Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-18 / 42. szám

feombat, 1961. február 18.

ESZAKMAGYARORSZAG

Ma 13 esztendeje, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötött. Azóta az élet minden területén érezzük a barát, az idősebb testvér segítségét, támogatását. A szovjet segítség sokoldalú támogatását élvezi megyénk ipara is.

Oriáskompresszorok

Nagy is, szép is ez a gyár. Ezt mondják azok a látogatók — hazaiak, külföldiek —, akik megfordulnak a Borsodi Vegyikombinátban. Egy- egy csarnokban nem sok dolgozót lát az ember. A munkafolyamatokat gépesítették, száz meg száz automata dolgozik itt az ember helyett.

A zúgó, morajló szintézisüzemben, a gyár szívében is van látnivaló. Itt dolgoznak az óriás kompresszorok, helyesebben óriás gázkompresszorok. Korszerű, • hat fokozatú gépek ezek, 320 atmoszféra nyomással. Ezek nélkül a valóban óriásgépek nélkül nem termelhet a gyár. De amíg ide kerültek ezek a gépek, sok-sok nehézség, próba járatás előzte meg az üzemeltetést.

összesen öt ilyen kompresszor működik a vegyikombinátban. Kettőt a Szovjetunióból rendeltek 1959-ben és még abban az évben üzembe helyezték.

A gyár fődiszpécserével, Diósi Istvánnal beszélgettünk a szovjet kompresszorokról, a gyár termeléséről.

— A két óriás gázkompresszort a szovjet Frunze-gyárban készítették — mondta. — A Ganz-MÁVAG szakértői is a legnagyobb elismeréssel szólnak ezekről a gépekről. 1959-ben 23 ezer tonna műtrágyával termeltünk többet, mint amit a terv előírt. A múlt évben is 103 százalékot értünk el. Ezek az eredmények el sem képzelhetők a két szovjet kompresszor nélkül.

De nemcsak szovjet gépeket kapott a ^kazincbarcikai vegyikombinát. Szovjet szakemberek is segítettek, hogy a. gyár eredményesen termeljen. Amikor 1959-ben a két kompresszor megérkezett, eljött a Szovjetunióból egy kiváló főszerelő, Ki- penkó elvtárs. Ö irányította a szerelést, az ő érdeme, hogy a gépek határidő előtt megkezdték az üzemszerű munkál.

S hogyan vélekednek az óriáskompresszorokról a magyar szakmunkások? Azt mondják, tökéletes konstrukció. A fődiszpécser azt mondja:

— A kompresszorok korszerű változtatással készültek. Egyenletesen dolgoznak. A legnagyobb előnyük, hogy kicsi a dugattyúgyűrűk kopása. Ez pedig egy vegyiüzemben igen sokat jelent.

Elmondotta még hogy a múlt év őszén egy szovjet szakember vezetésével küldöttség látogatott el a gyárba a KGST országaiból. A szovjet szakemberre] együtt műszaki-technikai segítséget nyújtottak a vegyikombinátban dolgozó szakmunkásoknak, műszaki vezetőknek. Ennek ma is érezni hatását, nemcsak itt. hanem hazánk egész vegyiparában, hiszen a fejlődő magyar vegyipar, felhasználja azokat a gazdag vegyipari tapasztalatokat, melyekkel évről-év- re eredményesen termel a Borsodi Vegyikombinát.

Exkavátorok a hegytetőn

Erőteljes berregés hallatszik a Ru- dabánya mellett húzódó hegyek csúcsain, a kibontott, csupasz érchegyek között. Monoton egyhangúsággal, fel-felerősödő zúgással harapdálják a földréteget, bele-belemarkolnak a lerobbantott ércbe, s fürgén kifordulva öntik át terhüket a dömperekbe. Olyan megszokott, mindennapi kép ez.

És mégis új.

És mégis nagyszerű.

Valamikor kézierővel szedték le a barnaércről a földet, s csilléken hordták el. Valamikor csak kézierővel bányászták a kohók eledelét. Ma ezt a munkát nagyrészt szovjet exkavátorok, markolók végzik.

— Mióta dolgoznak itt gépekkel?

— Az 1950-es évek elején érkeztek az első szovjet gépek — mondja Peresnyák Imre művezető. — Ma már

kilenc szovjet exkavátorunk van. Ezek közül különösen az S-típusú kotrók váltak be. Ebből hét darab van. Nagy teherbírásúak és minden körülmények között számíthatunk rájuk. Egyébként annyira megszoktuk, s annyira nélkülözhetetlen barátunk, segítőtársunk, hogy nélkülük már nem tudjuk elképzelni munkánkat.

