Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-17 / 14. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG Kedd, 1961. Január Vt Ar& tij terv, $ az első tapasztalatok Gyárfás János elvtársnak, a gyár igazgatójának most szinte minden perce foglalt. Ottjártunkkor éppen egy .revizori bizottsággal tárgyalt. Ennek befejeztével Ózdra sietett, ahol a diósgyőri Lenin Kohászati Művek vezetőivel találkozott koope­rációs tárgyalásokon. A szűkre szabott időből mégis ju­tott annyi, hogy a Borsodnádasdi Lemezgyár 1961. évi terveiről nyi­latkozzék. Gyárunk 1961-ben mintegy é,8 szá­zalékkal emeli hengerelt készáru termelését. Még ebben az esztendő­ben is lesznek gondjaink a félkész- termékek beszerzésében, hiszen is­meretes, hogy az ózdi rekonstrukció erősen érezteti majd hatását a pla- tinaeliátásban. Reméljük azonban, hogy ózdi elvtársainjí 1961-ben is — az előző évekhez hasonlóan — maxi­mális mennyiségű platinát adnak gyárunknak. — Az MSZMP Központi Bizottsá­gának irányelveit figyelembe véve, készítettük el termelékenységi ter­vünket. Az elmúlt évben elért tény­leges termelékenységünket 2. száza­A Nehézipari lMűszaki Egyetem kél új kiadványa Megjelent a Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei IV. magyar nyelvű kötele és az idegen nyelvű ki­adás XXI. kötete. A magyarnyelvű kötél a 10 éves egyelem jubileumi ünnepségének be­szédút, az ezzel egyidöben rendezett IV. Tudományos Ülésszak előadásait, az egyelem nagynevű, elhunyt pro­fesszorai szobrának felavatásakor mondott beszédeket, továbbá az egyetem miskolci működésének első 70 évére eső fontosabb szervezeti, személyi, gazdálkodási, beruházási, kulturális és sport adatait, végül tan­tervek összefoglalásait tartalmazza, összesen 270 oldalon. Az ízlésesen kiállított (a Borsodi Nyomda dolgozói készítették), és a rektori előszóból ki- csengőén, nagy mértéktartással szer­kesztett kiadványt, az egyetem éleiét bemutató fényképek és statisztikai térképek teszik még érdekesebbé. E kötet egyetem-történeti, tudományos és ^dokumentációs szempontból egy­aránt értékes. A szerkesztést nagy­számú kollektíva végezte. Az idegennyelvü kötet folytatása a Sopronban eddig menj' lent húsz kötetnek, amelyek közül az első a huszas évek elején jelent meg. E XXi. kötet az egyetem, bányász-lto- hász-gépészkari oktatói testületének kutatói tevékenységét tükröző 29 orosz, angol és német nyelven írt tu­dományos cikket tartalmaz 420 olda­lon, az Akadémia Kiadó és Nyomda kiadásában. A szerkesztői munkákat dr. Falk Richard, dr. Geleji Sándor és dr. Terplán Zénó professzorok végezték. E kötet, az előzőkhöz ha­sonlóan. eljut a világ minden ré­szébe, és értük az egyetem nagyon értékes cserepéldányokat kap a kül­földi tudományos intézetektől, egye­temektől. Az egyetem oktatóin kívül c kötetben egyébként az aspiráns­ként dolgozó kínai Loa-l-can-n>k. to­vábbá az egyetemmel barátsági és együttműködési szerződésben lévő freiberyi bányászakadémia eoyik munkatársának. R. Pohle-nak cikke iS megjelent. Értesülésünk szerint a közeljövőben megjelenik a magyar­nyelvű V. kötet is. Ugyancsak meg­kezdődött, az idegennyelvü XXII. kö­tethez is a. tudományos cikkek gyűj­tése. A Nehézipari Műszaki Egyetem fontos tudomány-politikai feladatot teljesít e kötetek kiadásával, amely- lyel egyrészt a hazai bányász-koliász- gépész tudományt fejleszti tovább, másrészt Miskolc város hírét öreg­bíti, kialakulóban lévő tudományos- központ jellegét erősíti. lékkai kívánjuk növelni. Ennek 89 százalékát műszaki intézkedésekkel, 11 százalékát pedig létszámnövelés­sel teljesítjük. A műszaki intézke­dési terv végrehajtása lehetővé te­szi, hogy ezt az arányt tartani tud­juk. Hogy csak egy példát említsek: a hengersoroknál mintegy 20 szá­zalékkal csökkentjük a kiesett idők részarányát. Gondoltunk ezen kívül a kisgépesí- tésre is, mint egy igen