Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-03 / 29. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1961. február S. —M——mp—'i»ii ■ mmr'; Elgondolkoztató Kennedy második sűjtóértekezlete A nem&nhikki zárszámadás tapasztalatai Washington, február 2. Kennedy elnök szerdán tartott má­sodik sajtóértekezletén az újságírók kérdéseinek pergőtüzébe került. A sajtó képviselői megkérdezték: mennyiben volt Kennedy szóvivője Stevenson, az amerikai ENSZ-kül- dött, amikor a múlt héten arról be­szélt, hogy az esetleg New Yorkba látogató Hruscsovot szívesen látnák az Egyesült Államokban. Kennedy azt válaszolta, hogy „fo­galma sincs róla, készül-e Hruscsov az Egyesült Államokba jönni” és a várakozást ajánlotta. A következő kérdések Kennedy, MacMillan és De Gaulle-lal, vala­mint más nyugati politikusokkal folytatandó tárgyalásainak lehetősé­gét firtatták. Kennedy azt felelte, e tárgyalásokról tanácskozni kell az illető kormányokkal. A dollárt fenyegető inflációról szóló érdeklődésre Kennedy kijelen­tette, tanulmányozták a megélhetési költségek folyamatos emelkedé­sének problémáját. Szerinte két feladatot kell megolda­ni: szilárd árakat kell biztosítani és munkaalkalmat kel! teremteni a munkanélkülieknek. Bejelentette, hogy megszünteti a külföldi katonai szolgálatot teljesítő amerikr'-'k hozzátartozói külföldi tartóz!:. sának korlátozását, mert más módja is van a takarékoskodás-' nak. Az újságírók felvetették a Santa Liberdade portugál hajó kérdését. Válaszában Kennedy kijelentette, hogy Portugália nem tiltakozott az Egyesült Államok eddig tanúsított magatartása ellen, a portugál kor­mánynak azonban érdeke, hogy a hajó felett visszaszerezze ellenőrzési jogát. Reméli, hogy sikerül megvé­deni ezeket az érdekeket. A Kongóval összefüggő kérdé­sekre kijelentette, hogy a kon­gói helyzet súlyosbodott. Azt állította: ennek oka az, hogy egyes tagországok hazarendelték az ENSZ kongói parancsnokságánál, szolgálatot teljesítő csapataikat. Kennedy szerint a laoszi események A kitüntető jelvényt csütörtökön a Barátság Házában Kardos László, Kossuth-díjas akadémiai levelező tag, az MSZBT alelnöke adta át. Je­len volt az átadáson Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke, Szakasits Árpád, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, valamint az MSZBT és az Operaház több vezető munka­társa. (MTI) tóttá meg, hogy a táborok résztvevői népgazdaságilag is jelentős munkát végeztek. A Minisztertanács elfo­gadta az idén létesítendő táborok szervezésére vonatkozó tervezetet, s határozatában biztosította a működé­sükhöz szükséges feltételeket. A kormány meghallgatta a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizottság el­nökének tájékoztató jelentését a műszála fejlesztési, alap felhasználá­sával kapcsolatban folytatott vizsgá­latról. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. (MTI) válságosra fordultak, majd azt állí­totta, hogy Laoszban „kommunista beavatkozás” történt. Amikor Kubára vonatkozó kérdé­sek hangzottak el, Kennedy kijelen­tette, hogy a Castro-kormány hatal­mának megszilárdulása és katonai erejének növekedése „érinti az Egye­sült Államok biztonságát”. Az Egyesült Államok és Kína kap­csolatairól kijelentette, hogy az Egyesült Államok „rendkívül nehéznek találj?, a normális kap­csolatok fenntartását Kínával. Az amerikai