— Kapnak-e újabb gépeket?

— Előreláthatóan igen. Olyan ígéretek hangzottak el, amelyek szerint még ez évben újabb exkavátorokat állíthatunk az érctermelés szolgálatába. Ezzel kapcsolatban lenne egy óhajunk.

— Éspedig?

— Az, hogy bár már itt lennének, a bár már annyi exkavátorunk lenne, hogy — legalábbis a külszíni fejtésen — minden munkát szovjet exkavátorok segítségével, gépekkel végezhetnénk el.

A szovjet segítség eredménye: növekszik a termelés

A Lenin Kohászati Művekben — mint sokhelyütt másütt — gyakori vendégek a szovjet emberek. Nagy figyelemmel szemlélik a termelés, az üzemszervezés menetét, s a megszokott szerénységgel, közvetlenséggel elmondott sokasok hasznos tanács nagyban segíti a gyár fejlődését.

Az 1950—53-as években sokat járt itt Bárgyin akadémikus. Tanácsai segítséget adtak a korszerűsítések végrehajtásához. Szovjet dokumentációk, tanácsok alapján építették fel a 700 köbméteres óriáskohót, amely- ma is- szovjet érccel dolgozik. A martinacélmű dolgozói ma is emlegetik Bugyilkin elvtársat. A 180 tonnás buktatható kemence építésénél a határidő kilenc hónap volt Bugyilkin elvtárs a leghatározottabban kijelentette:

— Két és fél hónap alatt megépítjük. ■

Az eredmény: 5S nap alatt készültek el — tanácsai alapján — a 180 tonnás kemence építésével.

Amoszov elvtárs az acélgyártás, Liszkov elvtárs a tüzeléstechnika fejlesztésében, Karcsenkó elvtárs a román földgáz elvezetéséhez, a gáz hasznosításához nyújtott segítséget. Eredménye: 10 százalékkal csökkent a kokszfelhasználás, három százalékkal nőtt a termelés.

Nyizsnyánszky Tibor, a gyár gyártásfejlesztési csoportjának vezetője ezt mondja:

— A Szovjetuniótól sok segítséget kaptunk új eljárások, új technológiák, új módszerek bevezetéséhez. Nehéz lenne hirtelen összegezni, hogy mennyi termelésberendezést, mennyi nyersanyagot: kaptunk és kapunk. Egy a lényeg: a szovjet segítségnek nagy része van abban, hogy gyárunk termelése — 1938-hoz viszonyítva — 348 ^zúzalékkal emelkedett;

— Úgy hiszem — tette hozzá. — ez az adat mindennél többet mond ...

Szegedi—Csorba

■ A sakk türelemjáték, de egyben nagy szellemi felkészültséget is mondja Almási Gyttla bácsi fiatalabb partnereinek.

igényel —

Veterán elvtársak parázs kártyacsata közben.

A politizálás, a

sajté olvasása is hozzátartozik téhex.

a klubtagok mindennapi deFoto: Kardos Gym

A megyei nőtanács felhívása után a megye területén már eddig is sok helyes kezdeményezéssel találkozhattunk. A sátoraljaújhelyi járási aktívaértekezlet is azt igazolta, hogy a felhívás elénk érdeklődést váltott Id a termelőszövetkezeti asszonyok körében.

Az aktivacrtekezleten legtöbben a felszabadulí háztáji istállók igény- bevételét javasolták, ahol idősebb, vagy többgyermekes anya is elláthatja a baromfiak gondozását. Ezen kívül tavasztól őszig ki lehet használni a növendékállatok istállóit, a ,iuh-hodályokat, vagy a még igénybe nem vett, magíárpadlásos istállót is pecsenye csibe nevelésére.

Az értekezlet eredményességéhez nagyban hozzájárult Juhász elvtárs, az alsóbereeki tsz elnöke és az olasz-- Üszkai víziszárnyastclep igazgatója-; nak értékes vitaindító beszéde. Té-; nyekkel bizonyította, hogy lehet az! üj tsz-ckben is baromfit nevelni, s; ez nem kis jövedelmet biztosít a kő-! Kos gazdaságnak.

