) A nv nrél 3 Sépek és az olajos ruhák birodalmi vas, az acél, m;ipan színehagyott sapkák alól kerek, csillogó szemek pillanthatnak rád, pattanásos-pirulás kamaszarcokat láthatsz, s ha ellesed, eltűnődhetsz azon, mint formálja a munka saját képére a véikony, széparcú gyerekek tenyerét. Ma még csúzlit fabrikál és minden gondja a mozipénz, holnap odaáll a gép mellé, s a mester oltalmazó árnyékában ismerkedik hatalmas, új otthonával. Ma még eldarálja történelem órán, hogy „a munkásosztály megdöntötte a kapitalizmust és kezébe vette a hatalmat”, holnap, amikor megmarkolja a reszelőt, már ő is annak az osztálynak a tagja ... Ipari tanulóknak hívják őket, de. egymás között inasnak mondják magukat, ez valahogy meghittebb és egyszerűbb. A DIMAVAG-ban 205 van belőlük. Talán eltartott egy óráig is, amíg Juhász Lajos, az oktatási osztály vezetője elsorolta „fiai” sok-sok jó eredményét. De nem volt egy cseppet sem fárasztó. Ki ne hallgatná szívesen, hogy az országos versenyen milyen jó helyezéseket érteik el a fiúk, továbbá, hogy szerveztek egy tisztasági versenyt egymás között, s hogy tizenheten megalakítottak egy brigádot, amely különleges feltételekkel a felnőttekkel versenyez és a szocialista munka ifjú brigádja akar lenni... Aztán; saját maguk válogatják ki a témákat, amelyekről a KISZ ifjúsági akadémiáján hallani szeretnének; minden szerdán politikai foglalkozást tartanak; az idei harmadévesek remekművet akarnak készíteni a vizsgára, s ezért a gyár szerkesztői megrajzolták nekik a nagy, exportra készülő gépek kicsinyített tervrajzát; az esztergályos tanulók munka után nekiláttak, hogy az asztalosműbely (!) kisebb-nagyobb javítási munkáit elvégezzék... Ez tehát a lista egy része. Hollós! Károly, a diákotthon tanácsának elnöke — maga is harmadéves esztergályos tanuló — még kiegészítheti azzal, hogy a diákotthon tanulóinak tanulmányi átlaga most 3,8 volt. Ez a szép eredmény érthető, ha tudjuk, hogy a másod- és harmadéves tanulók segítik a fiatalabbakat; a közös tanulásnak és a segítésnek egész rendszerét szervezték meg az otthon lakói. Ha akad valaki, aki más utakon próbál járni, mint a kis kollektíva többi tagjai, akkor az otthon-tanács javasolhatja kizárását. — Es előtte próbálnak beszélni az illetővel, s valahogy, együttesen hatni rá? — Világos! — az otthon-tanács elnöke, a figyelmes szemű, nyugodt fiú kicsit türelmetlenül szólt, no persze, mikor ez olyan természetes, és kizárásra amúpyis ritkán kerül sor. Beszéltem még a két Zolival: Kolaesekkel és Benedekkel, Azt mondta a mester, ők a legügyesebbek. Kolacsek Zoli vékony, nagyon fiatal arcú, simahajút szűkszavú fiú. Alig szólt egy szót. Benedek Zoli viszont annál szívesebb és készségesebb mesélőnek bizonyult. Ö volt az egyik szellemi „atyja” a már említett brigádnak. El is dicsekszik vele szívesen, hogy például a brigád minden tagjának van ám színházbérlete!.. . Aztán mesélt még sok mindent a brigádról, a szakmáról, az inari tanulókról, a kapott segítségről. Amikor aztán megkérdeztem, vajon miért szeretik szakmájukat társaik zöme, Benedek Zoli komoly arccal nézeti, maga elé. — Hát mert ez a természetes — mondta végül. A másik Zolira néztem.^« — Mert dolgozni jobb és érdekesebb, mint lógni. . . Beszéltem Pszota Ödönnel és Feliele Lászlóval is. Mindketten harmadévesek, előbbi esztergályos, utóbbi hegesztő. Tudtam, hogy Pszota Ödön édesapja itt dolgozik a gyárban, kitűnő szakmunkás, s mint szerelő, szinte állandóan küllőiden tartózkodik. Ilyen az apa — neve van. becsülete a Mué FÉNY ES ÁRNYÉK munkatársak között. A fiút pedig, apjára való tekintettel, talán a szokottnál is nagyobb erőfeszítésekkel próbálták visz- szaterelni arról az útról, amelyen elindult. Aranykezű fiú, — mondták róla —, jó sportoló, mégis, harmadéves létére, szégyenszemre a tanműhelyben dolgozik, pedig már önállóan, az üzemben kellene megállunj a helyét. .. Azzal kezdtem a beszélgetést: mondták róla. hogy nagyon ügyes. Nyilván sejtette az egész beszélgetés indílookáydnért