kormány azért kérte Uz amerikai és kínai nagykövetek Var­sóban folyó tárgyalásának későbbre halasztását — mondotta —, mert azok a jelek szerint sehová' nem ve­zettek”. Kérdésekre válaszolva kijelentette továbbá, hogy kormáriya most méri fel az Egyesült Államok katonai ere­jét. tehát egyelőre nem kíván nyi­latkozni elődjének úgynevezett vé­delmi politikájáról. Válaszát kiegé­szítette azzal a megállapítással, hogy „lényegesnek tartja a készenlétet korlátozott háború viselésére”. Amikor megkérdezték, hogy a kongresszushoz intézett üzenetében miért nem tért ki Németország és Berlin kérdésére, Kennedy leszögez­te, hogy az amerikai álláspont Né­metország és Berlin kérdésében nem változott. Kennedy elnök megkapta a szak­értők egy csoportjának az amerikai mezőgazdaság helyzetével foglalkozó beszámolóját. A beszámoló élesen illusztrálja a kapitalista rendszer igazságtalansá­gát; a bő termés nem talál felvásárló­ra, megbontja az ország normá­lis gazdasági tevékenységét és nem enyhíti azoknak a helyzetét, akik elégtelenül táplálkoznak. Az elnök tanácsadói beismerik, hogy tapasztalhatók a mezőgazdasági ter­mékek túltermeléséből keletkező vál­ság jelei és azt jósolják, hogy to­vább fog csökkenni a farmerek jöve­delme és ezzel egyidejűleg a farme­rek továbbra is tömegesen fogják otthagyni a földet. A szakértők hangsúlyozzák: a ga­bonafeleslegek megszüntetésének leg­jobb gyakorlati útja azoknak a kor­mányprogramoknak a bővítése, ame­lyek előirányozzák, hogy a megmű­velt földterületek'' egy részét teljes egészében kapcsolják ki a termelés­ből. „E földeken semmiféle termény­fajtát nem fognak előállítani sem piaci eladásra, sem az állatok takar­mányozására és legelőként sem hasz­nálják, fél azokat.” A szakértők ja­vasolják, hogy a kormány a talajja­vító munkálatok programját is kor­látozza. Az egy éve termelőszövetkezeti községgé lett Nemesbikk zárszámadó közgyűlésén Beregi Pál tsz-elnök ta­nulságos beszámolójából ismertük meg az elmúlt gazdasági év mun­káját. 1955 augusztusában alakult itt elő­ször termelőszövetkezet, s 1960 ja­nuár végén a község túlnyomó több­sége a szövetkezeti gazdálkodást vá­lasztotta. Reményteljes nagy felada­tokat tűztek maguk elé a múlt év­ben a nemesbikkiek. S a célkitűzé­sek nagy részét valóra is váltották. A beszámoló erénye éppen abban állt, . hogy a dicséretes, jó munka megemlítésén kívül számot adott a lazaságokról is, mindarról, aminek következtében a magasabbra terve­zett munkaegység 37.22 forintot ért. • Ha az első év számvetéseit latol­gatjuk és azt látjuk, hogy az év nagy részében 20, majd 18 forintot fizetett előleg címén egy munkaegy­ségre a szövetkezet, továbbá fejlő­dött az állatállomány, beruházások valósultak meg, akkor megállapít­hatjuk, nem kell szégyenkezniük a némesbikkieknek. Beregi elvtárs kritikusan adott számot arról, hogy ha valamennyi tsz-tag kivette volna részét a munkából, az esős időjárás ellenére is gazdagabb évről lehetne számot adni. Lazaság főként szeptemberben mutatkozott, amikor a tagok egyrésze főként a háztájiban foglalatoskodott. Voltak olyanok, akik csak 2—3 munkaegy­séget szereztek ebben a hónapban. Természetesen emiatt egyre szaporo­dott a munka a tsz-ben, nem tudták a fogatosokat fuvarba küldeni. Helyesen tárgyalt és határozott erről a közgyűlés; az új gazdasági évben nem lehet szemet hunyni a