jelentős ter­melékenység-növelő tényezőre. Sajnos, még nem ismeretesek az elmúlt évi költségszint jellemző szá­mai. Mégis úgy érezzük, reálisak azok a törekvések, amelyek szerint ebben az esztendőben 0,9 százalékkal csök­kentjük tavalyi költségszintünket. Biztonságérzetet ad munkásgár­dánknak, hogy a pártszervezet, a KISZ, a szakszervezet is elkészítette már politikai intézkedési tervéi, amely mindenben alátámasztja el­képzeléseink és terveink helyességét. — Mit mutatnak az első napok eredményei a Borsodnádasdi Lemez­gyárban? — érdeklődtünk tovább a gyár igazgatójától. — 1961 első napjainak eredményei biztatóak. Január. 1—12-ig készáru termelési tervünket 105,2 százalékban teljesítettük. Ez nemcsak kötelessé­günk teljesítéséről ad számot, ha­nem y biztosítja a lovábbfeldolgozó üzemek számára a folyamatos anyagellátást, megakadályozza a hóelei pangást és az ezzel járó hóvégi hajrát. A Borsodnádasdi Lemezgyár kol­lektívája nevében ígérem, hogy má­sodik ötéves tervünk első esztende­jében — 1961-ben — az eddigieknél is nagyobb lelkesedéssel küzdünk a szocializmus építésének meggyorsí­tásáért, — fejezte be nyilatkozatát Gyárfás János elvtárs. IRODALMI DÉLELŐTT J/asárnap délelőtt a Bartók Béla ' Művelődési Házban Kér y László, a Nagyvilág munkatársa a modern világirodalom problémáiról tartott előadást. Előadásának nagyobb részében a mai nyugati irodalom dekadens vo­násairól szólt. Példákkal illusztrálta az ottani írók négy részének útta- lanságát, elméletének, hamisságát. Jellemző, hogy hőseik általában az idióták, a prostituáltak, a csavar­gók, a társadalom kivetettjei. És ezt pedig nemcsak az olcsó népszerűség kedvéért teszik, hanem azért, mert a saját, lelkivilágukhoz, gondolatkö­rükhöz valóban ezek állnak a leg­közelebb. Egyébként abból is levon­hatunk következtetéseket, hogy az ilyesféle „alkotások’’ a nyugati álla­mokban népszerűek, sikerrel futnak. Az abszolút kilátástalanságból, a ha­ladás teljes tagadásából születhetnek az olyan „művek”, mint például a Godot-t várva — Becket drámája — amelynek hősei egy félig bolond, és egy egészen bolond, ember, akik bár­merre is indulnak el, minduntalan visszatérnek az öngyilkosságra csá­bító fához. Közben ilyen párbeszé­det folytatnak: „Ügy sincs értelme”. „Nincs”. „Céltalan minden”. „Célta­lan”. A két hős — az emberiség — mégsem akasztja fel magát, mert valaki megígérte, hogy eljön és meg­menti őket. Godot, a jóságos földes­úr nem jön el soha, de a várakozás halvány hite életben tartja a két szerencsétlent. Tehát: nincs értelme semminek, bízzunk a bizonytalan istenben. Egy másik drámában megcsonkít tott embert hoznak a színpadra, le- takart kosárban. Hiányzik a. keze is, lába is. A színészek körülötte be­szélnek. Néha odamegy valamelyi­kük a kosárhoz, felemeli a tetejét, és ezt mondja: „Még él — sir.” Te­hát sír, azért él. Vagy másképpen,: a lét semmi más. mint fájdalom. Az ilyen eszmefuttatással pedig sok mindent meg lehet magyarázni. A há­borút is, a vérengzést, a gaztetteket A fasisztáknak — özek szerint — inkább köszönettel tartozunk, mert azzal, hogy fájdalmat okoztak, rá­döbbentettek bennünket, a létre. Az ilyen ferde, hamis nézeteket valló emberek még az állapotok elleni lá­zadásig sem jutottak el: céltalan minden, így van, ahogyan látjuk, kár is tenni ellene valamit. A nyugati írók legjobbjai azonban nem ebben a. szellemi mocsárban élnek. A józan gondolkozású embe­rek a realizmus tanát, az élethűsé­get vallják magukénak. Elég, ha. csak Thomas Mannra, vagy a mos­taniak közül Maravióra gondolunk. Előadásának utolsó részében azok­ról a nyugati írókról beszélt, akik a leghatározottabban küzdenek az új­raéledő fasizmus ellen. Sok író él Nyugaton, aki tisztán lát, tudja, mi a kötelessége és annak híven eleget is tesz. Az előadás után a TIT és a Bar­tók Béla Művelődési Ház szavaiét adtak