erre gyanakodva kapta fel a fejét. — Rólam? — Igen. De azt is mondták, hogy sajnos nem mindig ... A nagydarab szőke legény mintha megnyugodott volna. Ja, az más ... És felvette újra a szégyenkezés, sunyi — termetéhez, erejéhez csöppet sem illő — szándékosan gyermekded mosolygását. S ettől kezdve mindenre megadóan bólogatott, mondta, hogy igen. ő tényleg rosszul dolgozik, kettesekkel ment át az iskolában is, á papája valóban nem lehet büszke rá, de ő igenis büszke a papájára, és persze, tudja, hogy így nem lesz belőle semmi, meg kell változni, és ő meg is akar változni, csak a csuda tudja ... Szóval így. Egy szava sem volt őszinte, azt a vak is láthatta. Dehát a nap huszonnégy órából áll — ebből ő nyolcat dolgozik, nyolcat alszik, mondjuk kettőt apróságokkal eltölt; hol a többi? — Járok a kislányhoz — mondta a nagy kamasz megint azzal a mosolygással, mint korábban, s a kérdésre, hogy ugyan, nem túlzás-e naponta 5—8 órát a kislányra fogni. csak vonogatta a vállát. — Nem dolgozik most sehol, majd ha elmegy valahová, kevesebb ideje lesz. .. K-Atsrillt hnov a fiúnaik gyenge, beteges édesanyja Aiaeruji, nagy & egy u éves 8ecse van Az öccs közepes tanuló. Kiderült, hogy Pszota Ödön lényegesen idősebb is a társainál, mivel azelőtt gimnáziumba járt (!) és már az idén katonaköteles. Ekkor tört meg először a megadó, kissé unott és begyakorolt bűnbánat. — Ősszel úgyis elmegyek katonának, aztán esek lesz valahogy! — Aztán újra a meghunyászkodás: — Szeretnék közepessel vagy négyessel szakvizsgázni, aztán ha lehet" itt maradni és jól dolgozni... Nem irigylem a nevelőit ennek a fiúnak. De az édesanyját sajnálom, az apját pedig... erre, azt hiszem, nem is jó szó a sajnálat. Az alma messze esett a fájától, és ki tudná megmondani, miért? Hiányoznának az apai pofonok? Jellemet és akaraterőt csak szigorú kézzel lehet valakibe beleoltani? Itt persze mégiscsak elsősorban a munka számít. Az, hogy Pszota Ödönért tűvé tehetik a gyárat, az isten sem képes megtalálni, ha neki „lógos” kedve van. S arany lehetne a keze, ha nem lepné be foltjaival a gyenge jellem... A másik fiú másként „nehéz eset”. Senkinek nem köszön, visszabeszél, nem csinálja meg, amit a mester mond, kötöz- ködik és sértődékeny. Tudják, hogy otthon olyan, mint a pokróc, nem egyszer anyját és idős apját, és nővérét is megütötte. Ha nem tudná, hogy azonnal elküldik, ha itt benn valakihez hozzáér, valószínűleg már nem is egy pofon csattant volna ... — Ideges vagyok — mondja konokul. Kistermetű, erősnyakú, feiketepillantású legénylke. Azt mondja, hogy nem bírja, ha bosszantják, s a nővérét is „csak” akkor bántja, ha húzza valamivel — a lányokkal, mondjuk. Aztán igent bólint arra, hogy szeret-e ő másokat, „cukkolni”. No, igen, az más .. . Meg hogy nem szereti, ha dirigálnak neki, nem szereti, ha „olyan hangon” beszélnek hozzá. — Ez így egy kicsit egyoldalú. S nincs a mestereknek, a szüleinek, általában az idősebbeknek valamivel több joguk az „olyan hangra”? A fiúnak csaknem eltűnik a feje a válla között. Látom, idegesíti ez a beszélgetés, néha bólint egyet, néha csak konokul a padlóra mered és egyáltalában nincs szándékában válaszolni. Később elejtett egy szót: akvárium. Otthon a halacskáival szeret pepecselni és olyankor sem akarják bélkén hagyni... S mégis úgy éreztem, ezt a csökönyös, mérges kis embert könnyebb megragadni. Mert nem siklik úgy ki az ember keze közül, igaz, borzasztóan önfejű és kemény, noromba és bárdo- latlan, de meg lehet ragadni a gerincénél fogva. Az azért van neki. S ha egyszer megszelídítik, ha egyszer elborzad majd saiát durvaságától, akkor talán .. . A 265 fiú közül húsz-harmincnál több ilyenféle nem nagyon akad. És mindig kevesebben vannak. Ügy lenne jó, ha egyetlenegyet sem hagynának elveszni. Se ebben a gyárban, se másutt. Nem mindegy, hogy kik a munkásosztály ifjú / tagjai. Remélem, mindezekből kiderült, hogy nem sötét a kép. Az ároyékfoltok a nagy fény mellett hatnak olyan feketéi». Hallatna Erzsébet I