távolmaradások fölött. A tsz, de a tagok érdeke is azt kívánja, hogy akik nem teljesítik az előírt és kö­telezően elfogadott munkaegységet, azoktól levonást eszközölnek. A ta­pasztalatok arra is intenek, hogy na­gyobb figyelmet kell fordítani a kö­zös vagyon védelmére. A vezetőség­nek az az engedménye —, hogy a tsz-tag egy maréknyi takarmányt hazavihet a baromfiaknak — visz- szaélésekre vezetett. Többen nem egy „marék”, hanem egy hátnyi, vagy, kocsikeréknyi takarmányt szál­lítottak haza, s így bizony gondok keletkeztek a közös jószágállomány takarmányozásánál. Több szó esett arról, hogy az el­következő esztendőben minden telje­sített munkaegység után 3 kiló búzát fizessen a tsz. A tagok közül többen kérték ezt. A vitában azonban he­lyesen alakult ki az az álláspont, hogy ilyen nagymennyiségű búzát nem lehet kifizetni, mert akkor a tsz nem tud eleget tenni az állam iránti kötelezettségének. Tapasztalatokban, tanulságokban bővelkedő év áll a nemesbikkiek mögött. A hibák arra tanították a tsz vezetőit, hogy helyes intézkedé­seket tegyenek ebben az évben. Sok kifogás, bírálat érte a gépál­lomás tevékenységét. A tsz által vá­sárolt traktorok és mezőgazdasági gépek tehermentesíteni tudják a gépállomást, s időben lehet majd végezni a soronkövetkező munkála­tokkal, szemveszteség nélkül lehet elvégezni az aratást. Előrelátóan vázolta a jövőt a köz­gyűlés, amikor arról döntött, hogy intenzívebb állattenyésztéssel kell , foglalkozni A nemesbikkiek még nem rendelkez­nek jövedelmező melléküzemágakkal, mint például a hejőkereszturi, hejő- szalontai, hejőpapi tsz-ek. Ezért az állattenyésztéssel kell jobban foglal- kozniok, ezen belül is a gyorsan jövedelmező sertéstenyésztéssel. Éz biztosítja, hogy a tagság megfelelő és biztos jövedelemhez jusson. Könnyebb lesz az új gazdasági év, mert- táblásítva lesz az egész határ, kialakítják a brigádszervezeteket, s a brigádok családonként felosztják a művelésre szánt területeket. Nagyobb hatáskört kapnak a brigádvezetők, mert ha valamelyik tsz-tag hanya­gul kapálja meg például a kukori­cát, a brigádvezető felszólítására új­ra el kell azt a munkát végeznie. Könnyebb lesz a jószágnevelés is, mert a különböző helyeken nevelt állatokat a beruházások megvalósu­lásával egybevonják. A nemesbikkiek közgyűlésén ott volt a fiatal hejőkürti tsz elnöke, Tóth Gyula, az oszlári tsz elnöke, Kiss József is. — Igen érdemes volt eljönni a közgyűlésre, mert sokat tapasztal­tunk, mondták. Nekünk, új tsz-el- nököknek igen nagy szükségünk van gyakorlati ismeretekre, arra, hogy irányítani tudjuk egy közösség életét. Néhány kivétellel szorgalmas em­berek dolgoznak a nemesbikki ter­melőszövetkezetben. Ez, és a reális tervek biztosíthatják majd azt, hogy az új esztendőben tovább erősödik a termelőszövetkezet Nemesbikken. A tagok helytállásán kívül nagy szük­ség van arra is, hogy a vezetőség határozottan lépjen fel a fegyelem- lazítókkal szemben, ne legyen elnéző. Csak így tudja híven szolgálni a termelőszövetkezet érdekeit, így biz­tosíthatja azt, hogy a tagokat az éti munkájuk alapján megelégedettség töltse el. G. E. fiz MSZBT araiwkoszms jelvényévé tüntették ki az Igor herceg reiteijéi A Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság elnöksége a társaság aranykoszo­rús jelvényét adományozta Pave! Zlatogorovnalk, a Moszkvai Sztanyisz- ■lavszkij-Nyemirovies-Dancsenko Ze­nés Színház rendezőjének, az OSZSZSZK és a Bjelorusz SZSZK érdemes művészének azért a segítsé­gért, amelyet az Igor herceg rendezé­sével és tapasztalatainak átadásával az Operaháznak és a magyar művé­szeti életnek nyújtott. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivata­la közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Megvitatta és elfogadta a Magyar Szabványügyi Hivatalnak a szabványosítás és tipizálás helyze­téről szóló jelentését és a szabványo­sítás fejlesztésére megfelelő határo­zatot hozott. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága tájé­koztatót adott a kormánynak az ifjú­sági építőtáborok tavalyi munkájá­ról. A kormány elismeréssel állapi­Mit hoz az amerikai „őrségváltás”?: \ Kennedy-kormany beiktatása megtörtént. Fényes ünnepségek közepette új lakó költözött a wa­shingtoni Fehér Házba, s ezzel végét­ért Eisenhower és vele együtt az amerikai Köztársasági Párt nyolc éves uralma. A kiérdemesült tábor­nok tehát megbukott, — nem irányít­ja többé az Egyesült Államok kül- és belpolitikáját. Megtörtént az „őr­ségváltás”, s ezzel egy nem éppen di­csőséges korszak zárult le az Egyesült Államok történetében. Egy angol lap például a következőket írta: „Az Eisenhower-kormány az ugar meddő­ségének korszaka volt.” S ez így igaz. Noha a távozó elnök utolsó kong­resszusi üzenetében azt írta „Mi pél­dátlan magasságba emeltük Ameri­kát,” a valóság: az USA Eisenhower uralkodása alatt a mélypontra zu­hant. Egy-két példát ennek igazolásá­ra. A Köztársasági Párt uralma alatt az amerikai imperialisták tovább folytatták görcsös erőfeszítéseiket, hogy ideig-óráig feltartóztassák a gyarmati népek felszabadulásának Világméretű folyamatát. Fokozták a fegyverkezési versenyt, szították a háborús hisztériát, s a gazdasági nyo­mást, vagy ha ez sem segített, a fegy­veres intervenció segítségével igye­keztek visszaforgatni, vagy legalább is megállítani a történelem kerekét. A genfi leszerelési értekezlet munká­jának szabotálása, a csúcsértekezlét meghiúsítása mind megannyi bizo­nyítéka a kommunista és munkás­pártok Moszkvai Nyilatkozatában foglalt azon megállapításnak, hogy „a jelenkori gyarmatosítás fő táma­sza az Egyesült Államok”. Az Eisen- hower-lcormány uralma alatt Ameri­ka a szabadságszerető népek szemé­ben a világ csendőrévé vált, s még saját szövetségeseinek bizalmát is el­vesztette. Az elnök külpolitikájánaOc nyolcéves mérlege tehát röviden szól­va: elszigetelődés, zsákutca. Hogy mennyire igaz ez, mi sem bizonyít­ja fényesebben, mint az a három ve­reség, amit a távozó elnök orszáplá- sának végnapjaiban volt kénytelen elszenvedni. Az Eisenhcv/er-kor- mányzat az új esztendő első napjai­ban ugyanis kardesörtetésbe kezdett, s provokációival szinte pattanásig ki­élezett helyzetet próbált teremteni Kubában, Laoszban és Kongóban. A távozó amerikai elnök elképzelései azonban kudarcot vallottak. Eisen- howemek az a terve, hogy megkez­dett háborús akciókat hagy örö­kül az új kormányzatnak, ame­lyek elevele megkötik Kennedy és minisztereinek kezét, nem sikerült, ellenben azt érte el, hogy méltó pon­tot tett háborús úszító politikájára, e nem kevésbé volt két balkezes Eisenhower belpolitikája sem. Amerika jelenleg a gazdasági dep­resszió állapotában van. Az amerikai elnökválasztás látványos küzdelmé­nek