rövid műsort. Hol jobb: kint vagy bent? Muret francia városka közelében 80 millió forintnak megfelelő költ­séggel „minta otthont” építenek. A lakóház Ids, összkomfortos garzon- lakásokból áll, központi fűtéssel, hi­deg-meleg vízzel és minden kénye­lemmel felszerelve. A lakók saját mozit, televíziós szobákat, hatalmas könyvtárat, olvasótermeket, zene­kart és természetesen sportpályákat „Vadásszák“ a legrégibb konyakot A franciák becsvágya nem tud le­csillapodni, amióta a múlt év de­cemberében az angol Tom Norman közölte, hogy birtokában van a világ legrégibb konyakja: két üveg 1811. évjáratú „Napoleon”. Ez a hír a franciákat valóságos lázba hozta és megindult a kutatás a régi és még régibb pincékben. A „vadászatnak” hamarosan meg is lett az eredmé­nye: Lyonból, Neversböl és más vá­rosokból egymásután érkeztek a je­lentések, hogy szintén találtak 150 esztendős konyakot. Legutóbb egy lisszaboni borkereskedő vállalat je­lentkezett. hogy pincéjének egy zugából három üveg Napoleon-ko- nyak került elő, amely még a portu­gál királyi család- pincéjéből szár­mazik. kapnak. Ezenkívül közvetlen köze­lükben egészséges és kellemes mun­kaalkalomról is gondoskodnak; egy mezőgazdasági kísérleti intézetben, alkalmazzák őket a legkülönfélébb munkákra. Az „otthon” látogatói ré­szére a szomszédban külön szállodát emelnek és hétvégéken sok vidám összejövetelre van kilátás. Hogy valaki ebben a ragyogó mm- taotthonban teljes ellátással helyet kaphasson, egyetlen feltételnek kel! csak megfelelnie: több mint tíz évi jogerős börtönbüntetést kell kapnia. A Muret melletti „otthon” lesz Fran­ciaország legmodernebb f egyháza, amelyet a többi hasonló intézmény­hez csak az tesz hasonlóvá, hogy öt méter magas betonfallal veszik, kö­rül. De vajon minek? Talán attól félnek, hogy jogtalan albérlők tola­kodnak be az épületbe? Rokon- és eltérő vonások a szocialista irodalomban Kardos László Kossuth-díjas akadémikus előadása a miskolci Értelmiségi Klub „ Nagyvilág-est “-jén A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Nagyvilág c. világiro­dalmi folyóirat szerkesztőbizottságá­nak rendezésében „Nagyvilág-est.” volt .szombaton a miskolci Értelmi­ségi Klubban. Az estet Gyárfás Imré­nek, a Borsodi Szemle irodalmi szerkesztőjének megnyitója vezette be. Gyárfás Imre azt emelte ki, hogy a Nagyvilág a tiszta emberség, a humanizmus, a haladás hangját megszólaltatva ablakot nyit a népek hazája, a nagyvilág, annak irodalma felé. Az est előadója Kardos László Kossuth-díjas akadémikus volt, aki „Rokon- és eltérő vonások a szocia­lista irodalomban” címmel tartott igen értékes előadást. * Kardos professzor előadásának be­vezető részében elmondta, hogy a ro­konjellegű valóságok rokon-irodalmi visszatükröződésben jelentkeznek. A feudális idők irodalmi alkotásai szá­mos olyan közös jegyet mutatnak, amelyek nem jellemzők például a fejlett kapitalizmus irodalmára és a mai polgári társadalomban is szá­mos markáns jegy teszi bizonyos fokig egységessé, mintegy uniformi­zálja a polgári irodalmat. Ilyen je­lenség a csüggeteg világérzés, a per- spektívátlanság, a pesszimizmus, to­vábbá az antiintellelktuaüzmus, a logikus és józan gondolkodásmód le­becsülése, a szenzációhajhászás, az egyszerűnek viszolygó kerülése, a belső nyugtalanságból fakadó forma­bontás és sok más. Sok rokonr és sok eltérő vonás lelhető fel a szocialista vagy a szo­cializmust építő népek irodalmában. Először a rokonvonásokat elemezte előadásában Kardos akadémikus. A rokonvonások között kétségkívül első helyen említendő a történelmi optimizmus, amely ezeket az irodal­makat áthatja. Ez lényegileg abban áll, hogy ezek az irodalmak bíznak a szocializmus, a kommunizmus fel­építésének lehetőségében, hisznek abban, hogy a szocializmust munkáló népek a történelem legjobb útját választották és ezt a hitüket tuda­tosan