A felajánlásokban nem volt hiány.; Először az alsóbereeki tsz tagjai tet-' tek ígéretet, hogy ebben az évben jóval több baromfit nevelnek fel,] mint tavaly: 4 ezer darab csibét,;

— A Magyar-—Szovjet Baráti Társaság Borsod megyei intézőbizottsága ma délelőtt 10 órakor ülést, tart, amelyen a megyei művelődési olt-' honok magyar—szovjet barátságot ápoló munkáját, a magyar—szovjet mezőgazdasági napok lei-vét és az elnökség múlt évi zárójelentését vitatják meg. ;

* :

— Az országgyűlés munkájáról és: képviselői tevékenységéről tartott: beszámolót Varga Gáborné ország-! gyűlési képviselő február 16-án a! Nevelők Házában igazgatók és szak- szervezeti bizottsági elnökök részére.

*

— Ügyeletes állatorvos szoivibaton déltől hétfőn reggelig: dr. Márkus Elek. Miskolc, Bulcsu u. 8. Telefon: 15-403. Beteg-; jelentés 8—9-ig, 13—14 óráig.

|Lottó nyerőszámok:

| S, 10, 15, 2«, 39

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

A Kártyátok sae5e óg5r zóduI *

" ixarpaton Hemád-völgy laposán, mintha hetedmagúval fújna. Bele-beletrombitál a ké- ménykürtöbe, hogy a vörösre forrósodott kályha S füstöt pöfíent a melegedők orra alá. Nem veszik rossz néven. Tél van, a szelek ideje, hadd töltse kedvét, ha megunta, majd abbahagyja.

— Ha hiszi, ha nem, ez az első nap az esztendőben, hogy nem voltam künn a határban. De hát úgy fúj, kiviszi az emberből a lelket is — mondja Béres István, a perei Béke Ttez növénytermesztési brigádvezetöje.

Hitetlenkedve csóválom a fejem.

— Mit: tudnának csinálni télen a halárban?

— Mit? Az ember mindig talál magának elfoglaltságot. Most hordanánk a trágyát, arra való a fagy, meg szórnánk a műtrágyát az őszi vetésre.

Ha felenged, nem mehetünk a földre.

Firtkó János bácsi, az elnök eltűnődve néz maga elé.

— Menni kellett mindig, ha „esékánybalta” hullt'is az égből, Tavaly ilyenkor ugyancsak főtt a fejünk, mire megyünk majd közösen, mert nem próbálta azt még itt. senki. Mindig csak azt hajtogattam a hitetlenkedöknek, hogy ha dolgozunk, nem vehet erőt rajtunk semmi, a munka majd átsegít miniket a kezdés nehezén. A munkával nem is volt. itt hiba, hogy jó órában mondjam.

— Többet tanultam a magam nyomorúságán, mintha két esztendőre beültettek volna az iskolába. Honnan tudtam volna én, hogy mi az a brigádvezetés? Azt mondtál; az emberek: megválasztottunk, Béres Pista, akkor hát csináld a dolgod becsülettel... Csináld, csináld! De azt senki se mondta, hogyan. Aztán csak belejöttünk, a vezetők is, meg a tagok is.

— Igyekeztünk megfogni minden forintot. Ügy gondolkoztunk, hogy amit mi a magunk erejéből megcsinálhatunk, ne bízzuk a gépállomásra, mert a gép nem istennevében dolgozik. Benne volt ebben a tagság is. A gépállomás nekünk csak szántott meg silózott. Mi vetettünk, arattunk, beY EV UTÁN...

hordtunk, és mindent időre. Nézze ezt a félkarú embert — mutatott Firtkó bácsi Molnár Istvánra. — Az ő tízes munkacsapatában az első kaszás volt, úgy vágta a rendet, hogy csak néztük.

Molnár elvtárs szerényen elmosolyodik.

— Aki élni akar, annak dolgoznia kell. Nem igaz? Nem várhatjuk, hogy más keresse meg nekünk a kenyeret.

Pirospozsgás férfi lép az irodába, akkora ajtárt nyit, hogy hárman is beférhetnének rajta. Csupa lendüld, mozgékonyság. Hallgatózik egy kicsit, miről beszélgetünk, aztán ő is leteszi a garast. *

— Dolgoztunk, az biztos. Senki se vetheti a szemünkre, hogy áthenyéltük az esztendőt. Ha meg valami nem ment rendjén, az elnökünk csak megfogta a szó vastagabb végit.