finise még javában tartott, ami­kor a Times „Baljóslatú motorzör­gés” című cikkében illúziók nélkül rámutatott az amerikai gazdasági élet pangására, amely helyenként már veszedelmes visszaesés méreteit ölti. Hogy ez mennyire így van, bizo­nyítja Kennedy elnök kongresszusi üzenete is, ami a minap látott nap­világot. Gazdasági életünk helyzete — mondotta az új elnök — aggodal­mat kelt. Három és fél év óta lany­hult Amerikában a gazdasági tevé­kenység, hét éve csökken a gazdasá­gi fejlődés üteme és kilenc év óta csökken a farmerek jövedelme. A nagy gazdasági válság óta még so­hasem volt az USA-ban annyi csőd az üzleti életben, mint manapság. 1951 óta a farmerek jövedelme 25 százalékkal esett vissza. A munka­nélküli segélyben részesülő munka- nélküliek száma Amerika történeté­ben most a legmagasabb — hangsú­lyozta Kennedy elnök. Körülbelül 5.5 millió munlcanélküli amerikai kö­zül több mint egymillió már négy hónapnál hosszabb idő óta keres munkát. Minden hónapban körülbe­lül 150 ezer munkás jut el annak az időszaknak a végére, amelyen túl már nem kaphatja az amúgy is szű­kös munkanélküli segélyt. Az utóbbi időben egyre kevesebb az építkezés, a gyáripari beruházások messze el­maradnak az 1957. évi szint mögött. Csökkent a különféle tartós fogyasz­tási cikkek iránti kereslet is. Tovább tart az arany kiáramlása az Egye­sült Államokból. Amerika aranytar­talékainak értéke a legutóbbi adatok szerint 17 600 millió dollár volt. Ugyanakkor az Egyesült Államok arannyal beváltandó kötelezettségei elérték á 18 000 millió dollárt. Ha ehhez még hozzávesszük az Egyesült Államok nagyarányú lemaradását, a technika, különösen a rakétatechni­ka, az űrhajózás, az oktatás, a neve­lésügy és a kultúra különböző terü­letén, megállapíthatjuk, hogy Eisen­hower súlyos örökséget hagyott hát­ra. Az amerikai gazdasági élet ko­csijában a motor valóban baljósla- túan zörög. Kennedyre tehát, Eisenhower utód­jára nem kisebb feladat hárul, mint megkísérelni visszaszerezni az Egye­sült Államok alaposan megtépázott tekintélyét, megállapítani a válság irányzatát, megszilárdítani az ország gazdasági helyzetét, vagy ahogy a Times írta, meg kell akadályoznia az amerikai gazdasági élet kocsijában a motor baljóslatú zörgését. S vajon alkalmas-e e nagyfontosságú feladatok megoldására az Egyesült Államok új elnöke? Vajon képes-e, s főleg akar-e változtatni a Fehér Ház új ura azokon a formákon és módsze­reiken, amelyek az USA kül- és bel­politikáját az elmúlt években ural­ták?- Erről azonban még nem sokat lehet tudni, Kennedy ugyanis a no­vemberi elnölcválasztás után megle­hetősen óvatosan viselkedett. Tar­tózkodott a lelépő kormány utolsó intézkedéseinek bírálatától, kommen­tálásától. De mióta elfoglalta helyét a Fehér Házban, egy-két jel már ar­ra enged következtetni, hogy az új elnök hajlandó rugalmasabb politi­kát követni, mint elődje. Ezt húzza alá Kennedy működésé­nek első. tíz napja, s az elnök kong­resszusi üzenete is. A szovjet sajtó azt írja, hogy „az új elnök kijelentései egybevágnak az amerikai néptöme­gek reményével.” A Pravda „A re­mény növekszik” című cikkében ki­emeli, hogy valószínűleg előtérbe ke­rül „a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok viszonyának megjavítása”. A cikk írója a különböző amerikai vé­leményeket összegezve, megállapítja, hogy „széles körökben