sugározzák. Ez a történelmi optimizmus nagy lendítő ereje a szocialista irodalmaknak és értéke annál nagyobb, hatása annál erősebb, minél mélyebb és egyetemesebb né- piségböl tör fel, minél hatalmasabb fedezete van a tömegekben, fninél igazabb, minél őszintébb. Ha az író történelmi optimizmusa tettetett, ha divatból, opportunizmusból sarjad, akkor visszásán hat, nem segíti, ha­nem kompromittálja nemcsak az iro­dalmat, hanem a szocializmust is. Akad a szocialista népek irodalmá­ban — fellelhető helyenként nálunk is — valamilyen individualista-pesz- szimista költészet, de ez a költészet, lényegét nézve, nem érhet fel az egyetemesebbe), aftielybő] a népek történelmi optimizmusa sugárzik. M^sik rokonító jellemző a szo­cialista népek irodalmában a tema­tikában fellelhető sok élénk rokon­vonás. A szovjet irodalomban is, a népi demokráciák irodalmában is törvényszerűen térnek vissza az olyan témák, amelyek alkalmasnak tetszenek arra, hogy rajtuk keresztül hatékonyan érvényesüljön a törté­nelmi optimizmus. A szocialista iro­dalmak favorizálják a kortársi tema­tikát. Annak a valóságnak a képeit akarják a tömegek elé vetíteni, amely valóságnak az alpjkítnsára vágynak. Bemutatják koruk és or­száguk konfliktusait, újszerű ered­ményeit. újszellemű embereit. Nem idegen a szocialista irodalmaktól a múlt tematikája sem. Csak énnen a múlt századokból is azt emeli ki az új író, ami kapcsolatban áll a iövőbe törő ember vágyaival, a szocializmus céljaival. Szabadsághősök forradal­márok, a nép régi tanítói állanak sok új alkotás középpontjában. De gyak­ran fordul a szocialista építést mun­káló író a közelmúlthoz is és az el­múlt, vagy éppen elmúló világot áb­rázolja kritikai, leleplező formában. A szocialista irodalmak tematiká­jából és a témák feldolgozási módjá­ból tűnik elő egy további rokonvo­nás: az irodalmaknak emberformáló, életalakító sugárzása, jórészt: tuda­tos sugárzása. Közös vonás az ember­ábrázolás egészséges egyensúlya is. amin az értendő, hogy a szocialista író tollán fogant figurát az olvasó a belső és külső elemek egyensúlyá­ban ismeri meg, az érzésnek és a szónak, a gondolatnak és a tettnek, a léleknek és a testnek az egyensú­lyában. Rokonítja továbbá a szocia­lista irodalmakat az antinaturaliz- mus, mert a világ jelenségeinek tü­zetesen, aprólékos hűséggel, eszmé­nyítés nélkül történő ábrázolása alkalmas arra, hogy elsikkassza a valóság mélyebb és lényegibb össze­függéseit. s állandóan a felület ada­lékaihoz tapadva, csak sekélyes, bár pontos, felszíni leltárát adja a világ­nak. A szocialista író idegenkedik a fotografikusnak mondható hűségtől, s mélyebbre kíván ásni. A szocialista irodalmak egész ha­bitusával szorosan összefüggő rokon­vonás a közérthetőségre törekvés. mert ez az irodalom kora embereit óhajtja kollektív szellemű embe­rekké. szocialistákká nevelni és for­máló célzata mindenkire kiterjed. A népi demokratikus irodalmak első­sorban a dolgozó néphez, a felemel­kedő tömegekhez szólnak. Ellentét­ben a polgári irodalomban fellelhető exkluzív, csak néhány százas elithez szóló irodalmaktól, a szocialista író­nak olyan nyelven kell beszélnie, amelyet azok. akikhez szól. megérte­nek. Ez természetesen nem jelentheti a stiláris szint mesterkélt leszállítá­sát, valamiféle kétes eredményű ön- reduikciót. Kardos professzor a továbbiakban a rokonvonások kialakulását ele­mezte, majd rátért azokra a különb­ségekre, amelyek minden rokoniság mellett is fennállanak ezek között az irodalmak között. A differenciák sokszerűek s nem mindig konkrétizálliatók. Például a rokonvonásként említett történelmi optimizmus sem jelentkezik minden irodalomban egyazon színben. Ezt a különbözőséget a lengyel és bolgár, NDK és magyar, továbbá kínai és cseh irodalmi példák összevetésével világította meg. Érezhető különbsé­gek vannak a szocialista irodalmak