Nevetnek.

— Ez az ember nálam 19 évig aratott. No, mondd meg, Lehóczki Jani, milyen kepcsgazdád voltam? — fordul hozzá Firtkó bácsi.

Lehóczki elvtárs olyan mozdulatot tesz, mintha diktálni akarná nekem, hogy írjam.

— Ügy igaz, hogy 19 esztendő alatt talán ötször se hordott le, most meg... Hajaj, napjában akár kétszer is — és olyan harsányan nevet, hogy a többire is átragad a nevethetnék.

— Nem magamért, csináltam — komolyodik el az elnök. — Valamikor elnézhettem, hogy rosz- szul sarkal, vagy későn megy a földre, akkor csak mi ketten láttuk kárát, most meg az egész falu. No, de azért nem kellett itt sokáig noszogatni senkit, hogy a hasára süt n Nap. Csordahajtásfcor már ment az egész falu. No, de beszéljen a statisztika. Száznyolcvan tagunk van, abból csak kettő nem szerzett munkaegységet.

Heovezpm a toliamat. No, ki vele, ki vokt negyezem az a kettój hadd „hurcolom"

meg a nevüket a nyilvánosság előtt. Erre is csak nevetnek. Az a két ember már ledolgozta a maga ..fejadagját” — túlvannak a nyolcvanon, öregség: járulékot kapnak.

Idős, őszhajú ember lépeget az asztalhoR, Budák Mihály bácsi.’ Megköszörüli a torkát, úgy mondja:

— Nagy iskolám ugyan nincs, de kijártam az életiskolát, s ez az esztendő meg különösen meggyőzött arról, hogy ha dolgozik az ember, akik elboldogulni a kell. így van ez a közös gazdaságban is. Mi mindnyájan ezi; tanultuk az első esztendőben, s azt hiszem, ez a legfontosabb — s egyre lelkesültebben azt sorolja, mennyivel többet oszthattak volna, ha az árvíz nem visz el tőlük 200 ezer forintot. Meg ott van a vetőmag, amit vissza kellett fizetni a tagoknak, 213 mázsa búza, 157 árpa, kukorica 52 mázsa, "krumpli is 150.

— Ezt már mind mi teremtettük elő a két kezünkkel. Jövőre már erre se keH költeni. Ha nincs az árvíz meg ez a kiadás, nálunk talán a 60 forintot Is megért volna egy munkaegység.

Erre a kijelentésre aztán mindenki elhallgat. Nagyon komolyan mérlegelnek magukban valamit, a lehetőségek varázsa megfogta őket. Valóban így van. Fehéren fekete bebizonyosodott, hogy meg lett volna, s ha jövőre elkerüli határukat. az elemek pusztító dühe, sokra, nagyon sokra mennek a perei Béke Tsz tagjai. Harminc forint 50 fillért terveztek — 27 forintot fizettek egy munkaegységre, csak a 200 ezer forint vízkár elmaradása több mint 35 forintra emelte volna a munkaegység értékét Hiába volt esős az ősz, időre elvetettek, betakarítottak, s úgy iparkodtak már közös gazdálkodásuk első esztendejében, mintha évtizednyi termelőszövetkezeti tapasztalat lett volna a hátuk mögött.

Csak így tovább, a maguk és az orsság hasznára.

Gulyás Mihály Szovjet szakemberek és gépek segítik megyénk iparét

Délután az Oprendek Sándor pártszervezet klubjában

1200 darab pulykát, ezer darab kacsát és 800 libát. Révleányváron 500 darab pecsenye kacsát, Cigán- don 10 ezer darab csibét, Dámócon 3 ezer darab csibét, Kajkodon 500 libát, Vissen ezer darab csibét és C90 darab libát nevelnek.

Sok községben vállalták az asszonyok, hogy összehozzák a háztájiból a törzsállományt, így a tsz-nek nem kcriil nagy befektetésébe. Révlcány- váron mintegy 340 asszony tett ígéretet, hogy 1—1 darab tyúkot visz a közösbe. A cigándi tsz-ben az asszonyok fejenként 2 jércét adnak össze.

Ügy döntöttek a kenézlöi Buzaka- lász Tsz asszonyai is. hogy a háztájiból valamennyien 1 tyúkot adnak a közösbe, azt eladják és az árán fajtiszta törzsállományt vásárolnak.

f

A sátoraljaújhelyi járási notanács a baromfinevelés növeléséért