kedvező fo­gadtatásban részesültek azok a lépé­sek, amelyek reményeket ébreszte­nek a Kelet és Nyugat kapcsolatai­nak rendezésére.” A rugalmasabb politika mellett szól, hogy az újab­ban kinevezett „utazó nagykövetén”, Avarell Harrimannon keresztül pél­dául értésre adta Kennedy, hogy a Kínai Népköztársasággal szemben elmegy legalábbis a „két Kína” elvé­ig. Biztató jel, hogy az amerikai el­nök első sajtóértekezletén kijelentet­te, „parancsot adtam, hogy ne foly­tassák a Szovjetunió területe fölött a felderítő repüléseket." Bejelentette, megvizsgálja „az atomfegyverkísér­letek megszüntetésének kérdésében elfoglalt korábbi amerikai álláspon­tot és javaslatot tesz az új kormány­nak.” Biztató az új elnöknek az az intézkedése is, amely szerint a szak­értők sorából kizárta az atomfegy­verkísérletek felújításának ismert szószólóit, mint például Edward Tél­iért. Reménységet táplál Kennedy- nek a laoszi kérdésben elfoglalt ál­láspontja is. Kijelentette: „az Egye­sült Államok kívánsága az. hogy Laosz békében éljen, független, minden külső uralomtól mentes, el nr--n kötelezett ország legyen.” T’ermészetesen ezek a biztató je- lek — s ami a választási had­járat folyamán elhangzott, — túl ke­vés ahhoz, hogy már most meg le­hessen ítélni belőle az új kormány várható külpolitikáját. Az elődök .példáinak hosszú sora bizonyltja, 'hogy a választási ígéretekre igen gyakran rácáfolt a választások utáni valóság. Helytelen lenne tehát Ken­nedy hivatalba lépésétől komoly éa érdemleges változásokat várni az amerikai politikában. Helytelen len­ne azért is ezt várni, mert az új el­nök, s kormányának tagjai szinte egytől-egyig a legjelentősebb ameri­kai monopóliumok képviselői. Ken­nedy milliomos kormánya tehát alig­ha képviseld majd az amerikai kis­emberek érdekeit és nem valószínűi hogy tagjai feladják majd a monopó­liumok, trösztök törekvéseit. Legfel­jebb arról lehet szó, hogy ezeket a törekvéseket rugalmasabban, kevésbé drasztikus formában próbálják majd elősegíteni. A Fehér Házba tehát új lakó köl­tözött. S az „őrségváltással” természe­tes, a béke hívei azt szeretnék, ha a washingtoni politikában az új elnök­kel új szellem is kezdődnék. Üj szel­lem kezdődnék: a tárgyalások, a megegyezés és a megbékélés szelleme. Azt szeretnénk, ha az Amerikai Egyesült Államok új kormánya, Ken- nedyvel az élen, nem gördítene aka­dályt a szocialista és a kapitalista rendszer békés együttélése elé. A békés egymás mellett élés azonban nem lehet pusztán jámbor óhaj, vagy illúzió. A békés egymás mellett élés harcot jelent, harcot az új háború, veszélye ellen, a kizsákmányolás, a nyomor, a gyarmatosítás mindén for­mája ellen. A béke híveinek egy pil­lanatra sem szabad szeme elől té­veszteniük a Moszkvai Nyilatkozat szavait: „Amíg fennáll az imperializ­mus, fennmarad az agresszív háború talaja is.” John Kennedy megválasz­tásával pedig nem szűnt meg a világ- imperializmus, következésképpen nem szűnt meg az új világháború ve­szélye sem. Éppen ezért továbbra is az a feladat, a bélre minden hí vén ele, a becsületes emberek százmillióinak, hogy tovább harcoljanak a béke biz­tosításáért, olyan helyzetet teremtse­nek, hogyha a Kennedy-kormány hallanék is rá, akkor se tudja foly­tatni Eisenhower kardcsörtető, hideg­háborús, zsákutcába vezető politi­káját. Fodor László

Next

/
Thumbnails
Contents