között abban a tekintetben is, hogy mennyire érzik meg a nyugati iro­dalmi áramlatok hatását, miként reagálnak azokra. Ezek a példák — természetes — korántsem merítik ki az érintett irodalmak differenciáinak típusváltozatait, csak éppen jfellem- zik, hogy vannak ilven differenciák ós hogy ezek a differenciák eléggé jelentősek. A legáltalánosabb okok közül, amelyekből ezek a különböző­ségek sarjadnak, elsőként a hagyo­mány, a történelmi és irodalmi hagyomány említendő, amely nagy szerepet játszik az irodalom kiala­kulásában és a szocializmus útjára lépett népek irodalma még okkor is különböző, ha sok rokon-mozzanat fedezhető fe] bennük. A különböző múltak különböző insnirácíóval szól­nak bele az irodalom modern alaku­lásába. Más és más az epves népek­nél az irodalmi hagvománv is. A különböző nevek különböző formáló erőltet jelentenek ós ez a mindenütt másfajta hagyomány mindenütt más színeket fest karunk irodalmában. A differenciák okai közé sorolandó a népi demokráciáik aktuális állapotai> ! nak különbözősége is. Az irodaiam a valóságat tükrözi, de az. egyes szo­cialista népek valósága még akikor is jól kitapintható eltéréseiket mutat, ha jellegükre az építés azonos elvei a karakterisztikusak. Végezetül fon­tos tényező ífz író, költő egyénisége, sőt bizonyára nem ritkán a tehetsé­gek méretkülönbsége is. Mindezek a tényezők minden népi demokratikus irodalomnak megadják a maga sajátos, összetéveszthetetlen arculatát, a maga sajátos népi-nem­zeti karakterét. A „szocialista tar­talom és nemzeti forma" képletbe bele kell gondolnunk a „forma” szó értelmeként az illető nemzet, az illető nép életének szinte minden sajátos elemét. A tartalom és forma nem válik el amúgy iskolásán, me­reven. Egymásba átjátszó, gyakran viszonylagos fogalmak ezek. A szocialista irodalmak rokonok is egymással, el is ütnek, egymástól. Ez a rokonság és elütés nem valami mesterkéltség vagy éppen erőszakos beavatkozás következménye. hanem természetes jelenségek együttese — fejezte be értékes, igen nagy tetszés­sel fogadott: előadását Kardos Túszló akadémikus. * A sokáig emlékezetes, sok új isme­retet adó előadást a hallgatóság és a Tudományos Ismeretterjesztő Tár­sulat borsodi szervezete nevében Gyárfás Imre köszönte meg, majd irodalmi műsort hallottunk, amely­ben a TIT és a Bartók Béla Művelő­dési Ház versmondói, előadói Mihail Szvetlov, Veronika Porumbacu. Uwe. herger. Jules SupervieUe. Joseph Hora. Erich Strittmater és Wolfgang Bordiert — a Nagyvilág korábbi szá­maiban megjelent — műveit, tolmá­csolták. Az előadók közül Ruszinkó Máriát, kell dicsérőlog kiemelnünk, aki Sunervielle „Háború és béke a Földön” című versének és Wolfgang Bnrchert „Aznap kedden” című nró- zai művének magas művészi fokú tolmácsolásával nagy mértékben já­rult hozzá a műsor sikeréhez. November elején, amikor a Bor­sodnádasdi Lemezgyár dolgozói több félkészanyagot kértek az ózdi és a sztálinvárosi testvérüzemektől, segít­séget kaptak. így tehát az új eszten­dő első napjaiban sem csökkent a termelés, hanem növekedett. Re­ménykednek is a borsodnádasdi hen­gerészek: a kora tavasszal ismét él­üzemmé avatják gyárukat. Hogy így lesz-e, ez még csak találgatás, hi­szen az évvégi mérleg kimunkálásá­hoz még hosszú hetek kellenek. Meg talán jobb is az ünneplés helyett másról, egész pontosan az idei terv­feladatokra gondolni. Néhány nappal ezelőtt ugyanis a gyár dolgozói tu­domására hozták az 1961-es tervet, amely a fejlődés üteme által ser­kentve, újabb, merészebb feladato­kat ír elő. A nagyobb feladatoktól nem félnek a lemezgyáriak. Már az elmúlt esztendőben kidolgozták a műszaki intézke­dések tervet, amely sokrétűségé­vel segítséget nyújthat a terme-, lesi tervek teljesítéséhez, a ter­melékenység emeléséhez, az ön­költség további csökkenéséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents